Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-09 / 57. szám

8. Hírlap-HÉTVÉ GE Hírlap, 1990. június 9., szombat Első alkalommal fordult elő, hogy az Európa-napokat a két német állam egy-egy kisvárosában rendezték. Az NDK-beli Meiningen- ben éppen az autóbuszokról szállnak le a résztvevők, akik több, mint hatszázan voltak Az Európa-napok rendezvényeinek díszvendégei között a legnép­szerűbb dr. Habsburg Ottó (jobbról) és felesége, Regina, Sachsen- Meiningen főhercegnője (középen) (A szerző felvételei) Európa-napok Fuldában és Meiningenben Európa-napokat tizenöt éve rendez a Német Paneurópa Szövetség, de az idei — május 18-20 Fulda, Meiningen — volt az első, amelyen az eredeti esz­me megvalósulásának lehettek tanűi a résztvevők, hiszen a két helyszín az egykori vasfüggöny két oldala. S az a tény, hogy a vasfüggöny már a múlté, szinte kizárólagosan a magyarok bá­torságának köszönhető. Ezt többszörösen aláhúzták a fuldai tanácskozások szónokai. Az Európa-napok rendezvényein tavaly, Regensburgban vettem részt először, tulajdonképpen „magánszorgalomból''. Az ide­ire már érkezett meghívó, s a hi­vatalosan regisztrált résztvevők a németen kívül tizenhat nem­zetet képviseltek, köztük voltak az észtek, a lettek, a szlovákok és a csehek is. Azt is jóelőre re­mek érzékkel kiszámították a rendezők, hol legyen a helyszín. 1989-ben, Regensburgban még úgy búcsúztak egymástól a résztvevők: viszontlátásra Ful­dában. A meghívón pedig már az szerepelt: Európa-napok Fuldában és Meiningenben. E találkozóknak van néhány állandó nagy alakja, közülük is kiemelkedik dr. Habsburg Ottó, a Paneurópa Unió nemzetközi elnöke, akivel az utóbbi időben érdemeihez méltóan foglalko­zott a magyar tömegtájékozta­tás. Talán érdemes felidézni, hogy az életéről szóló filmet elő­ször Komárom megyében mu­tatták be, s rövid idő alatt kétszer is járt Tatán, majd Tatabányán. Ott volt a szabadon választott parlament első ülésének dísz­vendégei között, s nem feledke­zett meg a fuldai megnyitón sem a magyarok méltatásáról, az eu­rópai változásokban vállalt sze­repünk kiemeléséről. Persze, tő­le már megszoktuk. Ám azon még a régi, egykor emigrációban élő magyarok is meglepődtek, amikor az idei ki­tüntetett, dr. Alfred Dregger, az NSZK parlamentjének CDU- CSU frakcióvezetője beszédé­ben ugyancsak a magyarokat di­csőítette. A két német állam egyesítéséről nem írhatták volna alá éppen május 18-án az állam- szerződést, ha a vasfüggönyt a keletnémetek előtt nem nyitjuk meg. Ezt a bátorságot nekünk Németország soha nem fogja el­feledni. A szombati, 19-e szekcióülé­seken magyar előadó is volt. Ker­ner Lőrinc, a Magyar Rádió pé­csi stúdióvezetője a német nem­zetiségekről tartott előadást, visz- szatekintve a történelmi múltra, az igazságtalanságokra, amelyek ezt a kisebbséget 45 éven át ér­ték, a kitelepítésekre, a malenkij robotra, mindazokra a sebekre, amelyek érték a nemzetiségieket és a magyarokat egyaránt. Kerner Lőrinc javaslatokat is tett, amelyek nagy tetszést arat­tak. Ezek lényege: a nemzetisé­gek számára nemcsak jogot, ha­nem a továbbéléshez minden fel­tételt biztosítani kell. Legyen összeurópai nemzeti érdekkép­viseleti törvény, amelynek végre­hajtására minden nemzetnél rá lehet kérdezni: „Önök mit tet­tek?” Minden kulturális és nyelvi nemzet támogathassa a saját nemzetiségét, határain túl, anél­kül, hogy ez más ország belügye- ibe történő beavatkozásnak mi­nősülne. Fuldáról érdemes tudni, hogy tulajdonképpen az európaiság eszméjének bölcsője, hiszen Szent Bonifác városa, aki a 7. században rakta le a katolikus vallás alapjait, s ő már akkor összeurópai szellemet hirdetett. Az idei Európa-napok külön­legességére már a bevezetőben utaltam: két helyszíne volt, Ful­da mellett Meiningen, az NDK- beli Suhl megye kisvárosa, az egykori Saschsen-Meiningen hercegség székhelye. Habsburg Ottó felesége, Regina főherceg­nő pedig a Saschsen-Meiningeni „színházalapító herceg”, Georg von Sashsen-Meiningen ükunokája. Ő volt az NDK-beli program fővédnöke, ahová az Európa-napok résztvevői a mei- ningeni vár megtekintésére, va­lamint színházi előadásra „ug­rottak át”. Akinek emlékei vannak az NDK határátkelésekről, az na­gyot csalódott ezen a napon. Úgy engedték át az autóbuszokat az NDK-beli határőrök, hogy ba­rátságosan integettek, egyetlen útlevelet sem néztek meg, egyet­len autóbuszra sem szálltak fel. Ez a jövő, amikor a határok csak a térképen szerepelnek, jelképe­sek, de azokat bárki, bármikor átlépheti mindenféle nehézség nélkül. A meiningeni színházban Gi­useppe Verdi Álarcosbálját ad­ták, egész véletlenül ez is illett az alkalomhoz, hiszen az opera kö­zéppontjában a személyes és tár­sadalmi felelősség kérdése áll. Az uralkodó legalább barátjának feleségébe szeret bele, ugyanak­kor nemesi összeesküvés készül ellene. A történetet nem érde­mes elmesélni, inkább az volt a meglepő, hogy egy 26 ezres lé­lekszámú kisvárosban ekkora színház és igen jó társulat műkö­dik. Verdi operái egytől-egyig él­ményt adnak, de ehhez az él­ményhez azért felkészült éneke­sek, jó színészek kellenek. Mei­ningenben ilyen társulat működik. Két nevet még a rendezvény kapcsán mindenképpen le kell írni: Bernd Posselt, a Német Paneurópa Unió alelnöke, az if­júsági szervezet elnöke, és Wal­burga von Habsburg, a münche­ni iroda vezetője volt a motorja az Európa-napoknak. A több mint hatszáz vendég elhelyezése, mozgatása, a programok kialakí­tása kettejük érdeme, s termé­szetesen azoknak a fiataloknak is köszönhető, akik az „aprómun­kában” részt vettek. Az egyik szünetben megkér­deztem Habsbrug Ottót, vajon Magyarországra terveznek-e az idén valamilyen rendezvényt, hi­szen 1989-ben Sopronban „pik­niket” tartottak, a vasfüggöny mellett. — Valamilyet biztosan, de véglegeset még nem mondhatok. Budapestről fogják üzenni, hogy mit akarnak, és mikor. A mi gon­dolatunk, hogy egy év elteltével valamilyen emlékünnepet szer­vezünk. Adja Isten, hogy sikerül­jön — kaptam a biztató választ. Május 20-án Európa-isten- tisztelet volt a fuddai dómban. A szentmisét dr. Johannes Dyba, fuldai püspök celebrálta, s tulaj­donképpen ő világította meg Szent Bonifác szerepét, mitől lett Fulda az európaiság bölcsője. Az angol szerzetes személyén át a kereszténység kultúrtörténeti, társadalomépítő szerepét is hangsúlyozta. Az utolsó napon, az istentisz­telet után, Európa szerepe a vi­lágban címmel, a záró plenáris ülésen ismét magyar előadónak tapsolt a közönség: gróf Bethlen István országgyűlési képviselő tartott előadást. A meghívóban még úgy tüntették fel, hogy a kormány képviseletében is szól, de ezt végül is nem tehette, hi­szen a Németh-kormánytól erre nem kapott felhatalmazást, az Antall-kormány pedig csak má­jus 22-én lépett hivatalba. Ha nyomtatásban nem jelenik meg, nyilván erre nem tér ki bevezető­jében Bethlen István, aki egyéb­ként korábban, még emigráció­ban egyik lelkes szervezője volt a Paneurópa Uniónak, mindenkit régi ismerősként üdvözölt. A jövőt illetően kiemelte: ha már a kommunizmus, a keleti, marxi szocializmus halott,jó len­ne, ha halott lenne a nacionaliz­mus is. Azt sem hallgatta el, hogy a Nyugat hathatós segítsége nél­kül nem tud a magyar gazdaság talpraállni. Külön kiemelte, hogy a magyarok, hasonlóan a páneurópai eszméhez, nem akarnak határreviziót. Mi hatá­rok nélküli Európában gondol­kodunk, de a határainkon túl élő magyarokért változatlanul fele­lősséget érzünk, jogaikért fel­emeljük szavunkat. Először fordult elő, hogy a bú­csúzásnál még nem tudták beje­lenteni: jövőre hol tartják az Eu­rópa-napokat. Mindenesetre va­lamennyien, akik ott voltak, úgy érezték, a határok nélküli, sza­bad Európáért ők is tettek vala­mit másfél évtizedes, vagy még régebbi fáradhatatlan szervező- és publikációs, politikai szerep­lésükkel. S ami tavaly még távoli jövőnek tűnt, az idén kézzelfog­ható valósággá vált. Európa mindannyiunké, s jó érzés volt Fuldában, Meiningenben ta­pasztalni: minket, magyarokat szeretettel várnak az Európa- házba... Wér Vilmos Újjászületik a régi kolostor Ebédelnek az apácák A szovjet társadalom demok­ratizálódása hozzájárul az állam és egyház kapcsolatának javítá­sához is. Ennek ékes bizonyíté­ka, hogy egyre több templomot adnak vissza a hívőknek. Ezeket az épületeket a 20-30-as évek­ben vették el az egyháztól. Az el­múlt években csaknem 3 ezer templomot, kolostort kaptak visz- sza a hívők, közöttük a Tolgai kolostort, amely Jaroszlavl mel­lett épült, ott, ahol a Tolga folyó a Volgába ömlik. A kolostort 1314-ben alapí­tották. Csaknem 700 éves törté­nete során a külföldi hódítók többször felégették, lerombol­ták, de mindannyiszor újjáéledt hamvaiból, menedéket nyújtott a szegényeknek és szenvedők­nek. A kolostor teijesztette a kultúrát a szegény nép körében, őrizte az értékes kéziratokat, könyveket. De a 20-as években a hatóságok parancsára bezárták; 60 évre elhallgattak harangjai, kialudtak mécsesei. Tolga évti­zedeken keresztül fiatalkorú bű­nözők lakhelye, vagyis börtöne volt. A felügyelet nélkül maradt templomok pusztultak, tönkre­mentek az értékes festmények. Az egykor híres kolostori kerté­szet és gazdaság, a halfeldolgo­zóipar is megsemmisült. Miután Tolgát újra visszakap­ták a hívők, az egykori kolostor újjáéled. Felújítják a templomo­kat és a többi kolostorépületet, visszatér a régi életvitel. Az épí­tészekkel, festőkkel együtt részt vesznek a felújításban önkéntes jelentkezők is: zarándokok, egyetemisták, diákok. Már lebontották az állványer­dőt az egyik legnagyobb, a Szposszkij székesegyház körül. Már istentiszteletet is tartottak benne, s átadták az úgynevezett szerzetesi szárnyat is. Megélénkült maga a kolostor is, visszatért bele az élet; apácák, szerzetesnők, novíciák költöztek falai közé. Tolgában jelenleg 80- an vannak, de számuk hamaro­san 200-ra nő. Az apácák nem­csak imádkoznak, hanem dol­goznak is, aktívan kiveszik ré­szüket Tolga helyreállításában. Hiszen közöttük vannak építő­munkások és mérnökök, terve­zők és technikusok is. De külö­nösen sok az egészségügyi dol­gozó, akiknek felső-, illetve kö­zépfokú végzettségük van. Azért jöttek ide, hogy a betegek ápolá­sának szenteljék magukat. Erre sok lehetőségük lesz. így például a kolostorban hamarosan meg­nyílik a szeretetotthon, ahol az idősekkel és bénákkal szakkép­zett kedves nővérek fognak tö­rődni. Na végre! Igazi árleszállításról hallhatunk. Felvidul az ember szíve, görcsös mosolyra rándul az ajka, mert jelentős mértékben olcsóbb lett... a magyarázat. Né­hány hónappal ezelőtt még egy bögre hitet, reményt és szeretetet adtunk az ügyeletes árfelhajtó­nak, amikor szellemesen meg­magyarázta, miért kell emelni a benzin árát. Tudniillik azért, mert az a sok külföldi nálunk ve­szi meg olcsón, és hogy ne kelljen a benzinkútnál mindenkitől útle­velet kérni, egyszerűbb, ha mi magyarok is drágábban kapjuk. Már csak egy gyűszűnyi hit, re­mény és szeretet maradt ben­nünk, amikor újból drágább lett a benzin. Odaadtuk cserébe a magyarázatért: — Az a helyzet — tudományo­san bizonyított tény —, hogy a drágább benzin nem kormol any- nyira. A mezőgazdasági termékek újabb áremelésének magyaráza­táért már csak egy fikarcnyit ad­nak, az optimisták piacán még két fabatkát ér. Ilyen olcsón még sohasem jutottunk ilyen nívós termékhez. (Legutóbb, úgy két évezreddel ezelőtt, a manna ár­fekvése volt hasonló.) Nem csoda, hogy megnőtt a kereslet az árfelhajtók és a kor­mányszóvivők olcsó magyaráza­tai iránt. Ha a lakosság önmér­sékletétől hajtva a hét hat napját, gyakorlatilag húshagyó keddé, tej hagyó szerdává és kenyérha­gyó csütörtökké nyilvánítja, ak­kor a felhalmozódó árumennyi­séget a termelők és a kereskede­lem majd olcsóbban értékesítik, vagy a kormány kockázati alap­jából importtal szorítják le az árakat. Minden felemelt áruter­mék mellé ingyen adják Móricka Mihály reményöntő miniszter­nek ezt a reményteljes magyará­zatát. Ennek az okosságnak a fényét elhomályosítja az a vélemény, amely szerint a hús, a tej és a ke­nyér fogyasztása afféle rossz szo­kás; olyan, mint a dohányzás, az alkoholizálás, az orrpiszkálás, vagy az Isten verése. Nos, ez a magasröptű elmélkedés a kisfi- zetésűek zsebének nem való, mert négy lyukas garast kérnek el érte a feketepiacon. Egészen nívós okfejtés az, amely szerint az 1945-ös felsza­badulás, a személyi kultusz és a szexuális ösztönök felszabadítá­sa logikusan vonja maga után az árak elszabadulását. Hiánycikk­nek számít Hárijános Péter, ki­váló közgazdász magyarázata. Ennek az a lényege, hogy az évti­zedekkel ezelőtti, valamint a je­lenlegi kormánypolitika és az életszínvonal állandó esése fele- elős a mostani helyzetért. Ennek a pillanatnyilag sehol sem be- szerzehető készterméknek az árát a csillagos éggel mérik. Amíg az árak ezt a mértéket nem érik el, javaslom, fogyasszunk ol­csóbb árfekvésű... magyarázato­kat. Saiga Attila ■<-< Az Európa-napok és a Paneurópa Unió egyik zá­szlóvivője — szó szerint is: Walburga von Habsburg Regina von Habsburg, született Sachsen-Meinin- gen hercegnője, az ősi vár udvarán

Next

/
Thumbnails
Contents