Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-07 / 5. szám
HÍRLAP, 1990. április 7., szombat PANORÁMA 5. „Állni némán mint a Mátra, Nem nézni előre, se hátra. Nem erőlködni befelé sem, Csak bámulni a létezésen, És mindent köszönteni szépen, Minden valók testvéreképpen” (Fotó: Perl Márton) A Mátra ölében Az idegenek fizetnek, az őslakosok szűkölködnek Háborítatlan mátrai „szentek99 A fenti idézet Mátraszentim- rén olvasható a helyi templom bejárata előtt. A piarista rend által állított márványtáblán futó sorok valamennyi erre járó idegent figyelmeztetnek: a Mátra nem kisajátítható, az agresszívan betolakodókat kirekeszti, a szeretettel, békével közeledőket magához öleli. Mátraszentistvá- non, Mátraszentlászlón, s Mát- raszentimrén járva mi is tapasztaltuk: a természetnek különös hatalma van ezen a vidéken. A hosszú évek óta itt élőket megtanította az alázatos alkalmazkodásra. Olyan ez a környék, mintha csupán gyönyörködtetésre termett volna. Munkalehetőség ugyanis alig akad itt, a fiatalabbak épp ezért csak kevesen telepszenek le helyben. Oka ennek az is persze, hogy több, mint tíz éve a három falunak csak egy alsótagozatos iskolája van. Tízéves koruktól a gyerekek a 28 kilométerre lévő Mátrafüredre járnak tanulni. Ez pedig csak úgy oldható meg, hogy hét elején elmennek otthonról, és csak pénteken délután jöhetnek haza. Mátraszentimrén Gubala János elkeseredetten mondja: — Évek óta nincs olyan falugyűlés, amelyiken ne kértük volna, hogy oldják meg valamiképpen ezt a gondot. Elkövettünk már mindent, hogy a gyerekeink legalább a nyolc osztályt itt végezhessék el. Sajnos nem történt semmi. Én alig látom a lányomat hétközben, hiszen gyerek létére kollégiumban tölti szinte az egész hetet. így nem lehet csodálkozni azon, hogy nem maradnak itt a fiatalok. A falubelieknek fáj, hogy a saját fiainkat, lányainkat „elveszítjük”, amíg az idegenek egy halom pénzt adnak azért, hogy erre a gyönyörű vidékre eljöhessenek a látványért, a tiszta levegőért. Párkányi Lászlóné arra panaszkodik, hogy szinte mindenért Gyöngyösre kell járni. — Felépült a gyógyszerész szolgálati lakása, mégsem maradt itt. így most az a helyzet, hogy az orvosunk hiába írja fel az orvosságot, Gyöngyösre kell érte utazni. Egy héten egyszer ugyan kinyit a patika, de épp azon a napon, amikor orvosi rendelés nincs. Az ellátással is vannak gondok, mert itt csupán élelmiszerbolt van, minden egyébért a városba utazunk. Mátraszentistvánban hét év alatt egy gyerek Mátraszentimrén már hallottuk, hogy elöregedő településről van szó, hiszen ott körülbelül hatszázan élnek. Az okokat is említették az emberek. Ennél azonban szomorúbb adattal szolgáltak a szomszédos Mátraszentistvánban, ahol az elmúlt hét esztendő alatt mindössze egy gyermek született. A falvacska központjában lévő Vidróczki csárda tulajdonosa, Kanizsa Mihály mindenkit személyesen ismer. Néhány éve az Alföldről, Szolnokról jött ide, hogy a csárdát „kézbe vegye” a helybeliek és az akkoriban éledő turizmus kedvéért. Mára kissé kedvesze- getten beszél a vállalkozásról. — Évek óta alig hoz valamit a konyhára az üzlet. A faluban csupán 60-70 ember él, többségük időskorú. Egyedül a turistákra, a síelőkre számíthatnék, de három éve alig esett hó. Pedig a Gagarin Hőerőmű Vállalat az ország egyik legkorszerűbb sípályáját építette meg itt. A síparadicsom iránt már osztrákok is érdeklődtek. Közös vállalkozás keretében itt szeretnék megrendezni az egyik rangos kupát is, de hó nélkül nem megy. Az étteremrészt így legfeljebb hét végén működtetem, mert akkor nagyobb valamivel a forgalom. Elárvult vidék ez, nem sok figyelmet fordítanak rá. Néhány évvel ezelőtt külön harcot kellett folytatni a nyilvános telefonért, pedig itt orvos csak ritkán rendel, hiába van rá igény. Az ideépített két-három nagy vállalati üdülő csak részlegesen fogad vendégeket. A fiatalabb családok elköltöznek innen, hiszen még iskolá-' ba sem tudják járatni a gyerekeket. Akik pedig itt maradnak, azok olyan korban vannak, amikor már nem sok mindent tudnak csinálni. Az öregek általában hozzám fordulnak az ügyesbajos dolgaikkal, mert ők maguk már nehezen birkóznak meg a problémáikkal. Csak azt tudom mondani: vétek ezt a vidéket így elhanyagolni, hiszen páratlan kincs ez az országban is. Sajnos a jelek szerint ezt kevesen értik meg, pedig a látvány önmagáért beszél. Ahol nem terem meg semmi A harmadik „szent”, Mátra- szentlászló szépségben vetekszik előző két társával. A szépség azonban itt sem elég a megélhetéshez. Ez a falu is „elenged- te”lakóit, képtelen volt megtartani az itt születetteket. Ma mindössze 16-20 család él, pedig korábban sokkal népesebb volt a település. Özvegy Jakubovics Ferencné körbefuttatja tekintetét a mohalepte köveken, úgy jegyzi meg: — Nézzenek csak szét! Nem terem meg itt semmi. Hiába élünk falun, boltból, piacról kell vásárolnunk mindent. Ezért is van itt akkora szegénység. Nyáron persze sokan jönnek turisták, kirándulók. De más nyaralni, mint állandóan itt lakni. Régebben a bánya, meg az erdőgazdaság adott valamicske munkát, de mára már ez sincs. Elköltözött innen mindenki, csak mi maradtunk, idősek. A nyugdíjazásig üdülőben, iskolában takarítottam. Nem panaszképpen, de nagyon sokat dolgoztam. A férjemet 1943-ban elvitte a háború, egyedül maradtam a két kiskorú gyerekkel. Éjjelente főztem, mostam, hajnalban tapasztottam, meszeltem a házat, nappal mentem pénzt keresni. így éltem le az életem, és most sem köny- nyebb. Az egyik fiam meghalt, a másik nagyon beteg, nem tud „Más nyaralni, mint állandóan itt lakni” dolgozni. Muszáj valahogy segíteni a családot, de hát a nyugdíj is csak 4800 forint. Nekem már nemigen lesz könnyebb, de azért elmentem szavazni. Elmentem, bár ki tudja, hogy mit tárgyalnak majd felettünk. Szőke Lajos romos házát javítgatja. Kérdezgetjük, a választ azonban igencsak szűkén méri. — Harminckét éves munkaviszonnyal ennyit tudtam felmutatni — bök vállával a rozzant házikóra. — Ezért hát az a véleményem, hogy zsaroló zsarnokságra nincs szavazat. Nem firtatjuk tovább a dolgot, ennyiben maradunk. Kissé nehéz szívvel búcsúzunk a három „szenttől”, akiknek fiai oltalom és segítség híján hátat fordítottak szülőfaluiknak. Meglehet, valamikor visszatalálnak ide. Talán nyaralót építenek, vagy csak egy hét végét töltenek itt turistaként. De akkor már nekik is csupán annyi adatik meg, mint bármelyik idetévedő idegennek : „ Csak bámulni a létezésen.” Barta Katalin Mátraszentistván is oltalom nélkül maradt A három falu temploma Mátraszentimrén „Az orvos akkor rendel, amikor a gyógyszertár zárva Kanizsa Mihály: „Hét év alatt egy gyermek született” „Zsaroló zsarnokságra nincs szavazat” Egy kis séta Az „üzenet” mindenkor érvényes
