Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-10 / 31. szám

1990. május 10., csütörtök Hírlap 3. Nyitott kapuval Gyöngyösiek az ipartestületért Kezdeményezésük országos visszhangra talált Az Országgyűlés kétharmados többséggel döntött az alkotmánymódosításról (Folytatás az 1. oldalról) Tamás Gáspár Miklós a sza­bad demokraták másik határo­zati javaslatát ismertette, amely tartalmazza: a magyar Ország- gyűlés tekintettel arra, hogy ag­gasztónak ítéli a szomszédos or­szágokban élő magyar nemzeti kisebbségek helyzetét, érzékeli a hazai és a nemzetközi közvéle­mény nyugtalanságát a Kelet- Közép-Európában fellobbant nacionalista indulatok miatt, fe­lelősséget érez a fiatal kelet-kö- zép-európai demokráciák sorsá­ért, az európai egyensúlyért és biztonságért, felhívással fordul a kormányhoz. A javaslat szerint a kormány kezdjen tárgyalásokat azoknak a hazánkkal határos ál­lamoknak a kormányaival, ahol magyarok élnek, a célból, hogy azokkal kölcsönös kisebbségvé­delmi egyezményeket kössünk. Fodor Tamás az SZDSZ par­lamenti csoportjának harmadik javaslatáról szólva kiemelte: szükségesnek ítélik vizsgáló bi­zottság kiküldését az Axel Sprin­ger-Budapest Kft. ügyében, amely megszerezte több hazai napi- és hetilap kiadási jogát. Ezután határoztak a képvise­lők a jelenlegi ülésszak tárgyso­rozatáról. A 345 igenlő szavazat­tal, ellenszavazat nélkül, 10 tar­tózkodás mellett elfogadott na­pirend: — a Magyar Köztársaság al­kotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat; — a Magyar Köztársaság mi­nisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat; — a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosítá­sáról szóló törvényjavaslat meg­tárgyalása; — interpelláció. A Parlament munkája ezután a Magyar Köztársaság alkotmá­nyának módosításáról szóló tör­vényjavaslat megtárgyalásával folytatódott. Az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot — amely kihirdetése napján lép hatályba — a Parlament 308 igen, 14 nem szavazattal, 37 tartózkodás mel­lett elfogadta. Az ülés folytatásakor a képvi­selők tapssal köszöntötték a ven­dégpáholyban helyet foglaló He­inz Westphalt, a Német Szövet­ségi Köztársaság Szövetségi Gyűlésének alelnökét, és kísére­tét. Ezután szavaztak a jogalko­tásról szóló 1987. évi XI. törvény A Magyar Köztársaság minisztériumai Beiúgy minisztérium, Földművelésügyi Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, Környezetvédelmi Minisztérium, Közlekedési és Hírközlési Minisztérium, Külügyminisztérium, Munkaügyi Minisztérium, Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériu­ma, Népjóléti Minisztérium, Pénzügyminisztérium. (A fenti felsorolás a par­lamenti előterjesztésben javaslatként, a következő bevezetővel hangzott el: „Az Országgyűlés az Al­kotmány 34. S-ának végre­hajtása érdekében a követ­kező törvényt alkotja”.) módosításáról. Az alkotmányer­ejű törvényt 278 egyetértő, 10 el­utasító szavazattal, 33 tartózko­dás mellett elfogadták. A plénum ezt követően — Szűrös Mátyás elnökletével — a Magyar Köztársaság minisztéri­umainak felsorolásáról szóló tör­vényjavaslatról tárgyalt. Dr. Salamon László (MDF) az alkotmányjogi, törvény-előké­szítő és igazságügyi bizottság el­nöke a tervezet mellett érvelve hangoztatta: a törvényjavaslat a magyar közigazgatás központi szervei, a kormányzati rendszer korszerűsítését célozza. Napi ak­tualitását az új kormányzat létre­hozásának feladata adja. A Ma­gyar Köztársaság minisztériu­mainak felsorolásáról szóló ja­vaslat olyan modellt álh't fel, amely szerkezetében tükrözi az európai demokráciák kormány­zati struktúráját, s megfelel a ma­gyar közjogi hagyományoknak is. Ez utóbbi két szempont együttesen is érvényesül annak a tendenciának a kibontakoztatá­sában, amelyben a miniszteri fe­lelősség teljessé tételére törek­szik. A kormány kizárólagos fe­lelősségét kívánja biztosítani, megszüntetve azt a helyzetet, hogy a minisztériumok mellett más országos hatáskörű, illetve egyéb szervek lássanak el kor­Fotóriporterünk, Perl Már­ton pillanatképei az üléste­remből: Balra az ügyvezető kor­mány megbízott belügymi­nisztere, Gál Zoltán. Jobbra dr. Novák Rudolf, egri képviselő. Lent a T. Ház egy „szele­te”. mányzati funkciót közvetett fe­lelősséggel. Dr. Salamon László hangsú­lyozta: a magyar közjogi hagyo­mányok felújítása tükröződik a korábbi minisztériumi elnevezé­sek felelevenítésével, így a mű­velődési tárca elnevezésében megjelenik a közoktatás, a me­zőgazdasági minisztérium he­lyett pedig a földművelésügy el­nevezés. Koncepcionális kérdés, hogy a gazdasági ügyeket az or­szág gazdasági helyzetét komp­lexen kezelő pénzügyminisztéri­um kezébe kell adni. Hasonló­képpen központi kérdés, hogy nemzetközi-gazdasági kapcsola­taink kezelésére önálló miniszté­riumot szükséges létrehozni. A törvényjavaslat a hatáskö­rök részletes rendezését nem tar­talmazza. A felsorolt minisztéri­umok hatáskörének megállapí­tásához a törvény hatályba lépé­sétől számított 120 napon belül a Minisztertanácsnak törvénymó­dosító javaslatot kell az Ország- gyűlés elé terjeszteni. E haladék megfelelő lehetőséget nyújt a mi­nisztériumok új szervezeti rend­jének és a hatáskörök újrafelosz­tásának megalapozott előkészí­tésére — mondta a bizottság elnöke. A nap végén az elnöklő dr. Szűrös Mátyás bejelentette: az Országgyűlés Házbizottságának javaslatára a Parlament legköze­lebb május 15-én, kedden 10 órakor ül össze. Az ülés napi­rendjén szerepel — várhatóan: 1. A miniszterek és államtit­károk jogállásáról és felelőssé­géről szóló törvényjavaslat. 2. Nagy Ferenc egykori kép­viselő posztumusz állampolgár­ságának rendezése — az alkot­mányügyi bizottság előterjesztése. 3. A Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyáról szóló határozati javaslat. 4. A szomszédos államokban élő magyar nemzeti kisebbsé­gekkel kapcsolatos országgyű­lési határozati javaslat. 5. A sajtóeladással kapcsola­tos vizsgálóbizottság felállítása. A tanácskozást követően a tervek szerint megalakul az In­terparlamentáris Unió magyar tagozata. A következő ülés várhatóan május 22-én, kedden 10 órakor kezdődik, amikor is — az elkép­zelések szerint — az Országgyű­lés megválasztja a miniszterelnö­köt, megvitatja a kormány prog­ramját, s bemutatkoznak a kor­mány tagjai. A gyöngyösi kisiparosokat is megcsapta a reform szele. Moz­golódnak a kézművesek, meste­rek, az sem idegen már számuk­ra, hogy olyanra vállalkozzanak, amire eddig talán nem gondol­tak, vagy amiről kevésbé beszél­tek. Nem kisebbhez, mint a KI- OSZ — eddigi érdekvédelmi szervezetük — átalakításához kezdtek. Mert igen unták, már elviselhetetlennek tartották a központi, megyei vezérlést, ba- sáskodást, előírt, kötelező tagsá­gukat, s befizetéseik nagyarányú elvonását. Nemcsak furcsa, hanem bosz- szantó, felháborító is volt — em­legetik —, hogy Eger nélkül úgy­szólván egy lépést sem tehettek, minden fontosabb eseményről, állásfoglalásról, határozatról tudnia kellett a „középvezetés­nek”, ide várták véleményezésre még az országos képviseletnek címzett leveleket is. S ha valami nem tetszett, úgy elakadt útköz­ben, hogy a pestiektől sokkal kö­zelebbi hatvaniak sem tudtak ró­la, akármennyire szerettek vol­na. Megesett — vallják Tuza Jó­zsef kőfaragó, társadalmi elnök, Matus Miklós víz-, gáz- és köz­pontifűtés-szerelő, titkár, Dózsa Balázs fényképész, alelnök, Mé­száros Imréné irodavezető, akik­kel mindezekről városi székhá­zuk irodájában beszélgetünk —, hogy felsőbb szintű „kézi vezér­léssel” olyan országos küldöttet is „választottak”, akit tagtársai egyébként még a megyei delegá- tusi tisztre sem tartottak alkal­masnak. — Egyszóval, betelt a pohár — mondják —, a helyzet változ­tatása már nem tűrhetett halasz­tást. S tekintve, hogy a „hivatalos út” járhatatlannak bizonyult, a kezdeményezésről Egerben hal­lani sem akartak, a KI ŐSZ törté­netében először, a gyöngyösiek közvetlenül fordultak elképzelé­seikkel a körzetükön túli iparos­társadalomhoz. Történt mindez még 1989 februárjában — márciusában. Előbb szűkebb hazánk öt másik alapszervezetének vezetőivel ta­lálkoztak, tanácskoztak Gyön­gyösön „saját szakállukra”. Majd a közös megegyezéssel to­vábbított országos felhívást kö­vetően a többi megye hasonló képviselőivel is összeültek nagy­gyűlésen. Két­üteműek alkonya Az olcsó kétütemű benzinmo­tor a végtelenségig leegyszerűsí­tett szerkezet: nincsenek szele­pei, amelyek szabályozzák a be­szívott üzemanyag mennyiségét és az elégett üzemanyagnak, a füstgázoknak a kiáramlását. Az egyik következmény: a kétüte­műek 20 — 25 százalékkal több üzemanyagot fogyasztanak, mint az azonos teljesítményű négyüteműek. Pusztán ez a „fé­nyűzés” évente másfél milliárd forintjába kerül az országnak; ennyivel több üzemanyagot kell importálnunk. Továbbá, a kétüteműeknek nincs saját olajozási rendszerük, olajszivattyújuk, ezért a kenő­olajat — nem is keveset — a ben­zinbe kell belekeverni. A gyári előírás szerint minden 50 liter benzinhez 1 liter olajat. Ez az olajozási mód tízszer-tizenötször több olajat emészt föl, mint a négyüteműek keverési rendsze­re. Ez hasonló pazarlás, mintha valaki a napolajat az uszoda vizé­be keverve használná. A Trabant javára írják, hogy kevés szén-monoxidot bocsát ki. Csakhogy a tökéletlen égés ered­ményeképp keletkező szagtalan és nagy töménységben mérgező szén-monoxid az utak mentén egyébként sem fordul elő nálunk olyan nagy mennyiségben, hogy Az írásban egyetértőkkel együtt 70 ezer körüli kisiparos véleménye, elképzelése, követe­lése fogalmazódott meg ezen a tavaly tavaszi fórumon, ahol a helybeliek mindenekelőtt termé­szetesen már bizonyos fokig megreformált saját alapszerveze­tükkel fogadták vendégeiket. Va­lóban alulról jövő kezdeménye­zéssel bizalmat kapott társadal­mi vezetőséget mutathattak tár­saiknak, s kedvező tapasztala­tokkal biztathatták a többieket. Ami a nevezetes — a KIOSZ területén történelminek is ne­vezhető — állásfoglalást illeti, nos, lényegében az emh'tett sérel­mek orvoslására született. Egy­részt a kötelező KlOSZ-tagság megszüntetését sürgeti az ön­kéntesség és az önkormányzat egyidejű fenntartása mellett, másrészt a tagdrjbevételek eddi­ginél sokkal nagyobb, 80 száza­lékos helyi felhasználhatóságát ítéli reálisabbnak. Ugyanakkor elveti a megyei középszervek szükségességét, fontosnak tartja a központi apparátus létszámá­nak erőteljes csökkentését, s va­lamennyi felsőbb szintű testület­nek az alapszervezetek kisiparos küldötteiből történő kialakítá­sát. Továbbá szorgalmazza az új alapszabályt, a még el nem vég­zett tisztújításokat, a tagdíjak he­lyi megállapításait, az üdülési té­rítések reálisabbá tételét, a pon­tos vagyonelszámolást, a bürok­rácia mérséklését, megszünteté­sét, a vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatát, a szervezet véle­ményezési, egyetértési jogának megadását a kisiparosokat érintő kérdésekben. Határozott, kemény akaratot tükröz a fogalmazvány, érthető, ha nem nagyon /etszeíí Budapes­ten, s Egerben. Aligha véletlen, hogy a nem sokkal utána össze­hívott országos választmányi ülésen a gyöngyösiek akkor még függetlenített, de a tagsági törek­véseket tisztességgel képviselő, tolmácsoló titkára délelőtti je­lentkezése ellenére is csak estefe­lé, s utolsó előttiként kapott szót. S még akkor sem minden óvatos­kodó fontolgatás nélkül. Aztán kiderült: talán az sem lett volna nagy baj, ha elmarad ez a felszólalás. Említésre méltóbb ugyanis a reménykedve várt ta­nácskozáson sem esett. — Ekkor elhatároztuk, hogy felgyorsítjuk az eseményeket — a környezetet számottevően ká­rosítaná. Tartós hatása pedig nincsen, mert lassan szén-dio- xiddá alakul. De ez az egyetlen szennyező anyag, amelynek mennyiségét a műhelyekben mérni, és a motorok beállításával csökkenteni tudjuk. Ezért sokan azt hiszik, hogy a szén-monoxid a legveszélyesebb szennyező. A kétüteműek négyszer-tíz- szer annyi el nem égett benzint bocsátanak ki, mint a négyüte­műek. Olaj kibocsátásuk is ehhez hasonló. Benzpirénekből „csak” kétszer-háromszor többet ere­getnek ki, mint a négyüteműek. Közel áll tehát az igazsághoz az, hogy a Trabantok és Wartburgok évente több tízezer tonna eléget- len benzint és több ezer tonna elégetlen olajat pöfögnek ki. A budapesti fák nagyobb ará­nyú pusztulása mintegy tíz éve kezdődött. Tavasszal a fák dús lombkoronát hajtanak, de a leve­lek már a nyár közepén sárgulni idézik a gyöngyösiek. Pécsi, s bu­dapesti I., XII. kerületi támoga­tással, illetve más alapszerveze­tek egyetértésével, közreműkö­désével megalakítottuk a KI­OSZ országos reformbizottsá­gát, majd levéllel fordultunk ha­zánk kisiparosainak delegátusai­hoz, hogy küldöttértekezleten is képviseljék közös állásfoglalá­sunkat. Az egymást követő táj­konferenciák során — Budapest, Szeged, Pécs, Szekszárd után — legutóbb az idei áprilisban Pak­son folytattuk, amit elkezdtünk, hogy a májusi kongresszust ered­ményesebbé tegyük. — Hol tartanak ma? — Úgy érezzük, hogy kezde­ményezésünk feltétlenül vissz­hangra talált, igyekezetünknek is látszik hatása X. kongresszusun­kon. Ha a KIOSZ helyébe lépett Ipartestületek Országos Szövet­sége ugyan nem is éppen alulról építkező új szervezet, minden­képpen másabb már, mint a régi. S reméljük, hogy az alakuló ipar­testületek, illetve kisebb — terü­leti, megyei — szövetségeik fel­tétlenül tovább csiszolják moz­galmunkat. Mi — Hevesben elő­ször — május 13-án szeretnénk alaposabban is változtatni szer­vezetünkön. Gyűlésünk annyi­ban is eltérő az eddigiektől, hogy teljesen nyitott, nemcsak tagja­inkat, hanem a többi vállalkozót, a kiskereskedőket, a gmk-sokat, s társaikat is várjuk. Közös érde­kek alapján a korábbinál sokkal szélesebb körben szeretnénk ala­kítani a jövőnket, nagyobb bol­dogulásunkra. Nem titkoljuk: szövetségre is szívesen lépnénk bármelyik közeli alapszervezet­tel, s ha megbízást kapnánk: a te­rületi érdekképviselettől sem ri­adnánk vissza. Kedvben, akaratban — úgy látszik — nincs hiány Gyöngyö­sön. Más kérdés, hogy a vezető­ség hallatlan lelkesedése átra­gadt-e a helyi, körzeti iparostár­sakra is. Képesek-e valamennyi­en megérteni, hogy előbbre kell lépni, s olyanformán, mint elöl­járóik fogalmazzák, s a gyöngyö­sieken kívül mások is kívánják? Ma még ugyanis mindezt in­kább csak találgatni lehet. A re­formerek jobbára reményked­hetnek. Gyóni Gyula kezdenek. Augusztusban olya­nok a fasorok, mintha lángszóró­val perzselték volna végig őket. A hervadás mindig az utak men­tén, az úttest felőli oldalon kez­dődik. Mi bizonyítja, hogy a fák korai haláláért főképp a kétüte- műekből áradó szennyezők a fe­lelősek? Például az, hogy más nagyvárosokban, ahol a buda­pestinél sokkal nagyobb a gép­kocsiforgalom, vígan zöldellnek azok a platánok és hársak, ame­lyekről nálunk azt mondják, hogy nem bírják a nagyvárosi le­vegőt. Párizsban, a Champs- Elysée híres útján éjjel-nappal ti­zenkét sorban hömpölyög az au­tóáradat. A platánok pedig két sorban zavartalanul élnek, s ont­ják az oxigént. A Trabant utóda a Volkswa­gen Pólóra fog hasonlítani, és 1994-ben állítólag már évi 350 ezer kocsi gördülhet le a korsze­rűsített futószalagról. Karburátor a négyütemű Wartburgba és Trabantba. Olasz licenc alapján gyártják a berlini karburátor- és szűrőgyárban (MTI Külföldi Képszerkesztőség)

Next

/
Thumbnails
Contents