Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-07 / 55. szám
1990. csütörtök Hírlap Hétfő Ebéd Karalábéleves Vacsora Burgonyás lángos, Kedd Erdélyi borsostokány Szárnyasaprólék-leves tea Hideg szendvicsek Szerda Rakott burgonya Karfiolleves Majonézes tojás Csütörtök Gránátos kocka Köménymagleves Virslisaláta Péntek parasztosan Zöldborsófőzelék tükörtojással Burgonyakrémleves Töltött karalábé Szombat Sertéspörkölt galuskával Meggyleves Gombás omlett Vasárnap Rizseshús Marhahúsleves Tök kirántva Főtt marhahús paradicsomszósszal Gombapörkölt Eperhabos piskóta Köménymagleves parasztosan Hozzávalók: 4 dkg füstölt szalonna, 2 dkg liszt, fél kávéskanál köménymag, 1 kis fej vöröshagyma, só, 1 pár virsli. A füstölt szalonnát apró kockákra vágjuk és zsírjára sütjük. A szalonnadarabkákat kivesszük, a zsírból és a lisztből sötét színű rántást készítünk. A rántás kava- rása közben beleszórjuk a köménymagot. Amikor a rántás elkészült, 1 liter hideg vízzel felengedjük, beletesszük a vöröshagymát és a sót. Amikor a leves elkészült, beletesszük a karikára vágott virslit, s együtt felforraljuk. Végezetül a szalonnapörcöket is a levesbe tesszük. (Aki nem szereti a köménymagot, az szülje le forrás után) Burgonyakrémleves Hozzávalók: 40 dkg óburgonya, 2 dkg zsír, 2 dkg liszt, 1 dl tejföl, só. A burgonyát héjában megfőzzük, majd utána áttöijük. A zsírból és lisztből világos színű rántást készítünk, kevés vízzel felengedjük, majd beletesszük a burgonyamasszát. Pépesre keverjük, majd űjra vizet adunk hozzá (kb. 8 dl-t). Amikor a leves felforrt, a tűzről levesszük, hozzákeverjük a tejfölt. (Még ízlete- sebb a leves, ha a són kívül kevés szerecsendióval ízesítjük.) Hideg meggyleves Hozzávalók: 60 dkg meggy, 2 dl tejföl, 2 dkg liszt, 5 dkg cukor, kevés citromlé, kis darab fahéj, só. A meggyet körülbelül másfél liter hideg vízben a cukorral, egy darabka fahéjjal, egy kevés citromlével és csipetnyi sóval feltesszük főni. Ha a gyümölcs puhára főtt, behabaijuk a tejföllel elkevert liszttel. A levest űjra felfőzzük, majd tálalás előtt jól lehűtjük. Erdélyi borsostokány Hozzávalók: 60 dkg marha- hűs, egy nagyobb fej vöröshagyma, 4 dkg zsír, 5 dkg füstölt szalonna, 1 zöldpaprika, 1 paradicsom, só, bors, 1 dl fehérbor, 1 dl tejföl. A húst vékony csíkokra vágjuk. A szalonnát úgyszintén. A szalonnát kisütjük, a porcokét a zsírból kivesszük és a szalonna- zsírhoz adjuk a 4 dkg zsírt. A forró zsírba beletesszük az apróra vágott vöröshagymát és megpároljuk. Ezt követően rátesszük a húst, megsózzuk, megborsozzuk. A forró zsírban többszöri keverés mellett a húst addig sütjük, míg egész világos színű lesz. Ezt követően nagyon kevés vízzel felöntjük, rátesszük a szeletekre vágott paprikát és paradicsomot, valamint beleöntjük a bort is. Amikor a hús (jól lefödve) puhára főtt, hozzáadjuk a kisütött szalonnadarabokat és beleöntjük az 1 dl tejfölt. Az ételt lehet pár cseppnyi ecettel és kevés cukorral is fűszerezni. Burgonyapürével tálaljuk. (Erdélyben puliszka jár hozzá). Burgonyás lángos Hozzávalók: 40 dkg liszt, 2 dkg élesztő, fél dkg só, kevés langyos víz, 2 dl olaj és 20 dkg főtt burgonya. Az élesztőt 1 dl langyos vízben felfuttatjuk. A lisztet egy tálba tesszük, közepébe mélyedést készítünk, s beletesszük az élesztőt. Langyos sós vízzel és az áttört burgonyával a galuskatésztánál keményebb tésztát készítünk. Tetejét liszttel meghintjük, s ruhával letakarva, kb. egy óráig ke- lesztjük. Ha a tészta kb. a duplájára dagadt, kb. másfél centi vastagságúra elnyújtjuk, kiszaggatjuk a lángosokat és a forró olajban pirosra sütjük. Majonézes tojás Hozzávalók: 6 keményre főtt tojás, 1 tojássárgájából és 1 dl olajból készült majonéz, fél dl tejföl, kávéskanál mustár, kevés citromlé, só, cukor. A tojásokat karikára vagy negyedekre vágjuk (ízlés szerint) és egy tálra helyezzük. A majonézt a tejföllel, a mustárral, a citromlével, sóval és cukorral jól össze- keveijük, majd az egészet a tojásokra öntjük. Tetejét törött borssal vagy zöldpetrezselyemmel meghintjük. Egy-két óráig hűtőbe rakjuk, utána tálaljuk. Virslisaláta Hozzávalók: személyenként 1 pár virsli, 1 közepes nagyságú vöröshagyma, ecet, só, kevés olaj. Ecetes, sós salátalevet készítünk, majd felforralva a szeletekre vágott vöröshagymára öntjük. Közben a virslit megfőzzük, karikára vágjuk és összekeverjük a hagymás-ecetes lével. ízlés szerint pár csepp olajjal is meglocsolhatjuk. Ha elkészült, legalább egy órára hűtőszekrénybe tesszük, utána tálaljuk. A salátát ha nincs virsli, készíthetjük kri- nolinból vagy kis kockára vágott párizsiból is. Töltött karalábé Hozzávalók: 8 db fiatal nyári karalábé, 30 dkg sertéshús, 8 dkg rizs, 3 dkg zsír, 3 dkg liszt, 1 dl tejföl, zöldpetrezselyem, kapor, só. A karalábét karalábévájóval kifúrjuk. A ledarált sertéshúst a rizzsel, kevés pirított hagymával összekeverjük. Beletesszük a kivájt karalábérészeket is. Az egészet nagyon kevés vízzel felengedve összefőzzük és közben a karalábékat is megfőzzük. Ha minden elkészült, a töltelékkel a karalábékat megtöltjük és kizsírozott tálba tesszük. A tejfölből és a lisztből habarást készítünk, amit a karalábékra öntünk. Nagyon kevés ideig forró sütőben sütjük. Ha a sütőből kivettük, zöldpetrezselymet és kaprot szórunk rá. Gombás omlett Hozzávalók: fejenként 2 egész tojás, 1 dkg liszt, 1 dl tejföl, só, kevés olaj az omlett kisütéséhez. A töltelékhez: 30 dkg gomba, 1 közepes fej vöröshagyma, 3 dkg zsír, só, kevés törött bors. A tojássárgákat a lisztet, a tejfölt gyengén megsózzuk és hozzávegyítjük a felvert tojáshabot. Palacsintasütőben az olajat fölforrósítjuk és fejenként 2 tojáslepényt kisütünk benne. Közben a gombát apró szeletekre vágjuk, a felforrósított zsírba beletesszük a kis kockákra vágott vöröshagymát, s amikor megpárolódott, rátesszük a gombaszeleteket. Az egészet megsózzuk, borssal meghintjük és nagyon kevés vízzel vagy fehérborral felengedve puhára pároljuk. Ha a töltelék kész, belehelyezzük a tojáslepényekbe és az ételt melegen tálaljuk. Tök kirántva Hozzávalók: 1 közepes vagy 2 kis tök, 1 egész tojás, 5 dkg liszt, 10 dkg zsemlemorzsa, kevés só, zsír vagy olaj. A tököket megtisztítva kisebb szeletekre vágjuk, beleforgatjuk a lisztbe, a tojásba, majd végül a zsemlemorzsába. A megforrósí- tott zsíron vagy olajon közepes barnára sütjük. Csak frissen jó. Eperhabos piskóta Hozzávalók: a piskótához: 5 egész tojás, 10 dkg cukor, 10 dkg liszt. Tetejére: 10 dkg barackíz, 0,50 kg eper, 4 tojásfehérje, 20 dkg cukor. Az öt egész tojásból, 10 dkg cukorból, 10 dkg lisztből piskótalapot készítünk. Ha a lap kisült, a tetejét vékonyan megkenjük a barackízzel és rárakjuk a fél kg epret. A négy tojásfehérjéből a 15 dkg cukorral kemény habot verünk, ezt rárakjuk az eperre és az egészet rövid időre visszatesz- szük a meleg sütőbe. Csak annyi időre, hogy a hab megszáradjon. Ha a nagyobb burgonyákat kötőtűvel megszurkáljuk, akkor egy időben főnek meg a kisebbekkel. A tej és a tejes ételek érzékenyek minden szagra. Ezért fejforraláshoz, tejberizs vagy madártej készítéséhez csakis olyan lábast használjunk, amiben más ételt nem főztünk. A friss hurka és a kolbász sütés közben nem reped fel, ha előtte forró vízbe mártottuk. Vékony héjú gyümölcs vagy zöldségféle héja könnyebben jön le, ha forró vízzel leöntöttük, (pl: barack, őszibarack, paradicsom) A megszikkadt zsömle, kifli ismét ropogós lesz, ha tepsiben néhány percre meleg sütőbe tesszük. A zöldborsó üdezöld marad, ha főzővizébe egy szem kockacukrot teszünk. Ha a tojásokat hideg sós vízbe tesszük, akkor a friss tojások lesüllyednek. Amelyik fönnmarad, azt tanácsos eldobni, mert nem friss. Ha kevés a hely... A pszichológus válaszol Az önismeret mélységei Az emberek többsége legyint, ha az önismeretről van szó, mert meg van győződve arról, hogy kellőképpen ismeri (20, 40, 60, év óta) saját magát. Kisebb részük érzi csak-úgy, hogy nem tud eleget önmagáról, és szeretné valami módon fejleszteni az önismeretét. Utóbbiaknak van igazuk. Soha nem tudhat annyit az ember saját magáról, hogy az fölösleges legyen! Minden nap, minden esemény hozhat új tapasztalást, mely fontos lehet. Sok olyan tulajdonsága van minden embernek, melyre még nem figyelt fel, sok olyan emlék, vágy, félelem, szándék él benne, melyet elfelejtett, netán szándékosan „fojt el” magában. Ha mindezeket pontosan számon tartja, ez segít megvilágítani múltbeli események összefüggéseit, jobban megértheti általuk a jelenbeli érzéseit, esetleges kudarcait, konfliktusait. Sőt hozzásegít ahhoz, hogy előrenézzen és képes legyen megoldani jövőbeli helyzeteket. Mint ahogy senki nem látja a saját „háta közepét”, a lelki tulajdonságok között is sok olyan van, melyre nincs rálátása az embernek, de közvetlen környezete nagyon jól megfigyelheti. Éppen ezért a sokrétű és reális önismeret alakulásában legfontosabb forrás a környezet állandó visz- szajelzése. A visszajelzések az ember külső-belső tulajdonságairól, teljesítményéről, cselekedeteiről, a közösségben elfoglalt helyéről, másoknak hozzá való érzelmi viszonyulásáról nyújtanak képet. A visszajelzett információk egy része szándékos és tudatos, például a kolleganők megjegyzése az új ruháról, a főnök minősítése a munkáról, a családtagok érzelemnyilvánításai, és így tovább. A visszajelentések jó része viszont akaratlan, és nem is inkább tudatosul abban, aki adja. Ezek legfőképpen a nem szóbeli megnyilvánulások: az akaratlan arckifejezések, eltévedt pillantások, az észrevétlen hangsúly, a beszélgetőtárs testtartása árulkodik tetszésről vagy leértékelésről, figyelmeztetésről vagy biztatásról. Ha emberek között van, mintha tükrök között járkálna az ember, melyekben különböző nézőpontból visszatükrözve szemlélheti saját magát. Az előfordulhat, hogy egy-egy tükör hamis képet mutat, vagyis egyik-másik ismerős, családtag véleménye túloz, torzít. Az összkép nagy átlagban végül reális eredményt mutat. Az énkép így fokozatosan áll össze a különböző oldalról kapott visszajelzésekből és az önmegfigyelés adataiból. Az ember saját maga is a többiekhez hasonlítja magát, hasonlósága is, mássága is csak az embertársakhoz viszonyítva nyer értelmet. A benne élő, gyermekkorától fejlődő énideálhoz is folyton méri magát. Az énkép nagyobbrészt állandó, de részleteiben folyamatosan változik is. A környezet benyomása és kinyilvánított véleménye lehet kedvező vagy kedvezőtlen, az énideálhoz való viszonyítás is lehet sikeres vagy sikertelen. Ez adja együtt az önértékelés fő irányát. Vannak pozitív önértékelé- sű, önmagukkal elégedett emberek, ők magabiztosan jámak- kelnek a világban. Vannak olyan személyek, akiknek önértékelése negatív, gyakori kisebbrendűségi érzésekkel küzdenek, önbizalmuk hiányzik, ók gátlásosán viselkednek, a nehezebb feladatok elől kitérnek. Mindkét fajta önértékelésnek lehet alapja, de nagyon sokszor mindkét irányban erős túlzások figyelhetők meg. Lehet valaki önhitt, nagyképű, beképzelt, mely minden alapot nélkülöz, és lehet alaptalanul kishitű, önmagát leértékelő is. A reális önismeret tehát nagyon fontos a valóságban való tájékozódás, az emberi viszonylatokban való eligazodás szempontjából. Jó, ha az ember nyitott, figyelő szemekkel jár a „tükrök” között, és legalább elalvás előtt egy kicsit mélyebben önmagába néz! Dr.lgnácz Piroska Újdonság: a rongypartvis Idővel még a jó minőségű partvis szőrszálai is kihullanak, elkopnak. Kár lenne ezért ép falapját és nyelét kidobni, mert remek takarítóeszközt barkácsolhatunk még belőle. Szedjünk össze erősebb szálú kelméből, maradék rongydarabokat és körülbelül egy méternyi 2-5 milliméter széles, lapos műanyaggal bevont villanykábelt, de megfelel a vékonyabb dróthuzal is. Az anyagból — ez lehet flanel, barched, puha szövetmaradék — szabjunk ki 70x28 centis darabokat. A darabok mindkét hosszanti oldalát 2 centi széles csíkokban végig bevagdossuk, úgy, hogy középen mintegy 5 centi széles sáv bevágatlan maradjon. Ekkor 3-4 ilyen kirojto- zott, pontosan egymásra illesztett darabot középen, hosszában egybefércelünk, majd erre a középvonalra illesztjük a hosszú, erős huzalt. (Lábra) Most filcből, posztóból vagy műbőrből vágjunk ki egy 5 centi széles, 70 centi hosszú csíkot, és hosszában hajtsuk félbe. Ugyancsak hajtsuk félbe a rongyrojtos rétegeket is, ennek tetejére húzzuk rá a keskeny csíkot, majd zsákvarrótűbe fűzött vékony cukorspárgával, nagy fércöltésekkel varijuk végig rá ezt a filccsíkot. (2.ábra) Ezt követően az így előkészített rojtos darabot hozzáillesztjük a partvis lapjának széléhez és kis, vékony szögekkel körbe rászögezzük. A huzalt összekötjük, a felesleges darabot levágjuk. (3.ábra) Rongy helyett felhasználhatunk vékony, mintegy 2-3 milliméter vastag habszivacs lapot is. Ezt, ha bepiszkolódott, könnyű vízbe nyomkodva kimosni. Ezzel a partvissal remekül lehet a falat porolni, a padlóról a port feltörölni, de még fényesíteni is tudjuk vele a szoba padlózatát.
