Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)

1990-04-26 / 20. szám

4.

Hírlap, 1990. április 26., csütörtök

Kerékpárosok

biztonsága

Ezekben a hetekben a közfigyelem — legalábbis, ami a forgalom biztonságát illeti — ismét a kerékpárosokra irányul. A kerékpárosok közlekedésbiztonsági helyzete elsősorban a kerékpárosok és az autósok jó vagy rossz, figyelmes vagy figyelmetlen kapcsolatán múlik. A kölcsönös tisztelet és megértés — úgy látszik — még nem alakult ki igazán, mindkét partner mutogat a másikra, attól váija el a helyzet megjavítását.

Tény, hogy a kerékpáros-forgalom a közúti forgalom részét képezi, s hogy mindkét partnerre a közös út a jellemző. A kerékpárutak építése

— bár sok biztató kilométer jelzi, hogy nem állt meg — semmiképpen sem jelent ma még megoldást. Az úttest, a közös úttest marad közös használatra. Ezen kell -elférni, mégpedig úgy, hogy a kétféle sebességgel a kétféle hozzáértésű partner baleset nélkül gurulhasson egymás mellett. A közlekedési hozzáértést azért kell különösen kiemelni, mert éppen a statisztikák jelzik, hogy pl. az idős kerékpárosok biztonsága igazán aggasztó. A hozzáértés azt jelenti, hogy vajon bele tud-e valaki illeszkedni a forgalom mozgásába, érzi-e a folyamatos alkalmazkodás szükségességét, avagy a forgalom állandóan változó igényeit. A kerékpárosok nem túl jól állnak ezzel.

Az autósok figyelmét arra hívjuk fel, hogy a kerékpárosok baleseteinek elemzése szerint milyen „hozzá nem értő” viselkedésre, manőverekre lehet számítani. Vagyis hol és milyen helyzetekben szükséges az autós különös figyelme, előrelátó óvatossága.

A legtöbb baleset a szabálytalan irányváltoztatás miatt következik be. Bizonyos mértékben tehát — ha kerékpáros közelében mozgunk — ügyelni kell arra, hogy a környezet áttekintése szerint várható-e a kerékpáros irányváltoztatása. Ha ennek a lehetősége megvan, teremtsük meg azonnal a szükséges biztonsági távolságot. A másik veszélyes kerékpáros-manőver a be- kanyarodás.

Az egyenes irányban közlekedő autóst főként a vele szemben érkező és balra kanyarodó kerékpáros hozhatja veszélyes helyzetbe, illetve hasonlóan gyakori a felkanyarodás az autó elé. Az úttorkolatok figyelmes szemrevételezése időben tájékoztathat erről a lehetőségről.

Hasonlóképpen gyakori hiba a kerékpáros figyelmetlen, gondatlan közlekedése. Ezt — aminthogy a kerékpáros esetleges ittasságát is — a mozgásból, a nyeregben mutatott viselkedéséből, az általa tartott nyomsáv alakulásából lehet előre megítélni.

Az autósok oldaláról figyelmet érdemel viszont az a tény, hogy a baleset igen sokszor azért következik be, mert ők nem adják meg a kerékpárosnak járó elsőbbséget, elébe vágnak, a távolságot kicentizve haladnak el előtte vagy mellette.

Vigyázzunk egymásra! Előzzük meg a közlekedési baleseteket!

Ezt kéri minden közlekedőtől a Heves Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács.

Valami baj van a kocsival!

Csaknem minden autós, s nemcsak az „érzékenyebb fülű”, ösztönösen felfigyel arra, ha valami rendellenességet észlel a kocsiban. Pl. megváltozik a motor hangja, ha apró zajokat hall, ha a kormányzásnál, fékezésnél ké- nyelmetlenségi érzései vannak, ha egy-egy manőver során furcsábban billen meg az egyensúlyérzete stb.

A közlekedéspszichológus szerint a járművezetői figyelem nagyon kényes képesség. Feladata természetesen az, hogy magában a forgalomban eligazítson, alkalmazkodáshoz, döntéshez segítsen, egészében véve tehát kívülre vetül, s nem a kocsin „belül” marad. Már egészen kicsiny, kocsin belüli változás is képes ebből a kívülre irányultságból kilendíteni, vagy legalábbis részben elvonni.

Pl. előfordul, hogy valaki elindul, s aztán — néhány kilométer után — a motorból ismeretlen zajt hall. Nem áll le az autó, a vezetője sem gondol erre, és folytatja az útját. Ettől kezdve azonban minduntalan arra terelődik a figyelme, hogy mi is lehet a baj? S teljesen nyilvánvaló, hogy amint ez kezdi mind gyakrabban foglalkoztatni, úgy csökken az a n- gyelmi „energiamennyiség”, amelyet magára a közlekedésre, a környezetre fordít.

Nemegyszer előfordul az is, hogy meg gyorsítani is kezd, hogy mihamarább túl legyen a távolságokon, s netán még az elakadástól való félelem is mocorog már benne.

Azok persze sokszorosan hibáznak, akik tudják, hogy kocsijuk rossz! Ha pl. a fékek nem fognak igazán jól, ha a motor — rossz beállítása miatt — nem húz eléggé, ha a lengéscsillapítók igencsak „kimentek” mar, s mégis e hibákkal, vállalva a rizikót, tovább közlekednek. Nem azért, mert — ezt már fel sem tételezzük — a kocsi így balesetveszélyes. Csupán azért, mert ha akarják, ha nem, megváltozik a vezetési stílusuk. Óhatatlanul belejátszik minden manőverezésükbe, valamennyi forgalmi helyzetükbe, hogy e szerint viselkednek majd.

Ne feledjük: a partnerek viszont lehet, hogy mást várnak el.

Zsúfolt utak, változékony időjárás hónapja

A közúti forgalom áprilisban az előző hónaphoz viszonyítva is zsúfoltabbá és veszélyesebbé válik. Már nemcsak az autósok, hanem a motor- és segédmotor-kerékpáron közlekedők is igyekszenek a szabadba. Az utak zsúfoltságán túl az időjárás gyakori változása is (száraz és vizes úttest váltakozása) nehézséget jelent. A sok jármű gyakran keresztezi a másik nyomvonalát. Minden ilyen alkalom baleset- veszélyt jelenthet.

A megszámlálhatatlan forgalmi helyzetből, illetve manőverből emeljük ki például a balra való be- kanyarodást. Ha csak úgy „lazán” végiggondoljuk a tennivalókat, érzékeljük, hogy nem árt néha ismételni az egyszer megtanultakat. Most csak azt soroljuk fel, hogy kiknek kell elsőbbséget adni a balra kanyarodónak:

— az úttesten szemből érkező és egyenesen továbbhaladó vagy jobbra bekanyarodó minden jármű részére (az úttest bal szélén lévő kerékpársávon közlekedő kerékpáros részére is);

— az azonos irányból és szemből érkező villamos részére;

— annak az útnak az úttestjén áthaladó gyalogos részére, amelyre a jármű bekanyarodik.

Ezt a bonyolult manővert több lépcsőben érdemes végrehajtani:

— hátrapillantás, hogy a járművünket nem előzi-e más jármű;

— irányjelzés, lassítás, középre húzódás;

— szembejövő forgalom felmérése, szükség szerinti kivárás (kerékpársáv is) és a gyalogosok szemmel tartása;

— kanyarodás végrehajtása úgy, hogy az úttest jobb oldalán folytathassuk az utunkat.

Bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor eszméletlen embertársunkon kell segíteni. A tennivalók sorrendje:

1. A légutak felszabadítása.

2. A légzés vizsgálata (van, nincs).

3. Behívásos lélegeztetés nem lélegző sérültnél.

4. Légutak szabadon tartása lélegző betegnél.

A részletes tennivalókat ne csak könyvből tanuljuk, hanem szakemberek irányításával gyakoroljuk is.

A háztartásunkban használt elektromos berendezések jelentős részére rá van írva, hogy csak „földelve” szabad használni. Mikor és hogyan készült a lakásunkban lévő konnektorok földelése? Családunk és önmagunk életét védjük, ha gondunk van a földelés megbízhatóságának beméretésére.

1. Az útkereszteződés előtt egymás mellé besorolt három jármű közül — ha nincs útburkolati jel felfestve — az út szélén lévő gépkocsi csak jobbra kanyarodhat, igaz: O, hamis: O

2. Egyirányú forgalmi úton haladva a kanyarodás előtti besorolási kötelezettséget a KRESZ nem szabályozza, igaz: O, hamis: O

3. Útkereszteződés előtt a villamossínre való besorolás mindenütt tiltott, igaz: O, hamis: O

4. A bekanyarodási szándékot az irányjelző működtetése mellett, az úttest közepére vagy szélére húzódással, lassítással is hasznos jelezni, igaz: O, hamis: O

5. A főútvonalról letérő villamosnak — mert tömegközlekedési jármű — elsőbbsége van a főútvonalon továbbhaladó járművel szemben. igaz: O, hamis: O

6. A jobbra bekanyarodó járművel csak akkor kell elsőbbséget adni a gyalogosnak, ha a „zebra” fel van festve. Igaz: O, hamis: O

7. Az eszméletlen beteg szájába tilos benyúlni, nehogy megfulladjon, igaz: O, hamis: O

8. A családi házak elektromos berendezésének földelését nem kell ellenőrizni, mert az nem válhat működésképtelenné, igaz: O, hamis: O

Néhány sorban...

Szabálytalan kanyarodások

Helyes vezetéstechnikai módszerrel lehetetlenné tehető, hogy balra kanyarodás közben a hátulról szabálytalanul előzővel ösz- szeütközzünk. Ne akkor keresgéljük az 1-es sebességi fokozatot, amikor a szemből érkező már elhaladt mellettünk! Sebességi fokozatba kapcsolva, indulásra készen váijuk, amíg a szemből jövő mellénk ér! Ekkor — ha ez egyébként veszélytelen — nyomban kezdjük meg a beka- nyarodást.

Előzés előtt győződjön meg arról, hogy milyen hosszú az a jármű, amely mellett el akar majd menni! Ha a jármű hátfalán „LONG VEHICLE” feliratot lát: biztos lehet abban, hogy kamion halad Ön előtt. Főként ködben, sötétben figyeljen erre a jelzésre, amikor az előzés különösen sok veszélyt rejt magában!

Járműparkunk összetételében jelentős arányt képviselnek az olyan kisebb teljesítményű személygépkocsik, amelyek műszakilag lehetséges végsebessége az autópályán megengedett sebességhatár közelében, vagy alatt van. Ezek a j árművek a belső forgalmi sávot előzés vagy emelkedő hatása miatt tartósan elfoglalva, akadályozzák a nagyobb teljesítményű gépkocsikat. Emiatt számos szabálytalanul, jobbról történő előzés, szlalomozás a két sáv forgalmát zaklatottá teszi, és szükségtelen veszélyhelyzetek alakulnak ki.

A motorkerékpárosok fokozott mértékben veszélyben vannak, ha személy- vagy tehergépkocsival előzik őket. Mindkét említett járműkategória vezetői gyakran nem veszik tekintetbe azt, hogy a még szabályosan jobbra húzódó motorkerékpárosnak is szüksége van bizonyos mértékű oldalmozgásra. A gépkocsivezetők gyakran olyan mértékű jobbra húzódást várnak el tőlük, amely mellett a motorosok már az úttestről való lefutást kellene, hogy kockáztassák. A tehergépkocsi-vezetők gyakran hibásan mérik fel a járművük szélességének megfelelő oldal távolságot.

Az előzés biztonságos végrehajtása szempontjából igen fontos, hogy az előzést végrehajtó jármű jelentős erőtartalékkal rendelkezzék. Csak így biztosítható, hogy a motor teljesítményének megfelelő kihasználásával időben sikerüljön pl. autópályán az előzési sávon szükséges sebességet elérni, s az előzést minél nagyobb sebességkülönbséggel végrehajtani.

Az előzés az egyik legbonyolultabb közlekedési manőver. A közhiedelemmel ellentétben a hibás előzések sokkal gyakrabban a hibás becslésre és sokkal ritkábban a másokat lebecsülő, agresszív beállítódásra vezethetők vissza. Az is bizonyított, hogy az emberek többsége nagyobb közlekedési sűrűség esetén ritkábban előz, és ha mégis, akkor biztonságosabban, mint gyér forgalomban. A túl sűrű forgalom ismét nagyobb veszélyt jelent, mert ilyenkor nagyon pontosan kellene tudni felbecsülni a szemből jövő távolságot és sebességet.

Akinek magas a vérnyomása, az szabjon magának hosszabb, kényelmesebb utazási időket, s ezzel küszöbölje ki a belső sürgetést, amely ugyancsak rontja a biztonságot. Kerülje a súlyosan terhelő, kockázatos vezetési helyzeteket! Pusztán egyetlen előzési helyzet is emeli a pulzusz- számot, s ha az bonyolultabb: még szívritmusváltozásokat is jelent. A higgadtság ez esetben tehát nemcsak közlekedésbiztonsági szempontból, hanem egészségvédelmi okból is fontos.

A forgalmi torlódásban gyakori — és sok autóst bosszantó — jelenség, amikor egyesek a járműoszlopot megelőzve, a dugó elején állók közé próbálják járművüket bepréselni. Ezeket az autóspkat sem szabad veszélynek kitenni, ezért előbb-utóbb be kell engedni őket. Annál is inkább, mert nem dönthető el, hogy miért kerültek ilyen helyzetbe. Azért, mert tudatosan tolakodók, vagy azért, mert korábban képtelenek voltak behajtani saját sávjukba, netán nem rendelkeznek kellő helyismerettel, s nem vették idejében észre, hogy sávjuk megszűnik.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint két, ellenkező irányban haladó jármű közötti elhaladás, előzés esetén általában nem lehet az „egy méternél kisebb oldaltávolságot” — az úgynevezett „kicentizett”, a kisebb oldalirányú mozgás lehetőségét is figyelmen kívül hagyva — biztonságosnak tekinteni. Ennek alapján ítélte el a bíróság azt a teherautó-vezetőt, aki úgy előzött meg egy személyautót, hogy ennek során a tehergépkocsi és a bal oldali útpadka között 1,2 méteres hely maradt csak. Szemből ekkor több kerékpáros haladt, akik közül egyet elütött.

Autópályán különösen törekedni kell arra, hogy lehetőleg a viszonylag széles sáv közepén haladjunk. Nagyon sok kellemetlenséget okoznak a sáv kéf széle között bizonytalanul „bóklászó” autósok. Aki a külső sávban húzódik időnként a terelővonal felé, az a belső sávban haladót zavarhatja meg az előzés gyors végrehajtásában. Aki a belső sávban imbolyog a terelővonal felé, az a külső sávban előzni szándékozót tévesztheti meg. Gyakran tapasztalható rossz szokás, hogy a külső sávban haladók balra, a belső sávban közlekedők jobbra húzódnak, így indokolatlanul csökken a távolság köztük.

A közúti közlekedési balesetek elemzése arra utal, hogy meglepően sok összeütközés történt bekanyarodás közben, s méghozzá lakott területen belül. A biztosítók statisztikáiban is — az anyagi károk rendezésekor — rendszeresen szerepel a kanyarodási manőver, mint amely alapoka volt a kocsitörésnek. A fel-- elősségvállalási nyilatkozatokban visszatérően olvashatóak ilyen és hasonló mondatok: „kanyarodás közben figyelmetlen voltam”, „kissé levágtam a kanyar ívét”, „a kanyarodó sávon nem a kijelölt irányban haladtam tovább. Mindehhez hozzátehetjük azt a megállapítást is, hogy a kanyarodás közben történt baleseteknél a gépjárművek sebessége általában igen alacsony, szinte minimális volt, tehát még azt sem lehet mondani, hogy a túlzott tempó kényszerítette volna a vezetőket a szabálysértésre.

Az elemzések szerint a kanyarodási hibák között a leggyakoribb a figyelmetlen kanyarodás. A járművezető egyszerűen csak a maga szándékát akarja végrehajtani, s egyáltalán nincs tekintettel arra, hogy partnerei — körülötte — milyen irányokba, s hogyan mozognak tovább.

A valós — és a kanyarodás végrehajtását alapvetően befolyásoló — közlekedési környezet előzetes megfigyelése marad el, ami súlyos értékelési hibákhoz vezethet a manapság amúgy sem csekély forgalomban.

Amint az isnmeretes: ha az úton nincsenek útburkolati jelek, a jobbra bekanyarodás esetén az úttest jobb szélére, balra kanyarodás esetén pedig az úttest felezővonalához kell besorolni. Itt tehát a kanyarodáshoz való felállásnál, az előkészületkor jelentkeznek már a hibák. A pontatlan helyfoglalás, a kanyarodás kiindulási pozíciójának

felületes, lezser megválasztása már eleve megalapozza a későbbi kivitelezési hibát, megnyújtja a kanyarodási íveket, vagy-éppen ellenkezőleg: leszűkíti, levágja.

Ha tehát az autósok a bekanyarodási szándékukkal egy időben tudatosan (és szabályosan) választanák meg a felállási helyüket, az ilyen jellegű balesetek száma egyharmadával bizonyosan csökkenne!

Erős hangsúllyal mutatnak rá a vizsgálók arra az esetre is, amikor osztott pályás útról vagy egyirányú utcáról van szó. Itt pl. a balra kanyarodni szándékozó az úttest bal szélére köteles besorolni! Ezzel szemben a gyakorlat az, hogy az egyirányú utca jobb szélén maradnak akkor is, ha balra kanyarodnak később, s nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy azon az úton közlekedők, ahová ők bekanyarodni akarnak, ebből a felállási pozícióból másra — jobbra kanyarodásra — számítanak.

Az index villogása csak másodlagosan hívja fel a figyelmüket az irányra, egyrészt, mert nagyon sok helyzetben az index később, csak közelebbről válik láthatóvá, másrészt pedig, mert a vezetési észlelésekben az első benyomás mindig a térbeli helyezkedésekből adódik, s csak másodsorban a formális jelzésekből.

Lényeges szempontja még az előkészületnek az is, hogy a kanyarodási felállás helyére még az útkereszteződés előtt kellő időben soroljunk át. Ezzel viszont a bennünket követőknek adunk előzetes tájékoztatást.

A közúti balesetek megelőzése érdekében tehát minden gépjárművezetőnek figyelembe kell venni — és főleg betartani — a kanyarodásra vonatkozó KRESZ előírásait!

Megnyílt az új ZSIBOGÓ!