Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-21 / 93. szám
Miről mesél a Csörsz árka? Heves megyei rejtélyek nyomában Dr. Patay Pál évtizedek óta kutatja a Csörsz árkát Kezdődnek a pincekutatásaink A régész kezében edénnyé áll össze a cserép (Fotó: Szántó György) Ezekben a vermekben valaha gabonát tároltak ken a területeken ugyancsak árokkal jelölték meg a birodalom határát, amelyet őrséggel is megerősítettek. — Ezek szerint a rómaiak ütközőnépnek szánták a szarmatákat, hogy ők tartóztassák föl az újabb népvándorlási hullámokat?— Igen. De a római birodalom korábban omlott össze itt a Duna mentén, a szarmaták még itt maradtak. Az V. századtól söpörték el őket is. De az is előfordulhat — éppen Szabó János Győző nemrég elhunyt egri kollegám állapította meg —, hogy a VI. században az avarok szállásterülete is a sáncok által határolt területen volt, azzal a különbséggel, hogy ők a Dunántúlra is kitérj eszkedtek. De a sáncon kívülre csak a dunántúli VII-VIII. századi avarság telepedett. — Ennek a hatalmas feladatnak az elvégzése nem kis munkát igényel. Bizonyára erős és jól szervezett nép lehetett a szarmata... — Az is a logikai következtetéseink közé tartozik, hogy már csak egy olyan nép végezhette el ezt a munkát, amelynek valamilyen központi irányítása volt. Váctól Versecig átfogó védelmi rendszert alakítottak ki, amelyet törzsi keretekben élő nép nem tehetett volna meg. Minimum egy törzsszövetség szükséges hozzá. Egyébként az egész olyan 550-600 kilométer hosszú, de mivel több párhuzamos vonal található benne, 1255 kilométerre becsülhetjük az ismert szakaszokat. Metszete 8-14 négyzetméter: ez úgy nyolc köbméternyi földet jelent. Tízmillió köbméterre lehet megbecsülni azt a földet, amelyet kiástak, és töltéssé halmoztak föl. Sajnos, nem tudhatjuk, mennyi ideig folyt a munka, ahogy azt sem, hogy hány ember végezte. De a mérnökök becslése szerint öt munkára alkalmas hónapot számolva egy évben, majdnem 85 ezer munkás kellett ahhoz, hogy mondjuk egy esztendő alatt végére jussanak. — S ehhez kellett valamilyen műszaki tudás? — A vonalvezetés arról árulkodik, hogy csak az irányok voltak nagyjából megjelölve. Ellentétben a római sáncokkal, a limesekkel, már egy kilométeren belül is látszanak görbületek. Kibukik ebből a két nép kulturális különbsége. — Mire lehet számítani egy ilyen ásatásból?— Amennyiben itt Fügédén a Csörsz-árokren- szer egy szakaszát találták meg, akkor ez egy általunk ismeretlen rész felfedezése. Heves megye területén több vonal fut keresztül. Legismertebb az, amelybe a Tárnát is vezették. Nyugat felé Jászárokszálláson megy keresztül Hatvanig, keleti irányban továbbmegy Dormánd, Mezőtár- kány és Eger lövő irányába, s Borsodban eltűnik. Ezzel párhuzamosan is ível egy rész, amely Dormándnál keresztezi az előbb említettet, de ezt csak Tamabod- tól ismerjük, Erdőtelken és Füzesabonyon megy át, Füzesabony és Szihalom között nyomát vesztettük, viszont Szihalomnál újra előkerül. Lehetséges, hogy ismét találunk egy metszőárkot. A munkát Ács Csilla régész végzi, aki először nem a Csörsz árkát kereste. Egy nagyfügedi lakostól jött a múzeumba bejelentés, hogy sok szarmata cserép található a szántóföldön. Ez a Be- ne-patak túloldalán volt, majd a helyszínen rájöttek, hogy egy dombhát húzódik át a patakon. S mivel itt még több cserép található, itt kezdték vallatni a földet. Sokkal korábbi időszakból származó településnyomokat is felfedeztek, későbronzkori, kelta, s más emlékeket. Sokan éltek ezen a helyen, mert közel volt a viz, s jól lehetett védeni ezt a dombot. De nem egyszerű egy település feltárása, tíz évig is eltarthat. Több gödörnyomra bukkantak már, melyekben gabonát tarthattak, vagy a fazekasok szedték ki belőlük az agyagot. Kerámiatöredékekre, allatcsontokra bukkannak, bár a legérdekesebb, legbeszédesebb a temető volna, de arra nehezen akadhatnának rá. Gábor László A közeljövőben folytatjuk a múlt faggatását, például Markazról érkezett kérdés, arról a helyről, amelyet Tatármezőnek ismernek. Ugyancsak itt található a Puszta Templom. Legközelebb erre is bővebben kitérünk. Régi ismerőseinktől, a domoszlói Vak Bottyán János Hagyományőrző és Felfedező Törzstől is kaptunk levelet, akik augusztusban Sírokban várkarbantartást és falukutatást végeznek. ígérjük, hogy felkeressük őket, s ez alkalmat nyújt arra, hogy olvasóink közelebbről megismerkedjenek ezzel a vadregényes várral. Nagy visszhangot keltettek az andornaki Százrejtekő pincével és társaival kapcsolatban eddig leírtak. Jelentkezett egy történész is, Sugár István, aki hosszabb tanulmányban szólt hozzá ehhez a témához, amelyet a későbbiekben közlünk. <5 az egri pincék történetét dolgozta föl. Ahogy dolgozatát befejezi: „Ez hát az egri borospincék „rejtélye”, mely azonban mindmáig még teljességében megfejteden kérdésként tornyosul a kutató hosszú sora elé, mivel nincs egyetlen tárgyi, vagy levéltári adat sem arról, hogy a mai város területe alját behálózó sűrű pincelabirintus mikor keletkezett.” Mivel a múzeumi keretek nagyon szűkösek, lelkes és önzetlen segítőkre van szükség ahhoz, hogy a kutatásaink meginduljanak. Jelentkezett már az Egri 12-es Számú Általános Iskola barlangász szakköre Molnár Endre vezetésével, s Dósa László barlangász, hogy a tudósok segítségére siessenek. Ezekről a megindult vizsgálatokról a közeljövőben beszámolunk. Most egy olyan rejtélyt választottunk, amely sok megyénkben élő ember érdeklődését fölkeltette már. Ezen a területen húzódik ugyanis a Csörsz árka, amely- lyel kapcsolatban sok népi legenda, monda keletkezett. A legismertebb szerint Csörsz egy király fia volt, aki a szomszéd uralkodó lányát akarta feleségül venni. De csak akkor nyerhette el, ha hajón szállítja haza az arát. Erre ő kihajtotta a népét, hogy csatornát vágasson. A kegyetlen munkán évekig dolgozott a nép. Tompa Mihály is feldolgozta ezt a mesét, aki szerint istenítélet végzett a kíméletlen uralkodóval, villám sújtotta halálra. A zsarnok meghalt, a nép szétszéledt — ezért nem is lett teljesen kiásva a csatorna. A nép meg akarta magyarázni ennek a nagyon is létező ároknak és gátnak a keletkezését, így alkotta ezt a történetet. A valóság azonban más. De hogy mi, arról a szakemberektől érdeklődtünk. Nagyfüged határában régésztábor ütött tanyát: dr. Kozári József főiskolai tanár és Ács Csilla régész vezetésével diákok vallatják a föld mélyét. Akkor látogattunk ide, amikor dr. Patay Pál a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott régésze kereste föl a társaságot. O az ötvenes-hatvanas évektől foglalkozik a Csörsz árkával, amelynek fölté- telezhetően egy részét megtalálták most az egri kutatók. — Az az igazság erről — mondja dr. Patay Pál —, hogy nem is egy Csörsz-árok van, s nemcsak a Duna és a Tisza között, ahogy a mese tartja. Az árokrendszer az egész Tiszántúlon végighúzódik. Durván Pácnál indul ki, nyugatkeleti irányban keresztezi a Duna-Ti- sza közét, folytatódik a Tiszántúlon, Nyíregyháza táján délre kanyarodik, és észak-déli irányban halad egészen az Al-Dunáig. Átlagban három párhuzamos árok fut egymás mellett, de van, ahol négy is. Sajnos, ma már nehéz felismerni, mert a nagyüzemi mezőgazdaság teljesen tönkretette. Mi sem tudtuk folyamatosan kinyomozni útját, bár módszeresen 1962-től,a dolgozatunk megírásáig, 1983-ig kutattuk két kollegámmal. A mondának az a része fedi a valóságot, hogy az árok teljes folytonosságában nincs kiásva, a Duna-Tisza közén valóban találtunk olyan részeket, ahol megszakad. — Azt hiszem, az emberek többsége fölteszi magának a kérdést, hogy vajon kik és milyen céllal végezhették el ezt az irdatlan munkát? — A Nemzeti Múzeum által végzett kutatásoknak nem utolsósorban az volt a célja, hogy megállapítsuk: ki, mikor és miért alkotta meg ezt az árokrendszert. Köztudott, hogy bizonyos társadalmi körülmények között egyes államok és országok a saját területüket védelmi rendszerrel akarják biztosítani. Legismertebb a Kínai fal. Ezt a Csörsz-árkot nevezhetnénk az Alföld kínai falának is. Bár a Magninon-vonalra is emlékeztet abból a szempontból, hogy körülbelül annyi haszna lehetett. — Ez az okoskodás logikusnak látszik, de kik akarták ilyen módszerekkel megvédeni magukat? — A kutatások során a feladatunk az volt, hogy megállaítsuk, hogy hol vannak olyan elyek, ahol a Csörsz árka régészeti lelőhelyeket keresztez. Rögtön azzal kezdtük, hogy a felszínt néztük meg: nem talál- hatók-e cserepek. Tudniillik a töredékek nagyon jó kormeghatározók, akárcsak a ruhadarabok. A régész is ehhez hasonlóan azonnal fölismeri, hogy melyik időszakból származnak a leletek. Ilyen ásatásokat folytattunk, mint ami most Fügéd határában zajlik. Azt kellett figyelembe vennünk, hogy a régészeti lelőhely fiatalabb vagy öregebb, vagy az árok. Négy olyan helyet találtunk, amely eligazításul szolgált. Egyik éppen a közelünkben, Tarnazsadány határában volt, ott a Tarna-meder az egykori Csörsz-árok: a 18-19. században vezették bele. A hatvanas években gáterősítés során elbontották az egykori töltést. Tudniillik nemcsak árok szolgált a védelemre, hanem a déli oldalon a földet töltéssé halmozták fel. Ez alatt szarmata sírok rejtőztek,amelyeket legkésőbb a 3. század közepén szántottak be. Több más ilyen helyen is megállapítottuk, hogy az árok fiatalabb, tehát nem készülhetett a 3. század közepe előtt. Jó lett volna a másik oldalról is behatárolni, de sajnos, csak egy 11. századi leletünk a másik időbeli határmezsgye. — Ezek szerint a szarmaták készítették ezt a védelmi rendszert? — Ez az árok egy 62 ezer négyzetkilométeres területet zár be, ha a nyugati és déli határának a Dunát tekintjük. Kik laktak a 4. és a 10. század között e területen? A szarmaták, akik az első négy évszázadban éltek ezen a vidékén, s az ő szállásterületük helyezkedett el a sáncrendszeren belül. — Mit kell erről a népről tudnunk?— Iráni eredetűek voltak, s az időszámításunk kezdete táján vándoroltak be. Állandó hadakozásban álltak a szomszédos római birodalommal. Nagy Konstantinusz császár egy büntető hadjáratot vezetett ellenük, s föltehető — bár erre nincs írásos emlék —, hogy a hadjárat után ő írhatta elő, hogy a területeket árokrendszerrel vegyék körül és védjék. Hasonlóan a római birodalom azon területeihez, ahol a határt nem természetes folyó jelentette, mint például Pannóniában, Germániában, Afrikában vagy Elő-Ázsiában. Ezebí íregyhaza I I • NAGYVA RÁD Többszáz kilométeren át épült ki a védelmi rendszer 1990. július 21., szombat Hírlap
