Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-09 / 6. szám
Hírlap, 1990. április 9-, hétfő 3. Mit szépíthetnek a városszépítők? Athéné és a lakótelep Szeretem a régi kandelábereket, a szép díszkutakat, az épületek homlokzatába faragott domborműveket. Arról mesélnek, hogy valamikor még éltek mesteremberek, akik míves gonddal igyekeztek lakható várost teremteni. Valami nosztalgikus öröm fog el mindig, ha azt látom, hogy nem verik szét és nem tüntetik el ezeket az értékeket, hanem esetleg sikerül megóvni őket. Azon viszont eredménytelenül töprengek, hogy hogyan ajánlhatnám Városvédő Pállasz Athéné figyelmébe — mondjuk a Csebokszári-lakótelepet. — A lakótelepet annak kéne megszépítenie, aki odarondította — mondja Sós István, az Egri Városszépítő Egyesület elnöke. — Mi sajnos keveset tehetünk, hogy az a városrész emberségesebbé váljon. Virágot vásárolunk, amit az általános iskolák diákjai kiültetnek és gondoznak — ennyire futja a pénzünkből. Az egyesület inkább a reklámmal, a figyelemfelkeltéssel tud élni, hogy segítsen megoldani az alapvető gondokat. Az egyik ilyen, hogy Eger kétségbeejtően szemetes, piszkos. A mélyépítő vállalat arra panaszkodik, hogy hiányoznak a megfelelő eszközeik a város tisztán tartásához. Az intézményeket és a magánházak tulajdonosait pedig nincs, aki rászorítsa arra, hogy rendben tartsák a környéküket. Igen rossz állapotban vannak az útburkolatok is: a műemlék belváros ösz- szes útja toldozott-foldozott. Már nem az a kérdés, legyen-e díszburkolat, csak legalább lehessen normálisan közlekedni. A harmadik nagy probléma a közvilágítás. A Bródy mozi melletti Arany János utcán például fél az ember este végigmenni. — Ezeket a bajokat nyilván képtelen egy — bár a legjobb szándékú — egyesület is orvosolni. Mi az, amire mégis vállalkozhatnak? — Nyolc éve alakultunk, az első időkben a belváros rekonstrukciójához kapcsolódott a tevékenységünk. Sikerült visszahelyeztetnünk a Dobó téri kandelábereket, szerepünk volt a Szent István-kút és az elveszettnek hitt ciszterci szobor felállításában, az érseki udvar parkjának rendezésében, a Főszékesegyház körüli tér megszépítésében. Tavaly pedig a II. világháborús emlékművet avathattuk fel a Tűzoltó téren. Az idei terveink közt szerepel a Szilágyi-gimnázium udvarán álló Batthyány-pavilon felújítása. Ezt a kis épületet érdemes volna megismertetni a városunkba látogató turistákkal is. Valószínűleg a jövő évre húzódik el a felnémeti plébániatemplom környékének rendezése. A salzburgi és a budapesti példának megfelelően szeretnénk, ha a vár díszkivilágítást kapna, így a Dobó tér felől szép látványt nyújtana. A világkiállítás egyik egri különlegessége lehetne ez. — A városszépítők szerint mi kerülhetne a Lenin-szobor és az Iván-figura helyére? — Azon vagyunk, hogy a Lenin térre az kerüljön vissza, ami eredetileg ott állt, a hatvanasezred emlékműve. A Népkertbe a szökőkutat javasoljuk, és ezzel együtt a környéket is rendbe kell hozni, hogy visszakapja hajdani barokk kert jellegét. A felszabadulási emlékmű is csúfos látványt nyújt, valakinek a lázálma lehetett ez az emelkedő-süllyedő oszlopsor. Talán a szőlőművelés valamilyen szimbóluma kaphatna helyet a dombon. — Bízhatunk-e abban, hogy az egészségesebb politikai életben új erőre kap Egerben a lokálpatriotizmus? — A lokálpatriótát nemcsak az jellemzi, hogy ismer minden épületet, minden követ, hanem az is, hogy áldoz a városára. Az egyszerű emberek pedig most a pénzükért szaladnak. A vállalatokat is egyre nehezebb megnyerni, hogy támogassák a terveinket, így most a bankokhoz és pénzügyi intézményekhez próbálunk fordulni. Anyagi lehetőségeink nem engedik meg, hogy sokféle dologba belevágjunk, de ami pénzt kapunk, annak értékét megsokszorozzuk. (pala) Hevesi gázprogram: hiányzott 20 millió Hitel igen — kötvény nem Mint ismeretes, Heves városában folyamatosan épül a belső gerincvezeték, amelynek kivitelezési költségei elérik a 39 millió 750 ezer forintot. Ezt a pénzt a leendő lakossági és közületi fogyasztók fedezik. Az év elején a tanács tájékoztatta az érintetteket arról, milyen a hozzájárulás feltételrendszere, s írásbeli nyilatkozatokat is kértek a lakosságtól: igénylik-e a gázt. Kiderült, hogy (március végéig) 457 lakás-, illetve ingatlantulajdonos tart igényt a gázra, s mindez így 13,7 millió hozzájárulást jelent. A közületek részéről azonban a vártnál kisebb az érdeklődés, s eddig 5 és fél milliót vállaltak csak a szervezetek. A szükséges 39 millió 750 ezer forinttal szemben 13,7 millió lakossági és 5 és fél millió közületi (összesen 19,2 millió) forint van csupán. Majd’ 20 millió tehát nem áll rendelkezésre. Ezért a napokban rendkívüli tanácsülést hívtak össze, hogy eldöntsék: vagy leállítják a beruházást, vagy előteremtik a hiányzó pénzt. Ügy határoztak, hogy az építést folytatják, hiszen az érintett lakosság döntő része (86,5 százaléka) igényt tart a gázbekötésre, sőt az elkövetkező években bevonandó utcák lakói is jelentkeztek. A tanács több lehetőséget is szemügyre vett: miként teremthetné elő a pénzt. Két éve, 1988- ban gázkötvényt bocsátottak ki 13 százalékos kamattal, amit ’89-ben 21 százalékra emeltek, így 6,3 millió értékben kelt el a kötvény. Ám ez az út nem mutatkozott sikeresnek, mivel a piaci kamat növekedését (ez most 28 százalék) nem tudták követni, így a továbbiakban ezzel a formával nem próbálkoznak. A lehetőségek közül azt tartják a legreálisabbnak, ha hitelt vesznek föl. Némi nehézséget nyilván jelent majd az, miként búja el a tanács a törlesztés fedezetét, mikor még a működési költségekre sem igazán jut pénz. Mégis várható, hogy a közületek gazdasági helyzetének rendeződése után igénylőként jelentkeznek a jövőben, és a mostani belépési összeg megemelt értékével válhatnak fogyasztóvá. Ez a tendencia érvényesül a lakosság körében is, így tehát lehetővé válik a hitelfelvétele, illetve a velejáró kamat fedezete. A városi tanács döntése alapján — mivel a város energiaellátását mindenképpen javítani kívánja — 20 millió forint középlejáratú hitelt vesz fel a tanács, és egyben érvényét veszti a gázkötvény kibocsátásáról szóló határozat is. A hiányzó összeget tehát nem kötvény, hanem hitel formájában teremtik elő. Hogy vagyunk? Hogy vagy...? — kérdezgetjük egymást, különösen, ha valakivel már régebben találkoztunk. Ugyan, hogy lehetnék? — hangzik leggyakrabban a válasz. — Mint még annyian. Sehogy... Amiben — bármilyen őszintének is tetszik — azért van egy kis túlzás. A mind kevésbé gépies érdeklődésre adott, mégannyira komolynak tűnő felelet is sántít valamicskét. Hiszen éppenséggel még nem csak éldegélünk, hanem élünk és dolgozunk is, nap nap után feladatokat próbálunk megoldani, kisebb-nagyobb eredménnyel valahogy boldogulunk. Nem mindenki túr szükségből a kukákba. Más, hogy nem egyforma a kedvünk, vagy sokszor sincs is. Bizonytalanság nyomaszt bennünket munkahelyen és otthon, seregnyi dologra nem kapunk magyarázatot, sok mindent képtelenek vagyunk megérteni. Amennyiben tényleg „padlástól a pincéig” folyik a rendcsinálás, miért lehetne nyugodt a beosztott, amikor vezetőinek helye sem stabil? Műhelyben és irodában, intézményben, hivatalban szorong az is, akire csupán kisebb csoportot, néhány embert bíztak. Ha félni kell neki, hogyne remegne egyszerűbb társa, amikor neki még könnyebben felmondhatnak bárhol, bármikor? Elég sok a példa már most a váratlan átcsoportosításokra, a munkahelyek megszűnésére. Seregnyien iparkodnak birkózni szokatlan, tőlük eddig teljesen, vagy jobbára idegen tennivalókkal, a szerencsétlenebbjei pedig már az utcán is vannak. S ha kapják is a támogatást, a segélyt, nem könnyű vele sorsokon fordítani. Van, akinél teljesen sikertelen marad, bármilyen akarattal is próbálkozik megváltoztatni, újra kezdeni életét. A „sehogytól” mégis, még most is odább vagyunk. Nem lehetünk egészen reményvesztettek, korántsem adhatjuk fel tömegével a küzdelmet. Célok vannak, lehetnek előttünk, s ha ezeket könnyebb is kitalálni, felállítani, mintsem megvalósítani, előbb- utóbb elérhetők. Ha a receptet nem csupán ismerjük, hanem igyekszünk használni is, érteni akarunk és tudunk hozzá, az elképzelések sorra-rendre valóra válthatók. Ha valamennyien nagyon akarjuk, aztán teszünk is érte tehetségünk, erőnk szerint együtt, valójában szóba sem kerülhet a „sehogy”. Puszta hitünk is többet, jóval többet ad ennél, cselekvésünk pedig még messzebb sodor, röpít tőle. Még akkor is, ha hiteinkben talán vagy határozottan meginogtunk, és a cselekvéstől elvették a kedvünket. Mert a reményt semmiképpen sem hagyhatjuk veszni, a visszafogottság, a tétlenség aligha vezethet előbbre, többre. Jó lenne persze azokat a célokat közérthetőbben is megfogalmazni, s mindenütt konkrétabban, kézzelfoghatóbban kijelölni, megértetni. Világosabban, egyértelműbben kellene beszélnünk a rosszról meg a jóról, hogy ki-ki tökéletesen megértse, amit tennie kell. Amit voltaképpen várnak tőle, s aminek tényleg nem mondhat ellent. Ami különösebb rábeszélés, meggyőzés nélkül is köny- nyen szívügyévé válhat saját, családja s valamennyiünk javára. Egyszóval nyilvánvaló, reális programok kellenek kicsiben és nagyban. Csupa olyan, ami nem álom, puszta vágy, kinek-kinek igazából megdobogtatja a szívét, visszaadja, megsokszorozza az energiáját. Ami nem hagy időt a csüggedésre, a tespedésre, egészséges mozgásra sürget. S megint kicsalja a szánkra ott is, ahol már- már elfelejtettük: köszönjük, jól vagyunk. Gyóni Gyula Svédek magyarokkal? Szállodák Pesten és vidéken Darázsfészekbe nyúl, aki a szállodákkal óhajt nagyszabású üzletet kötni. így járt egy svéd konzorcium is. A Quintus szakemberei gazdag nemzetközi tapasztalattal rendelkeznek, Európa különböző országaiban éppen úgy vannak érdekeltségeik, mint Amerikában. Aligha számíthattak azonban arra, hogy ha tőkét fektetnek be S arországon, akkor ebből a ől kiszámíthatatlan méretű kavarodás és bonyodalom ered. Mindent úgy intéztek pedig, amint ez megfelel a nemzetközi gyakorlatnak, és úgy bonyolították az ügyet, ahogy a magyar törvények előírták. Akik a HungarHotels-szerző- dést svéd részről előkészítették, azoknak nem ez volt az első tőkebefektetésük nálunk. Hol történhetett volna valahol is hiba a Quintus oldaláról? Ök minden lépésüket úgy tették, mint korábban, amikor magyarokkal tárgyaltak. Szabályosan készítették elő az ügyet, a legilletékesebbekhez fordultak. Valamennyi szakaszában az ügynek azzal a hivatallal álltak kapcsolatban, amelynek éppen szerepe volt. Amikor az ügymenet megkívánta, akkor a HungarHotels vezetőivel tárgyaltak, amikor kellett, akkor a cégbírósághoz fordultak, amikor az ideje elérkezett, akkor az esedékes összeget átutalták Svédországból egy magyar bankba. Mindezek ellenére ahelyett, hogy a megállapodás értelmében létrejöhetett volna az új részvénytársaság, szenvedélyes hangú cikkek jelentek meg, ki azt kifogásolta, hogy nem értékelték kellő mértékben a HungarHotels szállodáit, ki kétségbe vonta, hogy az üzletet a magyar törvények paragrafusai alapján kötöttek meg. Mit tehetnek minderről a svédek? ők nem úgy tettek, mint ahogy ez a piacon gyakran előfordul, nem várták meg, amíg az alma nem kel el olyan áron, mint ahogy a tulajdonos szeretné, és ilyenkor már áron alul is meg lehet venni a portékát. A Quintus amikor megtudta, hogy a HungarHotels szállodáiról tárgyalni lehet, akkor élt az alkalommal, és felajánlott egy általa méltányosnak tekintett összeget. Itt időzzünk el egy pillanatra. Más egy üzleti lehetőségről beszélni — tárgyalni —, és megint más pénzt ajánlani. Sok az érdeklődő, állandóan érkeznek külföldiek, és tárgyalnak, tárgyalnak, tárgyalnak. Kevesen akadnak azonban köztük olyanok, akik hajlandók is kiállítani egy csekket a felajánlott összegről Az igazi üzletembernek az ismérve az, hogy a kellő időben fizetni is akar, illetve tud. Mint mondjuk, ugyanez érvényes az államokra is. Döntő körülmény a fizetési készség. Ha ez nincs, akkor marad a blöff, a halandzsa vagy a halasztás, az átütemezés. Kell pedig a HungarHotels szállodáinak a pénz, mert először is adóssága van, ugyanis külföldi hitelből épült a Fórum vagy modernizálódott a Béke is, másodszor pedig felújításra vár több vidéki szálloda. Ez azonban olyan, mint a jéghegy csúcsa, Egy tapasztalt svéd üzletember, dr. Jörgen Krister Malmqvist, akinek otthon, Svédországban is Münter a pesti utcán szállodája van amely kilátszik a vízből. Mindent nem észlelünk, erre nincs módunk. Ideje lenne bekapcsolni a HungarHotels szállodait, méghozzá sok szállal, valamelyik nemzetközi szállodaláncba. Ha létrejönne az üzlet, akkor a Quintus ezt megtehetné. A svédek nemcsak szakmai tapasztalataikat adnák át, hanem Skandináviából ide irányítanák a turistákat Magyarországra. Megsokszorozódna a jelenlegi idegenforgalom. — Felfedeztük már az Önök tengerét — mondták már nemegyszer Stockholmban. — Ez azonban még csak a kezdet, hogy a svéd nyaralók a Balaton partján töltik a szabadságukat. Ez csak egy szelet a kívánatos magyar tortából. Másutt is nyílnak lehetőségek. Magyarországon 2000 órát süt a nap egy évben. Ki lehet ezt használni. Eddig tőlünk a napimádók főleg Spanyolországba, Görögországba és Olaszországba utaztak. Csak reklámot kell csinálni Svédországban, és akkor az emberek jönnek Magyarországra, nemcsak a Balaton partjára, hanem máshová is. Megváltoztatható Budapest főszerepe az idegen- forgalomban. Fel kell hívni a skandináv turisták figyelmét a magyar vidékre is, a különböző tájegységek vonzó értékeire, a gyógyfürdőkre, a népművészetre, a különlegesen ízletes ételekre és italokra. Gyújtópontba kerülhetnek a vidéki szállodák. Valaha, amikor szállodák létesültek, nem mindig gondoltak arra, hogy lesz-e bennük elegendő vendeg. Jól mutat egy új, többemeletes épület valamelyik város központjában. Nevük is jól cseng, gondoljuk csak végig: Hotel Arany Csillag, Hotel Park, Hotel Senator, Hotel Aranyhomok, Hotel Juno, Hotel Karancs, Hotel Hungária, Hotel Royal, Hotel Alba Regia, Hotel Claudius, Hotel Isis, Hotel Sava- ria. Pénz kell a vidéki szállodák korszerűsítéséhez, mint ahogy kellő anyagiak nélkül elképzelhetetlen a jól hangzó nevű vendégfogadókat, a vonzóan érdekes, jellegzetesen magyar városokat, valamint környékükét világhírűvé tenni. Mindezt a Quintus szakemberei vállalnák. Számukra lényeges, hogy ha a nehézségek eíle- nére is létrejön az üzlet, akkor előbb Skandinávia, később más európai országok turistái is jöjjenek Magyarország minden városába, táj ara. Várhatjuk tehát a folytatást. Lehetséges, hogy a tervezett üzletből bírósági ügy lesz. Előbb itthon, később talán külföldön is. Esetleg Hágában, a nemzetközi bíróságon tárgyalják, megfelel-e a nemzetközi üzleti gyakorlatnak, ahogyan a HungarHotels és a Quintus részvénytársaságot alapított. Molnár Károly
