Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)

1990-07-28 / 99. szám

......................; j -...........................................” 1—.............'>’*x............;.................................................... ■ — —""— ............?"— '"T’-' —.................................................." '• 1 1 990. július 28., szombat Hírlap __________________3. B üntetőbíráskodás Magyarországon, anno 1949-Í956 (XII/6.) Kis kár — nagy kár 1950. évi 4- törvényerejű rendelet: Tervbtíncselekmények Napjainkban mi sem termé­szetesebb, minthogy a bíróságok nagy gondot fordítanak a bűn- cselekmények helyes jogi minő­sítésére. Kevesen emlékeznek rá, hogy volt idő — 1953 táján —, Lignitügy Lesz-e mit eltüzelni a Gagarin új kéményeiben? Beszélgetés Bódi Béla vezérigazgatóval Közismert, hogy a visontai lignitmezőn létesített 800 megawatt tel­jesítőképességű Gagarin Hőerőmű és a 7,5 millió tonnás évi kapa­citású külfejtéses bányaüzem a hazai lignitvagyon hasznosítására épült ki. A Magyar Villamos Művek Tröszt szénerőműveiben folyó program keretében pedig a végéhez közeledik a Gagarin Hőerőmű 200 megawattos blokkjainak rekonstrukciója. Sőt, 1991 közepéig befejeződik, s ezzel Visontán — a kapcsolódó beruházásokkal együtt — összesen 10,5 milliárd forint ráfordítással megújított 600 megawatt áll a hazai villamosenergia-rendszer rendelkezésére, újabb 20 — 25 évig. Az utóbbi hónapokban viszont egyre éleseb­ben vetődik fel a kérdés: lesz-e mit eltüzelni a Gagarin új kazánjai­ban? amikor az ilyen jellegű munka súlyos rosszallást vont maga után. Czakó Kálmán az igazság­ügy-miniszter első helyettese, a Szolnok és Borsod megyei bíró­ságok vizsgálatát értékelve sze­mükre veti: „...felesleges jogász­kodással is találkozunk”. Itt sze­mére lobbantja a Mezőcsáti Já­rásbíróságnak, hogy a lopás és sikkasztás cselekményét megkí­séreli elhatárolni, ahelyett, hogy a közvádló álláspontját mecha­nikusan átvenné. Fő a megtorlás Úgy folytatja az értékelés, hogy „nagy veszélyt rejt az magá­ban, ha a bírák gondolkodnak is. A dolog lényege, hogy a büntetés megtorló jellege érvényesüljön.” További példa: Erdei Ferenc 1954. októberében tűrhetetlen­nek találta — és félretéve az ele­mi szakmai szempontokat — két felügyeleti tájékoztatóban is el­rendelte, hogy a csekély érték te­kintetében elkövetett lopásokat nagy súlyú bűncselekmények­ként értékeljék. A15/ 1954-es felügyeleti tájé­koztató így oktatja a bírákat: „Nem tartható az a szemlélet, amely a kár mértékének jelentő­ségét eltúlozza, és ennek követ­keztében lebecsüli az úgyneve­zett „kis” ügyeket... Figyelmen kívül marad, hogy a kis kárt oko­zó cselekmény a legtöbb helyen elharapódzott, és hogy ilyenek— tömegükben — nagyobb kárt okoznak a nép vagyonában, mint sok „nagy” ügy.” Arról aligha kell bővebben be­szélni, mennyire abszurd az olyan büntetőjogi álláspont, amely a vagyon elleni bűncselek­ményeknél nem a kár nagyságá­ból indul ki, amikor a cselek­mény tárgyi súlyát közelíti meg. Ugyancsak tarthatatlan a kis ér­téket eltulajdonítónak a felelős­ségét ahhoz igazítani, hogy a sok apró lopás milyen kárt okoz a nép vagyonában. Ez utóbbit egyébként sokkal pontosabb, ha az állam vagyonának nevezzük. Kihágás és bűntett Arra kellene inkább rámutat­ni, hogy az elszaporodott kis ér­tékű lopások épp a nyomor vele­járói. Az az érv pedig, hogy „a dolgozó parasztság termelési kedvének, termelési biztonságá­nak fokozása” 1954-ben épp mondjuk az apró mezei lopások drákói megítélésével lenne biz­tosítható, nos, ez az érv több mint komolytalan. A bíróság elé kerülő cselek­mények minősítését vizsgálva ta­lálunk konkrét utasításokat is. Décsi Gyula, az igazságügy-mi­niszter első helyettese 1952. no­vemberében részletes utasítást adott ki arról, miként kell értel­mezni a közellátási cselekmé- nyeknéliL kihágási alakzatot. Míg a dolgozó paraszt által elkövetett rendészeti jellegű szabálytalan­A közelmúltban megnyitott NKVD-archívum egymás után szolgáltatja a meglepetéseket. Az APN munkatársai többek közt megtudták, hogy 1941. jú­nius 22-én, a háború kitörésének napján2 millió 300 ezer ember raboskodott a Gulagokon. Mi­közben a világ rettegve figyelte a fasizmus előretörését, a Szovjet­unióban milliók raboskodtak ár­tatlanul. Akkoriban 63 javító munkatábor és NKVD-s építő­tábor, 425 javító-nevelő kolónia „üzemelt”, a következő „szak­ság — a fenntebb megkívánt elő­feltételek megléte esetén — kihá­gásként minősítése szabályszerű, addig ugyanaz a cselekmény osz­tályellenség (kulák) által megva­lósítva többnyire bűntettnek mi­nősítendő! Nála ugyanis rend­szerint felismerhető a gazdasági rendszerünket célzottan sértő te­vékenység, s így az objektíve ele­nyésző termékmennyiség ello­pása miatt a kihágási minősítés­ről is csak kivételesen lehet szó. Egy titkos utasítás, amely a jogszabályokat több oldalról szűkíti, valójában az ítélkezési gyakorlata annak helyére lép, és azt a kihirdetett jogszabálytól el­térően a társadalom általános félelemben tartása követelmé­nyének megfelelően irányítja. A közellátási bűncselekmények minősítését illetően ennél kate- górikusabb utasítást is küldött dr. Sömjén Pál 1951. szeptembe­rében valamennyi bíróság elnö­kének: „...az idei beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt indult bűnügyekben a cselek­ményt (ha a vádlott kulák!) bűn­tettként helyes minősíteni”. Feketén vágók, dézsmálok Minden büntetőeljárás fő kér­dése a büntetéskiszabás. Nem véletlen ezért, hogy a hatalom éppen e körben törekedett legin­kább kézben tartani a bírák tevé­kenységét. A félelem, és a teljes kiszolgáltatottság e korszakban az állami politika rangjára emel­kedett. A bíróságokkal szemben a legfőbb követelmény, hogy olyan ítéleteket hozzanak, ame­lyek a vádlottra majdnem vagy teljesen megsemmisítő hatásúak, s a társadalomban általános ret­tegést váltanak ki. Az úgynevezett fekete vágá­sokkal kapcsolatos ügyekben hozott büntetések direkt beavat­kozást igényelnek. Legalábbis így vélték 1952-ben. Főosztályi intézkedés adta tudtul a bírák­nak, hogy a dolgozó parasztok­kal szemben kiszabott pénz fő- és mellékbüntetésekben meg kell hogy szűnjék az enyhülő tenden­cia, nem is szólva a kulákok, a kupecek ügyeiben mutatkozó káros liberalizmus feltétlen fel- - számolásáról. A begyűjtött állami készletek dézsmálóival szemben ez a leirat lát napvilágot: „ha olyan dolgo­zó parasztról van szó, aki ismé­telten szembekerült a törvény­nyel, helyes a börtönbüntetés ki­szabása. Egyébként megfelelő súlyú pénzbüntetés mutatkozik helyesnek”. A feketevágások esetén a fő­büntetés a börtön, amit még az 1955. január 31-én kiadott fel­ügyeleti tájékoztató is hangsú­lyoz. A mezei lopásoknál a 15/ 1954. számú felügyeleti tájékoz­tató szerint „csupán a cselek­mény társadalomra veszélyessé­géhez igazodó, az okozott kár mai” elrendezésben: 170 ipari, 83 mezőgazdasági kolónia és több mint 50 olyan, amelyben kiskorúakat tartottak fogva. Több mint 17 ezer 12-16 év közötti kiskamasz töltötte bün­tetését akkoriban a lágerekben annak az 1935-ben hozott tör­vénynek a következtében, amely lehetővé tette a 12. életévüket betöltött gyerekek büntetőjogi felelősségre vonását, és a bünte­tési formák közül csak a halál- büntetést zárta ki. A háború kezdetén a Szovjet­többszörösét kitevő pénzbünte­tésnek lehet meg a kívánt vissza­tartó hatása”. Az utasítónak ép­pen olyan jól kellett tudni — mint minden büntetőjogásznak —, hogy az egyéniesítés nélkül ki­szabott pénzbüntetés céltalan, mert az elítélt nem tudja megfi­zetni, így lényegében burkolt szabadságvesztés-kiszabásról van szó. A legjobb kilátás — az elkobzás Az engedély nélküli termény­szállítással elkövetett közellátási bűntettek elbírálásához főosz­tályvezetői intézkedés adott út­mutatást: „... a helyes büntetés kis- és középparasztok ügyeiben rövidebb tartamú szabadság- vesztés, felfüggesztve, vagy pénzbüntetés. Végrehajtandó szabadságvesztés — még kisebb tartamban is — csak kirívó eset­ben történjen”. Mindez nem érintette a kulá- kokkal szembeni gyakorlatot. Ellenük „megfelelően erélyes ítéleteket kell hozni”. Ezt fogal­mazta meg egy főosztályi intéz­kedés 1951 szeptemberében. A vagyonelkobzás alkalmazá­sa sajátos ellentmondásos hely­zetbe jutott már az 50-es évek elején. Erdei Ferenc még földműve­lésügyi miniszterként titkos uta­sítást adott ki a „kulákság korlá­tozását szolgáló hatósági intéz­kedések helyes végrehajtásá­ról”. Ez a kulákingatlanok el­kobzásához az illetékes mező- gazdasági igazgató hozzájárulá­sát követelte meg, kivéve a ku- lákvagyont érintő bírói határo­zat meghozatalát és annak vég­rehajtását. A hatóság túlbuzgó­sága ugyanis — ahogyan a ku- lákbirtokokat elkobozták — az­zal a következménnyel járt, hogy jelentős mennyiségű föl­dek estek ki a termelésből. Hisz az állam képtelen volt az elvett területeket megműveltetni. 1953-ra ez a helyzet tarthatat­lanná vált. A bíróságok azon­ban — a korábbi szorgalmazásra — tovább folytatták az elkob­zást. Ezért született Czakó Kál­mán miniszterhelyettes utasítá­sa 1953 májusában, amelyben felszólította a bírósági elnökö­ket: szüntessék meg a „földel­kobzás kérdésében esetleg mu­tatkozó helytelen gyakorlatot”. Dr. Kahler Frigyes (Következik: „Nyomatékosan közlöm a bírósággal) unió Legfelsőbb Tanácsa rende­letet fogadott el arról, hogy né­hány bűncselekmény-kategóriá­ban engedjék el a büntetéseket. 1941 novemberében rendelet­ben intézkedtek arról is, hogy a kisebb vétségekért elítélt kato­nákat helyezzék szabadlábra, és indítsák el a frontra. ' Közülük öten — Alekszandr Matroszov, Vlagyimir Breuszov, Alekszej Otsztavnov, Ivan Szer- zsantov és Vlagyimir Karpov megkapták a Szovjetunió Hőse kitüntetést. A Gagarin Hőerőmű jelenlegi és jövőbeni lignitellátásáról, a ki­alakult helyzetről, a vállalat tö­rekvéseiről, az erőmű tüzelő­anyag-ellátásának érdekében tett és teendő intézkedésekről Bódi Béla vezérigazgatót kér­deztük. — A rekonstrukciós program alapját a hosszú távú visontai lig­nitellátás, az erőmű-célbánya kapcsolat további gazdaságos működtetésének lehetősége ala­pozta meg — mondta bevezető­ként. — Az erőmű teljes rekonst­rukciójához szükséges lignitellá­tást hosszú távon — 30 évre szó­lóan — a hazai szénbányászat és a Mátraaljai Szénbányák veze­tői, ipari minisztériumi egyezte­téssel, az 1985-ben kötött ipar­ági szintű megállapodásban ga­rantálták. Ennek ismeretében a visontai külfejtés rekonstrukció­ját az erőműével párhuzamosan, ahhoz kapcsolódva már végre kellett volna hajtani. Ez elma­radt, helyette a Mátraaljai Szén­bányák Vállalat hatáskörben hozzávetőlegesen 3 milliárd fo­rint értékű beruházással kialakí­totta a bükkábrányi külfejtést, évi 2,5 — 3 millió tonnás terme­léssel. A külfejtés beindításával a Gagarin Hőerőmű 1987-től a bükkábrányi lignit „kényszerfo­gyasztójává” vált. — A kialakult helyzet nyil­vánvaló következménye, hogy a gazdaságosan működő erőmű és bánya egyensúlya felbomlott. Ez azt jelenti, hogy nem áll a hőerő­mű rendelkezésére elegendő mennyiségű lignit? — Az erőmű első rekonstruk­ciós ütemét követő 7,5 — 8 millió tonnás évi lignitigénye (1991- től) Visontáról körülbelül 3,5, Bükkábrányból maximum egy, tehát 4,5 millió tonnáig elégíthe­tő ki a jelenlegi bányaművelés, il­letve vasúti és közúti szállítási kapacitások figyelembevételé­vel. Mindez számunkra — a villa- mosenergia-iparág számára — azt eredményezi, hogy a Gagarin Egy-egy hétvégén meglepően nagy a vízpart látogatottsága a poroszlói szakaszon — mondta ottjártunkkor a tanács elnöke, Kurucz Tamás. Az üdülőterületi tervek egymást követő megvaló­sítása, a Tisza-part szépítése és rendezése egyre vonzóbbá teszi a környéket, amely immár nem­csak az átutazóban lévők röpke megállóhelye. A faluközponttól nem messzire már várja a vendé­geit az egy csillagos kemping, amelyben 160 sátorozó talál he­lyet. A közelében alakítják ki a szabadstrandot, amely mintegy száz méteres szakaszon húzódik a víz mentén. A fürdőhely még csak félig készült el, az idén mint­egy 800 ezer forintot költöttek a terület rendezésére. Erre és a már említett sátorozóhelyre 3,8 millió forintot fordítottak a Kö­zép-Tisza Vidéki Intéző Bizott­ság, illetve a megyei tanács támo­gatásából. A jövő tervei között szerepel egy újabb szakasz rendezése: víz-, villanyhálózat bővítést vé­geznek, vizesblokkot, illemhe­lyeket adnak át. A jelenlegi ide­genforgalmi szezon tapasztalatai is sürgetik, hogy az illetékesek intézkedjenek a Tisza-tó tisztitá­Hőerőműben már 1990-től tüze­lőanyag-hiányra kell számíta­nunk, azaz az erőmű teljesítmé­nyét a mindenkori lignitellátástól függően tudjuk kihasználni. Mindaddig tehát, amíg e súlyos és gazdaságilag hátrányos kény­szerhelyzetből kivezető, gazda­ságos tüzelőanyag-ellátási háttér nem biztosítható, az erőmű má­sodik rekonstrukciójára (2x100 MW) nem kerülhet sor. Ezt a Magyar Villamos Művek Tröszt a Gagarin Hőerőmű Vállalat ja­vaslatára bizonytalan ideig már el is halasztotta. — Ismereteink szerint a Mát­raaljai Szénbányák Vállalat többszörösére tudná növelni a bükkábrányi lignit termelését... — A képhez tartozik, hogy a Magyar Villamos Művek Tröszt számára az erőmű és a bánya kapcsolatának lazulását nyilván­valóvá tette a Mátraaljai Szénbá­nyák márciusi értesítése. A levél­ben a Mátraaljai Szénbányák az 1985-ös hosszú távú megállapo­dással ellentétben évi hárommil­lió tonna bükkábrányi lignit fel- használását javasolja az erőmű­ben az MVMT szállítási költsé­gére. Ennek a vállalása a jelenle­gi árszínvonal mellett is évi 450 millió forinttal növelné az erőmű önköltségét. — Vezérigazgató úr, ön szerint ebből a helyzetből mi a kiút? Vállalati intézkedésekkel egyál­talán létezik ilyen? — Az ismert kényszerhelyzet­ben a Magyar Villamos Művek Tröszt és a Gagarin Hőerőmű Vállalat összehangolt törekvése­ire olyan műszaki-gazdasági vizsgálatok és intézkedések a mértékadóak, amelyek azt ered­ményezhetik, hogy az erőmű re­konstruált része (600 MW) a szükséges mértékig, a rekonst­rukció álá nem vont része (200 MW) pedig úgynevezett „élet- tartam-kímélő üzemmód mérté­sáról: a még vízben lévő tüskök kiszedéséről, a belső szigetek rendezéséről, valamint a vízfris­sítő árkok mélyítéséről, hiszen erre is jutnia kellene a fenntartási összegből, mint Kiskörén, Tisza­füreden, illetve Abádszalókon. Várhatóan a leendő önkormány­zat feladata lesz ennek a teendő­nek a koordinálása, illetve a két gát közötti mocsaras terület, a Cserő-holtági rész rendezése, mű körülbelül évi 7 millió tonna lignitmennyiséggel egyenértékű gazdaságos lignitben, keverő­szénben, illetve fűtőolajban ré­szesül. A vegyes tüzelésre alkal­mas és gazdaságos tüzelőanya­got az erőmű megfelelő gazdál­kodással, a villamosenergia-ter- melést biztosító módon tudja fel­használni... E törekvések gya­korlati megvalósítására módot ad az erőműben végzett műszaki korszerűsítés, a kiépített széntéri homogenizáló technológia, a je­lentős mértékű fűtőolaj-tárolási és -felhasználási lehetőség, vala­mint az évi egymillió tonna mi­nőségjavító barnaszén fogadása és felhasználása. Jelenleg azon­ban az említett okok miatt kérdé­ses, hogy a lignit további nagy tö­megű felhasználása, vagy annak részbeni kiváltása jelenti-e majd a hosszú távú gazdaságos ener­giatermelés lehetőségét Vison­tán. Ennek mérlegelését az ener­getikai barnaszén beszerzésé­nek, illetve az energiahordozók árának alakulása határozza meg. — Az iparági értékelésre, amely a hazai energiagazdaság jövőjét kutatja, a közeljövőben várható állami döntéseket követően ke­rülhet sor. Ez minden bizonnyal hosszú távra megalapozza nem­csak a Gagarin Hőerőmű tüzelő­anyag-ellátását, hanem a jelen­tős hazai lignitvagyon további energetikai hasznosításának le­hetőségét is — mondta befejezé­sül Bódi Béla vezérigazgató. üdülőterületi hasznosítása. A község iránti érdeklődés nem­csak az üdülőszezonban tapasz­talható, hanem egész esztendő­ben: az elmúlt évben 22 építési telket értékesített a tanács. A ter­melőszövetkezet külterületén mintegy 120 üdülőtelek par­cellázását készítették elő a húsz hektáros részen, a helybeliek ál­tal Sóházi szántónak nevezett ha­tárban. A Gulagról a harctérre kéig” mentesül a tüzelőanyag-el­látási korlátok alól. Ez az üzem­mód úgy érhető el, hogy az erő- Korcsog Béla Csillagos kemping, partmenti rendezés Üdülőteriileti fejlesztés Poroszlón A csónakkikötő egy részlete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents