Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-30 / 75. szám

4.

Hírlap

1990. június 30., szombat

A tudnivalók — dióhéjban

A pedagógusnapi beszédében jelentette be And- rásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter, hogy a hittan része lesz az általános iskolai tantervnek. A különböző egyházak és felekezetek felkészülnek erre a lépésre.

Mint dr. Keszthelyi Ferenc, a Katolikus Püspöki Kar országos hitoktatási bizottságának igazgatója elmondta, bíznak abban, hogy a hitoktatás valóban fakultatív lesz. A hitoktatót fegyelmi felelősségre- vonás terheli, ha a távolmaradást elítéli. Elég egyszer beiratkozni, az iskolai évekre végig érvényes, s lehetőség van kimaradni. A hitoktatás ideje alatt a távollétet igazolni kell, s ha osztályzat nem is, az mindenképpen bekerül a bizonyítványba, hogy valaki szorgalmasan látogatta-e a hittanórákat. Az új tanévre július 31-ig várják az iskolákban vagy a területileg illetékes plébánián a jelentkezőket. Szeptember 7-ig pótbeiratkozási lehetőség is lesz. A középiskolában hittudományi doktorátust szerzetteket, vagy nappali felsőfokú végzettségi tanárokat, az általánosban pedig levelező tagozatokon végzetteket, és hitoktatási tanfolyamot elvégzett oktatókat szeretnének foglalkoztatni. Természetesen egyelőre képesítés nélküli pedagógusokra is szükség lesz megfelelő felkészítés után, de valamennyi oktatónak megbízó levéllel kell rendelkeznie az illetékes egyházmegyei hatóságtól.

Többfajta hittankönyvet kiadnak, a kisebb vidéki településeken célszerűnek látnak külön egyszerűbb nyelvezetű és tartalmú tankönyveket készíteni. De csak olyan könyvből taníthatnak a hitoktatók, amelyet a püspöki kar referense, illetve a hitoktatási bizottság jóváhagyott.

Bóna Zoltán, a Református Zsinat Irodája misz- sziói osztályának vezetője szerint arra kell vigyázni, hogy ne versengjenek az egyházak. Örömmel várják vallásnélküliek vagy más vallásúak jelentkezését is, de ez kivételnek fog számítani. Nincsenek könnyű helyzetben, némely egyházközséghez tíz iskola és számos osztály tartozhat, hiány lesz pedagógusokból. Különösen a vidéki lelkészek feladata nehéz, akik tíz-tizenöt faluban is szolgálnak. Szervezik a felkészítő tanfolyamokat, s az induló állami oktatáshoz külföldi tapasztalatokat is igénybe vesznek. Landeszman György főrabbi, a Magyar Zsidó Levéltár vezetője, a Magyar Rabbikar szóvivője szerint a zsidó oktatást továbbra is a zsinagógák körül célszerű megszervezni. Ezt kívánja a diaszpóra sajátos elhelyezkedése. Elvben nem zárkóznak el az iskolán belüli oktatástól sem, Budapesten lesz általános és egyesületi iskolájuk is szeptembertől. El tudja képzelni, hogy kijelölt napokon egyik iskola körzetében összegyűjtik oktatásra a gyerekeket, vagy vidéken vasárnapi oktatást tartanak. Nem tiltja semmi, hogy más valláshoz tartozók eljárjanak a Talmud Tóra tanfolyamaira, bár bizonyos szertartásaikon értelemszerűen nem vehetnek részt fe- lekezetükön kívüliek. Az Országos Rabbiképző Intézet égisze alatt beindították a pedagógusképzést is.

Vélemények a hitoktatásról

A gimnáziumi igazgatóhelyettes (36) éves:

— Pedagógusként mondom: nagyon rossz időpontban jelent meg a Művelődési Közlönyben az alap- és középfokú oktatási intézményekben folyó vallásoktatásról szóló tájékoztató. A közleményben azt írják, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990/ IV. törvény a hitoktatásra vonatkozó végrehajtási rendelkezései hamarosan megjelennek, de addig is indokoltnak tartanak néhány szempontot közölni. Ezek a következők: a hitoktatás fakultatív, s arra a tanulók az iskolákban jelentkezhetnek. A jelentkezés időpontját az egyházzal és a szülőkkel történő egyeztetés után az igazgató határozza meg. Az új tanév tervezésénél az oktatási intézmény gondoskodjon a hittanórák megtartásának feltételeiről, úgy, hogy azok beépüljenek az órarendbe.

A hitoktatás költségeit az iskola fenntartója fedezi.

— A Közlönyt június 19-én kaptuk kézhez, a tanévzárót pedig már 16-án megtartottuk. Legközelebb szeptember 2-án találkozunk a diákokkal. Hogy hirdessem, hogy tudja meg a gyerek? Hogy vegyem fel a kapcsolatot a szülőkkel? A szövegben az áll: „ az egyházzal ” egyeztessünk. Melyik egyházzal? Nem tudjuk, hány óra lesz a hittan, hogy tegyük bele az órarendbe, ami a tanévkezdésre. már készen lesz. Jelenleg tökéletesen megfoghatatlan az egész. Kétségtelen, hogy a gyereknek szüksége van valamiféle erkölcstanra, vallástörténetre, de az elv mellett nincs gyakorlati fogódzó.

A 60 éves takarítónő:

— Vallásos, vagy inkább úgy mondom: hívő vagyok. Baptista. Annak idején magam is jártam hittanra. Mivel katolikus iskola volt, a mi óráinkat külön tartották. Amit a pap bácsi mondott, meg kellett tanulni, különben megbüntettek. Akkor még veréssel fegyelmeztek. Máig emlékszem sok mindenre, erre a versikére például: "Ha másra árulkodsz, gondolj csak Júdásra, kinek szörnyű lett emiatt bukása. Magadat vizsgáld meg, jobb vagy-e te annál, kit rút nyel veddel árulnál, gyaláznál.”Hét unokám van, azt szeretném, ha mindegyik járna hittanra, hiszen azt folytatja az ember, amit gyerekkorában tanul. Istenfélőnek kell lenni, mert a Jóisten megbüntethet, őtőle félni, rettegni kell. Elérnek bennünket a próbatételek, csapások, de nem a Jóisten ver minket, hanem a mi saját bűneink. Nagyon az utolsó idők fele megyünk már, most van az idő, mikor Isten igéjét hirdettetik. Aki most meg nem tér, az elkár- hozik.

A 36 éves jogász:

— A vallás komoly erkölcsi értékeket ad, olyanokat, melyek a világi életben is kamatoztathatók. Óriási hiba volna azonban totalitárius módon erőltetni és kötelezővé tenni az állami iskolában a hitoktatást. Még az se je(Fotó: Perl Márton)

lentsen világnézeti elkötelezettséget, ha a gyerek egyházi iskolába jár: legyen nyitva a választás lehetősége. A tavasszal a lányom sírva jött haza: Azt mondták a többiek, hogy te kommunista vagy. Nehezen sikerült megnyugtatnom. Mindenesetre, ha a szülők és a tanárok partnerek lesznek a hitoktatás toleráns rendszerének kialakításában, nem tartok tőle, hogy az ellenkező végletbe esünk. Tíz és tizenhárom évesek a gyerekeim, mindkettő megkereszteltetett. Kérdeztem őket, de nem akarnak hittanra járni.

A 31 éves szellemi szabadfoglalkozású:

— Mivel az emberiség kultúrköreiben különféle isteneket imádnak, ez is azt bizonyítja, hogy nem Isten formálta a maga képére az embert, hanem az ember az Istent. Az első igazi találkozásom a vallással első osztályos koromban volt, hittanórán. A pap azzal rémisztgetett bennünket, hogy aki hazudik, vagy rosszat cselekszik, annak mindig

egy-egy szál szőr nő a szívére. Rágódtam magamban, hogy lehet ez: ha meggyónjuk bűneinket és mentesülünk azoktól, mi lesz a szőrökkel? Arra jutottam, hogy egy kapitális hazugság az egész. Az persze tagadhatatlan, hogy a kereszténység óriási jelentőségű volt Európában. Ezért nem ellenzem, hogy a gyerekem megismerkedjen a vallástörténettel, és ha később, érett fejjel úgy gondolja, hogy a sok hinni- való közt ebben akar hinni, semmi akadálya. Viszont: ha én toleráns vagyok, elvárom, hogy az egyház is toleráns legyen. A bigott vallás épp olyan rossz, mint a bigott marxizmus. Legyen hittan oktatás, de abszolút fakultatívformában. Nem szeretnék egy afféle keresztény kurzusnak nevezett egyházi presszúrát, amire sajnos most megvan minden esély.

A kisfiú, 9 éves:

— A mama mondta, hogy járjak hittanra, hallgatni Isten tanításait. Meg én is kérdeztem, hogy mehetek-e. Most lebontották a

templomot, ezért az iskolában tartották az órákat, minden kedden délután. Az osztályunkból négyen járunk. Nem szoktak érte csúfolni, csak Dani, aki azt mondja, hogy hülyeség a hittan. Ezt nem szoktam meghallani, nekem jobb így. Van egy könyvünk, az a címe, Jézust szeretnénk látni, ebben vannak a kérdések, amikből felelünk. Év végén vizsgáztunk, ötöst kaptam. A kedvenc történetem, amelyikben Jézus segített a leprásokon. Mondta, hogy menjenek oda egy tóhoz, fürödjenek meg, és elmúlt a leprájuk. Örültek nagyon, de csak egy ment oda megköszönni Jézusnak. Nem rosszalkodom kevesebbet, mióta hittant tanulok, ez mindegy. Ha valami jót teszünk, a pap bácsi megdicsér, például a múltkor: Pisti meg akarta verni Attilát, és én megvédtem. De amikor vagy hárman megvertünk egy gyereket, nem bántam meg. Nem szoktam megbánni.

Palágyi Edit

Az evangélium hirdetése — gyermekeknek

Beszélgetés a hitoktatásról Eger főplébánosával

Sok vitát váltott ki az a rendelkezés, mely szerint a tanterv része lesz a hitoktatás. Az elmúlt negyven esztendő előítéletei élnek még a szülők egy részében, sok a tanácstalanság, a bizonytalanság. Jószerivel sokan azt sem tudják, hogy mi is a hitoktatás, arra gondolnak, hogy ez valamiféle új tantárgy, amely vallási ismereteket ad. Mások az állam és egyház régi összefonódására gyanakszanak, ezért tiltakoznak az ellen, hogy az iskolában polgárjogot nyerjen a hittan, s bekerüljön az osztályzata a bizonyítványba. Kérdéseinkkel Czakó István kanonokhoz, Eger főplébánosához fordultunk.

— Hogy látja, visszanyerheti-e a hitoktatás a rangját?

— Egyelőre még csak néhány ember gondolatában nyerte visz- sza. Azokéban, akik igen jó emlékét érzik saját neveltetésüknek. Úgy látják, hogy a mostani bajok orvoslása úgy történhet meg, hogy a hitoktatás révén minél többen megismerik a keresztény erkölcsöket, és meg is tartják azokat. Az én meglátásom is az, hogy a társadalom bajainak a gyökere nem a gazdaságban és politikai viszonyokban van, hanem inkább az erkölcsökben.

Nem ismerik az egyházat

— Ön szerint tehát az erkölcsi megújulás a lényeg. De mit lehet tenni ezért?

— Szerintünk a keresztény erkölcsök által lehet az általános felfogáson és magatartáson javítani. Az emberek ma nem törődnek egymással. A keresztény egyház szellemében alapvető követelmény, hogy foglalkozzunk a másikkal. Krisztus a gyakorlati élet cselekvésére fogalmazta meg, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.

— Most lehetőséget kapnak a kezükbe. Hogyan tudnak élni vele?

— Én nem tudom, hogy csakugyan megkapjuk-e a lehetőséget, annyit vitatkoznak a módozatokon egyelőre. Mi a magunk

részéről tudnánk már a lehetőséggel élni: vannak hitoktatóink, akiket el tudnánk küldeni iskolákba, és magunk is részt vennénk a hitoktatásban. De azt előre el kell mondanom, hogy nem tudunk egyik napról a másikra látványos eredményeket elérni. Az egyház azt kívánja, hogy valaki fogadja el, s tegye magáévá az elveit, és aztán saját maga alakítsa sorsát, eszméi szerint.

Nem bánnánk, ha iskolán kívül lenne

— Az egyik fő probléma az, hogy milyen formában történjen: fakultatív legyen-e, bekerüljön-e a bizonyítványba az osztályzat, és így tovább. Önnek mi a véleménye erről?

— Úgy gondolom valamiféle erkölcsi oktatás minden diák számára kötelező lesz. Aki viszont valláserkölcsi oktatást kíván, az hittanra íratja gyermekét, aki meg nem, az valamiféle polgári erkölcstanra. Ez utóbbiról nem igazán tudom, hogy micsoda. Mert alig fogalmazták meg a lényegét, hisz ez a keresztény erkölcsnek a visszfénye.

— Ón a katolikus egyházhoz tartozik. Nyilván más egyházak és felekezetek képviselői is jogot formálnak a hittanoktatásra.

— Ez természetes. Én olyan időben jártam iskolába, amikor az érettségi bizonyítványomba is belekerült a hittanjegy. Állami

intézményben végeztem, ahol voltak protestánsok is, akik nem velünk jártak hittanra. A protestáns lelkész jött hozzájuk, senkinek eszébe sem jutott, hogy a katolikus hittanórát ráerőltesse a protestáns vagy zsidó gyerekekre.

— A különböző ellenvéleményekben hangot kap: azzal, hogy az állami iskolákban helyet kap a hittan, kísértő régi szellem, az állam és egyház összefonódása.

— Mi nem nagyon bánnánk, ha nem az iskolákban lenne a hitoktatás, hanem azokon kívül. A helyzet azonban az, hogy még mindig akadnak olyan nehézségek, amelyek nem engedik természetes működésünket. Nincs helyünk még ahová a gyermekeket összegyűjthetnénk, itt Egerben csak a templomai vannak a katolikus egyháznak.

Tudom én, ki vagy...

— Az elmúlt negyven év során sokan kerültek távol az egyháztól. Az, aki maga sem hisz — talán csak szeretne — nem tudja utódját sem kereszténnyé nevelni. Járhat-e egy ilyen gyermek hitoktatásra?

— Minden további nélkül. Ez sem új jelenség számunkra. Eddig is előfordult, hogy olyan gyermeket hoztak, aki úgy ült előttem, hogy nekem aztán beszélhetsz. Tudom én, ki vagy —

ez volt az arcára írva —, a középkor itt felejtett maradványa, a kultúra ellensége. A harmadik órán viszont már felengedett, ragyogott a szeme, s dolgozott velem. Megváltozott, s rájött: az előítéletéből semmi nem igaz, legalábbis ez a pap nem olyan, de lehet, hogy a többiek sem. Igen, lehet hozzánk hozni ilyen tanítványokat, ha a szülő úgy látja jónak, hogy meg akarja vele ismertetni a keresztény erkölcsöt.

— Ma már ott tartunk, hogy azt a többség elismeri, hogy a Biblia ismeretére, vallási tájékozottságra szükség van.

Ezeket az igényeket kielégíthetik?

— Mi a hittanórákon nem ismeretet közvetítünk, hanem nevelünk. Minden órának megvan a célja, azzal az anyaggal, amelyet átadok, valamilyen eredményt akarok elérni. Olyat nem lehet, hogy a gyereknek átadom a Bibliát, és semmiféle következtetést nem vonok le belőle. Talán lesz valami vallásoktatás, Biblia ismertetés, de az más.

— Tehát hogy leegyszerűsítsem: önök a hitet tanítják?

— A hittan maga az evangélium hirdetése a gyermek számára. Prédikáció, amelynek a formája más. Nem liturgikus öltözetben végezzük, s nem az oltártól vagy a szószékről mondjuk el. S nem monológként, hanem a kicsikkel együtt építjük föl. Esetleg rajzot és éneket is vehetünk közben, de igazából ez igehirdetés.

— Következésképpen ehhez a szentségek is hozzátartoznak...

— A keresztény életre neveléshez szükségképpen hozzátartozik a szentségi életre nevelés is. A gyermeknek föl kell ismernie a gyónás és az áldozás fontosságát. Az erkölcsi élethez ugyanis alapvetően hozzátartozik az egyház tanításában az, hogy az ember esendő és gyarló. Az Isten viszont jóságos, s nem akaija, hogy az ember bűnében megmaradjon. Ezért szívesen megbocsát, s a bűnök bocsánata a gyónáson keresztül nyerhető el.

Az egyház nem ellensége senkinek

— Itt egy feszültségpontra bukkantunk, hiszen lehetnek kételkedők, akik a hittanra még járatnák a gyermeküket, a szentségi élet viszont idegen tőlük...

— Nem tudunk mit csinálni. Engedje meg a szülő, hogy gyermeke szentségi életet éljen. A háború előtt sem lelkesedett mindenki a hittanért, s nem minden gyermeket küldtek gyónásra és áldozásra. 5 mit csinált az egyház? Semmit! Nem kényszerít- hetünk rá senkit erre. Azt viszont szeretnénk, ha valaki hitoktatásra jár, s őszintén akaija, a szülők és a kívülállók nem akadályoznák meg ebben.

— Azt hiszem, a szülők jelentős része nincs tisztában a hitélet alapelemeivel sem.- Milyen érzés lehet az, hogy gyermekem jártas olyasmiben, amiben követni sem tudom?...

— Mi sem a reggeli gyorssal érkeztünk. Nagyon jól tudjuk, hogy sokan vannak a magyar társadalomban olyan emberek, akik saját hibájukon kívül nem ismerik az egyházat, esetleg ro- konszenv él bennük iránta. Csak azt gondolják: tud valami jót adni. Mi a legnagyobb jóindulattal fogadjuk ezeket az embereket. Hasonló jóakaratot várunk a társadalomtól is. A kölcsönös bizalomból nagy jó születhet. Mi a szülők számára szívesen rendezünk olyan tanfolyamot, amelyben megismerik az alapvető hitbéli dolgokat, és a vallás gyakorlatát. Készen vagyunk ismertetni minden lényegeset, hogy a szülők gyermekük előtt ne szégyelljék magukat, hogy ők kevesebbet tudnak. Az egyházról sok rosszat hallottak az emberek. XXIII. János pápa mondta, hogy fehér asztalnál kell találkozni egymással. Ezt a keresztény egyházak közeledésére értette, de ebben az esetben is találó. Azt gondolom, hogy az egyháztól távol lévő, de rokonszenvező emberek között is — de nem fehér asztalnál, mert nincs ekkora — kialakulhat ez a párbeszéd. Azt is XXIII. János pápa mondta: az egyháznak lehetnek ellenségei, de az egyház nem ellensége senkinek.

Gábor László