Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-10 / 31. szám
4. Hírlap 1990. május 10., csütörtök Neves írónk, Krúdy Gyula szerint május a csodák hónapja a gasztronómiában. Egymás után jelennek meg a friss, ízletes zöldségfélék, amelyek igen nagy örömmel töltik el az enni szerető embereket. Ez alkalommal is néhány tavaszi receptet adunk közre. Salátaleves Hozzávalók: 2 fej saláta, 4 dkg zsír vagy olaj, 2 dkg liszt, ecet, só, 1 dl tejföl, zöld kapor, 1 egész tojás. (1 liter savó.) A salátát ujjnyi szeletekre vágjuk, a zsíron fedő alatt pároljuk, s ha megpárolódott, akkor 1 liter savóval felengedjük. Ha nincs, akkor vízzel engedjük fel. Adunk hozzá egy cikk nagyon apróra vágott fokhagymát, egy kávéskanálnyi finomra vágott zöld kaprot és sót. A liszttel, a tejföllel és kevés vízzel híg habarást készítünk, a leveshez adjuk, és jól felforraljuk. A levest kanálnyi ecettel és csipetnyi cukorral ízesítjük. Levesestálban egy tojást elhabarunk, és a levest ráöntjük. Készíthetünk még hozzá füstölt szalonnából ropogósra sült szalonnakockákat is. Zöldborsóleves Hozzávalók: 60 — 80 dkg csöves zöldborsó, 2 dkg zsír, 1 dkg liszt, 1 dl tej, só. A kifejtett zöldborsót a zsíron uhára pároljuk, liszttel megintjük, azzal is egy kicsit pirítjuk. Ha ez megtörtént, akkor felöntjük egy liter vízzel, felfőzzük, és amikor a borsó megpuhult, akkor hozzáöntjük a tejet. Ilyenkor még a zöldborsónak gyenge a héja, és a levesfőzésnél azt is felhasználhatjuk. A héjra egy liter vizet öntünk, és puhára főzzük. Ha ez megtörtént, víz helyett a levest ezzel a lével készíthetjük. Ha a leves kész, zöldpetrezselyemmel díszíthetjük. Sóskakrémleves Hozzávalók: 15 — 20 dkg sóska, 3 dkg zsír, 1 evőkanál liszt, 1 evőkanál tejföl, csipetnyi cukor és só. A sóskát szárától és vastag ereitől megtisztítjuk, és jól megJellemvonás Az életem mindig úgy alakult, hogy senkitől nem független. Sosem voltam senki helyettese. Voltam munkavezető, de sosem voltam részlegvezető-helyettes, voltam részlegvezető, de sosem voltam ipari csoportvezetőjének helyettese. Sohasem gondolkoztam helyettesként, tehát nem szoktam hozzá, hogy másra hárítsam a döntéseimből adódó felelősséget. Pedig a Központi Bizottságban az alárendeltségi mechanizmus végletekig vitt párthierarchiát jelent: minden a szabályok szerint történik, mindent előre tudnak. Az én önálló és túl érzékeny lényemet ezek a rideg, bürokratikus korlátok persze nehéz próbák elé állították. Feleség, két lány, ezek férjei, egy fiú- és két lányunoka. Azt hiszem, ideje, hogy hagyjam a politikai életemet, és a számomra legkedvesebb emberekről beszéljek. De menjünk sorjában, térjünk vissza az egyetemi évek gondtalanságához. Szerelem, sors A diákélet viharos éveiben volt egy társaságunk. Hat fiú és hat lány alkotta, egymás mellett éltünk két nagy szobában, és majdnem minden este találkoztunk. Ahogy ilyenkor lenni szokottjártunk a lányokkal, nekem is tetszett valaki, de aztán a mi nagy és ragaszkodó diákcsaládunkból lassan-lassan csak egy lány érdekelt, Násztya Girina. Az orenburgi területen született, s az anyakönyv szerint Anasztá- szijának hívták, a szülei meg mások is azonban csak Násztyának mossuk. A zsírt megforrósítjuk, hozzáadjuk a sóskát, megsózzuk, s fedő alatt addig pároljuk, amíg egészen pépszerű lesz. Ha nem főtt szét jól, akkor szitán áttörjük vagy turmixoljuk. A lisztet a tejföllel összekeverjük, kevés vízzel felhígítjuk, a sóskára öntjük, és jól felfőzzük. Pirított zsemlekockát adunk hozzá. Karfiol, hússal összerakva Hozzávalók: 1 kg karfiol, 40 dkg sovány sertéshús, 5 dkg zsír, 2 dl paradicsomlé, 1 kis fej vöröshagyma, 2 dkg liszt és só. A karfiolt rózsáira szétszedjük, és sós vízben megfőzzük. A húst ledaráljuk. A zsírban az apróra vágott hagymát megpirítjuk, arra rátesszük a húst, kevés lével vagy vízzel felöntjük, és megpároljuk. Kizsírozott tűzálló tálba először belehelyezzük a karfiolrózsákat, majd közébük tesszük a megpárolt húst. Három dkg zsírból 2 dkg liszttel és a paradicsomlével vékony mártást készítünk, felöntjük kb. 2 dl csont- vagy húslével, és az egészet ráöntjük a karfiolra. Az ételt tíz percre forró sütőbe tesszük, majd tálaljuk. Kirántott karfiol Hozzávalók: 80 dkg karfiol, kevés só, 2 tojás, zsemlemorzsa, liszt. A karfiolt rózsáira szétszedjük, és forró, sós vízben majdnem készre főzzük. A vízből kiszedve, levét jól lecsurgatjuk, a lisztbe, tojásba és a morzsába belemártjuk, és forró zsírban kisütjük. Köretnek rizst adhatunk hozzá, és tartármártást. Karfiolpörkölt Hozzávalók: 1 kg karfiol, 6 dkg zsír, 1 kis fej vöröshagyma, paprika, só. A karfiolt rózsáira szétszedve megmossuk. A forró zsíron az apróra vágott hagymát megpároljuk, pirospaprikával megszóljuk, majd hozzáadjuk a karfiolt. Kevés vízzel felöntjük, megsózzuk, és az egészet puhára pároljuk. Összeállította: Kaposi Levente szólították. Ezért aztán nem is szokott hozzá az igazi nevéhez. Talán jobb lett volna, ha megpróbálja megszokni, ehelyett inkább papíron is megváltoztatta a nevét Násztyára. Én azonban jobban szerettem az Anasztászi- ját, és később is sokáig csak „lánynak” hívtam, ahelyett, hogy a nevén szólítottam volna. Mindig is tartózkodó, kedves, félénk ‘volt: pontosan olyan, amilyenre az én nyughatatlan természetemnek szüksége volt. Kölcsönös rokonszenvünk egyre nőtt, de egyikünk sem merte kimutatni, és ha megcsókoltam, akkor is csak az arcát, mint bármelyik lánynak. Plátói kapcsolatunk még sokáig folytatódott, bár tudatában voltam, hogy halálosan szerelmes vagyok. Emlékszem az első alkalomra, amikor bevallottuk, hogy szeretjük egymást: másodévesek voltunk, az aula előcsarnokának erkélyén történt. Egy oszlopnak dőlve csókolóztunk, ezúttal már komolyan. A további életünk bizonyította, hogy a sors akarta így. Egyedülálló választás volt, egy az ezer közül. Násztya olyannak fogadott el és úgy szeretett, amilyen voltam, makacsnak, veszekedősnek, és egyáltalán nem volt köny- nyű az élete. Ami engem illet: ő olyan kedves, olyan jó, hogy kétségkívül életem asszonya. Szverdlovszkba mentünk, kollégiumi szobánkba csődítet- tük diáktársainkat, és bejelentettük, hogy össze akarunk házasodni. Élmentünk a kerületi anyakönyvvezetőhöz. Akkor még nem volt szükség előzetes bejelentésre, megjelentünk tehát a tanúkkal, összeadtak bennünket, és hazamentünk. Nem egészen egy évvel később kórházba kísértem a feleségemet, a szülészetre. Természetesen fiút szerettem volna, de lány született, én azonban ugyanolyan boldog voltam. Lénának neveztük el. Meglátogattam Násztyát a kórházban a barátaimmal, és a szobája ablakából virágot dobáltunk. Aztán visszamentünk a diákotthonba, és vidám vacsorával ünnepeltük az eseményt. Két évvel később ugyanabba a szülőotthonba vittem Násztyát. Bár nem vagyok babonás, szigorúan tartottam magam azokhoz a szokásokhoz, amelyeket az ebben járatosak szükségesnek mondtak: a párna alá egy kisbal- tát és egy sapkát tettem. A barátaim azt mondták, hogy így biztosan fiú születik majd. De minden mesterkedés ellenére újabb kislány született, Tatyjána. Egy nagyon szeretetre méltó kislány, akinek a természete szerintem közelebb áll az anyjához, míg a nagyobbik rám hasonlít. Ma én és a feleségem Tányá- val együtt lakunk. Az elsőszülött lányunk sincs messze tőlünk, így aztán gyakran jön hozzánk vacsorázni a családjával együtt. Én, az igazat megvallva, későn járok haza, ezért csak vasárnap láthatom őket. Számomra ünnep, amikor együtt van az egész család. Velem mindenki nagyon figyelmes, nekem ugyanis mindig van valamilyen problémám, harcolok valamiért. így aztán gyakran töltöm ébren az éjszakát, nagyon keveset alszom. Nem hiszem, hogy a család támogatása nélkül sikerült volna túltennem magam az életem legnehezebb pillanatain. A hatalomban Mindössze néhány hónapja voltam a Központi Bizottság titkára, amikor 1985. december 22-én nagy hirtelen a Politikai Bizottságba hívattak. Fogalmam sem volt, miről akarnak beszélni, de amint megláttam, hogy az irodában nincs ott a többi központi bizottsági titkár, csupán a PB-ta- gok vannak jelen, megértettem, hogy az ülés tárgya én vagyok. Gorbacsov körülbelül így kezdte: a PB összeült és úgy döntött, hogy rám bízza a moszkvai párt- bizottság vezetését, ami kilencmillió lakosból mintegy egymillió-kétszázezer kommunistát jelent. Teljesen váratlan volt a hír. Moszkvába magammal vittem jó néhány olyan szokásomat, amelyek Szverdlovszkban erősödtek meg, mint például az állampolgárokkal való nyilvános vitát. Erre először a fővárosi partaktíván került sor: a politikai főiskola nagytermében legalább kétezer ember gyűlt össze. Beszámolóval kezdtem, majd azt mondtam, hogy minden kérdésre válaszolok, még a legkellemetlenebbekre is. Szerencsére ebből nem sok akadt. Például megkérdezték: „miért csinálod, Jelcin, hogy a moszkvai maffia ellen lázadsz? Olyan történet ez, amit mi már megéltünk, Hruscsov is megpróbálta kordában tartani őket, de mindenki tudja, hogyan végződött. Ha így csinálod tovább, két év múlva a te helyeden is valaki más ül majd.” Az az érdekes, hogy a jóslat valóra vált: pontosan két évvel később menesztettek a városi pártbizottság éléről, a Politikai Bizottságból pedig kizártak. (Folytatjuk) Háta: Hasonlóan kötjük az elejéhez, végig simakötéssel. A szaporítást az oldalvonalon végezzük. Az ujja kezdetéhez érve a szemeket kettéosztjuk, és a vállrészt külön kötjük tovább, az eleje leírása szerint. 15 centis ujj- bőségnél kezdjük a válla befejezését, és a középen maradt 6 — 6 centimétert egyszerre leláncoljuk. Összeállítás után a hátrész nyílásába cipzárat varrunk. A nyakkivágás és az ujja szélét kissé visszahajtva leszegjük. B. K. Az élet vidám dolog ítélet Négy asszony toporog a mennyország kapujában, és bebocsátást kér. Szent Péter így szól hozzájuk: — Emelje föl a kezét, aki megcsalta az urát! Három asszonykéz emelkedik a magasba. A mennyei portás dönt: — Ti hárman a tisztítótűzbe mentek. A süket szintén. * Szemrehányás Három év zárka után hazatér a betörő. Amint betoppan, azt látja, hogy a felesége egy kisbabát etet. — Csak nem a tied?! —kérdezi megrökönyödve. — De igen. És ha három évvel ezelőtt ügyesebb lettél volna, a tied is lehetne. * Helyreigazítás — Bocsánat, véletlenül nem Kovács úrhoz van szerencsém? — Nem uram. Nem vagyok Kovács úr. De ha az lennék, az nem lenne véletlen, az én anyám tisztességes asszony volt. * Hidegvér Egy vízvezeték-szerelő gyanútlanul belép a fürdőszobába, ahol egy hölgy éppen zuhanyozik. A meglepett asszony ijedten fölkiált. A mester kis ideig szemlélődik, majd megszólal: „Na, mi van? Nem látott még vízvezetékszerelőt?!” Tavaszi ízek m • • 2 • • • • • L) • • D • t I * 0 . • • « 0 • • • # • • ö L Anyaga: körülbelül 20 deka vékony fonal, 2-es és 2 és feles kötőtű. Mintája: simakötés (színén sima, hátán fordított). Az eleje két oldalán futó csipkemintát a bemutatott műhelyrajz szerint készítjük, melynek minden páros sora fordított kötésű. Eleje: A munkát körülbelül 120 szemre kezdjük, és 2 sima, 2 fordított váltakozásával 10 centis passzérészt kötünk, majd simakötéssel folytatjuk. Elején a középső 12 centitől jobbra és balra kezdjük a csipkekötéses csíkot. Mintegy 5 centi egyenesen kötött rész után a csipkekötéses csíÁttört pulóver kok között levő sima szemeket 6 soronként mindkét oldalon 1 — 1 szemmel szaporítjuk. A patentkötéstől mért körülbelül 22 centinél elérjük a karöltőt. Itt a két szélen 5 — 5 új szemet készítünk az ujjak részére, majd egyenesen folytatjuk a munkát. Újabb 5 centi után az ujjak végein minden 8. sorban 1 — 1 szemet szaporítunk, míg 16 centis ujjbő- séghez érünk. Innen kezdve 5 szemenként kezdjük befejezni a vállakat. A középen maradt 12 centis szemsort a nyakkivágás részére egyszerre befejezzük. o * aima szem raMaj 2 szemet simán ' összekötünk 1 szemet leemelünk, 1 szemet simán lekötünk' is a leemelt szemen. áthúzzuk BORISZ JELCIN, A MOSZKVAI LÁZADÓ NAPLÓJA (IV/2.) Átlépni az árnyékokon A hevesi példa A sikeresen lezajlott szabad parlamenti választással Magyarországon megbukott az állampárt diktatúrája. Május 2-a óta működik a többpárti Parlament. De mi a helyzet a kisebb közösségek — városok, falvak, gyárak, tsz- ek, intézmények — esetében, ahol a régi rendszer kiskirályai még foggal- körömmel ragaszkodnak pozícióikhoz, és hatalmukat mindenáron igyekeznek átmenteni az elkövetkező időszakra? Nos, mint egy kisvárosi iskola tantestületének példája mutatja, az összefogás, a közösség együttes fellépése eltávolíthatja a megingathatatlannak hitt pozícióban lévő — választott? —, funkciójára alkalmatlannak bizonyult vezetőjét. Mi is történt valójában Hevesen, a Középfokú Oktatási Intézetben? Az intézmény tanári kara hosszú, lappangó belső elégedetlenség után végre sikeresen birkózott meg elsősorban régi önmagával. Ezzel együtt legyőzte a kezdettől fogva nem megfelelőnek tartott igazgatóját is. Azt az igazgatót, akit közel négy évvel ezelőtt a munkahelyi közösség megkérdezése nélkül neveztek ki a megyei tanács művelődési osztálya éléről egy leendő iskola vezetőjének, s aki a vele szemben eleve meglévő ellenérzést lépésről lépésre fokozta népszerűtlen — többnyire hozzá nem értést tükröző —, diktatórikus intézkedéseivel. Ez a vezető nemcsak saját vesztébe rohant, hanem sajnos sikerült megmérgeznie egy iskola légkörét is, elérnie azt, hogy beosztottjai kedvetlenül, összeszorult gyomorral kezdjék el munkájukat nap mint nap. Egyes tanárok ismételt jelzései ellenére, a testülettől teljesen elrugaszkodva, annak véleményét figyelmen kívül hagyva folytatta áldatlan tevékenységét (nyugdíjas és bukott tsz-vezetők alkalmazása, ejtőemyőztetés átlagon felüli fizetéssel, stb.). A nevelőtestület — nem bírva tovább elviselni a vezetői önkényt — bizalmatlansági indítványt nyújtott be az illetékesekhez, majd titkos szavazással alkalmatlannak minősítette az intézmény vezetésére az igazgatót. Ahhoz azonban, hogy mindezt elérje egy munkahelyi közösség, nemcsak a rendszerváltozásból adódó lehetőség kellett, hanem az a p é 1 - daértékű, bátor belső kezdeményezés is, amely — bár eleinte a régi reflexekből adódó félelmekkel terhesen indult — végül is győzelemmel végződött, s így magában hordozza egy jó újrakezdés lehetőségét is. Hevesen a Középfokú Oktatási Intézetben tehát nem arra vártak — mint nagyon sokan manapság —, hogy majd az új parlamenti döntések és az új kormány intézkedései fogják megváltoztatni életüket. Tudják, hogy ez képtelenség. Az ország új irányítói nem a mikroközösségek, hanem az egész társadalom átalakításáért felelősek. Szűkebb hazánkban, környezetünkben csak rajtunk múlik, hogy mikor tudunk átlépni egy régi struktúra ránk nehezedő árnyékán; ehhez hiába várunk felülről, kívülről segítséget. Odafent a hatalomváltás már megtörtént, a kommunista uralom kis építőkövei azonban még mindig szilárdan, összefonódva tartják magukat. A helyhatósági választások után az alapjaik is megrendülnek, de addig még hosszú hónapok vannak hátra, és a dilettantizmus — amely eddig is mérhetetlen károkat okozott — tovább fejtheti ki káros tevékenységét. Ma már nem kényszerülünk arra, hogy mindezt visszafojtott indulattal vagy fájdalmas belenyugvással szemléljük, hanem — mint a hevesi példa is mutatja — sikeresen valósíthatjuk meg az alkalmatlannak bizonyult vezetők leváltását — vele együtt a rendszerváltozást — alulról is. Természetesen mindezt egyéni sérelmeinken, kicsinyes önérdekeinken felülemelkedve, csakis a közösség jobbítását szem előtt tartva tehetjük meg- .,nE. , MDF hevesi szervezete
