Heves Megyei Hírlap, 1990. május (1. évfolyam, 24-49. szám)

1990-05-12 / 33. szám

6. — ____I ; H írlap, 15190. május 12., szombat Egerről Cs. Szabó Lászlóval — Londonban A Hevesi Szemle 1977. júniusi számában „Őszi napok Eger­ben” címmel Cs. Szabó László alakját fölidéző írásom jelent meg. Eme kis esszében az író egy, a harmincas évek eleji egri tar­tózkodásának élményeit, s nem kevésbé azok tanulságait vetette papírra. Az írás nyomán aligha érdektelen a „magyar Salzburg”, „leglatinabb városunk”, a „ma­gyar álmok városa” összképének felidézése. Eme epitheton or- nansok voltak áz író szóbeli kel­léktárában Eger szinonimái. Az elvetélt magyar álmok vá­rosában épp akkortájt tárták föl az ásatások a soha el nem készült székesegyház főhajóját: széle­sebbre méretezték a kölni dómé­nál! Álmok városa, mert Ester­házy Károly az „óriáspalotát”, a Líceumot a Magyar Egyetemnek szánta, s építtette is meg — máso­dik József az egyetem szép ter­vét-szándékát csírájában fojtotta meg. Esterházy legnagyobb utóda, Pyrker László, „hiaba” építtette meg a kor legnagyobb művészé­vel, Hild Józseffel a Főszékes­egyházat, — az északkeleti fő vasútvonal konokul elkerülte Egert, s a város a füzesabony — utnoki szárnyra szorult. Nem övetkezmény nélkül: „Miskolc, melynek a hatvanhetes kiegye­zéskor feleannyi lakosa volt, mint Egernek, utolérte az ősi vá­ros lélekszámát, s népességkü­lönbségük azóta is nő. (!) Azután így folytatja Cs. Szabó László: „Ezek után mondani se kell, hogy Eger szegény város...” Külvárosi sétáin találkozik a hós- tyák népével, az egri szegénység­gel. „A püspöki, kanonoki job­bágyi ivadékok tudatlanok és úr- gyulölők, mint minden falusi szegénység...” A noszvaji úton szembejön az íróval egy „véres szemű” paraszt, aki dohányt kér tőle. „Pipára való dohányt He­vesben!” — fakad ki Cs. Szabó e nyomor láttán. S e sötét tablót majd oly bátran veti össze belvá­rosi benyomásaival, ahogyan an­nak idején Ady Endre megírta nagyváradi káptalansori élmé­nyeit. íme: „Az egyik kanonok­ház kapuja mögül kutyaugatás ugraszt el. Fojtott orgonaszó szű­rődik át a sötéten, századok ben- sőségét issza a lélek”. S akár íté­letként is hallhatjuk lelki füleink­kel: „Aztán megszólalnak a ha­rangok”. Egy jó évtizednyi idő múltán megszületett az Egerről szóló írás pandanja. Még a cím is azo­nos: „Őszi napok Patakon”. A háborút követő összeomlás dep­ressziója üli meg a református iskola­várost. Az emberéleteken s az anyagiakon túl itt óriásiak a szel­lemi veszteségek is. Tűzrevaló- nak, lócsutakoláshoz, árnyék­székre hordták szét a könyv- és levéltárak féltve őrzött kincseit... írónk a pataki romok fölött visszaérez Egerre, s leírja a ki­kezdhetetlen igazat: „A magyar műveltség olyan, amilyennek két hiten, de egyforma szorongással Pázmány és Bethlen Gábor akarta”. Mindkét városban egyazon érzés töltötte el: „Euró­pa szívében vagyok”! A véletlen úgy hozta, hogy 1978 nyarán egy kis baráti körrel Nyugat-Európan végigszáguld- va, Londonba is eljuthattunk. Már itthon terveztük, ha valóban eljutunk, megpróbáljuk fölke­resni Cs. Szabó Lászlót, akit az itthoni légkör 1949-ben emigrá­cióba kényszentett, s itáliai bo­lyongás után Londonban telepe­dett le és lett a londoni rádió, a BBC magyar osztályának veze­tője. Ekkortájt mar itthon is érezhetően csökkent vele szem­ben a gúzsbakötöttség iszonya, sorra adták ki könyveit, többször haza is látogatott. Remekül sikerült a találkozó. Mintegy félórányit társaloghat­tunk, könyvei dedikálására is sor került, kicsit lámpalázasan elő­vettem a Hevesi Szemle azon számát, melyben a hajdani egri őszi napok megörökíttettek. Meghatottan végigfutotta a so­rokat, s a lapot táskájába tette. Belőlem előbújt a kisördög, s megkérdeztem tőle: — Az egrit követően egy jó év­tized múltán Patakról is vittél magaddal egy azonos témát. Még a cím is azonos: őszi napok itt is, ott is. Véletlen lenne a cí­mazonosság? Nem hiszem. — Nem bizony. A kis magyar haza égboltján páros csillagnak láttam — látom most is — a két várost. A történelem is egyfor­mán gyötörte, a „pápista” Egert éppúgy, mint a „kálvinista” Sá­rospatakot. Róma vallását épp­úgy hirdethették itt, mint Helvé- tiáét. S kultúráit is természete­sen. Fél évtizednyi esztendők után súlyos betegségben készült Cs. Szabó László a halálra. Erdélyi származású volt, kedves városá­ba vágyott volna végső nyug­helyre, Kolozsvárra, a házson- gárdi temetőbe. De mert ez lehe­tetlen volt, végakaratában Sáros- atakot jelölte meg végső nyug- elyül. Kálvinista volt o maga is. Ott helyezték örök nyugalomra, a református temetőben, 1984. október ötödikén. Kiss Gyula „Klasszikus paraszti” Elena, a divatdiktátor Románok ezrei sereglettek a 24 év után első ízben megrende­zett nyilvános divatbemutatóra, arra a színes és zajos látványos­ságra, amellyel megünnepelték, hogy véget ért Elena Ceausescu- nak, a volt kommunista diktátor gyűlölt feleségének a társadalmi élet feletti uralma. A bukaresti Nemzeti Színház­ban tartott divatbemutató drá­mai módon indult. Egy elegáns fiatal manöken reszkető fényű gyertyákat tartott a decemberi halottak emlékére, s közben a tűzharcok felerősített hangfelvé­telei töltötték be a sötét nézőte­ret. A belépőjegyek árát teljes egészében az áldozatok hozzá­tartozóinak juttatják. Florica Banescu, az ország ve­zető divattervezője mondja: „Elena Ceausescu rendelkezése­inek értelmében divatbemutató­kat csak külföldi delegációk szá­mára tartottunk, s a rendezvé­nyek mindig az ő szigorú előírá­sai szerint zajlottak le. Mindent Elena rossz és szürke ízléséhez kellett igazítani, amelyet „klasz- szikus parasztinak” neveznék. A manökenek problémái ha­sonlatosak voltak azokhoz a gondokhoz, amelyekkel Romá­nia maroknyi tervezőjének kel­lett szembenéznie. A divatterve­zőknek meg kellett küzdeniük az anyaghiánnyal, és valamennyi nyugati divatlap importjának le­állításával (amelyeknek egyéb­ként tucatjait találták meg ké­sőbb Ceausescuék különböző villáiban). Ligia Jorca, aki 37 évesen tért vissza a kifutóra, miután közben bankpénztárosként dolgozott, így nyilatkozik: „A szabályok olyan nevetségesek voltak, hogy szinte lehetetlenné tették a mun­kát. Először is egyáltalán nem készíthettük ki magunkat. Ha­junkat úgy kellett fésülnünk, mint Elena, nem is mozoghat­tunk, teljesen nyugodtan kellett állnunk.” A Román Televízió bemon­dónőihez hasonlóan a manöke­neknek is Elena Ceausescu fana­tikus féltékenysége okozta a leg­nagyobb gondot. Sabina Draga- nescu, egy másik manöken mondja: „Ha valamelyik lányt túl vonzónak találta, üzent a be­mutató szervezőinek, hogy XY arca nem illik a ruhákhoz, s a lányt automatikusan kirúgták”. Áz előzmények ellenére az egyórás bemutatót olyan maga- biztossággal tartják, amely meg­üti a nemzetközi mércét. A leg­nagyobb tapsot a merész mini­szoknyáknak tartalékolják, meg azoknak a vakmerő, hát nélküli költeményeknek, amelyeket a konzervatív Ceausescu asszony törvényen kívül helyezett. Ba­nescu, akinek hozzáértése kezdi felhívni a nyugati vásárlók fi­gyelmét, elmondja: „Mindenki­nek be kellett burkolóznia, ahogy csak tudott, soha nem mu­tathattunk be külföldről szárma­zó új stílusokat, amikor nagy rit­kán mégis felvonultathattuk mo­delljeinket otthon. Csak becsem­pészhettük őket annak a néhány bemutatónak a keretében, ame­lyen külföldön részt vehettünk”. A divattervezőnő a korábban tiltott nyugati popzene hangjai mellett így folytatja: „Nagyon gyorsan kellett összeállítanunk ezt a kollekciót, így azután még mindig érződik a szovjet befolyás a modelljeinken; ám ez a követ­kező bemutatóra el fog tűnni”. Látszott, hogy a tervezőnőt le­nyűgözi a nézők reakciója, akik a sorok közti átjárókban is álltak, de még a színpad szélére is felültek. „A forradalom előtt még azo­kat a színeket sem használhattuk együtt, amelyet esetleg egy ide­gen ország nemzeti lobogójának színkombinációját adják” — folytatja a tervezőnő. „Most azt tehetjük, ami tet­szik. Keményen fogunk dolgoz­ni, hogy utolérjük az európai modelleket.” (A cikket a The Times angol lap­ból vettük át.) Az Oaklandi Gyermek Szív­ós Tüdősebészeti Kórház vezető szakemberei kezdeményezték a „szívtől szívig” szovjet — ameri­kai tervezet megvalósítását. En­nek célja egy leningrádi gyer­mek-szívsebészeti központ szer­vezése, korszerű eszközökkel történő ellátása, a felgyülemlett tapasztalatok és a legújabb tech­nológia átadása. Mindez lehető­vé teszi, hogy a Szovjetunióban is végezzenek bonyolult szívműté­teket, akár újszülötteken is. A kaliforniai és leningrádi szívsebészek közös csoportja már megkezdte a rendelést. Ha­marosan elkezdődnek a gyerme­kek egészségét visszaadó szív­műtétek is. Az orvostudomány területén nélkülözhetetlen a nemzetközi együttműködés. Különösen, ha a gyermekek életének megmen­téséről van szó. A szovjet és ame­rikai orvosok között erre már ma is szép számmal találunk példá­kat. Egy évvel ezelőtt a 6 éves le­ningrádi Mása Szenotovát halá­los veszély fenyegette — egy rit­ka, veleszületett szívbaj. A szov­jet szívsebészek nem merték megműteni, mivel úgy vélték, a beavatkozáshoz nem rendelkez­nek a szükséges eszközökkel. Az amerikai Oakland város szívse­bészei siettek segítségükre. A bonyolult műtét megmentette Mása életét. I^eningrád, 1990. február. Az 1. sz. Gyermekkórházban amerikai orvosok gyógyítanak. A „szívtől szívig” szov­jet — amerikai terv keretében Oak- landból érkeztek, hogy tapasztalatai­kat átadják szovjet kollégáiknak. A tervezet célja egy leningrádi gyermek- szívsebészeti központ szervezése, kor­szerű eszközökkel történő felszerelé­se, ami lehetővé teszi a gyermekeken végzett bonyolult szívműtéteket. Stanley Higasino amerikai orvos gyermek-szívsebészeti rendelésen (APM) A „Dekom” az atomerőművek blokkjait bontja A Szovjetunióban kiöregedett a belojarszki és a novovoronyezsi atomerőmű 3Í0 megawatt össz­teljesítményű első két ipari blokkja. Az örmény atomerőmű két blokkját (összteljesítmény: 815 megawatt, ugyancsak le kel­lett állítani a földrengésveszély miatt. 2000-ig további blokko­kat kell leállítani, amelyek együt­tes teljesítménye eléri az ezer megawattot. A belojarszki és a novovoronyezsi atomerőmű első két blokkjának leállítását olyan kísérletnek fogják fel, amelyek alapján végzik majd a jövőben a hasonló jellegű munkákat. Az alábbiakban Valentyin Zverjov, a novovoronyezsi atomerőmű igazgatójának véleményét olvas­hatják. A novovoronyezsi atomerő­mű első blokkját öt évvel ezelőtt állítottuk le. Húsz éven át műkö­dött, és most le kell bontani. Ezt a munkát a Dekom szovjet — bolgár — csehszlovák vegyes vál­lalat végzi, amely 1990 januárjá­tól működik. A blokk lebontása előreláthatóan 120 millió rubel­ba kerül. Ez meglehetősen nagy összeg, de ilyen jellegű munkát először végeznek a Szovjetunió­ban. A kiszolgált atomerőműveket más országokban is le kell bonta­ni. Egy-egy blokkot már meg­semmisítettek Angliában, az Egyesült Államokban, Francia- országban, és most láttak mun­kához Japánban is. Franciaor­szágban például egy lebontott reaktorban atomenergetikai mú­zeumot rendeztek be. A munka hat évig tartott, a technológiát lé­pésről lépésre a helyszínen dol­gozták ki. Mi figyelembe vesszük majd a francia tapasztalatot is, sőt a franciák már bejelentették, hogy szívesen alapítanának ve­lünk vegyes vállalatot. A Dekom iránt más nyugat-európai orszá­gok is érdeklődnek. Feladatai közé nemcsak az energiablok­kok kikapcsolása tartozik, de dezakti vációs, rekonstrukciós munkákat is végez, továbbá vál­lalja a résztvevő országokban ke­letkező radioaktív hulladék elte­metését. 1992-ben Novovoronyezsben tartják a szocialista országok atomenergetikai ügynökségének szekcióülését, amely áttekinti majd az atomenergetikai beren­dezések üzemeltetésének felfüg­gesztésével kapcsolatos problé­mákat. (APN) Párbeszéd — Nézd, én nem búsulok. Is­merem a történelmet. A história többszöri nekifutással dolgozik. Meddig tartott a párizsi kom- mün? Pontosan 71 napig. Med­dig tartott a Magyar Tanácsköz­társaság? Pontosan 133 napig. Meddig tartott a legutóbbi ma­gyar szocializmus? 40 évig. Egé­szen tisztességes eredmény. A következő még jobban fog sike­rülni. — Jó, jó, de mikor lesz az? — Hát, nem a mostam válasz­tások után. * * * — Én örülök ennek a telefon­lehallgatási botránynak. — Hogyhogy? — Ez is bizonyítja, vannak még működő telefonok e hazá­ban. * * * — Vajon mi lehet annak a hát­terében, hogy Aczélt leváltották a Tv-Híradó éléről. Nagypoliti­ka, vagy személyi ellentétek? — Nekem van egy saját verzi­óm. — Halljuk! — Aczél régebben londoni tu­dósító volt. — Stimmt. — Londonban székel az angol királynő. — Igaz. — Aczél bejáratos volt a Buc- kingham-palotába. — Ne mondd!? — Ott összehaverkodott Charles-szal, a trónörökössel. — Ez fantasztikus. — A feleség, Lady Diana ki nem állhatta Aczélt, mert a férjét megtanította ultizni. Pálfy G. Ist­ván hercig bajuszkáját viszont nagyon csípte Lady Di. Sokat ol­vasta a Magyar Ifjúságot. — És? — Keresd a nőt! Lady Di meg­bízta a brit titkosszolgálatot, hogy Aczélt agyafúrt módon penderítsék ki a Tv-Híradótól. Áz Intelligence Service Abu Dhabiba csalta Aczélt, s ezalatt megfúrta. — Ez nem lehet igaz! — Miért ne? Talán jobb indo­kot mondtak nekünk az illetéke­sek!? * * * — Te, én már fél év óta egyet­len viccet sem hallottam. Ez je­lent valamit. — Azt, hogy az embereknek nincs kedvük viccelődni. Mind­azonáltal én hallottam egy vic­cet. Leningrádban bevezették a jegyrendszert. — Ez benne volt az újságban. — De az már nem, hogy olyan kevés a jegy, hogy a jegyet is jegy­re adják. — Ez neked vicc? Szerintem ez gazdasági prognózis. Maxi­mum a második fél évre. Majláth László

Next

/
Thumbnails
Contents