Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-13 / 60. szám
2. Hírlap 1990. június 13., szerda Elfogadták a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot (Folytatás az 1. oldalról) seket tartani. Rávilágított arra is, hogy e bizottság munkája során különösen szükséges a nyilvánosság kontrollja. Ezt követően az MDF képviselőcsoportjának padsorából Grezsa Ferenc kapott szót, és felolvasta az MDF parlamenti frakciójának nyilatkozatát. A nyilatkozat szerint az MDF-es képviselők úgy látják, hogy jelenleg kettős hatalmi rendszer van hazánkban, mivel a városokban, településeken, az egyes kerületekben, a gyárakban és az üzemekben még mindig él a régi rendszer. Ennek jegyében ugyancsak tovább folyik a közvagyonnal való felelőtlen gazdálkodás és a hatalmi átmentés. Mindezek tükrében az MDF képviselőcsoportja különösen fontosnak tartja az önkormányzati törvény mielőbbi megalkotását, mert határozott álláspontjuk, hogy csak az őszi helyhatósági választások után lehet befejezettnek tekinteni a rendszer- váltást. Ezért leszögezik, hogy a nyári időszakban is folytatni kívánják a parlamenti munkát, mindaddig, amíg megszületik az önkormányzati törvény. Mindehhez Grezsa Ferenc — még mindig az MDF-képviselő- csoport álláspontját tolmácsolva — hozzáfűzte: minden olyan kísérlet, amelynek nyílt vagy burkolt célja a helyhatósági választások megtartásának hátráltatása, súlyos támadás a kibontakozó demokrácia ellen. E körbe sorolta azt a jelenleg folyamatban lévő népszavazási kezdeményezést, amelyet a köztársaságielnök-választás módjával kapcsolatban az MSZP, az MSZMP, illetve e pártokkal akarva vagy akaratlanul együttműködő szervezetek, magánszemélyek folytatnak. A nyilatkozat elhangzása után azonnal szót kért Pozsgay Imre, az MSZP parlamenti frakcióvezetője. Bejelentette: a szocialista képviselők is csatlakoznak az MDF indítványához. Ám határozottan visszautasította azokat a politikai gyanúsítgatá- sokat, amelyeket a nyilatkozatban érzékelt. Torgyán József, a Kisgazda- párt frakcióvezetője ugyancsak lelkesen csatlakozott az MDF felhívásához, bejelentve, hogy akár egész nyáron át hajlandók dolgozni annak érdekében, hogy ne csupán az önkormányzatok ügyét rendező törvény, hanem a földtörvény is megszülessen. Orbán Viktor, a Fidesz-frak- ció vezetője is egyetértett azzal, hogy a nyári hónapokban rendkívüli ülésszakon folytassa munkáját a Parlament, de csak azzal a feltétellel, hogy végérvényesen rendezzék a képviselők jogállását, mielőtt az önkormányzati és más jelentős törvényeket megalkotják. Az elfogadott napirendnek megfelelően ezt követően az országgyűlési bizottsági tagságra vonatkozó összeférhetetlenségi határozattal foglalkozott a plé- num. Szabad György ismertette az országgyűlési határozati javaslat módosított szövegét, miszerint a képviselők jogállásáról szóló törvény hatályba lépéséig miniszter, illetve politikai állam- titkári tisztséget betöltő képviselő nem lehet tagja országgyűlési bizottságnak. A javaslattal kapcsolatban senkinek sem volt észrevétele, így a döntés hamar megszületett, a képviselők 316 igenlő szavazattal elfogadták az indítványt. Déltájban kezdte meg a plé- num a társadalomban korábban nagy érdeklődést kiváltó téma, a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A törvényjavaslatot a szabadon választott Országgyűlés megalakulása alkalmából, s egyúttal Nagy Imre és mártírtársai haláláról megemlékezve terjesztette elő a kormány. Balsai István igazságügy-miniszter szóbeli indoklásában egyebek között arról szólt, hogy a közkegyelem valódi célja a megbocsátás, ám a realitásoktól szakadna el az a törvény, amely differenciálás nélkül részesítene kegyelemben minden elítéltet. A miniszter hangoztatta, hogy a törvényjavaslat kidolgozásánál nem tévesztették szem elől a társadalom szempontjait, azt, hogy emelkedik a bűnözés tendenciája, romlik a közbiztonság. Éppen ezért a kegyelmi rendelkezés során figyelembe veszik az elítélt személyiségét, továbbá az elkövetett bűncselekmény súlyát és jellegét. A törvényjavaslat meghatározza azokat a körülményeket, amelyek a kegyelem gyakorlását kizárják. A miniszter szólt arról is, hogy a törvényjavaslat a szabadság- vesztés végrehajtásának teljes elengedését az egy évet meg nem haladó büntetésekre korlátozza, de ebből is kizárja a visszaesőket. Ezt követően Kónyáné Kut- rucz Katalin (MDF) az Ország- gyűlés Alkotmányügyi, Törvény-előkészítő és Igazságügyi Bizottságának állásfoglalását tolmácsolta. A törvényjavaslat feletti általános vitában meglehetősen szélsőséges nézetek csaptak össze. A képviselők — megszakítva a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat vitáját — hozzákezdtek a már több ülésnap óta húzódó interpellációk tárgyalásához. A belga király a délutáni órákban személyesen is ismerkedett a magyar Országgyűlés munkájával. Rövid látogatást tett a plenáris ülésen, ahol beszédet is mondott. Az Országgyűlés este háromnegyed hatkor tért vissza a közkegyelemről szóló törvényjavaslat korábban félbeszakított vitájára. A további egyórás szócsatában újabb érveket már nem tudtak felhozni a képviselők, így háromnegyed hétkor sor kerülhetett a határozathozatalra. Az Országgyűlés 207 igen szavazattal elfogadta a Szokolay Zoltán (MDF) módosító indítványával kiegészített törvényja vaslatot. Ezt követően Szabad György bejelentette, hogy június 18-án, hétfőn, rendkívüli ülést tart az Országgyűlés. Hazánk vendége a belga királyi pár A71.0MEK előtt (Folytatás az 1. oldalról) dött meghívóból 26 jelezte eddig részvételi szándékát. Új kiállítóként jelentkezik Japán és Izrael. A külföldi országok közül számos vállalat, világszerte elismert cég is jelen lesz. A nemzetközi seregszemle fontos részeként tartják számon azt a 14 rendezvényt, amelyet a kiállítás időszakában rendeznek. Ilyen lesz a magyar agrárszakemberek világtalálkozója, a biogazdálkodás napja, továbbá a magyar szőlő és bor napja. Kiemelkedő rendezvény lesz Hatvan mellett Nagygomboson, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságában megrendezésre kerülő farmergép-, állat- és növényi- termék-seregszemle. Az OMÉK alkalmából a résztvevők között öt ágazati, egy nemzetközi, illetve ötven nagydijat adnak át. Ezt követően Vörös István, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője szólt arról, hogy a mostani OMÉK nem a hagyományos termelésközpontú, eredményt bemutató, a megtett út sikereit hangoztató kiállítás lesz. A vállalkozó mezőgazdaság — a naprakész piaci ismeret gondolatpár fejezi ki leginkább a kiállítás lényegét. Ezért több lesz a korábbiaktól a vállalkozó, viszont kevesebb a termelőszövetkezet, illetve az állami gazdaság a bemutatók sorában. A kiállítás célszerűen, átfogóan törekszik bemutatni az új kormány agrárpolitikáját. Eközben hangsúlyozza a változások lényegét, az agrárágazatnak a gazdaságban betöltött szerepét, a jelen helyzetet, illetve a legfontosabb jövőbeli összefüggéseket. Rámutatott, hogy a hazai kiállítókon kívül több külföldi állattenyésztő szervezet jelezte részvételi szándékát Franciaországból, Olaszországból, az Egyesült Államokból, Kanadából, Belgiumból és az NSZK-ból. A Heves Megyei Hírlap főmunkatársának kérdésére a főosztályvezető elmondta, hogy a kiállításon vezérhelyet foglal el a központi bemutató. Ez hangsúlyozza majd a termőföld nemzeti kinccsé való válásának fontosságát, a magyar mezőgazdaság és a falvak kapcsolatát, a vállalkozási formák új lehetőségeit, a szövetkezés gondolatának új útjait. Emellett rámutat az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság együttműködésének jövőbeni kapcsolataira. Szemlélteti a magyar élelmiszer-gazdaság nemzetközi kapcsolatrendszerét is. Összességében a bemutató hozzájárul majd hazánk és a nagyvilág gazdasági kapcsolatrendszerének további bővítéséhez. Mentusz Károly (Folytatás az 1. oldalról) Szabad Györgynek, az Ország- gyűlés megbízott elnökének, Jeszenszky Géza külügyminiszternek és feleségének, valamint a külügyi bizottság képviselőinek. Köszöntötte a magas rangú vendégeket a diplomáciai testület doyenje, a katonai attaséi testület doyenje, s ott voltak a belga nagykövetség és a kolónia tagjai is. A bemutatkozás végeztével Baldvin király és Göncz Árpád, (Folytatás az 1. oldalról) tát a résztvevők között: az egyik a Heves Megyei Tűzoltóság parancsnokának kinevezése, a másik a Petőfibánya — Lőrinci közötti határvita. A tűzoltóparancsnoki poszt Lukács Béla ezredes nyugdíjba vonulása miatt üresedik meg, s e fontos funkcióra két jelölt is akadt. Dr. Rab János őrnagy, az Eger Városi Tűzoltóság parancsnoka, illetve Simándi Gyula százados, a Heves Megyei Tűzoltóság parancsnokhelyettese a testület előtt röviden ismertették elképzeléseiket, majd rövid tanácskozás után szavazás következett, melynek eredményeképp dr. Rab Jánost nevezték ki a parancsnoki posztra. A döntésben valószínűleg szerepet játszott hosszabb „tűzoltóélete”, s talán az is, hogy mind a szakszervezet, mind a pártok egyeztető értekezlete őt javasolta. Nem született viszont döntés a Petőfibánya kontra Lőrinci ügyben. Ezt nem is lehet csodálni, hiszen úgy tűnik, lehetetlen nyugodt lélekkel igazságot tenni e konfliktusban, hiszen a maga szempontjából mindkét településnek igaza van. A vita azon folyik, hogy mekkora külterülete legyen a nemrég önállósodott Petőfibányának. Nemcsak észérvek, de érzelmek és történelmileg kialakult telekállapotok is gátolják az ügy megnyugtató rendezését. Nehéz támaszt találni a törvények között is, hiszen mint mindenben, a jogban is az átmenet időszakát éljük. Úgy tűnik, a döntéssel megvárják az Fabiola királyné és Göncz Ár- pádné az Országház előtt felállított dobogón megtekintette a díszegység díszmenetét. A fogadási ceremónia végeztével a királyi pár szálláshelyére hajtatott. A magyar nép múltja előtti tiszteletadással kezdte magyar- országi programját I. Baldvin: koszorút helyezett el a Magyar Hősök Emlékművén a Hősök terén. Ezt követően a Parlamentbe új önkormányzati törvény megszületését, addig is azt kérték az érintett községek tanácselnökeivezetett a királyi pár útja: Göncz Árpád és felesége a Nándorfehérvár Teremben találkozott Baldvin királlyal és Fabiola királynéval. Délután Szabad Györggyel, az Országgyűlés megbízott elnökével találkozott a magas rangú vendég, este pedig Göncz Árpád adott díszvacsorát az uralkodói pár tiszteletére, ahol pohárköszöntők hangzottak el. tői, hogy próbáljanak egymás között megegyezni ebben a bonyolult kérdésben... (MTI) „Átmeneti” vb-ülés, sok témakörrel Határhelyzetben Mióta Petőfibánya önállóvá vált, enyhén szólva nem konfliktusmentes a viszony az egykori anyaközséggel, Lőrincivel. A válási folyamatnak még mindig nincs vége, és sok vajúdás árán sikerült csak egyet-egyet előrelépni. Úgy tűnik, most érkeztek el az eddigi legnagyobb problémához: a két község külterületének megosztásához. Ebben a kérdésben teljesen ellentétes a két tanács álláspontja, ezért az eddigi megegyezési kísérletek semmilyen eredményre nem vezettek. Mint a vb-ülésen Fekete László, Petőfibánya tanácselnöke elmondta, községük — ahogy egyetlen más település sem — nem létezhet külterület nélkül. Ma ugyanazon a közigazgatási területen két, egyenlő jogokkal rendelkező tanács működik, ami egyszerűen képtelenség. Mivel a két község nem tudott megegyezni, szerinte mindenképpen a megyei tanácsnak kellene döntenie, minden további időhúzás fölösleges. Varga Antal, Lőrinci tanácselnöke számos érvet hozott fel álláspontja védelmében, ami röviden úgy összegezhető, hogy Petőfibánya külterület nélküli község legyen. Mint rámutatott, községét komoly anyagi veszteség és erkölcsi sérelem éri, ha a fejkvóta szerint megállapított mintegy 920 hektárnyi területet Petőfibányának adják. Ezek a földek ugyanis lőrinci lakosok tulajdonában vannak, akik ezentúl kénytelenek lennének Petőfibányának adózni, amire nem hajlandók. Jelenleg aláírásgyűjtés folyik a községben, s az összegyűlt íveket elküldik majd a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, s az ügyben érintett minden fórumnak. A lőrinciek természetesen azt kérik, hogy ezek a földek Lőrincihez tartozzanak továbbra is. A szövevényes ügy hátteréhez tudni kell, hogy Petőfibánya alig néhány évtizede született meg a bányában dolgozók lakóhelyeként, s így történelmileg valóban nem alakult ki saját külterülete. Most viszont önálló községként joggal tart igényt erre. Megalapozott viszont a lőrinciek igénye is, hogy földjeik után saját községüknek szeretnének adózni. Olyan gordiuszi csomó alakult itt ki tehát, amelyet nem lehet egyetlen „kardvágással” megoldani. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük: ezzel a határvitával nemcsak a jelenlegi, de a következő önkormányzatnak is meg kell majd birkóznia... (koncz) Nyílt levél Piacosított érdekvédelem A történet, amit most leírni szándékozom, éppen egy évvel ezelőtt kezdődött. A gyöngyösi MSZMP pártbizottságának tudomására jutott, hogy a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző krónikus helyhiánnyal küzd, nem képes fogadni az általános iskolákból oda jelentkező tanulókat. Az iskola tanári kara minden tőle függő feltétel megteremtésére készen állt annak tudatában, hogy a szakma amit oktat, a jövő szakmája lesz. A probléma megoldására kézenfekvő megoldás kínálkozott, hiszen az iskola szomszédságában ott állt évek óta kihasználatlanul az úgynevezett Szakszervezeti Szakmaközi Székház, ahova gyorsan és egyelőre ideiglenesen az oktatás egy részét át lehet helyezni. Igen ám, de az akkori SZMT már tárgyalásban volt a Budapest Bankkal, hogy számukra bérbe adja az épület földszintjét. De ezzel az iskola gondja megoldhatatlan lett volna. Az akkori MSZMP-pártbizottság működött közre abban, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon: a kezelésében levő egyik városi párthelyiséget a tanács közreműködésével felajánlotta a Budapest Banknak. A bank képviselői ezt a megoldást kedvezőbbnek ítélték, az MSZMP lemondott a kezelői jogról, a bank megkapta az épületet. Az iskola pedig azonos bérleti díjért mindeddig használhatta a szakszervezeti székház termeit. Mondom, mind ez ideig, mert a helyzet most ugyanaz, mint egy évvel korábban. A közben SZMK-ra változott SZMT újabb bankot talált — most a Postabankot —, akinek bérbe adná a gyöngyösi székház földszintjét. Fel is mondta a bérleti szerződést a szakmunkásképzőnek, miután meggyőződött arról, hogy az már nem képes többet fizetni az eddig használt helyiségekért. Az iskola tantestületének pedig most fogalma sincs, hol fogadja és tanítja ősszel a gyerekeket. Eddig a történet. Közben megtudtuk, hogy a MSZOSZ által létrehozott Vagyonkezelő Részvénytársaság a tagság tulajdonát képező épületekkel a piac törvényei szerint kíván gazdálkodni, minél nagyobb bevételre törekedve. A bevétel egy részét pedig tagságának juttatja vissza. A Szocialista Párt gyöngyösi szervezete azonban erkölcsileg és politikailag elfogadhatatlannak tartja az érdekvédelemnek ezt a sajátos, önös formáját. Nem érti, miként fér össze a szakszervezet által deklarált, a fiatalokra is érvényesnek mondott érdekvédelem ezzel a lépéssel. Le- het-e egy magára valamit is adó szakszervezetnek olyan álláspontja, hogy egy oktatási intézményt kíván versenyeztetni egy bankkal? Vajon a tagság, amely majd „élvezi” a bevétel neki juttatott részét, elfogadja-e, hogy gyermekei, unokái mindennek fejében nem tanulhatnak tovább? A városi tanács arra tud vállalkozni csupán, hogy bővíti az iskolát, de ehhez azonban legalább 2 évre van szükség. Addig mi lesz? Azt a kérdést már fel sem tesszük, hogy az egykori gyöngyösi szak- szervezeti tagság téglajegyeiből épült székház végül is kinek a tulajdona igazából? Hogyan lehet az, hogy a mostani városi szakszervezetek szövetsége a saját házában fizető bérlő lesz. (Mert mint megtudtuk, ezentúl nekik is bérleti dijat kell fizetniük.) A tulajdon szent, a jogilag rendben lévő dolgok megtámadhatatla- nok. A szakszervezet a saját érdekét piacosítja, mert fő a működés! Hogy nem kell senkinek a deklarációja? Ez talán nem is fontos számára, ha a bevétele elegendő. Gondolatainkat, véleményünket, kérdéseinket a nyilvánosságnak szánjuk, azoknak, akik a piac törvényein kívül még hisznek másfajta érdekekben és másfajta értékekben. Mi, gyöngyösi szocialisták tiltakozunk az effajta érdekvédelem ellen, és szót emelünk az oktatás, az ifjúság érdekeiért! A Szocialista Párt gyöngyösi szervezetének megbízásából: Rajki Sándorné városi elnök Mit ír a sajtó? (Fotó: Perl Márton)
