Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)

1990-06-22 / 68. szám

1990. június 22., péntek _____Hírlap__________________________________3. Ú jabb titokról hullott le a lepel Nem kerül Visontára radioaktív hulladék! A közelmúltban nyitották meg a Moszkvában akkreditált külföldi tudósítók előtt a P. I. Ba­ranov Központi Repülőgéphaj­tómű Intézet (CIAM) kapuit. A repülőgephajtómű-gyártás központjának tekintett intézet fontos szerepet játszik a szovjet repülőgépfejlesztésben és gyár­tásban. Az intézethez tartozik egy tudományos-kutatókomple­xum és egy kísérleti-kutatóköz­pont. A műszaki felszereltség le­hetővé teszi gyakorlatilag min­denféle teljesítményű és tolóere­jű hajtóműkonstrukciók bevizs­gálását. Minden feltétel adott a repülőgép-hajtóműveknél alkal­mazott anyagok, alkatrészek és részegységek szilárdsági vizsgá­latára. A próbapadok bonyolult optoelektronikai berendezések­kel, lézertechnológiával, holog­ráfiái és számítástechnikai adat- feldolgozó eszközökkel vannak felszerelve. Műszaki és üzleti szakembe­rek számára egyaránt érdeklő­désre tarthatnak számot az inté­zetben létrehozott különféle diagnosztikai komplexumok és berendezések. Gyártási lehető­ségeinek realizálása érdekében a CIAM folyamatosan bővíti vi­lágpiaci kapcsolatait, tervezi ve­gyes vállalatok létrehozását. Az egyik ilyen vegyes vállalat a „Turbó-Teszt” vállalja a turbore- aktív hajtóművek magassági-kli- matikai próbapadokon és repülő laboratóriumokban történő be­vizsgálását, a kísérleti eredmé­nyek alapján korszerűsítési ja­vaslatok kidolgozását, a bevizs­gáláshoz szükséges automatizált rendszerek gyártását, a bevizsgá­lási eredmények feldolgozásá­hoz szükséges számítástechnikai programrendszerek kidolgozá­sát és más hasonló feladatok megoldását. (APN) A tó további regenerálására Balotonkutatási Alap Balatonkutatási Alap néven alapítványt hozott létre a Ma­gyar Tudományos Akadémia ti­hanyi Limnológiai Kutatóinté­zete, és összefogásra szólítja fel a különböző szakágak kutatóit, valamint a Balatonból élő ide­genforgalmi, kereskedelmi, ha­lászati szervezeteket. A tervek szerint az alapítványból finanszí­rozzák majd azokat a tudomá­nyos rendezvényeket, kutatási programokat, amelyek elenged- hetelenül szükségesek ahhoz, hogy a Balaton állapota ne csak stagnáljon, hanem a tó regenerá­lódjon is. Salánki János akadémikust, a tihanyi intézet kutatóját az ala­pítvány kuratóriumának elnökét arról kérdezte az MTI munkatár­sa, hogy milyennek látja a Bala­tont az 1990-es évi nyári idegen- forgalmi szezon indulásakor. Mindenképpen fürdésre alkal­masnak és lényegesen tisztább­nak, mint tíz évvel ezelőtt — mondotta. A tó állapotának romlása megállt, de az egykori, mondjuk 1960-as állapotát az ezredfordulóra csak akkor érheti el, ha folytatják a megkezdett vé­delmi programot, és folyamatos ellenőrzéssel kiszűrik az újabb veszélyforrásokat. Salánki akadémikus elmond­ta: a kutatások során tisztázó­dott, hogy az 1965-ös és 1975-ös tömeges halpusztulás a DDT — azóta már nem használatos nö­vényvédőszer —, illetve a mező- gazdaságban alkalmazott más vegyszerek rovására írható. A Balaton algaháztartása a tóba került nagy mennyiségű foszfor miatt 1981-82-ben megtízszere­ződött. Ez nemcsak a fürdőzőket zavarta, hanem a tó élővilágát is, főleg a halállományt. A tóparti mezőgazdaság átalakítása, a kis- balatoni szűrőrendszer működé­se csökkenti a veszélyt, ugyanak­kor nő a nehézfémek mennyisé­ge a tóban, ami főleg a halak el­lenálló erejét gyengíti. Az iszap felső rétegében felhalmozódott foszfor állandó ellenőrzést igé­nyel. ígéretesnek tűnik az a terv, amely szerint „felporszívóznák” a Balaton medrét, és eltávolíta­nák a legfelső iszapréteget. Salánki János végül hangsú­lyozta, hogy a Balaton védelme elképzelhetetlen összehangolt, komplex kutatások nélkül, s eh­hez nagy szükség van a külföldi szakértők tapasztalataira is. A Balaton-parti intézet alapítvá­nyával mindezek anyagi hátterét kívánja megteremteni. (MTI) Az utóbbi hetekben Visontán és Abasáron a la­kosság körében elterjedt a „hír”, miszerint a Gaga­rin hőerőmű területén atomhulladék elhelyezésére, tárolására vonatkozó építkezések vannak folya­matban. A félreértések elkerülése végett nyomaté­kosan kijelentjük: a lakosság félelme teljesen alap­talan. A Gagarin Hőerőmű Vállalat semmiféle ra­dioaktív hulladékot nem tárol, ilyen célú építkezé­sek a vállalat területén nincsenek folyamatban. A méréstechnikai célokra használt izotópok szaksze­rű kezeléséről — KÖJÁL-előírások alapján — erre kijelölt szakember gondoskodik. A lakossági félelmet, szóbeszédet, feltehetően az ipari izotópok — nem radioaktív hulladékot! — ed­digieknél biztonságosabb elhelyezésére létesítendő új izotóptároló okozza. A Gagarin hőerőműben 1974-től alkalmazunk úgynevezett ipari izotópot a bányától átvett szén ha­mutartalmának folyamatos- mérésére. Emellett 1981-től kis aktivitású izotópokkal mérjük pl. a sa- lakpernyezagy sűrűségét, pernyemennyiséget és 1987-től a kazánok dobvízszintjét. Jelenleg össze­sen 17 db izotópot alkalmazunk az erőműben mé­réstechnikai célokra. Ezeknek együttes tömege nem haladja meg az 5 dekát! A beépített izotópok zárt kivitelűek. Ez azt jelen­ti, hogy olyan védőtokokban vannak elhelyezve, amelyekből csak egy résen keresztüljuthat ki sugár­zás, így az jól irányítható kizárólag a mérendő anyagfelületre. Az izotópok kis aktivitása és a biz­tonságos védelem következtében a mérőműszer környezetébe sugárzás egyáltalán nem juthat ki, ezt a rendszeres ellenőrző mérések is igazolják. Az izo­tóppal üzemelő műszerek közvetlen térségében emberek huzamosan dolgozhatnak. Az izotópok elhelyezése eddig a széntéri vagon­buktató melletti tárolóhelyen történt, azonban a széntér bővítése miatt másik tárolóhelyet kellett ki­jelölni. A Gagarin hőerőmű tehát zárt ipari raktáré­pület létesítését tervezi, amelyhez az illetékes szak­hatóságok hozzájárultak. A szabályosan építendő nagybiztonságú tárolóból a legcsekélyebb sugárzás sem juthat a környezetbe! Ezt a nemzetközi és hazai előírások maradéktalan betartása garantálja. A lakosság körében félelmet és zavart okozott bi­zonyos "Sugárveszély” feliratú jármű megjelenése is az erőmű területén. Szóba került az a feltételezés, hogy a jármű radioaktív hulladékot szálh't az erő­műbe, tárolás céljából. A „Sugárveszély” jelzéssel ellátott jármű az erő­mű új kazánjait építő lengyel vállalkozók mozgó műszerállomása. A speciális mérőkocsiban ron- csolásmentes anyagvizsgálatra alkalmas, izotóppal ellátott műszer van beépítve. Ezzel „világítják át” röntgen sugár helyett a hegesztési varratokat, s a fil­met ugyanúgy ellenőrzik, mint a röntgenfelvételt az orvos. A mérőkocsi közúti közlekedésre engedély- lyel rendelkezik. Az erőmű rekonstrukciós munká­inak befejeztével, kb. 1990 végére a mozgó műszer­állomásra már nem lesz szükség. A „Sugárveszély” felirattal kapcsolatban hang­súlyozzuk, hogy előírás az, hogy mind az izotópok­kal üzemelő műszereket, mind a mérőhelyet, mind pedig a tárolóhelyet „Sugárveszély” jelzésű táblá­val kell ellátni. Összefoglalva, hangsúlyozni szeretnénk, ma már elterjedten alkalmazzák a radioaktív izotópokat az élet minden területén, mint például az orvosi ellá­tásban, ipari méréstechnikában, technológiai folya­matok szabályozásánál, stb. Az izotópokkal üze­melő műszereket nagyfokú védelemmel látják el, mivel ezek legtöbb esetben emberi irányítás alatt állnak, vagy a műszer közelében emberek dolgoz­nak. Ezek a műszerek nemhogy a környezetükre, de a kezelőjükre is veszélytelenül kell, hogy mű­ködjenek, s a Gagarin hőerőműben így is működ­nek! A lakosság ezúton történő megnyugtatása végett ismételten hangsúlyozzuk, a Gagarin Hőerőmű Vállalat semmiféle radioaktív hulladékot nem tá­rol, a vállalat területén ilyen célú építkezések nin­csenek és nem is lesznek! A híresztelésekkel ellen­tétben a méréstechnikában használt zárt ipari izo­tópok állandó tárolására szolgáló új raktárépület létesítéséről van szó. Kérjük a környezetünk lakosságát és a munkánk iránt érdeklődő széles közvéleményt, hogy a nyug­talanságot okozó rosszindulatú szóbeszédnek ne adjanak hitelt. Bármilyen kérdésben forduljanak az erőmű illetékes szakembereihez, akik kötelessé­güknek tartják a hiteles tájékoztatást. A munkánk minőségét javító észrevételeket és javaslatokat pe­dig ezután is köszönettel fogadjuk. Bódi Béla vezérigazgató Növekszik a lakossági devizabetét összege Az idén öt hónap alatt több mint 40 százalékkal növekedett az OTP-nél belföldi devizaszám­lákon elhelyezett pénz értéke. Az emelkedés azért is figyelem­reméltó, mert ez idő alatt forint­betétek összege (255 milliárd) lényegében nem változott. Az OTP-nél a lakossági devi­zaállomány most 33,2 milliárd forint értékű, míg december vé­gén 23 milliárdos volt. A pénzin­tézetnél elmondták, hogy az utóbbi időben többen, akik ed­dig NSZK-márkában tartották devizájukat, más pénznemre vál­tották át a számlájukon lévő pénzt, attól tartva, hogy a német valutaunió következtében csök­kenhet a nyugatnémet márka ár­folyama. Az IBUSZ-nál is jelentősen nőtt a devizaállomány. Míg de­cember 31-én 4,4 milliárd forint értékben őriztek lakossági devi­zát, addig most már 6,4 milliárd forintot tesz ki a valutaszámlák összege. A bürokrácia útvesztője, avagy csak rendszerváltozás? Dinnyésháton pihenni... Akik majd' harminc éve még a Szathmáry-püspökség egykori, Sá- mágyi csatornáig húzódó területén éltek, nem is gondolták volna, mekkora jelentőséggel bír később lakóhelyük. Számukra természe­tes volt az, ami napjainkban már szigorú előírások közé szorított: vízparton lakni vagy tartózkodni. Tiszanána-Dinnyéshát a mai időkre kisebb zártkertekre dara- bolódott. A község meghatározó testületéi — érthetően — igen jó lehetőséget láttak a kikapcsoló­dást nyújtó parcellák kialakítá­sára. Cselekedtek—és 1987-ben megkezdődhetett a kiosztás. Most mégis keseregnek Tiszaná- nán. Miért késik a harmadik ütem? — A részletes rendezési terv szerint — ad felvilágosítást Pállal János, a tanács elnöke — három ütemben kell megvalósítani a zártkerti telkek létesítését Diny- nyésháton. Az elsőben — három esztendeje — 165-öt alakítot­tunk ki, ebből ötvenöt volt taná­csi kezelésben, a többi a termelő- szövetkezetében. Tavalyelőtt és a múlt évben ment végbe a máso­dik lépcső. Gondunk egyikkel se volt. Nem úgy, mint most, a har­madik ütemmel. A tanácselnök tervrajzokat te­rít az asztalra. Két változat ké­szült belőle. A második a szak­emberek szerint igazán korszerű megoldás. Kedvez a beépítési lehetőségeknek, emellett igen esztétikus. — A megbízást a tervkészítés­re még 1989 januátjában jóvá­hagyta a közgyűlésünk — mond­ja Godó Lajos, a helyi Petőfi Ter­melőszövetkezet elnöke. — A tervezés dija egyébként megha­ladta a 373 ezer forintot. Úgy tű­nik, feleslegesen kidobott pénz. Késik ugyanis a valóra váltás! Még ma sem tudjuk, indíthatjuk- e egyáltalán a harmadik ütemet. Május 15-én volt a szakhatósági bejárás. Huszonkilenc szerv képviselőjének küldtünk meghí­vást, tizenhatan el is jöttek. A többi helyről írásban érkezett szakvélemény. Ezen az ülésen hallottuk a megyei tanács építési és vízügyi osztályának munka­társától, Bak Lászlótól, hogy a tanácsi vb addig ne foglalkozzon e témával, amíg az osztály nem ad véleményt. — Közben ülésezett a Teléb (településfejlesztési és építési bi­zottság) is — toldja meg a mon­dottakat Pállai János. — Úgy tu­dom, a bizottság a parlamenti ál­lásfoglalásig nem kíván javasla­tot tenni... Ne ragaszkodjanak a régi előírásokhoz Mindkét vezető úgy nyilatko­zik: a szándékuk tisztességes. Pi­henésre kiválóan alkalmas ez a Tisza-tóhoz közeli rész. Ezért is gondolnak a továbbfejlesztésre, és üdülőterületté szeretnék for­málni azt. Ám sajnos ezzel is vannak bonyodalmak. — Egy 1983-as rendelet sze­rint zártkerti telken legfeljebb 30 négyzetméteres építmény lehet — avat be a fejtörést okozó fejle­ményekbe a tanácselnök. — Ta­valy novemberben kértük a sza­bályzat módosítását. Pusztán azért, hogy ne az történjék Diny- nyésháton is, ami sok helyen az országban: szabálytalan építke­zések! Kértük, hogy 55 négyzet- méteres épületekre adjanak le­hetőségeket, tetőtér-beépítéssel. Jött is az ígéret a ÉVM-től, de az az is maradt. — Később — folytatja Godó Lajos — a Köhém (Közlekedési, Hírközlési és Építési Minisztéri­um) főosztályvezető-helyettese, LaárÁrpádarról biztosított ben­nünket, hogy támogatja a kéré­sünket. A megyei tanács illetékes osztálya viszont nem tudni miért, ragaszkodik a régi jogszabály­hoz, az OÉSZ (Országos Építési Szabályzat) előírásaihoz. Pedig jó lenne már most úgy kiadni a telkeket, hogy lehessen rájuk na­gyobb épületet húzni, hisz min­denki tudja, hogy a dinnyésháti parcellák elsődlegesen a pihe­nést szolgálják. A szabályok parancsolnak A megyei tanács elnökhelyet­tesének szobájában nyilvánvaló, milyen kérdésekre keressük a vá­laszt. Vajon a bürokrácia a gátja a dinnyésháti telekosztás befejezé­sének? Netán a földtulajdonlás körüli bizonytalanság? Ha egy­szer a szaktárca támogatja vala­mely elavult szabály felülvizsgá­latát, esetleg módosítását, hely­ben miért nem lehet ehhez csat­lakozni? A feleletek megadására a legilletékesebb Ott László me­gyei főépítész, aki egyben a már említett Teléb vezetője is. — Az OÉSZ előíija, hogy víz­parti részen csak részletes rende­zési terv alapján lehet parcelláz­ni. Az első két ütem Dinnyéshá­ton már rendben lefutott. A har­madiknál újra előtérbe került a korábbi kívánalom (tudniillik az építési szabályzat módosítása), hisz már kezdettől üdülőterület­té szerették volna ezt a részt nyil­váníttatni a tiszanánaiak. — Tulajdonképpen mi ennek az akadálya? — Az építési szabályzat és a kormány Tisza-tóra vonatkozó döntése — világosít fel dr. Aszta­los Miklós elnökhelyettes — megtiltja, hogy a tóba közvetle­nül szennyvizet vezessenek. Ez csak csatornával lehetséges. Igen ám, de a csatornát a kiskörei erő­műhöz kellene vinni, az pedig négy kilométer! Annak a költsé­gei pedig... — Nincs tehát megoldás? — Dehogynem — válaszolja a megyei főépítész. — A tó mentén is ki kellene építeni a regionális szennyvízelvezető rendszert. Akárcsak tettük azt a Mátrában. De ez utóbbi is legalább húsz évünkbe került. Mindez túlnő a megye hatáskörén. A megoldás tehát a zártkert. — Valójában pont arról van szó Dinnyésháton... — Ha nem vízpartról lenne szó, akkor a helyi tanács végre­hajtó bizottsága minden külső beavatkozás nélkül dönthetne. A szabályok szerint ez esetben viszont ezt megelőzően a Teléb javaslata is szükséges. — Nos, Tiszanánán pont ezt hiányolják! Ott László válaszul egy emlé­keztetőt vesz elő a vaskos aktá­ból. A bizottság május 25-i ülé­sén készült. Benne az szerepel, hogy a testület elfogadja a diny- nyésháti terv második változatát, s azt javasolja megvalósítani. A kivitelezők figyelmébe ajánlott szempontok az ottani erdőt és a Tisza-tóLvédik. — A terv hozzánk csak ápri­lisban érkezett — teszi hozzá á főépítész. — Egyébként most már csak a szakhatósági vélemé­nyeket kell megismernem, s már terjeszthetik is a javaslatot a köz­ségi tanács végrehajtó bizottsága elé. Szerintem ez egy jól előké­szített, a jogszabályok szerint tel­jes mértékben végigvitt rende­zésiterv. Hiba, mulasztás fel sem merülhet! Minden az előírások­nak megfelelően történt. * A megyei tanácson megismert információ szerint a késedelem oka volt feltétlenül az a mellesleg helyénvaló önmegtartóztató ma­gatartás, ami a földtulajdonlás sejthető módosulásával függött össze. Bizonytalanságot idézett elő ez a hivatalokban, de — dr. Asztalos Miklós elmondása sze­rint — a tiszanánai döntésre jo­gosultak esetében is. Ez utóbbi lehetséges, ám az is igaz, ők már régóta szorgalmaz­ták a harmadik ütem megvalósí­tását, s még ebben a furcsa „légü­res térben” is megpróbáltak ten­ni valamit. Az Országgyűlés döntése előtt megkeresték Nagy Ferenc földművelési minisztert, aki válaszában a honatyák állás- foglalásától tette függővé, hogy mi lesz a dinnyésháti 140 telek sorsa. Ó engedte sejtetni azt is, hogy a tervezetben már akkor szerepelt a kitétel: az értékesítési tilalom alól két kivételt enged­nek. A zártkertek, illetve az üdü­lőtelkek céljára való eladást. Azóta megszületett a törvénye módosítás, tartalma a lapokból ismert. Tenni azonban csakis ha­tályba lépett, a Magyar Közlöny­ben kihirdetett jogszabály alap­ján lehet. Hogy ez mikor lát nap­világot, arról — korábbi tapasz­talatok nyomán — vannak isme­reteink. Mindenesetre a valami­vel nagyobb fokú területi önálló­ság bizonyára jobban segítette volna a dinnyésháti telkek sorsá­nak mielőbbi rendezését. S ak­kor talán a helybeliek is megkí­mélhették volna magukat a feles­leges bosszúságtól. Szalay Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents