Heves Megyei Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 76-101. szám)
1990-07-18 / 90. szám
2. Hírlap 1990. július 18., szerda (Folytatás az 1. oldalról) eladók megfelelő tájékozottsággal és szaktanáccsal állnak az érdeklődők rendelkezésére. Az állomás egyébként előrejelzéseit az említetteknek is elküldi, ezzel is segítséget nyújtva. Fontos feladatuk a növényvédő szerek minőségének ellenőrzése. Ebben a fél evben 127 tonnát, 63 fajtát 1210 jellemzőre vizsgáltak, pontos laboratóriumi műszerek segítségével. Az állomás dolgozol arra is kíváncsiak voltak, nogy az említett kémiai anyagokat nogyan használják fel a termelők. Ennek érdekeben a helyszínen kétszáz esetben hatóságilag vizsgálták a növényvédő szereket. Azt a tapasztalatot vonták le, hogy az üzemekben betartják a technológiai előírásokat. Az esztendő első felében a korábbiakhoz képes több, 1600 hatóanyagra vizsgálták, ellenőrizték, hogy az egyes terményekben mennyi a nóvényvédőszer- maradvány. Nagyon lényegesnek tartják, hogy Heves megye piacain: Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban, Hevesen, Füzesabonyban, de máshol is, megfelelő zöldség- és gyümölcsfeléket árusítsanak. A Köjállal közösen vettek mintákat, es a vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a termelők betartják az úgynevezett élelmezés-egészségügyi várakozási időt. Tehát az egyes terményekben a szermaradékszint a megengedett határ alatt van. Eddig egy esetben fordult elő, hogy Ácsok, asztalosok, tüzépesek, figyelem! NSZK-ból érkező rönkfára megrendelést felveszünk. Jó minőség, olcsó áron! Gépkocsialkatrészekhez gyakorlattal rendelkező eladót keresünk. Érdeklődni: Kercent Áruház Kerecsend,a 3-as úton, a 113-as kilométernél. Telefon: 39/41-640. V Mély fájdalommal közöljük mindazokkal, akik ismerték LACZIK JÓZSEFET, a 213. sz. szakmunkásképző intézet tanárát, hogy 55 éves korában váratlanul elhunyt. Temetése 1990. július 19-én 16 órakor lesz a lőrinci temetőben. A gyászoló család és az intézet dolgozói J Egerben megtagadták a minta- vételezést, es egyszer történt meg Hevesen, hogy a megengedettnél magasabb szermaradékot találtak. Mindkét esetben szabálysértési eljárást kezdeményeztek. A állomás feladatai közé tartozik a külföldre kerülő termé1773 vagon áru ment exportra, főként búza-, napraforgó-, repce-, fénymag- és gyümölcsszállítmányok. Örvendetes, hogy az említett időszakban mindössze öt vagon búza és fénymag nem felelt meg a növény-egészségügyi követelményeknek. Az is természetes, hogy minden külföldről érkező élelmiszert és növényi terméket megvizsgálnak és minősítenek. Az utóbbi időszakban egyre többen foglalkoznak sza- porítóanyag-előallítással. Ez jó dolog, mert növekszik a szőlő és a bogyós gyümölcsök választéka, jobb lesz az ellátás, a kiszolgálás. Az állomásnak viszont több munkát jelent ezek ellenőrzése, hiszen valamennyi szőlőiskolát, faiskolai lerakatot vizsgálnak meg. Ezek célja az, hogy elejét vegyék az esetleg veszélyes károsítók terjedésének. Ugyanilyen jelentős feladatuk a vetőmagtermelés felülvizsgálata is. Az elkövetkezendő hetekben, az aratás vége felé nem lenne célszerű az üzemekben az elmúlt évek helytelen gyakorlatát követni a tarló- és szalmaégetéssel. Növényvédelmi okokból a tarlóégetés csak abban az esetben indokolt, ha a környezetet kevésbé károsítja. Nagyon fontos, hogy az engedélyező környezetvédelmi hatóság előírásait a munkavégzés során maradéktalanul betartsák. Az állomás dolgozói arra törekszenek szakembereik révén, hogy a termelők növényvédelmi munkáját segítsék tanácsadással, előrejelzéssel, de hatósági ellenőrző tevékenységgel is. Mentusz Károly Az Állami Vagyonügynökség vitája volt a leghangosabb (Folytatás az 1. oldalról) rendre tűzni. Úgy vélekedett: a költségvetési hiányt finanszírozó hosszú lejáratú hitelek feltételeiben csak a pénzügyminiszter, illetve az MNB elnöke állapodhat meg, ebben a kérdésben ők a megfelelő emberek. Ez utóbbi állítását Hagel- mayer István úgy módosította, hogy a pénzügyminiszternek és az MNB elnökének együttesen kell a Parlament elé javaslatot terjeszteni a hosszú lejáratú hitelek feltételeiről, a döntés azonban a Parlament dolga. Az Állami Számvevőszék elnöke elmondta azt is: ha nem ilyen rövid idő áll rendelkezésre a múlt évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatos elemzés elkészítésére, akkor lényegesen alaposabb munkát tudtak volna végezni. Ám ez nem jelenti azt, hogy az Állami Számvevőszék nem tudja elvégezni feladatát. Valóban igaz, hogy a jelenlegi költségvetésből sok lényeges dolgot nem lehet megállapítani, így például nem derül ki, mennyi a mezőgazdaság támogatása stb. Éppen ezért rövid időn belül foglalkozni kíván a Központi Statisztikai Hivatal munkájával, az állami információs rendszer helyzetével. Napokon belül befejezik a privatizációról készült elemzéseket, s azt is a képviselők elé terjesztik. Ezután határozathozatal következett. Az Országgyűlés elfogadta a Magyar Köztársaság 1989. évi állami költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, valamint az Állami Számvevőszék jelentését. A Parlament ezt követően az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről, hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény módosításának részletes vitájával folytatta munkáját. Az általános vita során számos törvénymódosító javaslat hangzott el, s ezeket az Országgyűlés bizottságai részletesen megvitatták. A bizottságok előadói — Katona Kálmán (Gazdasági Bizottság), Remport Katalin (Költségvetési, Adó- és Pénzügyi Bizottság), Illésy István (Önkormányzati Bizottság) — ismertették a testületek határozatait. A képviselők egy része olyan javaslatokat fogalmazott meg, amelyek fenn kívánják tartani az Országgyűlésnek az Állami Vagyonügynökség feletti ellenőrző szerepét. Ezeknek a javaslatoknak a többségét a bizottságok elutasították, s csak azokat fogadták el, amelyek biztosítják, hogy a kormány önállóan, teljes felelősséggel végezhesse a Vagyonügynökség révén a privatizációt. Az Állami Vagyonügynökségről szóló törvény módosításával kapcsolatos vitát a délutáni órákban megszakították: a tárgysorozatban előre jelzett interpellációkat és kérdéseket tárgyalták meg a képviselők. Monostori Endre (SZDSZ) a miniszterelnökhöz intézett interpellációjában azt indítványozta, hogy az egykori munkásőrség szombathelyi székházát a helyi mentőállomás kapja meg. A képviselő kérését mintegy 27 ezer támogató aláírással tette nyomatékosabbá, hangsúlyozva: mind a megyei betegszállítás, mind a rohammentő-szolgálat a jelenleg igen mostoha körülmények között működő megye- székhelyi mentőállomásról történik. Az interpellációra válaszoló Botos Katalin, pénzügyminisztériumi államtitkár — elismerve a képviselői indítványban foglaltak jogosságát — kifejtette: a kor mány álláspontja szerint a munkásőrvagyon hasznosítása költségvetési bevételt kell hogy eredményezzen, így nem adható át az ingatlan térítésmentesen. Az államtitkár mindehhez hozzáfűzte, hogy Szombathely a közelmúltban egyebek közt a távozó szovjet alakulatok lakóépületeihez, illetve több MSZMP-in- gatlanhoz ingyen jutott. Monostori Endre az államtitkári válasszal nem értett egyet, ám azt az Országgyűlés elfogadta. Fáklya Csaba (SZDSZ) a megüresedett honvédségi szolgálati lakások tárgyában interpellált a honvédelmi miniszterhez, s a fentihez hasonló válasz- szal kellett beérnie. A tárca nevében válaszoló Raffay Ernő államtitkár ugyanis rámutatott, hogy a megüresedett ingatlanok hasznosításából kell a honvédelmi tárca költségvetésének forráshiányát pótolni. Mint mondotta: az üres lakásokat forgalmi értékén kívánják értékesíteni az önkormányzatoknak, mégpedig részletfizetési kedvezménnyel. Az interpelláló képviselő a választ nem fogadta el, a Parlament azonban ezúttal is egyetértett az államtitkári válaszban foglaltakkal. A Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról és a közszolgálati tömegkommunikációs eszközök vezetőinek ideiglenes kinevezési rendjéről szóló törvényjavaslat előterjesztését követően a képviselők elfogadták az Interparlamentáris Unió (IPU) magyar nemzeti csoportjának megalakítására tett javaslatot. Ezt követően — 18 óra előtt néhány perccel — az elnöklő Vörös Vince felfüggesztette az Országgyűlés keddi ülésnapját. Bejelentette, hogy a törvényhozók szerdán 14 órakor ismét találkoznak, s folytatják a megkezdett napirendi pontok tárgyalását. Az ülés bezárását követően megkezdte alakuló közgyűlését az IPU. Gorbacsov más lesz a kongresszus után Annak ellenére, hogy az SZKP XXVIII. kongresszusán Gorbacsov éles, esetenként agresszív bírálatot kapott, törvény- szerű, hogy ő maradt a párt vezetője. Ez a döntés — ahogy mondani szokták — eleve elrendeltetett. A kongresszusi küldöttek bonyolult fejlődését nyomon követők, elemzők többsége egyetért ebben. Ezt az álláspontot igazolta a kongresszus szociológiai szolgálata is. A küldöttek között végzett felmérések is azt bizonyították, hogy Gorbacsovnak volt a legnagyobb esélye a megválasztásra valamennyi számba jöhető jelölt közül. Gorbacsovot tehát várja a Kreml, a hatalom megszokott kötelezettségei és attribútumai. És mégis — ez már egy másik ember lesz. Nem, nem azért, mert a számára igen nehéz kongresszus alatt újabb ősz hajszálak jelentek meg hajában, újabb ráncok barázdálják arcát. Véleményem szerint az SZKP XXVIII. kongresszusa belülről változtatta meg Gorbacsovot. Az őt megelőző vezetőktől eltérően, akik a politikai és társadalmi jelenségek értékelésekor szívesen használták a marxista lexikon számukra megszokott szavait, Gorbacsov szereti a „sors” szót, és gyakran használja azt. Ez nem véletlen, mivel sorsát a peresztrojkához kötötte, arra van rendeltetve, hogy osztozzon annak gyümölcseiben és megrázkódtatásaiban. Az SZKP XXVIII. kongresszusa számára egyike volt e megrázkódtatásoknak. Amikor a kibékíthetetlen konzervatívok „a szocializmus lebontásával” vádolták, vajon eszébe jutott-e Puskin Borisz Godunovjának monológja? A párhuzam mellbevágó. Borisz is és Gorbacsov is megpróbált megfelelő feltételeket teremteni a nép méltó életéhez. A kor sajátosságainak megfelelően mindketten igyekeztek az országnak megteremteni a demokrácia és jog alapjait, megszabadítani a népet a félelemtől... Egyikőjüket sem értették meg, mindkettőjüket kifütyülte, az egyik esetben a bojárok, a másikban a kongresszuson maguknak zajos többséget biztosító párton belüli kiskirályok által felhecceit tömeg. „Elátkoztak engem” — elmélkedik Godunov. Gorbacsov a kongresszuson nem habozott, nem szórt hamut a fejére, azért küzdött, hogy visz- szaszerezze a nép — úgy tűnik, reménytelenül elvesztett — bizalmát. Hruscsov a konzervatívok első kísérletére, amellyel meg akarták hatalmától fosztani, engedelmesen visszavonult. Brezsnyev — tanulva Hruscsov sorsából — teljes mértékben alárendelte magát az apparátus hatalmának. Gorbacsov a végsőkig harcolt, hogy győzzön. A „zavaros idők” sajátossága, amelyről a Borisz Godunovban szó esik, éppen az, hogy a demokrata cár megelőzte korát. Gorbacsov reformja szintén lényegesen előtte jár a társadalmi tudat szovjetunióbeli fejlődésének. Veszélyes szakadék keletkezett a hatalom és a nép azon része között, amely még mindig a sztálini szocializmus mítoszai és dogmái szellemében él. Az SZKP XXVIII. kongresszusán drámai összecsapás zajlott le a régi és az új között: a mitikus tudat összeütközése volt ez a peresztrojka realitásaival és parancsoló szükségszerűségeivel. A kongresszus vége felé demokratikus fordulat volt érezhető. A peresztrojka kibírta a konzervatív erők ostromát. Az ösz- szecsapás azért volt kompromisz- szumok nélküli, mivel a konzervatívok megértették, hogy ez az utolsó ütközet, ugyanakkor óriási volt a Gorbacsov, Jakovlev, Se- vardnadze nevével-jelzett reformerek kockázata is. Vereségük és a peresztrojka bukása esetén a neosztálinisták nem bocsátották volna meg nekik, hogy hatalmukra és privilégiumukra törtek. A győzelmet nem volt könnyű megszerezni. Azok az emberek, akik e napokban közelről látták Gorbacsovot, felfigyeltek mérhetetlen fáradtságára. Azt hiszem, a kongresszus néhány napja éveket vett el életéből. Ami a politikai tapasztalatot illeti, úgy tűnik, a kongresszus időszaka minden bizonnyal a peresztrojka egész megelőző öt évével ér fel. Egészen bizonyos, hogy az 1985. március 11-e óta (ekkor választották Gorbacsovot főtitkárrá) eltelt több mint öt év alatt a szovjet vezető igen nagy fejlődésen ment keresztül. Megváltoztak eszméi, beszédei, nézete, a hatalom rendszerében elfoglalt helye, értékrendszere, ő, aki a nomenklatúra terméke, aki a pártfolyosók bonyolult rendszerében csinált karriert, a megújuló ország első elnöke lett. Nézeteinek fejlődése ellenére azonban az a rendszer, amely ellen föllépett, továbbra is élt benne. A Csehov által megrajzolt értelmiséghez hasonlóan e rendszer cseppenként szorította ki magából, mindenki szeme láttára változott, ám mégis a rendszer embere maradt. A kongresszus két hete Gorbacsov számára olyan volt, mint a fekete Stix folyón, Charon ladikjában tett utazás. Nem, nem felejti el a múltat, mint azok a mitológiai utazók, akik a halált hozó vízből kortyolva elveszítették emlékezetüket. Épp ellenkezőleg, azok a sértések, megaláztatások, amelyeket a revansra készülő konzervatívoktól elszenvedett, politikai pályájának végéig emlékeztetni fogják arra, hogy kik a barátai és kik az ellenségei, ki volt támasza a viharba került hajó fedélzetén, és ki volt az, aki „együttgondolkodónak” kiadva magát, készen állt a hajó elsüly- lyesztésére. A Gorbacsov által levont tanulságok bőséges fizetséget jelentenek mindazokért a politikai „kék foltokért”, amelyeket az SZKP XXVIII. kongresszusán kapott. A kongresszus után e taKohl sajtóértekezlete A német egységet a szomszédok is helyeslik Németországnak megvan minden esélye arra, hogy viszonylag rövid időn belül megvalósuljon az egyesülés — jelentette ki Helmut Kohl szövetségi kancellár kedden megtartott sajtóértekezletén Mihail Gorbacsov szovjet elnökkel folytatott tárgyalásainak eredményeit méltatva. Hangsúlyozta: ezekkel a megbeszélésekkel áttörést értek el a német egység külső vonatkozásai rendezésének útján. Az egységes Németország teljes és korlátlan szuverenitást élvezhet, és maga döntheti el, hogy melyik szövetséghez tartozik. Kohl bizakodik abban, hogy idén új fejezetet nyithatnak a német és az európai történelemben Németország állami egységének helyreállítása, az európai integráció előrehaladása, a tartós és igazságos európai béke- rendszer tartóelemeinek kidolgozása útján. A német egység, amelyet most a Szovjetunió felkarol, csakis az európai szomszédokkal való összhangban képzelhető el. Németország nem lesz valamiféle külön úton járó óriás Közép- Európában — jelentette ki. Helytelenítette, és hamisnak nevezte, hogy némelyek a jelenlegi helyzet, a Szovjetunióhoz való közeledés kapcsán Rapallot emlegetik. Az egyesült Németország nem lesz kizárva a nemzetek közösségéből, hanem éppen történelmében először élhet békésen együtt minden szomszédjával az oly keserű történelmi tapasztalatok után. S az egyesülését is éppen az teszi lehetővé, hogy minden szomszédja helyesli ezt — mondotta. nulságok kell, hogy meghatározzák Gorbacsov csapatának egész politikáját. Az egyik legfőbb tanulság éppen az, hogy a demokrácia megteremtésében nem szabad a konzervatívokra támaszkodni. A demokrácia támaszai csak a demokratikus erők lehetnek, még akkor is, ha „kényelmetlenek”. A második és talán legfőbb tanulság az, hogy a történelem veszélyes „sorsfordulóiban” (mint Gorbacsov szívesen mondogatja) nem szabad a néppel ravasz- kodni, meg kell mondani a teljes igazságot, bármilyen kegyetlen is legyen az. Magától értetődik, hogy Gorbacsov számos „ravaszságát”, többek között az olyan fogalmakkal kapcsolatban, mint a „piac”, a „magántulajdon”, a „szocializmus”, stb., a társadalmi tudat fejlődésének lassú üt?- me kívánta meg, másrészt a konzervatívok, akik alig várták, hogy Gorbacsov „elszólja magát”. Az, hogy Gorbacsov és a lakosság egy része nem értette meg egymást, azzal magyarázható, hogy az igazságot Gorbacsov saját nézetei és a korábbi évek retorikája miatt túlságosan is elhúzódóan hozta a nép tudomására. Vjacseszlav Kosztyikov az A PN politikai szemleírója Élelmiszerek és a növényvédő szerek
