Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-07 / 55. szám
1990. június 7., csütörtök Hírlap 3. Összeomlott az NDK munkaerőpiaca Példátlan munkaerőhelyzet állt elő az NDK-ban: egyidejűleg katasztrofális a munkaerőhiány, ugyanakkor százezrek állástalanná válására kell felkészülni. Az NDK állásközvetítő központja most Nyugat-Berlintől kap tanácsot ahhoz, miként szervezze meg átképzési programjait. Abban az NDK-ban, ahol sohasem ismerték a munkanélküliséget, máris 85 ezren vannak állás nélkül, és a helyzet további, drasztikus romlására lehet számítani. Egyes vélemények szerint a keletnémet gazdaság a határ megszüntetése után egyszerűen összeomlik és akár a nyolc- százezret is elérheti a munkanélküliek száma. Ezzel egy időben legalább 250 ezer szakképzett dolgozóra lenne szükség azonnal, hogy működtetni tudják, legalább részben, az ország gazdaságát, infrastruktúráját. Égető szükség lenne nyugati felfogású menedzserekre, jogászokra, számítógépes szakemberekre. Berlinben olyan ritka a szakács és a pincér, mint a fehér holló, márpedig sosem volt ennyi igényes nyugati vendége az NDK fővárosának. (Reuter) Nyereséges az osztrák állami szektor Tavaly első ízben volt nyereséges az osztrák állami ipar a nyolcvanas évek közepén végrehajtott nagyszabású szerkezeti átalakítások nyomán. Az osztrák vagyonkezelő társaságba tömörült állami iparvállalatok egyetlen év alatt hét százalékkal növelték bevételüket, és az államnak a 4,8 milliárd schilling nyereség után négyszáz milliót fizettek osztalékként. A jó eredményeket az 1985 évinél 25 ezer fővel kisebb, összesen mintegy 80 ezer fős létszámmal sikerült elérni. Igazi, bár kicsiny Kaszinó Moszkvában Axel Springer-kiadványok Egerben Egerben a Hotel Flóra (eddig SZOT-szálló néven volt közismert) recepcióján megkezdték az Axel Springer kiadásában megjelenő nyugati lapok árusítását. Közel húsz napi-, illetve képes hetilap közül válogathatnak az ide látogató vendégek. (Fotó: Szántó György) A szovjet főváros Lenin- gradszkaja szállójában a nyugatnémet Heims cég megnyitotta a Szovjetunió első igazi, bár kicsiny kaszinóját. A nyitás ünnepélyes perceiben a szálloda jobbszámyán estélyi ruhás hölgyek és kifogástalanul öltözött urak gyülekeztek. A meghívó „elegáns, nemzetközi légkörű”, szórakoztató játékokkal kecsegtető estélyt kínált. A koktél után a hölgyek és urak megtöltötték a játékautomatákkal és játékasztalokkal felszerelt termeket. Mivel tudtam, hogy Francia- országban a crupiék kizárólag férfiak, meglepetéssel láttam a sok, a Heims cég egyenruháját viselő fiatal nőt. Mint kiderült, csakúgy, mint Angliában, a játék irányítása már rég elnőiesedett. Igaz, a „terem vezetője” egy férfi, Herr Benke volt. Tőle tudtam meg, hogy a kaszinó 132 — 200 vendég fogadására alkalmas, hogy 17 órakor nyit, és hajnali 4-kor zár. Kizárólag külföldiek látogathatják. A belépődíj 5 dollár, a játék valutában folyik, és természetesen ebben kell fizetni a fogyasztást a bárban és az étteremben is. A Heims cég, mely nemzetközi kaszinók menedzselésével és vezetésével foglalkozik, néhány hónapig kísérleti jelleggel üzemelteti a kaszinót. A továbbiakról a tapasztalatok alapján dönt. Mivel Moszkvában nincs semmifajta „hivatalos” éjszakai élet, a hajnalig működő játékkaszinóhoz hozzá kell szokni. Alekszandr Ignatov (APN) Arany helyett A jellegzetes villamos érintkező rézötvözetből készült, amelyet nikkelréteggel vonnak be. Minthogy a nikkel oxidálódik, védőrétegre van szükség, és azt eddig aranyból vagy más nemesfémből alakították ki. Az amerikai Bell-laboratóriumban most olyan nikkelötvözetet fejlesztettek ki, amely tökéletesen megfelel a villamosipar követelményeinek, és lényegesen csökkentheti az aranyfelhasználást. Garzonliázi eszmefuttatás „A ketreces csirkegyárakban való tenyésztés joggal számít állatkínzásnak és kultúrbotrány- nak. Azt viszont, hogy hasonló dolgokat műveljenek emberekkel, teljes mértékben elfogadhatónak tekintik, jóllehet éppen az ember az, aki az ilyen, a szó legigazibb értelmében embertelen bánásmódot a legkevésbé képes elviselni. ” Ezen sorok Konrad Lorenztől, a hazánkban is jól ismert Nobel-dijas tudóstól származnak, csakúgy, mint az alábbi szubjektív gondolatokat kiegészítő többi idézet. Stílusosan az ő könyvét olvasgatom jelenlegi otthonomban, az Eger legmostohább lakótelepének legembertelenebb részén épült garzonház egyik lakásában. Tény, hogy a leginkább méhkashoz hasonlítható, tízemeletes épületben körülbelül 198, nem tévedés, százkilencvennyolc család él. Többnyire ifjú, családalapítás előtt álló, illetve egy- vagy kétgyermekes párokról van szó, akiknek nem lévén más lehetőségük, ezért a néhány négyzetméternyi lakrészért küzdöttek és vártak két-három éven keresztül. Beköltözés után hamar rá kell ébrednie az embernek, hogy a lakónegyed legkomi- szabb részén csendet nem remélhet, hiszen a ház mellett húzódó műúton megállás nélkül zúgnak, hörögnek az autók, ebből következik, hogy tiszta levegőre is hiába áhítozik az itt élő. Márpedig a tudós állítja: „A szépérzék és az erkölcsi érzék szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és azok az emberek, akik a leírt körülmények között kénytelenek élni, mindkettő csökkenése ellen küszködnek. Belátható, hogy mind a természet, mind pedig az ember teremtette kulturális környezet szépségére szükség van ahhoz, hogy az ember szellemileg és lelkileg is egészséges maradhasson.” Ez a küzdelem viszont a garzonházban elég reménytelen. A cél ugyanis természetesen a nagyobb lakás, a tágasabb élettér. Ehhez viszont a magyar viszonyok közepette legalább két egészséges gyermeket kellene világra hozni, hogy a továbblépéshez szükséges kölcsönökhöz hozzájuthasson a család. Ez viszont elég faramuci dolog, mert igaz ugyan, hogy négyen harminc négyzet- méteren el lehet férni, de hogy élni miként lehet, az számomra talány. „Az összezártság, az élő természettől való általános és gyors elidegenedés nagyban felelős a civilizált ember esztétikai és erkölcsi eldurvulásáért. Miért is érezne a felnövekvő ember tiszteletet bármi iránt, ha minden, amit maga körül lát, emberi mű, mégpedig nagyon silány és ocsmány emberi mű. A garzonházban, ha ideges az ember, teleereszt egy kád vizet és odamenekül, ha dolgozni kell esténként, a parányi konyhában kuporog. Nem ritka, hogy a kilátástalanságtól és a filléres gondoktól megkeseredett ifjak összekülönböznek, s ilyenkor a harmadik szomszédban is jól hallható a panasz, csakúgy mint a vigasztalan gyereksírás, amelytől mindig összeszorul a szívem. Sajnálom őket és sajnálom a szülőket is, akiknek mindössze ekkorányi tér jutott az önálló életkezdésre. „Sok ember szűk helyre való összezsúfolása az emberi kapcsolatok kimerítésével és ellaposodá- sával nemcsak közvetett módon vezet az elember- telenedés megnyilvánulásaihoz, hanem közvetlen agresszivitást is kivált. Nagyon sok állatkísérletből tudjuk, hogy összezsúfolással növelhető a fajtán belüli agresszió. ” A garzonház hasonlatos a 22-es csapdájához, mivel arra a célra a legalkalmatlanabb, amire kitalálták, nevezetesen a takarékosságra. Az ide- költözők ugyanis először berendezik a lakást, többnyire OTP-kölcsönből, vállalniuk kell emellett a szerződésben rögzített előtakarékosságot, havi 2500 forintot, és persze fizetik a rezsit, ami ugyancsak tetemes összeg. Ha pedig megszületik a két „kölcsönképes” gyermek, fölvetődik az újabb kérdés: miként tudják biztosítani a gyermeknevelés optimális feltételeit? És itt bezárul az ördögi kör. A kötelezően és verítékezve megtakarított pénz öt év elteltével jóformán semmit nem ér, pedig ekkor menni kell... Olcsó közhelyek helyett pedig álljon itt befejezésül még egy idézet Konrad Lorenz könyvéből: „A normális ember önmegbecsülése teljes joggal követeli egyéniségének kifejezését. Szemben a hangyával vagy a termeszhangyákkal, törzsfejlődése nem olyannak alkotta az embert, mint aki elviselhetné, hogy teljesen hasonló, névtelen és csereszabatos milliónyi egyedek egyike legyen. ” Barta Katalin Ha itt a meleg... Fürdózóknek, úszóknak — Hatvanban Sokan keresik fel évről évre az immár egyre népszerűbb hatvani strandot. A vízfelület növelésével mód nyílott az eddig háttérbe szorult úszósport újraélesztésére. Vannak akik most barátkoznak csak először a vízzel, vannak akik már vissza-visszatérő vagy mindnapos vendégek a szezon alatt. (Szabó Sándor képriportja) Világgazdasági panoráma
