Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-27 / 72. szám

HEVES MEGYEI I. évfolyam, 72. szám ÁRA: 1990. június 27., szerda 4,30 FORINT A SHELL BÍZIK A FELLENDÜLÉSBEN „A piád versenyben természetesen a kulcsszó megint csak a minőség lesz majd." (3. oldal) A KERESZTÉNY NEVELÉS LELKI BÉKÉT IS HOZ MAGÁVAL „Lehet, hogy egy ciszter visszajön hittanárnak...'’ (4. oldal) A LABDARÚGÓ NB II. SORSOLÁSA A Hatvan otthon kezd az St. Síküveg ellen, az Eger utazik Szarvasra. (6. oldal) MEGTALÁLTÁK A WARTBURGOT „...a jobb első keréknél haj- és vémyomokat találtak.” (8. oldal) Elutazott a norvég kül­ügyminiszter Hivatalos látogatásának befe­jeztével kedden elutazott ha­zánkból Kjell Magne Bondevik, a Norvég Királyság külügymi­nisztere, aki Jeszenszky Géza külügyminiszter meghívására tartózkodott Magyarországon. Magyarországnak jelenleg 21 országgal van megállapodása a teljes körű vízummentességről. A közeljövőben — Norvégián kívül — Spanyolországgal is megszű­nik a vízumkényszer, s előrehala­dott tárgyalások folynak Svájc­cal, Izlanddal, valamint Argentí­nával és Portugáliával is. Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök kedden a Parlament­ben fogadta Sütő András romániai magyar írót (Hírlap-telefotó MTI) Újrakezdés a régi hagyományokon Nyolcosztályos gimnázium az „Angolkisasszonyok”-nál Negyvenkét éves kényszerű szünet után Egerben újraszerve­zik a városi vezetők és lakosság egyetértésével az „Angolkisasz- szonyok” nevelési-oktatási inté­zetét a volt szerzetesrend tanár­női. Az új tanévtől tízéves kislá­nyok kérhették felvételüket e nyolcosztályos gimnázium első osztályába. — Milyenek az újrakezdés fel­tételei? — A régi épületünk egyik bel­ső, üresen álló szárnyát — a ko­rábbi években a telefonközpont­nak, később a Családi Intézet hi­vatalának kialakított részét kap­tuk vissza egyelőre a beindulás­hoz — mondja az iskola újraszer­vezésével megbízott Juhász Má­ria szerzetes tanárnő. — A gyer­mekeknek már megtartottuk a felvételi vizsgákat, mert úgy éreztük és tapasztaltuk, hogy többszörös túljelentkezésre szá­míthatunk. Valóban ez követke­zett be — a férőhelyeink két és félszeresére jöttek a jelentkezők! Nem könnyű ezek után a dol­gunk, az első osztályosok névso­rának kialakítása, hisz a leánya kák nagy része jó ismeretekkel rendelkezik. Iskolai felkészültsé­gük vizsgálata mellett sokféle körülményt kell mérlegelni, pél­dául: nem akarjuk az ötödik osz­tályt már jó eredménnyel végzett tanulókat (akik az osztályismét­lést is vállalták) régi környeze­tükből kiemelni, vagy testvére­ket egymástól elválasztani, de egyéb más felmerült kérdésre, helyzetekre is figyelemmel kell lenni! — Megnyugtató — folytatja a tanárnő —, hogy mindezen kér­dések megítélésében nagy segít­séget kaptunk a város más isko­láiban működő tanároktól is! A tantervek összeállításához pedig kapcsolatot kerestünk két buda­pesti és a gyöngyösi gimnázium­mal, akiket hasonló feladatok foglalkoztatnak — talán egy lé­péssel ők előbbre járnak. Szük­séges a tapasztalatok összegyűj­tése és újra felkészülésünk az ok­tatásra, hogy a jelen iskolájának követelményeit megismerjük! Beszélgetésünk kérdésére úgy fogalmazhatok, hogy épület, gyerekek, tanárok már vannak az újrakezdéshez, de bizony ezek csak az „alapok”!... — Még sokféle feltétele van an­nak, hogy „működő iskoláról” beszéljünk! A termeket bebúto­rozni, felszerelni, könyvtárat, szertárat kialakítani — s ahogy a beszélgetésből tapasztalom — anyagi bázis nélkül nagyon ne­héz lesz! Hogyan tovább? — Igen, nagyon nehéz lesz tel­jesen elölről kezdeni — válaszol­ja a tanárnő gondterhelten, de mégis reménykedve. — Mi bí­zunk benne, hogy törekvéseinket sokan figyelik és támogatják — ahogy erről már eddig is elisme­rést érdemlő tapasztalataink vannak! — Tudjuk, hogy a nyári hónapok nagyon nehezek lesz­nek, az üres termekből iskolát kell kialakítani, felszerelni! Most következnek az asztal, a szék, a szekrény, a könyvek, az oktatási­szertári eszközök nagyon fárasz­tó és aprólékos gondjai... De ha mindenki egyet akar, akkor az is­kola szeptemberi indítása elér­hető és sikeres lesz — és megújult erővel ünnepelhetjük, mint ré­gen —, a venisancte-t (ünnepé­lyes tanévnyitó misét). * Az angolkisasszonyok indulá­sáról, s az egyházi középiskolák­ról lapunk 4. oldalán olvashat­nak bővebben. A demokrácia a magyaroké is Tőkés László felhívása Tőkés László nagyváradi református püspök kedden felhí­vást intézett a román kormányhoz és politikai erőkhöz, kérve őket, hogy nyíltan és egyértelműen foglaljanak állást az or­szágban eluralkodó, antiszemitizmusra emlékeztető magyar- ellenesség ellen, és tegyenek meg mindent egy olyan igazi de­mokrácia megteremtése érdekében, amelynek áldásaiban az egész ország népe kivétel nélkül osztozhat. Tőkés László a felhívásban sürgette a demokratikus érzel­mű románok és a romániai egyházak összefogását a gyűlölet és széthúzás ellen. — „Ne hátráljunk meg a félrevezetések, provokációk és megfélemlítések elől, fogjunk össze a viszályt és erőszakot szító antidemokratikus erők ellen” — írta. A dokumentum emlékeztet arra, hogy a romániai magyar­ság kezdettől fogva szívvel-lélekkel a forradalmi átalakulá­sok ügye mellett állt, de az elmúlt hónapokban keserűen csa­lódnia kellett: a nemzeti megbékélés ígéretes folyamatának véget vetett a múlt kísérteties visszatérése. A demokrácia el­lenségei nemzeti gyűlöletet szítottak, s szégyenletes manipu­lációk sorozatával társadalmi közellenségnek kiáltották ki a magyarokat. A magyarellenesség lényegében nem más, mint a diktatúra kihívása a demokrácia ellen, hiszen nem létezhet demokrácia ott, ahol a többség elve alapján bármely társadalmi vagy nemzeti kisebbséget megfosztanak jogaitól. A demokrácia egy és oszthatatlan. Mindenkié! A magyaroké is. — szögezi le a felhívás. Segíteni a Szovjet­uniót, de csak ősszel Dublini csúcs Az Európai Közösség tizen­két országának állam- és kor­mányfői hétfő este megállapod­tak abban, hogy kinyilvánítják szándékukat a Szovjetunió tá­mogatására, de ezzel kapcsola­tos terveiket csak a közösség bi­zottsága által őszre kidolgozan­dó két tanulmány fényében konkretizálják majd. A hétfő esti Malahide-kastélyi vacsorán élénk vita folyt azok között, akik — mint Mitterrand francia elnök, Kohl bonni kan­cellár, Andreotti olasz, Felipe González spanyol és Ruud Lub­bers holland miniszterelnök — a Szovjetuniónak nyújtandó gyors és hatékony támogatás hívei, il­letve azok között, akik mint Thatcher brit miniszterelnök, vagy mint Poul Schlüter dán kor­mányfő, olyasfajta feltételekhez kívánják kötni a segítséget, mint amelyeket a Nemzetközi Valuta­alap alkalmaz. (MTI) Az Országgyűlés elsöprő többséggel határozott Magyarország kilép a Varsói Szerződésből A Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyáról, vala­mint a nem pártként bejegyzett társadalmi szervezetek költségveté­si támogatásának elosztásával kapcsolatos feladatokról, ezek egy részének megvalósítására ideiglenes bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat szerepelt a Parlament rendkívüli ülésszaka keddi ülésnapjának napirendjén. Az elnöklő Szabad György is­mertette a tárgysorozatot, emlé­keztetve a képviselőket arra, hogy a Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyáról szóló országgyűlési határozati ja­vaslatot néhány héttel ezelőtt eredetileg Vásárhelyi Miklós (SZDSZ) terjesztette elő önálló indítványként. A most napirend­re tűzött javaslatot a Külügyi, il­letve a Honvédelmi Bizottság dolgozta ki többszöri egyeztetés alapján. Vásárhelyi Miklós fel­szólalásának elején eredeti indít­ványának egyes részleteit idézte fel, hangoztatva: az általában kedvező fogadtatásra talált a közvéleményben. Akadtak ter­mészetesen, akiket aggodalom­mal töltött el a javaslatban meg­fogalmazott szándék, a kormány hivatalos fellépése azonban eze­ket az aggályokat eloszlatta. Az ultimátumszerűséget, az elsie­tettséget kifogásolókat végül is sikerült meggyőzni arról, hogy hazánk a VSZ-ből való kilépést tárgyalások útján, az egyetérté­sen alapulva kívánja elérni. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy a bizottsági viták során a parlamenti pártoknak sikerült egyezségre jutni, s a kormány ez irányú állásfoglalása mögött im­már ott áll az Országgyűlés is, mint a nemzet akaratának kifeje­zője. Hegedűs István (Fidesz), a Külügyi Bizottság alelnöke elöl­járóban a határozati javaslat tör­ténetéhez kanyarodott vissza. Kijelentette, hogy kizárólag a jo­gi megalapozás miatt volt szük­ség a hivatkozási alap megvál­toztatására. Nemzetközi jogi szempontból szerencsésebbnek tekinthető a bécsi konvenció 62. cikkelyére való hivatkozás, mint a Nagy Imre-kormány november 1-jei nyilatkozatára való utalás. A parlamenti pártok közös állás­pontját nem szabad alábecsülni — hangsúlyozta. Mint mondta: szó sincs egyoldalú kilépési szán­dékról, a Parlament tárgyalásos úton kívánja a kormányzattól, hogy a kilépési szándékot végig­vigye. Balogh György (FKgP), a Honvédelmi Bizottság elnöke külföldi tárgyalásaira utalva le­szögezte: a Magyar Köztársaság szándékát széles körű nemzet- (Folytatás a 2. óldalon) Parlamenti tudósítónk jelenti: Úgy tűnik, a „gombügy ” új re­akciókat váltott ki mindenkiből, aki közvetlen közelről részese a parlamenti ülésszakoknak. Azon kaptam magam, hogy ön­kéntelenül is az üres helyeket ke­restem a tekintetemmel, mint ahogy árgus szemekkel figyelték a szavazásokkor egymás mozdu­latait a képviselők is. S van ebben valami elszomorító, nyugtalaní­tó, hiszen ez a teljes bizalmatlan­ság jele, amely megmételyezheti a házbeli légkört. S újra és újra vakvágányra te­relheti a képviselőházi vitákat... * A hasznos vitákra viszont szükség van, még ha oda-vissza vág is a szópárbaj. Ilyenre került sor az állam- és közbiztonságról szóló törvényjavaslat során, ami­kor is meglehetősen eltért Szar­vas Béla (MDF) egri képviselő és például Fodor Gábor (Fidesz) véleménye. A vita alapját — vél­tem — az a mondat szolgáltatta, amelyet Szarvas Béla mondott beszédében: „Nincs szükség ar­ra, hogy megrendezett színjáték­kal buktassák meg a miniszterel­nököt...” — Ott kell keresni a mondat forrását, hogy ezek a biztonsági szolgálatok széthullóban van­nak, olyan pártok felé orientá­lódtak, amelyeket erősnek tar­tottak, mint például az SZDSZ. Megpróbálják őket informálni, néha több jelzést kapnak, mint a kormányzó párt. Ez pedig azt je­lenti, hogy az ellenzék bármikor felkészülhessen a kormány meg­buktatására... — idézte a felszó­lalása egyik részét a képviselő. — Hadd emlékeztessek arra, hogy a Dunagate-botrány is egy meg­rendezett „színjáték” volt, amelynek a célpontja a belügy­miniszter, illetve a szocialista párti koncepció volt. Egy ugyan­ilyen színjátékra nincs szükség, mert ha a miniszterelnöké lenne a biztonsági szolgálatok felügye­lete, azok támadásával az ő meg­buktatását, s vele az egész kor­mányét el lehetne érni... — Fodor Gábor szerint a tör­vényjavaslatnak nincs koncepci­ója, s így a kormánynak sem erre a területre.... —Természetesen van koncep­ció, mint a nemzetbiztonsági bi­zottság tagja, állíthatom ezt. Képviselőtársam nem ismeri ezek szerint, nem láthat bele en­nek a szakterületnek a specialitá­saiba Ennek van egy írásos for­mája, amelyet Nemzetbiztonsági törvénytervezetnek hívnak, egy későbbi, nem rendkívüli üléssza­kon ismertetnek majd... S hogy a szolgálatok a helyükre kerülje­nek, a legjobb megoldást java­soltuk: a két polgári hírszerzés tárca nélküli miniszterhez kerül, a katonai hírszerzés és elhárítás pedig a honvédelmi miniszter­hez. S még kialakulóban van a határőrség hasonló biztonsági állománya, amelyet szintén a honvédelmi tárca vesz majd át... * Jóhiszeműen ugyan, de meg­szegte a frakciószabályt Kelemen József (MDF), amikor nem vett részt a pártja balatonalmádi ta­nácskozásán a hét végén. — Erről még szó sem volt, amikor fogadónapokat hirdet­tem meg a választókörzetemben — mondta. — Azt hiszem, érthe­tő, hogy a választókkal való ta­lálkozást ezúttal fontosabbnak tartottam. A pártügyekről így is értesülhetek... — Hol várták a választói? — Három napot szakítottam a beszélgetésekre: Istenmezején nagyon sokan jöttek, Pétervásá- rán mérsékeltebb volt az érdek­lődés, hasonlóan Nagyvisnyón, Szilvásváradon több mint öt órán át tartott a fogadóóra, Ver- peléten is sokan felkerestek, cse­kély látogatóm akadt viszont Egerszalókon... » — Milyen ügyekben keresték fel a képviselők? — Ami nagyon izgatja az em­bereket, s csak ezt hadd említsem meg, mert engem is nagyon fog­lalkoztat: az alacsony nyugdíjak rendezése, a kisemberek megél­hetésének lehetősége. Ebben kell majd közvetítenem itt a Parla­mentben — fejezi be a beszélge­tést Kelemen József, aki egy an­gol nyelvű névjegyet szorongat a kezében. — Ja, igen... Egy ausztrál far­merrel ismerkedtem meg egy parlamenti delegációs tárgyalá­son. Jan K. Mclvor otthon ezer hektáron gazdálkodik, s hatezer birkát tart. Nagyon érdekli a ma­gyar mezőgazdaság és állatte­nyésztés helyzete, így kérte: hadd nézzen körül Hevesben, s többek között Szilvásváradon... Mint mezőgazdasági szakember, szívesen vállalkoztam a kíséreté­re, a július 17-ére tervezett is­merkedő útja megszervezésére. Hátha kamatozik majd valami­lyenformában ez a látogatás. Hiszen a kapcsolatteremtés, az üzleti nyitás korszakát éljük... * Tudósítottam annak idején róla, hogy az új Országgyűlés megalakulásakor üresen maradt a díszpáholyban egy szék: Sütő Andrásé... Az erdélyi magyarság ismét hazánkban tartózkodó nagy írója tegnap elfoglalhatta a vendégnek járó helyet, üdvöz­lendő a T. Házat, mielőtt fogadta volna őt Göncz Árpád\Aág\enes köztársasági elnök. A képviselőház tisztelettel hallgatta az író rövid beszédét: — Nem készültem arra, hogy szóljak ebben a megható fogad­tatásban. Arra sem készültem, hogy arról a világról beszéljek, amely vár engem, s amelyet Er­délynek hívnak. Arról a világról, amelyet kényszerűségből hagy­tam el, s amelyet kötelességem­nek érzek újból felkeresni... Kö­szönöm a meghívást, amelyet Amerikában lévén, nem fogad­hattam el, s így üres maradt a szé­kem. Nem érdemeltem meg ezt a nagy-nagy szívű fogadtatást az önök részéről, és sok meghurcolt honfitársam nevében a segítsé­gért csak az újbóli köszönetét tol­mácsolhatom... Szilvás István Közvetíteni a kisemberek gondiait...

Next

/
Thumbnails
Contents