Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)
1990-05-14 / 34. szám
2 Hírlap 1990. május 14., hétfő Több órán át tartott — Követelték a törvényen kívül helyezést — Beszédet mondott Václav Havel fivére is Kommunistaellenes tüntetés Prágában A CSKP elnökét egy vidéki választási gyűlésen fizikailag is bántalmazták Közel százezer ember követelte szombaton délelőtt a prágai Vencel téren a kommunista párt törvényen kívül helyezését, vagyonának zárolását és annak megakadályozását, hogy részt vegyen a júniusi szabad és demokratikus választásokon. A demonstrációt több szervezet, köztük a Polgári Fórum szervezte. Az utóbbi idők legnagyobb prágai tömegtüntetése több órán át tartott. A Polgári Fórum képviseletében rövid beszédet mondott Ivan Havel, Václav Havel köztársasági elnök fivére. A tüntetésen felszólalt annak a húsz fiatalnak a képviselője is, akik már hat nap óta éhségsztrájkot folytatnak a Vencel-szobornál. Arra hívta fel a kormányt, hogy fagyassza be a kommunista párt vagyonát, és akadályozza meg pénzügyi machinációit. A Politikai Foglyok Konföderációjának a képviselője arra szólította fel a választásokon induló pártokat, hogy alakítsanak kommunistaellenes koalíciót. A tüntetésen transzparenseken éltették Tomas Sokol prágai városi ügyészt, aki, mint emlékezetes, be kívánja tiltatni a főváros területén a CSKP működését. A kommunistaellenesség fokozódása nemcsak a csehszlovák fővárosban tapasztalható, hanem vidéken is. A Rudé Právo szombaton beszámolt arról, hogy Ladislav Adamecet, a CSKP elnökét egy választási gyűlésen, a morvaországi Va- lasské Meziriciben kis híján fizikailag bántalmazták. (MTI) Plzen: Amerikai zászlók sokaságát tűzték le az újonnan felavatott amerikai katonai emlékmű melletti parkban, amikor több mint negyven év után először emlékeztek meg történelmi jelentőségéhez méltóan Csehszlovákia egy részének amerikai felszabadításáról (Hírlap-telefotó — MTI) Felülvizsgálják a magántulajdon kisajátítására hozott sandinista intézkedéseket Nicaraguában eltörölték az agrárreformot Violeta Chamorro nicaraguai elnök eltörölte az előző, sandinista kormányzat által bevezetett agrárreformot, és bejelentette: kormánya hamarosan felülvizsgálja az elmúlt tíz évben szétosztott nagybirtokok ügyét. Egy másik elnöki rendelet értelmében felülvizsgálják az összes, a magántulajdon kisajátítására hozott sandinista intézkedést. Az agrárreform eltörléséről szóló törvény nem irányozza elő a jelenlegi helyzet teljes megváltoztatását, mivel leszögezi, hogy tiszteletben kell tartani a reform által érintett földművesek és az általuk létrehozott szövetkezetek jogait. Mostantól visszakaphatják a sandinista kormány által „önkényesen kisajátított” korábbi földjeiket mindazok, akik kötelezik magukat azok azonnali megművelésére. A törvény szerint a korábbi tulajdonosok előbb az államtól bérlik az érintett földterületeket és csak a későbbiekben válik lehetővé számukra a teljes tulajdonjog visz- szaszerzése. Roberto Rondon mezőgazdasági miniszter úgy vélekedett, hogy az új törvény az igényektől függően akár több millió katasztralis holdnyi területet is érinthet. A magántulajdon kisajátításának felülvizsgálatára — amely kiterjed a volt ipari üzemek tulajdonjogára is — a főügyész vezetésével bizottságot hoznak létre. Ide a volt tulajdonosok a következő fél év során nyújthatják be igényeiket. Kártérítés jár mindazoknak, akik valamilyen oknál fogva nem kaphatják vissza egykori tulajdonukat. Előrendeléseket helybenfogyasztást és elvitelre történő értékesítést Is teljesít a gyöngyösi Cukrászüzemben (Csillés út 2.) kialakított SÜTEMÉNYBOLT. Sütemények, kávé, fagylalt és szeszmentes italok. Várjuk kedves vendégeinket! V .......- / \ A Rákóczi Mg. Termelőszövetkezet Mátraderecske 1 db 46 fő férőhelyes IK-250 típusú autóbusszal, valamint 7+1 személyszállító Barkas gépkocsival fuvarozást vállal. Érdeklődni lehet a fenti címen. Hirdessen a Hírlapban! Í990. július 1-jétől bérleti üzemeltetésre átadjuk Eger, Dobó tér 9. sz. alatt lévő 21 rrP-es üzlethelyiségünket. Pályázat feltételeiről felvilágosítás 36/13-801 telefonon 7-15-ig. Az operatőrnek igen, a biztonsági szolgálatnak nem tűnt fel Merénylők és áldozatok Az őrültekkel szemben nincs védelem Felújították a Balti Tanács működését (Folytatás az 1. oldalról) visszavonásához a tárgyalások megkezdésének előfeltételeként. Thatcher asszony szerdán fogadta hivatalában Kazimiera Prunskiene litván miniszterelnök-asszonyt, akivel nyolcvan perces nem hivatalos eszmecserét folytatott. A The Independent a brit kormányfő kezdeményezését a litván függetlenségi deklaráció „beleértendő támogatásának” minősíti, majd megállapítja: „Úgy tűnik, hogy Thatcher asz- szonynak a szovjet államfőhöz intézett felhívása rokonszenve- zőbb álláspontra helyezkedik Litvánia iránt, mint Francois Mitterrand francia köztársasági elnök és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár múlt hónapban közzétett közös nyilatkozata, amelyben a Moszkvával való tárgyalások megkönnyítése céljából a függetlenségi deklaráció felfüggesztésére sürgették Litvániát.” Megfélemlítik az ellenzéket? Iliescu tisztességes választást ígér Ion Iliescu ideiglenes román államfő szombat esti sajtóértekezletén Bukarestben kijelentette, hogy „minden lehetséges intézkedés megtörtént annak érdekében, hogy a május 20-án sorra kerülő szabad választás korrekt és tisztességes legyen”. Ezzel szemben Ion Ratiu, a Nemzeti Liberális Párt Nagy-Britanniá- ból hazatért milliomos elnöke — ugyancsak szombaton — úgy vélekedett, hogy a hatalmon lévő Nemzeti Megmentési Front megfélemlíti az ellenzéket. Állításának igazolására Ion Iliescu elmondta, hogy a választások előkészítésében az ideiglenes kormányban képviselt valamennyi párt részt vett. Emlékeztetett arra is, hogy Románia legalább nyolcvan külföldi személyt meghívott a választások megfigyelésére. A világ viszonylag hamar napirendre tér afelett, ha Latin- Amerikából sikeres merényletről érkezik hír. így volt ez a legutóbb is, amikor Kolumbiában már a második baloldali elnökjelölt lett gyilkosság áldozata. E kontinens messze van, az erők, így a kábbítószer-maffia erői titokzatosak. No de Európában, a magát büszkén civilizált világnak nevező térségben, ott hogyan lehetségesek az ilyen merényletek? Igaz, Oskar Lafontaine, a nyugatnémet SPD alelnöke és kancelláijelöltje, a legutóbbi majdnem-áldozat azóta már haza is ment a kölni kórházból. „Nem olyan fából faragták” — mondta büszkén az egyik szociáldemokrata politikus a merénylet másnapján, hogy aztán hozzátegye: nagy szerencse volt, millimétereken múlt csak az élete. A közvéleményt azonban még mindig foglalkoztatja az eset, — amit mellesleg egy másik is követett: Bécsben, Helmut Zilk polgármester ellen —, s próbálnak általánosítani a korábbi támadásokból. Adelheid Streidel, a virág- csokros merénylő bomlott elmeállapotához nem fér kétség. S ha ez valakit megnyugtat, ahhoz sem, hogy neki tulajdonképpen teljesen mindegy volt, ki az áldozat. Persze, utólag könnyű okosnak lenni, ám valami feltűnhetett a nyugatnémet tévé operatőrének, aki hosszan pihentette kameráját még Lafontaine beszéde közben az átszellemült tekintetű hölgyön — másnap a vissszaját- szásokban sokszor láthatták az ARD nézői a hallgatóság soraiban az akkor még csak „, reménybeli merénylőt”. Lehetfilozófülni azon, vajon miféle biztonsági szolgálat ez? No de, egy autogramot kérő ártalmatlan hölgy virágcsokorral, rajongó tekintettel, persze hogy átjut a legmarconább test- őrsegen is. (Igaz, a Der Spiegel cikkében idéz egy szörnyülködő újságírót, aki Saarbrücken sétálónegyedében pillantotta meg pár hettel ezelőtt a békésen sétáló Lafontaine-t, majd egy zsúfolt szupermarket pénztára előtt kígyózó sorban, nem testőrök, hanem barátnője társaságában...) És az is igaz, hogy amikor 1989 november 30-án a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) egyáltalán nem elmebeteg terroristái páncélozott Mercedesével és testőreivel együtt felrobbantották Alfréd Herrhausent, a Dresdner Bank elnökét, egyértelművé vált: tökéletes biztonság pedig nincs. Az NSZK-ban az elmúlt húsz évben inkább terroristák állnak a merényletek mögött. (Igazi politikai okot csak egyszer jegyeztek fel, amikor 1973-ban Gustav Heinemann akkori elnököt érte támadás.) A rafinált, korszerű technikával „dolgozó” támadók ellen már sikerült kialakítani valamiféle védekezést, ám az őrültek ellen szinte tehetetlen a biztonsági szolgálat. Amikor szó esik a biztonsági szolgálatról, érdemes emlékezni arra, hogy Indira Gandhi merénylője — 1984-ben — éppen testőrségéből került ki. S Anvar Szadat egyiptomi elnököt is saját hadseregének fegyveresei ölték meg. Ezek, persze, a színtiszta politikai gyilkosságok — nem ugyanaz a kategória tehát, mint a Lafontaine elleni merénylet. Ami a merényletek hazájának tekinthető Amerikát illeti, sokan úgy vélik: az elnökgyilkosok többsége még akkor is inkább az elmebeteg kategóriába sorolható, ha a nyomozás azután többször is politikai indítékot próbált kimutatni. (11 amerikai elnök ellen kíséreltek meg gyilkosságot; öt esetében sikeres volt a támadás). Elmehábordott volt a legutóbbi elnöki merénylő, John W. Hinckley is, aki 1981-ben Ronald Reaganre lőtt; ő az általa bálványozott színésznőnek, Jody Fosternek akart imponálni. S hogy ellmeállapota miatt felmentették a tárgyaláson, azt akkoriban a Newsweek című hetilap „az elmebaj diadalának”, nevezte. Ha csak az elmúlt évtized nevezetes merényleteiből próbálunk általánosításokra jutni, aligha hagyható ki az ifjú török, Mehmet Ali Agca támadása II. János Pál pápa ellen, őrült lett volna, vagy maga is áldozat? A szálak mindenesetre egyre jobban összekuszálódtak, s csak remélhető, hogy a kelet-európai titkok leleplezése — a bolgár titkosszolgálati adatok nyilvánosságra kerülése révén — segít valamiféle tisztánlátásban. De mi lebbentheti fel vajon az évtized másik megrendítő merényletének titkát? Olof Palme, a svéd szociáldemokrata vezető meggyilkolása óta több mint négy év telt már el, s ha véletlenül akadt is valami nyom — néha ugyancsak meghökkentő utalásokkal, a nemzetközi fegyverkereskedelem, a kurd szabadság- harc és ki tudja mi minden belekeverésével — az eddig mind hamisnak bizonyult. Tanulság? Legfeljebb az, hogy merényletek pedig voltak, vannak és minden bizonnyal lesznek is. A biztonságiak tanulmányozhatják a teendőket, próbálhatnak következtetéseket levonni laikusok és szakemberek az eddigi esetekből — a siker meglehetősen kétes. A Die Presse című osztrák lap nyugatnémetországi tudósítója döbbenten írta a minap: arra számított, hogy a történtek után csak sokszoros ellenőrzésen át lehet majd bejutni az SPD rendezvényeire. Ehhez képest még az igazolványát se kérték el azon a dortmundi választási gyűlésen, amelyen ott volt a párt teljes vezérkara.Leszámítva, persze, Oskar Lafontaine^ akinek egyelőre az ellene elkövetett merénylet után szigorú pihenést írt elő az orvos. Szászi Júlia Az újságíró szabadsága = az olvasó, a hallgató, a néző szabadsága (Folytatás az 1. oldalról) mes, hiszen nem káros a társadalomra nézve. A helyi érdekeknek eddig alárendelt megyei lapok ily módon jobban szolgálhatják az olvasók érdekeit. (E sorok írója, más Springer-lap Képviselőjével egyetemben megelégedéssel nyugtázhatta, hogy a sajtó berkeiben elülni látszanak azok a mesterségesen felkorbácsolt indulatok, amelyek az Axel-Sprin- ger Budapest Kft. szokatlan, de érvényes jogi keretek között történt lapalapításait meglepően nagy lármával, moralizálassal, vádaskodással és demagógiával kísérték.) — A sajtónak függetlennek kell lennie a politikai csoportok érdekeitől, a választások győztesétől és vesztesétől is. — Hangzott az egyetértő visszhangot kiváltó megállapítás az előbbi felszólalótól. — A nemzeti médea nem állhat sem a kormány, sem a pártok befolyása alatt! Az olvasót hiteles információkkal kell kiszolgálni, és meg kell adni az újságírónak a jogot a kommentárhoz, véleménye közléséhez. Nem véletlenül hanzott el ilyen kérdés is, hogy a pártok akkor is jelen akarnak lenni a lapokban, ha nincs éppen mondanivalójuk, mint a rossz emlékű diktatúra idején, amikor az egyetlen pártnak szüksége volt hatalma birtokosi szerepének unos-untalan hangsúlyozásakor. Több újságíró személyes tapasztalatait idézve szólt a nyugati demokráciák sajtószabadságáról. Szerintük a sajtó és az államfők között a legtöbb esetben nincs „szerelem”, nem nevetnek. Ott és akkor van baj, ha szabályozzák ezt a viszonyt, ha kell nevetni. Jakab Zoltán a sajtó szavahihetőségének elsőbbrendűségét hangsúlyozva szólt arról, hogy versenyhelyzet alakul ki a sajtóban. Nem csupán nemzeti médiák lesznek, hanem kereskedelmi vállalkozások. Ezzel összefüggésben szólt a külföldi televíziós műsorok nézettségéről. Vizsgálódása az év eddigi időszakáról figyelmeztető eredményt hozott: a fő műsoridőben, 20 és 23 óra között az előfizetők 18 %-a pártolt át az idegen adókhoz. Nem kevesebb mint 1.5 millió ember fordít hátat a nemzeti médiának mondott Magyar Televíziónak. A rövidesen a Parlament elé kerülő sajtótörvényre szükség van, vallották egyformán politikusok és újságírók a szombati fővárosi fórumon. Rendet kell teremteni, szabályozni szükséges a sajtó tevékenységét, de nem korlátozni az újságírók munkáját — tették hozzá a sajtó képviselői. Az újságíró szabadsága ugyanis egyenlő az olvasó, a radióhallga- to, a tévénéző szabadságával. Lesz-e békés átmenet a sajtószabadságba? Ez a találkozó befejezése után is kérdés maradt. P.E. t t
