Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-14 / 34. szám

HEVES MEGYEI I. évfolyam, 34. szám ÁRA: 1990. május 14., hétfő 4,30 FORINT AKKOR IS NEHEZ VOLT, MOST IS AZ „Ha tudnám, hogy mit hoz a holnap!...” (3. oldal) AKÁR A SZARKA „Már nem ez az első ilyen ügye — súgja G.” (3. oldal) NEMERE ISTVÁN: LESZÁMOLÁS Kösz — és felmentem.” (4. oldal) DOHÁNYTERMELÉSI BEMUTATÓ KÁPOLNÁN „Háromféle öntözési módot mutattak be: csepegtető, alta­laj- és vízágyús öntözést...” (8. oldal) A nemzeti média legyen független a választások győztesétől és vesztesétől is! Az újságíró szabadsága = az olvasó, a hallgató, a néző szabadsága Kérdés egy vita után: lesz-e békés átmenet a sajtószabadságba? A békés rendszerváltást követően időszerű kérdésről folytattak vi­tát szombaton politikusok és újságírók a Nyilvánosság Klub, a Magyr Rádió, a Magyar Televízió, a Magyar Távirati Iroda kama­ráinak és a helyet adó Magyar Újságírók Országos Szövetsége ren­dezésében: az egypárti diktatúra után mit is jelent az olyannyira vá­gyott sajtószabadság? A szervezők maguk sem gon­dolták, hogy ekkora érdeklődés nyilvánul meg az átmeneti kor­szak elkerülhetetlen kérdése iránt, így sokan kiszorultak a te­remből. A nyitott ajtókban ácsorgó kollégák ezután külön csoportokban is folytatták az eszmecserét. A sajtó egészére ér­tendő technikai elmaradással hozták például öszefüggésbe az elégtelen hangosítást is... Pedig Gálik Mihálynak, a Nyilvános­ság Klub nevében vitára invitáló fogalmazványában jól kiérző­dött: a modern nyilvánosság, mint a politikai állam és civil tár­sadalom szétválásának terméke magában foglalja a sajtószabad­ságot is, s így most, amikor érvé­nyesülésének feltételeiről vitá­zunk, az nem csupán az újságíró­társadalom belügye vagy éppen önsajnáltató panasza. Többről van itt szó, mint néhány ezer em­ber egzisztenciájáról, még akkor is, ha egyesek ezt vitatják. Csurka István, az MDF el­nökségi tagja — bár többször hangsúlyozta, nem pártja, ha­nem személyes álláspontját kép­viseli hozzászólásában — már a vita elején érzékeltette a résztve­vőkkel, az utóbbi nézeteket vall­ja. Úgy fogalmazott: a sajtót úgy kell a rendszerváltás szolgálatá­ba állítani, hogy az azt a pártot támogassa, amely a választási győzelem alapján az átalakulást vezeti. — A hatalom gyakorlását — mondta Csurka István — a nyomtatott és elektronikus sajtó­ban egyaránt a választási ered­mények alapján kell megosztani. Ezek után nem volt indokolat­lan a kérdés, lesz-e sajtószabad­ság Magyarországon? Gömöri Endre újságíró a véglegességre törekvés ösztönével hozta össze­függésbe a kormánypárt azon igyekezetét, hogy ellenőrzését a sajtóra kiterjessze. A nyomtatott sajtónál azt, hogy kinek az érde­két kéviseli, akadémikus kérdés­nek vélte, hiszen ezt a tulajdon­jog fogja megszabni. Elindult a külföldi tőke beáramlásával egy olyan folyamat, amelyet nem le­het megállítani, de nem is érde­(Folytatás a 2. oldalon) Tigrisszem, mokkakő, hópehely obszidián Megnyugtató ásványbörze — A hópehely obszidián a tengerbe ömlő vulkán magmájá­ból keletkezik — magyarázta a tegnapi MMK-beli ásványbörze egyik résztvevője, kezében for­gatva kedvenc kövemet. A fé­nyes fekete kövecskét szétfutó fehér foltok tarkázzák, ezek a kristálycsírák. — A természet rendezettségre törekszik — mondja „oktatóm”, és kezdek rájönni, miért olyan megnyugta­tó az asztalokra rakott ásványok és kőzetek között sétálgatni. Kézbevenni őket, morzsolgatni, a fény felé tartani, aztán tovább- mennni, és belemarkolni egy ku­pac ékkőbe: van köztük rózsa­kvarc, tigrisszem, mokkakő, só­lyomszem... A rendezettséget és az állandóságot tartja az ember a tenyerében. Egy-két percig. Egy másik asztalon Gyön- gyösorosziból származó ásvá­nyok vonzzák a tekintetet. Nagy Károly az ottani ércbányában dolgozott aknászként. Meséli, milyenek a föld alatti üregek, ahogy kibélelik a kristályok. Gyönyörködik a látványukban, aztán hozza a vésőt meg a kala­pácsot, és lassan, óvatosan kezdi lefejteni őket, hogy el ne töije- nek. Azt mondja, szenvedélyévé váltak az ásványok: szinte kiszo­rulnak a lakásukból, akkora he­lyet foglal el a gyűjteménye.Mu- tatja, melyik a kvarc, a szalerit, a pirít, majd egy különlegesség kö­vetkezik, az antimonit, amiről cikket is írtak, olyan ritkaságnak számít. Ajánlják, keressem meg Prá­gai Albertet, „ő mindent tud”. Az említett úr geológus és Buda­pestről érkezett. Először meg­lep, mert így szól: — Utálom a drágaköveket. — Kiderül, hogy egy időben gyémántcsiszolóként dolgozott, amikor a hollandok létesítettek nálunk egy ilyen üze­met. A vállalkozás zátonyra fu­tott, mert a magyarok lopták a gyémántot... Meséli, miért unta meg a drágaköveket: a smaragd (Fotó: Perl Márton) mindig ugyanolyan zöld, és min­dig ugyanarra a formára kell csi­szolni, a gyémántot pedig 52 fo­kos lapszöggel kell csinálni, és kész. Tíz évig tanított az Iparmű­vészeti Főiskola ötvös és arany­műves szakán, néhány hónapja pedig ékszertervezéssel foglal­kozik. Kereszt alakú függőket készít türkizből és hematitból, igazgyöngy berakással. Az ősszel Peruba készül, ahol vésett, rajzos köveket találtak. Egy földcsu­szamlás hozta ezeket felszínre. Jeleneteket karcoltak beléjük: a szívátültetés mozzanatait, vagy egy embert dinoszaurusz társa­ságában, a kontinensek valami­kori együttállását. Két ilyen — egyelőre meghatározatlan ere­detű és korú — követ Prágai Al- bertnek is hoztak. Elemezte őket, és szerinte nem lehetnek hamisítványok, többezer éves­nek gondolja őket. Az igazi kor­meghatározáshoz azonban több darabot kell megvizsgáni a titok­zatos leletből, ezért szeretne Pe­ruba menni. Sokan sétálgatnak az ásvány­börze asztalai között. Hozzáér­tők és dilettáns bámészkodók. Gyerekek kotorásznak izgatot­tan a pénztárcájukban, és cso­dálják a csillogó kavicsokat. Ve­szek egy medállt. Azt mondják, sólyomszem és mokkakő keve­réke. Ez megnyugtat. (pala) Egynapos csúcstalálkozó Tallinban — Moszkvának címzett egységde­monstráció — Tárgyalásokat sürgettek Felújították a Balti Tanács működését A brit kormányfő is egyezkedést javasol A három balti köztársaság ve­zetői szombaton Tallinbanfelújí- tották a Balti Tanács működését, s egyben kérték, hogy Észtor­szág, Litvánia és Lettország csat­lakozhasson a Helsinki Záróok­mányt aláíró államokhoz, s részt vehessenek a Helsinki-2 tanács­kozáson is. E dokumentumokat a három köztársaság államfői funciókat is igénylő parlamenti elnökei írták alá: Arnold Rüütel, az Észt Legfelsőbb Tanács, Vyta- utas Landsbergis, a Litván LT és Anatolij Gorbunovs, a Lett LT elnökségének elnökei. Az egynapos tallinni csúcsta­lálkozó a háború előtt, 1934-ben Genfben létrejött, az akkor füg­getlen államokat egyesítő, koor­dinációs feladatokat ellátó Balti Tanács működésének felújítását hozta, s emellett a függetlensé­güket most tavasszal deklarált köztársaságok politikai és gaz­dasági szolidaritásának erősíté­sét, egyfajta Moszkvának cím­zett egységdemonstrációt is je­lentett. A tallinni csúcs résztve­vői Mihail Gorbacsovhoz inté­zett felhívásukban „3+1” tár­gyalásokat sürgettek a függet­lenségi folyamatok tisztázására. Értesülések szerint az elnökök mellett a kormányfők is részt vesznek a Tanács munkájában, de az nem ismert egyelőre, mikor ül össze a testület. A balti köztársaságok politi­kai-gazdasági szövetsége az el­múlt hetekben-hónapokban erősödött meg, így létrehozták a Balti Közös Piac szervezeti kere­teit, közvetlen mezőgazdasági együttműködésről kötöttek 'szerződést, s például a három köztársasasági hírügynökség is szövetkezett, s hírcseréjükbe a skandináv hírügynökségek is be­kapcsolódtak. Tallinni források cáfolták azo­kat a nyugati értesüléseket, hogy Moszkva leállította az észt turis­ták valutaellátmányának folyó­sítását, a nyugatra utazók vált­hattak ki valutát, a megszabott kereteken belül. Észtországban egyébként — az esetleges moszk­vai szankciókra való készülés je­gyében — vizsgálják annak lehe­tőségét, hogy a jelentős olajalap- tartalékokra építve lássák el a köztársaságot benzinnel. A The Independent értesülése szerint Margaret Thatcher brit kormányfő Mihail Gorbacsov szovjet elnöknek küldött levelé­ben azt javasolja, hogy „tegyék félre” Litvánia függetlenségi deklarációjának elvi kérdését, és kezdjenek érdemi tárgyalásokat a litván nemzeti önrendelkezés valamilyen formájának megva­lósításához vezető utakról és mó- dozatokról.A befolyásos londo­ni lap szombaton közölt exkluzív értesülése szerint a brit kor­mányfő arra kéri a szovjet állam­főt, hogy ne ragaszkodjék a lit­ván függetlenségi nyilatkozat (Folytatás a 2. oldalon) „Most búcsúzunk...” A vidám, bolondos ballagást követő napon, szombaton több száz középis­kolás diák meghatottan, ünnepélyes keretek között búcsúzott el az alma matertől. A hagyományokhoz híven Egerben, a Dobó téren is tisztelegtek az iskolaváros fiataljai. * (Fotó: Perl Márton)

Next

/
Thumbnails
Contents