Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-09 / 57. szám

1990. június 9., szombat Hírlap-HÉTVÉGE 9. Kertész leszek virágváza C7 össze­állítása Vásárolunk a virágboltban néhány szál virágot, hazavisz- sziik, kivesszük a csomagolópa­pírból, azután vázába tesszük, általában úgy, ahogy azt össze­kötötték. Pedig egy kis fárad­sággal és ízléssel mutatós Ar­rangement (aranzsman-elren- dezés) készíthető belőle. Ter­mészetesen ehhez néhány alap­vető szabályt meg kell tanul­nunk és alkalmaznunk. Ezek közül az egyik legfontosabb az „aranymetszés”, latin nevén a „sectio aurea” szabálya. Segítségével az arányosság követelményének teszünk ele­get. Ez az aranyszabály a mi ese­tünkben — egyszerűen fogal­mazva — a váza és a virág mére­teinek összhangját jelenti. Na­gyon csűnyán mutat, ha egy 40 cm-es vázába csak 30 cm magas csokor kerül. A megfelelő arány megállapításánál egy ideális test­alkatú, felnőtt ember alsó és fel­ső teste között fennálló összhan­got utánozzuk. Általában a kö­vetkező viszonyszámok alkal­mazása vezet esztétikai ered­ményre: (1. sz. rajz) csokorma­gasság : vázamagasság = 5:3; tel­jes magasság: csokormagasság = 8:3. Természetesen nem szoktunk mindig centiméterrel a kezünk­ben pontosan méricskélni. Jő Az aranymetszés szabálya szemmértékű ember egy-két próbálkozás után majdnem pon­tosan eltalálja a helyes arányo­kat. A centiméterekhez való me­rev alkalmazkodás azért sem he­lyes, mivel az arányosság optikai megítélését sok minden befolyá­solhatja. Mostanában nagyon kedvelik. a divatos, átlátszó (üveg) vázákat. Ebben a csokor sokkal kisebbnek látszik, mint egy ugyanakkora kerámia vázá­ban, ezért magasabb kompozíci­ót is készíthetünk bele. Lapo­sabb tálaknál az arányosság ki­alakításánál nem a tál magassá­gát, hanem átmérőjét tekintjük kiindulópontnak. Minden virág­rendezésnél szempont, hogy a sötét színű, tömör virágú növé­nyeket a váza szájához közel, „lábhoz” helyezzük, míg a vilá­gos, bimbós egyedeket maga­sabbra. Hivalkodó színű, formá­jú edény eltereli a figyelmet ar­ról, aminek a szépségét hangsú­lyozni akaijuk — a növényről. Kötészeti alkotások készítésé­nél bizonyos formai követelmé­nyeknek is eleget kell tennünk, arról sem feledkezve el, hogy mi­lyen céllal készítjük, hova kerül. Ha virágvázánkat egy asztalra, középre kívánjuk helyezni, an­nak minden oldalról mutatósnak kell lennie, amit szaknyelven így mondunk: „körbejárható”. Ha csak egy irányból tudjuk szem­lélni, „frontálisan” rendezzük el úgy, hogy a fő nézőpont felé adja a legszebb formát. Minden kom­pozíciónak ki kell alakítani a súlypontját, a valóságost és az optikait is. Ha a tényleges súly­pont nincs a helyén, a váza fölbo­rul. Virágvázák, tálak összeállítá­sánál többféle stílusirányzat sze­rint dolgozhatunk. Ezeket tiszta formában hozni a mindennapok gyakorlatában elég nehéz, mivel lehetőségeink korlátozottak. Nincs elegendő virág, nem meg­felelő a virágtál, nem kielégítő a minőség, stb. Kötészeti segéd­anyag hiányában a formai kiala­kítás is körülményes. Négy, köny- nyen készíthető virágtálat muta­tok be a négy legismertebb geo­metriai elrendezésben. Egy-egy ilyen virágtál ékszere lehet ott­honunknak, még akkor is, ha nem tudjuk ilyen pontosan kö­vetni a formai előírásokat. V. Pénzes Judit A bizalmas és köznapias szóhasználatra törekvés mai nyelvhasználatunkban A természetesebb és közvetle­nebb nyelvhasználatra törekvés jelensége és gyakorlata ma már nem csak előszóbeli közléseink­ben jelentkezik, hanem legválto­zatosabb írásbeli szövegformálá­sainkban is. Egyre több olyan nyelvi formát olvashatunk a sajtó nyelvhasználatában, sőt napjaink versterméseinek nyelvi szöveté­ben, amelyet a bizalmas jelzővel szoktunk minősíteni. Az oldot­tabb, a közvetlenebb stílus nem csak az igénytelenebb társalgási nyelv jellemzője és sajátja, hanem mai közéletünk történéseihez, te­vékenységeihez kapcsolható ese­ményekről megírt szövegrészie­teké is. Feltűnően sok idegen eredetű zsargonszó, köztük a jiddis nyelv­ből átvett nyelvi forma, az argó­hoz, a jassznyelvhez közel álló szó- és kifejezéskészlet épül bele a szövegösszefüggésekbe, de úgy, hogy jelentésüket és használati értéküket a szövegen túli áthallá­sok, illetőleg belehallások révén kapják. Ma már nem csak a lelep­lező célzatú írások, riportok, in­tetjük nyelvi szövegében jelent­keznek, hanem a vezércikkekben, sőt az egyre szaporodó humoros és gunyoros kritikákban is. Hogy milyen beszédhelyzetekben és szövegösszefüggésekben, arról alábbi példatárunk bizonykodik. Egyikük-másikuk divatszóvá kezd válni. Erről tanúskodik a jiddis eredetű herót szó: "Az ár­emelések után herótom van min­dentől” (Magyar Nemzet, 1990. jan. 13.). ”Nekem leginkább a Petres-ügytől van herótom. (Nép- szabadság, 1990. máj. 12.). Jegy­zetfüzetemből idézem ezt a gyak­ran hallott szólásszerű nyelvi for­mát: ”Olyan herótot kaptam az egésztől.” Hallottuk és olvastuk ezt a változatot is: Ettől hatalma­sodott el rajtam a herót”, azaz a félelem, a rémület, az ijedség, a megijedés, stb. A szólásszerű nyelvi forma: herótja van valami­től, vagy valakitől, pedig ebbe a rokon értelmű kifejezéssorba il­leszkedik bele: ún, megun, elege van, megelégel; felfordul a gyom­ra tőle, torkig van vele; tele a hóci­pője; inába száll a bátorsága, stb. Az egyértelműbb magyar meg­felelők; a lárma, a ramazuri, a ze­nebona, a veszekedés, a botrány, nyelvi szerepvállalását háttérbe szorítják a bizalmas jellegű köz­napias színezetű szóalakok: ribil- lió, grimbusz, zrí, hepaj. Újabban különösen divatozik az ugyan­csak jiddis eredetű balhé szó, el­sősorban e szólásszerű, állandó szókapcsolatokban: Rám veri a balhét, neki kell a balhét elvinni, kiveri a balhétjpatáliát csap), stb. Eleinte magyar köznyelvi szóktól való elhatárolás szándé­kával az argó ízű idegen eredetű szó- és kifejezéskészlet felhasz­nált formáinak sajátos szerepére idéző jelekkel hívták fel az olva­sók figyelmét: „Fél éve ”'falcolt le” egy csúnya ’’balhé” miatt” (Magyar Hírlap, 1988. febr. 20.). Azzal a nyelvhasználati jelenség­gel és gyakorlattal is találkozha­tunk, hogy olvasóinak segítségére siet a szerző az idegen eredetű szavak jelentésének és használati értékének szövegbeli értelmezé­sével: „Az elmúlt három héten öten falcoltak. így hívják a pengés öngyilkossági kísérletet” (Nép­szava, 1990. máj.5.) Több olvasónk is felfigyelt a je­lenségre, hogy a verselés új hullá­mait vállaló avantgárd költőink az emelkedettebb és a köznapia- sabb szóformákat, olykor egy­másba oldottan használják fel versbeli kulcsszerepük vállalásá­ra, ahogyan erről ezek a versrész­letek tanúskodnak? „Lőni, meg ütni — másra nincs herótom” (Marsall László: Dante intelmei). „...Értemjára vamzerért(besúgó cellatárs)...” (Határ Győző: (A kétezredik év). A Szép Versek‘89 című kötet verseiben — talán éppen az élet- szerűség szolgálatában — meg­szaporodtak az idegen eredetű argó nyelvi elemek, így a sipista (hamiskártyás), hanta (mellébe­szélés), trotil (bárgyú), stb. Mivel külön sajátos stílusértékük hitele­síti versbeli szereplésüket, barát­kozzunk meg velük. Dr. Bakos József Kapásra várva... Harcsa van a vízben Azt hiszem, hogy minden horgásznak bevallott vagy titkos vágya, hogy életében legalább egy nagy harcsát fogjon. Ez érthető is, hiszen a harcsa a leg­nagyobbra növő halunk, s méltán kapta a „vizeink királya” elnevezést. Pikkelytelen teste más halfaja­inkhoz viszonyítva aránytalan felépítésű. Hatalmas feje felülről lapított, hengeres törzse rövid, ol­dalról erősen lapított farokrésze lényegesen hosszabb, mint a fej és a törzs együttes hossza. Rendkí­vül nagy szájában felül és alul egyaránt apró, hegyes fogak van­nak. A felső álkapcson a száj­szöglet közelében található egy pár bajuszszál, az alsó álkapcson négy vékonyabb, rövid bajuszszál található. Testének alapszíne az élőhelytől függően szürkés vagy olajbarna. Oldalai márványozot­tak. Albínó példányok is előfor­dulnak. Érdekes, hogy különbö­ző vidéken más-más nevet adtak a harcsának, s előfordul, hogy je­lentős gyakorlattal rendelkező horgászok is úgy vélik, hogy kü­lönböző harcsafajtáról van szó. Pedig ugyanarról a harcsáról van szó, amikor a következő neveket halljuk: folyami harcsa, leső har­csa, pozsárharcsa, pumaharcsa, sárgaharcsa, szürkeharcsa. Való­színű, hogy a tévedést a szín válto­zatok okozzák. A harcsa oxigénigénye ala­csony, a vizek szennyeződését is viszonylag jól tűri. Ezért található meg a viszonylag nagyob eltérő vizekben, még a félsós tengeröb­lökben is. Tipikus élőhelyéi a nem köves aljzatú állóvizek és lassú fo­lyók, ennek megfelelően hazánk legtöbb vizében megtaláljuk. Minden olyan vízterületet kedvel, ahol lehetősége adódik az elrejtő­zésre, ahol a talaj egyenetlen, gödrös vagy a mederbe valami­lyen elsüllyedt hajóroncs, bedőlt fa került. Leginkább az 5-10 mé­ter mélységű vizeket kedveli. Csapatban jár (kivéve az öreg példányokat), ezért ahol egyet si­került megakasztani, ott joggal számíthatunk további kapásokra. Nyilvánvaló, hogy elsősorban nagy termete miatt szeretnénk valamennyien harcsát fogni, de horgászatát más tényezők is kívá­natossá teszik. Egyetlen halra sem lehet olyan változatos mó­don horgászni, mint a harcsára. Fogható fenekezéssel, uszós hor­gászattal, pergetéssel és kuttyoga- tással is. Ha még azt is megemlít­jük, hogy a harcsa szívósan, kitar­tóan védekezik, a nagyobb példá­nyok fárasztása valóságos küzde­lem az ember és a hal között, ak­kor érthető, hogy miért olyan kí­vánatos a nagy harcsa zsákmá­nyolása. A harcsa fehér, szálkát- lan húsa rendkívül ízletes, köz­kedvelt. Különösen az öt kilog­ramm körüli példányok húsmi­nősége kiváló. Már említettem, hogy harcsára sokféle módszerrel horgászha­tunk. Ezek közül a kuttyogatás a maga nemében egyedülálló. Nincs még egy olyan hal, amelyet a kuttyogató által keltett hang vagy rezgés kapásra ingerel. A kuttyogató ősi halászszerszám, ennek ellenére hazánktól nyugat­ra már nem ismerik. A Blinker nemzetközi horgászmagazin mint magyar módszert ismerteti rész­letesen a kuttyogatást. Milyen csalit használjunk a harcsa horgá­szatához? Az éhes harcsa nem vá­logatós. Az étrendje változato­sabb, mint bármelyik más hazai halfajé. Szinte mindent elfo­gyaszt, aminek köze van a hús­hoz, így például élő vagy döglött halat, verébtetemet, vízi madarat, fiatal pézsmapatkányt, békát, gi­lisztát, lótetűt, kérészálcát, stb. Nyilvánvaló, hogy ezek a termé­szetes csalik is. (A békát ne hasz­náljuk, védett állat!) Számtalan legenda, rémes tör­ténet is kering a harcsáról. Vala­mikor álh'tólag egy harcsa gyom­rában emberfejet, máskor gyer­mekcsontokat találtak. Azt a tényt neves halászok és horgá­szok bizonyítják, hogy — főleg a rabságban tartott harcsa — meg­támadja, megsebesíti az embert is. Ennek a cikknek azt a címet adtam, hogy harcsa van a vízben. Egy népdal kezdő szavai ezek, s úgy folytatódik, hogy gúnár a szé­lében. Nos, az említett gúnárral nem biztos, hogy szívesen kötne életbiztosítást a biztosító. Végül néhány szakirodalomra hívom fel azoknak a figyelmét, akik többet akarnak tudni a har­csáról és horgászatáról. A „har­csakirály,” dr. Székely Ádám írta A harcsa és horgászata című könyvet. (Mezőgazdasági Kiadó, 1980.), dr. Zabos Géza Horgá­szoknak a Tiszáról című műve a tiszai harcsázóknak ad hasznos tanácsokat. A Blinker májusi szá­ma teljes terjedelemben ezzel a gyönyörű hallal foglalkozik. Molnár Csaba Ellesett beszélgetés: — Nagyon félek az operáció­tól, doktor úr! Milyenek a kilátá­saim? — Maga a hetvenharmadik, akit ugyanezzel a betegséggel műtök! — Na, akkor nyugodt vagyok! Az orvos újabb szavait lásd a vizsz.: 4. és függ. 1. sz. sorokban. Vízszintes: 1. Női név 4. Az orvos szavai­nak első része (zárt betűk: E, E, U) 14. Tárlat, képtár 15. Talán 16. Gyep páros betűi 17. Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társu­lat 18. A mai napról származó 19. ...fair lady 20. Maró hatású folyadék 22. Szükséges 24. A föld felé 25. Lám 26. Textilből készült tárolóeszköz 28. Képke­ret 30. Francia impresszionista szobrász (Auguste) 32. A legna­gyobb papírpénzünk 34. Színül­tig 36. A szobában 37. Rész­vénytársaság 38. Kenyérsütő iparos 40. Huszonnégy órai 42. Ily módon 43. Lakásból a sza­badba való költözés 46. Mennyei 48. Forma 49. Borul 50. Gally 51. Szürke — angolul 53. Jármű­vel gázol 55. ...izmus (Japán nemzeti vallása) 57. Szita 59. Becézett női név 61. Nyugat-irá­ni nép tagja 62. Csapadék 63. Igen — oroszul 65. Ételt a gyom­rába juttat 67. Műveltető képző 68. Te és én 69. Költő és minisz­ter volt (József) 71. Bekövetke­zett — régiesen 73. Gyermekes köszönőszó 75. Fából illesztéssel készült építmény 77. Végigvágó­dik a földön. Függőleges: 1. Az idézett folytatása (zárt betűk: V, R., L) 2. Falat sárral vakol 3. Rangjelző szócska 4. Hétfőtől vasárnapig tart 5. Férfi­név 6. Űrmérték 7. Tanya része! 8. Több távol-keleti ország vál­tópénze 9. Tisztességtelenül ját­szik 10. Udvart takarít 11. Autó- közlekedési Tanintézet 12. Né­mán okol! 13. Az északi féltekén élő rágcsáló 18. Üldöző elől tá­vozni 21. Erődítmény 23. Jó a szeme 25. Nemcsak oda (2 szó) 27. Katonasapka 29. Funda­mentum 31. Szovjet folyó 33. Kényelmes járkálás 35. Sóvárog 39. Ponttyal rokon halfajta 41. Öreg 43. Az utcára pottyanó 44. Becézett Lajos 45. ...világukat (gondtalanok) 47. Az aranycsa­pat kapusa volt 50. A túloldalra száll 52. Részben hagyta! 54. Já­tékszer — angolul 56. Horony 58. Francia női név 60. Becézett Kornélia 64. Lehullott száraz lomb 66. Színművész (Attila) 69. Hosszabb időszak (ford.) 70. Néve- lős varróeszköz 72. Részesrag 74. Egy helyben van 76. Téli sportesz­köz 77. Helyrag 78. A rénium vegy- jele. Báthory Attila A megfejtéseket június 13-ig küldjék el. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Semmi baj asszonyom, legfeljebb majd étte­rembe járunk ebédelni.” A helyes megfejtők közül az alábbiak nyertek könyvutal­ványt, amit postán küldünk el: Gál Józsefné (Ecséd), Nagy Mi­hály (Hevesvezekény), Berta Já- nosné (Zaránk), Matrainé Ba­rázda Judit (Eger) és Sámson Zoltán (Eger). Gratulálunk! X

Next

/
Thumbnails
Contents