Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-05 / 3. szám
Hírlap, 1990. április 5., csütörtök 3. A Hírlap kérdez, a jelöltek válaszolnak V. számú választókerület (Heves) 1. Az utóbbi időszakban hazánkban — így Hevesen és körzetében is — emelkedett a bűncselekmények száma. Meg lehet-e állítani valamilyen módon ezt a folyamatot? 2. Hogyan kívánja feloldani azt az ellentmondást, amely a különböző nagyságú települések önkormányzatainak anyagi és egyéb lehetőségei között megvan, s amely —feltehetően — tovább növekszik majd? 3. Ismeretes, hogy a hazai cigányság számos problémával küzd. Miben látja ezeknek az okait, s mit kíván tenni a feszültségek csökkentéséért, megszüntetéséért? 4. Megfelelőnek tartja-e a jelenlegi megyerendszert, s vannak-e esetleg más elképzelései hazánk közigazgatásának megszervezésére? Bossányi László Kereszténydemokrata Néppárt Kovácsné Nagy Magdolna Szabad Demokraták Szövetsége Pongrácz József Magyar Demokrata Fórum 1. Nemcsak meg lehet, hanem meg is kell állítanunk. Alapvető — az elet minőségét érintő — változásokat három területen kell elérni: az erkölcsi alapokon álló nevelés, a szociális létbiztonság, életkörülmények és a hatékony bűnmegelőzés, elsősorban nem jogi eszközökkel. A nevelés színtere legyen ismét a család. Nem akarok konkrét számadatokra hivatkozni, mert eléggé közismert, hogy a családi élet hiánya — a szeretetlenség — és a bűnözés között szoros az összefüggés. A szociális biztonság megteremtését természetesen nemcsak a bűnözés indokolja, de az ebben történő előrelépés hatása jelentős lehet ezen a területen is. Meg kell jegyeznem azonban, hogy külön figyelmet kell fordítani a bűnözés nemzetközi ösz- szefüggéseire, mert ügy tűnik, sok területen csak nemzetközi összefogással lehet előbbre lépni. A bűn- megelőzés terén társadalmi összefogással jusson érvényre a tekintélyelv. Napjainkban tíz rendőr tesz Ki egy régi csendőrt. A börtön ne a bűnözés iskolája legyen. Keresztényi f ondolkodásunkban nem a bűnöst, anem a bűnt kell megítélni. 2. A fejkvóta szerinti elosztás mindig magán viseli a ”kis falu — kis pénz” elv gyakorlati érvényesülését. Az adójellegű bevétel ott képződik, ahol teret nyer a vállalkozás, gazdálkodás, ipar, vagyis jelenleg a nagyobb településeken. A továbblépés útjai: elsősorban az önkormányzatoknak — legyen az bármilyen kis településen is — a saját bevételi forrásaikat kell megteremteniük. Ez leginkább a magánszektor kiszélesítésével, a kisipar és a vállalkozások odacsábításaval, adókedvezményekkel, induló évre vonatkozó mentességekkel, a letelepedés elősegítésével megy. így duplán is jól Í 'áma a település: mert bevételi le- íetőségei megnyílnának, kibővülnének, s a régi típusú, úgynevezett önellátó falusi kisipar, az esetleg kihalófélben lévő szakmák visszahonosodnának (pl: szűcs, kádár, suszter, üveges, pék, mészáros stb.j. Nem utolsó szempont az ebből következő megtartó erő sem, hiszen így mind a munkaalkalom, mind a kínálat oldaláról csökkenne a kis falvakból az elvándorlás. Egyes, úgymond hátrányosabb helyzetű vidékek, települések indíttatására külön támogatás is szükséges. Kiemelten fontos szerep jut d központi elosztásnak addig, amíg az önkormányzati rendszer gyakorlati funkcionálása megvalósul, és a helyi szintű vállalkozások elkezdődnek. Az infrastruktúra területén pályázati rendszer útján is szükséges a működő külföldi tőke bevonása. A falusi turizmus, az idegenforgalom fellendítése, az űt- és telefonhálózat európai szintű kiépítése nélkül nem megy. 3. Ez jelenleg az egyik legkényesebb társadalmi kérdés, melyet a különböző pártok is próbáltak kerülni programjaikban. A KDNP helyzete annyival könnyebb, hogy a felebaráti szeretetbő) kiindulva, túlfűtött indulatok nélkül tud véleményt alkotni. Legfőbb szempont: meg kell tanulnunk együtt élni, mindkét félnek. Ez történelmi szükségszerűség, amelynek feltétele az előítéletekről történő lemondás. "Az eszkimónak nem halat kell adni, hanem horgászbotot'’. Értem ez alatt, hogy nem követhető az a gyakorlat, hogy a kirívóan egyoldalú szociálpolitika mindent megold. Egyenlő jogokat és kötelezettségeket kell biztosítani minden hazánkban élő állampolgár számára, de úgy, hogy a hátrányosabb csoportok arra érdemes tagjainak megsegítéséről nem mondhatunk le. Ahol a cigányság igényli, biztosítanunk kell a cigány ónkormányzatokat. Fontos szempont a munkalehetőségek megteremtése és biztosítása, de a munkát nem kereső, úgynevezett életművészekre ne pazaroljuk a szociálpolitika ’’adok” oldalát. Tanítani és kiművelni kell az embereket, ezáltal számos probléma megoldódik. 4. A kérdés első felére annyit, hogy a ’ jelenlegi” ilyen tartalommal nem megfelelő. A megyerendszer, mint területi beosztás viszont megfelel elképzeléseinknek. Annál is inkább, mivel a magyar vármegyerendszer történelmi hagyományokon, több mint 1000 éves múltunkon, Szent István-i gyökereken alapul. Igaz, hogy történelmi vár3 éink száma főleg jelen százában radikálisan csökkent, és az a nemzeti tragédia okozta a szétszakadást, amit a mai napig nem sikerült begyógyítani. Mi az, ami a jelenlegi megyerendszerben nem megfelelő? A túlbürokratizálás, a hatalmi jogkörök, az újraelosztó szerep (ami egyébként fölösleges), a személyi ösz- szefonódások kiemelt szerepe és a rejtett munkanélküliség átvállalása. A közigazgatás racionalizálásával egyre inkább koordináló szerepe fog előtérbe kerülni. Az önkormányzat kialakításával megszűnik a megyei közigazgatás gyámjellege, és egy új kapcsolat- rendszer alakul ki, ahol az információáramlás biztosításával épp az ön- kormányzati döntéseket fogja elősegíteni. Nem az állampolgár van a köz- igazgatásért, hanem a közigazgatás az állampolgárért. Ehhez jól felkészült, megbecsült és megfizetett szakemberek szükségesek. 1. A bűnüldözés hatékonyságának két alapvető feltétele Hevesen és vonzáskörzetében hiányzik. Ez a két alapfeltétel a tárgyi, technikai háttér es a jól felkészült és tisztességes rendőr. Ebből már adódnak is a feladatok. Elsősorban a bűnözők által leginkább veszélyeztetett területeken (Heves, Tamabod, Tarna- zsadány, Átány, Tiszanána) nagyobb létszámú, jól felszerelt rendőrséget kell működtetni. Véleményem szerint az is nagyon fontos, hogy a politikai nézetek helyett inkább a bűnözőket üldözzék. A helyi önkormányzatok nyilvános szakmai pályázatok alapján maguk válasszák a rendőrség helyi vezetőit, és a hatékonyság számonkérése is az önkormányzati testület joga és kötelessége legyen. 2. Az önkormányzatok kialakításában elsődleges szempont, hogy minden település kapja vissza mindazon földterületeit, amelyeket az erőszakos körzetesítésekkel, tsz-át- szervezésekkel egyik falutól a másikhoz csatoltak. Még így is sok lesz az eltérés vagyoni és egyéb, a fellendüléshez szükséges eszközökben. Ezért központi kérdésként kell kezelni a 40 év ”áldásos tevékenységeként" elsorvasztott vidék felemelését. Központi támogatásból a lakossági fejkvótákon és a nyilvánosan meghirdetett céltámogatásokon kívülaz általánosan garantált állam- polgári szintig enyhíteni kell a területi eltéréseken. Ezen kívül itt kap óriási szerepet az önkormányzat vállalkozóképessége. Meg kell keresni minden egyes településen azokat a lehetőségeket, amelyeket a táj- jelleg, az ipari, illetve a közgazdasái struktúra ad ahhoz, hogy vállalozásokkal a település bevételét növelni lehessen. 3. Hevesen évekig a cigánykörzetben lévő, 98 százalékban cigánygyermekekkel foglalkozó iskolákban tanítottam, tehát elég közelről ismerem a problémát, így átérzem a megoldás nehézségeit is. Körzetemben talán ezen a területen van a legtöbb tennivaló. Az eddigi időszak álhumánus intézkedései, a segélyezési rendszer, mint struccpolitika — úgy vélem — többet ártott a cigányság körül kialakult feszült légkörnek, mint amennyit e réteg életszínvonalának használt. Ha az országra igaz, még inkább igaz ebben a kérdésben az a megállapítás, hogy a követelménytámasztás nélküli adományok (segély, hitel) kiölik az egészséges törekvéseket. Továbblépve ezen, még az is kevés az üdvösséghez, hogy ha "hal helyett hálót kívánunk adni". Meg is kell tanítani halászni. Tudnunk kell, hogy a jelen időszakban a cigányság helyzete még inkább súlyosbodik. A munkanélküliség zömmel ezt a réteget fogja sújtani, miután jórészt szakképzet- len és személyiségében rejlő adottságai sem felelnek meg az általános elvárásoknak. Ha ugyanarról a rajtvonalról egy Európa-bajnok futót, meg egy sántát indítunk, abból még nem lesz esélyegyenlőség. Esetünkben sem esélyegyenlőségre, hanem pozitív megkülönböztetésre van szükség, ha halmozottan hátrányos egy etnikum. Mire gondolok? Meg kell keresni azokat a mechanizmusokat, amelyek figyelembe veszik a cigányság mentalitását, szellemi, fizikai kapacitását, és ezeket a lehetőségeket kell fejleszteni. Olyan munkalehetőséget kell biztosítani, amit például a nők otthon gyerekek mellett is el tudnak végezni és nincs szoros időhöz kötve. (Közműipar fejlesztése, ma is keresett cikkeket előállító ősi cigány szakmák felelevenítése, bedolgozási rendszer kialakítása, kisállattartás.) Emellett nagyon fontos, hogy különösen azon a területeken, ahol nagy létszámú a cigányközösség, e rétegnek is legyen önkormányzata. Ez egyrészt megfelelően tudja érdekeit képviselni, másrészt az állandó követelés helyett, ha maga lesz kénytelen gazdálkodni, pénzforrásaival jobban átérzi a felelősség súlyát. Országos szinten is szükséges, hogy az adott etnikum tagjai (ne csak papíron) valódi érdekképviselettel rendelkezzenek. Ami a cigánybűnözést illeti, sem pozitív, sem negatív irányban nem szabad megkülönböztetést tenni. A törvényeket következetesen kell végrehajtani mindenféle kivételezés nélkül. 4. Nem elegendő a hatalomviselők cseréje. Az önkormányzati rendszer intézményes garanciákkal biztosítsa, hogy a hatalom a legkisebb helységben is a szabad egyének szabad társulása legyen, amely független az államhatalomtól és működését csak a törvény korlátozhatja. Az áj rendszer akadályozza meg a régi hatalom átmentését, az önkormányzati tulajdon elkótyavetyélését. Meg kell szüntetni ä megyeitanácsokat. Ha az állam társadalmat szolgáló valódi funkciója megvalósul, a régi feladatainak nagy része felesleges, a megmaradókat a helyi önkormányzatok is el tudják látni. A csökkentett méretű megyei szervezet álljon a helyi polgármesterek önkormányzati társulásából, a közigazgatási bírósáf okból, a törvényességi felügyeletül például szám vevőszék. Ezen kívül csak mérlegelési jogkörrel nem rendelkező ágazati államigazgatási szervek működhessenek. A megye új feladata a tagönkormányzatok érdekeinek egyeztetése. 1. A súlyos gazdasági helyzet, a rendszerváltással járó hatalmi űr, a mély erkölcsi válság egyaránt a bűnözés növekedésének kedvez. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a folyamat erőteljesen fékezhető, távlatban akár meg is fordítható. Ehhez szükséges a rendőrség szervezeti átalakítása. (Ezzel kapcsolatosjavaslatait az MDF Hevesi Szervezete az Önök lapjában már korábban közzétette). Alapelvnek tartom, hogy rendőr ott legyen, ahol a bűncselekmények előfordulása gyakori. A fertőzött területeken rendőrőrsöket kell felállítani, folyamatos szolgálattal. A majdani ön- kormányzatok pályázat útján válasz- szanak rendőrt, a közbiztonság által megkívánt létszámban. így a munkáltatói jogokat az önkormányzat gyakorolná, a szakmai irányítást a Belügyminisztérium látná el. A rendőri munka feltételeit, technikai felkészültségét jelentősen javítani kell. Az anyagi megbecsülés legyen függvénye a munka hatékonyságának! Ez az alapja egy egészséges szelekciónak. Nagy súlyt kell helyezni a bűnmegelőzésre, amely az erkölcstan oktatását is feltételezi. Fontos az anyák részmunkaidős vagy bedolgozói foglalkoztatása, ezzel a család széthullásának megakadályozása. Összességében egy olyan rugalmas rendőrséget tudok elképzelni, amely létszámban, képzettségében, technikai felszereltségében mindig megfelel az adott terület bűnözési összetételének és „színvonalának”. 2. Remélhetőleg nem növekszik tovább. Az infrastruktúra fejlesztése az ország minden területén stratégiai fontosságú. A távközlés és az úthálózat kiépítése, a lakóhely kommunális fejlesztése elengedhetetlen, melynek anyagi forrásaihoz minden önkormányzatnak hozzá kelljutnia, ezzel megteremtődik az egyéni és családi vállalkozások lehetősége a kisebb településeken is. így nő a falvak népességmegtartó ereje, feldolgozóipar települhet a helyben előállítotttermékekre. A helyi adókból, a visszaadott közbirtok hasznosításából, vállalkozásokból anyagi forrásokhoz jutnak az önkormányzatok. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel együtt a kisebb települések még jó ideig nem fognak tudni megállni saját lábukon. Az esélyegyenlőség jegyében ezeknek állami kiegészítést kell adni. A kistelepülések iskoláinak visszaállításával, orvosi rendelő létesítésével olyan életkörülmények teremtődnek, amely megállítja a fiatalok elvándorlását a városi betonodúkba, és kedvez az értelmiség letelepedésének. Fontos és nehéz feladat lesz a menedzser-típusú önkormányzati vezetők kiválasztása, akik a rendelkezésre álló pénzeszközöket megsokszorozhatják. Megítélésem szerint egy átgondolt település- és területfejlesztési politikávala különbségek belátható időn belül csökkenni fognak az egyes települések között. 3. A cigányság különleges helyzetben lévő etnikai kisebbség. Erősen különböznek a Magyarországon élő nemzeti kisebbségektől. Iskolázottsági szintjük elmarad a lakosság átlagos színvonalától. Ráadásul ősi mesterségeik fokozatosan elsorvadtak, ahogy a társadalmi igény csökkent ezek iránt. A munkanélküliség sokkal nagyobb arányban sújtja őket, mint a lakosság többi részét. Kifejezetten hátrányos helyzetben vannak. Az elmúlt évtizedekben sokáig nem ismerték el kollektív jogaikat. Az állami politika asszimilációjukat szorgalmazta. Az atyáskodó állam — figyelmen kívül hagyva sajátos kulturális hagyományaikat, fejlettségi szintjüket — olyan helyzetbe hozta őket, amellyel általában nem tudtak megbirkózni. Fontosnak tartom, hogy önszerveződéseik tág teret és lehetőséget kapnak, akár kulturális, érdekvédelmi vagy politikai síkon. Vezetőik, képviselőik kapjanak helyet az önkormányzatokban. Döntő tényező lesz a jövőben megfelelő munkahelyek teremtése a cigányság számára, figyelembe véve hagyományaikat és mentalitásukat. Az eddigi koncepció nélküli segélyezési rendszert célzott szociálpolitikai programmal kell felváltani, amely épít az elvárható saját erőfeszítésre és felelősségre. 4. A megyerendszernek erős történelmi hagyományai vannak hazánkban. Hiba lenne megszüntetni. Ugyanakkor a megyei tanácsok pénzelosztó és hatalmi szerepe felesleges, és ellentétben áll a helyi ön- kormányzatok tervezett önállóságával. Egy kis létszámú tisztviselőből és szakértőből álló megyei hi valóit tudok elképzelni, amely a terület- és településfejlesztés elősegítésével, egyes megyei intézmények működtetésével foglalkozik. — oktatás — szociális Vállalkozás Tisztelt Egri Választópolgárok! Az igazság pillanata közeleg, de a választók széles rétege jóformán alig tud különbséget tenni a pártprogramok között. Néhány, számunkra alapvető eltérést a teljesség igénye nélkül megemlítenénk. Mások nem titkoltan a szűk, nagyvállalkozói réteg kialakítását szeretnék, amely részben a régi vezetői réteget is átmenti. Az MDF a több milliós kis- és középvállalkozói réteg kialakulásában látja a megoldást. Nagy sorozatgyártású, olcsó, de színvonalas tömegcikkekkel a világpiacon nehéz megjelennünk, számtalan kisebb lehetőség van azonban, ahol a rugalmasabban, gyorsabban reagáló kis és közepes válallkozóknak jó esélye van a hazai és nemzetközi piacon. A Vállalkozók Pártja a rádióban jelezte, hogy őket még nem keresték meg. Meggyőződésünk, hogy érdekeink azonosak, s megfelelően képviselhetjük őket bármely fórumon. A vállakózások terjedésének alapja a jól képzett szakember. A pártok között az oktatatás terén van a legkisebb különbség, ám számunkra az árnyalat is létfontosságú. Más pártok által emlegetett európaiság édestestvére a proletár internacionalizmusnak, csak nyilván vonzóbb, mert a nyugati kultúra és életmód előnyei sok területen letagadhatatlanok. A magyarságra, hazafiságra való nevelés nélkül azonban csak a gyökértelenséget, az ’’asszimilálódási” sugallják, sajnos határainkon túl élő magyarjainknak is. A fejlett Európához — szerintünk — magyarként csatlakozhatunk, kozmopolitaként soha. Ez a különbség számunkra az ország űjjáteremtésében alapvető. Tanulni, dolgozni, lelkesedni, áldozatot vállalni sokkal köny- nyebb és felemelőbb magyarságunk igaz tudatában, múltunk ismeretében, mint a világpolgárrá válás bűvöletében. A pedagógusok támogatása, a jövő generációját nevelő emberek anyagi és erkölcsi megbecsülése, társadalmi rangjuk visszaadása egyik legfontosabb feladatunk. Végezetül pár szó a szociális piacgazdaság itthon sokat bírált fogalmáról. Az MDF nem óhajtja a tiszta piaci viszonyokat a társadalomra rázűdítani. Nem jelenti a piaci viszonyok mesterséges összezilálását, ha a legnehezebb helyzetbe került emberek számára szociális védőhálót létesítenek. Képesek vagyunk arra, hogy viszonylag gyorsan felvirágoztassuk gazdaságunkat, természetesen nem könnyen és nem nehézségek nélkül. Nincs szükség pánikhangulatban elkótyavetyélt vállalatokra, a régi vezető réteg tehetségtelen részének átmentésére. Ha bízunk magunkban, ha a valós különbségek alapján megfontoltan döntünk, az eredmény nem maradhat el. Az MDF nem rövid távú politikai és gazdasági célokat követ, nem tesz be nem váltható ígéreteket, mert nem egy pillanatban szeretne győzni, hanem az ország sok éves újjáépítésében a népet és nemzetet szolgálni. dr. Németh Imre MDF-tag Óvás Különös módon megfogalmazott és csak az érintettek körében terjesztett röplap jutott el hozzám tegnap. A füzesabonyi körzet egyik képviselőjelöltje azzal ’’tisztel” meg bennünket, hogy ’’Cigányok!” megszólítással külön nekünk címzi sorait. ”Ne hagyjátok magatokat becsapni!” — így hangzik a második mondat. Becsapni? Ugyan kitől? A többi képviselőjelölttől vagy a pártoktól? Nem derül ki a szövegből, de a következő sorok arra a pártra és képviselőjelöltjére utalnak, aki bezzeg — saját állítása szerint — nem csapja be választóit. ’’Csak mi állítottunk cigány képviselőjelöltet! Április 8-án szavazzatok Horváth Anikóra!” — olvasom tovább. Az első értelmezés szerint a nevezett hölgy tehát a Szabad Demokraták cigány képviselőjelöltje. Különös. Eddigi választási gyűlésein elfelejtett erről beszélni. Jó oka volt rá, hiszen ez nem igaz. Mint ahogy az sem igaz, hogy csak a Szabad Demokraták Szövetsége állított cigány képviselőjelölteket, hiszen a Cigányok Szociáldemokrata Pártja is megtette ezt, a Szociáldemokrata Párttal közösen, osztozva annak sikertelenségében is. Ezt az irományt olvasva, van okunk tiltakozni a cigányság becsapása, félrevezetése miatt. A cigányság érdekképviseletét a Magyar Demokrata Fórum is vállalta, melynek a füzesabonyi választókerületben állított képviselőjelöltje, Elek István ’’Honfitár- saim”-nak szólította választóit, s a cigányok és nem cigányok között — minden megkülönböztetés nélkül — ugyanazt a röplapot terjesztette. Pusoma Jenő a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége kerecsendi tagszervezetének elnöke Válasz Pusoma Jenőnek Tisztelt Pusoma Úr! Örömmel vettük, hogy Ön olvassa a Szabad Demokraták szórólapjait. Aggodalommal tölt el azonban az a tény, hogy Ön szót emel a cigányok részére — a cigányok által(!) — terjesztett röplapok ellen, mintegy megkülönböztetőnek tartva azokat. S rögvest kortesbeszédet is fabrikál Elek István úr mellett, aki bizony nem készített külön szórólapot a cigányoknak, ezzel is az egyenlőséget demonstrálva. Csak remélhetjük, hogy azért létezik programja a — sajnos — meglévő különbségek felszámolására. Az inkriminált szórólap természetesen nem tartalmazza azt, hogy Horváth Anikó cigány lenne, mint ahogy — s ezt Ön is helyesen látta — nem is az. Minden ilyen jellegű magyarázat spekuláció. Tény továbbá az is, hogy az SZDSZ volt az egyetlen párt, amely a cigányságnak, mint nemzetiségnek az országos listán képviselői helyet ajánlott. Ezt tartalmazza a röplap! Azt, hogy a PHRALIPE (testvériség) nevű cigányszervezet a Szabad Demokratákat támogatja, mint ahogy az ön szervezete az MDF mellé szegődött. Ez így is van rendjén. S ugyancsak rendjén valónak kellene lennie annak is, ha másnak más a véleménye. Tisztelettel• SZDSZ - Eger
