Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-08 / 29. szám
Hírlap, 1990. május 8., kedd GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3 Privát profit Vállalkozási kedvezmények—1990. 1. rész Az összeállítást a PM keretében működő vállalkozásélénkítési főosztály illetékes vezetőjének, Kocsis Imrének a közreműködésével készítettük, így útmutatónk e szervezetnél is hivatkozási alapul szolgálhat. A vállalkozásalapítás jogi lehetőségeiben korszakos jelentőségű előrelépést jelentett a társasági törvény. E szerint gazdasági társaságot természetes személy is alapíthat, abban tagként (részvényesként) részt vehet. Kizárólag magánszemélyek is alapíthatnak társaságot. (Ez esetben az alkalmazotti korlát 500 fő.) Lehetséges egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság alapítása is. Magánszemély külföldivel is szabadon társulhat. 1990-ben életbe lép az egyéni vállalkozásról szóló törvény, amely — megszüntetve a kisiparról és magánkereskedelemről szóló jogszabályokat — egységes és kedvező előírásokkal segíti az egyéni vállalkozások elteijedését. E törvény lehetőséget biztosít egyéni cég alapítására is. Fontos jogi garancia az is, hogy a módosított alkotmány védi és sérthetetlennek minősíti a magántulajdont. Vállalkozásösztönző adók A nem társas magánvállalkozásnak (kisiparos, kiskereskedő, stb.) vállalkozási nyereségadót nem kell fizetni. A vállalkozásból kivont jövedelmet csak személyi jövedelemadó terheli. A vállalkozási nyereségadó mértéke 1990. január 1-jétől az előző évinél kisebb, a nyereségadó-alap 3 millió forintot meg nem haladó részének 35 százaléka, az afölötti rész 40 százaléka. A kisvállalkozások túlnyomó többsége tehát csak 35 százalékos adót fizet. A vállalkozási nyereségadó-törvény hatálya alá nem tartozó egyéni vállalkozók — tehát akik csak SZJA-t fizetnek — szabad elhatározás alapján bejelentkezhetnek a vállalkozási nyereségadó-törvény hatálya alá, ha ez számukra adózás szempontjából kedvezőbb. A vállalkozási nyereségadó-törvény hatálya alá tartozó — vagy oda bejelentkezett — vállalkozások magánszemély tagjai, amennyiben a vállalkozásban személyesen munkát végeznek, választhatnak,' hogy jövedelmüket költségként vagy az adózott eredmény terhére, osztalékként számolják-e el. Ha a jövedelmet költségként számolják el, akkor az csökkenti a nyereséget, és ezáltal a nyereségadó-alapot. Tehát a jövedelem nyereségadó-mentesen kivonható a vállalkozásból. Az osztalékként kivont jövedelmet nem terheli progresszív személyi jövedelemadó, csak 20 százalékos forrásadó. Ezt a jövedelmet nem kell összevonni a vállalkozó esetleges egyéb forrásból származó jövedelmével. A részjegy és a vagyonjegy osztaléka után csak 20 százalék forrásadót kell fizetni. 1989-től megszűnt az osztalékként kifizethető jövedelem felső korlátja. 1991 végéig fennmarad a kedvezmény, miszerint a magánszemélyek részvételével működő gazdasági társaság és az egyéni vállalkozó a befektetett vagyon 20 százalékának, és legfeljebb a mérleg szerint nyereség 20 százalékának megfelelő összeget adózatlan forrásból vonhat ki osztalékként. Ugyanez a szabály érvényesül a részjegy utáni osztalékra is. A vagyonjegy utáni osztalék mértéke a va- gyonarányos nyereségszint lehet. A 20 millió forint éves bérköltséget el nem érő vállalkozásoknak — tulajdonformától függetlenül — a bázist meghaladó bérköltség után nem kell adót fizetni, illetve az adóalapot megnövelni. Lényegében tehát a kisvállalkozások döntő többségére nem vonatkozik a bér- szabályozás. Az egyéni vállalkozók és azok az adóalanyok, amelyeknek alapítói vagyonában a magánszemélyek részesedési hányada az 50 százalékot meghaladja, a gépeket és járműveket két év alatt amortizálhatják. Minden vállalkozásra — így a tárgyalt vállalkozói körre is — vonatkozik az a szabály, hogy a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényben felsorolt állóeszközöket gyorsítottan, de legfeljebb évi 30 százalékos amortizációs kulcs figyelembevételével írhatják le. Az amortizáció gyorsításával csökken a nyereségadó-alap, és ez adómentes fejlesztési és finanszírozási forrást jelenthet a vállalkozásoknak. Kedvezmények a nyereségadóban A vállalkozási nyereségadó hatálya alá tartozó vállalkozások általában a következő nyereségadó-kedvezményeket vehetik igénybe: — 40 százalékos adókedvezmény vehető igénybe az élelmiszerkereskedelmi tevékenység után; — egyes célok esetében a felvett hitelek után — adókedvezmény igénybe vehető — kamatkedvezmény jár; — lakosság részére végzett egyes fogyasztói szolgáltatások árbevételének 5 százalékával csökkenthető a nyereségadó. 7,5 százalékkal akkor, ha a szolgáltatást kistelepülésen végzik; — úgyszintén adókedvezmény jár a kistelepüléseken is és a tanyán végzett kiskereskedelmi tevékenység után is; — adókedvezményt kap a népi iparművészeti és hagyományos háziipari termékek előállítója is; — a gazdaságilag elmaradott, vagy a központi struktúrapolitikai döntésekkel érintett településeken végzett beruházás összegének 30 százaléka az adóból levonható. Az e településeken, de nem jogutódlással létesített új vállalkozásokat 5 évig adókedvezmény illeti meg (65, 50, 40, 20, 10 százalék); — csökkenthető az adó az állóeszközök, beruházások és befektetések (pl. részvények) értékesítéséből származó bevétel és nyilvántartási érték különbözetek 20 százalékával. Ez ösztönöz a vagyontárgyak és befektetések másodlagos piacának kialakulására, a befektetésekre. • A vállalkozási nyereségadó hatálya alá tartozó vállalkozások az esetleges veszteség összegével csökkenthetik ú következő két év nyereségadó-alapját. Azok a vállalkozók, amelyek 1988-ban a vállalkozási adó hatálya alá tartoztak, és a bevételeket meghaladó költségeiket — tehát a veszteséget — elhatárolták, 1991-ig, a későbbi eredményük terhére továbbra is megterhelik. Azok a vállalkozók, akik még a vállalkozási adó alanyaként, 1988-ban kezdték el beruházásaikat, azt költségként elszámolhatják. Az adminisztráció is csökken: a nem társas magánvállalkozásoknak csak pénztárkönyvet, a 25 millió forint árbevételt el nem érő társas vállalkozásoknak, valamint a vállalkozási nyereségadó hatálya alá bejelentkezett egyéni vállalkozóknak naplófőkönyvet kell vezetniük, a 250 millió forint árbevételt meg nem haladó vállalkozások pedig egyszerűsített kettős könyvvitel alapján készíthetik el a mérleget. A 25 millió forint árbevétel alatti vállalkozásoknak nem kell megfizetniük a Központi Műszaki Fejlesztési Alap hozzájárulást. A helyhatósági választások előtt (11/2.) Ezek után összefoglalható, hogy a helyi hatalom letéteményese az önkormányzatot megtestesítő képviselő-testület, amely a többpártrendszeren alapuló választások nyomán demokratikusan a többségi érdekek feltárásával, a kisebbségi érdekek ütköztetésével működik. Önállóan alakítja ki a bizottságait, melyek nem csupán javaslat- tevő, előkészítő, véleményező feladatokat látnak el, hanem számukra a testület és jogszabályok korlátozott mértékben ugyan, de döntési jogköröket is biztosít. Természetesen a bizottságok fő feladata az marad, hogy a képviselő-testület döntéseit segítse a döntés-előkészítési folyamat demokratizálásával, az előterjesztési monopólium felszámolásával. Itt kell szólnom az önkormányzat tisztségviselőiről, de azért mellőzöm, mert még az sem alakult ki, hogy például az önkormányzat vezetője, a polgármester, közvetett vagy közvetlen választással kerül-e a testület élére. Nem dőlt el az a vita sem, hogy a polgármester, mint a testület első embere, aki elsősorban településpolitikus, az önkormányzati feladatok mellett ellátja-e az államigazgatási hatáskört. Ezeket a kérdéseket majd az új parlament által alkotott ön- kormányzati törvény várhatóan rendezni fogja. Az apparátusban is új szemléletre van szükség Az önkormányzatot (képviselő-testület — bizottságok) egy új struktúrájú, új szellemű apparátus fogja kiszolgálni. Megszűnik az ágazati tagolódás, amely az idők folyamán sok torzszülöttet hozott a világra. Megszűnik az ágazatok alapján kialakult osztályok önálló jogi személyisége, döntési hatásköre, munkáltatói jogköre. A testület önállóan határozhatja meg az apparátus szakmai felépítését, ahol a szervesen összekapcsolódó feladatsorok döntik majd el a szervezeti struktúrát úgy, hogy a belső tagozódás nem jelenthet hatásköri önállóságot. Mielőtt azonban rátérnék az apparátussal szemben támasztott igények taglalására, föltétlenül kell vetnünk egy rövid visszapillantást a jelenlegi szervezet kialakulásának körülményeire. Ahogy a gazdasági életben az évente változó közgazdasági feltételek lehetetlenné tették a stabil, hosszú távú vállalati stratégia kidolgozását, úgy ez a folyamat nyomon követhető az államigazgatási szervezeteknél is. Itt is gyors gyakorisággal váltották egymást a kapkodó, át nem gondolt létszám- és bérstoppok, létszámcsökkentések. Volt időszak, amikor látványosan csökkenteni kellett az igazgatási létszámot, ugyanakkor senki nem törődött azzal, hogy a háttérszervezetek létszáma miként növekszik. Erre a folyamatra is készült ideológia, nevezetesen például az oktatásügyben úgy gondolták, hogy ilyen szervezetekkel centralizált módon hatékonyabban lehet megoldani a bér- és költséggazdálkodást, a fenntartási feladatok finanszírozását. Az végül senkit nem zavart, hogy ezzel megszüntetjük az iskolák önállóságát, sárba tiporjuk a közvetlen érdekeltséget. Jöttek létre olyan szervezetek (bőséges létszámmal), melyek a világnézetről alkotott „torz” képeiket próbálták a helyes irányba terelni. Ilyen volt többek között a családi intézet, mely azért tudott szolgáltatni, mert a szigorú pártszabályok gúzsba kötötték a lelkiismereti és vallásszabadságot. Feladatunk tehát, hogy elsősorban a politika által életre hívott, és erőltetett módon (sok pénzért) fenntartott intézményeket megszüntessük. Az egyéb háttérintézményeket is lehet drasztikusan karcsúsítani, úgy is, hogy fokozzuk a szolgáltatást igénybevevők önállóságát, vagy a szükséges szervezeteket olyan formában tartsuk fenn, hogy az új vállalkozási formák beiktatásával ne a pénzt emész- szék, hanem pénzt hozzanak az önkormányzatnak. Egerben többlépcsős megoldással már elkezdődött egyfajta szervezeti korszerűsítés. Első ütemben a fölösleges szervezeteket számoltuk fel. Ezek közé tartozik a Családi Intézet, melyet mint önálló intézményt 1990. január 1-jével megszüntettünk. A korábbi 8 fő helyett most a tanácsi szervezetbe integráltan csupán 5 fő tevékenykedik. Tervezzük, hogy a közeljövőben a lakosság által még igényelt szolgáltatásokat vállalkozók részére meghirdetjük. Második ütemben a gazdaságilag indokolt átalakításokat végezzük el. Reális feltételei vannak például annak, hogy a kény- szervágóhidat, a piacot, az új vállalkozási formák igénybevételével hatékonyabban, gazdaságosabban tudjuk működtetni. Dolgozunk azon, hogy a bölcsődéket csökkentsük. A megmaradtakat, az óvodákat és az általános iskolákat minél kevesebb szervezet működtesse olyan módon, hogy a növekvő gazdasági önállósággal a közvetlen érdekeltség is megteremthető legyen. Harmadik ütemben tervezzük a hivatali apparátus korszerűsítését. Az első lépések 1990. január 1-jével megtörténtek. Megszűnt önálló osztályként működni az ifjúsági és sportosztály. Az átszervezés során elért létszámmegtakarítás csak elhanyagolható szempont volt a szakmai érvek mellett. A célunk az volt, hogy az ifjúság oktatásával, nevelésével — melynek szerves része a sport is — egy szervezet, egységes szakmai metódus alapján foglalkozzon. Ugyancsak 1990. január 1-jével az igazgatástól a gyámügyi és a gondnokoltakkal való foglalkozás átkerült az egészségügyi és szociális osztályhoz, ahol a családvédelem és a szociálpolitika egységesen tudja kezelni az egyre súlyosbodó problémákat. Évek óta bizonyított tény, hogy a gyermek nem születik veszélyeztetettnek, hanem a környezetében válik azzá. Eddig külön kellett foglalkozni az alkoholista, munkakerülő szülővel, és külön (teljesen más elvek alapján) a veszélyeztetett helyzetben lévő kiskorúval. Ez nem hozott megoldást, sőt a gondok társadalmi méretűvé váltak. Az új felállás biztosítja azt, hogy az erőket koncentrálva, a családjog és a szociálpolitika eszközeivel a családdal való komplex foglalkozás kerüljön előtérbe. Továbbiakban az apparátus szerkezetét úgy kívánjuk alakítani, ahogy azt a racionálisan megtervezett feladatsorok igénylik. Sok gondot és problémát vet föl a mai ágazati tagozódás. A tervosztály „megálmodja” a feladatokat, vannak osztályok, amelyek ezt végrehajtják, és külön osztály kezében van a pénz, aki mindezeket finanszírozza. így sok a felesleges párhuzam, mások az érdekek, nem olajozott az együttműködés. Mindezt szeretnénk megszüntetni, és egy, a feladatra orientált szervezetet létrehozni. Korábban utaltam arra, hogy új szemléletre van szükség nemcsak a fejekben, hanem a szervezeti struktúra kialakításában is. Várhatóan a feladatok új súlyozását alaposan át kell gondolni. Évekkel ezelőtt a gazdálkodási feladatok nem jelentettek mást, mint a kapott támogatás előre meghatározott módon történő elköltését, és bizony rossz pont volt, ha az év végén pénzmaradvány került kimutatásra. A gazdálkodás ma azt jelenti, hogy a csökkenő állami támogatást helyi bevételi forrásokkal kell pótolni, forgatni kell az időszakosan föl nem használt pénzeszközöket, jó gazda módjára kell kezelni az önkormányzat vagyonát. Hozzáértő szakemberekből teameket kell létrehozni. Például az idegenforgalmi konjunktúra kamatoztatására, a vállalkozásokban való részvételre. Arra van szükség, hogy az igazgatásban dolgozók visszanyerjék régi presztízsüket. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha az itt dolgozók munkájukat kellő szakértelemmel, a lakosság iránt elkötelezett módon, kellő alázattal végzik. Ebben az esetben joggal számíthatnak a társadalom erkölcsi és anyagi elismerésére. (Vége) Dr. Gyula Zoltán Itt semmisítették meg a rakétákat A leszerelés szimbóluma Szövosz helyett FSZP A megszűnt Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa (Szövosz) helyett alakult meg az apparátus nélküli Fogyasztási Szövetkezetek Föderatív Tanácsa (FSZP). A tisztségviselők társadalmi munkában tevékenykednek; a föderatív tanács tagjait az ágazati szövetségek delegálják. Az érdekvédelmi munka időszerűségétől, fontosságától függően a tanács szükség szerint, de évente legalább kétszer ülésezik. A tanács elnöke szintén társadalmi munkában látja el feladatát. Az elkövetkező egy évben a tanács elnöki tisztét az Áfészek Országos Szövetségének vezetője — Szilvasán Pál — tölti be. A Szövosz által alapított vállalatok és vállalkozások vagyonának jogutódja az Áfészek Országos Szövetsége, ám a részvénye- sített vagyonból 200 — 200 millió forint érték az Országos Takarékszövetkezeti Szövetséget, illetve a Lakásszövetkezetek Országos Szövetségét illeti meg. A részvényeket az Első Szövetkezeti Vagyonkezelő Részvénytársaság kezeli. A Fogyasztási Szövetkezetek Föderatív Tanácsa kimondta: szükség van az új, egységes, és valamennyi szövetkezeti ágazatot érintő szövetkezeti törvényre, amelynek azonban tükröznie kell az ágazatok sajátosságait. A törvény viszont nem engedhet külső beavatkozást az önkéntesen szervezett, a piacgazdaság viszonyai között önállóan gazdálkodó szövetkezetek életébe. A kis kazahsztáni vasútállomás, Sariozek neve a leszerelés egyik szimbólumává vált. A közelben lévő, másfél éve még titkosan kezelt katonai lőtéren a történelemben először nem egy űj fegyver kísérleti próbáit végezték, hanem a nukleáris töltetek hordozására alkalmmas kisebb hatótávolságú rakétákat semmisítették meg. A megsemmisítés módszerét — a robbantást — környezetvédelmi szempontból több alkalommal gondosan ellenőrizték. 1988 augusztusában nagyszámú szovjet és külföldi megfigyelő előtt hajtották végre Sariozek- ben az első robbantást, amely a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről kötött szerződésnek megfelelően az első tényleges lépést jelentette az atomfegyverkészletek csökkentése felé. 1989. október 27-én, helyi idő szerint pontosan 12 órakor robbantották fel az utolsó öt szovjet rakétát. Az OTR-22 és OTR-23 (nyugati megnevezés szerint SS-12 és SS- 23) rakéták eltűntek a fegyverzetek sorából. A kazahsztáni lőtéren összesen 1268 rakétát semmisítettek meg. A rakéták bizonyos alkatrészeit és műszereit 12 minisztérium hasznosítja a népgazdaságban. 800 ezer rubel értékben nyertek vissza a rakéták műszereiből értékes ritkafémeket. (APN) (Folytatjuk) A testület döntései akkor lesznek hatékonyak, ha annak előkészítésében tagjai is tevékenyen részt vesznek. Ez megvalósítható úgy, hogy a képviselő-testület a téma szerint érintett bizottság által előkészített anyagot vitatja meg, és úgy dönt. Ezzel az is biztosítható, hogy a testület függetleníti magát a szakmai apparátustól, hiszen ma a döntések jelentős részét az apparátus „sugallja”. Ez természetesen nem az apparátus bűne, hanem a jelenlegi döntési mechanizmus sajátos jelensége.
