Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-19 / 39. szám
" " 1 1 ' ' . ■ ' y:v . A. ■ : . ■ Hírlap, 1990. május 19., szombat Bádog Bódog kíváncsi szempárok viliódzó kereszttüzében lépett a satupadra, hogy székfoglalóját annak rendje és módja szerint maga is megtartsa munkatársai izgatott gyűrűjében. — Honfitársaim, dolgozó magyar testvéreim! — kezdte. Majd gyors felismeréssel hirtelen még imigyen is kiegészítette: — Hölgyeim és uraim! Határtalan meglepetéssel értesültem arról, hogy tényleg igaz, amircf már hónapok óta suttognak, beszélnek a műhelyben: engem hoznak ide művezetőnek. Igazán, álmodni sem mertem volna ekkora tisztességről, a nemes gesztus — megvallom — könnyeket is csal szemeimbe. Mert megható ez a bizalom, hiszen szinte nem is ismernek itt, az üzemi tanácsban csupán a minap döntöttek pályázatomról. Megtanultam, gyakoroltam á szakmámat, s tény, hogy nem csak ehhez, hanem mindenhez értek, mégis roppant fölemelő számomra az elsőség ebben a kedves, szittya kollektívában. Itt, ahol eleddig szinte teljességgel szokatlan volt a mostani demokratizmus, hosszú éveken át jószerével a sógorság-ko- maság, haverizmus alapján jöt- tek-mentek az elöljárók, hallani sem akartak holmi frontáttörésről, idegenről a vezetői poszton. Címerre, királyra, ősi iparunkra, véráztatta földünkre esküszöm, hogy jólesik ez a bátor szakítás a múlttal, őszintén megdobogtatja Kárpát-medencei szívemet, s bi- zsergető bizakodással tölti el testemet, lelkemet. — Nem vagyok a nagy szavak embere, iparkodom tömören, röviden fogalmazni. Nagyon szeretnék megfelelni a bizalomnak, gesztusnak, megpróbálok mielőbb élni megtisztelő lehetőségemmel, feladatommal. Azon vagyok, hogy közmegelégedésre szolgáljam munkatársaimat, műhelyünket felvirágoztassam. Vannak elképzeléseim, terveim a termelés, gazdálkodás, a keresetek, a szociális, kulturális helyzetjavítására, a sport fejlesztésére, s akkor sem esek kétségbe, ha mások nem segítenek ötleteikkel. Egyszóval képesnek érzem magamat a rendcsinálásra, szebb, boldogabb jövőnk kialakítására akkor is, ha nem áll mindenki mögém. Új üzemvezetőnk ugyanis — akit valószínűleg ugyanezen a helyen fognak Önök rövidesen megválasztani — feltétlenül támogatni fog mindenben. Egyetért valamennyi törekvésemmel, határozott tetszését nyilvánította azzal kapcsolatban is, hogy itt a régi pere- puttyok nem jutnak tovább szóhoz az irányításban. Szakítani kívánok minden korábbi szokással, hagyománnyal. Új csoport- vezetőknek valók is jöttek velem, csupa kipróbált ismerősöm, barátom, akikben önök is feltétlenül bízhatnak. Kérem, fogadják őket olyan szeretettel, mint amilyennel ide kísértek enge- met. S türelemmel segítsék, támogassák őket, hogy mihamarább eligazodjanak, megtanulják, amihez ne talán nem értenek. Meglátják, nem tesznek rossz lóra, ha elfogadják majd őket is, s közös megelégedésre beérik majd az a gyümölcs, amire olyannyira várunk tisztuló, szép, reményteljes hazánkban. Köszönöm, hogy meghallgattak! A gyűlés lassan akart oszlani. Éppen megint sem anyag, sem villany nem volt, s tudta mindenki, hogy megrendelés sincs termékeikre. Minek siettek volna hát vissza a helyeikre? Inkább az űj művezetőt bámulták még egy darabig, ott a magasban, a fejük fölött. Szép, nagy darab férfi volt, olyan jó magyar ember kinézetű. Szerencse, hogy hozzájuk sodorta a sors — gondolták többen is — jöhetett volna csesz- nyébb is. Az egyik űj fiű hokedlit keresett elő valahonnét, hogy a főnök könnyebben leléphessen a satupadról. A művezető azonban most rá sem nézett pajtására, leugrott a földre. Félreérthette a figyelmességét, mert hűvösen leintette: ugyan, azért csak nem képzeli, hogy ő is itt fog ülni? A saját széke a műhelyirodában van. S határozott léptekkel megindult, hogy ténylegesen is elfoglalja- Gy. Gy. Régi idők történetei A fáraó rabszolgája találkozik a gályarabbal. Panaszkodni kezd neki: — Kibírhatatlan ez az élet. Az ember csak görnyed az óriási kövek alatt, cipeli azokat. Aztán jön az építkezést irányító hajcsár, korbáccsal végigver rajtad... Pokoli a hőség, kiszárad a szád, szédülsz a forróságtól... — Az semmi — vág vissza a gályarab. — Ott a gálya mélyén valóságos pokol az élet. Büdös van, forróság, alig kapsz levegőt. A lábunkon bilincs, közben húzzuk azokat a dögnehéz evezőket... A hátunkon csattog a korbács... Mire a fáraó rabszolgája: - Jó, jó, de legalább ti utazhattok! * János gyerek ebédet visz a falu határában kaszáló apjának. Miközben az apja ebédel, a gyerek megszólal: — Idösapám! — No. — Rokonunk nekünk a Kovács Marci bátyánk? . — Mán hogy vóna a rokonunk? — Merthogy amíg maga itt van kint a réten, ű otthon ölelgeti, csókolgatja idösanyámat! Az öreg nagyot húz a kulacsból, megtörli a bajúszát és így szól: Akkor rokon! * Európai utazók eltévedtek a messzi Afrikában, és egy kannibál törzs fogságába estek. A törzsfőnök elé vezetik a társaságot, s meglepetésükre a főnök tökéletes angolsággal köszönti őket. — Hol tanult meg ilyen szépen angolul? — kérdik tőle. — Oxfordban végeztem. — Oxfordban járt egyetemre, és mégis emberhúst eszik? - Igen, de azóta késsel-villával! * Ambrus bácsi fát fuvaroz a bankigazgatóék portájára. Rakodás után a háziasszony beinvi- táljá az öreget. — Mit inna Ambrus bácsi? — kérdezi tőle. — Pálinkát, bort vagy egy jó rumos teát? - Ins- tállom alássan, lenyelve egy pohár pálinkát, elborozgat- nák addig, amíg a rumos tea elkészül. * Három tehene volt a cigánynak. Egyszer kiüt a környéken a marhavész, s a cigány tehenei közül megdöglik egy. A szomszédok vigasztalják, ő meg büszkén válaszol: — Annak döglik, akinek van! Elhull a másik, ekkor így vigasztalja magát a cigány: — Jut is, marad is. Amikor a harmadik is elpusztul, megkönnyebbülten sóhajt fel: - Mo, hála Istennek! Itt már megszűnt a marhavész! A lordtól megkérdik, hogy fiatal korában mi volt a szenvedélye. — A nők és a vadászat. — És mire vadászott? - Nőkre... „Szúrós szenvedélyek99 Vannak akik szúrósan szeretik, mármint a kaktuszok gyűjtését, szaporítását, nevelését. E nemes szenvedély mívelői, az országos egyesület hatvani csoportjának tagjai, a helyi művelődési központban mutattak be legféltettebb darabjaik közül több mint kétezret. (Szabó'Sándor felvételei — MTI) A Vénusz látszólagos méretének és alakjának változása a földi megfigyelők számára. A legnagyobb keleti kitérés: december 8-án UFOA Vénusz, mint UFO Az Uránia Csillagvizsgáló UFO adatgyűjtő központja mindössze néhány hónapja működik, és máris tucatszámra érkeznek a titokzatos égi jelenségekkel foglalkozó levelek. A beérkezett észlelések, megfigyelések négy csoportba sorolhatók. Az első csoportba tartoznak azok a megfigyelések, amelyek során az észlelők égitestet vélnek UFO-nak. A következő csoportba tartoznak a pontszerű, gyorsan mozgó fényjelenségek. Ezek forrásai lehetnek repülők, műholdak, meteorológiai ballonok, izzó meteorok. A harmadikba tartoznak az igen fényes, gömbalakú, nagyki terjedésű fényforrások. Egy zebegényi megfigyelő beszámolója egy ilyen jellegű jelenségről: „A fény gömb alakú volt, színe halvány narancssárgás. Érdekessége az volt, hogy a fényepul- zált, lassan, egyenletesen. Semmilyen hangot nem hallottunk, mozgását sem észleltük semmilyen irányba. A jelenség 10 másodpercig tartott. ” Az utolsó csoportot alkotják azok a megfigyelések, amikor különleges alakú repülő tárgyakról számolnak be. Az egyik megfigyelő az esti órákban egy háromszögletű tárgyat látott, melynek alján lámpák világítottak. Akadt, aki elipszis alakú tárgyat vett észre az esti égbolton, melyen ablakokhoz hasonló nyílásokat figyelt meg. Egy régebbi, 1954-es eset során budapesti észlelő fekete gömbre lett figyelmes a hajnali szürkületben. Ezekre a különleges beszámolókra sorozatunkban még külön- külön visszatérünk. De most nézzünk egy olyan speciális leírást, amikor a tévedés, valamint az égbolt kellő ismeretének a hiánya egy UFO „megszületéséhez” vezetett. D. Szilvia 14 éves budapesti lakos beszámolója: „1989. november 28-án délután 17 órakor édesanyámmal és édesapámmal autóval Soroksárról mentünk hazafelé. A Marx Károly útnál tartottunk, amikor egy szellemes megjegyzést tettem: Követ bennünket egy UFO! A megjegyzésem nem aratott ugyan sikert, de az autónkat az égen valóban egy igen fényes gömb alakú „valami” követte. Ez a „valami” igen furcsán viselkedett. Fehér fényű, nagyon fényes csillagnak nézett ki, de szerintem nem az volt. Az érdekes az volt, hogy ez a „valami” nem maradt le. Amikor mindezt észrevettük, megálltunk ,s kiszálltunk az autóból és megnéztük. Ez a fényes „valami” ekkor már nem ment el, visszaszálltunk az autóba és elindultunk. „O” is jött velünk. Megálltunk, „O” is megállt. Sokat kanyarogtunk,és ez a „valami is velünk kanyargott, bármennyire is hihetetlen”. A múlt év végén a Vénusz naplemente után nagyon fényes, feltűnő csillagként tündökölt a dél-nyugati, nyugati égbolton. Ezt a bolygót akkor lathatjuk még szabad szemmel is nagynak és fényesnek, amikor napkörüli pályája során egyre közelebb kerül Földünkhöz. Sokakat becsap az, amikor valaki úgy érzi, hogy a fényes objektum „követi”. Szó sincs erről! Ha az égbolton kijelölünk egy égitestet — legjobb egy látóhatárhoz közelit választani —, maid elindulunk, akkor úgy érzékeljük, hogy akármerre megyünk, az mindig velünk tart. Sőt nemcsak az irányváltoztatásunkat, hanem a sebességváltoztatásunkat is képes követni! Legalábbis látszólag. A magyarázata az, hogy a kiválasztott csillag vagy bojygó nagyon messze van a Földtől, emiatt teljes képtelenség „lehagyni”. Ebben az esetben a téves értelmezés vezetett az UFO „megszületéséhez”. A fenti gondolatmenetet alátámasztják a következő mondatok is. „A legérdekesebb még hátra van. Hazafelé menet bementünk az anyukámmal a körzeti orvoshoz. Az autóból kiszálltunk, és azt vártuk, hogy ez a „valami” a kocsi után megy. Ugyanis eddig azt hittük, hogy az autót követi, de nem. Minket követett!!” Nagyon sok UFO-bejelentést kapunk ilyen félreértések miatt. Az oka az, hogy nem ismerjük igazán az égbolt égitesteit és jelenségeit. A levél így folytatódik: „17 óra 50 perckor kimentem a rendelőből, hogy ismét megnézzem. Ott volt az égen csak messzebb, kisebb volt Az UFO-nak vélt Vénusz és sárga. Be kellett mennem, mert ránk került a sor... A rendelőben elmeséltük mi történt. Az orvos, két nővér és egy beteg velünk jöttek ki megnézni. A „valami” még mindig ott volt, csak még messzebb, mint az előbb és vöröses-sárgás volt a színe. Persze megoszlottak a vélemények, volt aki azt mondta csillag, de többen nekünk adtak igazat.” - Földünket vastag légkör veszi körül. Az égitestrőférkező fénysugár először a levegőben található részecskékkel lép kölcsönhatásba. így a parányi szennyeződéseken, valamint a gázmolekulákon a fény minden irányban szétszóródik. Csakhogyy a rövi- debb hullámhosszú fénysugár (kék) sokkallta erősebben szóródik, mint a hosszabb hullámhosz- szú (vörös). Ez a hatás különösen akkor szembetűnő, ha az égitestet vagy akár a Napot a látóhatár közelében figyeljük meg. Ebben az esetben a fény mai- olyan hosszú utat tesz meg a levegőben, hogy hiányzik belőle a kék sugarak szétszóródott hányada. Esetünkben is ugyanez a magyarázat. A Vénusz fényéből — ahogy közeledett a horizonthoz — egyre inkább hiányzott a kék összetevő, ami a bolygó „elvörösödését” okozta. „Gyalog mentünk haza” útitársunk „a mi sebességünkkel haladt”. Gyerek vagyok, és tetszett nagyon a dolog. Amikor megálltunk „Ő” is megállt... A Nagy-Sándor József utcáig követett bennünket, aztán piros lett és eltűnt.” Egyértelmű a levél vége: 1989. november 28-án a Vénusz 18 óra 52 perckor nyugodott le. (Csillagászati évkönyv 1989.) Természetesen nem minden levélben leírt eseteket tudunk ilyen egyértelmű módon magyarázni. Sorozatunkban olyan leveleket is elemzünk majd, amelyekben leírtakra egyelőre nincs racionális magyarázat. De bízunk benne, hogy enélkül is érdekesek lesznek. V. Tana Judit U ' || m , ''x. ~ - .; ' " ' ' H ' Egy titokzatos égi jelenségről írt levél egyelőre nincs rá magyarázat (Kis Orsolya, Dunakeszi)
