Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-01 / 50. szám

Hírlap, 1990. június 1., péntek GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. Tanácskozott a Parlament Negyedmillió látogató — Üzletkötések, szándéknyilatkozatok vegyes vál­lalatok alapítására — Sláger volt az Ikarus — Mercedes mikrobusz — A Su- zuki-autógyártásban részt vesz a Dunai Vasmű is — Tizennégy önálló részvénytársasággá alakul át a Magyar Alumíniumipari Tröszt Nagy tetszést aratott a tavaszi BNV-n a Videoton Seit Távközlési Kft. új távbeszélőrendszere, melynek segítségével a hívó fél arcké­pe megjelenik a monitoron (Folytatás a 2. oldalról) hogy a Házbizottság álláspontja szerint az állampolgári, valamint a nemzetiségi jogok országgyű­lési biztosáról szóló törvényt ne valamelyik parlamenti bizottság, illetve képviselőcsoport teijessze a Parlament elé, hanem az Igaz­ságügyi Minisztérium. Az előterjesztést két ország- gyűlési bizottság vitatta meg: az Alkotmányügyi, Törvény-előké­szítő és Igazságügyi Bizottság, valamint az Emberi Jogi, Ki­sebbségi és Vallásügyi Bizottság, s mindkét testület előadója beje­lentette, hogy támogatják a tör­vénymódosító javaslatot. Az együttesen lefolytatott általános és részletes vitában Baka András (MDF) kifejtette: szükségesnek tartja az ombudsman intézmé­nyét, ám véleménye szerint ez nem pótolja megnyugtatóan a kisebbségek országgyűlési kép­viseletét. Sipos Imre (FKgP) azt javasolta, hogy amíg nem rende­zik véglegesen ezt a kérdést, a nemzetiségi szövetségek jelölje­nek ki olyan személyeket, akik tanácskozási és javaslattételi jog­gal vesznek részt a Parlament ülésein. A továbbiakban a vita már meglehetősen eltért az erede­ti tárgytól, így tehát az elnök ha­tározathozatalt rendelt el: az Or­szággyűlés a javaslatot 275 igen szavazattal, 4 tartózkodás mellett elfogadta. A plénum ezután a szövetkeze­ti tulajdonban lévő termőföld tu­lajdonátruházásának átmeneti tilalmáról szóló törvényjavaslat általános vitáját kezdte meg. Zsí­ros Géza (FKgP) immár ötöd­szörre átdolgozott módosító in­dítványát terjesztette elő: „a szö­vetkezet — eltérő törvényi ren­delkezésig — termőföldet nem idegeníthet el, gazdasági társa­ság részére vagyoni hozzájáru­lásként nem adhat át és a mező- gazdasági szövetkezet tagjai kö­zött vagyonrészt nem oszthat fel”. Indoklásában hangsúlyoz­ta, hogy javaslatának célja a megváltott földek visszajuttatása volt tulajdonosaiknak, illetve törvényes örököseiknek. Fon­tosnak nevezte, hogy a tsz-tagok között a vagyonrészt ne osszák fel, de legalábbis függesszék fel egy meghatározott időre. A vitában felszólalt kormány- párti képviselők számos példát hoztak a földeladási manipuláci­ókra, a termőföldek zártkertté, üdülőtelekké átminősítésére, ennek megakadályozására a mo­ratórium életbe léptetését szor­galmazták. Véleményük szerint az Országgyűlés további tör­vénytelenségeknek állja útját, ha elfogadja a tilalomról szóló ja­vaslatot. Amennyiben azonban tétovázik, jogtechnikai problé­mákba bonyolódik, akkor már nem lesz miről döntenie. A me­zőgazdaság átalakításának vég­ső célját abban jelölték meg, hogy túlsúlyba kerüljön a ma­gángazdálkodás. Ennek megva­lósulását gátolja a jelenlegi álla­pot, a földeladások szándéka. Torgyán József (FKgP) egyene­sen úgy fogalmazott, hogy a ter­mőföld kiárusítása a nemzeti jó­lét végét jelentené. Amennyiben a tervezett törvényt nem mondja ki a Parlament, nem lesz alkalom arra, hogy a földtörvényt megal­kossák. Szabó Lajos (FKgP) ki­jelentette: a földeladás rendkí­vüli módon irritálja a vidéki la­kosságot, s ennek kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy az „ellenforradalom” tá­madásba indult. A parasztság nem érti, miért nem hoz az Or­szággyűlés a forradalom, a forra­dalmi változások védelme érde­kében törvényeket. Az ellenzék soraiból felszóla­ló képviselők közül Wachsler Ta­más (Fidesz) annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a kor­mánynak nincs koncepciója a tu­lajdonreformra. Ezt látszik alá­támasztani az is, hogy Zsíros Gé­za ötödszörre is módosítani kényszerült javaslatát. Lakos László (MSZP) úgy érvelt: a földtulajdon jogának átadásához a tsz-közgyűlés kétharmadának többségi szavazata szükséges, s ez szerinte kellő mértékű arány ahhoz, hogy gyakorolják tulaj­donjogukat azok, akik megmű­velik a földet, illetve használatá­ból élnek. A tulajdonátalakulás befagyasztása súlyos veszélyek­kel járna — mondta. Az MSZP képviselője a javaslat elutasítása mellett foglalt állást. Juhász Pál (SZDSZ) az előterjesztő által felvetett gondokat nem vitatta ugyan, de a célokat és a követ­kezményeket másként ítélte meg. Szerinte valóban létezhet­nek olyan termelőszövetkezetek, ahol nem tekinthető legitimnek a vezetés, képesek olyan „szava­zógépet” működtetni, amely egy szűkebb csoport érdekeit érvé­nyesíti. A visszaélések megaka­dályozására tervezett tilalom életbe léptetése azonban elfojta­ná azokat a szükséges gazdasági döntéseket, amelyek elengedhe­tetlenek. Elképzelhető ugyanis olyan eset, amikor üzletileg fon­tos lenne az engedélyezés. Kifo­gásolta azt is, hogy a javaslat nem ismeri el a szövetkezetét legitim vagyonkezelőnek. Nem csupán a földvagyon, hanem az annak használata során felhalmozott vagyonról való rendelkezési jo­got is korlátozni akarja. Megíté­lése szerint a vezetés illegitimitá- sát bizonyítani kívánó javaslat miatt a tsz-ek elveszthetik „jövő­képüket”. Az erre utaló jelnek minősítette, hogy a mezőgazda­ságban hónapok óta szünetelnek a beruházások. A szerteágazó vitában az egyetlen módosító indítványt Dávid Ibolya (MDF) tette. Sze­rinte a törvényjavaslatot indo­kolt lenne kiegészíteni oly mó­don, hogy a szövetkezet a termő­földet nem idegenítheti el, nem terhelheti meg, és határozott időre nem adhatja bérbe. Ameny- nyiben ugyanis a termelőszövet­kezet határozott időre adja bérbe a földeket, és a bérlő szerződés­szerűen teljesít, nehéz felmonda­ni a bérleti megállapodásokat. A határozatlan időre szóló szerző­déskötésnél egyszerűbb a fel­mondás. A soros elnök, Vörös Vince ebben a szakaszában vetett véget a vitának, mivel az általános tár­gyaláshoz még számos hozzászó­ló jelentkezett, ám az idő előre­haladott. Az ülést berekesztve, zárszavában utalt arra, hogy az Országgyűlés a jövő héttől kez­dődően már az új tanácskozási rend szerint ülésezik, hétfői munkanapját e kérdés általános vitájával kezdi meg, amennyiben bizottsági előkészítése befejező­dik. Az Országgyűlés csütörtöki ülésén több külföldi delegáció is bepillantott a magyar törvényke­zés munkájába. A soros elnökök köszönthették a páholyban meg­jelenő Valerio Zanone olasz libe­rális párti képviselőt és kíséretét, Christopher Dodd amerikai de­mokrata párti szenátort, valamint az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének küldöttségét. Nyolcnapi nyitva tartás után, csütörtökön este bezárta kapuit a sorrendben 91. Budapesti Nemzetközi Vásár. A beruházá­si javak tavaszi seregszemléjén 30 ország, Nyugat-Berlin és Hongkong kiállítói hozták el portékájukat. Mint lapunkban is beszámoltunk róla, megoszlot­tak a vélemények a mostani BNV-ről. Sokak szerint nem volt igazi vásári hangulat, úgy, mint máskor, amihez hozzászoktunk. Összegzésképpen a számok mégis magukért beszélnek. Az elmúlt nyolc napban ugyanis ne- gyedmillióan tekintették meg a kiállítást, a különféle szakmai rendezvényeket. Sok volt a kül­földi érdeklődő, nem csupán Eu­rópából, hanem a tengerentúl­ról, az Egyesült Államokból, sőt Délkelet-Azsiából, Japánból is. Üzleteket kötöttek, szándéknyi­latkozatokat írtak alá. Ezek kö­zül is kiemelkedő, hogy egy fran­cia távközlési cég a Videotonnal kíván vegyes vállalatot alapítani, míg Amerika második legna­gyobb vegyipari konszernje a fűzfői Nitrokémiával állapodott meg gyártási együttműködésről, úgynevezett habosított műanyag termékekre. A kapcsolatok to­vábbi elmélyítésében egyezett meg a Tungsram Rt. az amerikai General Elektric-kel. Kilencven vízügyi szervezetet, közműépítő vállalatot és mezőgazdasági kombinátot fog össze a Vibesz Vízgazdálkodási Egyesülés. Az osztrák Terra céggel tárgyaltak vegyes vállalat alapításáról. Ez különböző építőipari gépek kö­zös gyártására szól. ügy tűnik, a BNV egyik nagy Az elmúlt év szeptemberében döntött úgy Gyöngyös Város Ta­nácsa, hogy a település legjele­sebb ünnepeként emlékeznek meg a város alapításának évfor­dulójáról. A városalapító Károly Róbert iránti tisztelet jeleként ezen a napon adják át a díszpol­gári címet és a „Gyöngyösért” kitüntetést. A várossá nyilvánítás 656. év­fordulóján — tegnap délután — a főtéren Károly Róbert szobrát koszorúzták meg. Virágot he­lyeztek el a városi tanács vezető­in kívül — többek között — az slágere volt a frankfurti autósza­lon után most Budapesten kiállí­tott Ikarus — Mercedes mikro­busz. Bár egyelőre még csak az úgynevezett tesztpéldány készült el belőle, viszont a nyugatnémet szakértők szerint ebben az évben legalább százat el tudnának adni a nyugat-európai piacokra. Egyébként az Ikarusnál a piac­váltás igénye felerősödött. Arra törekszenek, hogy ezeket Kelet- Európából a konvertibilis elszá­molású területekre tegyék át. Érdekességnek számít az is, hogy 300 millió dollárral kíván részt venni a Suzuki-autógyártá- si együttműködésben a Dunai Vasmű. Várható, hogy az Esz­tergomban létesülő összeszere­MDF, az MSZDP, az MSZP, a KDNP, a Nemzeti Kisgazdapárt, valamint a Bajza József Kulturá­lis és Hagyományőrző Egyesület és a szakszervezetek városi szö­vetségének képviselői. A rendezvény a városi tanács dísztermében folytatódott, ahol Kis József, a városi tanács elnök- helyettese mondott ünnepi be­szédet. Elmondta, hogy arra az évfordulóra emlékeznek, mikor Széchenyi Tamás vajda, Gyön­gyös és Benevár ura 1334-ben a gyöngyösi jobbágyok kérelmét Károly Róbert elé teijesztette, s (Fotó: Szántó György) lő-üzem acélszerkezeti csarno­kát szállítják majd. Azt is beje­lentették, hogy az Alumíniumi­pari Tröszt hamarosan 14 önálló részvénytársasággá alakul. A magyar — szovjet alumíniume­gyezményt illetően a jövőbeni együttműködésről még nem szü­letett megállapodás. Ahhoz vi­szont ragaszkodnak, hogy a ter­mékeket vüágpiaci áron értéke­sítsék egymásnak. Befejeződött tehát a vásár. Hatása természetesen majd a kö­vetkező hetekben, hónapokban mérhető igazán, amikor a tár­gyalások során létrehozott konk­rét együttműködések bizonyít­hatják eredményességüket. Mentusz Károly ő Gyöngyöst Budával azonos rangra, városi kiváltságra emel­te. A beszéd után az elnökhelyet­tes kitüntetéseket adott át. A ta­nács díszpolgári címet adomá­nyozott Egyed Antal nyugalma­zott tanárnak. A „Gyöngyösért” kitüntetést kapta Molnár József tanár, muzeológus, és Szőke Miklós, a GYSE birkózóedzője. Az ünnepi megemlékezést kö­vetően a testület több kérdésben is döntött, így például arról, hogy megszüntetik a gazdasági ellátó szervezetet. Képviselői reakciók a földtörvénytervezet vitája közben (Fotó: Perl Márton) A várossá nyilvánítás évfordulóján Ünnepi tanácsülés Gyöngyösön Tanár úr — díszpolgár Portréféle a gyöngyösi Egyed Antalról Egyed Antal tanár úr szemé­lyében az idén is olyan ember kapta Gyöngyös díszpolgári cí­mét, akit a város valóban tisztel, szeret. A kitüntetett azon pedagógu­sok egyike, akihez a tanulók hosz- szú évtizedek alatt sem ragasz­tottak pimasz, nevetséges, sértő gúnynevet. Akit ifjan és vén diákként egyaránt többnyire Tó­ni bácsinak emlegetnek akkor is, ha szemtől szemben talán a vi­lágért sem szólítanának így. Ismerősen, barátságosan cseng a neve azok előtt is, akik soha nem nevelkedtek kezei alatt, inkább csak hallottak róla gyermekeiktől vagy másoktól. Ha csak egyszer is találkoztak, beszéltek vele, ráköszönnek az utcán, üzletben, bárhol az or­szágban. Sokesztendős munkás­ságának legnagyobb jutalma ez. Többet jelent neki — vallja meg­győzően — minden egyébnél. Működésének csaknem kizá­rólagos helye — a szülőföldje is. Nemcsak katedrája, hanem csa­ládja is Gyöngyöshöz köti. Im­már közel másfél százada, hogy megtelepedtek itt az ősei, s örök­lődik a famíliában generációról generációra a keresztneve is. Kedves emlékek sokasága ma­rasztalta, s hívta vissza, amikor sorsa a legjobb akarat ellenére is kis kitérőre kényszerítette. Nem vált ugyan a kárára, hogy a szegedi tanárképzőié lvégezvén polgári iskolai oktatóként egy mindszenti magániskolában kezdte, majd Gyulán folytatta hivatását — emlegeti. Ám szíve szerint jobban szeretett volna mindjárt itthon tanítani, ahová egykori nagy hírű igazgatója, Balázs Piri Lajos sajnos csak ké­sőbb tudta hazahívni. S ha nincs ez a kis távoliét — kimarad az életéből Szeged is, amire oly jólesően gondol mind­máig. Mert korántsem amolyan egyszerű diákéletben volt része! Hiszen képzős társaival egyete­mi előadásokat is hallgatott. Nem akárkikkel, például Riesz Frigyessel, a már huszonnyolc évesen professzor Bay Zoltán­nal, vagy a későbbi Nobel-dijas Szent-Györgyi Albertiéi hozta össze a szerencséje. No meg — ki ne maradjon —, tanársegéd volt akkor az a Darvas Andor is, aki utóbb az egri főiskola igazgató- helyettese lett. Nagyra értékeli, hogy mate­matika — fizika szakos létére a közgazdasági, mezőgazdasági, történelmi ismereteket is elég jól elsajátíthatta mestereitől, s pél­daképei erős hatást gyakoroltak egész tanári fejlődésére. Úgy ér­zi, hogy kétségkívül megkönnyí­tették számára a helytállást a gyöngyösi polgáriban, felső-me­zőgazdaságiban, tanoncintézet- ben, gimnáziumban, techni­kumban s főiskolán egyaránt. Miközben erről beszél, éppen csak érinti, hogy nyilvánvalóan sokoldalú érdeklődésének, ki­tartó igyekezetének, szorgalmá­nak, a már felnőtt fejjel elvégzett egyetemnek is lehet valamicske köze eredményeihez, sikereihez. Szerényen majdnem elhallgatja, hogy közéleti feladatainak is mindig tisztességgel eleget tett, noha a politikát már tényleg nem tanulta Szegeden. Sőt Pesten sem. Katonaság, hadifogság után, nevelői munkája mellett lett a vá­rosi-járási pedagógus-szakszer­vezet elnöke, a járási tanács tag­ja, vb-tagja, városi népfrontel­nök. Katedráját csak rövid időre volt képes elhagyni akkor is, amikor határozott, kemény pa­ranccsal az egyébként megbe­csültebb tanácsi apparátus okta­tásügyi területére rendelték. Az sem csábította, s szédítette meg, amikor 1956 őszén a város akkori első emberévé — a mun­kástanács elnökévé — választot­ták. Tanár maradt a tanácsházán is, akitől a forrófejűek is csak higgadtságot, mértéktartást, jó­zanságot, logikát, okosságot ta­nulhattak. Gyöngyösön rend volt, nem folyt vér, a szabadság- harc tisztaságát végig megőriz­ték. A gimnáziumban töltött időt pályája legértékesebb, legkedve­sebb szakaszának tartja. Jeles diákok egész sorát bocsátotta in­nen útjaikra, de a szerényebb ké­pességűek miatt sem kell éppen szégyenkeznie. Büszke arra, hogy volt eset, amikor egyszerre három régi növendéke is mate­matikusnak készült a nemzetkö­zi rangú fővárosi egyetemen! Ta­nítványaiból lett nem egy kollé­gája, van, aki ma már tanszékve­zető egyetemi tanár, főiskolai docens, kandidátus, a matemati­kaitudományok világjáró dokto­ra. Vagy netalán országhírű kari­katurista, tv-szerkesztő, jó nevű újságíró, kórházigazgató. Töb­ben főorvosok, számosán vezető mérnökök. — Inkább róluk kellene írni! — biztat. — Sokkal érdekeseb­bek tőlem, még ha mindjárt én is lettem most Gyöngyös város díszpolgára. Minden kitünteté­semnél többet ér nekem, hogy nem dolgoztam hiába. Diákjaim körében szigorúságom ellenére sem szereztem haragosokat, sok­sok hallgatómnak az is valósággá vált, amiről jómagam legfeljebb csak álmodtam. Jóllehet — mennyien tudjuk! —, a tanár úr sem éppen minden­napi ember! Negyvenhárom évi szolgálat után, már nyugdíjas- korban tért pihenőre. Pályafutá­sa során előfordult, hogy a sport­nevelésben is meglepte a szak­mát, megyei versenyt nyert inté­zete csapatával. Aztán például még idősebb fejjel is képes volt megújulni. Amikor a gyöngyösi főiskolára hívták — ahol előbb oktatott, majd búcsúzásáig a kol­légium igazgatója volt —, a föld­mérést is kitanulta, hogy a mező- gazdasági intézményben ezt se hiányolják nála. Díszpolgári elismerése előtt — s ez sem kevés! — kiérdemelte az Oktatásügy, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, a Munka Ér­demrend ezüst fokozata kitünte­téseket, és a matematikusok kö­rében évente az egész országból csak néhányat megtisztelő Beke Manó-díjat is. Nem utolsósor­ban: diákjai mellett kedvenc tan­tárgyain mindkét gyermekéből komoly szakembert nevelt fele­ségével. Leánya építészmérnök, fia hőerőgépész — ugyancsak Gyöngyösön. Úgy is sommázhatnánk: saját hazájában is prófétává tudott válni. Amit — igazán elhiheti Egyed Antal tanár úr — nem túlságosan sokan mondhatnak el maguk­ról... Gyóni Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents