Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-26 / 20. szám
A Tűzoltó tértől 3 H írlap, 1990. április 26., csütörtök CSALÁD - OTTHON - ISKOLA 5. Tavaszi ízek Karalábéételek A tavasz egyik közkedvelt növénye a karalábé. Tápértéke a káposztáéhoz hasonlítható, bár népszerűsége korántsem vetélkedik a káposztából készült ételekkel. A friss tavaszi karalábét a háziasszonyok leginkább levesként szokták főzni, bár igen sok más étel is készíthető belőle. Még a levelét is fel lehet használni töltikének és főzeléknek. Igen változatosan elkészíthető növényféleség felhasználásához adunk most egyikét ötletet. (Minden recept négy személyre szól.) Karalábéleves Hozzávalók: 40 dkg karalábé, 3 dkg zsír, 3 dkg liszt, 1 kanál tejföl, zöldpetrezselyem és só. A karalábét megtisztítjuk, vékony szeletekre vágjuk. Forró zsírban, fedő alatt, megsózva puhára pároljuk. Amikor a karalábé vajpuhára párolódott, a liszttel leszóljuk, pár percig együtt pirítjuk, majd hideg vízzel felöntve 10 — 15 percig főzzük. Amikor a leves elkészült, beleke- veijük a tejfölt, és rászóljuk az apróra vágott zöldpetrezselymet. Karalábé- 2 főzelék £ Hozzávalók: 80 dkg karalábé, 4 dkg zsír, 4 dkg liszt, 2,5 dl tej, 2 dkg cukor, só. A héjától megtisztított karalábét vékony kockákra vagy apró szeletekre vágjuk. Forró zsírba téve megsózzuk, és fedő alatt puhára pároljuk. Ezt követően a puhára párolt karalábét liszttel meghintjük, azzal is pirítjuk egy keveset, majd a tejjel felengedjük. Ha nagyon sűrű, egy kis vízzel is hígítjuk. Amikor a főzelék elkészült, tetejére szórjuk az apróra vágott zöldpetrezselymet. Aki szereti, cukorral is ízesítheti utólag a főzeléket. Töltött karalábé Hozzávalók: 8 db fiatal karalábé, 30 dkg sertéshús, 8 dkg rizs, 3 dkg zsír, 1 dl tejföl, kapor, zöldpetrezselyem, só. A karalábét megtisztítjuk, belsejét karalábéfúróval kifúrjuk, majd utána néhány percre forrásban lévő sós vízbe tesszük. Közben a sertéshúst megdaráljuk, és a rizzsel együtt megfőzzük. Kevés zsíron hagymát pirítunk, erre rátesszük a megfőtt darált húst és a rizst, és kellően fűszerezzük. Ezzel a töltelékkel megtöltjük a karalábékat, a tejfölt egyenletesen rátesszük a tetejükre. Az egészet kizsírozott tepsibe tesszük, és forró sütőben együtt sütjük. Aki szereti, reszelt sajtot is szórhat a karalábék tetejére. Ebben az esetben addig kell az ételt a sütőben tartani, amíg a reszelt sajt teljesen meg nem olvad. Amikor a sütőből a karalábét kivesszük, megszóljuk apróra vágott kaporral és zöldpetrezselyemmel. Karalábé kapros juhtúróval Hozzávalók: 8 db fiatal nyári karalábé, 30 dkg juhtúró, kapor és reszelt füstölt sajt. A karalábékat megtisztítjuk, közepüket karalábéfúróval kifúljuk, és néhány percre forrásban lévő sózott vízbe tesszük. Közben a juhtúrót az apróra vágott kaporral összekeverjük. Ha szükséges, kevés tejfölt vagy vajat is keverünk bele. Amikor a karalábé félig megfőtt, a forró vízből kiemeljük, megtöltjük a kapros juhtúróval. Tetejükre rászórjuk a reszelt füstölt sajtot, és forró sütőben addig sütjük, amíg a karalábé teljesen meg nem pultul, illetve a tetején a sajt el nem olvad. Ne csak beszélj, mondj is valamit! Kis illemtan — nemcsak fiataloknak Sok beszédnek sok az alja — ez a régi közmondás. Mindennapi ismerőseink körében szép számmal akadnak, akik vég nélkül „nyomják a szöveget”, tekintet nélkül arra, hogy a másikat érdekli-e, avagy a másik is szeretne megszólalni. Tulajdonképpen szereplési és feltűnési visz- ketegségnek nevezhető, ami nem betegség ugyan, de kirívó modortalanság. Es főként rendkívül idegesítő jelenség, ami napjainkban — gondoljunk csak a politikai szószátyárokra — úgy terjed, mint a legragályosabb vírus. A beszélgetésnek, társalgásnak, szófűzésnek néhány íratlan szabályát érdemes megszívlelni és betartani. 1. Ne csak beszéljünk, hanem mondjunk is valamit! Akinek gyorsan pereg a nyelve, még nem biztos, hogy jó társalgó. Szólhat valaki röviden, velősen is értelmes, érdekes dolgokról. 2. Ne igyekezzünk a beszélgetésnél magunkat mindenáron előtérbe tolni. A társalgás — miként a neve is mutatja — társas cselekvés, mondhatnánk: társasjáték, amelyben mindenkit megillet a részvétel joga. 3. Ne hozzunk szóba mások számára abszolút érdektelen, unalmas vagy idegen témákat. Érdektelen emberekről szóló történetek éppoly unalmasak egy harmadik személynek, mint szakmai jellegű, a másik számára érthetetlen fejtegetések. A lányok általában nincsenek elbűvölve a futballról szóló mélyen- szántó eszmefuttatásoktól, a fiúkat kevésbé érdeklik a női divat rejtelmeiről szóló mégoly elmés előadások. 4. Ne hivatkozzunk olyan ismeretségekre, amelyek hencegésszámba mennek. Különösen ne, ha még nem is igaz. Ne dicsekedjünk kalandjainkkal, hőstetteinkkel, sikereinkkel. Jobb, ha „kiválóságunkat” mások ismerik el, mintha magunkat emeljük dobogóra. 5. Ne szakítsuk félbe a másikat beszéd közben (még ha erre a neveletlenségre a tévében is gyakran látunk példát), de ha bennünket félbeszakítanak, vegyük észre magunkat: bizonyára terjengősek vagy nevetségesek voltunk. 6. Ne hadonásszunk, és ne kézzel-lábbal beszéljünk! 7. Ne kiabáljunk, de ne is motyogjunk érthetetlenül! 8. Ne pletykáljunk, ne híresz- teljünk másokról rosszat. Nem illik visszaélni azzal, hogy az illető nincs közöttünk, vagy éppen kiment a szobából. 9. Beszélgetés közben barátainkat megbírálhatjuk, figyelmeztethetjük őket gyarlóságaikra, de ne leckéztessük őket, különösen nem, ha mi magunk sem vagyunk vétlenek. A bírálat ne sértő, hanem segítő szándékú legyen. 10. Ne licitáljunk rá a másikra, hogy „ez még semmi, én jobbat mondok”. Ne legyünk mindent jobban tudó, fontoskodó „észkombájnok”, akik oda sem figyelnek a másik közlésére. A legtöbb ember elismeri a tudást, a műveltséget. Szívesen tanul is az okosabbtól. A tudás szép erény, de csak akkor, ha megfelelő szerénységgel párosul. Osszuk meg tudásunkat a másikkal, de ne azért, hogy elkápráztassuk beszélgetőpartnereinket. A tudás olyan, mint egy szép ruha: ha túlságosan feltűnően viselik, nevetségessé válik. Tarka sorok — Te aztán nem panaszkodhatsz! — mondja irigykedve régen látott barátnőjének, Zsuzsának Ildikó. — Van egy jó kiállású férjed. S ha ez nem elég, még szeretőt is tartasz... — Tudod is te! — legyint csüggedten Zsuzsa. — Mindegyik a másikra hagyatkozik... * Jolika a Gyerekszínház pénztáránál: — Kérek szépen egy jegyet a mostam előadásra! — De kislány, hiszen már hatot váltottál rá! — Az igaz, de áll az ajtóban egy néni, és valahányszor be akarok menni, mindig széttépi... * — Képzeld el, Péter és a felesége elvált egymástól, most újra összeházasodnak! — Mindig mondtam, hogy ennek a válásnak rossz vége lesz. Az ember társas lény. A gyerek is az, a legkisebbtől a nagyob- big. Szeret a testvéreivel, a családtagjaival, a többi gyerekkel együtt lenni, játszani, szaladgálni, közösen mesélni vagy mesét olvasni... A gyerek azonban — a felnőtthöz hasonlóan — gyakran szeret elvonulni a saját világába, saját kuckójába „bezárkózni”, s ilyenkor tiszteletben kell tartani magány iránti igényét is. A magunk tapasztalatából is tudjuk, mennyire megnyugtató tud lenni a körülöttünk teremtett — időleges — csend, hányszor áhítozunk egy külön szobára, s minden külső hatást kikapcsoló magányos erdei sétára, önmagunk gondolatait rendezni engedő egyedüllétre. Ez még korántsem jelenti azt, hogy aki néha-néha a magányra vágyik, az emberkerülő, embergyűlölő, nem eléggé társas lény. Ellenkezőleg! Az időnkénti magány után még sokkal jobban szükségünk van embertársaink — a gyerekek esetében pedig igényelik a többi gyerek — közelségére és társaságára. Napjainkban nagyon kevés gyereknek adódik a külön szoba lehetősége. Kicsi a lakás, kevés a hely, nagy a hétköznapi nyüzsgés, s természetesen mindenkinek a saját munkája, hobbija, elfoglaltsága a legfontosabb, miközben állandóan azt érzi, hogy < zavarják a többiek. A gyereknek szüksége van legalább egy aprócska kuckóra. Egy sarokra, egy talpalatnyi helyre, amelyre nyugodtan mondhatja: ez az én birodalmam. Ha más lehetőség nincsen, ez a kuckó oly módon is megoldható, mint a mellékelt fotón látható: beleépítve az elemekből összerakott bútorba! Az egymásra helyezett elemek közül az egyik alsó, kétajtós szekrényről vegyük le az ajtókat, emeljük ki belőle a polcokat, s ezeket tegyük félre mindaddig, amíg a gyerek ki nem növi a kuckóját, hiszen attól kezdve a szekrény- részt ismét eredeti funkciójának megfelelően használhatjuk. Kettőből-egyet |§ Bemutatott modelljeink azf érzékeltetik, hogyan lehet két megunt ruhából, vagy egy régi ruha és némi kelme segítségével — egy szabásmintára — különféle megoldásokat találni az átalakításhoz. Tehát: elöl gombolva, szögletes kivágással, mintással kombinálva, sál kiegészítővel; kötényruha ék alakú kivágással, mély cipzárral, nagy rátett zsebekkel; végül elkerekített nyakkivágással, hátul dp- záras csukódással a harmadik variádő. Szabásminta jelzése: 1. eleje, 2. ujja, 3. háta. B. K. Peti megevett egy zoknit „Ma megettem egy márkás zoknit” — ezzel a közléssel lepett meg egy ismerős fiúcska, majd rejtélyesen csak ennyit tett hozzá: „Apu meghirdette otthon a „Gazdálkodj okosan!” programot. Az anya közlékenyebb volt, s elmesélte, hogy megelégelték naiv, laikus, ösztönös viszonyulásaikat a családi vagyonőrzés és -gyarapítás kérdéseihez. Hozzáláttak gazdaságuk reformjához. A félj, aki közgazdász, lerakta a piacorientált családpolitika elméleti alapjait, majd közösen revízió alá vették a háztartás költségvetésének kiadás és bevétel rovatait, racionalizálták fogyasztási szokásaikat, átütemezték távlati terveiket. Egyszóval elkezdtek tudatosan gazdálkodni, s bevonták gyerekeiket is a kölcsönös tanulás és tapasztalás folyamatába. Először komikusnak tartottam fölbuzdulásukat. Elképzeltem családi tanakodásaikat, amelyek hasonlatosak lehetnek egy mérlegkészítő termelési tanácskozáshoz. Fiuk közlése jelezte, hogy a gondolkodásban, a szemléletben már vannak nyomai a racionalizálási törekvéseknek. „Ma megettem egy márkás zoknit” — mondta bánatosan a 12 éves Péter, s ez nála annyit jelent, hogy aznap fölösleges nyalánkságokra, hiábavalóságokra, vacakokra annyit költött zsebpénzéből, amennyiből egy márkás sportzoknit is vehetett volna. Látva a család okosabb és tervszerűbb gazdálkodásának eredményeit, beláttam, hogy igazuk van. A mai családok többsége sajnos amatőr, sőt balkezes, a saját vagyon gyarapításában jártas szakmai kultúra hiányától szenved, és él emiatt alacsonyabb szinten a lehetségesnél. Sajnos, nemzedékek sora sem a családban, sem az iskolában nem tanulta, nem gyakorolhatta a háztartás-gazdálkodást, nem alakulhatott ki bennük az egyéni és családi vagyongyarapítás képessége. Petiék „Gazdálkodj okosan!” programja tiszteletre méltó, mert mentes minden mohóságtól. A gyors megtollasodás reménye helyett a módszeres és tisztes felkészülést választották, amelyben a legfontosabb gyermekeik felkészítése az új szemléletre és életprogramra. Ehhez pedig szükséges volt, hogy mindennapjaik és önmaguk reformjához haladéktalanul hozzálássanak. — zágoni— A kuckó alját béleljük ki habszivaccsal, hogy puha fészek legyen. s barkácsoljunk rá olyan függönyt, hogy azt leeresztve a kuckó lakója teljesen egyedül érezhesse magát. Ügyes apukák még kis lámpát is barkácsolhatnak a kuckó mélyére. A függönyt, s a habszivacs borítóját készítsük vidám színű és mintájú anyagból, ami egyaránt illik gyerekünk egyéniségéhez és a lakás színeihez. Mint a kis Muck papucsa Valószínűleg sokan emlékeznek még arra a régi gyerekfilmre, amelynek a kis Muck volt a főhőse, s ez a mesefigura mindig jópofa, felkunkorodó orrú papucsban szaladgált. Ilyen papucsfélét magunk is készíthetünk — köthetünk vagy varrhatunk — gyereknek és felnőttnek egyaránt, s hasznát vehetjük minden évszakban. Télen azért, mert fázós lábunkat melegíti, nyáron pedig azért, mivel a másfajta lábbelit helyettesítheti. Ha vékony fonalból vagy vékony anyagból készül, akkor a nyitott papucs alá is felvehetjük, ha pedig vastagabb alapanyagból készítjük — s esetleg belevágunk egy talpbetétet —, akkor önmagában is elegendő az otthoni szaladgálásra. A készítése nem ördöngösség, különösebb leírás vagy rajz sem szükséges hozzá, mindenki meg tudja csinálni! Kezdjük azzal, hogy mérjük le talpunk hosszát, a nagylábujjunktól a sarkunkig, majd ezt a méretet alapul véve, kössünk — vagy szabjunk ki — egy minden ol-' dalán egyforma négyzetet. Ezt a darabot az átlójánál hajtsuk ketté- be, s így egy derékszögű háromszöget kapunk. A háromszög egyik oldalát vártjuk végig össze— ez lesz a papucs talpán végigfutó vonal —, s a másik oldalát pedig olyan magasságig varrogassuk ösz- sze, hogy ez adja a papucs „sarokmagasságát”, s a fennmaradó nyíláson beféljen a lábfejünk. Az összevarrás után fordítsuk ki a kötött vagy varrott papucsot, bújjunk bele, s hajtsuk rá a lábfejünkre a fennmaradt háromszögletű darabkát. A „kis Muck-papucs” hegyes orrát — felkunkorítva — a papucs felső részéhez öltögethetjük, s mind a hegyes végét, mind pedig a visszahajtott rész végét díszíthetjük magunk készítette pompon- nal, elütő színű díszgombbal vagy masnival, kinek mi tetszik jobban... A házüag gyártott, igen-igen praktikus papucs egyébként finn modell, s északi rokonaink a legapróbbaktól a legidősebbekig egyaránt hordják. Előnye, hogy nagyon olcsón előállítható: maradék fonalakból és maradék szövetdarabkákból, egy színben, csíkozva vagy mintásán, könnyen tisztán tartható, meleg és mutatós, s egyetlen estén elkészülhet, akár tévénézés közben kötögetve vagy öltögetve. Arra azonban ügyelni kell, hogy ne legyen túlságosan vékony és puha — mert akkor egykét nap alatt kilyukad, tönkremegy —, s ne készüljön durva, sprőd fonalból vagy anyagból sem, mert akkor nem tud jól a lábunkhoz simulni, szúr, nyom, feltörheti a lábfejünket. A legfontosabb, hogy a talpméretet pontosan állapítsuk meg, mert ez a kis papucs csak akkor igazán jó, ha nem bő és lötyögős, de nem is szorítja a lábunkat. S. A. Amíg ki nem növi
