Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-05 / 53. szám

1990. június 5kedd Hírlap 5 Üzen a szerkesztő T. L. Idézi levelében a feliratot, amit az egri kórház régi épülete előtt álló ajándékpavilon védő­falán olvasott: „Halál rád, ci­gány!” Majd így folytatja: „Ismeret­len Honfitársam! Az utóbbi fél évszázadban Sztálin Gulágja, Hitler sok Dachauja, Rákosi Recskje, stb. milliószámra gyár­totta a halált. Ne kövessük eze­ket a gyilkosokat!... Nem kíván halált senki negyven év vezetői­re, akik lezüllesztették népüket, hazánkat. Miért kell halált kí­vánni a cigányokra, akiknek nincs szerepük a leromlásban?... Az idézett feliratról jut eszembe: fel kellene hagynunk a zsidózás­sal is. Túltengenék a művészet­ben, a jobb állásokat elfoglalják. Fel, magyarok! Legyünk élelme­sebbek, okosabbak, és mi jutunk az élre! De ne a cigányok, a zsi­dók halála árán. Éljük bele ma­gunkat határainkon túli testvére­ink helyzetébe... Keresztény nemzet vagyunk. Krisztusban él­jünk, gondolkodjunk. Ezt kíván­ja, stb. (név, aláírás) A Kedves Olvasó egy vezér­cikk sűrűségével és a szavak, fo­galmak pontos használatával közli, milyen magatartás is lenne jó, igaz és nemes itt, nálunk, ha mi tényleg bejelentettük az igényt, hogy demokráciában és az európai népek testvéri közös­ségében szeretnénk élni. Tapasz­talja, hogy az indulatok nekiva­dultak és sokakat a törlesztés, vagy a kiélés vágya, szenvedélye hajt, nagyon is meggondolatlan lépésekre, cselekedetre. Ha a fel­festő kéz tulajdonosát iskolá­zottnak is vélheti a betűk nyo­mán a lelket, mely a felkiáltást odatette a köz elé, valóban ke­gyetlennek ítéljük. A rombolás dühét pedig nem szabad hagyni, nem lehet megengedni, hogy el­szabaduljon. És ezt nem lehet elég sokszor hangoztatni! „Andomaktályai lakosok” jeligére Azt úja: „Mélységesen felhá­borít bennünket az, hogy a II. vi­lágháborúban elesettek, vagy el- hurcoltjaink emlékét jelző em­lékművet a temető mellett lévő árok mellé akarják tenni. Már a munkálatokat meg is kezdték, teljesen önhatalmúlag, senki megkérdezése nélkül. Nagyon sokunknak az a véleménye, hogy az emlékmű olyan helyre kerül­jön, ahol méltó környezetet kap. A templom előtti tér olyan. Éz nem sírkereszt, aminek a teme­tőben kell lennie, főleg nem az árokban... És ha a szovjet kato­náknak kijárt a szép, parkos rész mindenütt, akkor azt miért nem kaphatják meg a magyar hősök? — Kérésünk az Emlékmű Bizott­sághoz, hívják össze az érdekel­teket, és döntsön a falu népe. Mert a jelenlegi megoldással a falu lakosságának 60-70 százalé­ka már akkor nem értett egyet, amikor az adakozásra a kérőla­pokat kiküldték.” (név és pontos cím a szerkesztőségben.) Az olvasók igazságérzetét sokszor sértik olyan intézkedé­sek, amelyek egy letűnt kor em­bereinek avult szemléletét tük­rözik. Zavart is okoznak ezek az esetek nem egyszer. Ma már el akarja, és el is meri mondani a nép fia gondolatait, véleményét és azt is, hogy ne tekintsék to­vábbra is mozgatható bábuknak azokat, akiket eddig egy szemlé­let és egy zsarnokság kiszolgálta­tott a hatalom megszállott birto­kosainak. Itt egy vélemény szólt, és mi szeretnénk, ha Andornak- tályáról, az illetékesektől meg­nyugtató választ kapnánk, mél­tó-e a környezet az emlékmű­höz, van-e valamilyen akadálya annak, hogy a közösség lelküle- tének megfelelő, kívánságaival egyező megoldás szülessék? Mert az öntudat, az erkölcsi ér­tékrend — még mai erkölcsi és anyagi toprongyosságunkban is — a legfontosabb kérdéseink egyike. Vagy nem? F. L. Ha az a bizonyos államigazga­tási határozat jogerős, és ha a szomszéd nem hajtotta végre az abban foglaltakat az előírt határ­időre, tessék bejelenteni a tényt az eljárt hatóságnak, ahonnan további intézkedéseket kell kap­nia jogainak érvényesítése érde­kében. Ha meg kára, költsége is felmerült a kút használhatóságá­val kapcsolatban, azt perrel érvé­nyesítheti. Mosolyukért mindent Az egri Nyugdíjasházban mű­ködő idősek klubjának tagjai he­tek óta szorgoskodtak, hogy a gyermeknap alkalmából a cse­csemőotthon kis lakóit horgolt és kötött mellénykékkel, ruhács­kákkal megajándékozzák. Elvit­tük nekik szeretetünk ajándéka­it, és láttuk, milyen örömmel, ra­gyogó arccal választották ki a ne­kik tetsző kis ruhácskákat. Olyan meghatóan kedvesek voltak. Szépek, tiszták, a gondozónők szeretetével körülvéve élnek ott a kicsik, akik még 3 évesek sin­csenek, és fel sem tudják fogni sorsukat. Érthetetlen számunk­ra, hogy ilyen egészséges, szép gyerekekről hogyan mondhat le egy anya? Hogyan tudnak élni nélkülük? Az otthon, a gondo­zók szeretete, amely körülveszi őket, igazából nem pótolhatja a családot, az anyai ölelést, aggó­dást. Ki tudja, mit rejteget még számukra a jövő? Elszorul az ember szíve, és csak az a vigasz­taló, hogy törődnek velük. Fe­ledhetetlen élmény volt találkoz­ni velük, hacsak egy fél órára is. Szerettem volna egyszerre min­det ölembe venni és átölelni. Erős hitvallással érzem, hogy az a gondolat, amit a falon függő la­pon olvastam, megkönnyíti éle­tüket: „Mosolyukért mindent”. Beke Jánosné Eger «]r •• •• • •• Köszönjük A Vitkovics-ház munkatársai a lap hasábjain ke­resztül mondanak köszönetét mindazoknak a társin­tézeteknek, vállalatoknak, üzemeknek, kívülálló munkatársaknak azért a segítségért, amit a Vitkovics- emlékszoba kialakításában nyújtottak, és hozzájárul­tak a háromnapos rendezvény sikeréhez. L_ Ezt a munkát kufárok nem végezhetik Fölösleges-e a Családi Intézet? Válasz dr. Gyula Zoltán cik­kére, amely a Hírlap május 8-i számában jelent meg. Tisztelt Uram! Ön „A helyhatósági választá­sok előtt” című írásában vázolta az Egerben tervezett változáso­kat. Bízom benne — mert én is a demokratikus átalakulásra sza­vaztam —, hogy a jövő apparátu­sának működése demokratikus, célszerű és kellőképpen takaré­kos lesz. Az egri „pénzt emész­tő” Családi Intézet „karcsúsítá­sa” pénzt hozó vállalkozók javá­ra az önkormányzat és a város polgárainak magánügye. Igaz, hogy a családi intézeteket az MSZMP hozta létre, és gomba módra szaporodtak. Az eltelt két évtized alatt sok intézményben azonban nem „a világnézetről al­kotott torz képet” próbáltuk „helyes irányba terelni”, hanem a polgári szertartásokon a jogi el­járás szárazságát vettük, körül emberi értelemre és érzelemre ható értékes irodalmi és zenei részletekkel, tisztességes emberi szóval. A gyöngyösi irodán kívül az országban nagyon sok helyen nem azért igényelték és igénylik még ma is a szolgáltatásokat, mert a „szigorú pártszabályok gúzsba kötötték a lelkiismereti és vallásszabadságot”. Aki őszin­tén vallásos volt, az az elmúlt negyven évben is merte vállalni világnézetét. Tudtuk, hogy a fia­talok a házasságkötő teremből vendégeikkel együtt átsétáltak a templomba, a névadón megje­lent gyerekek egy részének pedig keresztelője is volt. Sok esetben vállaltunk a húsz év alatt vegyes szertartást temetések alkalmá­val. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Gyöngyösön is visszaesett a névadók és gyászszertartások száma egyházpolitikánk követ­kezményeként. Ez nem baj, végre minden ember maga vá­laszthatja meg, hívő vagy ateista kíván-e lenni. Ha a vállalkozók kezébe adják a szolgáltatásokat, félek, elszaporodik a giccs, a bóvli. A jól működő családi inté­zetek kultúrát teremtettek, és so­hasem folytattak politikai agitá- ciót, nem estik szolgáltatást vé­geztek, de neveltek is, viselke­désre, áldozatvállalásra, öröm­szerzésre. Százaknak nyújtot­tunk vigasztalást, ébresztettünk bennük meleg emberi érzéseket. Ezt a munkát kufárok nem vé­gezhetik! Kérdezem Öntől: a többlép­csős korszerűsítés minden fokát végig tudja még járni a helyható­sági választásokig? Vagy csak az egri intézetet szüntette meg egy tollvonással, ragályos példát mu­tatva ezzel más városok tanácsta­lan vezetőinek is? Ha már húsz éven keresztül ezeket az intéze­teket fontosnak és hasznosnak találták, az irodák vezetőit alkal­masnak e feladat elvégzésére, er­re a néhány hónapra már ne kor­szerűsítsenek! Hogyan is tehet­nék meg ezt azok, akik a végzett munkával elégedettek voltak. Most majd az ellenkezőjét állít­ják? Majd az új kormányzat kor­szerűsíti az intézeteket. Addig is kérem Önt, a további lépcsők meglépése előtt, a gazdaságos, nem gazdaságos rovat mellé ve­gye fel az értékes, kulturált rova­tokat is. És ha minden lépcsőn nem sikerül túljutnia a helyható­sági választásokig, ne féljen — én sem félek —, hogy a bársonyszék kigurul alólunk. Mindkettőnk­nek jó szakmája van. Azért pedig bocsásson meg, hogy ízes szavait kölcsönvettem irományomban. Holló Erzsébet énektanár a gyöngyösi Családi Intézet igazgatója Mátrai kirándulása alkalmával örökítette meg a képen látható eső­kunyhót Gomyiczki Lajos gyöngyösi olvasónk. Sajnos a látvány nem egyedi, hiszen a szalonnasütők közelében lévők ugyanilyen ál­lapotban találhatók. Az erdőben kirándulók az építmény faszerke­zetét használják tüzelésre, és vandál módon tönkreteszik a házikó eredeti funkcióját. A természet és a környezetvédelem érdekében adjuk közre ezt a felvételt, hogy elrettentő példaként szolgáljon. Az illetékesek figyelmébe is ajánljuk, hogy még időben elejét vegyék a rongálásnak. Illetve: könyv helyett szesz A városka lakóit felháborítot­ta az a hír, hogy az áfész újabb kocsmát akar nyitni, s nem is akárhol, hanem éppen a legfor­galmasabb részen, a buszmegál­lóban, a papír-írószer és köny­vesbolt helyén. A városi rang elnyerése esélyt adott az itt élőknek, hogy ez a mostohán kezelt, elsorvasztott térség kissé felzárkózhasson. A tisztelt áfész felelős vezetői a vá­rosiasodást úgy akarják elősegí­teni, hogy könyv helyett italt ad­nak minden (kultúrára) szomjas ember kezebe. Ugyanakkor 700-800 diák és azok, akik nem­csak „arra” használják a papírt, menjenek el a hetedik határba, ha „ilyen irányú igényük” tá­mad. A személyes tárgyalások al­kalmával az áfész vezetőit erről az épületes tervükről nem sike­rült lebeszélni, ők ragaszkodnak ahhoz, hogy a ráfizetéses új Ka­kas fogadó veszteségeit egy tal­„Bánatos anyuka” Kislánya sírva jár haza az isko­lából, mert a többiek csúfolják. Hajói értettem a telefonban, pö- sze beszéde, illetve beszédhibája miatt. Ideges kirohanásokkal, baj keverésekkel nem lehet segí­teni a bajon, azt viszont jól tenné, ha az osztályfőnökkel beszélnék meg higgadtan a helyzetet. Be­szédhiba javítására ugyanis van „orvosság”. A kislányát, de ön­magát is ovia attól, hogy a csúfo­ló gyerekeket és szüleiket ma­gukra haragítsák. Amennyiben levélben keresi fel a három „L”-t, úgy bővebb felvilágosítással is szolgálhatok. „Szerelmes asszony” Igazán jólesik a bizalma és még a huszonöt percet sem saj­nálom, amit a beszélgetésre for­dítottunk. Sokak kívánságára szerkesztőségünk, illetve „Ura­nus” arra is ad a jövőben lehető­séget, hogy szerdánként 16 óra után személyesen beszélges­sünk. Addig is, amíg erre sor ke­rül, csupán annyit: nincsen rózsa tövis nélkül. Az ügy természete­sen ennél sokkal bonyolultabb és nyilván magyarázatot kell talál­nia arra, hogy az imádott férfi „öt” év után, miért lépett le? Ne­tán éppen ezért? Ennyi idő, még házasságban sem kevés! Kérem, hogy semmiféle butaságot ne te­gyen! Kár lenne zajosan, netán Botrányosan befejezni egy eled­dig titokban tartott szerelmet, amelyből — ha elrontja — még a ponálló bevételével ellensúlyoz­zák. Hivatkoznak arra is, hogy a nágy átutazó forgalom miatt ép­pen a buszmegállóban kell italo­zót nyitni, mert nagy az igény rá. Szegény elfáradt vándor, amíg az autóbusz magát kiköhögi, gyor­san bevág néhány felest (az előző megállóban is ezt tette), aztán utazik tovább. A többi utas az emberi szabadságjogok tisztelet­ben tartásának nagyobb dicsősé­gére kénytelen eltűrni ittas úti- társa „feldobottságát”. Akik nem ismerősek Pétervá- sárán, a legkisebb magyar város­ban, azoknak le kell írni, hogy milyen is ez a központ. Az autó­busz-megállótól az egyik oldalon 70 méterre van az úgynevezett döglött Kakas, amely becenevét megcáfolva él és virul, szemben az uj Kakassal, amely döglődik. (Egyébként a döglött Kakas né­hány hét szünet után magánvál­lalkozással új életre kél, s majd bekukorékolja a nagyérdemű szép emlékek sem maradnak meg. írhat is jöhet is, ami Önnek a legmegfelelőbb. H.-ne Gyöngyös Nem kedvelem a félig címe­ket. Vagy a teljes címet, vagy a S ét válassza a jövőben. Sze- yemet ne firtassa, ugyanis az Ön számára ennek nincs jelentő­sége. Amit „Uranus” tanácsolt, azt vagy elfogadja, vagy nem, be­látása szerint cselekedhet. Van egy olyan érzésem, hogy Ön nem a tárgyilagos valóságot óhajtja hallgatni, hanem azt, amit szeret­ne. Ugyan mit érne az efféle ta­nácsokkal? Megismétlem: gon­dolja meg, hogy szabad-e belép­nie egy ketgyermekes boldog ifjú apa eletébe csupán azért, mert Ön magányos es kielégítetlen. Szerintem nem! Boldogságot szerezni más, még inkább mások boldogtalansága árán enyhén szólva nem igazán emberi dolog. Azt a védekezést; hogy titokban tartják majd, kissé naivnak tar­„fizetőképes keresletet”. Az út­test másik oldalán, az autóbusz­váró épületében van egy nagyon kulturált magánvállalkozói tej­büfé és az ominózus papír-író­szer és könyvesbolt. A központ­ban van, tehát minden kisdiák is­kolába menet is betérhet vásárol­ni füzetet, ceruzát, körzőt, vo­nalzót, és az átutazók is — már akik nem inni szállnak le — ve­hetnek olvasnivalót az útra. Ezek a lehetőségek vesznek el, ha megvalósul az áfész kocsmásítási terve. A buszmegállótól 50 méterre van a másik ivóhely, az új Kakas fogadó eszpresszója, illetve ez lenne a harmadik akkor, ha bein­dul a könyv helyett sör áfész-ak- ció. Összefoglalva: a pétervásári — ki kell hangsúlyozni, hogy vá­rosi — autóbusz-megállóban kocsma nyílik, így 70 méteren belül három ivonely működik majd az „igények” kielégítésére. tóm. És ha mégis? Egy huszon­hét éves elvált asszony már nem gyermek, így természetesen a döntés joga es következménye is az Öné... Szabó Mihálvné, Mezőtár- kány Szomorúan olvastam hozzám intézett levelét. Nem elég férjé­nek elveszítése, még az érthetet­len szomszéddal hadakozni is, rettenetes lehet. Annyit tudnia kell, hogy ha valaki baltával fe­nyegeti, veszélyezteti szomszéd­ját, az súlyos vétségét követ el, és ezért a törvény előtt is felelősség­gel tartozik. -Sem a Tanács, sem a Rendőrség nem segít — úja. Ám azt is olvasom, hogy az em­berek elhúzódnak, tanúként sen­ki nem jelentkezik. Ez — sajnos — bonyolítja, sőt nehezíti a hely­zetét, de azért — legalább taná­csért — egy fogadónapon, for­duljon a bírósághoz. Ha ügye nem rendeződik, ismét újon! A kocsmák körén belül van a gyógyszertár és 200 méteren be­lül az orvosi rendelő. A város el- kocsmásításának tervében szere­pel még egy magán borkimérés, egy söröző a benzinkútnál, egy büfé a kantinnál. Ezenkívül meg két üzletben árulnak italt úgy, hogy az eladók szemet hunynak, ha a tisztelt vevő a boltban vagy előtte issza meg az adagját. Tisztelt péterkei polgártársak! Hamarosan kilenc helyen iha­tunk városunkban, s ez az ellá­tottság megdönt minden helyi és országos rekordot. A csecsemő­ket is beszámítva kb. 280 „lélek­re” jut egy ivóhely, de csak 1400- ra egy orvos. „Célunk a jövőben is: a lakosság megfelelő ellátása” — ígéri a Hírlap 1990. május 30- án megjelent számában a péter­vásári áfész. No comment! Czenthe Huba MDF Pétervására 3 ;y vallásos férfi esszemenően tiszteletben tartva vallásos meggyőződését, f yónásnak is beillő telefonját, issé meglepőnek, — őszinte le­gyek? — egy picit provokatívnak is tartom. Áz Ön helyében eze­ket a dolgokat, inkább a gyónta­tószékben mondtam volna el, ahol penitenciát és bűnbocsána­tot is várhatott volna. Tudja, az a bizonyos hatodik érzékszerv ná­lam is működik, és ezért sem hi­szek őszinteségében. Lelki se­gélyszolgálatunk nem vicc, nem játék, még kevésbé bajkeverést szolgál. Minden szerdán hívhat, amennyiben nem sértődött meg. Én csupán gyanakszom, és eh- hezjogom van. Cigánylány, Kerecsend Malvinka! Nem hiszek a té­ny éljóslásban, ez azonban az ég­világon nem jelent semmit az Ön számára. Ha sokan hisznek ben­ne, és fizetnek érte, az legyen a maga szerencséje. Ha egyszer ar­ra járok, lehet, hogy beugrók majd, és én is jósoltatok. Mon­dom: lehet, de nem biztos! * Hagyományainkoz híven, ez­úttal is számítunk Kedves Olva­sóink vitakészségére. Kérjük írásban küldjék el véleményü­ket, észrevételeiket mind a leve­lekre, mind pedig a válaszokra vonatkozóan. A borítékra ne fe­lejtsék ráírni: Lelki Leveles Lá­da. „Uranus” i A * 9

Next

/
Thumbnails
Contents