Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-11 / 58. szám

Hírlap Mag Bertalan: ÄIP mms N os — kérdezte tőle —, gon­dolkozott azon, amióta utoljára beszélgettem ma­gával, hogy miért vigyázunk ma­gára? — Én azt hiszem, hogy ön, őr­nagy úr, engem gyanúsít. — Váljon csak, Palágyi úr, mivel? — A történt gyilkossággal. — És hogyan jött rá erre? — Megbilincseltek. — Nézze, Palágyi úr, nem ámítom magát. Én nemcsak gya­núsítom, hanem biztos vagyok abban, hogy maga a gyilkos! Sőt, már azt is tudom, hogy miért gyilkolt olyan kegyetlen gonosz mérlegeléssel. — En, őrnagy úr? — kérdezte akadozva. — Bizony, maga! A páncél- szekrényben tartott pénzért, bar­átom. És amikor terve nem sike­rült, agyonverte Almási műveze­tőt, aki segített magának. Hogy miért, azt még pontosan nem tu­dom, de bízom benne, hogy ma­ga az általam még ismeretlen apróbb részleteket is el fogja mondani. Mert az biztos, hogy az oxigénpalackot és a hegesztő­pisztolyt nem maga készítette oda, hanem Almási, esetleg vala­ki segített is neki. Maguk ketten csak azt nem ellenőrizték, hogyha palackban kevés az oxigén. Új palack odaszálh'tásához már nem volt idejük, mert lassan közele­dett a reggel. S mivel az idő gyor­san haladt, maga pánikba esett. Ott állt, rettentő izgalmak köze­pette a nagy zsákmány közelé­ben, és akkor határozott. Ezzel — nézzen csak ide —, szóval ez­zel a nehéz acélrúddal agyonver­te a társát, és menekülni próbált. Úgy képzelte, hogy meg majd Aki levelezőlapra ragasztva a számo­kat összegyűjtve beküldi címünkre (3301 Eger, Pf.: 23.), az részt vesz a Hírlap könyvsor­solásán. A levele­zőlapra írják rá: Minikrimi. Egy éjszaka története sas*« maga lesz a hős, aki felfedezte a sikertelen bűncselekményt. Igen ám, barátom, csakhogy az ajtó közelében szembekerült Gáti József műszerésszel, aki felis­merte magát. Maga pedig őt. így kénytelen volt Gátit is többször fejbevágni azzal a szándékkal, hogy őt is véglegesen elhallgat­tassa. Majd amikor mindez meg­történt, menekült a kerítésen ke­resztül. Arra gondolt, hogy az üzemben senki sem látta sem be­jönni, sem távozni. Egyelőre eny- nyit, Palágyi úr, ha netán kihagy­tam valamit, majd maga kiegé­szíti. Palágyi hosszan hallgatott, de úgy látszik Magos „ráolvasása” annyira hatott rá, hogy a széken ülve, izgalmában belevizelt a nadrágjába, s a vizelet végigfolyt a padlón. Palágyi félelmében nem merte szóba hozni, hogy ki kell mennie, mert annyira remegtek a lábai, hogy nem tudott volna felállni. Magos olvasmányain tűnődve azon töprengett, vajon miért ta­gad még mindig Palágyi. És bar ezt Németh nem kér­dezte, intett neki, hogy menje­nek át a szomszéd szobába, és ott belefogott a tulajdonképpeni „önmagának” szóló magyará­zatba. — Talán azért tagad, mert még mindig reménykedik szere­tője magatartásában. Bízik ab­ban, hogy a lány védi és igazolja. Mármint azzal, hogy azt vallja; kegyetlen tetteinek idején nála tartózkodott. Vagy pedig azért tagad, és ez a valószínűbb, mert még nem tettük eléje a gyilkos­ság bizonyítékait. De ezzel még várok, hadd kínlódjon ez az aljas gazember. — Aki ilyen bestiális cselek­ményekre képes, az nem ember, nem érdemel mást: gyötrődjön! — húzta alá főnöke véleményét Németh. — Az igazmondó akár tanú, akár gyanúsított, egy hét múlva is ugyanazt mondja vagy állítja, amit első kikérdezése során em­lített. A hazudozó bűnöző vagy tanú viszont eltér az előző vallo­12.rész másától, és minden esetben más­képp próbálja hazugságát előad­ni. Csakhogy a kihallgató, mint jelen esetben te vagy en, külön­féleképpen és módón kérdez, ami zavarba hozza mindkettőt: a bűnöst és a hazudozó tanút is. A jó kriminalista a különbségeket feljegyzi, és ebből igen hamar ki­értékeli a valóságot. — Nem tudom, észrevetted-e, hogy újra beesteledett — nézett az őrnagyra Németh. — Nem is emlékezem, hogy ma ettem-e valamit. Tény, hogy nem vagyok éhes, és azt hiszem, te sem. Valahogy megfeledkez­tünk az evésről, ugye? Egy jó erős fekete, egy jó cigaretta, és nem hiányzik az étkezés. Az ilyen súlyos ügyek nyomozása­kor egy-két napra a gyomrunk kapuja bezárul. Csak a szív, az idegek és az agy működik teljes sebességgel. — Hogy állsz?—lépett hozzá­juk a főnök e meditáció végére. — Amennyiben minden klap­pol, holnap reggelre készek le­szünk., — Én elmegyek. Ha valami rendkívüli eset közbejönne, azonnal telefonálj! Néhány percre még Magos és Németh tovább üldögéltek egy­más mellett, hogy megtárgyaljak a kihallgatásaikkal kapcsolato­san felmerülő apróbb részlete­ket. Ezalatt természetesen két- két nyomozó a teljesen elkülöní­tett Palágyira és Varga Katalinra vigyázott, akik egymásról nem tudtak semmit. — Én azt hiszem — mondta Németh —, a lányt kellene elő­ször őszinte vallomástételre ser­kenteni. — Úgy látszik, belelátsz a ko­ponyámba. Ugyanerre gondol­tam én is. — Ha Varga Katalin bevallja, amit eddig tagadott, akkor Palá- gyinak is — főleg a bizonyítékok láttán — megered a nyelve az őszinte szóra — vélekedett Né­meth. — Hát akkor mi is nekiered­hetünk — és újból leültek Varga Katalinnal. — Eszébe jutott valami, amió­ta nem találkoztunk, amit érde­mes lenne saját érdekében el­mondani? — Nekem nincs mit elmonda­nom, őrnagy úr. — Nézze, Katalin, szeretném ha tudná, sem én, sem a kollé­gám, Németh százados, nem ha­ragszunk magára. A mi felada­tunk az, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. De közlöm magával, hogy ez a mostani, mindenkép­pen utolsó beszélgetésünk dönti el, hogy hazamegy, és továbbra is becsületesen dolgozik, vagy pe­dig börtönbe kerül. — De hát mit óhajt tőlem az őrnagy úr? — Néhányszor ezt már szóba hoztam. Most utoljára teszem: csakis az igazat! — Milyen igazat? — Mondja meg nekem, azon a bizonyos napon vacsora után, mikor ment el magától Palágyi? — Őrnagy úr, én erre a kérdé­sére többször is mindig azt felel­tem, hogy mellettem aludt regge­lig. Most sem tudok egyebet mondani. — Tehát kitart valótlan állítá­sa mellett? — Igen, mert ez az igazság. — Kezdem kétségbe vonni, hogy magának egyáltalán van lelkűsmerete. Fel tudja fogni az igazság szó jelentőségét? En az eddigi hazugságaiból csak arra tudok következtetni, hogy maga mindenképpen börtönbe akar kerülni. Pedig kár magáért. Arra nem gondol, hogy mit fognak szólni vidéken élő szülei, ha pél­dául ajieve az újságokba kerül? — Őrnagy úr, kérem, én ezt mind nagyon szeretném elkerül­ni — válaszolta fátyolos szem­mel. — Sajnos, ilyen makacs ha­zugsággal ez nem fog menni. Értse meg már végre, hogy a Bé­lája felelőtlen ígéretét, hogy ma­gát feleségül veszi, képtelen már beváltani. Magos érvelései ellenére a lány továbbra is kitartóan védte Palágyit. (Folytatjuk) Horoszkóp — június 11-17 -ig KOS (III. 21.-IV. 20.) Szerelem: En­gedje, hogy elcsábítsák! Az a kapcso­lat is lehet bol­dog, amit nem Ön kezdemé­nyez! Hivatás: Alaposan mérlegelje: érdemes-e most változtatnia elképzelésein. A kedvező lehetőségek kívülről tetszetősebbek, mint amennyit valójában érnek. És a mostani helyzete nem olyan kedvezőtlen, hogy feladja. Bika (IV.21.-V.20.) Szerelem: Ez a hónap az Öné. Nem tud kitalálni olyat, amit a partne­re ne teljesíte­ne. Minden tettét, gondo­latát az érzelmek, az érzékiség irányítja. A boldogság most he­tekre a Bika-jegyű emberekhez költözik, s ki sem űzhetné ottho­nából. Hivatás: Különösen a művészettel kapcsolatos hivatást űzőket kíséri szerencse, de a most következő napok üzleti vál­lalkozásnak is kedveznek. Ikrek (V.21.-VI.21.) Szerelem: Szerdán és csütörtökön még a legre­ménytele­nebbnek tűnő kapcsolat is újraéled, de rendkívül alkalmas e két nap új szerelem fellobbanására is. A helyzet kulcsa az Ön kezében van! Hivatás: Most hagyja az aprólékos munkát másra, figyel­mét az átfogóbb, mindent érintő szervező munkára összpontosít­sa. Rák (VI.22.-VII.22.) Szerelem: Gondolatát túl gyakran köti le a múlt, s emiatt eszre sem veszi, mi történik a je­lenben, a jövő pedig egyáltalán nem érdekli. Pedig... Ha kicsit nyitottabb szemmel járna, észrevenné, hogy valaki mindent megtenne az Ön boldogságáért. Hivatás: A mun­ka most nem az a foglalatosság, ami után vágyik. Hibát hibára halmoz, jobb lenne, ha szabadsá­got kéme. Oroszlán (VII.23.-Vffl.23.) Szerelem: Kapcsoljon vissza egy fo­kozattal, le­gyen türelme­sebb, vissza­fogottabb. Partnerének ez tetszik jobban, nem a túlzott lobogás. Hivatás: Nehezen talál­ja a helyét a héten. Pedig volta­képpen nincs is semmi baj, min­den megy a maga útján, és mégis az az érzése: elege van az egész­ből. Szabadságra kellene men­nie!? Szűz (VIII.24.-IX.23.) Szerelem: A boldogság ott toporog az aj­taja előtt. De mintha Ön mást várna, mint aki ép­pen beko­pog... Hivatás: Rendkívül sok a tennivalója. Az elvégzendő fel­adatok mellé sok új sorakozik, s egyiket sem utasítja vissza, mert kell a pénz. Mérleg (IX.24.-X.23.) Szerelem: Né­hány napját megkeseríti, hogy társának több téren is más a vélemé­nye. Hétvégé­re azonban el­simulnak a viták. Hivatás: A si­ker elsősorban a művészettel foglalkozók mellé szegődik, de azok sem panaszkodhatnak, akik új vállalkozást tervezget­nek. Különösen a hét első három napja kínál kedvező alkalmat a hivatalos tárgyalások sikeres le­zárására. Skorpió (X.24.-XI.22.) Szerelem: Csupa feszült­ség, csupa vib­rálás, de ez nem feltétlen rossz az Ön helyzetében. Csak azok ér­zik magukat boldogtalannak, akiket Kos- vagy Vízöntő-jegyű partnerrel áldott meg a sors. A Bikával élők kifejezetten boldo­gok lesznek a héten. Hivatás: Nem fordít túl sok energiát a fel­adatokra. Nyilas (XI.23-XII.23.) Szerelem: Igazán nem fog unatkozni a most követ­kező napok­ban. Számta­lan meghívás­nak kell eleget tennie. S ha egyedül érkezik a tár­saságba, pénteken vagy szomba­ton egészen biztos lehet benne, hogy kettesben távozik onnan. És sokáig hálás lesz a házigazdának ezért a találkozásért. Hivatás: Az írásbeli feladatok megoldására ki­tűnően alkalmas időszak. Bak (XII.22.-I.20.) Szerelem: Ha netán össze­zördült ked­vesével, a hé­ten számíthat rá, hogy elsi­mulnak az in­dulatok és a harag egy időre messze elkerüli házuk táját. Hivatás: Kár zsörtö­lődnie azért, mert az üzleti élet farkastörvényei uralkodnak. Van olyan szívós, hogy a maga oldalára tudja fordítani a szeren- csét. Vízöntő (I.21.-II.20.) Szerelem: Ta­lán mégsem kellett volna í Í^A\r:=4/j'[ meggondolat- \ lanul olyasmit mondani, ^ amivel előre tudta, hogy fájdalmat okoz a másiknak, hi­szen a héten Ön szorul vigaszta­lásra. Hivatás: Olyan hirtelen mond igent egy ajanlatra, hogy végig sem gondolja, mivel jár. Erejét alaposan össze kell szed­nie, ha nem akarja, hogy elveszít­se megbízói bizalmát. Halak (II.21.-III.20.) Szerelem: Hozzászokott a kényeztetés­hez. Most egy kicsit nélkü­löznie kell a babusgatást, néhány apró­sággal alaposan magára haragí­totta a társát. Próbálja meg aján­dékkal elűzni haragját. Hivatás: Túl naiv és túl lusta ahhoz, hogy észrevegye: karrierje törhet ket­té, ha nem vigyáz. Herczeg Kata (Átvettük a TVR-Hétből.) Mítoszok a jó tanárról: a szemléltető táblánál Szikszay Csabáné (Fotó: Gál Gábor) Egy módszer, amely békésen megoldja konflik­tusainkat — A főiskolai tanterv még nem tartal­mazza — A nevelés, a tanítás újra öröm lesz Gordon-tréning pedagógusoknak, szülőknek Már túl vagyok azon, hogy alig várjam a tamtás kezdetét jelző csengőszót. A hátam is borsózik, ha az osztályba lépek. így vannak vele a gyerekek is. Sírni tudnék, amikor intő szavaim süket fülek­re találnak. Pedig amikor először léptem a katedrára, milyen bol­dog voltam, azt hittem csodála­tos eredményeket érek el. De eb­ből nem lett semmi. Az iskolai élet tele van küszködéssel, úgy érzem, folyton küzdelmet kell vívnom a tanulókkal. Sok pedagógus érez hasonló csalódottságot, és talán gyakran kell átélnie azt a keserű tapaszta­latot is, hogy legjobb tudása, igyekezete ellenere munkája eredménytelen. Az amerikai dr. Thomas Gordon az 1950-es években egy olyan módszert dol­gozott ki, amely csökkenti a konfliktusokat tanár és diák kö­zött, megtanít arra, hogy mikép­pen változtathatjuk az iskolát olyan hellyé, ahol valóra válhat a régi mondás: „A tanítás a szere­tet egyik módja”. A praktikus is­meretanyagot tanárok, óvónők, iskolaorvosok, szülők tízezrei sa­játították el a világon. Heves me­gyében öten — Balázsné Csuha Mária, dr. Estefánné dr. Varga Magdolna, dr. Lachata István, dr. Nahóczkyné Ludányi Ágnes, Szikszay Csabáné — szereztek képzettséget a tanári hatékony­ság fejlesztését szolgáló tréning vezetésére. A kaliforniai Effecti­veness Training kezdeményezé­sére nemrégen Világ Békenapot rendeztek 27 országban, köztük hazánkban is. Egerben az érdek­lődők a Megyei Művelődési Központban elméletben és gya­korlatban is ízelítőt kaptak e spe­ciális programból. Thomas Gordonról és mód­szeréről — amely békét teremt a kapcsolatainkban, gyűlölködés, harag nélkül oldja meg nézetel­téréseinket — kérdeztük a két előadót, dr. Estefánné dr. Varga Magdolnát, a főiskola pszicholó­giai szakcsoportjának vezetőjét, valamint Szikszay Csabánét, a Nevelési Tanácsadó vezető pe­dagógusát. Dr. E-né V. M.:- Gordon, a chicagói egyetemen együtt dol­gozott Carl Rogers-szel, a huma­nisztikus pszichológia világhírű képviselőjével. Kezdetben ser­dülőkkel foglalkozott, akiket szüleik azért vittek el hozzá, hogy majd ő megjavítja, „észhez- ténti” őket. Munkája során ráéb­redt, hogy a felnőttek — igaz nem szándékosan — hogyan ártanak a fiataloknak, aláássák önbecsü­lésüket, megrendítik önbizalmu­kat, elnyomják alkotókészségü­ket, és a vége az, hogy elvesztik szeretetüket. Mindezt azzal érik el, ahogyan beszélnek a gyere­kükkel, ahogyan fegyelmezik őket, erővel és hatalommal akar­ják rájuk kényszeríteni érték­rendjüket. Először tehát a szü­lőknek, később a tanároknak dolgozott ki egy tréninget, ami már Magyarországra is eljutott. A nőknex, a vezetőknek, a fiata­loknak kidolgozott program re­méljük nálunk is hamarosan is­mert lesz. Sz. Csa-né: — Sok-sok kelle­metlen eset vezetett el Gordon tanításaihoz. Az egri főiskola el­végzése után egy kis falusi iskolá­ba kerültem. Hamarosan szembe találtam magam olyan problé­mákkal, amelyekkel kezdetben nem tudtam mit kezdeni, hiszen erre senki sem készített fel a négy év során. Csak a szaktárgyakat ta­nították meg, azt már nem, hogy hogyan fegyelmezzünk, mit te­gyünk, ha vitánk támad a szülők­kel. Nem kevés időbe tellett, amíg saját megoldási módjaimat kiala­kítottam. A nevelési tanácsadó­ban olyan gyerekekkel találko­zom, akik tanulási, magatartási gondokkal bajlódnak. Tapaszta­lom, hogy a nekik való segítésben igazi eredmény nem születhet, ha nem tud igazán partner lenni a szülő és a pedagógus. A Gordon­módszert nemcsak a napi mun­kámban, hanem otthon es a kör­nyezetemben is jól hasznosítom. A Nevelési Tanácsadó szervezé­sével létrehoztunk egy olyan cso­portot, amely tanfolyamokat szervez és vezet az Egerben és környékén lévő kollégáknak, szülőknek. Aki szívesen elsajátí­taná ezt a metodikát, jelentkez­zen nálunk. Legfőbb vágyunk még, hogy a főiskolásokat is meg- nyeijük ügyünknek. — Ügy gondolom, hogy hasz­nos lenne, ha a Gordon-tréninget beépítenék a főiskolai tananyag­ba. Valóban igaz ugyanis, hogy a legtöbb iskolában a tanulási-ta­nítási idő nagy százaléka megy el a tizenévesek olyan problémáira, amelyek megoldására nem kap­nak útravalót a tanárjelöltek. A pálya előtt állók, mennyire isme­rik ezt a módszert? Dr. E-né V. M.: — A hallgatók ma mép idegenkedéssel, nitet- lenkedessel fogadják. Ez abból adódik, hogy eddigi életük során általában kellemetlen tanárél­ményeik voltak, amelyekben többnyire a vesztes érzéseit ta­pasztalhatták. A főiskolán is folyton a diákszerepükben erő­sítjük meg őket, követelünk tő­lük, feleltetünk, dolgozatokat íratunk. Aztán egyszer csak a gyerekek előtt találják magukat, tanácstalanul, nehezen tudják kezelni tanítványaik viselkedé­seit. Gyakran címkézik őket, hogy ti rosszak vagytok, fegyel­mezetlenek, rendetlenek. A diá­kok erre oda sem figyelnek, a magatartásuk sem vaítozik. A speciális kollégiumok keretében sok szituációt, konfliktust játsza­nak el, élik bele magukat a har­madikosok, a negyedévesek. Gordon előírásainak megfelelő­en ön- és társismeretre, kapcso­latteremtő készségre próbáljuk nevelni őket, hogy félelem nélkül indulhassanak el a pályán. Fon­tos továbbá, hogy tudatosodjon bennük: a tanán hivatás „szemé­lyiségfogyasztó”, ezért nélkülöz­hetetlen lelki egészségük megőr­zése. Rilke gondolatai jutnak eszembe: Ha önmagunkban el­vész a változtatás képessége, a kultúra azt önmagában nem vál­toztatja meg. Sz. Cs-ne: — Ehhez még any- nyit, hogy hétköznapi életünk­ben elkerülhetetlenül léteznek konfliktusok, de ha minél több ember elfogadná és megtanulná azt, hogy ezek hogyan oldhatók meg erőszakmentesen, kevesebb válás, keserű perlekedés, háború és öldöklés, sikertelenség lenne. Kapcsolatainkat a kölcsönös tisztelet és szeretet érzésére tá­maszkodva Dr. Thomas Gordon módszerével eredményesebbé, hatékonyabbá változtathatjuk. Azt hiszem mindannyiunknak a fejébe, a szívébe kellene vésni Albert Eistein szavait: „A béke nem tartható fenn erőszakkal, a megértés a hozzá vezető út”. Szüle Rita

Next

/
Thumbnails
Contents