Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-19 / 65. szám
Igazi rendszerváltást október előtt Király Zoltán a kompromisszumos népszavazási javaslatról Király Zoltán 20 ezer aláírást gyűjtött a népszavazással való köztársaságielnök-választás mellett A^lParlament hétfői ülésén Németh Miklós független képviselő kompromisszumos javaslatot terjesztett a plénum elé a köztársaságielnökválasztás mikéntjéről. Ennek lényege: a Parlament most válasszon köztársasági elnököt, ám csak két esztendőre, s időközben sor kerülhetne a véleménykérő népszavazásra, amelynek során a módosított alkotmány néhány lényeges kérdéséről is állást foglalhatnának egyúttal az állampolgárok. A politikus hangsúlyozta, hogy javaslatát Király Zoltánnal közösen terjeszti elő. Az ülés szünetében az MTI munkatársa megkérdezte Király Zoltántól, az immár a függetlenek padsorában ülő képviselőtől, nem érez-e valamiféle ellentmondást népszavazást kérő aláírásgyűjtő akciója, illetve a kompromisszumos javaslat között. Király Zoltán szerint az indítvány nem mond ellent a népszavazásnak, sőt erősíti azt. Amennyiben a Parlament elfogadja a kompromisszumos javaslatot, az állampolgár garanciát kap arra, hogy végül is a többségi akarat fog érvényesülni. Kompromisszumos javaslatunk nem teszi semmissé a népszavazást — mondotta Király Zoltán —, csak azt szolgálja, hogy a köztársasági elnöki jogintézmény mihamarabb stabillá váljon. Az indoklásunkban jeleztük: a javaslat elfogadásával a Parlament kifejezésre juttathatja, hogy nem ellensége a közvetlen demokráciának. A népszavazást egyébként sem lehetne decembernél hamarabb kiírni, s az aláírásgyűjtésnél sem volt szó azonnali népszavazásról. — Számomra elvi szempontból fontos — folytatta —, hogy a népakarat megnyilvánulhasson, s ne pártvezetők döntsenek, a napi politikai aktualitásoktól függően, az elnöki intézményről. Ügy érzem, sok minden nem szent a Parlament előtt, például a népakarat. S éppen olyanok papolnak erről, akik személy szerint nem mérették meg magukat egyéni választókerületben. Maga az ötlet egyébként egy állampolgártól, nevezetesen Hutyra Gyulától származik, aki levélben fordult hozzám néhány nappal ezelőtt. Független képviselőtársaimmal, s alkotmányjogászokkal is megvitattuk a javaslatot, s azt követően terjesztette azt Németh Miklós a Parlament elé — mondotta Király Zoltán. (Folytatás az 1. oldalról) A napirend előtt többek között javasolták, hogy az interpellációkat a képviselők egyötödének támogatásával lehessen benyújtani. Az MDF felkérte a többi parlamenti frakciót, vállalják az ön- kormányzatról és választásról szóló törvényalkotás felgyorsítását. Október közepe helyett már korábban tarthassák meg az igazi rendszerváltást lehetővé tévő helyi tisztségviselők cseréjét. Volt, aki az előrehozást szerencsétlennek minősítette, míg mások támogatásukról biztosították. Élénk szóváltások után végre megkezdték az alkotmánya módosítás vitáját. Többen a köztársaság hivatalos címerének formáját boncolgatták, s volt, aki alkotmányba rögzítendőnek tartotta a tömegsportoláshoz való jogot és lehetőséget. Nagyobb érdeklődés kísérte a független képviselők javaslatát a vitatott köztársaságielnök-választás mikéntjéről. (Erről részletesebben a Király Zoltánnal készített interjúban számoltunk be). Az ebédszünet után is visszatértek a képviselők a köztársasági elnökről folytatott vitára. Az MSZP nevében Horn Gyula visz- szautasította azokat a vádakat, hogy a szocialisták egyéni ambícióktól vezérelve támogatták a népszavazást. Horn Gyula szá- monkérte a kormányon, hogy a művelődési és oktatási miniszter néhány napja alkotmánysértő szerződést kötött az egyházakkal, amely ellentmond az állam és az egyház szétválasztásának. A minisztérium államtitkára cáfolta, hogy az egyezménnyel kötelezővé akarnák tenni a hitoktatást, ám a képviselő fenntartotta véleményét, nogy alkotmánysértés történt. A alkotmánymódosítás vitája során a Fidesz és az MSZP több képviselője javasolta, hogy a kétharmados törvények sorába vegyék fel a tervezett földtörvény- módosítást is, ezt azonban a kisgazda képviselők élénken ellenezték. Az Országgyűlés mai munkanapján várhatóan a kedvezményes lakáskölcsönök adóztatása és a földtörvény-módosítás is sorra kerül. A kettős hatalom árnyékában Úr napja Egerben, 1990júniusában Egerben, a bazilikában Ács István segédpüspök mondta az ünnepi szentmisét, és vitte a Monstranciát az Ur napi körmenetben az elmúlt vasárnap este. Ex a kora nyári időszak az egyházi életben sorozatban hozza az ünneplési, megnyilvánulási késztetéseket. Az évszázados hagyomány szerint a hívek a templomból kivonulnak ilyenkor az utcára, ott imádkoznak, énekelnek, ott vallják meg hitüket, mert az Istenbe vetett bizalom másokra is ki akar áradni. (Fotó: Perl Márton) Veszélyesebb időkben is részt vettem ezeken a régiesen procesz- sziónak nevezett szertartásokon, mert szerzetestanáraim — főként édesanyám — erre neveltek. Most azonban nemcsak az istenhívő áhítata indított a kétórás élmény megszerzésére. Haladva az időben, napjainkban is összege- ződnek a dolgok, s a ritka pillanat, amikor a felszabadultság érzése éppen a legjámborabb, ezért legfélénkebb emberekben is kifejezést, formát keres, nem árt odafigyelni, hogyan is változik a közvetlen környezetünk, az a néhány ezer ember, akivel naponta módunkban áll találkozni. A bazilikában a padsorok megteltek, a mellékhajókban is. Ezernyi ember ünneplőben, fiatalok, öregek vegyest. Még a tavalyi létszámhoz képest is nagy a növekedés, illendően öltözött és a liturgiáról nemcsak valamit sejtő fiatalok is szép számban megélték ezt a szertartást. Protokoll-listám nincs, nem is volt, Isten előtt mindenki egyenlő. A hatalom volt és leendő nagyjai rangrejtve, áhítatban, a damaszkuszi út kötelező hamuszürkéjét tartva arcukon ülnek a padokban, vagy állnak inkább az oszlopok mögött. Tartásuk elárulja, hogy ismét itt vannak, nagyon jól tudták, honnan maradtak távol akkor is, amikor az érdek, a kényszer és „egyéb fontos hatalmak” fenyegették őket, mindenkit. Nos, ez az ezernyi ember hallgatja a püspököt, aki igehirdetési kötelezettségének tesz eleget; a templomi oltár „szerepével” ösz- szehasonlítja, lélekben csaknem azonosnak, olyan fontosnak ítélve a családi asztalét. S míg ezen a gondolatsoron elindulunk a lélek táplálékát jelentő hittitkokig, nem lehet nem észrevenni, hogy a szertartást végzőfőpap, az oltár körül szolgálók szövegeire milyen mélyről indula válasz, menynyire egy lélegzettel adják a feleletet a hívők. És az énekek. Az évszázados dallamok, az apák- nagyapák, anyák-nagyanyák által énekelt dallamok — Takács István nemes gondolatokat ébresztő freskói alatt — közösséget hoznak létre, olyat, amiről a kényszer diktálta egyesülések sosem tudhatnak: itt mindenki a gyónás, a lelkiismeret kereteire bízza magát, meg kell vallania bűnösségét, hogy megtisztulhasson. Mert a hit, annak tételes rendje, mondhatnánk külső kerete, formája, a vallás, a közösség megteremti azt a titokzatos kapcsolatot a mindennapiság és az azon túli világ között, amitől elnyerjük, elnyerhetjük emberi méltóságunkat. A misztika csábításából máris ocsúdunk, mert a főpap megindul a tömeggel együtt, attól szorosan körülzárva, követve a négy oltár felé, ahol újra és újra az evangélium hirdettetik, a csodák, a misztériumok, amik nélkül kiüresedett az életünk. S míg az alkonyati napsütésben a főpap osztja az áldást az Eucha- risztiával, a tömeg, az imádkozóéneklő nép egyben marad. Egykét idegenforgalmi kíváncsin kívül nincs olyan, aki kívülről szemlélné ezt az egész vonulást, nincsenek loboncos és nyegle közbeszólók, mint nem is olyan régen. A processzió átkoszorúz- za a székesegyház tömbjét. S bár néha a járókelőkre kitekintenek a rebbenő tekintetű fiatalasszonyok és ékesebb családtagjaik, az ezzel együtt ünnepélyes nyilvánosságot egy zárt fegyelem, méltóságos gyülekezet vállalja. Nolite timere — mondotta Jézus tanítványainak. Ne féljetek! — mondjuk mi is, hiszen átestünk a próbán, tudjuk, mit vesztettünk, hogyan tették-állították szé- gyenpadra, zárták kalodába hitünket. Ezt a megalázott Szívünket, tudatunkat visszük most Európa felé, és mai állapotunkat nem véletlenül hasonlítjuk a török utáni időkhöz! Nolite timere! — Ne féljetek! — ismétlem meg, mert ez a nép még mindig nem hiszi el, hogy már nincs félelemre oka. Még mindig nem hiszi egészen, hogy az ő kezében van, lesz a hatalom. De hit nélkül nincs győzelem. Ebben a körmenetben a nyolcvanéves asszony is ott topogott, a hamvas tekintetű lány is, a szálfa tartású értelmiségi is, a munkás is, a paraszt is, az a bizonyos néma hatalom. És imádkozott. Akár szociológiai tanulmányanyagként is ajánlanám ezt a kétórás bazilikái eseményt azoknak, akik a hatalomról, a hatalom alatt élőkről és a hatalom iránt éhesekről gondolkodni szoktak. Az esemény még sok egyebet is ébresztgetett bennünk, bennem, miközben a Te Deum felhangzó zárósorai gyarlóságunkra is emlékeztettek: In Te, Domine, speravi, non confundar in ae- temum — ízes archaikus magyarsággal: „Benned van minden reményünk, ne hagyj soha szégyent érnünk.” Igen, igen, mi is a szégyen? Farkas András 173 ezren írták alá az MSZP javaslatát (Folytatás az 1. oldalról) A továbbiakban kifejtette: az MSZP — mint ahogy Horn Gyula parlamenti beszédében leszögezte — elvi kérdésnek az általános és közvetlen titkos választást tartja, azt pedig a politikai pártok közötti megállapodás tárgyává lehet tenni, hogy ez mikor, hogyan és milyen formában történjen meg. Hangsúlyozta: nem Göncz Árpád személye ellen van kifogása a pártnak. Abban az esetben azonban, ha a népszavazás eredménye szerint a nép közvetlenül kívánja az elnököt választani, az akkor funkcióban lévő köztársasági elnöknek le kell vonnia a konzekvenciát. Ugyanakkor elképzelhető — tette hozzá —, hogy a népszavazás nyomán is Göncz Árpád tölti be e tisztséget. Az újságírói kérdések nyomán elhangzott az is, hogy a szocialista pártnak nincs elnökjelöltje, arról azonban van elképzelése, hogy milyen államférfi lenne alkalmas a bonyolult politikai helyzetben e poszton. Észerint nagy tudású, tekintéllyel bíró, köztiszteletben álló személyiséget kell választani. Adott időben az MSZP-nek is el kell majd döntenie, hogy állít-e önálló jelöltet, vagy támogat másokat. Polgár Viktor szólt arról is: ma felmérhetetlen, hogy a társadalomban azok vannak-e többségben, akik a választást a Parlamentre bízzák, vagy azok, akik népszavazást kívánnak. Az tény azonban, hogy egy hét alatt 173 ezren írták alá az MSZP listáit, és Király Zoltánnak is sikerült 20 ezer további aláírást gyűjtenie. Ugyanakkor az is közismert, hogy más pártok — az MDF, a Fidesz, az SZDSZ — tagjai közül is többen pártvezetésüktől eltérő véleményt képviselnek e kérdésben. Végül Szekeres Imre kijelentette: a 173 ezer aláíró nem hatalmazta fel az MSZP-t a kompromisszumra. Az Országgyűlés dönthet az indítványnak megfelelően, s azt a párt tudomásul veszi. Ezen túl — csakúgy, mint a többi parlamenti párt — mérlef eli, nogy milyen álláspontot épviseljen az Országgyűlésben. Miközben a kelet-európai országok többsége az európai házban szeretne legalább albérletet kapni, Románia inkább a (közel- és távol) keleti példákat követi. Ennek persze jelentős hagyományai vannak, hiszen Ceausescu alatt virágzott a román-kínai barátság, s most úgy tűnik, hogy az új rezsim is azt vallja: a nagyoktól tanulni sosem szégyen. Á napokban a Tienanmen téri diáktüntetés véres leverését adaptálták a bukaresti viszonyokhoz. Az Egyetem téri „kom- munistamentcs övezetet” fegyverekkel és vasdorongokkal tisztították meg a vasgárdistáknak kikiáltott fiataloktól, s most mintegy ezer embert tartanak fogva, a hírek szerint kínvallatással próbálva kideríteni, mennyire is „fasiszták” valójában. Egyre több jel mutatja, hogy a bunkó a román demokratizálódás lényeges elemévé vált. Ezzel rövid úton meg lehet oldani a nemzetiségi kérdést, a politikai nézetkülönbségeket. Köny- nyen beszerezhető, kis kézügyességgel házilag is elkészíthető, és forgatásához nem kell egyetemi végzettség, sokkal inkább földművelésben és bányászkodásban edzett izmok. Ha így mennek tovább a dolgok, a demokrácia sajátos, román változatában, megélhetjük, hogy nemzeti himnusszá válik, a „Hej, te bunkócska, te drága" című közismert és egykor nálunk is népszerű dal. Lehet, hogy a dorong még a címerbe is bekerül, és elkészülnek azok a gondosan restaurált, nagyméretű színes fotók, melyeken a díszes jogart szorongató Ceausescu helyett Iliescu elnök és pártvezér egy egyszerű, dísztelen népi demokratikus bunkót szorongat majd, biztató, derűs tekintetét a nemzetre szegezve. És akkor nem kizárt, hogy a nagy uralkodókhoz (mint például Szép Fülöp, Nagy Károly, Igazságos Mátyás) ő is „becenevet” kap, s mondjuk Bunkós Iliescuként vonul be a dákoktól napjainkig, s tovább a fényes demokratikus jövőbe ívelő történelembe... Koncz János- AZ AUSZTRIA-LOTTÓ NYEREMÉNYEI. A 24. heti osztrák lottó nyereményei: 6 ta- lálatos szelvény (10937016 schilling), 5 plusz 1 találatos (364567), 5 találatos (16621), 4 találatos (410), 3 találatos (29). A Joker-számra fizetett nyeremények: A teljes Jokerszám: 4685509 schilling. A Joker-szám egymás melletti utolsó öt számjegye 100000 schilling, négy számjegye 10000 schilling, három számjegye 1000 schilling, két számjegye 100 schilling. ^ Mély fájdalommal ^ tudatjuk, hogy özv. JUHÁSZ PÁLNÉ sz.: Juhász Mária 1990. június 18-án, életének 92. évében elhunyt. Temetése 1990. június 21-én, 15 órakor lesz, az egri Hatvani temetőben. A gyászoló család J Gazdálkodó szervezetek, figyelem! Kedvező befektetési lehetőség a KINCSTÁRJEGY-AUKCIÓ V. A legutolsó aukciókon elérhető éves hozamok az alábbiak voltak: 90 napos 30 napos maximum: 29,50 0/ /o 28,90 % átlagos: 29,07 0/ /o 28,20 % minimum: 28,01 0/ /o 27,24 % Az aukciókon bármely jogi személy részt vehet. Az aukció ideje: minden szerda, 10 óra. Helye: MNB Heves Megyei Igazgatóság Az aukció üzleti feltételei és az ajánlati lapok az MNB Heves Megyei Igazgatóságán szerezhetők be. Telefon: 20-127 vagy 13-444/28.
