Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-16 / 63. szám
Hatvani Galéria: Két művész a Délvidékről Napjaink nagyhorderejű történelmi fordulatai világossá tették, hogy a közép-európai népek építőszellemű, kiegyensúlyozott létfeltételeinek a Biztosításához nélkülözhetetlen a kölcsönös megértés, a közös érdekéken alapuló együttműködés. Az élet minőségéért folytatandó erőfeszítések külön-külön aligha hozhatnak tartós eredményeket, amiért is elengedhetetlenül szükségessé válik egymás megismerése, és ezen keresztül a bizalom légkörének a kialakulása. A Nemzetközi Tőkés László Moz§ alom programjának teljesítésé- en a Hatvani Galéria úgy vesz részt, hogy kiállításaival, a közművelődésben szerzett tapasztalataival, a korszerű célok eléréséhez alkalmazható új módszerekkel elősegíti e térség országainak kulturális egymásratalálasát. A magasrendű etikai törvényekre épülő eszmék felismeréséhez a legigényesebb elveket a művészet megnyilatkozásai szolgáltatják, s ékként az alkotó értelmiség törekvéseinek beható tanulmányozása eligazít a népek lelki készségeinek, legnemesebb érzelmi érzékenységének re- ménytkeltő érdemei felől. A Hatvani Galéria ezért rendezte meg két jugoszláviai művész tárlatát. A bemutatott anyag meggyőző érveket sorakoztat fel a képzőművészet valóságfeltáró, vallomástevő lehetőségei mellett. A kiállítók mindketten hivatásuk szakavatott képviselői, akik a művészi kifejezés mindazon eszközeinek a birtokában dolgoznak, melyek alkalmasak bensőséges hangulatok felkeltésére, az esztétikai szépség megteremtésére, az egyetemes és meghitt igazság kimondására. Gyurkovics Hunor festő Pécsett született, az ipar- művészeti gimnáziumot Újvidéken végezte, főiskolai,diplomát Belgrádban kapott. ízig-vérig korunk szószólója, a legidőszerűbb sorskérdés megválaszolja, mert festményei a természetszeretet ihle,tő sugallatára emlékeztetnek. Úgy számol be erők-me- zők atmoszférájáról, a legegyszerűbb táj motívumok fenségéről, hogy egyúttal véleményt is mond, felhívással fordul a közönséghez, de el-elcsábít az ábrándok világába. Műveiben még sincs semmi olyan, ami a megszépítő illúziók szövevényével ejtené rabul a tár lat lát ogat ót. Az elbűvölő látványok emléke jó közérzetet kínál, de manapság el is gondolkoztál, a környezetvédelem olyannyira sürgetőfeladataira emlékezet, arra a kötelességre, amit földünk minden lakójának vállalnia kell, menteni a menthetőt, megőrizni életterünk biológiai egyensúlyát. Amikor Gyurkovics Hunor Kunhalmot, őszi szántást, párás bozótost fest, lírai látomássá légiesíti megfigyeléseit, ám sohase azért, hogy a gondtalan elvágyódás képzetét keltse, inkább felhívásnak az egészséges életmód, a tárgyszerű és ugyanakkor átvitt értelmű tisztaság igényének a felkeltésére. Az ő tolmácsolásában a tanya, a hodály, kazal, puszta nem az agrárius romantika tárgyköre, hanem mindig is a romlatlan naGyurkovics Hunor: A kezdet kezdete túra költészete, a természetes adottságok tisztelete, a múlt hagyatékában tükröződő helyi sajátságok felmérése. Dudás Sándor a Vajdaságban, Topolyán született, a zágrábi akadémia szobrász szakán diplomázott. Ő is környezetvédőnek tekinthető, azt példázza, hogy a világfnindenség egyik legkülönösebb teremtményére, az emberre is vigyázni kell, megérdemli, hogy a művész foglalkozzék emócióival, szenvedélyeivel, meglátásaival, jellemével, serkentse tettrekészségét, nevelje intellektusát. E téren a plasztikai közlésmódnak is vannak esélyei tanúbizonyságot tenni a legszemélyesebb tulajdonságokról épf ien úgy, miként az általános je- enségekről, egyénről és típusról egyaránt. Dudás Sándor a pszichológiai portré műfajának változatait szemlélteti meglepő bőségben, s miközben modelljei valósághű ábrázolására törekszik, észjárásuk magatartásuk, fantáziájuk jegyeit is felmutatja arcjátékuk, fejtartásuk karaktervonásaiban. Az ember leghívebb ábrázolója a külseje — mondotta volt Goethe János Farkas, s ez a megállapítás a németek örökké időszerű szellemóriása részéről nem volt afféle könnyelmű leegyszerűsítése a fogas kérdésekre adható kétélű válaszoknak. A weimári bölcs már jelezte, hogy a csúnya külső sugározhat egyenes gerincet, nemes érzületet, a klasz- szikus arcéi is rejthet rosszindulatot, ártó szándékot. Topolyai szobrászbarátunk azt bizonyítja, hogy a portréművészet a lélektan kimeríthetetlen adatbankja; pontos meghatározója az emberben testet öltő erényeknek, képességeknek, erkölcsi antago- nizmusoknak, gyakran még annak is, ami a jellembeli önellentmondás forrása, akár a megrázkódtatások, szenvedések nyoma az arcberendezés eltorzulásában, vagy akárcsak az elidegenedéssel járó egykedvűség merevsége, a tudatkiiszöb alólfelcsapó reflexek váratlansága. Termékeny konklúzió vonható le abból a sokrétűségből, ahogyan Dudás Sándor, a műfaj kimeríthetetlen gazdagságát jelzi, jól alkalmazza nagyjaink — Liszt Ferenc, Móra Ferenc és mások — ikonográfiái előzményeinek a mintáit, ugyanakkor az újítás kísérleteinek is utat nyit; a groteszk nála nemcsak a karikirozás módszere, de az elmés észrevételek kinyilvánításának a stílusa is, a mókamester olykor méltóságteljesebb fif ura, mint a palástba öltöztetett özéleti nagyság. S mind ezt még váltogatja az anyagszerű kivitelezés kínálataival, ami kívánkozik fába, kőbe, bronzba, Tari Pista jó lenne kerámiába is, Marcit a nyugtalan felületek jellemzik, Tildahoz a harmonikus arányok illenek. Talán mondani se kell, hogy Dudás Sándor egészalakos és nagyméretű szobrokat is mintáz. Amiként életrajzában olvasható: „A Vajdaság több helységét, közöttük szülővárosát szépen formált, sajátságosán mélytartalmú köztéri alkotasa ékesíti. Magyar- országon, pontosabban Csong- rádon is van egy köztéri szobra^. Pogány Ö. Gábor Dudás Sándor: Öreg barátom y- -------s —------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—----------——.. . wK ‘ H írlap, 1990. június 16., szombat UFO-lesen „Mumus volt Magyarországon” „Az utóbbi időben egyre gyakrabban olvasom az újságokban az UFO-król megjelenő cikkeket. Őszintén megvallva eddig kételkedtem létezésükben, de tavaly január utolsó vagy február első napjainak egyikén személyesen győződtem meg arról, hogy léteznek ilyen rejtélyes repülő járművek.” Az érdekes megfigyelés tisztázása céljából kerestem fel Kispesten, a Csokonai utcában Gi- randné Horváth Ágnest”. — Nyolc éve lakunk Kispesten, az eréklyünkről gyönyörűen lehet látni, amikor le- és felszáll- nak a repülők Ferihegyen — mondja bevezetőképpen Gi- randné. Tudom, hogy este milyen egy repülőgép és nem nézem UFO-nak. — Mi is történt azon a bizonyos estén? — Nagyon pontosan emlékszem arra, hogy a tévében hosz- szabbra nyúlt híradó miatt később kezdődött egy film. Úgy nyolc óra tizenöt perc lehetett, amikor az erkélyről nézegettem a csillagokat és a Holdat. Egyszer csak észrevettem egy érdekes, nagyalakú tárgyat, ami körülbelül a pestlőrinci Hengersor utcai autójavító felett lehetett. Kihívtam a két fiamat, így aztán már hárman néztük mi is lehet az. Nagyon alacsonyan, úgy 8-900 méter magasan lehetett. És egy helyben állt. Mivel világított a Hold, tisztán ki tudtuk venni az alakját, ami egy elipszishez hasonlított. A nagytengely irá-- nyában elhelyezkedő ablakszerű nyílásokon világosság szűrődött ki. Azóta sem láttam olyan fényt. Talán a lézersugár fényére tudnám hasonlítani, amit a televízióban mutatnak. — Nem lehetett véletlenül egy szabályos, lencsealakú felhő? — Nem — válaszolt szinte azonnal a felsőtagozatos Girand Tamás — egészen biztos vagyok benne, hogy egy matt színű tárgyat láttunk éles kontúrokkal. Arra kértem őket, hogy próbálják lerajzolni (egymástól függetlenül) a megfigyelt objektumot. Nem sokára el is készült a két — meghökkenhtően hasonló — rajz, amit itt is leközlünk. — Ezen az estén telihold volt. A titokzatos „tárgy” átmérőjét kisebbnek vagy nagyobbnak lát- ták-e mint a Holdét? — A Hold világító tányérját legalább kétszer lehetett volna rámémi a megfigyelt tárgyra — válaszol újból Girandné, és tovább folytatja a számukra még mindig hihetetlennek tűnő történetet. — Tehát, úgy tíz percig néztük, aztán bejöttünk az erkélyről, mert elkezdődött a film. Egy negyed óra múlva visszamentem, és újból megnéztem. Szerencsém volt, mert pontosan, ekkor indult el Csepel irányába. Nemsokára meg is állt, de a következő pillanatban minden.átmenet nélkül óriási sebességgel elszáguldott, és eltűnt! Hangot nem hallottunk. A mai napig sajnálom, hogy nem volt kéznél egy távcső, mert akkor jobban szemügyre vettük volna. Girandné Horváth Ágnes a továbbiakban arról mesélt, hogy a látottak mély benyomást tettek rá. Azóta is figyeli esténként a keleti égboltot, de hiába, azóta nem történt semmi. Egy textilgyárban dolgozik, mint cémázó — ahogy mondja — oda aztán jó szem kell! — Sokat meséltem a munkatársaimnak erről az eseményről. Volt olyan, aki valósággal irigyelt a látottakért... Az eset után egy-két hónappal a televízió egyik késő esti műsorában Egely György és Hargitai Károlyvolt a vendég. Hargitai akkor elmondta, hogy UFO-k voltak Pestlőrinc felett. Az általa megjelölt időpont nagyjából megegyezett az észlelésünk idejével. Két kicsi UFO és egy nagy találkozásáról beszélt. Mi valószínűleg a na- gyobbikat láttuk a gyerekekkel. A következő kissé humoros és élcelkedő hangvételű levelünket szintén a fővárosból kaptuk, B. Istvántól: — „Egyébként örvendetes, Girand Tamás rajza a különleges objektumról UFO követi a légierő (USA) RB—47 típusú reülőgépét az Edwards légitámaszpont környékén. A felvételt 1957. szeptemberében egy Convair pilótája készítette. A keretben az UFO nagyított képe. az Ónok szervezetét megalakították. Mégis csak vannak „felvilágosodott agyú lények” a tudomány emberei között, akik zsebében nem csak a diploma van, hanem van „fülük” és „szemük” is. Még, ha nincs kézzelfogható bizonyítékunk az „idegenek ” ittlétére, azért a saját szemünknek hihetünk!”— úja a bevezetőben. A következőkben egy négy évvel ezelőtti tavaszi este eseményeit idézi fel, amikor a Rózsadomb tetején a Nagybányai úton a 11-es busz indulását várták. így kezdi beszámolóját: „Északi irányból a hegyek mögül, gyorsan haladó tárgyra lettem figyelmes. Jól kivehető e- lipszis alakú, férfitenyér nagy ságú (?) tojássárga színű test húzott el felettünk. Úgy látszik már akkor sem voltak olyan primitívek ezek a pesti emberek, mert annak George Adamski 15 centiméteres távcsövével. Észlelései során — állítólag — jó néhány azonosíthatatlan objektrumról készített felvételt. (Vajon az Uránia Csillagvizsgáló amatőr távcsöveivel is ezt látta volna?) ellenére, hogy eddig Magyarországon „ mumus ” volt az UFO és témája, mégis a buszban tartózkodók egyöntetűen felszisszentek. Többen le is szálltak megnézni a látványt... ” Megfigyelőnk szerint az objektum legalább több ezer kilométer magasan volt; és rendkívüli nagy sebességgel (1500 kilométer/sec!) haladt dél-nyugati irányba. (Itt rögtön hozzá is teszi, hogy ismeri a műholdak sebességét.) Az sárgásfényű, nem pulzaló, inkább a neonvilágításra emlékeztető armatúrával ellátott fénynél határozott kontúrokkal rajzolódott ki a csészealj. Sajnos néhány másodpercen belül egy kiteijedt felhőzónába ért, és eltűnt. Figyelemre méltóak a levél utolsó gondolatai is! "A történtek után arra gondoltam, hogy talán azok az UFO-k voltak itt, akikről az egyik napilapban írtak, ezek szerint az idegenek a világ három tájáról Dél- Amerikából, Indiából és Spanyolországból egy-egy személy- lyel fel fogják venni a kapcsolatot. E témával kapcsolatban azóta sincsennek újabb információim. Lehet, hogy ezért tartottak Dél-Nyugatra?” A kérdés már a harmadik típusú találkozások gondolatát sejteti, ami nem is olyan újkeletű. Az ufológia úttörője és klasszikusa, George Adamski ugyanis már régen könyvet írt arról, hogy léptek vele kapcsolatba azok a földönkívüliek, akik felvették őt űrhajójukra, és utazásokat tettek vele a Naprendszer távolabbi vidékeire. A hívők persze mindezt elhiszik, de az ellentábor vallási megszállottnak, szélhámosnak, vagy bolondnak minősíti őt. Bár ez utóbbi nem is olyan bizonyos, hiszen a könyv megjelentetése bombajó üzlet lehetne!” (Az Uránia Csillagvizsgáló UFO-adatközpontja továbbra is váija a titokzatos égi jelenségekkel kapcsolatos bejelentéseket. Levélcím: UFO-adatközpont. Pf: 323. Eger, 3301. V. Tana Judit
