Heves Megyei Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 50-75. szám)
1990-06-13 / 60. szám
1990. június 13., szerda Hírlap 3 A közvetítő helyszín: az apci MÉH-telep Többmilliós csalás az alapos gyanú Mit tehetnek a csepeliek, ha viszontlátják felkínált áruként a tőlük lopott alumíniumot? A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztálya hónapokon át folytatott ellenőrzést abban az ügyben, amely szerint több millió forintos csalásra bukkantak. A színesfémekkel való manipulálás egyik helyszíne az Észak-magyarországi MÉH Vállalat apci telephelye. A gyűjtőkereskedők szűk csoportja — az ügyeskedés révén — több millió forint haszonra tett szert. S a kör még nem teljes. Névtelen bejelentés nyomán Szociáldemokrácia: európai értékek, itthoni esélyek Összeurópai baloldal? (2. rész) — Miképpen jutott az osztály tudomására, hogy visszaélések vannak az apci MÉH-telepen? — Még 1989 decemberében kaptunk egy névtelen bejelentést — feleli Debreceni Nándor r. hadnagy. — Az állt benne, hogy az említett telephelyen a színesfém-felvásárlással kapcsolatban jogsértéseket követnek el. A múlt év áprilisában kialakított átvevőhelyen olyan óriási forgalmat bonyolítanak le, hogy ilyen kis területen szabályosan ez nem képzelhető el! Szerepeltek a levélben nevek és adatok is. — Megkezdődött tehát a nyomozás, hisz bűncselekmény gyanúja állt fenn. Milyen kiindulópontot kerestek? — Pontosítanom kell: nem nyomozást kezdtünk, hanem a bejelentés valóságtartalmának ellenőrzését, az államigazgatási eljárás szabályai szerint. A cél — Az előbbitől eltérő gyakorlatot, sok esetben. Egy napon jött a magánkereskedő, hozott magával rengeteg fémhulladékot. Még ugyanezen a napon mehetett a pénzéért a takarék- szövetkezetbe. S ami igazán érdekes: ugyanekkor már el is szállították ezt a nagy mennyiségű anyagot! Olyan tételekről volt szó, amelyek el sem férhettek volna a kis telephelyen. Nyilvánvalóan gyanús lett, hogy az áru be sem jutott oda! Emellett kiderült, sok esetben más vitte a színesfémet, és más vette fel a pénzt. Ahová pedig elszállították az alumínium- vagy rézhulladékot, az rendre a Budapest és Vidéke MÉH Vállalat Gránátos úti telephelyének öntőüzeme volt. — A kétségtelen bizonyítékokhoz bizonyára elég hosszadalmas és aprólékos beszerző munkára volt szükség... — Hónapokon át elemeztük a bizonylatokat. Számítógépre vittük az adatokat, száznyolcvanöt alkalom főbb jellemzőit. Egy szűk gyűjtőkereskedői körre bukkantunk, akik többmilliós tételben üzleteltek alumíniummal és rézzel. A takarékszövetkezet— Ebben az esetben — fűzi tovább Debreceni Nándor — Hoffmann István, az öntőüzem vezetője és Kassai Sándor ellen tettünk a Budapesti Rendőr-főkapitányságon különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének alapos gyanúja miatt büntetőfeljelentést. Kassai besegítő, a gyűjtőkereskedői engedélyt a teljesen „tiszta” felesége nevére állították ki. A másik nyomon követett eset: Kondri János szintén budapesti gyűjtőkereskedőtől Hoffmann 4440 kilogramm rézhulladékot vásárolt fel fiktíven. Ennek értéke 721 ezer 161 forint. A kifizetés persze itt is készpénzben történt. — Lényeges kérdés, hogyan jutottak ilyen nagy mennyiségű színesfémhulladékhoz az eladók? Debreceni Nándor máris kész a válasszal: — A kereskedőktől a telephely a vállalati előírás szerint csak úgy vehet át ilyen árut, ha annak megállapítása volt — folytatja Végh Attila r. százados —, hogy mekkora volt a forgalma a telephelynek tavaly április és november között, s bekerült-e az a réz- és alumíniumhulladékmennyiség oda. Kik szállítottak nagy tételekben, mi lett az áru sorsa? Ismét a hadnagyé a szó: — Az alapbizonylatokat a MÉH vállalat miskolci központjából szereztük be. A színesfémek felvásárlása úgy ment végbe, hogy a gyűjtőkereskedő behozta az áruját, átvételkor készpénzfizetési bizonylatot állítottak ki neki, azzal az illető átment a helyi takarékszövetkezetbe. Ott a vállalat hitelszámlájára kifizették az ellenértéket. Legalábbis erről tájékoztatott bennünket a cég központja. — S mit tapasztaltak valójában a vizsgálatot végzők? ben sokszor a meghatalmazottnak fizették ki a számlákon feltüntetett áruk árát, olykor azonban eltértek az aláírások. — Ezen a vonalon elindulva, kiemeltünk egy tételt — veszi át a szót Végh Attila. — Az egyik készpénzfizetési bizonylat szerint egy budapesti kereskedő 22 tonna alumíniumtömböt vitt az apci telepre tavaly ősszel. Aznap megkapta érte a takarékszövetkezetben a 2 millió 475 ezer forintot. S még ugyanezen a napon el is szállították Apcról — a szállítólevél tanúsága szerint — a fővárosba, a Gránátos utcába. Utánajártunk a dolognak. Arra derült fény, amit a nyomozók vártak. Budapestre csak papíron érkezett meg a tömb, ténylegesen nem. Év vége lévén, a Gránátos úti kohászati üzem vezetőjének utasítására — nehogy kibukjon a hiány a közelgő leltárnál — meghamisították az öntési naplót. A 22 tonna alumíniumot szétírták, mint beadagol- tat, felhasználtat. Az ellenértéket innen átutalták az Észak-magyarországi MÉH Vállalatnak. A gyűjtőkereskedőnek pedig az apci MÉH-telep készpénzben fizetett. azt oda be is szállítják. A továbbértékesítés a telephely dolga. Ezt az utat azonban Apcon megkerülték. A magánkereskedő csupán jelezte, hogy van eladandó színesfémhulladéka, erre kitöltetlen, de aláírt és lepecsételt szállítólevelet kapott. Tehát rábízták, hová adja el az árut. Ahová eladta, onnan visszajött a számla, s az összegeket a takarékszövetkezetben lévő hitelszámlára utalták. Ez ugyan logikusnak, egyszersmind gazdaságosnak tűnő megoldás, ám az üres, kitöltetlen szállítólevél révén nagy a lehetősége annak, hogy lopásból származó áruért fizetnek. — A gyűjtőkereskedők — magyarázza Végh százados — általában nem kérnek és nem kapnak számlát. Miért nem? Ha én személyi igazolványt kérek a hozzám eladási szándékkal betérőtől, többé nem jön, nem hoz árut. Maguk is tudják, mondják: tuti, hogy lopásból való árut vesznek át! Ezt bizonyítani viszont nem könnyű. Többnyire nem is tudják. Idén januárban például a Csepel Fémművekben lekapcsolták az apci telep szállítmányát. A csepeliektől korábban eltulajdonított színesfémhulladékot próbált ugyanis visszajuttatni az Apcról érkezett teherautó. De azt lehetetlen már kideríteni, ki, mikor és honnan lopta... Sírhat az államháztartás kezelője Az már vitathatatlan tény, a kár összege jócskán meghaladja a 3 millió forintot. Ám arról sem szabad elfeledkezni, hogy több millió forintos adóbevételtől esett el az államháztartás a manipulálás miatt. — A meghallgatásokkor — mondja Debreceni hadnagy — tudtuk meg, hogy a gyűjtőkereskedők egymással összedolgozva tevékenykedtek, éppen azért, hogy ily módon kedvezőbb legyen az adójuk. Kilenc megye adófelügyelőségét kerestük meg ellenőrzés végett. Idáig mintegy 30 millió forint értékben tettünk büntetőfeljelentést adócsalás miatt tizenkét személy ellen az illetékes vámhivataloknál. A HRFK gazdaságvédelmi osztálya által feltárt ügy igen sok tanulsággal szolgál. Mindenekelőtt azzal, hogy — híven a szokásos magyar gyakorlathoz — igen pazarlóan bánunk értékeinkkel. Például ha egy termelő- szövetkezet már nem kívánja használni elavult öntözőberendezését, akkor azt szinte parlagon hagyja. Holott raktárkészletében — igaz, „nulla forintra” amortizálódva — még legalább százezer forintos érték szerepel. Ha a tsz hivatalosan adná el ezt az alumíniummennyiséget, a mai árak mellett akár 300 ezret is kaphatna érte. Ám mivel nem törődnek vele, így az ügyeskedők viszik el, adják tovább a gyűjtőkereskedőknek, akik pedig továbbítják különböző helyekre. Természetesen busás haszonért. Az is tény, a gazdálkodó szervezetek közvetítő, azaz gyűjtőkereskedő beiktatásával hamarabb pénzhez jutnak, hiszen az készpénzben fizet. Ezzel szemben a hivatalos úton, az átutalások miatt hosszú hetek vagy hónapok múlva juthatnak a megfelelő összeghez. Mindennek az a következménye, hogy a gazdálkodó szerv tulajdonképpen már leírt anyagért kap ellenértéket, az azt „birtokba vevőnek” pedig sehol nem kell igazolnia magát. Igencsak jól jön ez az adóbevallásnál... Veszélyes ez a most megismert rendszer más okokból is. Például azért, mert egyre jobban elteljed a rézkábelek megkurtítása, ez pedig már a termelést is zavatja sok helyen. De bizonyára sokan tapasztalták, hogy a közlekedés biztonságának fenntartásához szükséges jelzőtáblák hevernek az utak szélén. Egyszerűen azért, mert az azt tartó alumíniumoszlopot is ellopják. Az imént leírt módokon is juthatnak egyesek akár néhány hónap alatt — miként erre van is példa — 18 — 20 millió forintos adómentes jövedelemhez. Kellő megelőző intézkedés htján nemcsak ezek száma gyarapodik, hanem valamennyiünké is, mint becsapott állampolgároké. Szalay Zoltán Sorozatunk első részében arra kerestünk választ, hogy mennyiben reagál a szociáldemokrácia azokra a kihívásokra, amelyek a nyugati világban érik a baloldalt. Ez alkalommal kísérletet teszünk annak bemutatására, hogy vajon a kelet-európai változások milyen hatással vannak — vagy lehetnek — a nyugat-európai baloldalra. A témakör kutatói először is megállapítják, hogy a kelet-európai gazdasági és politikai rendszerek összeomlása, a kommunista pártok politikai térvesztése, s a szocializmus ottani „víziójának” szertefoszlása igen kedvezőtlenül érinthetik az európai baloldal pozícióit. Igaz, a nyugati baloldal nagy része mindig is szkeptikus volt a Kelet-Európá- ban alkalmazott modell „szocialista” jellegét illetően. Ennek ellenére ez a kudarc közvetve megkérdőjelezheti a szocializmus egyetemes értékeit is. Mindez azonban — vélik — csak ideiglenes tényezőként játszhat szerepet. Kelet-Európa átalakulása ugyanis egy új, a pluralista politikai küzdelemben újjászerveződő demokratikus baloldal, valamint a megtisztult szocialista gondolkodásmód pozitívan hathat a nyugati baloldalra. Hosszú idő után talán először fogalmazható majd meg egy olyan összeurópai baloldali alternatíva, amely a jövő egységesedő Európájának valamennyi részében fejlődést hozhat. Bár a nyugati, illetve a keleteurópai baloldal egymásrautaltsága nemigen vonható kétségbe, tudomásul kell venni: a földrész e két régiójában jelenleg ellentétes történelmi tendenciák zajlanak. Európa nyugati fele a gazdasági és politikai integráció felé halad. Itt a baloldalnak az lehet a stratégiai célja, hogy „a tőke Európájával a demokratikus szocializmus Európáját állítsa szembe, s hogy a fő hangsúlyt a szociális Európára helyezze, és segítse elő a régiók viszonylag egyenlő fejlődését, a tőke és a piac ösztönös játékát pedig kiegyenlítse”. Kelet-Európábán viszont most egészen másféle történések zajlanak, és inkább dezintegráció a jellemző. Napirenden van a súlyos válság leküzdése, a kitörések nemzeti útjának keresése és a nemzeti szuverenitás helyreállítása, ez pedig gyakran nemzetiségi problémákkal és konfliktusokkal jár együtt. A kelet-európai baloldalnak érdeke, hogy kapcsolódjon a nyugat-európai baloldalhoz, és ezzel segítse a térség közeledését Európához. Ám a jelenlegi körülmények között a baloldal funkciói és kérdései igencsak eltérnek egymástól. Épp ezért ennek megértéséhez pillanatnyilag nem használhatók a nyugati baloldal és politikai kultúra kategóriái. A kelet-európai politikai küzdőtér maga is rendkívül sokszínű és különböző, természetes, hogy benne a baloldali erők helyzete is eltér. Magyarországon például már azon is politikai viták folynak, hogy van-e egyáltalában létjogosultsága a politikai baloldalnak, valamint, hogy érvényesek-e egyértelműen azok hagyományos értékei. Világossá vált, hogy a szocializmus és a baloldaliság alapelvei az MSZMP súlyos hibái miatt a lakosság jelentős részében teljesen elvesztették hitelüket. Ami igencsak megnehezíti a baloldal megújulását. A kutatók véleménye szerint ma még egyáltalán nem tekinthető elfogadott nézetnek az, hogy egy valóban demokratikus, kiegyensúlyozott és stabil politikai rendszer elképzelhetetlen a baloldal közreműködése nélkül. Igaz, megjegyzik: a parlamenti választások után feltételezhető, hogy ez a felfogás változni fog. így a politikai skála letisztulása és egyértelművé válása után az említett nézetet előbb vagy utóbb elfogadják, felismerik. Ma még azonban ez a probléma jelentősen beárnyékolja a baloldaliság lehetőségeit. (Folytatjuk) Havas András Borsó felszedő és cséplőgépek a „Honvéd” táblában... Borsóbetakarítás A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Nagygombosi Tangazdaságában, a Honvéd-táblán lévő háztáji földeken kezdődött meg a Rapid fajta zöldborsó betakarítása. A szemeket a nagyrédei SzőlőskertJcrme- lőszövetkezet hűtőházába és a Hatvani Konzervgyárba szállítják, téli tartósításra. Nagy István a teherautó „puttonyába" kerülő szemeket ellenőrzi... (Szabó Sándor felvételei — MTI) Huszonkét tonna fém — a ködbe vész Ha személyit kérsz, többé nem jövök
