Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-25 / 70. szám
Hírlap 1990. június 25., hétfő Eltörölték a vízumkényszert (Folytatás az 1. oldalról) sor kerül, a hátramaradó részleteket napokon belül tisztázzák. A magyar kormányfő alig több mint másfél napos párizsi tárgyalásai során rendkívül sok, a gazdaságot, a kultúrát, az állam- igazgatást érintő kérdésben jött létre megállapodás, illetve megegyezés. Antall József egyebek között elmondotta: a francia gyáriparosok szövetségében folytatott tárgyalások világossá tették, hogy igen nagy az érdeklődés a magyarországi beruházások lehetőségei iránt, s fejlődés várható a vegyes vállalatok meggyorsuló alapítása terén. Ez annál is inkább fontos, mert a francia beruházók a lemagasabb szintű technikát hozzák ezekbe a vállalatokba, s ez az ország gazdaságának a korszerűsítését gyorsítja meg. A francia kormány által felajánlott kétmilliárd frank összegű exporthitelből az idén 0,8 milliárd hívható le, s ezért az összegért nemcsak francia árukat lehet vásárolni. A kis- és középvállalatok létrejöttének támogatását szolgáló külön 50 millió frankos francia támogatás jelentősen bővülhet: francia kormány adott esetben folymatosan feltölti ezt a keretet. Számos megállapodás jött létre arról, hogy a francia fél segítséget nyújt a magyar oktatásügy fejlesztéséhez, a szakképzéshez, illetve az átképzéshez is. Antall József szombaton a késő délutáni órákban érkezett haza Budapestre. Délszigetkonferencia Hatvanban (Folytatás az 1. oldalról) szellemi és erkölcsi értékekre épülhet, máskülönben az idegengyűlölet válik vezérlő elvévé. — „Az egyetemeshez a nemzetin keresztül vezet az út” — idézte Fülep Lajos gondolatát Végvári Lajos, aki képzőművészetünk problémáiról szólt. Azt a folyamatot rajzolta, ahogy a kisebbségi magyarság vizuális művészete az uralkodó nemzet törekvéseihez idomult, és az irodalomhoz képest bizony provincio- nálissá vált. A határokon túli magyar művészeti életet az frissíthetné fel, ha bekapcsolódna a hazai festészet és grafika áramlatainak vérkeringésébe. Az 1945 utáni cenzúra „áldásos” tevékenységére hozott néhány érdekes példát Kajetán Endre irodalomtörténész. Arról a fajta múltátírásról szólt, mely nemcsak Trianon nemzeti gyászát, de irodalmi lenyomatát is ki akarta irtani. E buzgalomban nemcsak a huszadik századi, de a múlt században született könyvek szövegét is gátlástalanul megcsonkították. Csupán két példa: Babits esszékötetében tíz írás huszonegy helyén „helyesbítettek”, míg Móricz szerencsésnek mondható, hiszen Boldog ember című regényéből mindösz- sze két szót húztak. A „csonka” és a „trianoni” jelzőket. A szombat délutáni konferencia után az erdélyi művészekből alakult Camerata Transylvanica zenekar ünnepi koncertjét hallgatták meg a résztvevők. Vasárnap pedig kirándulni mentek: megtekintették Szécsény műemlékeit, majd betértek Benczúr- falvára, ahol meglátogatták idős Szabó István fafaragó művészt. A Délsziget barátainak III. országos találkozóján, — melyet támogatott a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom és a Hatvani Galéria is — a kisebbségben élő magyarok két küldöttségét is vendégül látták. A kézdivásár- helyi polgármester vezetésével erdélyi delegáció érkezett, Szlovákiából pedig a losonci járás Csemadok szervezete elnökségének tagjai vettek részt a kétnapos programban. A találkozó tükrözte a hatvani folyóirat szellemiségét, melyet Moldvay Győző főszerkesztő így fogalmazott meg: „Túltekintünk hazánk kerítésein”. (Folytatás az 1. oldalról) bíborossal. Paskai László arra kérte a híveket, hogy figyeljenek Jézus szeretetről szóló tanítására, mert erkölcsi válsággal terhelt jelenünkben nagy szükség van az egymás iránti türelemre, az önzetlen szeretetre. Hiszen a történelmet is Isten irányítja, és most lehetőséget adott nekünk arra, hogy felemelt fejjel építhessük újra a hazát. Mindnyájan felelősek vagyunk a nemzetért, hangú- lyozta a prímás, ezért a hívőknek minden nap el kell mondaniuk egy imádságot, vagy engesztelést az egyházért, népünk kibontakozásáért. A mise végeztével a körmenet visszaindult a templomhoz, ahol visszahelyezték az oltárba az oltári szentséget. A délelőtti közös imádkozás után délután megindultak a vurstliban a körhinták, kinyitottak a céllövöldék. Az árusok hangos szóval kínálták portékáikat, a Jézust ábrázoló képektől a mézeskalács huszáron át a rágógumiig, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Búcsú volt ez a javából, estig tartó, világraszóló... (Három televíziós társaság is forgatott.) 800 millió márkás hitel NSZK: gazdasági támogatás Magyarországnak Az NSZK kormánya nem akatja cserben hagyni Magyar- országot jelenleg átmenetileg fellépő pénzügyi nehézségei közepette — állapította meg a Deutschlandfunk, az NSZK országos rádióállomása Antall József miniszterelnök látogatása után azzal kapcsolatban, hogy a német-magyar legmagasabb szintű véleménycsere alkalmával szóba került egy 800 millió márkás hitel, illetve az ezért vállalandó kormánygarancia lehetősége. Az NSZK kormányköreiben — az MTI tudósítójának értesülései szerint — a német készségre vonatkozóan emlékeztetnek: a kelet-európai változások közben támadt gazdasági bizonytalanságok Magyarországra is kihatottak, a bankok tartózkodóak új hitelnyújtásnál, illetőleg jelenleg nem hosszabbítottak meg rövid távú lehetőségeket. Magyarország azonban — mutatnak rá idézett kormánykörök — a piacgazdaság megteremtésére irányuló reformprogramjával máris számokban mérhető sikereket könyvelt el. A külgazdasági helyzet már tetemesen javult: a mérlegben 1989-ben támadt 1,4 milliárd dolláros hiány 1990-ben előreláthatólag 0,4 millárd dollárra csökken. Ha ez így lesz, akkor növekszik természetesen a további segítség esélye is. (MTI) Sajtó fesztivál (Folytatás az 1. oldalról) énekelte a Vasárnapi Híreket. „Jó lapot kívánunk”- hallatszott egész nap hangszóróikból, miközben a csontkovácsuk minden nyavalyájukat meggyógyította a vállalkozóknak, csupa egészséges ember jött ki a D-pavilonból. Egy újság kijelentheti, hogy ő már nem az ami volt. Ezt tette a Népszabadság, szlogenjük kör- be-körbe hirdette, hogy ez a Népszabadság már nem az a Népszabadság, s valahol ezt tette az elektronikus sajtó képviseletében megjelent Szabad Európa Rádió is, akikről szintén tudjuk, hogy már nem azok akik voltak. Egy újságot meg lehet csinálni egészen kicsiben. Ezt tette a Heves megyei Hírlap is, szombati számunkat — a mini melléklettel — bárki megtalálhatta a rendezvényen, igaz rikkancs nem kínálta, álh'tólag mégis fogyott. Sok újságnak lehet fesztivált rendezni, ingyenes vagy kedvezményes árú példányokkal, zenekarokkal, színészekkel, honvédfúvósokkal, nagy-nagy propagandával. Ez történt az elmúlt hétvégén Budapesten. (kova) Bizakodó virrasztók Lassan legfeljebb stílusgyakorlatként érdemes füstölögni a változatlanul szegényes és színvonaltalan kínálat miatt. Minden marad ugyanis a régiben, csupán kifejezésmódunk formálódik árnyaltabbá, szinonimákban gazdagabbá. Ez sem akármilyen vigasz a tollforgató- nak, a nézők milliói azonban joggal háborognak, hiszen ők művelődni, szórakozni, derülni, pallé- rozódni óhajtanának. Az ilyesféle ajándék azonban fehérholló ritkaságú. Ha olykor meglepik vele, akkor amiatt kesereg, hogy azt a produkciót külhonból postázták. Mint az olasz cégjelzésű A polip-ot, amelynek szerencsére csak a címe hat szürkésnek. Annál lendületesebb, tartalmasabb viszont a cselekmény. Nem is szólva a pergő párbeszédekről, a lényegre törő, a mellékes mozzanatokat szigorúan száműző fürge kameráról, a tömörítő rendezői alapállásról. Ezért kellemes meglepetés, ha honi szinten születik efféle mű. Június 21-én este láthattunk a bulgáriai fiatal alkotók fesztiválján nagydijat nyert Protokollt, ezt a mindössze huszonöt perces, ám mégis maradandó élményeket nyújtó szellemes, ironikus művet. Az elismerés Balogh Zsoltnak, a stáb dirigensének járt, ám a sikerben nem kis része volt az író Nádas Péternek, valamint a stáb összes tagjának. Megmosolyogtuk azokat a társadalmi sallangokat, amelyek talán nem kísértenek majd a jövőben, s közben azon meditáltunk: miért nem lehet ezt a nívót tartani. Annál is inkább, mivel most sem éreztük magunkat a Parnasszus hamisítatlan ormain. A hullámvölgy kétségbevonhatatlan képzetét keltette bennünk, viszont a szombat esti, illetve éjszakai Virrasztó kaszinó legfrissebb jelentkezése, ez az általunk is finanszírozott stúdióbeli kísérletezgetés. Az egyébként ügyes Déri János és Rózsa Péter m űsorvezetők csacskán tébláboltak. Néha megerőltette őket a teljesen felesleges poénvadászat. Ekkor a meghívottak segítségét kérték, ők igyekeztek is, de hát az ihlet messze szökött tőlük. Nehézkesen trécseltek, egymást vidítgat- ták. Ha ez nem ment, akkor megkopott sztorikat, bölcsnek hitt szólásokat idézgettek. S közben vánszorogtak a percek, a negyed, a félórák. Fanyalogtunk a pózok miatt. Kizárólag Szilassy Nelly zongoraművész és Pécsi Ildikó teremtett hangulatot. Az utóbbi nemcsak tehetségével, hanem elbűvölő természetességével is. Aztán feladtuk, s a bizakodóbbak sem vártak már semmire. Végül megfogadták az öncsipkelődést sem nélkülöző — ez azért érdem — tanácsot: „Aludjon velünk!” Köszönjük. Bár, ha előrelátóbbak vagyunk, megtehettük volna korábban is. Program nélkül, önszántunkból, hasznunkra... Pécsi István Véres képek Foci és még egyszer foci... A tévénézők egy jelentős részének ebből áll mostanában a délutánja és az estéje. Ám, néha akkor is kínálkozik valami különlegesség, amikor a játékkábulatból felébredve ott maradunk a fotelban. így történt ez szerdán is, amikor a Panoráma különkiadása szögezett bennünket a képernyő elé. Egy olyan Szovjetunióban készült dokumentumfilmet mutattak be benne, amely eddig tabunak számító jelenségekről szólt. A szovjet bűnözés egyre magasabbra csapó szennyes hullámairól tudósítottak megdöbbentő képsorokban a kanadai tévések. Nem akármilyen igénnyel készült ez az alkotás. Nem elégedtek meg a stáb tagjai azzal, hogy élőképeket mutassanak be a témáról, hanem szinte minden lényeges elemet felvonultattak. Bejárhattuk velük a szovjet városok vodkagőzös éjszakáit, a gyalázatos börtönöket, a sivár és leromlott bérlakásokat, a rendőrségeket és a bíróságokat. Kiderülhetett, hogy az erőszak és a bűn nem valamiféle individualista társadalom terméke, ahogy eddig a jelszavak beállították, hanem a megalázott, perspektí- vátlan, elszegényedett emberek életformája. Ilyen értelemben viszont egyre nagyobb mértékben számolhatunk a kelet-európai térségben e fekélyek elüszkösö- désével, a biztonság csökkenésével. Megdöbbentő volt figyelni ezeket a képsorokat. Egyik oldalról ott állt a mind ridegebbé, embertelenebbé váló valóság, a másikon az állítólagosán közösségi társadalom a kiüresedett jelképeivel és szólamaival. S ez a feszültség még szigorúbb büntetések kiszabására sarkallja a törvényhozókat: a fiatalkorú rendőrgyilkos halálraítélését követelik. Mintha lenne valami elrettentő ereje az alkoholmámorban, félelemben és sivárságban felnőtt iljak számára annak, ha sortűz elé álh'tják őket. Holott már Viszockij kesernyés dalaiban is tükröződik, hogy az alvilágban tántorgó, mindinkább kiüresedő személyiség szinte kiköveteli magának az utat, amely a kivégző osztag elé vezet. Nem rettenti, hanem inkább bátorítja az erőszakos halál amely lezárja bűnözői pályafutását. A véres képek láttán felötlik az emberben, hogy csak valamiféle lázmérő ez, egy beteg társadalom állapotának jelzője. Ki tudja, mi minden következhet még abban az óriási országban, amely mindig azt hirdette magáról, hogy az egészség mintaképe, holott már agonizál. Ez a Panoráma hű tükre volt ennek a haláltusának, s megmutatta mindazt, ami ehhez tartozik. Felnőttnek tekintette a nézőjét, aki el tudja dönteni, hogy mi az, ami előkerül, s mennyiben illik a saját helyzetére. Gábor László Lenin egy hajszálon Pekingben egyéni kiállításon mutatja be miniatűr festményeit és faragásait egy Csin Jin-hua nevű fiatal kínai művész. A kiállításon látható képeket és faragásokat mintegy háromszáz művéből válogatta ki. A látogatók megcsodálhatják olyan világhírű festmények miniatűr változatát, mint például Az utolsó vacsora, vagy a Mona Lisa. De ezeknél is nagyobb érdeklődést vált ki az az emberi hajszál, amelyre a fiatal művész negyven amerikai elnök portréját festette rá. A mikroszkóp segítségével készült olajfestményhez különleges festéket és egérbajuszból készült ecsetet használt. Jézus Szívé-búcsú Mezőkövesden
