Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-25 / 70. szám
1990. június 25., hétfő Hírlap 3. Vonalas irányítás helyett — jelzés a bűn ellen A csempészettől az üzérkedésen át— a hamis dollárokig Beszélgetés az átalakulóban lévő gazdaságvédelmi osztályról — Volt korábban a népgazdasági és társadalmi tulajdon védelmi osztály. Most úgy hívják, hogy gazdaságvédelmi. Csupán az elnevezés formai módosulásáról, vagy tartalmi átalakulásról van szó? A kérdéssel Halász Ferenc r. alezredest, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság említett nevű részlegének vezetőjét kerestük meg. — Tartalmában jelent eltérést az előzőekhez képest — adta meg a választ. — Napjainkban a társadalmi tulajdon mindinkább kisebb-nagyobb közösségek tulajdonává válik. Ezek megóvása a jogsértésektől teljesen más módszereket kíván meg. — Melyek a főbb módszerbeli változások? — Először is a megelőzési feladatainkban mutatkoznak. Másként élünk jogosultságainkkal. Ma a vagyonvédelem érdekében az állami vállalatok, szövetkezetek, vállalkozások illetékeseit figyelmeztetjük bizonyos nemkívánatos jelenségekre. Ellentétben azzal, amikor hatalmi oldalról közelítettünk. — Kérem, avasson be bennünket, mit fed ez a megközelítés? — Hajdan együttes vagyonvédelmi ellenőrzéseket tartottunk, s igen-igen nagy beleszólásunk volt abba, hogyan óvják a vállalatok, szövetkezetek a javaikat. Ezzel szemben a mai álláspontunk: a vagyon őrzését az szervezze, akié! Nem akarunk a más területről már ugyancsak ismertté vált „totális elhárítás” módszereivel élni. — A tapasztalatok szerint az előző megoldás — amelyet szívesen neveztek vonali rendszernek — meglehetősen szoros felügyeletet jelentett... — A cégeknek mi észrevételeket tettünk, adott esetben figyelmeztettünk, mi több, fegyelmit javasoltunk. A jelenlegi helyzet is bizonyítja, nem éppen helyes és eredményes volt ez a tevékenységünk. Mára a megelőzés klasszikus formája átkerült az ugyanilyen nevű, nemrég létrehozott alosztályhoz. Nekünk az a teendőnk, hogy jelzéseket adjunk, ha bűncselekmény elkövetését lehetővé tévő joghézagra, hiányosságra bukkanunk. Nem könnyű, hiszen most még létezik egyfajta szocialista típusú vagyonvédelem a régi szemlélettel, ugyanakkor kezd kialakulni egy piacorientált bűnözés. S van egy túlterhelt, a jogbizonytalanság által befolyásolt, hellyel-közzel orientációs zavarban lévő bűnüldöző állomány. — A mai tennivalók sorában szereplők egyúttal az osztály hatáskörét is meghatározzák. Pontosan tehát mivel foglalkoznak? — Gyorsan változnak jogszabályok. Ezeket természetesen folyamatosan figyelemmel kísérjük. Amikor a rendelkezések kijátszására irányuló magatartást fedezünk fel, akkor tapasztalatainkat megküldjük a döntésre jogosultaknak, akár jogalkotónak is. Ha pedig a zavaros helyzetet próbálják kihasználni — például hamis valutát hoznak forgalomba —, akkor felhívjuk erre az állampolgárok figyelmét, s igyekszünk a tettes személyét felderíteni. Előfordulhat, hogy enélkül valaki mondjuk hamis dollárral megy külföldre. Ott viszont igen kényes kérdéseket tehetnek fel. Erre volt is már példa. Csempészkedés esetén is azon vagyunk, hogy az elkövetők nyomára bukkanjunk. — Netán ebben is folytatnak nyomozást? — Igen, de kérem, később térjünk vissza rá, a felderítés sikere érdekében. — További feladatok? — Hatáskörünkbe tartozik a különösen nagy kárt okozó, közösségi vagyont károsító lopás, sikkasztás, csalás tetteseinek felderítése is. Ugyanígy a hűtlen kezelés és a szándékos rongálás elkövetőié. Ide sorolható a szervezetten megvalósított, bonyolult megítélésű, a gazdálkodásba beépülő bűncselekmények feltárása is. Például bizonyos szövetkezeti vagy állami vagyonnak az átmentése, a törvények kijátszásával. Az osztálynak kell kiderítenie a több megyére kiterjedő intellektuális bűneseteket, ebbe a körbe sorolandó a csalás, sikkasztás, valamint a vesztegetés. — Ez utóbbi bűncselekményfajta kiderítésében nem túl sok sikert könyvelhetnek el... — A korrupció tisztázása igen nehéz, hisz a jogi konstrukció szerint mindkét fél — a vesztegető és az előnyt elfogadó is — büntetendő. — A listán szerepel a vasúti vagonfosztogatás. Mi indokolja a külön kezelését? — Korábban ezt dézsmának hívták, s többségében nem is büntetőeljárás keretei között bírálták el. Az új jogszabályok alapján már ez is oda tartozik. A vagonfosztogatások igencsak megszaporodtak, megyénkben is a csomópontnak számító Hatvanban és Füzesabonyban. Mi próbáljuk feltárni a külkereskedelemmel összefüggő jogsértéseket is. — Konkrétum? — Az egerbaktai Unifém Kisszövetkezet egyes dolgozói alumíniumot akartak külkereskedelmiforgalomba hozni. Összejátszottak budapesti személyekkel és osztrák vállalkozókkal. Több tonna alumíniumot mentettek át aránytalanul alacsony áron, deviza reményében. Ez természetesen szabálytalan. — Sok fejtörést okoztak már eddig is a jogalkalmazóknak, de bizonyára a bűnüldözőknek is az olyan bűncselekmények, mint az üzérkedés... —Jelenleg egy 180 — 200 millió forint értékű üzérkedésben mérlegelünk. A hatályos Büntető törvénykönyv szerint meg is áll az ügy. Ám a hamarosan várható módosításban — ami szerint üldözendő az indokolatlan és közbenső kereskedelmi tevékenység — már az a fordulat is szerepel, hogy: „ha a tevékenység árdrágítás is”. Körültekintően kell tehát eljárnunk, hisz elképzelhető, hogy olyan ügyben kezdeményezünk büntetőeljárást, aminek a társadalomra veszélyessége netán jelentősen csökken. — Adócsalás miatt kellett-e már eljárniuk? — Egy kukoricapehely-készí-. tő kisiparos követett el többmilliós adócsalást. A felderítés után az APEH igyekszik behajtani a pénzt. — Az úgynevezett operativitás a gazdaságvédelmi osztály munkájának elengedhetetlen eszköze. Miként érintette önöket ennek leállítása? — Mintha lekötötték volna a kezünket! A szolgálatunk így nem tudta kellően, az elvártaknak megfelelően végezni a munkáját. Az új erről szóló szabályzat alapján már jobban dolgozhatunk, persze, az alkotmányhoz igazodóan. — Azok, akik ma, a jövőben a gazdaságvédelemmel foglalkoznak, vajon rendelkeznek-e az ehhez szükséges felkészültséggel, jártassággal? — A helyettesem és magam is két évtizednél régebben dolgozunk ezen a területen. Valameny- nyiünknek megvan a szakmai főiskolája. Van közöttünk jogász, üzemmérnök, tanár. A folyamatos önképzésre helyezzük a hangsúlyt, hiszen itt nem elég ismerni a kriminalisztikát, követni, tudni kell az állandóan változó gazdasági jogszabályokat is. Szalay Zoltán Aerocaritas: Földön és a ... Az aerocaritas önkéntes elven alapuló segély- szolgálat, mely sürgősségi betegellátást hivatott elősegíteni, az M3-as autópályán. Hatvannál lévő segély állomása új technikai eszközökkel gy arapodott A levegőben Hughes MD-500-E fürge helikopter, míg a földön Mercedes 123 típusú rohamkocsi biztosítja a sürgősségi betegellátást 50 kilométer sugarú körben, Budapest és Gyöngyös között. (Szabó Sándor felvétele — MTI) Sürgősségi betegellátás keretében: lélegeztetés mesterséges Urbán Zoltán, a Hughes MD-500 fürge helikopter pilótája felszálláshoz készülődik Vigyázzunk közös érdekeinkre Szülőfalunk, Tófalu, mint 700 éves önálló település, a diktatórikus pártállam intézkedése alapján 13 évvel ezelőtt elvesztette önállóságát, parancsszóra egy tollvonással társközséggé minősítették. A társközségként létező falu elvesztette önkormányzatát, iskoláját, könyvtárát, mozihelyiségét, orvosi rendelőjét, alapellátást szolgáló boltját, a termelő- szövetkezetek összevonása útján a mezőgazdasági termelőszövetkezet központját. A község lakosai kényszerűen viselik a társközségek sanyarú életét. A közös községi tanács vezetői, akiket a hatalom állított funkcióba, jól szolgálták a falusorvasztási politikát, ugyanakkor minden fórumon hirdették demagóg módon a „falu népességmegtartó erejének” erősítését. A közel 800 főt számláló település egy ieríiieien fejlődött ki magasló mértékben: közel hét településről származó szemét- és fekálgyűjtő hellyé tették a környezetet. A közös községi tanács a községtől 100 — 150 méteres távolságban jelölte ki a biológiailag káros, környezetet szennyező anyagok lerakását. Kérdés, vajon a feldebrői termelőszövetkezet az eddig felhasznált növényvédő szer és mérgező anyagok göngyölegeit mely területen helyezte el? Ezzel szemben a a községben a fejlesztés leállt, a meglévő középületek tatarozás hiányában tönkremennek, a helyi hatalom kifejezésével élve: „bontásra vannak ítélve”. Keserűen kell megállapítani, hogy a posztsztálinista hatalom falufejlesztési politikája az előzőekben foglalható össze. Önmagától adódik a kérdés: mennyivel különbözik ez a gyakorlat a Ceau- sescu-rezsim „buldózer” településfejlesztési politikájától? A falu lakói az új önkormányzati törvénytől sokat várnak. Reméljük, hogy az önkormányzati törvény minden településnek alanyi jogon biztosítani fogja az önállóságát, attól hatalommal, fondorlattal senki soha meg nem foszthatja. Reményünk kiteljesedését azonban borús felhők árnyékolják be, amikor a Belügyi minisztérium választási irodája által elkészített választási törvénytervezetről olvasunk. Eszerint a választás előkészítését ismét azokra a személyekre bízzák, akik a hatalmukat, a változás előtti helyi kormányzati struktúrát óhajtják mindenáron stabilizálni. Véleményünk: kecskére a káposztát bízni dőreség. Nem tudunk egyetérteni azzal, hogy a jelöltállítás olyan feltételekkel történjen, hogy a tanács dolgozói foglalkozzanak a tanácselnök vezetésével, minden felügyelet nélkül az ajánlólapok kezelésével. Javaslatunk, hogy a településeken a pártok képviselőiből és független személyekből álló bizottság felügyelje a választási munka előkészületeit és lebonyolítását. Ez a bizottság trágy erkölcsi segítséget tudna adni a választási bizottságoknak. (Különösen fontos a társközségeknél.) A múltból felrémlenek előttünk Kádár János 1946-ban Rákosi Mátyásnak mondott szavai: „A köznép fél, a kommunisták befolyásoló képessége nagy, rájuk a választópolgárok, mint kenyéradóikra, hatóságokra tekintenek”. Napjainkban e megfogalmazás még erőteljesebben hat, mivel a közép- és alsó szintű vezetés minden régiójában helyet foglalnak a letűnőben lévő hatalom kontraszelektált emberei a maguk által kialakított sajátos szokásjoggal, törvényes rendjükkel. E helyzetet erősíti a község vezetésében mutatkozó korrelativ állapot, mely elsősorban rokoni összefonódáson alapul. Az MSZMP községi párttitkára, Vadkerti Miklósné volt országgyűlési képviselő lányának férje a tanácselnök öccse, Szalai Sándor. A volt iskolaigazgató, Kovács Emil, egyben az MSZMP titkára, a jelenlegi iskolaigazgatónak, Hangrád István és a tanácstestület elnökének közvetlen vérrokona. A volt országgyűlési képviselőnek, illetve az MSZMP titkárának lánya, valamint a tanácselnök öccse mindketten tanácsi dolgozók. A falu elöljárójának, Halasi Gábornak a felesége iskolaigazgató-helyettes, a Hazafias Népfront vezetőjének, egyben a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság volt járási vezetőjének, Klubuk Istvánnak a felesége az általános iskola tantestületének tagja. E személyek is híven szolgálják a tanácselnök által diktált elveket. Ide kívánkozó megjegyzés, hogy az érintett személyek foglaltak helyet a volt MSZMP községi alapszervezet vezetőségében, vannak jelen a közös községi tanács végrehajtó bizottságában, épültek be a körzeti áfész helyi szervezeteibe. Ezek után csodálható-e, hogy a közintézményekben dolgozók, ahol a rokoni kapcsolatok, mini testben az ideg- szálak futnak szét, minden kérdésben egy és ugyanazon elvet vallanak? Az előzőekből következik, hogy azon sem csodálkoztak a település lakói annak idején, csak felháborodásuknak adtak hangot, hogy a tanács elnöke egyéves tanácstevékenysége után magas szintű kormánykitüntetésben részesült. A polip karjai hosszúak, szerteágazóak és fojtogatóak. A helyi önkormányzati testület őszi választása alkalmat ad a polip karjainak lefogására, hogy a községünkben létrejöjjenek a működés, az előrehaladás, a felvirágzás feltételei. Úgy véljük, elég volt már a választási jelszavakból, a tavaszi nagytakarítás, a rendszerváltozásra vonatkozó ígérgetésekből. Az elmélkedések ideje lejárt, kézbe a seprőt, és takarítsuk ki a közélet házát fent és lent, hogy az csillogó tisztasággal ragyogjon. Tófalu, 1990. június 8. Urbán István a tófalui Független Kisgazdapárt alapszervezete titkára
