Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-19 / 65. szám
, ...............-.............................................................:------------------1990. június 19., kedd Hírlap _____________________________________3» N oszvajon igazságot akarnak (H/1.) .menekültlakás”, amelyre kétszázezer forintot költöttek — állítólag (Fotó: Perl Márton) Az egyik kivár — a másik előbbre lép Kongresszus után az Universalnál A rogyadozó, Dózsa György úti Panaszról érkezett aláírt, lepecsételt levél a Heves Megyei Főügyészséghez, 1990. május 1-jei dátummal. Noszvajróljött. A feladó: a kisgazdapárt helyi szervezete. Az előterjesztők keményen fogalmaztak: „1989. augusztus 10-i beadványunkban szervezetünk vezetőinek, tanácstagoknak és vb-tagoknak az aláírásával közérdekű bejelentést tettünk a Legfőbb Ügyészséghez, mely az ügy kivizsgálását — sajnálatunkra — illetékességből visszatette Önökhöz. Önök bejelentésünket feljelentésnek minősítették, és továbbtették kivizsgálás végett a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályára. Ekkor már tisztában voltunk vele, hogy az ügyet el fogják simítani...” Keserű szavak, s még inkább azok a két bekezdéssel lentebb olvashatók: „Egy fizikai dolgozót évekre bezártak volna ilyen sikkasztás miatt is, de egy volt MSZMP-st a volt jó „elvtársak” még ma is kivédenek, rendszer- váltás után is.” Elkeseredésükben tiltakozásukat jelentik be a noszvajiak, s követelik bűnvádi eljárás megindítását, az elsikkasztott összegek visszafizetését a helyi tanács, illetve önkormányzat számlájára. Eltitkolhatatlan jelzés ez a település hosszabb ideje meglévő gondjairól. Zajos-viharos falugyűlések A feszültség jól érzékelhető a faluban. Az okról kérdezem Kővári Tibort, a tanács végrehajtó bizottságának tagját, aki egyben az iskola igazgatója is. — A községben nagy felháborodást váltott ki az elmúlt két évben az elnök, Singlár József magatartása — ad feleletet. — Pontosabban az, ahogyan a falu vagyonával bánt. Zajosak, viharosak voltak a falugyűléseink, amelyeken a lakosság azt kérte rajta számon, hová költötte a pénzt! Mindez a jegyzőkönyvekből is kiolvasható. Ezzel párhuzamosan folyt egy vizsgálat is. — Mit vizsgáltak? — Németh László, aki 1987- ig volt vb-titkár, gazdasági visz- szaélések miatt kellett, hogy távozzon. Ám a tételes vizsgálat eredményéről a mai napig nem kaptunk hivatalos iratot, sem a megyei tanácstól, sem az elnökünktől... — Ez még nem főbenjáró bűn. Bizonyára mást is rónak Singlár József terhére? — Hogyne. Kifogásoljuk a Mos-Tak Gmk-val végeztetett kiviteli munkákat, amikre mindig volt tanácsi megrendelés. — Mi ebben a kifogásolni való? — Az, hogy a megbízást ezekre mindig az elnök vagy a vb-tit- kár adta, s az ellenértéket ők is fizették ki. Az elnök úgy nyúlt bele a falu kasszájába, hogy előtte nem konzultált sem a végrehajtó bizottsággal, sem a tanáccsal. Sok esetben be sem számolt e testületeknek intézkedéseiről. Erre pedig nem volt jogalapja! Esztelen pénzszórás — Felsorolná, mégis mely munkákra gondolt? — A síkfőkúti turistaház átadásánál az út- és hídfelújításra, 1986-ban. Legalább félmilliót költött el a tó előtti rész parkosítására, a buszmegálló építésére. Ez azonban nem igazán érzékelhető. Ami leginkább foglalkoztatta a lakosságot, az a tó rendbetételére fordított összeg. Interpelláció nyomán utalt át nekünk a megyei tanács másfél millió forintot. Ennyi pénzért sokkal jobb állapotban kellene lennie. Az Attila-forrás környékének rendezésére két-háromszázezer forint ment el, de ott biztos, hogy nincs akkora értékű munka. Az elnök a tanács és a vb megkérdezése nélkül felújíttatta azt a két tanácsi lakást, amelyeket romániai menekülteknek utalt ki. Emiatt 700 ezer forintot dobtunk ki az ablakon, hisz a Dózsa György úton két régi, rossz állagú épületről van szó. Az egyik árát — mivel meg akarják vásárolni — felbecsültettük. Az árszakértő háromszázezer forintra értékelte. Ebből következik, hogy még az az összeg sincs benne, amit a tanácsnak számláztak felújítás címén. Az esztelen pénzszórásra jó példa, hogy oda 40 — 40 ezerért szennyvízderítőket is építtetett, holott már tudott volt, hogy csatorna épül az utcába... — Említette, hogy a végrehajtó bizottság és a tanács csak utólag értesült ezekről a tényekről, az előkészítésben nem vett részt. Adott-e jelzéseket? Az hírlik ugyanis, hogy a tanács három éve nem hagyja jóvá a költségvetést. — A megtervezettet mindig jóváhagyta, de az 1986. évi lezárását nem fogadtuk el, mert olyan számlák igazolásáról volt szó, amelyek nem helytállóak. Független szakértő kellene Ömböli Ernő, az iskola igazgatóhelyettese, a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének elnöke megerősíti az eddigieket. — Nekünk is tudomásunkra jutott, hogy szabálytalanságok történtek. Szervezetünk álláspontja, hogy ezeket az ügyeket felül kell vizsgálni! így nem folytatódhat, hisz az elmúlt években folyamatosan lebegett fölöttünk a veszély, hogy visszaélések vannak. Az lenne jó, ha az elmúlt időszak nagyobb beruházásait egy független szakértő vizsgálná meg, s hozna határozatot! Bár bizonyos dolgok még akkor is homályban maradnak. — Nevezetesen? — Az egyik munka például egyezik a számla szerinti értékkel, de azt nem az végezte, akinek kifizették, hanem — társadalmi munka volt. — Úgy bizony — bólint rá Juhász Gyula tanácstag, kőműves kisiparos. — A Kossuth Lajos úti víznyomásfokozó túlnyomó részében társadalmi munkában készült. Magam is részt vettem az építésében. Mátyus Zoltán villanyszerelő végezte el a szakipari munkákat. A tervezés dija 44 ezer forint volt, a bekötés 97 ezerbe került. A tanácsi beszámoló szerint ezt az összeget leszámlázták egy cégnek, amely viszont nem is tudott róla, hogy ilyen munkát végeztek volna... (Folytatjuk) A nagy rendszerváltás időszakában a szövetkezeti mozgalomban is megtartották az utolsó — vegy első? — kongresszusokat. Az, hogy záró vagy nyitó események voltak-e, majd eldönti a jövő. Ám bizonyos, hogy többé- kevésbé a reform szellemében történtek, s valami mást is akartak, mint eddig. A sorsforduló kapcsán, az ágazatában küldöttként is tanácskozott Kulcsár Viktortól, az egri Universal Szerviz I. Sz. vezetőjétől kérdem, néhány hónappal a budapesti találkozó után: — Hogy érzi magát, elnök úr? — Mit mondjak? — válaszolja az első hallásra akár banálisnak is tűnő érdeklődésre. — Őszintén szólva, nem hatott meg a kongresszusunk. Véleményem szerint kevesebbet hozott, mintsem vártam. A korábbinál lényegesen többet, jobbat kívánó világunkban, amikor az országnak menynyi a gondja-baja, feladata, bizony, meglehetősen furcsának találtam, hogy például hosszasan csak arról folyt a vita: szervezeti megújulásunk alkalmával az Ipari Szövetkezetek Szövetségének Szövetsége, vagy az Ipari Szövetkezetek Országos Szövetsége legyen-e a további forma, név. Holott az ilyent talán fel sem kellene vetni. Hiszen nyilvánvaló az igény a közvetlenebb, valósabb érdekképviseletre. Világos, hogy igazából csakis országosan lehet bennünket szolgálni, védeni. S így is elsősorban nem az apparátus megnyirbálásával, hanem a mindenképpen érdemibb, hatékonyabb munkával. Ami aligha csak a létszám függvénye. Ha központunk a reális igényekhez igazodik, megeshet, hogy munkatársai, vezetői talán nincsenek is túlságosan sokan. Lehet, hogy éppenséggel: többen kellenek a tennivalókhoz. Sajnos, mégsem sikerült ezt általánosságban megértetni. Vagy túlságosan nagy szerephez juthattak a felismerhető manipulációs erők. Mert végül is a kongresszus a szövetségek szövetségét, vagyis a teljesen indokolatlanul közvetett érdekképviseletet fogadta el... Meddőnek tartom a vagyonnevesítés körüli szócsatát is. Valójában sem az OKISZ-ra, sem pedig a megyei szövetségekre nem tartozhatna annak a hosszú évek során összegyűlt értéknek a kezelése, amit a szövetkezetek eredményeiből vontak el, a vállalatokhoz hasonlóan. S nem megnyugtató az sem, hogy időközben vagyonjegyek formájában már lehetségessé vált a szövetkezeti tagok tulajdonának ötven százalékos felosztása. Mivel a másik fele oszthatatlan maradt, ami nem jelent közvetlen tulajdont, pedig megilletne valameny- nyi szövetkezeti tagot. Érdek- képviseleti szerveink igazán jogos követelésünk élére állhatnának! Hiszen nekünk tetszőbb törekvéseiket a kormány privatizációs programja is alátámasztaná. S jóval egyszerűbb lenne sikerre vinni, mint mondjuk a mezőgazdaságban. — Egyszóval: elégedetlen? — Nem tagadom. Nyugtalanítanak az említett félmegoldások. Bizonytalanná tesz, hogy a vidékről választott új főtitkár hamar otthagyta budapesti tisztét. Értelmetlennek találom, hogy a félszáz tagú központi apparátuson kívül a Kiszövökben is együttesen még mindig 200 — 300 embert kell eltartanunk a tényleg sokkal eredményesebb érdekképviseleti munka különösebb jelei nélkül. — Szavaiban már többször is kritizálta a megyei szövetségeket. Noha Ön is a Kiszöv egyik vezetője, elnökségi tagja. — A napokban tartott küldöttközgyűlésen lemondtam testületi tisztségemről. Ezzel együtt a világért sem haragszom kollégáimra, nem szeretném, ha közülük bárki is az utcára kerülne. Egyszerűen csak a Kiszöv őket tartom fölöslegesnek, régóta túlhaladottnak. Azt a már valóban kevés embert, aki Egerben is dolgozik, képességei alapján egytől egyig elfogadom. Ám valami más szervezetben. Például akár egy kft. -ben is szívesebben látnám őket. Felkészültségüket, ambícióikat minden bizonnyal remekül hasznosíthatnák a megyei ipari szövetkezeteknek nyújtott gazdasági szolgáltatásokban, a marketingmunkában, piackutatásban, a külkereskedelmi, a reklám- és propaganda- tevékenységben, kiállítások szervezésében, a szakirodalom fordításában, teijesztésében, az ügyvitel-korszerűsítésben, számítógépes programok, szoftverek készítésében, a belső ellenőrzésben. Akár a jelenlegi Coops- ped helyett is összehangolhatnák, irányíthatnák a szövetkezeti fuvarozásokat. Esetleg végezhetnék a szövetkezeti biztosításokat. Mert szinte végtelenek a lehetőségek. Mindezt pedig nyilvánvalóan továbbra is pénzért tehetnék — de vállalkozásban. Hogy ne eltartottak legyenek, hanem sikeres működésük biztosítsa „talpon maradásukat”. Míg a hagyományos, úgynevezett szövetkezetpolitikai feladatokkal, az üdültetések, segélyezések intézésével, a nyugdíjasokkal való kapcsolatok ápolásával, a fiatalokkal, a sport- és kulturális rendezvények előkészítésével, megtartásával foglalkozzanak valamiféle szövetkezeti egyesületekben olyan áldozatkész emberek, akiknek kedvük van ezekhez, s a megyei, regionális bizottságokban eddig is szívesen segítettek. — 5 amíg nincs így? — Nos, kettőt lehet tenni. Vagy „kivár” az ember, vagy előbbre lép. Jómagámnak eszemben sincs, hogy karba tett kézzel nézegessem a változatlant, tétlenül bizakodjam a helyzet jobbra fordulásában. S erre biztatom környezetemet is. Aztán valamit mindig kitalálunk, csinálunk, hogy ne legyen „üresjárat”. Nemrég bővítettük Shell- kutunkatl-TŐÍ 11 csöves kiszolgáláshoz, áttérvén az ólommentes benzin és a gázolaj értékesítésére is, személygépkocsik mellett a teherautókhoz, kamionokhoz, buszokhoz. Tevékenységünk szélesítésével megszerveztük az általunk értékesített FIAT-típu- sok szervizszolgálatát, s valamennyi FIAT-hoz az alkatrészek értékesítését is. Shell-autósbol- tunkban már a valutaváltásra is vállalkozunk. Ami pedig a legújabb: a Shell-Interág Kft.-vel közösen rövidesen egy eddig ismeretlen, szokatlan üzletet, mi- nimarketet nyitunk Egerben, központi telepünkön. A több mint 400 négyzetméteres kereskedelmi egységhez mi adtuk bérbe az épületet, amit partnerünk már kedvére átalakított és berendezett, majd üzemeltet. Élelmiszert és vegyes iparcikkeket, márkás árukat forgalmaz forintért, az északi lakótelep itteni részének, illetve a szomszédos kemping ellátására és az átmenő turizmus kiszolgálására. Mintegy négy hónap alatt ütöttük nyélbe elképzeléseinket, de remélem, hogy a gyorsaság nem hagy rossz nyomot, ismét a közönség megelégedésével találkozik. S ha tényleg így lesz, egy kicsit megint jobban érzem majd magam — bármennyi is a gond, probléma körülöttünk... Gy. Gy. Olvasom a Magyar Hírlapban, hogy a parlamenti pártok Komárom-Esztergom megyei szervezetei Tatabányán üléseztek, s mivel úgy gondolták, hogy a helyi napilap, a 24 óra főszerkesztője nem fog objektiven tudósítani az eseményről, kiutasították a teremből. Gombkötő Gábor pedig távozott, gondolom, gúnyos pillantások kíséretében. Nem tudom, kiben milyen érzelmeket vált ki ez a hír, de magam például igen nagyot káromkodtam olvastakor, ugyanis bizonyos visszarendeződési tüneteket vélek felfedezni, és ez aggasztó. Azt sem tudom, Gombkötő Gábor milyen ember, soha nem láttam, írását nem olvastam, lehet, hogy egy bolsevik rém, egy kommunista fenevad, de mivel főszerkesztő, így minden bizonnyal újságíró. így aztán — már csak a mundér becsülete miatt is — kérem róla feltételezni, hogy becsületesen végzi a munkáját, azaz objektiven tudósít, ha pedig nem, akkor utólag lehet reklamálni, beperelni, mindent a világon, de lehetőleg a kész cikk ismeretében. Emlékszem Magyarországon egy olyan időszakra, amikor MSZMP-eseményekről valami szóbeli, titkos egyezmény alapján csak MSZMP- tag újságírók tudósíthattak. Mivel én nem voltam ilyen nevű szervezetnek tagja, pártbizottsági ülést belülről nem láttam, nem tudom, azokon miről volt szó, lehet, hogy csupa építő gondolat hangzott el. De mivel nem voltak mindenki számára nyilvánosak, ráadásul a krónikás is bennfentes volt, kénytelen voltam feltételezni, hogy ezek itt sumákolnak, packáznak velem, nem kötik az orromra, amit nem akarnak. Nem szerettem ezt. Komárom-Esztergom megyében most ezt a hagyományt élesztik újjá. Á pártok nyilván egyeztető tárgyalásokat tartanak majd, megegyeznek, hogy kit fogadnak el tudósítónak és kit nem, esetleg senkiben nem bíznak, hanem maguk írnak majd közleményeket üléseikről. Éppen ezért azt mondom, Gombkötő Gábornak nem lett volna szabad elhagynia a termet. Csendesen, de határozottan zárt ülést kellett volna kérnie, amikor is csak a párttagok maradhattak volna bent, kívülálló senki, s ha ezt a pártok nem teszik meg, akkor bennmaradni. Ésetleg utána megkérdezni a kollégáit: fiúk, tényleg nem vagyok én objektív? Ha a fiúk azt mondanák erre, tényleg Gábor, te félretájékoztatod Komárom-Esztergom megyét, hajlamos vagy rá, akkor le kell mondani. De ha a fiúk még a háta mögött sem mondják ezt, akkor el kell menni a pártrendezvényekre, s rémülten nézni, ahogy megint nekünk kiaoálják: mars ki! Kovács Attila A síkfőkúti tó: fele tiszta, fele teli hínárral Szalay Zoltán