Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-05 / 53. szám
4. Hírlap 1990. június 5., kedd Mág Bertalan: Egy éjszaka története 8. rész A lányból kitört a sírás. Németh nagy előzékenyen saját zsebkendőjét nyújtotta át neki. — Nyugodjon meg, kérem, előfordult már ilyesmi többször is! Higgye el, sokakat ért már hasonló módon csalódás — Magos csillapítása csak olaj volt a tűzre. — Ómagy úr — sikította — én ezt nem élem túl! — Ugyan, ugyan, ez komolya tálán beszéd. Maga még roppant fiatal. A legritkább eset, hogy valaki férjhez megy az első szerelméhez. De úgy vélem, szükséges, hogy Palágyi családi állapotáról meggyőzzem magát. Ezért tehát máris indulunk! — Főnök — hallatta itt első ízben a hangját Németh — várjunk még egy kicsit! Ha már itt vagyunk, nézzünk kissé széjjel a lakásban. — Igazad van, Laci. Németh a lányhoz fordult: — Mondja, Katóka, Palágyi úr hol tartja a ruháit? — Ott, — mutatott a kétajtós szekrényre. Németh kitárta az ajtaját és kezdte nézegetni a fogasokon lógó ruhákat, főleg azok nadrág- szárait és a zakók ujjait. Végül is Aki levelezőlapra ragasztva a számokat összegyűjtve beküldi címünkre (3301 Eger, Pf.: 23 ), az részt vesz a Hírlap könyvsor- M solásán. A levelezőlapra írják rá: ___ Minikrimi. k iemelt egy öltönyt, majd egy pár eléggé sáros cipőt. — Ezeket elvisszük, főnök, és így már mehetünk is. Erzsébeten, Palágyi Béla lakása előtt megállt az autójuk. A kocsiból csak Magos szállt ki. Csöngetésére Palágyiné sietett ajtót nyitni. — Jó reggelt, asszonyom — üdvözölte Magos. — A gyerekek? — Mindketten már az iskolában vannak. Én meg épp most tértem vissza a vásárlásból. Ma szabadnapos vagyok, és mára terveztem be a nagytakarítást. Míg az asszony beszélt, Magos hátra intett, erre Németh a lánynyal együtt kiszállt az autóból és mindketten Magoshoz csatlakoztak. — ő a kollégám — szólt Magos Némethre mutatva, a hölgy pedig a férjének, Palágyi úrnak az ismerőse. — Tessék, jöjjenek beljebb, foglaljanak helyet! — mondta az asszony magától értetődő természetes kedvességgel. — Ne haragudjék asszonyom, ha ismét megkérdezem; félje, Palágyi Béla, mikor volt idehaza? — Mint az elmúlt alkalommal említettem önnek, idestova két éve. Bár az igaz, a múlt hónapban egyik este hazaugrott, a pénzt idedobta az asztalra és szó nélkül elrohant, meg se kérdezte, mi van a gyerekekkel. — Hallotta ezt, Varga Katalin? A lány megfordult, felugrott és ki akart szaladni, miközben hisztériásán kiabálta: Nem, nem ezt nem bírom tovább. Németh elkapta a karját és gyors léptekkel kikísérte a lakásból és beültette az autóba. — Nos, kedves Katalin — mondta mellé ülve — ez a látogatás meggyőzhette az őrnagy elvtárs igazmondásáról. így már elhiszi, hogy mi nem akartuk becsapni magát, ugye? Csak a valóságot tártuk fel maga előtt. Német meggyőzése nem hatott nyugtatólag a lányra, úgy sírt, hogy Németh a tartalék díszzsebkendőjét is kénytelen volt átnyújtani. — Ki ez a hisztis nő? — kérdezte bent a lakásban Palágyiné az őrnagytól. — A félje szeretője. Ez az a nő, akinél lakik. Az asszony mintha egy pillanatra elvesztette volna egyensúlyát, megingott. — Ez lenne az? És én még ezt ültettem le? Ezt a szajhát? Émiatt a kis senki miatt fenyegetett meg az uram a válással? — Most már bánom, hogy idehoztam, mert újra csak felzaklattam. Ne haragudjon, hogy megint zavartam. — Dehogy haragszom, őrnagy úr, sőt, örülök,hogy végre láttam ezt a kurvát. — Az igazsághoz hozzátartozik; a félje megszédítette és letagadta előtte, hogy nős, és két gyerek apja. — Még ez is! De hát csak látta, hogy ez hozzá már vén ember. Tessék már mondani, mi van azzal a mocskos, disznó féijemmel, ha én hülye, egyáltalán még annak nevezem. — Pillanatnyilag nálunk van. — Csinált valamit? — Azt még nem tudjuk. Még egyszer kérem, bocsássa meg, hogy zavartuk. Viszontlátásra, asszonyom. Miután Magos is beült a kocsiba, a rendőrségre hajtottak. Németh százados Palágyinak a lánytól elhozott ruháját és cipőjét nyomban felvitte a laboratóriumba. Azért sietett ezzel, mert gyanúsnak találta a zakón és a nadrág alsó részén halványan látszódó foltokat meg a sáros cipőt. A laboránsok a holmikat átvéve, közölték Némethtel, hogy a hozzájuk juttatott két levéltárcán levő foltokról idő hiányában, még nem tudták kielemezni, hogy az vérszennyeződéstől, vagy egyéb folyadéktól, esetleg gyümölcslétől származik-e. A vizsgálatot, Magos ne aggódjék, sürgősen folytatják. Németh az üzenetet átadta Magosnak, aki ezt optimista módon úgy vélte, hogy talán jó úton haladnak. Gyorsan fel is kereste főnökét, akinek vázolta feltevését. — Szeretném, ha az elképzelésed valóra válna — válaszolta a főnök. Magos aztán elmondta, miként mutatta be egymásnak Pa- lágyinét és Varga Katalint. — Palágyinéról elmondtad, mit tart a félj érői, de mi a véleményed ezek után a lány magatartásáról? — kérdezte a főnök. (Folytatjuk) Egy osztálykirándulás „durrdefektjei” Nem mese ez, Mátra (stb.) Volán...! Kirándul a „vén” diák. Egy egész nyolcadikos osztály Sírokból két napra — 1990. május 18-19. — Észak-Dunán- tűlra. Az Életbe való kilépés előtt utoljára, együtt. Fülöp Kornélia osztályfőnök és Kovács András tanuló rögtönzött „útinaplója” szerint valahogy így... Első nap 6 óra 10 perc: Az időjárás kellemes. Az iskola elé megérkezik az a busz, amelyik a tervezett szép útra „röpíti” majd a kirándulókat. Az utolsó ellenőrzés — műszaki is — megtörtént, tele az üzemanyagtartály. Irány... 6 óra 25 perc: . Elindulunk. Gyöngyös után az autópályán folytatjuk az utat, majd áthaladunk Budapesten... 11 óra 10 perc: Az úton, Győr felé haladva, a bal hátsó kerék gumijáról leválik a „futózás”. Harminc percig várakozunk. Eközben kiderül, hogy a pótgumi csak az első kerékre jó(!), ezért Győrben valamilyen módon másik köpenyt kell szerezni. Addig lépésben haladunk... 12 óra 20 perc: A győri Volán-telep csak egy kis csúszópénz „hatására” tárja ki kapuit a „sántikáló” autóbusz előtt. A diákok a telep előtt várakoznak, nagy élmény! A telep dolgozójáról már messziről lerí, hogy túl van az aznapi alkohola- dagján, de még áll a lábán. így lehetővé válik a javítás: amikor a rossz gumit leveszik, a mellette lévő a hőség miatt(?) szétdurran... 14 óra 30 perc: Befejeződött a kerékcserc^in- dulhatunk... 16 óra 55 perc: Az élménydús út után végre Szombathelyen vagyunk. A diákoknak szabad programjuk van. A tanárok a „pilótával” együtt pótkereket keresnek városszerte. Kapnak is egyet a Volán helyi telepén... 21 óra 00 perc: Megjönnek a pótkerékkel, az újabb szerelés, elhelyezés körülbelül két órát vesz igénybe... Második nap... 8 óra 00 perc: Hurrá, új napra virradtunk! Meglátogatunk néhány nevezetességet... 14 óra 00 perc: Indulás hazafelé — útközben látjuk a fertődi kastélyt, megállunk egy kis pihenőre Csornán... 18 óra 00 perc: Irány, Győr! A gépkocsivezető indulás előtt megvizsgálja a kerekeket. És... a jobb hátsó lapos! Újabb szerelés... 20 óra 05 perc: A kerékcsere végre megtörtént, gázt... 21 óra 00 perc: Hazafelé tartunk az autópályán Győr és Tatabánya között. Valahol lőttek...! Vagy valami hangos durranás töri meg a monoton motorzúgást... A Csornán megjavított kerék újra durrde- fektes. Megint szerelik. Most a kalapács nyele törik el, meg kell faragni.A teljes sötétségben idegölő munka lehet. Aztán egyszerre felsóhajt mindenki, kész a nagy mű. Indulnánk, de az önindító... Átok ül rajtunk! 22 óra 30 perc: Elérünk Tatabánya közelébe, egy parkolóban megállva kérünk újabb pótkereket a közeli Volántelepről... És a „ráadásnap...” 0 óra 30 perc: Megérkezett a két pótkerék! Mindenki örül, de ez nem tart sokáig, mert az ottani volános nem akarja ideadni őket. Kiderül ugyanis, hogy mi — Mátra Volán vagyunk, s ez pech... 5 óra 00 perc: Istenem, mindenhol jó, de legjobb otthon! Amikor a szülők már megnyugodtak... 5 óra 35 perc: Amikor a holtfáradt sofőr visz- szaérkezik Egerbe, „nyomozásra” adja a fejét: nem találja a telepügyeletest! Miért is...? Volán(be)pörgető... Hej, ha én most kívánhatnék, ezért az útért meghallgatnának-e a „volánék”? Kívánnám például kisdiákként, hogy: — a buszokon legyen néhány kerékkel több... — a csúszópénz duplán csúsz- szon vissza oda, ahonnan „kinézték”... — a győri telepen is legyen elvonókúra... — egyik volános — segítség- nyújtás helyett — ne nézzen úgy a másikra, mint egy marslakóra... — ...s kárpótlásul az egész osztályt — meg a holtfáradt pilótát — vigyék el ingyen kirándulni egy teljes napi (műszakilag is) balesetmentes útra... De, hát: én nem vagyok diák, csak ennek az igaz „mesének” a tolmácsolója: Szilvás István Don-kanyari emlékezés Zöld utat kapott a„kegyelet vonata” Zöld utat kapott, s minden valószínűség szerint az ősszel útnak indulhat a Don-kanyarba a 2. magyar hadsereg tragédiájának színhelyére az emlékezés, a kegyelet vonata, s létrejön a második éve tervezett Don-kanyari emlékút. A Székesfehérvárról indult kezdeményezés megvalósítását mindeddig értetlenkedés fogadta és sok huzavona nehezítette. Május végére azonban — úgy tűnik — elhárultak az akadályok az út megszervezése elől, s lehetsé- essé válik, hogy azok, akik egy- or egymás ellen harcoltak, ne mint ellenségek, hanem mint gyászban megenyhült emléke- zők találkozhassanak. A várhatóan októberben megvalósuló emlékútra eddig mintegy 100 — 120-an jelentkeztek: szeretteiket gyászolók, egykori bajtársak emléke előtt kegyeletüket leróni kívánók. A kiutazók kopjafát is állítanak majd a tragikus harcok helyszínén. Nem olyan, mint a többi Népdal- és néptánctalálkozó Negyedik alkalommal rendezik meg Egerben a felnőtt értelmi fogyatékosok országos népdal- és néptánctalálkozóját. A szervezők: az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete Elnöksége, valamint Eger Város Tanácsa an- domaktályai Szociális Foglalkoztató Intézete. A találkozó június 7-től 9-ig tart. A bemutatót a Megyei Művelődési Központban tartják június 8-án délelőtt fél kilenctől. A verseny értékeléssel és diszkóval zárul, amelyet az Ifjúsági Házban tartanak. Az előrejelzések szerint tizenegy szociális foglalkoztató intézet versenyzői állnak a színpadra, köztük az andomakiak. r- —< Egy hét. . . A KÉPERNYŐ ELŐTT Kommersz sorozat Elképzelem E.A. Poe-t a tévékészülék előtt. Mondjuk, amikor figyeli az elmúlt szombat estéjén vetített Peter Strohm című NSZK-s bűnügyi sorozat számunkra legfrissebb darabját. Eleinte türelmes, érdekli a sztori. Később azonban egyre nyugtalanabbá válik, mind határozottabban bosszankodik, füstölög, majd temperamentumára jellemzően felugrik, s így fogalmaz: ez kérem bugyuta, direkt okító szándékból fogant, mindenfélefordulatot, izgalmat, sej- telmességet nélkülöző, szerkesztői vérszegénységre valló, bántóan kommersz játék. Rögvest folytatja is: méghozzá az alkotói igényesség legkisebb jele híján. Higgyünk neki! Nemcsak azért, mert ő teremtette meg a krimi műfaját, hanem amiatt is, mivel mint minden vállalkozását, ezt is az egyértelmű tehetség, a megzábolázott zsenialitás hatotta át. Az ínyencek emlékeznek remekbe mintázott novelláira, amelyek ma is aktuális esztétikai nézeteit tükrözték. Azt csinálta, amit hirdetett. Természetesen mesterfokon. Nem úgy a szerény szellemi útra valóval is tülekedő kései utódok. Freidholm Werremeier elnagyolt, fordulatokban aligha bővelkedő forgatókönyvet készített. Agyonkoptatott ötletét már számos változatban láttuk. A félj szeretné megszerezni szupergazdag feleségének pénzét, illetve annak egy részét. Kifundálja, hogy barátjával elraboltatja magát, hogy váltságdíjként bezsebeljen néhány millió márkát. Társát lefülelik, ő viszont az áldozat szerepkörében tetszeleg. Közben arra törekszik, hogy ha- veija feleségétől ellopja a hatalmas summát őrző széf kulcsát. Ez csak úgy megy, ha szeretőként férkőzik a nő bizalmába, aki naiv lényként semmiféle cselvetésre nem gondol. A szabadulás után felperegnek az események, s véül a vétkesek elnyerik méltó üntetésüket. Elcammogott a negyvenöt perc, s mi sajnáljuk a hétvége el- tékozolt majd egy óráját. S háborgunk is. Jogosan, hiszen nem egyedi esetről van szó. A műsor-összeállítók, a film- átvevők ugyanis még most sem jöttek rá, hogy e téren is megváltozott a világ. A műholdas csatornák választékot kínálnak, nívós programokkal csábítanak bennünket, s a gyorsan szaporodó kiadók nemcsak fércmuveket publikálnak. Illene észrevenni ezt az örvendetes versenyhelyzetet. Ha emellett azt is érzékelik, hogy a milliók szórakozni akarnak, akkor csak valamire való produkciót menedzselnek. Önbecsülésből is. Pécsi István Hányadik típusú a találkozás? Sokat ígérnek az új magazin- műsor a „0”-dik típusú találkozás bevezető képsorai. A fantasztikum iránt érdeklődőket örvendeztették meg ezzel az új programmal. Régi igényt elégít ki ez a vállalkozás, mivel nemcsak a ma, de a tegnap embere is érdeklődött a rejtélyes jelenségek iránt. Valamiféle szemellenző volt eddig a magyar tömegtájékoztatás munkatársaira téve, hogy csak módjával számoltak be azokról az esetekről, amelyek pedig lázbahozták a világsajtót. Az ÜFO-k, a parapszichológiái jelenségek, a legkülönbözőbb különleges elméletek és esetek csupán néhány sort kaptak a honi újságokban. Ha valaki másként ítélte meg ezeket, mint a hivatalos tudománypolitika (ez a sajátos szókapcsolás is jellemző), az hamar elmarasztalást kapott. Ilyen körülmények között persze hamar kialakult két tábor, az egyik a vaskalapos jelzőt harcolta ki magának, míg a másik a mártírok glóriáját. S most, amikor a tabuk eltűnőben vannak, egyre inkább az utóbbiak hallatják hangjukat. Pedig nem minden hajmeresztő történet állja meg a helyét, s a különböző csodaszerek között is akad rossz is. Nem mind parapszichológiái jelenség, amely elüt a megszokott emberek közötti viszonylattól, s nem valamennyi UFO földönkívüli űrhajó. Sajnos, ez a mostani helyzet nem túlságosan kedvez az ilyenfajta különbségtételnek, következésképpen azoknak a tudósoknak sem, akik valóban kíváncsiak a rejtélyekre. Amennyiben kételyeknek adnak hangot, csupán azért, hogy a valóban fontos eseteket elemezni tudják, már a kétkedő konzervatívok táborába soroltatnak. Pedig akadnak olyan — fejlett tudománnyal rendelkező — országok, ahol a „0”-dik típusú találkozásban összevont jelenségcsokor már külön-külön kap helyet a nyilvánosságban. Nálunk még ott tartunk, mint a tudományok hajnalán, amikor az alkímiából még nem fejlődött ki a kémia, a fizika, s még ki tudja, milyen szaktudomány. Minden belefér, mert minden titokzatos, valamennyi jelenségre pusztán rácsodálkozunk. Sajnos, a sok évtizedes „böjt” után most könnyen „gyomorrontás” következhet, ha az újságírók nem ismerik föl, hogy a tudósokban is sokkal több lehetőség rejlik, s a közvéleményben is sokkal élénkebb a kíváncsiság annál, hogy a hipnózist az UFO- kkal, a telepátiát a telekinézissel összemossák. Mert az azonosság csupán annyi, hogy a legtöbb ilyen „áltudományt” hivatalból lenézték, üldözték. S most az lenne a legszerencsésebb, ha nem találnánk föl a spanyolviaszt, hanem több olyan eredményt nyilvánosságra hozhatnánk, amély más országokban már közkincs. S akkor nem állnánk meg a „0”-dik típusú találkozásoknál, hanem jöhetne az első, a második, sőt az X-dik típusú is. Gábor László Bőgővei a zebrán (Fotó: Szabó. Sándor — MTI)
