Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-16 / 36. szám

HEVES MEGYEI I. évfolyam, 36. szám 1990. május 16., szerda ÁRA: 4,30 FORINT JÁTÉK A TŰZZEL - HEVESEN? valójában még tűzfigyelés sincs.” (3. oldal) AZ ÁLMOK LOVAGJA „Esténként újjászületik a darab...” (4. oldal) AZ ÉHEM MÁSIK OLDALA „...azt mondta, amíg nincs vállalkozási igazolványom, nem foglalkozik velem...” (5. oldal) A RENDŐRSÉG A LAKOSSÁG VÉDELME ÉRDEKÉBEN INTÉZKEDETT „... akik ilyen tenyésztésre kijelölt bárányt lopnak, nagy va­lószínűséggel húsként kívánják értékesíteni...” (8. oldal) Csökkenő termelés, értékesítés mellett nőtt a vállalatok árbevétele — Egyes cégek monopol­helyzete az áremelésben is jellemző — Akik nö­velték konvertibilis elszámolású exportjukat, azok jobban alkalmazkodtak a körülményekhez Gazdaság, adó, ellenőrzés Nem népszerű, de nagyon is figyelemre méltó témáról: gazdasá­gunk helyzetéről, ezzel összefüggésben az adózásról és a pénzügyi ellenőrzések fontosságáról esett szó kedden délután Egerben, a vá­rosi tanács nagytermében. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság közgyűlésén szépszámú érdeklődő vett részt, közöttük a pártok képviselői is. Dr. Asztalos Miklósnak, az SZVT megyei elnökének meg­nyitó szavai után dr. Sütő Dezső, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elnöke tartott előadást. Bevezetőjében kiemelte, hogy változó társadalmi-gazdasági vi­szonyaink közepette is szembe kell néznünk a valósággal. Ta­valy gazdaságunkra az volt jel­lemző, hogy alig változott a ter­mékszerkezet, kevésbé növeke­dett az értékesítés, és a jövedel­mek differenciálódtak. Eközben összességében javult a pénzügyi helyzet, viszont romlott a pénz­ügyi-gazdasági morál. 1990-ben jelentős változások tapasztalha­tók a termékszerkezet átalakítá­sában. Erőteljes piacváltásnak lehetünk tanúi. Csökken a rubel­elszámolású kivitel, miközben növekszik a konvertibilis export. A költségvetés hiánya fokozó­dik. Erőteljes tíz infláció, amely velünk él. Hangoztatta, hogy 1987 — 88-ban a kisszövetkezetek szá­ma gyarapodott. Tavaly és tíz idén viszont a kft.-k és a rész­vénytársaságok egymás utáni megalakulása a jellemző. Ez a fo­lyamat helyes, hiszen a nagyválla­lati szervezetek oldását segíti elő, ugyanakkor az újak pénzügyi­gazdasági munkája a tapasztala­tok szerint az országos átlag alatt van, a bérezés viszont az országos átlag fölötti. Egyes cégek mono­polhelyzete még él, amely abban is megmutatkozik, hogy folyama­tosan emelik az árakat, amely az infláció egyik oka. Emlékeztetett, hogy azoknak a termelőknek, amelyek a piac­váltás nyomán a konvertibilis el­számolású exportra gyorsan át­tértek, javult a pénzügyi helyze­tük, és jobban alkalmazkodnak a körülményekhez. Azoknál vi­szont, ahol a rubelelszámolású kivitel maradt döntően, azok a csőd szélére kerültek. A szabá­lyozók abban az irányban hat­nak, hogy a jobb vállalati munkát elismerjék, és a változtatások ér­dekében erre szükség is van. Végül köszönetét mondott az üzemek, vállalatok pénzügyi­számviteli dolgozóinak, akik se­gítséget nyújtottak és nyújtanak az APEH munkájához. Az ellenőrzés nem lazítható! Az APEH elnökét az adó- és pénzügyi ellenőrzések múlt évi ta­pasztalatairól kérdezte a Heves Megyei Hírlap főmunkatársa: — 1989-ben közel 50 ezer gazdálkodónál végzett hivatalunk el­lenőrzést — mondta dr. Sütő Dezső. — Azt hiszem, ebből lehet és szükséges is megfelelő következtetéseket levonni. Szeretném elmon­dani, hogy tavaly a gazdasági-pénzügyi morál sajnos nem javult a cé­geknél. Pedig közös érdek, hogy ezen változtassunk, mert csak ennek javulásával képzelhető el, hogy például működőképes legyen a tőzs­de Magyarországon, vagy megfelelő legyen a hitelkártya-forgalom, nem kevésbé a váltók alkalmazása. A vállalatoknál tapasztalataink szerint gyatra a számviteli, a bizonylati rend. Véleményem szerint csak megfelelő adatok birtokában lehet megfelelő döntéseket hozni. Ez vonatkozik a termelő cégekre és a kormányra egyaránt. Nagyon fontos tehát a rend, a fegyelem, a pontosság. — A tapasztalataikat közzéteszik? — Várhatóan júniusban az Országgyűlés elé kerül jelentésünk is, amikor az ország múlt évi pénzügyeit és költségvetését tárgyalják. — Mi a véleménye a vállalkozásokról? — Ez nem lehet öncél. Nagyon fontosnak tartom, hogy csak hozzáértő, tisztességes üzletember vállalkozzon. Sajnos, sok van ma olyan közöttük, aki nem ilyen tulajdonságokkal rendelkezik. Én sze­mély szerint minden vállalkozót tisztelek, aki a jogszabályokat be­tartja, partnereivel tisztességes, és az állam iránti kötelességének ele­get tesz. — Mi várható az ellenőrzési és az adórendszerben? — A jövőben az ellenőrzés nem lazítható! Ezt munkamegosztás alapján az Állami Számvevőszék, valamint az Adó- és Pénzügyi El­lenőrzési Hivatal végzi. Minden bizonnyal a külföldi működötökével létrehozott vegyes vállalatok megbízásos ellenőrzése növekedni fog. Vagyis, könyvvizsgálókat kémek fel mérlegük helyességének megál­lapítására. Égyébként az APEH munkatársai ezekkel a könyvvizsgá­lókkal együttműködnek. Nagyon fontosnak tartom a vállalati belső ellenőrzés erősítését, amely a jövő szempontjából elengedhetetlen. — Manapság gyakori a vita arról, hogy sok-e az adó, vagy ke­vés? — Kétségtelen, számos nyilatkozat hangzik el erről. Szeretném aláhúzni, hogy nem az adó sok, hanem kevés a jövedelem! Tulajdon­képpen az összelvonás nagy, különösen a társadalombiztosítási járu­lék igen magas. A kormány az elmúlt időszakban szerette volna csök­kenteni az adót, amelyet bizonyos fokig meg is tett. Hogy miért nem jobban? Azért, mert nincs kellő jövedelemforrás hozzá. Ezért a jövő héten megalakuló új Minisztertanács helyzete ebben sem lesz köny- nyű. — Véleménye szerint mit tehet az új kormány? — Az adómértékeken 1991-ben változtatnia kell, mégpedig úgy, hogy a befektetéseket, a megtakarításokat, a vállalkozásokat a személyi jövedelemadóban is jobban elismerje. Jelenleg viszont nem lenne tanácsos, ha a pénzügyi és költségvetési politika megváltozna. A legnagyobb veszély az inflációban van, és szerintem az új kabinet minden bizonnyal arra törekszik majd, hogy ezt megfékezze. Mentusz Károly A történelem régi tartozását törlesztették a haza méltatlanul megtagadott, elhunyt fiaival szemben — Később tárgyalják a Magyar Köztársaság és a Varsói Szerződés viszonyáról szóló indítványt — Hosszas vita az államtitkárok jogállásáról — Napirenden a sajtó privatizálása ^ Határozat a szomszédos országokban éld magyar nemzeti kisebbségek helyzetéről Tanácskozott az Országgyűlés Szabad György megbízott házelnök vezetésével, 337 képvi­selő jelenlétében, néhány perccel 10 óra után kezdte meg munkáját az Országgyűlés május 15-i ple­náris ülése. A plénum elsőként Haraszti Miklós (SZDSZ), a bu­dapesti 11. választókerület, vala­mint Bilecz Endre, a SZDSZ Nógrád megyei listáján megvá­lasztott képviselő mandátumát igazolta. Szabad György ezt követően ismertette a benyújtott törvény- javaslatokat és egyéb indítvá­nyokat, amelyek napirendre ke­rüléséről témakörönként több­ször is szavazva határoztak. A tárgysorozat megállapításának procedúrája azért is hosszadal­massá vált, vett igénybe egy teljes órát, mert a sürgősségi kérelmek értelmezése, jogosságának el­döntése nemegyszer késztette szólásra a képviselőket, a leveze­tő elnököt. Az Alkotmányügyi, Törvény- előkészítő és Igazságügyi Bizott­ság sürgős tárgyalást kért az ál­lampolgárságtól megfosztó hatá­rozatok hatályon kívül helyezé­séről szóló törvény módosításá­val foglalkozó törvényjavaslat­ról, illetve az államtitkárok jog­Honatyák az ülésteremben állásának és felelősségének át­meneti szabályzásáról szóló tör­vényjavaslatról. A képviselők (Fotó: Perl Márton) nagy többsége egyetértett az in­dítványok napirendre tűzésével. (Folytatás a 2. oldalon) Parlamenti tudósítónk jelenti: Elmaradt a nagy érdeklődés­sel várt vita... A T. Ház tagjai — zömmel egyetértve a Külügyi Bi­zottság javaslatával, miszerint hozzávetőlegesen egy hónapra van szükség az SZDSZ-indít- vány alapos áttekintésére — 65 százalékos arányban úgy döntöt­tek, hogy napirendre tűzik ugyan a Varsói Szerződésből való ma­gyar kilépést, de nem sürgősségi „fokon”. Azaz, nem döntenek azonnal erről a történelmi jelen­tőségű kérdésről. — Minősíti az indítványhoz való hozzáállást, hogy amíg a Varsói Szerződésről szóló kezde­ményezést nem tekinti sürgősnek az Országgyűlés, addig egy ke­vésbé fontos napirendet, a nem­zeti kisebbségek helyzetéről szó­ló javaslatot előnyben részesítet­tek... — mondta Pető Iván, az SZDSZ képviselője, a párt or­szágos vezetőségének tagja. — Hogy kinek jelent ez helyzeti előnyt, kinek használ az időhú­zás? Ez kiderül, csak meg kell nézni, hogy kik szavaztak ellene. Ebből is látszik, hogy miként kezd kialakulni egy „tiszta” kor­mánypárti csoportosulás a Parla­mentben... * A VSZ-ből való kilépésünk szabad demokrata ajánlása óha­tatlanul szerepelt a Honvédelmi Bizottság ülésein is, amelyeken — éppúgy, mint a Nemzetbizton­sági Bizottságéin — tagként vett részt Szarvas Béla (MDF) egri képviselő. Természetesen a rendszerváltással kapcsolatban más kérdések is napirendre ke­rültek. — Szintén egy nagy falat: a Magyar Hadsereg arcát kell meg­formálni, tehát egy új katonai doktrínát kell kidolgozni ahhoz, hogy maradjon-e az az ellenség­képünk, ami volt. Vagy: lehet-e egyáltalán valakit ellenségként meghatározni... Netán: mire kell az országot felkészíteni, mert nyilvánvaló, hogy nem a VSZ- tagságra... — Érezhető-e az MDF és az SZDSZ közötti „paktum ” a kér­dések tárgyalásakor? — Igen... Eleve úgy érkeztek a két párt képviselői ebbe a bizott­ságba, hogy a belpolitikai szem­pontokon felül kell emelkedni, Magyarország biztonságára kell figyelni. S mivel mi vagyunk többségben, már eleve egy kö­zös, konstruktív légkörben kezd­jük lerakni egy újfajta honvédség alapjait, s egy kis ország védelmi képességeinek megteremtéséért. Ilyen szempontból nem enge­dünk az esetleges kilengéseknek, mert volt olyan párt, amelyik egyfajta „ lefejezését ” kérte a Ma­gyar Honvédségnek. Ez nem le­het cél, s nem is ez a döntő, ugyanis akkor egy időre védelem nélkül maradna az ország, ezt pedig a jelenlegi közép-európai helyzetben nem tehetjük meg. — Miként fogadja a hadveze­tés, hogy civil minisztere lesz? — A legfelsőbb vezetés nyil­vánvalóan nem örül neki, mert azt hitték: a hadsereg szakmai le­választása a Honvédelmi Minisz­tériumban — kibúvót jelent majd nekik. Új arcok kerülnek oda, olyanok, akiknek nincsenek túl­ságosan nagy, elkötelezett kap­csolataik a VSZ-államokkal. Ezek az új, fiatal szakemberek már a mai követelményeknek megfelelő kormánypártisággal vérteződnek fel... * A már említett pártközi egyezmény, amely a T. Ház két legmeghatározóbb frakciója kö­zött jött létre, még ma is élénk vi­tatéma. — Amikor a megállapodás létrejött, s egyelőre még csak a hírét hallották az emberek, ak­kor ez egy meglehetősen meglepő fordulat volt — fogalmazta meg álláspontját dr. Novák Rudolf (SZDSZ) egri képviselő szünet­beli beszélgetésünkkor. — A választási kampány ép­pen csak véget ért, s azóta sem nevezhető felhőtlennek az MDF és az SZDSZ viszonya: az sem ti­tok, hogy az SZDSZ bizonyos, még a kampányban elkövetett cselekményekért, amelyeket büntetőjogilag értékelhetőnek tart, eljárásokat indított az MDF, illetve a Magyar Fórum című új­ság és annak szerkesztősége el­len... Azt hiszem, innen nézve volt „bomba” és meglepetés a megállapodás, amelynek a leg­fontosabb passzusai már az al­kotmánymódosításban szerepel­tek. Ettől kezdve viszont már nem meglepetés a dolog, mert a két párt vezetői valóban felelős­ségteljesen kezdtek el gondol­kodni, és a kormányozhatóság, az ország irányíthatósága érde­kében tették meg a közös lépést. De tudjuk jól, ez a megállapodás tartalmi kérdésekre nem teljed ki, csak formai, jogi megoldások ezek, hogy lehetővé tegyék a kormány megalakulását... — A választópolgárok viszont azt várják, hogy ez a megállapo­dás magával hozza a kézzelfog­ható eredményt is, a mindennapi élet változását, javulását... — A kormány megalakulása után két héttel előterjesztik az önkormányzati törvényterveze­tet, egy-másfél hónapon belül a privatizációs törvény, illetve a földtörvény kerül majd a Parla­ment elé. Ezek szükségesek ah­hoz, hogy az új gazdasági folya­matok, amelyekről oly sokat be­széltünk már, végre elindulhas­sanak, mi több: egy szabályozott mederben indulhassanak el. S ezek mára mindennapokhoz kö­tődnek. Semmi kétség, a jelenlegi — időnként még-még parttalannak tűnő — viták is ezt az utat jelzik. Abban viszont valamennyi kép­viselő közös nevezőre jutott már az út kezdetén: türelemre van szükség... Szilvás István Hatvanöt százalék...

Next

/
Thumbnails
Contents