Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-16 / 36. szám
Hírlap, 1990. május 16., szerda GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. Játék a tűzzel—Hevesen? Fiatal városunknak, Hevesnek még sok mindene hiányzik. Nincs például hivatásos — állami — tűzoltósága. Jóllehet, ez korántsem egyféle státuszszimbólum lenne itt, sokkal inkább nagyon is természetes intézmény. Ami megillette volna már járási székhely korában, s nagyközségként is. Pusztán, mert az önmagában is meglehetősen népes település huszonöt kilométeres körzetében sem találhatunk laktanyát a „vörös kakas” megfékezésére. Szerencsére a helység, s vonzáskörének minden falva megúszta eddig, nem pusztított különösebb vész a vidéken. Az évente előforduló mintegy 30 — 40 tűzeset jószerével a kisebbek, a jelentéktelenebbek közé tartozik. Sok kárt megelőznek, jelentős értékeket megmentenek az üzemek kiképzett szakemberei, olykof az önkéntesekre is lehet számítani. § Ä városi tanács vezetői — Kontra Gyula elnök és Szabó Sándor, a végrehajtó bizottság titkára — mégsem egészen nyugodtak. Az ördög nem alszik — tartják maguk is a nagyobb baj sem lehetetlen. Úgyszólván a legjobb elővigyázatosság mellett is megeshet, ami eddig még nem fordult elő, aminek leküzdéséhez mindenképpen „profik” kellenek. S Jászberény, Gyöngyös, Eger — egyaránt eléggé messze van Hevestől. — Persze, vannak nekünk is állami tűzoltóink — pontosíta- nak —, de háromtagú kis szervezetük itt a tanácsházán csupán hatósági, szakhatósági feladatokat lát el. Ráadásul az egyikük „csak” adminisztrátor. A rangidős tiszt ugyan önkénteseink parancsnoka is, de váratlan helyzetben reá sem számíthatunk érezhetően. Marad tehát, hogy továbbra is inkább csak a jó szerencsében bízzunk. S természetesen azért segítsünk magunkon, ahol tudunk. Körülményeink javítására, felerészben a BM támogatásával, vettünk már korszerű, nagy „szerkocsit”, egy IFA-tűz- oltóautót, de vele sem jutottunk sokkal előbbre. Nyugodtabbak lennénk, ha a még 1984-ben kijelölt területen a laktanya is felépülne végre. Vagy amíg elkészül, a hivatásos állomány legalább egy maroknyi csapata teljesítene szolgálatot-a szertárunknál. Akár csupán három-négy ember, akik egymást váltva figyelnék a tüzet, hogy a mozgósítás a lehető leggyorsabban megtörténhessen. Most ugyanis valójában még tűzfigyelés sincs. Bejelentés alapján intézkednek, ha baj van. S a szerteszét dolgozó önkéntesek helyett többnyire a távolból riasztott vendégegyenruhások — „vonuló egységek” — kezében a város, meg a környék sorsa. § — Egy kicsit nem könnyelmű játék ez a tűzzel, Hevesen? — kérdem a beszélgetés folytatásaként Egerben, az állami tűzoltóság megyei parancsnokának helyettesétől, Simándi Gyula századostól. — Nemcsak tudunk a gondokról, hanem természetesen azon vagyunk, hogy tegyünk is a problémák csökkentéséért, megoldásáért. S bánt bennünket, hogy sajnos Pétervásárán, Füzesabonyban sem szervezhettünk mindmáig állami tűzoltóságot, holott ugyanígy indokolt lenne. Mindent mérlegelve, ez utóbbi városunkban szeretnénk legelőször eredményt elérni. Már korábban javasoltuk, hogy a VIII. ötéves terv időszakában kerüljön megvalósításra az elképzelés. Aztán az 1995-ös határidőt egy újabb programunkban még közelebb hoztuk. Azt kértük országos parancsnokságunktól, hogy 1993-ra felépüljön a laktanya, s beköltözhessen ide új egységünk. .. ” Csak hát a szükséges beruházást már esztendőkkel ezelőtt 40 millió forint körülire taksáltuk, ami azóta csak emelkedett. Manapság pedig éppen pénzből van a legkevesebb mindenütt. Jellemző anyagi lehetőségeinkre, hogy például amíg 1966 — 1970 között a népgazdasági beruházások minden ezer forintjából 2,4 jutott a tűzoltóságnak, 1981 — 1985-ben már csupán egyetlen. Biztos, hogy jelenleg már az ezreléknek is alatta vagyunk, s ráadásul a „gazda” is meglehetősen bizonytalan. Sokféléről szó van, amióta az önkormányzati törvényt emlegetik, a jövő megítélése egyre nehezebb. Nem tudjuk, hogy mit hoz. Amíg mást nem tehetünk, kénytelenek vagyunk a régi gyakorlatnál maradni. Tűz esetén az I — II. lépcsőben jászberényi, gyöngyösi bajtársainkat, komiszabb helyzetben pedig az egrieket kérjük, küldjük Hevesre, 34, 38, 43 kilométeres távolságról. § Mint kiderül: az sem jelenthetne sokkal többet, ha az önkénteseket vezénylő hevesi állami parancsnok csakis a helyi egyesülettel törődne, s a szertárban szolgálna a tanácsháza helyett. Hiszen más munkával elfoglalt, különböző helyeken dolgozó, élő embereket igazából ösz- szefogni, valóban hatásosan szervezni, irányítani — kevésbé lehet. Még a rendszeres ügyelet sem sikerült eddig — holott ez, ha csupán a nyári aratás heteiben is, valaha úgyszólván a legkisebb faluban természetes volt. Nem szerencsés túlságosan sokáig halasztani az annyira várt megoldást, Hevesen is aligha kísérthetik tovább a sorsot. Az ügyben a mégannyira szűkülő anyagiak sem adhatnak felmentést a társadalomnak. Gyóni Gyula Napi hat—nyolcmillió készpénzforgalom — Mindenki várja a nyugdíjat — A befizetéssel néhányan nem sietnek — Sándor, József: háromszáz távirat Rostakép A hevesi posta szolgáltatásait a város területén kívül a hozzá tartozó külterületeken — Alat- kán és Sárgapusztán — végzi. A hivatal napi készpénzforgalma mintegy hat — nyolc millió forint; igen nagy mennyiségű pénzzel dolgoznak, s gondot okoz, hogy például még bankjegyszámlálóval sem rendelkeznek. Mivel érvényben van az a biztonsági rendelkezés, hogy például a nyugdíjfizetési napokon egy-egy kézbesítő maximum 250 ezer forintot vihet ki, így problémát jelent, hogy nem tudja minden nyugdíjas az első napon átvenni a pénzt. A városban csomag-házhozszállítást is végeznek: a postaszállító autó igénybevételével naponta 30 — 40 pakkot visznek Kedvező hírt kaptak az Esztergomi Városi Tanács vezetői a Suzuki gyártására alakult vegyes vállalat Japánból visszatért vezetőitől. Eszerint megszületett a végleges döntés arról, hogy mindenképpen Esztergomban építik fel a Suzuki Swift személygépkocsik összeszerelésére alkalmas új üzemcsarnokot. Az esztergomiak nagy örömmel fogadták a hírt, hiszen az új gyár jó munkalehetőséget kínál az egyébként foglalkoztatási gondokkal küszködő, és évtizedek óta hátrányos helyez otthonokba. A hírlapkézbesítés reggel hat órakor kezdődik, ám itt a munkát az „hátráltatja”, hogy egyre többféle lap jelenik meg, s így az összes lap kiosztásáig nem indulhatnak el a kézbesítők. A táviratok kézbesítésére — segít a kismotor... — az a jellemző, hogy azok száma rendkívül változó. Általában negyven-öt- ven, de például Sándor- vagy Jó- zsef-napkor akár háromszáz darab üdvözletét is „tolmácsolnak” a postások. Mivel idén január 1-jétől az addig egységes posta három különálló vállalattá alakult, így a távközlési vállalat részére csupán megbízásból, megfelelő díjazás ellenében végzik a távbeszélőszámlák kézbesítését, illetve fogadják el a befizetéseket. zetben lévő városnak. Ez év elején írták alá a szerződést Budapesten a Suzuki személygépkocsikat gyártó japán — magyar vegyes vállalat megalakítására, s már akkor Esztergomot jelölték ki az új gyár telephelyéül. Rövidesen azonban bizonytalanná vált, hogy Esztergom kapja-e meg a sok előnnyel járó gyárépítés jogát. Időközben ugyanis még 5 — 6 magyar város pályázta meg a letelepítési jog megszerzését azzal az ígérettel, hogy az esztergomiaknál jobb Más munkakapcsolat nincs a két cég között. Erre az átszervezésre egyébként azért volt szükség, mert a külföldi tőke befektetésére csak akkor számíthat a távközlés, ha a költségek teljesen elhatárolhatók, s így kimutatható, hogy a beáramló tőkét tulajdonképpen mire használták fel. A hevesi postánál elsősorban tehát a nyugdíj kifizetésével és a dijak beszedésével tudnak — az előbb említettek miatt — a legnehezebben megbirkózni, mert hát mindenki az első kifizetési napon szeretné megkapni a járandóságát. A dijak beszedésénél meg fordított a helyzet, hiszen a fizetési kötelezettséget inkább elodázni szeretnék az emberek. Persze mindez csak a lakosság kis hányadára jellemző, a többség megértő. feltételt, infrastruktúrát biztosítanak a Suzuki-gyár felépítéséhez, működtetéséhez. E városok pályázatát is gondosan mérlegelve döntött most Esztergom javára a japán cég. így az építkezés az év második felében már megkezdődhet. A tervek szerint 1992 második felében indul a gyártás, s ettől kezdve a harmadik év végére ötvenezer darab 1000 és 1300 köbcentiméteres, ötajtós Suzuki személyautót szerelnek össze Esztergomban. Ebből harmincezret értékesítenek Magyarországon. Munkahelyteremtő iroda alakul Az ifjúság foglalkoztatásáért A rendszerváltás idején a fiatalok számára folyamatos segítség kell ahhoz, hogy munkát találjanak, és beilleszkedjenek a társadalomba. A Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa tárgyalásai során egyezségre lépett a HOPE nevű nemzetközi szervezettel, amely irodát létesít Magyarországon. A célja az, hogy erősítsék a kezdeményezést, fölkeltsék az önálló boldogulás iránti igényt. Ez a magyarországi iroda a nemzetközi kapcsolatrendszer és az adatbázis felhasználásával a hazai lehetőségek felkutatásán túl a vállalkozó fiatalokat összehozza a lehetséges külföldi üzleti partnerekkel, szponzorokat szerez, menedzseli a vállalkozások beindítását, információkat nyújt külföldi befektetők számára. Foglalkozni kívánnak a térségfejlesztés problémakörével, s a hátrányos helyzetűek foglalkoztatási gondjainak enyhítésével is. Be kívánják vezetni a nyugati tapasztalatokra épülő hitelszövetkezeti rendszert. Ez. a nemzetközi szervezet az alakulóban lévő ifjúsági munkahelyteremtő irodán keresztül meghirdeti a foglalkoztatási tervek versenyét, amelyet Grazban 1990. október 3. és 7. között rendeznek meg. A téma: ötlet vagy konkrét kidolgozott terv. A pályázók életkora 15 és 27 év között lehet. A beküldési határidő: 1990. június 30. Részletes felvilágosítást az 133-99-14-es telefonszámon adnak, levélcím: EFISZ — IMI 1087 Budapest, Könyves Kálmán körút 76. Az építkezés az év második felében már megkezdődhet Japánban döntöttek: Esztergomban építik fel a Suzuki-gyárat Kőrösfői úrvacsora A Kolozsvárhoz közel fekvő református, magyarok lakta faluban még elevenen élnek a tradíciók. A templomi szertartáson a fiatalabbak pompázatos népviseletükkel fejezik ki kisebbségük összetartozását. (Fotó: Gál Gábor) Az unokaöccsök a hagyaték felét ajánlották fel Heller László- alapítvány Heller László nevével fémjelzett oktatási alapítványt írtak alá a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Kossuth-dijas gépész- mérnök magyarországi hagyatékának felét, mintegy 10 millió forintot unokaöccsei, Stewen és Charles Heller ajánlották fel a magyar gépészmérnök-hallgatók képzésére és a kiváló eredményeket elért, főleg a hőtechnika, energetika területén tevékenykedő kutatók támogatására. A letét 2 és fél millió forint évi kamatának elosztásáról, illetve odaítéléséről kuratórium dönt a beküldött pályázatok elbírálása során. Az elhunyt Heller László leghíresebb szabadalma az ő, és Forgó László gépészmérnök nevét viselő Heller — Forgó légkon - denzációs berendezés. Ma az egész világon alkalmazzák a hőerőművekben. Mivel a berendezés szükségtelenné teszi nagy mennyiségű hűtővíz felhasználását, lehetővé vált, hogy a világ vízszegény térségeiben is építhessenek hőerőműveket.
