Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-19 / 39. szám

Hírlap, 1990. május 19-, szombat Hírlap-hétvége 7. ! Kapásra várva_________________________________________________ Miért horgászik a horgász? Hazánkban 300 ezer körül vannak azok, akik a folyók, tavak part­ján, vagy a vizek hátán megszállottként figyelik a botok rezdülését. A horgászok száma különösen az utóbbi években gyarapodott gyors tempóban, amiből az is következik, hogy viszonylag sok a kezdő és a fiatal. A most induló cikksorozattal elsősorban nekik szeretnénk hasznos tanácsokat adni, de valószínű, hogy néha a ta­pasztaltaknak is tudunk valami újat mondani, mert nemcsak a jó pap, hanem a jó horgász is holtig tanul. Meg aztán az örökösen megújuló természet mindig tartogat valami újat, soha nem tapasz­talt érdekességet. A horgászat idő- és pénzigé­nyes, s forintban mérve nem is mindig hasznot hozó tevékeny­ség. Mégis sokan vagyunk. Mi az oka? Miért horgászik a horgász? A horgászatnak, ősi zsák­mányszerző ösztönünk modern átélésének célja kettős: egyrészt a zsákmányszerzési vágy kielégí­tése, másreszt a siker, a győzelem öröme, amely békét, j ókedvet te­remt az újabb hétköznapokon. A kettő egymás függvénye. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a testileg, lelkileg megfáradt em­ber szabad idejében felüdülést, kikapcsolódást keres, sokan va­lósággal menekülnek gondjaik, bajaik szorításából. És a horgá­szat ilyen szempontból is hasz­nos tevékenység. Vegyük sorba ezeket a szempontokat! A hor- ász elsősorban azért pecázik, ogy halat fogjon. A kezdőnek szinte mindegy, hogy milyen ha­lat (sajnos néha az is, hogy mi­lyen eszközzel), a jól képzett hor­gász méltó ellenfelet, méltó győ­zelmet akar. Szép sportunknak is megvannak az írott és íratlan sza­bályai, melyeket minden horgász ismer, hiszen vizsgázni kell belő­lük. Aki szeret, vagy éppen sze­retne horgászni, elsősorban arra kíváncsi, hogy hol vannak azok a szép halak, amelyekkel a nagy horgászok olyan gyakran dicsek­szenek. Természetesen a hor­gászható vizekben. Hazánk hor- ászható vízterülete 130 000 ektár. Ebből a Balatoni Halgaz­daság 60 000 hektár, halászati és mezőgazdasági téeszek 42 000 hektár, a MOHOSZ horgászvi­zei 23 000 hektár. Természetesen nem mind­egyik halfajta található mind­egyik vízben. Hazánk horgásza­inak legnépszerűbb hala, a ponty azonban szinte minden vízben megtalálható. Nem mindegy, ho­gyan vágunk neki egy horgaszki- rándulásnak. Csak úgy elindulni ismeretek nélkül a nagyvilágba nem valami szerencsés, mert ki tudja, milyen váratlan meglepe­tés ér bennünket. A tájékozódást ma már nagyon sok hasznos ki­advány segíti. Érdemes például rendszeresen olvasni a Magyar Horgász című folyóiratot. 1985- ben jelent meg a Százhúsz hor­gászvíz című könyv, mely a ta­vak, tározók, holtágak, csator­nák ismertetését tartalmazza. Hasonló szándékkal jelent meg 1989-ben a Horgásszunk! című könyvecske. De érdemes kérde­zősködni az általunk kiválasz­tott, de még nem kellően ismert horgászvíz törzshorgászaitól. A horgászok döntő többsége barát­ságos, nyiltszívű, segítőkész em­ber. Ha rendelkezünk megfelelő eszközökkel, s ismereteink is ki- elégítőek már, akkor előbb- utobb megjön a várvavárt ered­mény — a hal is. A legnagyobb öröm, amikor egy-egy meg­akasztott hal kifárasztasa után kimerítjük,és a zsákmányt a hal­tartó zsákba tesszük. Azt is be kell vallanunk férfiason, hogy gyakran térünk haza a vízpartról jelentősebb zsákmány nélkül. Ilyenkor a hozzá nem értők meg­mosolyognak bennünket, az asz- szony zsörtölődik, és mi mégis visszavágyunk horgászhelyünk­re. Vonz bennünket a gyönyörű természet, a nyugalom, a béke. Csak az vegyen a kezébe hor­gászbotot, aki akkor is jól érzi magát a vízparton, amikor egy halat sem fog! A horgászok né­pes táborában a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű és rangú em­berrel találkozhatunk. Most köz­ismert, híres emberek vallomását idézzük a horgászatról. Növényi Norbert, birkózó olimpiai, karate világ- és Euró- pa-bajnok: Engem kielégít, hogy ülök kint a természetben, bámu­lom az úszót, s közben elmélke­dem. Kikapcsolódom teljesen, legfeljebb egy kis zsibongás ma­rad csak bennem, egy kis izga­lom, hogy akad-e valami a ho­rogra. Babits Antal akadémikus: A horgászás biztosítja az érzelmek játékos hullámzását, ami az ideg- rendszer fontos pihentetője. A horgászás mindig reményteli vá­gyakozással kezdődik, a horgász mindig a jövőben, az elkövetke­ző órák sikereinek gondolatában él, és horgászás közben érzelmi világa teli van szelíd izgalmakkal is. Ez a horgászás pszichológiái a. Btijtor István színész-rende- ző: Én nem vagyok igazi pecás, mint néhány szinésztarsam. Pe­dig amióta az eszemet tudom, horgászom. Három-négyéves le­hettem csak, amikor testvéreim­mel Alsógödön a Dunára jártam snecizni. Akkor még gyönyörű, tiszta volt a Duna, s mi térdig a vízben állva szedtük ki a kis hala­kat a mogyoróbotból, egy-két méter zsinórból, pici horogból, s gyufaszál úszóval készült pe- cánkkal. De én igazán a Balatont szerettem és szeretem most is. Sosem felejtem a csodálatos nyá­ri éjszakát, amikor figyeltük az égboltot, a csillagokat, miközben élvezettel szívtuk magunkba a fa és a hajófesték illatát, hallgattuk a hajóhoz ütődő hullámok zaját, amely olyan volt a fülünknek, mint amikor az anya altatja gyermekét. Reviczky Gábor, a Vígszínház művésze: Sajnos, a leggyakrab­ban nem rajtam múlik, mehe- tek-e horgászni. Ezt nem pa­naszként mondom, mert én azért mindig szakítok rá időt. Ez ne­kem létszükséglet. Ha nem tu­dok valamelyik héten a vízpartra lejutni, s magamba szívni a víz il­latát, nyugtalanná, idegessé vá­lók. S ez így van, legyen der­mesztő tél, tavasz, füllesztő nyár vagy ősz, mindig. Égy-egy napra, délutánra vagy éjjelre, na akár­hogy is, de szabaddá kell tennem magam. Az egész heti szellemi munka Után ez ad teljes meg­nyugvást és kikapcsolódást. A víz simogató közelsége el tud fe­ledtetni mindent. Nekem a hor­gászat több, mint hobbi. Jékely Zoltán, a költő így vall: Ki rótta rám? Isten, vagy az ördög?/ Akár a borús, akár a de­rűs az ég: / minden perc, mit nem horgászgatva töltök,/ úgy ér­zem, veszteség./ Irodalmat, sze­relmet hanyagokat/ velem ez ős kötelességtudas -/ s közben nem fájnak az élők, a holtak,/ s nem fáj az elmúlás!/ Hát körülbelül ezek azok a té­nyezők, amikért horgászik a hor­gász! Molnár Csaba Az egri videotéka sikerlistáié 1990. április 1. (-) A néma düh M0KÉP 3,5 A horrorfilmek egyik legis­mertebb darabja ez a több mint 10 éves alkotás. Chuck Norris- nak egyik első főszerepe a ke- ményöklű kisvárosi seriff meg­formálása. Egy génsebészeti kí­sérlet eredményeként gyilkoló­gép szabadul a városra. Ez a „te­remtmény” elpusztíthatatlan, és a seriff kivételével senki sem tud­ja felvenni vele a küzdelmet. A hatszoros világbajnok Chuck Norris a jól megkoreografált ve- rekedési jelenetekben szupeijó, amikor azonban színészként „alakít”, eléggé harmatos a te­hetsége... A producerek azon­ban nem adták fel, s az elmúlt 2-3 évben színészként is nézhető... 2. (-) Gor I. VIC0 3,0 Cabot fiatal olasz fizikus az USA-ban tanít. Egyedül indul el nyaralni, de útközben egy várat­lan természeti jelenség éri. Elve­szíti eszméletét, majd amikor fel­ébred, a Gór bolygón találja ma­gát. És ekkor kezdődik a mese, ahol a Jó harcol a Gonosszal. A nép a gonosz Sarm király ural­mát nyögi, és Cabot egy kezdődő felkelés közepébe csöppen. Hő­sünk minden lépését az vezeti, hogy visszatérjen a Földre. Köz­ben rengeteg tapasztalatot szerez barátságról, önfeláldozásról. A film látványos, fordulatos, de úgy érezzük, mintha már láttunk volna ehhez hasonlót... vagyis az eredetiség hiányzik... 3. (-) Szökés (Gor II.) VICO 2,5 Cabot története folytatódik... Az első rész kalandjai után visz- szatér a Földre, de amikor egy bárban villogni kezd az ujján lévő különleges gyűrű, már tudja, mennie kell a Gór bolygóra. Újabb kalandok kezdődnek... Cabot többször is életveszélybe kerül, ezek a helyzetek azonban kissé feleslegesnek tűnnek. Hő­sünket három nő is kívánja, s a féltékenység, a szenvedély és a szerelem válhat így a sztori ural­kodó témájává. 4. (-) Aladdin VICO 3,5 Aladdin 14 éves kamaszfiú. Egy ócskásnál dolgozik tanítás előtt és után. A boltban megjele­nik előtte az egyik/égi lámpa szelleme, hogy minden kívánsá­gát teljesítse. Éjszakánként azonban elszáll, s ilyenkor min­dig jön a baj... senki sem érti ugyanis a fiú és családjának gyors meggazdagodását; sem a rend­őrök sem a maffia... A kellemes hangulatú vígjáték főszereplője a mackómozgású Bud Spencer. Az ő rokonszenves lénye a siker fő záloga. 5. (-) Szakasz VICO 5,0 Igazi mestermunka Oliver Stone 4 Oscarral „dekorált” filmje. A vietnami háborúról ké­szült amerikai alkotások között is megkülönböztetett helye van a Szakasznak. Minden kockáján érezhető a személyes jelenlét, a rendező saját élményanyaga. Chris Taylor újonc a film elején s a végére bár életben marad, meg­tört lélekben összetört emberré válik. A film zseniálisan ábrázol­ja a fiúban érlelődő dühöt, iszo­nyatot, kétségbeesést majd ha­lálfélelmet. 6. (-) A megtorló VICO 2,5 Újabb vietnami téma, de im­máron otthon a hős. Egy banda félelemben tartja a városrészt, a vietnami veterán azonban szem­beszáll a gyilkosokkal, és bosszút esküszik. Igazságszolgáltatása természetesen jogos, ám tettei brutálisak, s a főszereplő nem tud olyan rokonszenves lenni, hogy mi nézők igazából szurkol­junk neki. 7. (-) Las Vegas-i zsaru VICO 3,5 Az egykori vietnami veterán most profi zsoldos. Míg ő pén­zért megvereti magát, addig volt barátnőjét kegyetlenül megerő­szakolja az egyik maffiafőnök kedvenc fia. A lány a segítségét kéri Nicktől, aki állja is a szavát, és móresre tanítja az erőszakot elkövetőt. A maffia azonban meg akarja ölni, s a menekülés Nick számára alig lehetséges. A film nagy értéke Búrt Reynolds emlékezetes játéka. Bebizonyít­ja, egy tehetséges, nagy színész el tudja hitetni még a mesterkélt, gyenge történetet is... 8. (-) Hercules VICO 2,5 A film az ókori görög monda­világ egyik motívumát dolgozza fel. Az ismeretterjesztő szándék dicsérendő, maga a megvalósítás azonban gyenge. Szeretném még hozzátenni; a főszerepet nem Schwarzenegger alakítja, bár ve­le is készült hasonló című film. Tanúi lehetünk rengeteg ember- feletti harcnak, s a hős eleget is tesz mindenféle óhajnak... 9. (•) Vámpírok bolygója M0KÉP 2,0 Az Argos űrhajó legénysége az élet nyomait kutatja egy távoli bolygón, az Aurán. Az expedíció tagjai egymás után meghalnak vagy eltűnnek. Rémült küzde­lem kezdődik a túlélésért. Maga a sztori érdekes, de sajnos a fil­met csaknem három évtizede forgatták, s a sci-fi nagyon meg­öregedett. A technika annyira el­avult, hogy nevetünk ott, ahol iz­gulnunk kellene... 10. (-) Aranyeső Yuccában M0KÉP 3,0 Bud Spencer két filmmel sze­repel a legnépszerűbbek listáján. Most a nagyértékű Buddyt a szá­mára nagyon fontos étkezéstől fosztják meg. Nem tud egy jót enni, valahányszor hozzálátna ugyanis, mindig közbelép .vala­ki... A kacagtató fordulatok, a komolytalan verekedések a film összekötői. * A tízes lista széles műfaji te­matikát bizonyít. A fantaszti­kum, a vígjáték, a mese uralja a TOP 10-et, no meg a vietnami háború különféle megközelítés­ben. A pontozás értéket, nem pedig a népszerűséget jelzi... Hernádi Ferenc Állati dolgok Nászra gyűlnek a viperák — Beszélő állatok — Ösztön és gondolat? Az állati társulás jelentőségéről már kétszáz évvel ezelőtt is jelentek meg társadalomtudományi leíró munkák, azonban az első általános állattársadalom-tudományi mű csak 1925-ben látott nyomdafesté­ket. Szerzője Alverdes Frigyes, a címe: Tiersoziológie. A társadalom eredetéről mindmáig folyó viták, amelyek már a maguk idejében is tudományos igé­nyűnek nevezhetőek, legalább a XIII. századig nyúlnak vissza, majd Rousseaun, Darwinon, a Marx- féle társadalombölcseleten át jutottak el napjainkig. Közismert, hogy Rousseau, a genfi órás fia vissza­küldte a társadalmat a természethez, nem pedig előre. 1859-ben jelent meg Darwin műve, a fajok ere­detéről. Innen kezdve vált kétfelé a természeti társadalomtudomány. Huszadik századi ismeretek sze­rint a társadalom nem egyének puszta összeadása révén keletkezik, hanem olyan ősi természeti adott egység, amelyben az egyén mindig csak törtszámnak megfelelő részt képviselhet. A társulás általános jelenség,és kiterjed az egész élő természetvilágra, vagyis nem az ember kiváltsága. Természetesen e mogyoróhéjba sűrített megállapítások korántsem tudományos igényűek, sokkal inkább az állati társulások és megnyilvánulásaik mellé szolgáltatnak ügyetlen, de segítő szándékú ada­lékot. Napjainkban az állatok viselkedései és képesség-megnyilvánulásai mind jobban foglakoztatnak minket, sőt gyakran ámulatba ejtenek tudósokat és laikusokat egyaránt. Az állatok társulása is lehet la­zább vagy szorosabb kapcsolatú. Útleírásokból, természetbarátok és megfigyelők leírásaiból tud­juk, hogy vannak remetemódra, magányosan élő állatok és olyan társulások is, amelyek az állato­kat egész életükre elkötelezik. Ám, hogy mennyire bonyolult az állatvilág, nyomban kiderül, ha megfigyeljük, hogy a magányo­sak, az úgynevezett remeték, időnként megváltoznak,és fellép náluk is a társulási ösztön. A szú­nyogok akkor sereglenek össze, amikor eljön a nász ideje, ugyan­csak nászra gyűlnek össze az egyébként magányosan kóborló viperák is. A bibliából ismerete­sek a sáskajárások, amelyek nem mások, mint „vándorseregie­tek”. Tudós könyvekből ismeijük, hogy léteznek éjszakázó seregie­tek is — így méh, darázs, és egyes lepkefajok — amelyek nappal szabadon kószálnak, de éjszaká­ra összesereglenek. Számunkra talán feltűnőbb és érdekesebb, amikor az állatok szoros társulásokra lépnek, és ezt életük során fenn is tartják. Ezek egy része a „házasságra” terjed ki, más esetben minden fonto­sabb életjelenségre, mondjuk a nyájban, vagy éppen a hangyák, termeszek, méhek esetében a ro­varállamokra is. Ismeretes, hogy vannak egynejű, több nejű, több férjű házasságok, sőt olyan ese­tek is, amikor a pár elveszítése a másik fél számára végleges öz­vegységet jelent. Se szeri se szá­ma azoknak a leírásoknak, meg­figyeléseknek, amelyek az álla­tok kölcsönös segítségéről, illetve ártásukról szólnak. Ez kétségte­lenül a legfejlettebb a majmok körében, amelyet a tudósok va­lamilyen magasabb rendű termé­szeti jelenségnek minősítenek. A megsebzett elefántot társai szin­te magukkal viszik, végső erejéig támogatják, tehát a segítés sok más állatnál észlelhető. A maj­mok még a szerzett jó falatból a „barátjukat” megkínálják, ugyanakkor éppen ők azok, akik meg nem magyarázható kínzási ösztönnel rendelkeznek, és ha úgy adódik, éhenveszni hagyják a másikat. A társasán élő állatok életé­ben a tömeglélektani jelenségek minden megnyilvánulása felta­lálható. Gondoljunk csak a ván­dormadarak magatartására, a hangyák, a darazsak, a méhek nászrepüléseire. A hangnak és a szimatnak óriási jelentősége van az állatok életében. Az erdőtjá- rók, az állatokkal hivatásszerűen foglalkozók tudják, hogy egy enyhe fuvalat megugrasztja a több száz méterre lévő vadat, sőt még egy tegnapi embemyom is, amely keresztezi a kitűnő szag­lással megáldott őz, szarvas, vad­disznó, netán elefánt útját. Ki ne ismerné a vadak riasztó hangját? Az őzbak „ugatását”, riasztását, a majmok kiáltását — közelebbi ismereteinkre támaszkodva —, a mátyás madár vészkiáltását, a fe­keterigó, a szarka cserregését, amely szabályos tömeglélektani jelenségnek számít -.menekülj, nyakunkon a veszély! Gyakran előfordul, hogy az állatok — így a házi állatok is — pánikba esnek. A nyáj, a ménes, a csorda, valamilyen rendkívüli jelenség láttán tör, zúz, menekül, és gyakran a vesztébe rohan. A jeges árvizek szarvas és őzpusztí­tásairól, az állatok viselkedésé­ről, magatartásformáiról oldala­kat lehetne Írni. A lakóhely, a territórium kényszerű elhagyása gyakran olyan sokkot okoz az ál­latok körében, hogy inkább az öngyilkosságot választják, mint a menekülést. Az állatbarátok, a természet- járók, a turisták — ma nyitott szemmel járnak —, gyakran fi­gyelhetnek meg emberi jelensé­geket mind a rovaroknál, a ma­daraknál, az emlősöknél. Ilye­nek a szerelmi pózok,a tetszelgé- sek. A túzokok, a fajdok dürgé- se, a fogoly, a fácán násztánca so­kak számára emlékezetes. A pa­radicsommadarak társas táncok­kal ünnepük nászukat, de akad­nak olyan madarak is, amelyek körében a hímek sátrat építenek, amelyet tarka-barka tárgyakkal díszítenek, hogy végül is ebben üljék meg a nászukat. A majmok gyakran táncol­nak, amely nem a mindennapos viháncolást jelenti. Sokan állít­ják, hogy egyes szarvasfélék is lejtenek táncot, miközben a bi­kák élethalál harcot vívnak a nőstények kegyeiért. Ki gondol­ná, hogy a játék és a sport is he­lyet kap az állatok életében? Megfigyelték, hogy számukra kellemes időben, a zergék hátsó felükön éppen úgy szánkóznak le a magasságokból, mintha ját­szó gyerekek lennének. Fiatal ál­latoknál a játék egyben testgya­korlat is, a tanulás színtere. En­nek a megfigyelésére nem kell messzire mennünk, mert háziál­lataink körében ez gyakori. Tör­tént már némi említés az állati közlésről,és ma már mind töb­ben állítják, hogy az állatok értik egymás nyelvét.Ez részint a vezé­rek figyelésére vezethető vissza, gyakran a kiadott hangnak is van szerepe, de — úgy tűnik — az egyes mozdulatok is lehetnek parancs jellegűek. Előfordul, hogy a vaddisznó konda közül az egyik neszei valamit, mire, mint­ha villám sújtott volna, a többi megdermed, ha a helyzet úgy hozza, még a negyedik felemelt lábát is percekig magasban tart­ja, vagyis nem mozdul. A düh, a sírás, az öröm, az ag­godalom különösen a majmok­nál kézenfekvő jelenség. Ugye ismerik az egymásra „féltékeny” cicát, kutyát, háziállatot, borjút, malacot? Az állatok tehát sok irányú közlő rendszerrel rendel­keznek, érzelmeket, érzéseket fejeznek ki, képesek haragudni, ragaszkodni egymáshoz és az emberekhez is. A közlés szorosan összefügg a társulási ösztönökkel. Az ösztö­nön kívül nagy szerep jut az álla­tok életében a szokásnak, a ha­gyománynak, a gyakoroltatás­nak. Bámulatos filmeket látunk mostanság, és elképedünk azon, hogy mire is képesek barátaink; az állatok. A jelenségek feltárása elvezet minket a tudomány világába, ahol ösztönösség, gondolkodási képesség, az emberhez való vi­szonyítás képezhetik a vita tár­gyát. A Pesti Hírlap 1929. évi számában olvashatók az alábbi sorok: „Az embert sem lélekta­nilag, sem társadalomtanilag nem választja el áthidalhatatlan árok az állatvilágtól. Miként testi és lelki szervezetünk tekinteté­ben legközelebbi élő társaink az emberszabású majmok, azon- képpen társadalomtudományi- lag is.” Ebben a témában mindig van és lesz új a nap alatt. A tudósok feladata, hogy közelítsék, maj­dan felderítsék az igazságot a nagy kérdésekben. Annyi azon­ban bizonyos, hogy a Föld, ame­lyen élünk egyformán életünk színtere vagy koporsónk lehet. Az állatok világa rendkívül gaz­dag, emberi kötelességünk azt óvni és védeni, mert ezzel a saját fennmaradásunkat is szolgál­juk-- Szalay István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents