Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-25 / 19. szám
Hírlap, 1990. április 25., szerda GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3 Üj szövetkezetek A borivók bizonyára emlékeznek arra a nem is olyan régi gyakorlatra, hogy a borosüvegek címkéin rövid határidejű — egy-két hónapos — szavatosságot tüntettek fel a palackozók. Az igazi borivók persze mosolyogtak ezen a természet- ellenes gyakorlaton, s nagy ívben elkerülték az ilyen borokat. A címke ugyanis árulkodott, tudatta a vevővel, hogy az üveg tartalmát manipulálták, a bor „természetétől” eltérő kémiai eljárásokkal kezelték. Elcsúfított borosüvegek Mostanában eltűntek a boltok tette el. Feldolgozáskor és képolcairól a szavatossagi idővel elcsúfított borosüvegek, de a természetellenes gyakorlat mély nyomokat hagyott a vásárlói szokásokban. A magyar a borivó nemzetek közé tartozik, az utóbbi évtizedben mégis csökken e korábban kedvelt ital fogyasztása. A mérséklődés okai szerteágazóak, de az ár és a minőség kapcsolatára szinte mindegyik ok felfűzhető. Egekig emelkedett a palackozott bor ára a boltokban, de a minősége nem követte e zsebbe vágó változást. A nagyüzemi szőlőtermelés és borászat éppen a bor legjellegzetesebb tulajdonságát, a termőhelynek megfelelő zamatot tünMaszek Sokan a „maszek exporttal” próbálkoznak, mint egy badacsonyi gazda mesélte, kényszerűségből. Először ő is tagja volt a szakszövetkezetnek, de az diktálta az árakat, s ha eladni akart, kénytelen volt elfogadni. A kiszolgáltatottságot nem bírta hosz- szú ideig, fordított sorsán, kilépett a szakszövetkezetből. Eladni persze ezután is kellett, s a közeli állami gazdaságot választotta. Ott megint csak méltatlanul alacsony árat ígértek a boráért, s ráadásul hat hónap múlva fizettek. Ha az áru ellenértékéért járó pénz kamatait is számítjuk, a gazda szinte ingyen izzadt a hegyoldalon. Ez persze nem kívánható tőle, nem is vállalta; ha úgy tetszik, illegálisan, de literenként eladta a borát turistáknak, termelői áron. Mindenki jól járt, a gazda földje és munkája után tisztességes jövedelemhez jutott, a turista pedig megfizethető áron kapott pincehideg, zamatos nedűt. Még az állam sem igazán vesztes, bár a borforgalmi adóból származó bevételtől megszabadították, ám a turisták megízlelhették, hogy mégiscsak van iható bor Magyarországon. Az álláspontok A szőlősgazdák szándékaiból kitűnik, hogy nem a szövetkezeti gondolat, hanem annak magyar- országi gyakorlata váltott ki ellenérzéseket a termelőkben. Ezt egyébként a tanácskozásra meghívott szövetkezeti vezetők is megerősítették bennük. Böl- csebbek maradnak, ha nem szólnak; hiszen nem érveltek, hanem korábbi hatalmukat érzékeltetve kezdtek tárgyalni az elszánt termelőkkel. A vita nem csapott ki a kezelhetőség medréből, de nem is közelítette az álláspontokat. A tény, hogy a nagyüzemi szőlőtermelés és borászat sokat eljátszott sőbb a pinceszeti munkáknál figyelmen kívül marad a fajtajelleg, a termőhelyi eredet; s a palackba minden évben azonos minőségű, csak a címkén feltüntetett fajtára nem jellemző zamatú bor kerül. A minőségrontó manipulálás és kiegyenlítés nem csak a vásárlóknak kedvezőtlen, a termelők is panaszkodnak miatta. Ha ugyanis a termőhelyre nem jellemző borok nagy mennyiségben kerülnek forgalomba, az az igényes, a minőséget termelő gazdák értékesítési esélyeit is rontja. Igaz, még kevesen képesek önállóan a palackozásra, eladásra; de mind többen kísérleteznek vele. __ export Szót sem érdemelne az eset, ha egyetlen termelő panaszát jelezné. A közelmúltban tartott alsóőrsi tanácskozáson, melyet a Magyar Agrárkamara és az Országos Gazdaszövetség szervezett, a termelők szinte panasznapot tartottak. A leggyakrabban emlegetett szavak a bántóan alacsony felvásárlási ár, a kiszolgáltatottság, a hátrányos megkülönböztetés, a hivatali packázás voltak. Sajátságosán reagáltak e rájuk nézve hátrányos helyzetre. A tanácskozás résztvevőinek többsége valamelyik termelőszövetkezetnek a tagja, s miután ott nem kaptak érdekeiknek megfelelő védelmet, kilépni szándékoznak. Az önálló gazdálkodás feltételeit egyedül is képesek megteremteni, ám a feldolgozással és a kereskedelemmel már nehezebben birkóznak meg a saját erejükből. Ezt tudva, rögtön azt javasolták, hogy a szövetkezetből kilépve, másik szövetkezetét alakítsanak. Az új és önkéntes társulástól azt várják, hogy együtt, következetesebben és hatásosabban tudják valós érdekeiket érvényesíteni. nem közelednek a vásárlók jóindulatából; mint ahogy az is igaz, hogy az egyéni gazdák inkább csak a pincebeli, demizsonos export módszereit próbálták ki. így ma nagyon nehéz lenne egyértelműen voksolni egyik vagy másik termelési, szö- vetkezési forma mellett. A vásárlók számára kedvezőbb, s a termelőknek is igazságosabb, ha a piaci verseny vezérli a folyamatokat. így lehet verseny az árakban, a minőségben. Nekünk, vásárlóknak az az érdekünk, hogy a tisztességes versenyért drukkoljunk, s a győztest a gazdasági siker igazolja. Pécsi példa Visszaállítják a patinás utcaneveket Utcanév-rekonstrukció kezdődött Pécsett, ahol a lakossági kezdeményezéseken túlmenően a politikai változás és a történelmi jóvátétel okán is időszerűvé váltak bizonyos névtáblacserék. Mindenekelőtt a történelmi belváros utca- és térneveit kívánják rendbe tenni a pécsi lokálpatrióták. A XVIII. század óta többször is megváltoztatták a hatóságok az óváros közterületeinek névanyagát. Most arra törekszenek, hogy bizonyos állandóságot teremtsenek, s evégett visszaállítják a történeti értékű, patinás neveket; egy-egy régi elnevezésnek ugyanis — a helymegjelölésen túlmenően — várostörténeti, valamint gazdaság- és művelődéstörténeti értéke is van. Ehhez a munkához jó alapot ad, hogy a kutatók meglehetősen pontos adatokkal rendelkeznek a pécsi utcák különböző korokbeli elnevezéséről. 1 Csak vágóbaromfiból jobb a húsértékesítés írásbelik május 14-től, a szóbelik június 4 — 19. között Három hét múlva megkezdődnek az érettségi vizsgák A tételeket a rádióban és a televízióban hirdetik ki A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb felmérése azt mutatja, hogy idén az első negyedévben tovább csökkent az ország állatállománya. A március 31-ei állapot szerint a szarvasmarha-állomány 1 millió 637 ezer volt, ez 5,4 százalékkal kisebb, mint egy évvel korábban. A sertésállomány 96 ezerrel, 1,1 százalékkal megapadt egy év alatt, a március végi összeírás szerint az állomány 8 millió 457 ezer. Ám a sertéstenyésztésben főként a vállalatok fogták vissza tevékenységüket, a kistermelők több sertést nevelnek, mint korábban. 671 ezren foglalkoznak sertéstenyésztéssel, ám szinte kizárólag csak saját felhasználásra, vágásra. A sertéstenyésztés csökkenése előre jelzi, hogy a belkereskedelmi forgalom is visz- szaesik, s a múlt évinél szerényebbek lesznek az idén az exportlehetőségek is. Valamelyest — 0,7 százalékkal — kevesebb az idén a baromfi is. Az első negyedév végén egyötödével kevesebb termelőszövetkezet tartott tyúkfélét, mint 1988. március 31-én. Az állomány jelenleg 66,6 millióra tehető. A húsértékesítés, a KSH ösz- szesítése szerint, az év első két hónapjában csak vágóbaromfiból haladta meg az egy évvel korábbit, mintegy 11 százalékkal. Marhahúsból a termelők 27 ezer tonnát értékesítettek, 600 tonnával - 2,3 százalékkal — kevesebbet, mint egy évvel korábban. Alig három hét múlva országszerte megkezdődnek az érettségi vizsgák. A nappali tagozaton május 14-től, 675 középfokú intézményben, összesen 55.919 diák járul a vizsgabizottságok elé, hogy számot adjon tudásáról — tájékoztatták Galgóczy Évát, az MTI munkatársát a Művelődési Minisztériumban. Míg tavaly 24.770-en végeztek a hazai gimnáziumokban, az idén valamennyivel többen, 24.853 diák fejezi be gimnáziumi tanulmányait. A szakközépis- kolákban — szemben a tavalyi 29.965 tanulóval — most 31.066-an tesznek érettségi vizsgát. Az idén állnak először nagyobb számban a vizsgáztatók elé a szakközépiskolák 5. évfolyamainak végzősei: míg az elmúlt tanévben 389-en tettek technikusi képesítővizsgát, ezúttal várhatóan 5551-en lesznek az 5. évfolyamot befejezők. A dolgozók gimnáziumában 3370-en végeznek az idén, a tavalyinál mintegy félezerrel kevesebben. A hasonló szakközépiskolákban szintén csökkent a végzősök száma: ezúttal — szemben a tavalyi 14.240-nel — 13.870- en vizsgáznak. Az érettségi vizsgák első napján, május 14-én valamennyi középiskolában magyar nyelv és irodalomból írnak dolgozatot a diákok. Május 15-én matematikából, illetőleg fizikából oldanak meg feladatokat. A harmadik nap, 16-a a gimnazisták számára a nyelvből tett vizsgákkal, a szakközépiskolásoknak a szakmai elméleti, illetőleg a műszaki szakközépiskolásoknak a fizikavizsgákkal folytatódik. A negyedik nap vizsgarendjén a gimnáziumokban délelőtt fizika, délután kémia szerepel, illetve aznap lesznek a fakultatív vizsgák; a szakközépiskolákban pedig a szakmai elméleti tantárgyak. Az írásbeli vizsgák utolsó napján, 18-án minden érettségiző nyelvből vizsgázik. A közös írásbeli érettségi-felvételi vizsgákat május 21 — 22- én tartják négy tantárgyból: matematikából, fizikából, kémiából és biológiából. A közös érettségi-felvételi dolgozatot íróknak értelemszerűen csak ezeken a napokon kell az adott tárgyból vizsgázniuk. A szóbeli érettségi vizsgákat június 4 — 19. között tartják, a szokott módon, az iskolák által meghatározott sorrendben. A dolgozók iskoláiban lényegében a nappali tagozaténak megfelelő megosztásban és sorrendben, május 28-tól tartják az érettségi vizsgákat. A tavalyi helyzetből okulva az idén új módszert dolgoztak ki az érettségi tételek kihirdetésére. A tételeket az idén először nem a korábban megszokott, „borítékos” módszerrel ismertetik, hanem 14-én, 15-én és 16-án reggel nyolc órákor, valamint 17-én két alkalommal: reggel nyolckor és délután 14 órakor a rádióban és a televízióban hirdetik ki. A minisztérium ezzel a módszerrel is biztosítani akarja a tételek titkosságát, még a lehetőségét is kerülve az átlátszó borítékok miatt tavaly kipattant érettségibot - ránynak. Történelemből: ne szerepeljen 1945 utáni kérdés Mint ismeretes, a művelődési miniszter által kiadott központi szóbeli magyartételeket a minisztérium ajánlottnak tekinti, a kiadott történelemtételeket pedig témaköröknek, amelyeken belül a tanárok önállóan jelölhetnek ki pontosan meghatározott tételeket. Változás a korábbi történelemérettségihez képest, hogy a tárca hangsúlyozottan kéri: az érettségin ne szerepeljenek az 1945 utáni történelemre vonatkozó kérdések, s ne legyen a vizsgázó megítélésének kritériuma ideológiai álláspont sem. Bázis-balhé Hány bőre van a kisiparosnak? Annak idején — szinte az alapkő letételekor — beszámoltunk az egri kisipari bázis építéséről. Már akkor sem volt titok, hogy a Vécsey-völgy csücskébe „ebrudalt” maszekoknak heroikus küzdelmet kell vívni, nemcsak az áldatlan körülményekkel, hanem a bürokrácia megannyi vadhajtásával is. Valamiféle kényszerképzet élt az apparátusban: van pénze a kisiparosnak, hadd fizessen! Talán így történhetett meg az is, hogy a postától megvettek 20 vonalat: tizenkettőt saját költségükön vezettek el ötszáz méteren keresztül, a maradék, nekik járó nyolc vonalra pedig egyszerűen megálljt intett a nagy hatalmú intézmény. így aztán nem lehet meglepődni azon, ha a nyugati megrendelő telefonál egyszer, esetleg másodszor is — aztán harmadszor már nem próbálkozik, Tajvanban valószínűleg hamarabb kapják fel a kagylót. Ehhez képest talán faj súlytalanabb ügy, ám mindenképp példaértékű, ami miatt a napokban a bázison jártunk. A műhelyek gomba módra szaporodnak, egyik-másik még vakolatlan, de a termelés rendületlenül folyik. Es folyik még valami... Esővíz az árkokban. Ami nem is lenne olyan nagy baj, ha nem osonna át a szomszédos Coopsped területére, állítólag veszélyeztetve egy szabad raktér biztonságát. Mindenesetre erre az aprónak tűnő perpatvarra többen is kíváncsiak. Megjelenik Békési József, a városi tanács általános elnökhelyettese, vele a műszaki osztály vezetője, Farkas Imre, képviselteti magát a KIOSZ, valamint a kisiparosok jogi szakértője, az immáron országgyűlési képviselő dr. Lukács Tamás. És persze az érintett felek: Szabó József, a Coopsped igazgatója, szemben pedig tucatnyi kisiparos, szószólóikkal, Gyetvai Józseffel és Keller Györggyel. Szemléljük a vízelvezető árkokat. Állítólag nincsenek egy szintben, így még nagyobb gyorsasággal zúdulhat lefelé a csapadékvíz. Á műszaki osztály vezetője megjegyzi: talán ragaszkodni kellett volna az eredetileg engedélyezett elképzelésekhez, és először az árkokat megásni, s csak aztán építeni meg a telepet. A kisiparosok viszont arra hivatkoznak: megjelenésük előtt legalább ennyire lejtett a terep, ugyanúgy „átcsorgott” a viz, hogyhogy akkor ez nem fájt senkinek. A Coopsped’csökönyös: legfeljebb beengedi a szomszédot a saját telkére, hozzák rendbe az ő területén lévő medret is... Erre hangos zúgolódás támad: ugyan már, mesélje el, mekkora az éves termelési értéke a fuvarozási vállalatnak, előteremti-e a tizedét annak, amit az itteniek pusztán adóként fizetnek az államkasszába?! A kép igazán stílusos: összeakaszkodik a régi rendszer pá- tyolgatott vállalata az örökké fejős tehénként kezelt magánszektorral. Recsegnek-ropognak a hajdani „alapelvek”, ám még mindig kapaszkodóként szolgálnak bizonyos elintézési módozatokhoz. A faltörő kos ebben az esetben sem bizonyult elég hatékonynak. A kisiparosok osztottak-szoroz- tak: ha bíróságra kell járniuk, ennyi és ennyi termelésük esik ki, elegük van a huzavonából, inkább megcsinálják. A saját útjuk mellett teljes egészében a saját kontójukra, a Coopsped birtokán belül harmadrészben a városi tanáccsal és a szállítási vállalattal egyetemben. (Kíváncsian motoszkál bennem a kérdés: vajon melyik fog hamarabb elkészülni...?) Az már csak aprócska adalék a történethez, hogy az ember, elhagyva a telepet, megáll egy pillanatra az út szélén, pontosan a két „birtok” felezőpontján. Fölfelé néz: a magánszektor melletti árok ragyogóan kipucolva. Lefelé néz: az állami szektorban burjánzik a gaz. Tévedés ne essék: mindkettő a közúti igazgatóság gondozása alá tartozik. (doros) Eltörölték a nagyobb adókedvezményt Csökken a szervezett fizetővendég látók száma Egy január elseje óta érvényben lévő pénzügyminisztériumi rendelet következményeként egyre több magánszemély mondja fel valamely idegenforgalmi szervezettel kötött fizetővendéglátói szerződését. A rendelet eltörölte a szervezett fizetővendéglátásban résztvevők számára tavaly még érvényben lévő 60 százalékos adó- kedvezményt, a kedvezmény mértéke így jelenleg az egyéni és a szervezett fizetővendéglátásban is 30 százalék. A kellőképpen át nem gondolt rendelet következményei: az eddig utazási irodákon, vállalatokon keresztül szobát, lakást kiadó személyek inkább az egyéni, be nem vallott fizetővendéglátást választják, így jövedelmükről sem számolnak be. Korábbi bevételüket ugyanis csak így tarthatják szinten. Á vállalatok viszont ezektől a pénzforrásoktól elesnek, a hivatalosan nyilvántartott fizetővendégszállások száma pedig érezhetően csökken. Robottargonca ä Bervában Nemrég helyezték üzembe a Finomszerelvénygyár kompresszoriizentében ezt az Unirobot márkájú automata targoncát. A kis komputerrel vezérelt „önjáró talicska” a padlózatba fektetett jeladóktól kapja az utasításokat, így nem téved el az üzemcsarnokban. Az a veszély sem fenyeget, hogy elgázolja a dolgozókat, az automatika ugyanis a legkisebb érintésre leállítja, és csak akkor indítja újra, ha szabad az út... (Fotó: Koncz János)
