Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-16 / 36. szám
. május 16., szerda 23* 5. Uzen a szerkesztő K. Gy.: Időbeli sorrendben, pedánsan, védőborítóval is ellátva tette asztalunkra azt az iratcsomót, aminek az első lapja 1981. október 15-ös keltezést mutat. Akkor annyit kért a szakigazgatástól, biztosítaná rendelkezéssel a „közös vízmérő óra, illetve az elzáró főcsap hozzáférhetőségével a vízvételi lehetőséget.” Ez önmagában nem nagy kívánság, főleg, ha meggondoljuk, hogy egy olyan házban kérik mindezt, ahol összesen két lakás van, és a két lakást okiratilag társastulajdonná, társasházzá alakították. A baj csupán azzal kezdődött, ha van egy ilyen ügynek megfogható kezdete, hogy az alapító okiratban a műszaki tények lefordítása jogi nyelvre felszínesen, nem a tényleges állapotnak megfelelően történt, vagyis, hogy a használat dolga részben rendezetlen maradt. A villany és a víz használata műszaki okokból az egyik félnek adott „uralmi helyzetet”. Szemlék 1984-ben, némi szünet után újból működésbe lépett az államigazgatás, aztán az akták tanúsága szerint ismételten előtört a hamu alól a láng; 1989-től, a vízhasználat, a vízóra-telepítés kihegyezett kérdésével belépett harmadik félként a küzdelembe a hatósági szerepkört is ellátó vízmű vállalat. Ez év márciusában határozatot tudott hozni a megyei tanács építési és vízügyi osztálya, de ezt mindkét fél megfellebbezte, és így most az ügy az illetékes minisztérium előtt várakozik végleges döntésre. Mi csak a szemléltetés okából hozzuk a nyilvánosság elé ezt az ügyet. Az még nem baj, hogy egy ilyen vitathatatlan kényszerházasságba belemegy valaki, mert a társasház közössége kötöttséget jelent. (Sokak számára ismerős idegmunka, olykor krimialapanyag!) De az már lényeges eleme a gondosságnak, megnézem, mikor mit írok alá, mit és hogyan veszek meg, és főképp, mert itt a használatról, fontos jogról van szó, a műszaki és jogi összefüggéseket a legpontosabban kell körülírni, ha el akarják kerülni a későbbi vitákat. A rossz vagy felületes szerződés, az adásvételi és az alapító okirat akkor lett volna valóban eligazító, ha a szétválaszthatat- lan műszáki kapcsolatra tekintettel rögzítik, ki, mit és hogyan használhat, ki, mit, mikor, milyen időben, milyen feltételek mellett köteles tűrni a másik érdekében. Mert az mégiscsak elgondolkodtató, hogy az egyik fél, aki már korábban tulajdonosként lakott az 1945 előtt épített ingatlanban, most, az áprilisban benyújtott fellebbezésében leírhatja: „...nem járulunk hozzá, hogy az általunk használt helyiségbe akkor menjen be, amikor ő akar, miként mi sem kívánjuk tőle azt, hogy az általunk használt pincerészbe mi bejárkálhassunk.” Közben a műszaki hatóságok ezt a leírt okfejtést nem gondolták végig, amikor a határozatot előkészítették? A két vitatkozó fél, a két család, tehát több ember mindennapi idegi próbája folyik tíz éve, jóformán csak azért, mert egy adott pillanatban nem tették papírra mindazt, amit szóban egymás teljes megnyugtatására bizonyára ezerszer előadtak. Ijesztő még a gondolat is, hány ilyen jelentéktelen kérdés hányszor, hány hatóságot is megmozgat. Szakértők vesznek részt a kívülállónak is kínosnak tűnő feladványok megoldásában, miközben az anyagi kár mellett az erkölcsit, az idegrendszerit, az emberit és a közösségit senki meg nem méri, fel sem számítja. Az üzenettel elgondolkodtatni szerettük volna olvasóinkat. tj (Minden okirat egyébként a Í szerkesztőségben megtalálható.) % » Alx w&wwi maszk, oldala A tehetetlen düh íratta velem ezt a levelet. Mindenhol olvashatjuk, hallhatjuk, hogy a vállalkozások korát éljük. Mihez képest? Mert sem lehetőség, sem támogatás nem zúdul ám senkinek a nyakába. Annál több a lehetetlen, értelmetlen rendelet, az akadékoskodó bürokrácia. Nem ártana néhány kezdő vállalkozót megkérdezni, hogy mire hozzájutott az engedélyekhez, végre kezébe kapta a nagy vörös csillagos címerrel ellátott működési bizonyítványt, hogyan alakult az egészségi állapota? Én is boldogan kereteztettem be, akasztottam a falra, de a megpróbáltatásoknak azóta sincs vége. A városi tanácsnál azt mondták, hogy értesítik a társadalombiztosítást, s azok majd levélben eligazítanak a további teendőkről. Mivel egy hónapig nem jött értesítés, gondoltam, bemegyek, ne gyűljön össze a fizetnivaló. Ide-oda küldözgetés után végre rátaláltam az illetékesre, aki azt mondta, amíg nincs vállalkozói igazolványom, nem foglalkozik velem, menjek vissza a tanácshoz. Megkérdeztem, mennyit kell majd fizetnem. Havonta 1200 forintot — hangzott a válasz, ha keres, ha nem, ez a rendelet És ha beteg lennék, kapok táppénzt? A felelet: 3200 forint az alapellátmány, ennek 75 százaléka illet meg. Visszakullogtam hát a tanácshoz, ott azt mondták, nem kell igazolvány, mert ott az engedély. Hát, Kedves Uraim! Az elmúlt években szókimondásom miatt több ízben részesültem megkülönböztetett bánásmódban, és kényszerültem munkahelyet változtatni az elvtársak miatt. Végre dolgozni szeretnék, nem az íróasztalok előtt szobroz- ni. Bátorkodom még megkérdezni, hogy amit az előző 27 évi keresetemből levontak társadalombiztosítás címén, az már elfogyott? Vagy ha sikerül nyugdíjba mennem, mi után számolják ki az összeget? Vagy ha feldobom a szerelőbakancsomat, és nem kell a nyugdijat kifizetni, akkor az a pénz hová lesz? Eszembe jut az az írás, amelyben a társadalom- biztosítás munkatársai panaszkodnak a Hírlap újságírójának, hogy a maszekok sem fizetnek, és még kutyát is uszítanak rájuk. Hát én megvárom azt a levelet, aminek-már több mint egy hónapja meg kellett volna érkeznie, mert ugye vannak, akiket azért fizetnek, hogy intézkedjenek... Fekete Jánosné Eger A gyerekek érdekeit tartják szem előtt A múlt hónapban 106 taggal és 17 szponzorral zászlót bontott Domoszlón a 10. Számú Vak Bottyán János Hagyományőrző és Felfedező Törzs, amely megfogadta, hogy mindig demokratikusan, a gyermekek javára cselekszik. Céljuk továbbá, hogy megismeijék Magyarországot, védjék a természetet, segítsék a bajba jutottat. Tagjaik sorába várnak mindenkit, aki szeretne, s tudna velük közösen dolgozni. Törzsük az Országos Hagyományőrző Szövetséghez tartozik. Pártoktól függetlenül, azoktól egyáltalán nem befolyásolva szeretnének tevékenykedni. Igaz, hogy még csak most alakultak, de már vannak eredményeik. Május 19-én lesz az első hagyományőrző avatás, kopjafaállítás. Szervezetük igyekszik megvédeni a gyermekek érdekeit, szeretnék, ha a szülők is részt vennének felfedezéseikben. Segítsék az égszínkék nyakkendőt viselő gyerekeket. Várják azok jelentkezését, akik régi tárgyaikat fel. .' -i. .. ajánlják az általuk létrehozni kívánt falumúzeumnak. Ám azok jelentkezését is megköszönnék, akik anyagilag támogatnák őket. Ezeket az adományokat folyamatosan közük a tanácson lévő hirdetőtáblájukon, az iskolában és az ABC-nél. A tárgyakat az iskolába, az anyagi juttatást a takarékszövetkezetbe várják. A programjukban szerepel többek között faluszépítési akció, hétvégi tábor Sírokban, a Várbükkben, a Hármashatár- hegyen. sem Európa! Berecz Lajos egri olvasónk, kapcsolódva a Hírlapban megjelent Ez nem Európa című fotóhoz, lencsevégre kapta a szilvásvárad! kijáratnál hónapok óta uralkodó állapotokat. Az idegenforgalmi szezonra gondolva, a sok szemét láttán elmondhatjuk, hogy bizony, ez sem Európa! Segítsenek „tisztába tenni” a várost! Néhány hónapja csak, hogy megjelentek az első választási plakátok megyénkben. A hirdetőoszlopokat, és sajnos, a falakat is ékesítették, illetve éktelenítették országszerte. Ma már nincs értelme azon meditálni, ki kezdte a ragasztást, az átfirkálást vagy a tépkedést. Sokkal fontosabb a tavaszi, illetve nyár eleji nagytakarítás e téren is. Abban a választások előtt tudniillik mindenki egyetértett, hogy az távolítsa el a ragaszokat, aki felrakta. Kérünk ezért minden állampolgárt pártállásra való tekintet nélkül, segítsenek „tisztába tenni” a várost minél hamarabb, most, az idegen- forgalmi szezon kezdetén. Reméljük, nem a választási eredmények vették el a takarítási kedvet az eddig tétlenkedőktől. Végezetül még valamit: a sajtó egy részében csillagászati számok láttak napvilágot a plakátokra fordított költségekről. Mindössze egy dolog merült a feledés jótékony homályába: annak idején az agyonhozsanná- zott május elsejei felvonulás vagy egyéb elvtársi rendezvény sokkal többe került ennél, s igen gyakran ismétlődött az elmúlt negyven év során. Az MDF egri szervezete vállal betonacél-vágási, -hajlítási munkát anyagbiztosítással, vállalatok és magánépítkezők részére, továbbá különböző minőségű transzportbetont értékesítünk. Vágott betonacél átmérő 6-os 34,39 Ft/kg átmérő 8 — átmérő 10-es 34,15 Ft/kg átmérő 12 — átmérő 14-es 31,51 Ft/kg átmérő 16 — átmérő 28-ig 30,71 Ft/kg Megmunkált betonacél átmérő 6-os 42,78 Ft/kg átmérő 8 — átmérő 10-ig 42,89 Ft/kg átmérő 12 — átmérő 14-ig 35,30 Ft/kg átmérő 16 — átmérő 28-ig 33,01 Ft/kg Transzportbeton 1m3ára 1406 Ft-tól 1701 Ft-ig A közölt árak tartalmazzák: anyagár+ÁFA+szolgáltatás díja. Érdeklődni lehet: munkaidőben 6— 14-ig. Telefon: 46-os körzet 41-137/36, 41-446/36 n lg ^ ^ ^ J>!^r wjr ■ ti <őícji ^ s^^^^Qiírzic^ g&m 4P% *&** mm (jgmL 5 amfy fLr d^^lHI^JwZl^r IClBm
