Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)

1990-04-14 / 11. szám

4. ________________________________________________________________________________Hírlap, 1990. április 14., szombat E legáns, kongó éttermek, zsúfolt csehók — Drága a menza, de éhes a gyerek — Otthon iszik bánatában a polgár? — Kevés a kalória a munkahelyeken — Az édesszájúaknak kedvez a Dobos — Alku tárgya is lehet az áremelés Inni igen — enni nem? Óra briliánsokkal Egy svájci óragyártó cég mutatja egy kétnapos nemzetközi ékszerkiállításon a 173 darab, összesen 150,26 karátos briliáns karkötővel kombinált órát, amelyet az óragyár alapításának 2000-ben esedékes 150. év­fordulója alkalmából készítettek. Telefoto — MTI Külföldi Képszerkesztősége Szlovák zenekar, kiállítás, diákcsoport, sportegyüttes Hatvanban A Tőkés László Mozgalom tervei beérnek! Papa, mama meg a két gyerek egy szép vasárnapon elegánsan felöltöztek, fölkerekedtek, s kel­lemes séta után beültek a Va­dászkürtbe. Rendeltek ott halat, vadat, mindenféle finom falatot, ittak üdítőt, bikavért, sört, ettek a lurkók fagylaltot, gesztenyepü­rét. A lucullusi lakoma után a pa­pa benyúlt a belső zsebébe, és nagyvonalüan fizetett. Ugye kitalálta az Olvasó, hogy mindez egy szép mese? Mert­hogy az egriek ebédidőben ugyancsak nagy ívben kikerülik az ilyetén helyeket. Daru Péter, a HungarHotels igazgatóhelyette­se szerint is évek óta nem volt ar­ra példa, hogy helybéliek tele­pedjenek le családostul az ele­gáns éttermekben. A vendéglők a csoportforgalomból élnek, s egyre kevesebben fordulnak meg a bárokban is. A januári áreme­lés óta a Mecset látogatottsága jócskán megcsappant, a többi vendéglátóhelyeiknek az Intou- risttal kötött szerződés segített. Az első osztályú helyekre ma­napság jeles alkalmakkor tér be egy-egy magyar társaság, ha iga­zán nagy bulit akar csapni. A szállodaéttermekben a hotelven­dégek étkeznek. Azt viszont már kevesebben állják meg, hogy be ne térjenek egy-egy jó ízű korsó­ra a Fellner sörözőbe. Míg az ételforgalom visszaesett, addig ez utóbbi hely bevétele 7 száza­lékkal ugrott meg. Ám bármeny­nyire nagy a konkurencia, az egri ínyenceknek a Dobos maradt a Az utóbbi néhány évben rit­kán számolhattunk be új közmű­velődési intézmény avatásáról Heves megyében. Ezért volt kü­lön öröm, hogy 1989 decembe­rében Sírok községben átadták a 150 négyzetméter alapterületű, öt helyiségből álló könyvtárat. Az épület, amelynek felújítására közel két és fél millió forintot költöttek, korábban parókia, majd tsz-iroda volt, ám a közel­múltban már gyakorlatilag nem funkcionált. A helyi tanács segítségért for­dult a megyei és országos szer­vekhez, akik méltányolták a kez­deményezést, és így a Művelődé­si Minisztérium 500 ezer, a me­gyei tanács 100 ezer forintot biz­tosított részükre. A helyi erőfor­rásból 900 ezer forint jutott az intézmény külső-belső felújítá­sára, illetve a könyvtári berende­zés megvásárlására. Az ott élők mintegy 200 ezer kedvence. Igaz, a 20 — 25 száza­lékos általános áremelés helyett ők csak 10 —15 százalékot emel­tek, s megtartották a hétfői 40 százalékos árengedményt dél­után 6 óra után. Itt a legolcsóbb a főzött fagylalt is, egy gombóc csak 7 forintba kerül. Ám nyalánkságokból nem le­het megélni. Szilágyi Lajos, a Felső-magyarországi Vendéglá­tó Vállalat gazdasági igazgató- helyettesétől tudtuk meg, hogy az iskolai gyermekétkeztetés te­temesen, 15 — 20 százalékkal kevesebbet forgalmaz. Az alap- anyagár-emelés óta nem fizetnek be annyian a menzára, bár fel­hívták az iskolai konyhák figyel­mét: a tápanyagérték nem csök­kenhet, a hús helyett több zöld­séget, főzelékfélét kell kínálni, és a tésztás napok száma sem növe­kedhet. Ugyancsak kevés kalóri­át esznek a munkahelyi étter­mekben is a nehéz fizikai munkát végzők. Inkább főzzön otthon este az asszony meleget, ők a munkahelyi büfében vesznek hi­deg ételt. Az üzemi éttermekben az adagszám 15 százalékkal csökkent január óta. Érdekes módon a vendéglátó vállalat egységeiben az italforgalom sem emelkedett. Érdeklődtünk a Napfény bisztróban is, ahol csak nyáron főznek. A harmadosztályú hely­re annál többen térnek be egy- egy felesre, s mint megtudtuk, in­kább a márkás italokat kérik a vendégek. Azelőtt fizetésnap forint értékű társadalmi munká­val járultak hozzá új intézmé­nyük kialakításához. Á régi épü­letből történő költözés idején je­lentős segítséget kaptak az egri megyei könyvtár munkatársai­tól, akik elsősorban a szakmai munkát végezték, irányították (selejtezés, a szaktermek kialakí­tása, bebútorozása). Az említett öt teremben helyezték el a helyi születésű Borics Pál szobrász- művész tizenhét alkotását. (A művész mintegy száz szoborból álló hagyatéka a helyi lakosság tulajdona.) Még az év elején ter­vezik az iskolai könyvtár állomá­nyának beolvasztását a közmű­velődési könyvtár irodalmába. A könyvtárnak 1978 január­jától főfoglalkozású a vezetője, után egy hétig is alig bírták a for­galmat, most két-három nap a „nagyüzem”. Elment a törzskö­zönség, a negyedosztályú helyek pultjait támasztják. Itt a kom­mersz ital is olcsóbb. Aki min­dennap megissza a magáét, buz­gón keresi az egyre szaporodó zugkiméréseket, vagy megveszi a boltban a „népbutítót”, s otthon iszik „bánatában”. Tény, hogy az elegancia ki­ment a divatból, étkezésben, ita­lozásban egyformán. A Hajnal büfének nem csökkent a bevéte­le, ám nem a nagyobb forgalom, hanem a magasabb árak miatt. A Panoráma Vendéglátó Vállalat egységeiben sem tükröződik a forgalomcsökkenés ital tekinte­tében. Hiszen e helyeken is drá­gább lett minden nedű. Mint megtudtuk, alku tárgya is lehet, hol, miként emelik az árakat, mi­lyen haszonkulccsal dolgoznak. Á valóság az, hogy a diákkony­hákon észrevehető az adagcsök­kenés, bár a szülők úgy próbál­nak spórolni, hogy a napi három­szori étkezés helyett csupáncsak egyet, az ebédet veszik igénybe gyerekeiknek. S hiába esett visz- sza az üzemi konyhák forgalma, a bevétel nőtt. No persze, a 30 százalékos áremelkedésről nem szabad megfeledkezni! Végül is mindenki úgy spórol, ahogy tud, s erre most ugyancsak rákény­szerült a polgár. Hogy mindez az egészségre milyen hatással van, nem nehéz kitalálni... Mikes Márta aki heti 28 órás nyitva tartással áll az olvasók rendelkezésére. Je­lenlegi állománya 9400 kötet, évi beszerzési kerete 1990-től 23 ezer forint. Az intézmény tizen­hatféle újságot, folyóiratot ren­delt meg ebben az evben. Az év első három hónapjában közel háromszáz olvasó iratkozott be a 2553 lelkes lakosságból, számuk várhatóan az év végére ennek a duplájára emelkedik majd. A rövid működési idő alatt szá­mos rendezvényre (idősek klubja, választási gyűlések, könyvtári órák az általános iskolásoknak, stb.) került sor az úi intézmény­ben. A közeli terveik között szere­pel az épület előtti szabad terület arkosítása, csinosítása, a meglévő önyvállomány szélesebb Körű feltárása. Baranyilmre Lassú, de biztos „építkezés” jellemzi a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom munkáját, belső és külső életét. Továbbá az is beigazolódik, hogy onnan kap támogatást gyakorta, ahonnan nem vár. így történt ez például a hét közepén, amikor a mozga­lom vezetősége a budapesti Csehszlovák Kultúra Háza igaz­gatóhelyettesével, Ludovity Bal- Iával teremtett gyümölcsözőnek ígérkező kapcsolatot. De idéz­zük rögtön a kultúrdiplomatát: — Örülünk a magyar megke­resésnek, s őszintén hisszük, hogy tárgyalásunk rövid távon kibontakozó és gyümölcsöző kapcsolathoz vezet. Ézmindany- nyiunk érdeke, akik Közép-Ke- let-Európa népeinek békés együttélését fontosnak tartják az elkövetkező időkben — mondot­ta Ludovity Bállá. — Számomra egyébként az külön szimpatikus, hogy egy olyan kisebb magyar város vállal ebben vezető szere­pet, mint amilyen Hatvan! Meg is adunk részünkről minden tá­mogatást a találkozási pontok erősítéséhez, a kölcsönös érde­kek jószolgálatához. Amikor e kölcsönös érdekek­re vagy találkozási pontokra te­relődött a szó, beszélgetőpartne­rünk rögtön konkrét programo­kat, sőt időpontokat sorolt. — Kezdjük a zenével! Jövő hónap első felében öt napon át Magyarországon szerepel Vili­am Mesko együttese, amely a szlovák, cseh népi muzsika és dal legismertebb terjesztői közé tar­tozik. Színes népviseletben elő­adott műsoruk premierje — épp a Tőkés László Mozgalom meg­keresésére — a Hatvani Galériá­ban lesz, pontosan május 7-én, hétfőn este 6 órakor. Júniusban egy olyan kiállítással indulunk magyarországi „turnéra” Hat­vanból, amely hazánk, Csehszlo­vákia jelenlegi képzőművészeti kultúráját reprezentálja. Szemé­lyemben pedig, munkatársaim­mal együtt, résztvevője kívánok lenni annak a hatvani konferen­ciának is, amelyet az általam már ismert hatvani folyóirat, a Dél­sziget Baráti Köre harmadízben bonyolít le június 23-án, s azon Pozsgay Imre tart előadást Kö- zép-Európa az ezredfordulón címmel. Éz a téma bennünket roppant érdekel, mint ahogyan kíváncsian várjuk Pomogáts Bé­la, Végvári Lajos és Kajetán Endre korreferátumait. Amikor Hatvan és a szlovákiai Fülek intézményeinek kapcsola­táról, ennek lehetőségeiről kér­deztük az igazgatóhelyettest, az előbbiekhez hasonlóan fogalma­zott. — Abból csak jó származhat, ha népeink mind közelebbről megismerik egymást. így tisztá­zódnak igazán esetleges félrehal- lások, értetlenségek. Nos, ami a tartalmi részt illeti, csak támo­gatni tudjuk például kisebb-na- gyobb diákcsoportok csereláto­gatását. Örülnénk, ha Fülek ven­dégül fogadhatná az Önök ve­gyes karát, mint ahogyan a sport­terület felelősei csak helyeselhe­tik az idei nyárra tervezett négyes labdarúgótornát, amelyen a füle- ki, hatvani együttesen kívül sze­repel majd Beregszász és a jugo­szláviai Topolya együttese is. Persze, ha élővé, elevenné válik ez a kapcsolat, példaként szol­gálhat országainkban, s csak előbbre viszi kapcsolataink bő­vülésének, elmélyülésének ügyét. Nos, ez utóbbi gondolat jegyé­ben vettünk ideiglenes búcsút Ludovity Baliától, merthogy bíz­va ígéretében, a Délsziget-bará- tok harmadik országos találko­zóján rövidesen újfent módunk lesz hasonló eszmecserére Hat­vanban. (moldvay) Könyvek és szobrok Új épületben a siroki községi könyvtár Eddig 300 ol­vasó iratkozott be Meghívás még 150 évre? Amikor magyar, szelek fújtak Isztambulban Egy olyan helyszínről és történetről, amelynek még a csonját is megrágták nem könnyű írni. Ám a jól megszokott „keleti klisék” helyett, most magyar napokról lesz szó Keleten, ezen belül vendég­csalogatásról, idegenforgalomról, konyhaművészetről, turisztiká­ról és egy halhatatlan dologról: a török-magyar testvériségről, amelynek gyökerei ott élnek mindkét nemzet jobb fiainak lelké­ben. „Magyarország és Eger bemutatkozik” címen kölcsönös idegen- forgalmi és kereskedelmi „partnerkeresés”-ről született megálla­podás tavaly — kormányszinten. A dolog pikantériája, hogy ma­gyar részről már alig-alig lesz hivatalában az a kormány, amely e megegyezést ratifikálta. Azt hihetnénk, az elmúlt években már jól megszokott „good-will” — azaz jutalomutazás lesz a Márvány-ten­ger mellé a hasznos üzletkötésekben megfáradt elvtársak számára. Ám ez most nem így történt... A szultán ajándéka Az ötcsillagos Marmara Etap Isztambul gőgösen és elszigetel­ten tekint le a balkáni metropolis európai negyedéből. A Hungar­Hotels a Hotel Eger szálloda tö­rök partnereként temperált ba­rátsággal köszöntik csoportun­kat, melyet a lankadatlan energi­ájú és lelkesedésű Miskolczi László a megyei tanács kereske­delmi osztályának vezetője fog össze. Itt nincs kitörő — a levan- teiektől megszokott — lelkese­dés: — így magyar testvér, úgy magyar barát. Ez nem a fedett bazár, hímem a nemzetközi pénz- és üzleti világ találkahelye. Ha a hotel 17-ik emelete nem kí­nálna egészen lenyűgöző pano­rámát az Ó- és Újvárosról, vala­mint a Boszporuszról, s nem szólna napjában ötször a mecse­tekről az imárahívás, a föld bár­mely részén lehetnénk. Ezt a városrészt egyébként a néhai Abdul Aziz szultán aján­dékozta a múlt században a szál­lodaépítőknek, s közvetlen szomszédságukban a történelmi múlttal bíró Pera Pallas szálló ta­lálható. Ugyancsak a már emlí­tett uralkodóitól kapták meg a „más hitűek” a Feriköy-i teme­tőt, ahol a 48-as magyar emig­ránsok protestáns halottai nyug­szanak. A Magyar-Török Baráti Társaság honi és török tagjai a rendezvénysorozat ideje alatt a magyar külképviseletek hatha­tós közreműködésével emlék­táblát avattak. Szintén közös megemlékezésre került sor a szé­kesfehérvári és isztambuli tűzol­tóság részvételével, ők Szécheny Ödön pasát, a török tűzoltóság alapítójának tetteit idézték. Fogadás és palotás A Marmara Etap által kiadott „vendégcsalogató” igazat mon­dott: Március 14-21-e között va­lóban magyar szelek fújtak a hű­vös, tavaszinak alig nevezhető isztambuli utcákon . Akik sajnos csak ízelítőket is alig kaptak mindebből, de a rendezvény si­keréhez nagyban hozzájárultak a Hotel Eger ízes mesterei, szaká­csai, cukrásza, valamint Cseh András konyhafőnök. Ők igazá­ból csak a szállót ismerték meg. Reggeltől késő éjszakáig „reme­keltek”, így a vendéglátók sem panaszkodhatnak, hisz a turiszti­kai holtszezonban is rekordfor­galmat bonyolítottak le. Erre az alkalomra összeállított étlap alapján kínálták specialitásaikat: palócleves, libamáj, fogas fiié, báránysült Juhászné-módra, no és természetesen a hagyományos egri borkóstolás. Ez utóbbi igen­csak mérsékletes volt, — úgy ér­tesültünk a kitűnő nedűt topóval kínáló „Cseh úrtól”. Az iszlám is tiltja, no meg az ár sem csábított holmi komolyabb szeszelésre, ugyanis a Panoráma étteremben az egri borok palackját közel húsz dollárért kínálták, míg po­haranként Bacchus ajándéka öt dollárba került... Az árakat a tö­rök partnerek állapították meg. Ennek ellenére mindig telt ház volt, akárcsak a nyitófogadáson, ahol kétszáz meghívott vendég jelent meg. A sajtótájékoztatón az összes török napi- és hetilap képvisel­tette magát, s külön stábbal a te­levízió és rádió is. Dr. Gellai Imre turisztikai miniszter a két ország idegenforgalmi lehetőségeinek bővítését elemezte, nem titkolva, a jövőben a korábbiaknál jóval nagyobb létszámú török beuta­zásra számíthatunk, akik eljön­nek újfent maradhatnak 150 évig! Hagyományos csábításnak pedig a gyöngyösi Vidróczki- együttes palotása és Váradi La­jos zenekara szolgált. Eger a fókuszban A rendezvény telitalálatának könyvelték el a török utazási iro­dák képviselői Eger részvételét. Tájegységünk kincseit a Mahir és dr.Petercsák Tivadar megyei múzeumigazgató rendezte kiállí­tás reprezentálta. Komoly érdek­lődés kísérte a Mátrai- és Nyu­gat-Bükki Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság, valamint Hollóháza termékeit. Mindkettőből szíve­sen rendelnének is —, hallatszott el nem egy szájból. A Magyar napok másnapján stúdiófelvételre hívták meg az isztambuli rádióba Váradi Lajos cigányzenekarát, és a Vidróczki Néptáncegyüttest reprezentáló hat táncost a televízió pódiuma várta. A török napilapok, vala­mint a „Világ” című gazdasági hetilap Egert a magyar turiszti­kai célpontok „össztüzében” álló városként emlegeti, részletesen szólva szálláshelyeiről, fürdői­ről... Nos, a résztvevők és szervezők igencsak remélik, hogy a nagy láng ellobbanása után nemcsak a maró, kellemetlen füst marad, s a turizmussal nem „fogunk törö­köt”, mint a rosszemlékű egri Török Bazárra] tettük ... Soós Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents