Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-02 / 51. szám

Hírlap, 1990. június 2., szombat HÍRLAP-HÉTVÉGE 7. Pusztai Zoltán: % öregedő idomár hétköznapjai Naponta elhaladok a számozott ketrecajtók előtt. Magamhoz édesgetve kivénhedt foglyaimat: véres húsdarabokat lökök a rácsok mögé. Étvágytalanul, legyekkel lepve hevernek a vizelet­és ürülékszagú faforgácsokon; hiába pattogtatom ostoromat, hiába dobok kockacukrot a szuvas fogsorok elé: egyre engedetlen ebbek, egyre aluszékonyabbak. A pénztárablaknál rövidülnek a sorok. Türelmetlen, leharapott fejemmel gurigázna a nagyérdemű - Morgást mímelve kushadok. Az elhagyott, kies arénában: ugrásra bíztatom magam. Birtalan Ferenc: HOGY miért ezen az esőtől szürke nyári délutánon indulsz el annyi év mögül mikor semmi nem emlékeztet arra a júliusi lángölű napra a hegyre hol pókszőtte csöndben kamaszéveink oltárára feszültünk a fák koronáin átszitáló fény katedrájában avarillatú istenek miért ezen a délutánon takarsz ki borostyánbörtönünket szitakötőnászunk ennyi év után ebben az esőtől szürke nyárban miért hogy tenyérbe hajtott homlokom mögött újra teremtődnek a színek és erdőemlékűvé teszel egy pillanatot itt e vaksi szobában? Aki üde, egészséges akar ma­radni, és ritkán kíván belenézni üres pénztárcájába, már csak mindennapi tornánkban re­ménykedhet. Áltudományosan bebizonyították, hogy e gyakor­latok rendszeres végzői addig él­nek, míg meg nem halnak. Tehát fogjunk hozzá! Kap­csoljuk be a rádiót és a televíziót, tegyük magunk elé az újságot. Forgassuk körbe a fejünket, és közben próbáljunk meg eliga­zodni, hogy melyik állami és pártvezető kinek mit mondott. Fejkörzés, egy, kettő... Tegyünk az asztalra egy darab sajtot, majd tegyük csípőre a kezünket. Tör­zsünket fordítsuk a sajt felé, és mondjuk: „eszem”, majd ellen­kező irányba: „nem eszem”. Ezt addig ismételjük amíg a tegnapi margarinos kenyérre ráfanyalo­dunk. Tekintsünk a húsárakra! Mi­után hanyatt estünk, helyezzük magunkat kényelembe, és bicik­lizzünk... be az Európa Házba. Ha valamilyen oknál fogva nem engednének be, biciklizzünk visz- sza. Ha ismét rátekintünk a hús­árakra, a kopaszságunk meg­szűnik: égnek áll a hajunk. Helyezzünk mindkét tenye­rünkre egy-egy liter zacskós tejet, és nyomjuk, emeljük a fejünk fö­lé. Utána duplázzuk meg a súlyt, és még erőteljesebben nyomjuk a plafon felé. Ha elsőre nem sikerül elérni, ezaztjelenti, hogyaplafon- ig még maradt néhány forint. Állítsuk tévénket az adóra. (A gyengébbek kedvéért az APEH- adóra). Útmutatásuk alapján számítsuk ki az államnak fize­tendő tiszteletdíjat, amit azért adunk teljesen önkéntes alapon, mert hálásak vagyunk neki, hogy ennyire vigyáz az egészségünkre. Ha elsőre nem tudjuk kiszámíta­ni mennyit adjunk, vessünk két bukfencet, és békaügetésben jár­juk körül a szobát. Ha mégis ki­számítottuk, olvassuk el a vég­eredményt, utána fejreállunk. Demokratikus gyakorlat kö­vetkezik. Képzeljük el, hogy X párt vezetője vagyunk. Gáncsol­juk el X párt vezetőjét hátulról, közben húzzunk be neki élőiről övön alul, majd kezdjük el a sza­badfogású birkózást, de úgy, hogy előbb mi visszaütünk. Helybenfutás következik. Ha közben földmozgást észlelünk, ne ijedjünk meg. Ez annak a jele, hogy földönfutóvá vált — hoz­zánk hasonlóan — néhány száz üzem, gyár és vállalat. Az egész­séges életmód reményében ők is egyhelyben topognak. Akik önkezükkel akarnak vé­get vet ni szegényes vacsorájuk­nak, azok már abbahagyhatják. Ha ólmot, cinket és daganatot érez a gyomrában, torna után ne fogyasszon vizet, mert ráfizet. Árrendszeri megbetegedés esetén a helyenfutás addig ismétledő, míg meg nem érkezik dr. USA Dollár neves potenciál-javító nagyvállakozó. A gyakorlatokat mindennap, rendszeresen kell végezni, külön­ben eredménytelenek maradnak. Kitartó foglalkozás és akaraterő mellett az eredmény sem marad el: addig élünk, míg meg nem ha­lunk... Saiga Attila Heves megye a horgászvizek szempontjából nem tartozik a leggazdagabbak közé. Legjelen­tősebb közösségi vize az egersza- lóki tározó. Szép számmal akad ugyan kisebb-nagyobb termelő­szövetkezeti, bányai vagy egyéb intézményi kezelésben levő táro­zó, mesterséges tó, de ezek hor­gászhatósága több szempontból is korlátozott. A legjelentősebb megyei vizekről Szabó Lajos írt több folyóiratban, szakirodalom­ban részletes ismertetést. írásait valamennyi megyei és a megyébe látogató horgász figyelmébe ajánlom, mert azok szakszerűek és reálisak. Az északi magas hegyekből le­folyó patakok, kisebb folyók aka­dálytalanul jutnak el a megyét dé­len határoló Tiszába. Sekély vizük miatt csak a Tisza közelében alkal­masak horgászatra. Az említett negatívumok ellenére az elmúlt négyöt év alatt a horgászok száma megháromszorozódott a megyé­ben. Ezt nagymértékben elősegí­tette, hogy létrejött egy csodálatos vízivilág9 a Tisza-tó. Új név ez a térképen és ismereteinkben is. íz­lelgetjük, tanulgatjuk ezt az új ne­vet mi is és a hozzánk látogató kül­földiek is. Magyarország térképén feltűnt egy szigetekkel tarkított, 90 km2-es vízfelület, mely a Bala­tont követően a második legna­gyobb tavunk 9 a hatalmas vízfelü­let korábban Tisza II. víztározó­ként volt ismert. A hatalmas öblök, holtágak, szigetek, a gazdag hal- és vadállo­mány egyre inkább lehetőséget kí­nál a pihenésre, kikapcsolódásra. Aki még nem járt hazánk e csodá­latos táján, nem is ismeri a Tisza- vidék varázsát. A Tisza-tó egyszeri látványa is felejthetetlen élmény, hát még akkor, ha ezt az élményt vérbeli horgász éli át! A Tisza-tó két főközlekedési út, a 3-as és a 4-es között található. Megközelíthető gépkocsival és vasúton. A térség legnagyobb tele­pülése Tiszafüred. A Budapest irányából érkezők az M3-as autó­pályán Gyöngyösön és Füzesabo­nyon át érkezhetnek. Tiszafüred nemcsak a horgászokat várja. A város gyógyhatású termálfürdőjé­vel, kulturális és sportlehetőségei­vel az üdülőkörzet idegenforgalmi A víz sok halat rejteget a Tisza-tóban központja. A térség úthálózata és a folyót átívelő hidak biztosítják a Tisza-tó körüli közlekedést. A tó S0 kilométernyi hosszúsá­gú partvonala, gyorsan felmelege­dő, változó mélységű vize kiváló lehetőséget nyújt pihenésre, spor­tolásra egyaránt. A tározótér el­árasztását követően kialakultak az új, megváltozott körülményekhez alkalmazkodott vízi világ sajátos formái9 igazi vad vízország] ott lét­re. A Tisza kiváló ismerője, igazi szerelmese, s nem utolsósorban a nagyszerű horgász, dr. Zabos Gé­za több művében is leírta — mit le­írta, megénekelte a Tisza varázsát. Horgászoknak a Tiszáról című műve élvezetes szakirodalom, A kacagó harcsa című elbeszéléskö­tet pedig Gárdonyi és Fekete Ist­ván óta nem pengetett húrokon szól a hazai tájról. Zabos Géza mostanában politizált is. Még nem tudom, hogy életének e kitérője segíti-e a horgászatot, a természet- védelmet, s az egyetemes emberi kultúrát, de bízom benne, hogy igen. Térjünk vissza a Tisza-tóhoz! A víz halállománya rendkívül gaz­dag. A pisztránng kivételével szin­te minden halfaj fogható. A leg­több horgász pontyot, süllőt, csu­kát, s főként harcsát keres, de ha mégsem sikerül, vigaszt nyújtanak a keszegek, törpeharcsák, sügérek. Sporttársaink a horgászmódsze­rek szinte mindegyikét alkalmaz­zák a tározón, illetve a folyón. Leggyakrabban talán a fenekezés mellett döntünk, de a nádasok mentén eredményes az úszózás. Egyre inkább terjed a pergetés. A kuttyogatás külön „műfaj” a Ti­szán. Ezzel a módszerrel csak har­csára horgászhatunk, de gyakran yesen. A módszer al- íyismeretet, sok gya­korlatot, ügyességet igényel. Dr. Székely Adám A harcsa és horgá­szata című műve beavat bennün­ket a kuttyogatás rejtelmeibe. A Tisza-to teljes területére napi és heti jegyek az utazási irodák­ban, szállodákban és kempingek­ben válthatók. Természetesen a Tisza-tó nem­csak a horgászok paradicsoma. Abban is különbözik más vizeink­től, hogy itt a vitorlázás és a szörfö­zés lehetősége mellett megenge­dett a benzinüzemű motorcsóna­kok használata is. A vízisízés, mo­torcsónakázás — épp a változó víz­mélységek miatt — csak az arra ki­jelölt helyen ajánlható. A Szalóki-öböl 14 km2 nagysá­gú, fodrozódó víztükre nyaranta színes vitorláktól tarkállik. Az élő folyót és az öblöket összekötő csa­tornák, holtágak ideálisak a vízitú­rázók számára. Tiszafüreden, Abádszalókon, Kiskörén és Sarudon kiépített sza­badvízi strandok nyújtanak felfris­sülést gyermekeknek és felnőttek­nek egyaránt. A Tisza-tó körül egyre több és színvonalasabb kem­ping, szálloda, panzió, étterem, büfé áll a vendégek rendelkezésé­re, és évről évre bővül a kulturális és sportrendezvények száma is. Molnár Csaba lOO éves gépcsodák Magyar ember találta fel az első autót — Az angol gőzkocsi kudarca — Vaskaraván vagy sivatagi automobil? Ki ne hallott, olvasott volna azokról a magyar zsenikről, akiknek világraszóló találmá­nyaik idegen kézbe kerültek, és ők maguk — a világtól feledve —, hírnév, dicsőség és pénz nélkül haltak meg. Szerencsés véletlen folytán került birtokunkba egy szaba­dalmi okirat, amelynek tanúbi­zonysága szerint Wessely György magyar kocsigyártó mester — Benzet, Fordot megelőzve — fel­találta az automobilt, amelyből azután az említett urak milliár- dokat szereztek. Az egyszerű, de lángelméjű férfi világraszóló sikerét igyekez­tek eltitkolni, de azért az egykori újság, a ’’Politishes Volksblatt” 1877. május 16. száma, ha rövi­den is, de beszámol a szenzációs eseményről: „ Egy magától előre mozgó ko­csi.” „ Esztergomból írják, hogy egy budapesti kocsigyártó mester Vessely György egy olyan kocsit gyártott, amely egy önmagától dolgozó gépezet segítségével mozdul előre. A bécsi politech- nicum háromszoros kipróbálás után, a feltaláló rajzának és a modellnek megtekintése mellett, a találmányt jóváhagyta, és azt a magyar minisztérium is patentí- rozta.” A magyar szabadalmi okirat pontos leírása: ”A magyar kirá­lyi földmívelés, ipar és kereske­delemügyi miniszter által 1876 szeptember 7-én X.877 szám alatta szabadalm i okirat beiktat- tatott” Nyilván valamennyien kíván­csiak vagyunk, hogy mi lett a sor­sa a tudós magyar feltalálónak, és a találmányának? A választ némileg megkönnyíti, hogy már a korabeli újságírók is kíváncsis­kodtak, de sajnos eredménytele­nül: ”A nevezetes találmány későb­bi sorsáról, valamint tulajdon­képpeni lényegéről semmit sem tudunk, arról a világipar törté­nelme sem ad felvilágosítást. A családi hagyomány is csupán any- nyit őrzött meg, hogy a világra­szóló magyar feltalálvány elkal­lódott...” A múlt nyomai azonban, ha halványan is, de fellelhetőek és megállapítható, hogy a derék fel­találó Wessely György, aki a fő­városban egykor virágzó kocsi­gyártó műhelyt és üzletet tartott fenn, annyira elszegényedett és tönkrement, hogy nem voltak meg a lehetőségei ahhoz, hogy mind a magyar, mind az osztrák hatóságok által elismert szaba­dalmát kifejlessze és értékesítse. Valamelyik fővárosi lap, még szakértői bizottság felállítását is szorgalmazta, amely foglalkoz­na a zseniális magyar szabadal­mának sorsával. Megrázóanszép mondatot írtak a szerencsétlen feltalálóról, de ezzel tulajdon­képpen le is került a napirendről az első automobil feltalálójának a sorsa: „Élete nem volt más, mint a nyugtalanul működő, újat akaró, küszködő agyvelő vergődése a poshadt életcsatorna egyhangú vizén...” Akadnak azért adatok Wes- selyről, mint kocsigyártóról, aki a váci országos hírű Reitter féle kocsigyárban nevelkedett, majd a pesti Kölber-testvérek maga­sabb kiképzése után önállósítot­ta magát. Kitűnő szakembergár­dát nevelt ki, szakrajziskolát lé­tesített, ő volt sokáig a virágzó Glattfelder-féle kocsigyár meg­alapítója. A magyar zseni, ké­sőbb virágzó üzletét áldozta fel találmányáért, elhanyagolta pol­gári foglalkozását, üzleti ügyeit, és csupán a találmányával foglal­kozott, amely nem volt más, mint az első automobil. Ó és családja tönkrement, elszegényedve és elfeledve halt meg, és még azt sem érhette meg, hogy mások, az ő elméjéből kipattant szikrát hasznosítva gyakorlatban is al­kalmazzák és bemutassák a mind jobban elterjedő, tökéletesített autócsodákat. Az autógyártás története ma­napság már kötetekre rúg, ám méltán lehetünk kíváncsiak arra, hogy száz évvel ezelőtt miként vélekedtek az automobilgyártás­ról. A benzinautók korában fur­csának tűnhet, hogy mind Ame­rikában, mind Angliában mi­lyen nagy erőfeszítéseket tettek a gőzkocsik kifejlesztéséért. A ”Delling Motors Co” meg is kezdte a gőzmotoros kocsik so­rozatgyártását, amelyek külsőleg szinte semmiben sem különböz­tek a benzinnel hajtott automo­biloktól. A motorfedő alatt volt egy kis blokkozott motor, a hűtő, a társához hasonló, és csupán any- nyi volt az eltérés, hogy a motor és a hűtő között volt a kazán, amely folyékony tüzelőszer fel- használásával termelte az 50 at­moszféra nyomású gőzt. Maga a motor, egy kéthenge- res, kettős működésű, nagy nyo­mású gőzgép volt, amely éppen úgy, mint a közönséges automo­bilnál, az alvázon végigfutó kardántengellyel hajtotta meg a hátsó kerekeket. Előnyeként hir­dették, hogy indításkor nem kel­lett a motort bekurblizni, mert a gőzszelep nyitásakor a kocsi zajta­lanul elindult. Az elől levő hűtő, a gőzgép kondenzátor szerepét töltötte be, a hengerek fáradt gő­zét vízzé sűrítette, és visszavezet­te a víztartályba. A nagy remé­nyek ellenére az említett autó­gyár tönkrement... A feltalálókat sokáig foglal­koztatta az úgynevezett sivatag­járó, vagy más néven; a sivatagi automobil. Bishoff és Grünberg mérnökök voltak az elsők, akik 250 utas, vagy 200 tonna teher szállítására is alkalmas gépóriást konstruáltak, kizárólag sivatagi használatra, illetve tartózkodás­ra. Nem volt ez más, mint egy szárazra került óceánjáról Mére­teire jellemző volt, hogy négy, óriási 15 m átmérőjű és 2,5 méter széles acélkeréken gördült a jár­műkolosszus, amit a németek „vaskaravánnak” kereszteltek. Teste 60 méter hosszú, luxus be­rendezésű, a törzs elül 9, hátul 12 méter szélességű volt, a jármű magassága 19 méteres. Két, egyenként 420 lóerejű Diesel motorja 20 km/óra sebességet garantált. A tudósok arról ál­modtak, hogy elterjedése esetén a sivatagból eltűnnek a tevekara­vánok és megoldódik a szállítás gondja... Az emberi fantázia korlátlan, így már sok évvel ezelőtt arról ál­modtak a tudósok, hogy miként lehetne feltalálni a zajtalan repü­lőgépet? Ennek nyilván hadi fontossága volt az elsődleges, de sokak szerint nem lett volna el­hanyagolható a szabadalom megvalósítása a polgári gépek esetében sem. Az ötletet az angolok karolták fel, ám hamarosan rájöttek, hogy a zajtalan repülőgépmotorral sem mennének túl sokra, mivel a légcsavar sebes forgása miatt olyan erős hárfaszerű hangot hallat, amely mindenképpen zaj­nak számít, és messzire elhallat- szik, vagyis hadászati szempont­ból előnyként nem jöhet számí­tásba. Megállapították, hogy a zajtalan repülőgépet csak a zajta­lan légcsavar feltalálásával lehet­séges megoldani... Ha már a száz esztendős gép­csodáknál tartunk, említsük meg, hogy az amerikaiak miként próbáltak meg védekezni a légi­támadások, illetve azok pusztítá­sai ellen. Lényegében nagyon is eredeti módszerről volt szó, ne­vezetesen arról, hogy a városok fölött — több ezer lábnyi magas­ságban — lebegő kötött léggöm­bök finom huzalokból álló huza­lokat feszítettek ki, amelyet a kö­zeledő pilóták nem vehetnek észre, ezért a belekeveredő repü­lőgép menthetetlenül megsérül, illetve lezuhan. Ezek a megoldások természe­tesen a kísérletek stádiumában maradtak, „gyengéikre” hama­rosan rájöttek, és emiatt nyilván gyorsan el is tűntek a lehetősé­gek sorából. Mindenesetre bizo­nyították, hogy nem minden öt­let használható, még akkor sem, ha eredeti... Sz.I. Kapásra várva JL Tisza-tönál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents