Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-05 / 53. szám
1990. június 5kedd Hírlap 5 Üzen a szerkesztő T. L. Idézi levelében a feliratot, amit az egri kórház régi épülete előtt álló ajándékpavilon védőfalán olvasott: „Halál rád, cigány!” Majd így folytatja: „Ismeretlen Honfitársam! Az utóbbi fél évszázadban Sztálin Gulágja, Hitler sok Dachauja, Rákosi Recskje, stb. milliószámra gyártotta a halált. Ne kövessük ezeket a gyilkosokat!... Nem kíván halált senki negyven év vezetőire, akik lezüllesztették népüket, hazánkat. Miért kell halált kívánni a cigányokra, akiknek nincs szerepük a leromlásban?... Az idézett feliratról jut eszembe: fel kellene hagynunk a zsidózással is. Túltengenék a művészetben, a jobb állásokat elfoglalják. Fel, magyarok! Legyünk élelmesebbek, okosabbak, és mi jutunk az élre! De ne a cigányok, a zsidók halála árán. Éljük bele magunkat határainkon túli testvéreink helyzetébe... Keresztény nemzet vagyunk. Krisztusban éljünk, gondolkodjunk. Ezt kívánja, stb. (név, aláírás) A Kedves Olvasó egy vezércikk sűrűségével és a szavak, fogalmak pontos használatával közli, milyen magatartás is lenne jó, igaz és nemes itt, nálunk, ha mi tényleg bejelentettük az igényt, hogy demokráciában és az európai népek testvéri közösségében szeretnénk élni. Tapasztalja, hogy az indulatok nekivadultak és sokakat a törlesztés, vagy a kiélés vágya, szenvedélye hajt, nagyon is meggondolatlan lépésekre, cselekedetre. Ha a felfestő kéz tulajdonosát iskolázottnak is vélheti a betűk nyomán a lelket, mely a felkiáltást odatette a köz elé, valóban kegyetlennek ítéljük. A rombolás dühét pedig nem szabad hagyni, nem lehet megengedni, hogy elszabaduljon. És ezt nem lehet elég sokszor hangoztatni! „Andomaktályai lakosok” jeligére Azt úja: „Mélységesen felháborít bennünket az, hogy a II. világháborúban elesettek, vagy el- hurcoltjaink emlékét jelző emlékművet a temető mellett lévő árok mellé akarják tenni. Már a munkálatokat meg is kezdték, teljesen önhatalmúlag, senki megkérdezése nélkül. Nagyon sokunknak az a véleménye, hogy az emlékmű olyan helyre kerüljön, ahol méltó környezetet kap. A templom előtti tér olyan. Éz nem sírkereszt, aminek a temetőben kell lennie, főleg nem az árokban... És ha a szovjet katonáknak kijárt a szép, parkos rész mindenütt, akkor azt miért nem kaphatják meg a magyar hősök? — Kérésünk az Emlékmű Bizottsághoz, hívják össze az érdekelteket, és döntsön a falu népe. Mert a jelenlegi megoldással a falu lakosságának 60-70 százaléka már akkor nem értett egyet, amikor az adakozásra a kérőlapokat kiküldték.” (név és pontos cím a szerkesztőségben.) Az olvasók igazságérzetét sokszor sértik olyan intézkedések, amelyek egy letűnt kor embereinek avult szemléletét tükrözik. Zavart is okoznak ezek az esetek nem egyszer. Ma már el akarja, és el is meri mondani a nép fia gondolatait, véleményét és azt is, hogy ne tekintsék továbbra is mozgatható bábuknak azokat, akiket eddig egy szemlélet és egy zsarnokság kiszolgáltatott a hatalom megszállott birtokosainak. Itt egy vélemény szólt, és mi szeretnénk, ha Andornak- tályáról, az illetékesektől megnyugtató választ kapnánk, méltó-e a környezet az emlékműhöz, van-e valamilyen akadálya annak, hogy a közösség lelküle- tének megfelelő, kívánságaival egyező megoldás szülessék? Mert az öntudat, az erkölcsi értékrend — még mai erkölcsi és anyagi toprongyosságunkban is — a legfontosabb kérdéseink egyike. Vagy nem? F. L. Ha az a bizonyos államigazgatási határozat jogerős, és ha a szomszéd nem hajtotta végre az abban foglaltakat az előírt határidőre, tessék bejelenteni a tényt az eljárt hatóságnak, ahonnan további intézkedéseket kell kapnia jogainak érvényesítése érdekében. Ha meg kára, költsége is felmerült a kút használhatóságával kapcsolatban, azt perrel érvényesítheti. Mosolyukért mindent Az egri Nyugdíjasházban működő idősek klubjának tagjai hetek óta szorgoskodtak, hogy a gyermeknap alkalmából a csecsemőotthon kis lakóit horgolt és kötött mellénykékkel, ruhácskákkal megajándékozzák. Elvittük nekik szeretetünk ajándékait, és láttuk, milyen örömmel, ragyogó arccal választották ki a nekik tetsző kis ruhácskákat. Olyan meghatóan kedvesek voltak. Szépek, tiszták, a gondozónők szeretetével körülvéve élnek ott a kicsik, akik még 3 évesek sincsenek, és fel sem tudják fogni sorsukat. Érthetetlen számunkra, hogy ilyen egészséges, szép gyerekekről hogyan mondhat le egy anya? Hogyan tudnak élni nélkülük? Az otthon, a gondozók szeretete, amely körülveszi őket, igazából nem pótolhatja a családot, az anyai ölelést, aggódást. Ki tudja, mit rejteget még számukra a jövő? Elszorul az ember szíve, és csak az a vigasztaló, hogy törődnek velük. Feledhetetlen élmény volt találkozni velük, hacsak egy fél órára is. Szerettem volna egyszerre mindet ölembe venni és átölelni. Erős hitvallással érzem, hogy az a gondolat, amit a falon függő lapon olvastam, megkönnyíti életüket: „Mosolyukért mindent”. Beke Jánosné Eger «]r •• •• • •• Köszönjük A Vitkovics-ház munkatársai a lap hasábjain keresztül mondanak köszönetét mindazoknak a társintézeteknek, vállalatoknak, üzemeknek, kívülálló munkatársaknak azért a segítségért, amit a Vitkovics- emlékszoba kialakításában nyújtottak, és hozzájárultak a háromnapos rendezvény sikeréhez. L_ Ezt a munkát kufárok nem végezhetik Fölösleges-e a Családi Intézet? Válasz dr. Gyula Zoltán cikkére, amely a Hírlap május 8-i számában jelent meg. Tisztelt Uram! Ön „A helyhatósági választások előtt” című írásában vázolta az Egerben tervezett változásokat. Bízom benne — mert én is a demokratikus átalakulásra szavaztam —, hogy a jövő apparátusának működése demokratikus, célszerű és kellőképpen takarékos lesz. Az egri „pénzt emésztő” Családi Intézet „karcsúsítása” pénzt hozó vállalkozók javára az önkormányzat és a város polgárainak magánügye. Igaz, hogy a családi intézeteket az MSZMP hozta létre, és gomba módra szaporodtak. Az eltelt két évtized alatt sok intézményben azonban nem „a világnézetről alkotott torz képet” próbáltuk „helyes irányba terelni”, hanem a polgári szertartásokon a jogi eljárás szárazságát vettük, körül emberi értelemre és érzelemre ható értékes irodalmi és zenei részletekkel, tisztességes emberi szóval. A gyöngyösi irodán kívül az országban nagyon sok helyen nem azért igényelték és igénylik még ma is a szolgáltatásokat, mert a „szigorú pártszabályok gúzsba kötötték a lelkiismereti és vallásszabadságot”. Aki őszintén vallásos volt, az az elmúlt negyven évben is merte vállalni világnézetét. Tudtuk, hogy a fiatalok a házasságkötő teremből vendégeikkel együtt átsétáltak a templomba, a névadón megjelent gyerekek egy részének pedig keresztelője is volt. Sok esetben vállaltunk a húsz év alatt vegyes szertartást temetések alkalmával. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Gyöngyösön is visszaesett a névadók és gyászszertartások száma egyházpolitikánk következményeként. Ez nem baj, végre minden ember maga választhatja meg, hívő vagy ateista kíván-e lenni. Ha a vállalkozók kezébe adják a szolgáltatásokat, félek, elszaporodik a giccs, a bóvli. A jól működő családi intézetek kultúrát teremtettek, és sohasem folytattak politikai agitá- ciót, nem estik szolgáltatást végeztek, de neveltek is, viselkedésre, áldozatvállalásra, örömszerzésre. Százaknak nyújtottunk vigasztalást, ébresztettünk bennük meleg emberi érzéseket. Ezt a munkát kufárok nem végezhetik! Kérdezem Öntől: a többlépcsős korszerűsítés minden fokát végig tudja még járni a helyhatósági választásokig? Vagy csak az egri intézetet szüntette meg egy tollvonással, ragályos példát mutatva ezzel más városok tanácstalan vezetőinek is? Ha már húsz éven keresztül ezeket az intézeteket fontosnak és hasznosnak találták, az irodák vezetőit alkalmasnak e feladat elvégzésére, erre a néhány hónapra már ne korszerűsítsenek! Hogyan is tehetnék meg ezt azok, akik a végzett munkával elégedettek voltak. Most majd az ellenkezőjét állítják? Majd az új kormányzat korszerűsíti az intézeteket. Addig is kérem Önt, a további lépcsők meglépése előtt, a gazdaságos, nem gazdaságos rovat mellé vegye fel az értékes, kulturált rovatokat is. És ha minden lépcsőn nem sikerül túljutnia a helyhatósági választásokig, ne féljen — én sem félek —, hogy a bársonyszék kigurul alólunk. Mindkettőnknek jó szakmája van. Azért pedig bocsásson meg, hogy ízes szavait kölcsönvettem irományomban. Holló Erzsébet énektanár a gyöngyösi Családi Intézet igazgatója Mátrai kirándulása alkalmával örökítette meg a képen látható esőkunyhót Gomyiczki Lajos gyöngyösi olvasónk. Sajnos a látvány nem egyedi, hiszen a szalonnasütők közelében lévők ugyanilyen állapotban találhatók. Az erdőben kirándulók az építmény faszerkezetét használják tüzelésre, és vandál módon tönkreteszik a házikó eredeti funkcióját. A természet és a környezetvédelem érdekében adjuk közre ezt a felvételt, hogy elrettentő példaként szolgáljon. Az illetékesek figyelmébe is ajánljuk, hogy még időben elejét vegyék a rongálásnak. Illetve: könyv helyett szesz A városka lakóit felháborította az a hír, hogy az áfész újabb kocsmát akar nyitni, s nem is akárhol, hanem éppen a legforgalmasabb részen, a buszmegállóban, a papír-írószer és könyvesbolt helyén. A városi rang elnyerése esélyt adott az itt élőknek, hogy ez a mostohán kezelt, elsorvasztott térség kissé felzárkózhasson. A tisztelt áfész felelős vezetői a városiasodást úgy akarják elősegíteni, hogy könyv helyett italt adnak minden (kultúrára) szomjas ember kezebe. Ugyanakkor 700-800 diák és azok, akik nemcsak „arra” használják a papírt, menjenek el a hetedik határba, ha „ilyen irányú igényük” támad. A személyes tárgyalások alkalmával az áfész vezetőit erről az épületes tervükről nem sikerült lebeszélni, ők ragaszkodnak ahhoz, hogy a ráfizetéses új Kakas fogadó veszteségeit egy tal„Bánatos anyuka” Kislánya sírva jár haza az iskolából, mert a többiek csúfolják. Hajói értettem a telefonban, pö- sze beszéde, illetve beszédhibája miatt. Ideges kirohanásokkal, baj keverésekkel nem lehet segíteni a bajon, azt viszont jól tenné, ha az osztályfőnökkel beszélnék meg higgadtan a helyzetet. Beszédhiba javítására ugyanis van „orvosság”. A kislányát, de önmagát is ovia attól, hogy a csúfoló gyerekeket és szüleiket magukra haragítsák. Amennyiben levélben keresi fel a három „L”-t, úgy bővebb felvilágosítással is szolgálhatok. „Szerelmes asszony” Igazán jólesik a bizalma és még a huszonöt percet sem sajnálom, amit a beszélgetésre fordítottunk. Sokak kívánságára szerkesztőségünk, illetve „Uranus” arra is ad a jövőben lehetőséget, hogy szerdánként 16 óra után személyesen beszélgessünk. Addig is, amíg erre sor kerül, csupán annyit: nincsen rózsa tövis nélkül. Az ügy természetesen ennél sokkal bonyolultabb és nyilván magyarázatot kell találnia arra, hogy az imádott férfi „öt” év után, miért lépett le? Netán éppen ezért? Ennyi idő, még házasságban sem kevés! Kérem, hogy semmiféle butaságot ne tegyen! Kár lenne zajosan, netán Botrányosan befejezni egy eleddig titokban tartott szerelmet, amelyből — ha elrontja — még a ponálló bevételével ellensúlyozzák. Hivatkoznak arra is, hogy a nágy átutazó forgalom miatt éppen a buszmegállóban kell italozót nyitni, mert nagy az igény rá. Szegény elfáradt vándor, amíg az autóbusz magát kiköhögi, gyorsan bevág néhány felest (az előző megállóban is ezt tette), aztán utazik tovább. A többi utas az emberi szabadságjogok tiszteletben tartásának nagyobb dicsőségére kénytelen eltűrni ittas úti- társa „feldobottságát”. Akik nem ismerősek Pétervá- sárán, a legkisebb magyar városban, azoknak le kell írni, hogy milyen is ez a központ. Az autóbusz-megállótól az egyik oldalon 70 méterre van az úgynevezett döglött Kakas, amely becenevét megcáfolva él és virul, szemben az uj Kakassal, amely döglődik. (Egyébként a döglött Kakas néhány hét szünet után magánvállalkozással új életre kél, s majd bekukorékolja a nagyérdemű szép emlékek sem maradnak meg. írhat is jöhet is, ami Önnek a legmegfelelőbb. H.-ne Gyöngyös Nem kedvelem a félig címeket. Vagy a teljes címet, vagy a S ét válassza a jövőben. Sze- yemet ne firtassa, ugyanis az Ön számára ennek nincs jelentősége. Amit „Uranus” tanácsolt, azt vagy elfogadja, vagy nem, belátása szerint cselekedhet. Van egy olyan érzésem, hogy Ön nem a tárgyilagos valóságot óhajtja hallgatni, hanem azt, amit szeretne. Ugyan mit érne az efféle tanácsokkal? Megismétlem: gondolja meg, hogy szabad-e belépnie egy ketgyermekes boldog ifjú apa eletébe csupán azért, mert Ön magányos es kielégítetlen. Szerintem nem! Boldogságot szerezni más, még inkább mások boldogtalansága árán enyhén szólva nem igazán emberi dolog. Azt a védekezést; hogy titokban tartják majd, kissé naivnak tar„fizetőképes keresletet”. Az úttest másik oldalán, az autóbuszváró épületében van egy nagyon kulturált magánvállalkozói tejbüfé és az ominózus papír-írószer és könyvesbolt. A központban van, tehát minden kisdiák iskolába menet is betérhet vásárolni füzetet, ceruzát, körzőt, vonalzót, és az átutazók is — már akik nem inni szállnak le — vehetnek olvasnivalót az útra. Ezek a lehetőségek vesznek el, ha megvalósul az áfész kocsmásítási terve. A buszmegállótól 50 méterre van a másik ivóhely, az új Kakas fogadó eszpresszója, illetve ez lenne a harmadik akkor, ha beindul a könyv helyett sör áfész-ak- ció. Összefoglalva: a pétervásári — ki kell hangsúlyozni, hogy városi — autóbusz-megállóban kocsma nyílik, így 70 méteren belül három ivonely működik majd az „igények” kielégítésére. tóm. És ha mégis? Egy huszonhét éves elvált asszony már nem gyermek, így természetesen a döntés joga es következménye is az Öné... Szabó Mihálvné, Mezőtár- kány Szomorúan olvastam hozzám intézett levelét. Nem elég férjének elveszítése, még az érthetetlen szomszéddal hadakozni is, rettenetes lehet. Annyit tudnia kell, hogy ha valaki baltával fenyegeti, veszélyezteti szomszédját, az súlyos vétségét követ el, és ezért a törvény előtt is felelősséggel tartozik. -Sem a Tanács, sem a Rendőrség nem segít — úja. Ám azt is olvasom, hogy az emberek elhúzódnak, tanúként senki nem jelentkezik. Ez — sajnos — bonyolítja, sőt nehezíti a helyzetét, de azért — legalább tanácsért — egy fogadónapon, forduljon a bírósághoz. Ha ügye nem rendeződik, ismét újon! A kocsmák körén belül van a gyógyszertár és 200 méteren belül az orvosi rendelő. A város el- kocsmásításának tervében szerepel még egy magán borkimérés, egy söröző a benzinkútnál, egy büfé a kantinnál. Ezenkívül meg két üzletben árulnak italt úgy, hogy az eladók szemet hunynak, ha a tisztelt vevő a boltban vagy előtte issza meg az adagját. Tisztelt péterkei polgártársak! Hamarosan kilenc helyen ihatunk városunkban, s ez az ellátottság megdönt minden helyi és országos rekordot. A csecsemőket is beszámítva kb. 280 „lélekre” jut egy ivóhely, de csak 1400- ra egy orvos. „Célunk a jövőben is: a lakosság megfelelő ellátása” — ígéri a Hírlap 1990. május 30- án megjelent számában a pétervásári áfész. No comment! Czenthe Huba MDF Pétervására 3 ;y vallásos férfi esszemenően tiszteletben tartva vallásos meggyőződését, f yónásnak is beillő telefonját, issé meglepőnek, — őszinte legyek? — egy picit provokatívnak is tartom. Áz Ön helyében ezeket a dolgokat, inkább a gyóntatószékben mondtam volna el, ahol penitenciát és bűnbocsánatot is várhatott volna. Tudja, az a bizonyos hatodik érzékszerv nálam is működik, és ezért sem hiszek őszinteségében. Lelki segélyszolgálatunk nem vicc, nem játék, még kevésbé bajkeverést szolgál. Minden szerdán hívhat, amennyiben nem sértődött meg. Én csupán gyanakszom, és eh- hezjogom van. Cigánylány, Kerecsend Malvinka! Nem hiszek a tény éljóslásban, ez azonban az égvilágon nem jelent semmit az Ön számára. Ha sokan hisznek benne, és fizetnek érte, az legyen a maga szerencséje. Ha egyszer arra járok, lehet, hogy beugrók majd, és én is jósoltatok. Mondom: lehet, de nem biztos! * Hagyományainkoz híven, ezúttal is számítunk Kedves Olvasóink vitakészségére. Kérjük írásban küldjék el véleményüket, észrevételeiket mind a levelekre, mind pedig a válaszokra vonatkozóan. A borítékra ne felejtsék ráírni: Lelki Leveles Láda. „Uranus” i A * 9
