Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-16 / 63. szám
Hírlap 5 1990. június 16., szombat r Ur napja „Bárcsak szétszakítanád az eget, és leszállanái!” Úr napján kivonul az egyház a templomból, énekszó és harangszó között magasra emeli a fénylő szentségmutatót, áldást oszt a világ négy tája felé. Az egyház öröme a mai napon nem fér el a falak között, széttöri a falakat. Ujjongása az egekig hat. A fénylő monstrancia Krisztust rejti, aki elment, de visszatér. Úgy jár közöttünk, mint egy álruhás király. A kenyér édességét érezzük hétköznap is. Az élet alapvető tápláléka, fenntartója, ereje a kenyér. Jézus ezt választotta álruhájának: a kenyeret. Azért, hogy ezzel is felhívja a figyelmet, hogy ő a lélek tápláléka, ő mutatja meg az utat, ő vigasztal, ő irányít. Tanítása tölti be és táplálja a lelket. Az ő útja az örök reménység volt. Nem vesztette el életkedvét és életbátorságát akkor sem, amikor sikertelen volt működése, vagy ellenségei pikirt kérdésekkel akarták megzavarni — sikertelenül persze. De mindenesetre látta a rosszakaratot, a léleknek azt a bezáródását, amely a legfájóbb volt számára. Nem vesztette el bátorságát akkor sem, amikor vérdíjat tűztek fejére, és ezzel a tudattal kellett járnia. Bátran nézett szembe a kereszttel is. Tövises utunkon mi se veszítettük el az életbátorságot. Mi magyarok könnyen lelkesedünk, és könnyen odavágjuk céljainkat: eh, nem érdemes, úgyis mindegy. Szeretünk sírva vigadni. Nem mindegy! A bizálom légkörében kell élnünk, ha egyszer velünk az Isten. Hányszor emelt már ki a sír széléről! Krisztus ad választ az élet minden kérdésére — még arra is, hogy van-e hát örök élet, vagy nincs, végleges elmúlás-e a halál, vagy fennmarad nemesebb részünk, és frusztrált vágyaink be- teljesednek-e. Túl sok a veszteség életünkben. Nem is volna érdemes élni, ha nem volna örök élet. De Ő visszatér, és megvigasztal örök és múlhatatlan sze- retetével. Ő irányít bennünket. Útja az irgalom útja volt, a türelmes megértésé, a segítőkészségé. Sokszor találkozott megrokkant lelkű emberekkel, betegekkel, kora egész nyomorult tömegével. Segített. Nem kérdezte: mél- tó-e az illető, vagy nem méltó, hanem segíteni akart a nyomorúságon. A vak fiúnál apostolai lumináltak: ez vétkezett-e vagy szülei, hogy vakon született? Jézus nem törődött azzal, ki vétkezett, hanem segített, ha kellett, csodával is. Itt jutunk el a felemelő gondolathoz: Jézus most is velünk van, fizikai helyet jelölt meg fizikai gondolkodásunk számára, ahol megtaláljuk, ahol leborulhatunk eléje: az Eucharistiát. Most is ugyanazt akaija tenni, amit tett földi életében. Irányt mutat, megerősít. Egyszóval, úgy fejezhetjük ki: Jézus szeret. Szentsége a szeretet legnagyobb jele. Észre kell vennünk benne az isteni szeretet égbe csapó lángját. Visszajönni álruhában! A jelenlét csodáját végrehajtani! Itt maradni minden értetlenség ellenére! Kitartani a dogmatikai viták kereszttüzében; nem ezt akarta, hanem örök szeretetének forró átélését, a lélek megmen'tkezését az isteni szeretet tüzében, izzadást, felgyulladást! „Tüzet jöttem bocsátani a földre, és mi mást akarhatok, mint hogy felgyulladjon!” Áldozatában felgyújtotta szeretetének legizzóbb tüzét. Hatalma van arra, hogy ez a szeretet tovább lobogjon, és soha le ne lohadjon. Ezért emeljük magasra a monstranciát Úr napján, amikor örömünk nem fér el a kőboltozatok alatt, hanem égre zeng a min- denség nagy kupolájának végtelen terében. Mert Isten szeretete is végtelen. Miklós Béla Borsos János (Borsos atya) (Fotó: Gál Gábor) Imre János (Csanád atya) Özséb-lángként világítani A gyöngyöspatai pálosok hitvallása — Engesztelést vállalni az egész népért, amelyből vétettünk — az egri szemináriumban egy kispap társamtól hallottam a pálos gondolatról. Ez fogott meg: imádkozó, vezeklő és lelkipásztorkodó rend. Amit csendben megimádkoznak az atyák, azt háztetőkről, szószékekről hirdetik. Azt az örömet, belső békét, amelyet egyedül Jézus Krisztus tud megadni minden embernek. A magyar népnek a bűneiért, hibáiért van mit kémi, megengesztelni az úristent, hogy irgalmazzon — így beszél Borsos János, azaz Borsos atya arról, hogy hogyan került kapcsolatba a pálosokkal. Gyöngyöspatán mindenki ismeri és tiszteli őket: Borsos atya és Imre János, azaz Csanád atya fehér szerzetesi ruhában jár. Egy kis rendi közösséget alapítottak a mátrai faluban, amely híres gyönyörű műemlék templomáról. Ä pálosokat 1950-ben szétzavarta a diktatúra, s most szinte a semmiből építik újjá szervezetüket, készülnek arra a hivatásra, amelyért a tatáijárás után megalapította Boldog Özséb a rendjüket. Most úgy tartják: egy „lelki tatárjárás” után kell vállalni a feladatukat. A katakombákban — Sajátos színt jelent-e az, hogy ez az egyetlen magyarországi alapítású rend? — kérdezzük az atyákat. — Igen, annyira magyar, hogy II. József 1786-ban ezért feloszlatta, s 1934-ig nem is engedélyezték. A Habsburgok nem járultak hozzá működéséhez, mert annyira nemzetinek érezték. — Azután 1950-ben egyik napról a másikra több mint tízezer szerzetes — köztük a pálos rend — került az utcára. Hogyan sikerült megőrizni a pálos gondolatot az üldöztetések között? — A mélyben, a katakombákban. Elbújva beszélgettünk, s titokban történt a beöltözésünk is, Budapesten egy második emeleti lakásban. Körülbelül két óra hosszat volt rajtunk a pálos ruha. De számon tartottuk egymást, s a hatvanas évektől kezdve nyaranként összejöttünk valahol, hogy hitbeli dolgokat beszéljünk meg, s közösen zsolozsmázzunk. — Nehéz úgy egy közösségnek létezni, hogy tagjai elszigeteltek. Hogyan tudták legyőzni a távolságokat? — Mindenki gondolt a többiekre magányában — beszél Borsos atya saját sorsáról. — Én a Hortobágy szélén, Újszentmar- gitán nyolc évig voltam plébános. A napi közös imánkat mindannyian külön-külön mondtuk el. Nem volt könnyű. Amikor Hevesen káplán voltam, az állambiztonságiak érdeklődtek utánam. Éppen szüléimhez utaztam, viszont a békepap főnököm annyira megijedt, hogy áthelyeztetett. Féltette a karrierjét. Gyöngyöspatára 1989. augusztus 1-jétől kerültem, még nem pálosként. Bár a jelenlegi érsek úr tudta, hogy az vagyok. Egyre többször mutatkoztam fehérben, hogy lássák: ilyen is van. De csak az elmúlt év változásai tették lehetővé, hogy Csanád atyát is ide küldjék, hogy valamilyen formában közösségi életet élhessünk. Urunk, rendelkezz velünk... — Milyen regulát alakítottak ki önmaguk számára? — Meghatározott napirend szerint élünk. Minden reggel háromnegyed 5-kor kelünk, elmélkedünk és imádkozunk. A lényeg a közös zsolozsma. Napközben tesszük, amit kell: tanítunk, esketünk, keresztelünk, misézünk, temetünk. Fogadjuk a gyöngyöspatai templom látogatóit, akik egyre többen vannak. Délutánonként Gyöngyöstar- jánba járunk át misézni. — S közben — úgy gondolom — készülnek küldetésükre, a rend újjáteremtésére... — Igen, úgy mint a rendalapításkor, most is sorsfordulóhoz érkezett a nemzet. Erre a magunk módján fel kell készülnünk. Igazi fordulat csak akkor lesz, ha az emberek lelkileg újulnak meg. Ez pedig Jézus Krisztus nélkül nem történhet. Éppen ezért gondviselésszerű, hogy a pálos rend ennyi huzavona után is létezik. Ha nem is vagyunk sokan, de tennivalónk annál több, mert életünket szenteltük ennek a célnak. Úgy tartjuk: Urunk, rendelkezz velünk, oda megyünk, ahova küldesz, azt csináljuk, amit Te akarsz. A tatárjárás után a fizikai pusztulás volt nagyobb, a kommunizmus után a lelki dúlás borzasztó. Erkölcsileg ment tönkre ez az ország. Ilyen szempontból különös jelentősége van annak, ha a fehér ruhás barátok a budapesti Szikla-kápolnában, s a kolostor lengőfolyosóin járnak felkiáltójelként, s Özséb-lángként próbálnak világítani. Azokra az értékekre kívánjuk felhívni a figyelmet, amelyek az igazi megújulást hozzák. Istent nagyon ki lehet zárni az ember életéből, de az, hogy a jóban megmaradjon az ember, az nem megy másként, csak ővele. Jézus Krisztus mutatta meg a példát. Ha építünk, akár országot, akár családot, akár egyéni életet, csak az egyetlen sziklára, Jézus Krisztusra építhetjük. Áz volt a tragédiája az elmúlt időszaknak, hogy homokra építkezett. Ha a szülők szívében szeretet lesz — De önmaguknak is építkeznünk kell ahhoz, hogy építhessenek. Milyen terveik vannak a rend újjászervezésére? — Kolostorainkat visszakértük, s az elkövetkező időszakban látjuk meg, mi valósul meg az ígéretekből. Elvenni nagyon könnyű volt. Annak idején huszonnégy óra alatt 12 ezer szerzetest dobtak az utcára anélkül, hogy megkérdezték volna tőlük: van-e mibe öltözni, miből megélni. Most megértésünket kérik. De nem tudunk máshogy létezni, csak a hívek adományaira támaszkodhatunk. Ebből újat emelni nem lehet, az induláshoz két-három kolostort vissza kell kapnunk. Mi úgy gondoljuk, a pécsi, a budapesti Szikla-kápolnához tartózó és a márianosztrai legyen az. A noviciuszainkat el kell tudni helyezni. — De vajon lesznek-e noviciu- szaik? Régen a nagyobb családokból szinte természetes volt, hogy egy fiú papnak vagy szerzetesnek ment. De mi lesz most? — Biztos, hogy lesznek nagyobb családok. Már csak a gazdasági változások miatt is. Ha visszaadják a földet, a gyermek megint áldás lesz, mint régen. De a lelki megújulás is e felé mutat. Ha az emberek a szeretetet meg fogják élni, akkor több lesz a gyermek. Á legtöbb ember önmagát szereti. Azt mondják: nem akarunk több áldozatot. — Elsősorban a gyermekekre és a fiatalokra számítanak, vagy bíznak a felnőttek megváltozásában is? — A felnőttek egy része is gondolkodik. Jobban eljárnak templomba, érdeklődőbbek. Az igazi megújulás természetesen az új generációk felnevelése lesz. Az elmúlt időszak materialista gondolkodása szerint az élet értelme csupán a halál. S persze, hogy sokan úgy vélekednek: minek hozzak áldozatot, hiszen úgyis eltemetnek két méter mélyen. De milyen segítséget találnak, ha jönnek a betegségek, a nehézségek? Az egyház a gyarló emberek gyülekezete. Készen kell lenni az igazság befogadására. S nekünk le kell hajolni az emberekhez, még ha érezzük is, hogy visszás érzéseket kelt a volt KISZ-titkár templomba járása. A mi gyöngyöspatai hitközségünkben is téma három napig, hogy ha például a volt párttitkár nálunk kopogtat. A bizalomhoz bizonyítani is kell. Bár az egyház történetében akadnak nagy megtérők, így Szent Ágoston is: gyarló és bűnös emberek is eljuthatnak a szentség fokára. A közösség hatóköre — Most arra készülnek, hogy a nagyvárosban, sok hívő előtt tegyenek tanúságot hitvallásukról. Miért lépnek ki a remeteség magányából? — A budapesti Szikla-kápolna egy kirakat. Ezrek, tízezreit figyelnek majd föl rá, hogy itt vannak a fehér atyák. Egyébként is meg kell alapítanunk közösségeinket, mert az ember alapvetően közösségi lény. Mi, a nasonló gondolkodású emberek összegyűlünk, s együtt törekszünk arra az eszményre, amelyet Jézus Krisztus megelt. ó azért jött közénk — amikor a legnagyobb sötétség és elhagyatottsag volt —, hogy reményt gyújtson. Ha valaki ot el tudja fogadni, akkor a szenvedés is értelmet kap. A szerzetesrendek az egyház legnagyobb erősségei. Ezért is dobták az utcára annak idején a 12 ezer szerzetest. Ha valaki boldog családi életet él, annak is megvan a hatóköre. Azt mondják, nogy de jó velük lenni. így van ez a szerzetesrendekkel is. Rólunk azt tartják: ezek Isten emberei, akik teljesen neki szentelték az életüket. Olyan hatóerő, amely a kegyelet útján az embereket magához húzza. Az a család, amelyik zilált, nem lesz vonzóerő, de egy szépen megélt házasság annál inkább, ugyanúgy, mint egy szerzetesi közösség. Gábor László Megjelent a Lakáskultúra A házigazda: Ábel Anita és Kulka János A Lakáskultúra legújabb száma érdekes sorozatot indít el, bemutatják a Szomszédok című rendkívül népszerű televíziós sorozat szereplőinek lakásait, és természetesen a színészeket is. A mostani számban Ábel Anita és Kulka János mondja el véleményét saját otthonáról, illetve lakásáról. ”Hát... Angyalföld soha nem tartozott az elegáns környékek közé. Mivel sok itt a gyár, azt szokták mondani, prolinegyed, de nekem már az édesapám is itt élt, én is itt nőttem fel, hát szeretem. A házunk ugyan elég romos, ráférne egy kis tatarozás, mégis szívesen élek benne... ... — A szobátokat szereted? — Egyenesen utálom. Az, hogy együtt lakjak a bátyámmal, már mindkettőnknek kibírhatatlan... ... — Milyen álomlakást kívánsz majd magadnak? — Másfél szobásat. Igazából eggyel is megelégednék, de ha már ábrándozom... Az egyik lesz a nappali, a másik a hálószoba, több nekem nem kell, úgysem tudnék vele mit kezdeni.” Kulka János fővárosi otthonában már jártak a lap munkatársai, ezúttal kaposvári színészházi lakásán keresték fel. —Tudom, a pesti lakását élvezi. Az ittenit? — Használom. Mint disznó az ólját. A disznóól elnevezés egyik kolléganőmtől származik — talán az Állatfarm bemutatása ihlette —, igen találó. Nem mintha piszkos lenne a lakás... Inkább mert csak „dagonyázni” járok bele. Tíztől kettőig próba, utána kis ebéd, kis duma, délután kis heverészés otthon, este próba vagy előadás, aztán klubélet, újabb kis dagonya, s végül eszméletlenség reggelig.” A lap a „Szomszédokon” kívül kánikulai ételrecepteket, hasznos megoldásokat is közöl, és a lap munkatársai tippeket adnak arra, hogv a nemrég megnyílt IKEA Áruházban mit és hogyan lehet vásárolni. Természetesen árakkal is segítik a lakást berendezni kívánókat. Az újságban érdekes riport található az ország egy olyan lakótelepéről, amit nem elviselnek, hanem szeretnek az ott lakók. Egyben bemutatják a Fachwerk-háza- kat, amelyről valljuk be, keveset tudunk. Pedig érdemes megismerkedni az Érdért Vállalat ilyen típusú házaival, hiszen viszonylag szolid áron egy év alatt elkészíthetők a lakóépületek. Másrészt a lakások a lakók igényei szerint átformálhatok, hiszen az elemes rendszer lehetőséget ad erre. A fából és téglából készült elemes kombináció rendkívül jó hőszigetelő, és egyetlen házhoz való anyag egy kamionnal a helyszínre szállítható. S hogy az ilyen típusú házak mennyire jók, arra példa, hogy egyetlen építkező sem tartott a lap munkatársainak „panasznapot”, de bizonyítja az is, hogy jócskán szállítanak belőle Nyu- gat-Németországba is. S hogy a kuriózum se maradjon ki az újságból, a lap munkatársai bemutatnak egy igazi albán otthont, egy 22 emeletes toronyház egyik lakásában rendezte be Ferencz Károlyné, aki kereskedelmi tanácsosként dolgozott hosszú évekig a tiranai magyar kirendeltségen. (k. I.) Petéznek az első szerződött csigák A kisbéri székhelyű Fauna- Hélix Kft. tavaly kezdte meg a szerződéskötéseket csigatenyésztés céljából. Jelenleg már 35 ha működő referenciaterület van a kezelésében, s a szerződött tagok kertjeiben járva tapasztalhatjuk, hogy nagyon komolyan gondolták az emberek a tenyésztést. Kitűnik ez abból is, hogy a technológiát teljes egészében átvették, és annak követelményeit betartják, s hasznosítják munkájukban a kft. szakembereinek látogatásakor elhangzó tanácsokat. Hogy fantázia van ebben a tenyésztésben, azt az is bizonyítja, hogy például a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem gyöngyösi kara is belépett 6000 négyzetméteres területtel. Az állományok már mindenütt betelepítve, a nagy munkák — a megfelelő zöldnövény vetése, a hálófeszítés, a bekerítés, az esőztetés megoldása — befejeződtek, lassan a párzás is vége felé jár, számtalan egyed rakja petéit, lassan „érik a pénz", kikelnek a kis csigák, és a jövő évben meglesz az első „ betakarítás". A csiga sajnos országosan kipusztulóban van, mert szemérmetlenül gyűjtik be jó áron, s az évek óta tartó rablógazdálkodás eredményeképpen nagyszerű csigalelőhelyek pusztultak ki. A Hungaro Hélix Kft. már tett lépeseket — remélhetőleg eredményeset — arra, hogy a jól fizető exportot mielőbb tenyésztés útján oldja meg államunk. Akik azért gyűjtötték, gyűjtik, hogy területet betelepítsenek az egye- dekkel, azok előrelátóak, mert ez a csigamennyiség utódokat hoz, s védve van a kipusztulás ellen. Két gazdánál jártunk, Tatabányán Varga Mihálynál, Kisbéren Szteblák Lajoséknál. Mindkét helyen szemet gyönyörködtető a látvány. Fejlődik az állomány, mind az előbbi 270 négyzetméteren, mind az utóbbi 1000 négyzetméteren. A területnek mindkét helyen a duplája értendő, hiszen aki érdeklődik a csigatenyésztés iránt, az tudja, hogy a terület felét kell betelepíteni, mert a tavasszal majd a másik részre kell áttelepíteni a petéző állományt. Nagyon vátják a tenyésztők a jövő esztendőt, amikor meggyőződhetnek arról, hogy miért is dolgoztak. Azok járnak jobban — no nem anyagilag, hanem a munkát értve —, akik idén júliustól kötnek szerződést, mert így a sok tennivaló nem torlódik, hanem szépen elosztva, főmunka mellett is kényelmesen elvégezhető. így van idő a gondos vetésre, a csigabegyűjtésre, a kerítésre, a hálóhúzásra, a megfelelő esőztető beszerelésére, egyszóval ütemezni lehet a tennivalókat. A kisbéri Fauna-Hélix várja mindazokat, akik még úgy gondolják, hogy szerződni kívánnak, ezzel a vállalkozással teli világban belevágnak valamibe, ami biztos hasznot hoz. Adám Éva
