Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-11 / 58. szám
1990. június 11., hétfö Hírlap 3. Barguzin — másokkal Expedíció a Sajkáihoz Miért megy a szentdomonkosi erdész? Titkos technológiával — Bagette, szuper bécsi, vidéki cipó, croissant, rozscipó, korpacipó, korparúd Ma nyílik Heves megye első francia péksége 4 Nemcsak egészséges és korszerű, hanem ízletes is (A szerző felvétele) Matyiké Tibor szentdomonkosi erdész, ha már nem is éppen ismeretlen a Hírlap olvasói előtt — még mindig elég keveset árult el magáról szőkébb hazánkban. Arról, hogy a természet szerelmese, a fotózás megszállottja, s felesége, M. Valaczkai Erzsébet, az ügyes kezű grafikus a szép hobbiban is élete páija: többen tudnak Heves megyén kívül, mint belül. A házaspár ugyanis kiállítások szereplője, s meglehetősen régóta publikál együtt vagy külön rangos kiadványokban. Szerénységük ellenére is jegyzik őket a szakmában. Jelentkezéseikre számítanak, nemcsak hívják, hanem várják is mindkettőjüket egy-egy találkozásra. Ritka dolog, amikor a meghívd csak egyiküknek érkezik. Ilyen a legutóbbi, a mostani is. Ez alkalommal a Bajkál-tó- hoz indul a férj, pedagógus hitvese nélkül. Eléggé viszontagságos, zord expedíció harmadik tagjaként, a mátészalkai „Tri- dea” Természetvédelmi Oktató Központ szervezésében. — Hogyan keveredett ebbe a társaságba? — kérdem nem kis meglepetéssel a már űtrakész erdészt. — Tavaly született barátságunk Balogh Istvánnal, a Tridea vezetőjével — mondja. — A Szigetközben, egy természetvédelmi táborban jöttem össze vele, aztán kérésére — nemrégiben, a Föld napja alkalmából — a munkáinkból kisebb tárlatot is összeválogattunk a mátészalkai Városi Művelődési Központ számára. Beszélgetéseink során vetődött fel, hogy igazán nyélbeüthetnénk mar komolyabb kirándulást is. Olyasfélét, amelyen valóban kedvünkre cserkészhetnénk közös álmaink valamely vadregényes táján. A szibériai bargu- zini területet, a Bajkál vidékét, barátom úgyszólván véletlenül választotta a térképről, s találomra küldte két helyre is érdeklődő levelét. A válasz volt az invitálás is, amit gyorsan meg kellett ragadni. Nos, így esett rám, harmadikként pedig Balogh Pista másik ismerősére, egy nyíregyházi földrajz-tanárra a választás. — Mi a program? — Elképzeléseink szerint június 16-án indulok el itthonról, s 18-án ülünk repülőre a Kárpátalján. Ulan-Udeba szeretnénk eljutni előbb, majd innen a Baj- kált tápláló Szelenge deltavidékére, ami tudomásunk szerint igen érdekes, ritka, gazdag madárvilág, s mellette a természet még számos más élményével is kecsegtet. Azon leszünk, hogy mindebből a lehető legtöbbet megörökítsük írásban és képben, utunkat pedig — a környékbeli egyéb kirándulásokkal együtt — albumban, könyvben is közreadjuk. Szinte a teljes fotós felszerelésemet magammal viszem, hogy a legtöbbre legyek képes. Sőt, a kollégák talán videót is hoznak. Nem lesz könnyű felkerekednünk, mert a mindennapi munkához legszükségesebb tárgyakon kívül a „lakásunkat”, vagyis sátrainkat, hálózsákjainkat, ruházatunkat, tisztálkodási, sütő-főző eszközeinket, éléstárunkat is cipelnünk kell. Mivel szinte teljesen önellátók leszünk a tervezett egyhónapos expedíció alatt. — A puszta csomagolás sem egyszerű. — Kétségkívül nagyon meg kell gondolni, hogy mit vigyünk, és mit hagyjunk ki csomagjainkból. A legpraktikusabb megoldásokra van szükség. Egyrészt, hogy ne legyen tűi súlyos a cók- mók, másrészt meg kevésbé jelentsen kiadást. Jómagam sem szeretném érezhetően megrövidíteni itthonmaradó családomat, a költségeimet iparkodom összegyűjtött honoráriumaimból, tisz- teletdijaimból fedezni. Nagy könnyebbség számunkra, hogy némi segítséggel szponzorok is álltak mellénk. Élvezem például a tarnaleleszi erdészet, az Egri Dohánygyár, a TIT Heves Megyei Szervezete, az Egri Erdőfelügyelőség, a HNF megyei környezetvédelmi bizottsága, a KI- OSZ, a Centrum Áruház támogatását, s a társaim szintén nem maradtak magukra Úgy, hogy ha csak ezen múlna, akár máris indulhatnánk! — Nos, ha így van, mi kellene még? — Szerencse! — Legyen hát az is! Jó utat, expedíció...! (gyóni) A vásárlók nagy örömmel fogadták a hírt, hogy Egerben, a Piaccsamok emeletén, a régóta üresen álló vetőmagbolt helyén francia pékséget nyitnak. A pékség termékei nem ismeretlenek előttünk, hiszen a budapesti Klauzál téri vásárcsarnokban és több nagy városban már kaphatók az ízletes finomságok. — Tulajdonképpen honnan az ötlet? — kérdeztem Oláh Kálmánt, a Duett Kft ügyvezető igazgatóját. — Több oka van, hogy a Duett Kft beszállt a Francia Pékség Kft-be résztulajdonosként. A Kft üzletpolitikájában a kezdet kezdetén megfogalmazásra került, hogy a tevékenységi kört nagymértékben bővíteni kell. Ennek eredményeként a kft több kisvállalkozásba és kft-be lépett be, illetve saját szervezésében hozott létre kft-ket. A pékség harmadik ilyen jellegű vállalkozás. Az, hogy miért pont ezt választottuk? — A budapesti Klauzál téri csarnokban látva a mintaüzemet, úgy ítéltük meg, hogy ilyen minőségű árura az egri vásárlóközönségnek is igénye van, továbbá az, hogy az élelmiszer- ipari termelés várhatóan tisztes eredményt képes biztosítani. Az induló terméklista jelentős mértékben bővíthető a közeljövőben. Igény szerint élni is fogunk ezzel a lehetőséggel. Az a meggyőződésünk, hogy a hasonló kisüzemek nagyon sok területen a jövő üzemei, hiszen a termékváltást óránként lehet biztosítani. Ez azt is lehetővé teszi, hogy konkrét megrendelések esetén egy óra leforgása alatt a kívánt pékárut le tudjuk gyártani. A gyártás folyamatáról Burda Ákosné és kollegája tájékoztattak, akik a budapesti Mester Malom Kft technológusai. — Á próbaüzem alatt mi kí- séijük figyelemmel a munkafolyamatot. A Mester Malom Sütőipari és Kereskedelmi Kft megvásárolta a franciáktól a liszt gyártási jogát. Eredeti francia licence alapján gyártott lisztkeveA fracia finomságok rékkel dolgozunk, melyhez az adalékanyagot tőkés importból szerezzük be. Ezt a francia lisztkeveréket egyedül a Mester Malom Kft forgalmazza Magyarországon. Az egri Francia Pékség Kft. már ezt a lisztkeveréket veszi meg tőlünk. A technológia egyedi mondhatni titkos, melyet a francia cég adott a termékekhez. A francia gyártási folyamat ellentétes a magyar pékség technológiájával. Minden termék különböző lisztkeverékből készül, más-más kelesztési és sütési idővel, meghatározott hőmérséklettel. Ezeknek a technológiai előírásoknak a betartása rendkívül fontos, hiszen az állandó minőség csak így érhető el. Ezt a jövőben, több alkalommal is ellenőrizzük a francia partnerrel együtt. Itt ugyanolyan termékek kerülnek a vásárlók elé, mintha egy párizsi üzletben vennék meg, ugyanolyan formával, ízzel, illattal és minőséggel. A vevő míg sorba áll, láthatja az egész munkafolyamatot. A dagasztó, a tésztaosztógép és a kiflisodrógép magyar gyártmány, míg a mutatós kemence az NSZK-ból való. — Milyen termékeket gyártanak? — A vásárló számára legismertebb a bagette, vagy más néven franciakenyér. Lesz vidéki cipó, szuper bécsi (briós), croissant (rongyos kifli), rozscipó, korpacipó és. korparúd. — Mi a garancia? — A mindig állandó összetételű lisztkeverék, valamint a teljesen automatizált gépsor jelenléte, feltételezve a pékek jó munkáját és hozzáértését, a fogyasztó mindig első osztályú áruhoz kell hogy jusson. A pékek; Bíró Gábor— aki a pékség vezetője, — Horváth László és Bessenyei Margit garantálják ezt. Az eladó Kardos József né pedig azt a kiszolgálást, mintha mondjuk Párizsban lennénk. Kezdetben az üzlet hétköznap 6 órától 16 óráig, szombaton 6-tól 14 óráig, vasárnap 6-tól 10 óráig tart nyitva, de ha a vásárló- közönség úgy kívánja, az egymű- szakos termelést kettő vagy akár három műszakossá fejleszthetjük. A helyben sütött finom pékárukon kívül tej, tejtermékeket és sajtféléket is árusít az üzlet. Lehetővé teszi majd a tó, (jqgy friss 4ennékeÉb^^á.J&ig3í8?z- tást biztosítsanak. A piacra látogató egy reggelit, tízórait vagy akár egy ebédet is letudhat egy pohár tej és egy frissen kisült illatos pékáruval. A termékek megfelelnek a korszerű táplálkozási előírásoknak. Egyes fajtái fogyókúrázóknak, diétázóknak különösen ajánlott. Magda Zsuzsa A továbblépéshez tőke kell... Pillanatfelvétel a Lehel Hűtőgépgyárból „Új (svéd) utakon a Lehel Hűtőgépgyár” címmel jelent meg a Jászkürt nevet viselő városi havilapban az alábbi írás, amely a hűtőgépgyár jövőjével kapcsolatos problémákat tárja fel. Május 17-én Szabó István vezérigazgató sajtótájékoztatót tartott, ahol a hónapok óta beszédtémát adó — a hűtőgépgyár jövőjét illető — problémát világította meg a közvélemény előtt. A vezérigazgató elmondta, hogy a vállalati tanács jóváhagyásával szándéknyilatkozatot írt alá a svéd központi multinacionális céggel, az Elektrolux-szal május 3-án. A szándék szerint az átalakulás időpontjának kezdete 1990. július 1-je. Felmerült az a kérdés is, hogy egy nyereséges, s mindemellett működőképes, hazai és nyugati piaccal rendelkező vállalatnak miért volt szüksége erre a lépésre. A válasz egyszerű. A külföldi tőke bevonása nélkül ugyanis a fejlesztési lehetőségek, a világpiac igényeihez való igazodás a jelen állapotok mellett nem oldható meg. A kíméletlen piaci versenyben — a szakértők véleménye szerint — csupán 1,2-1,5 milliárd forintos fejlesztéssel lehet talpon maradni. Felvételeink a hűtőgépgyár egyik legkorszerűbb üzemében, a Boss- üzemben készültek. (Fotó: Perl Márton) I
