Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-19 / 14. szám
Hírlap, 1990. április 19., csütörtök Politikai pártot alapítottak — Jelölteket állítanak — Magyarellenes felhangok — Teljes egységet hirdetnek A Vatra Romaneasca kilépett a választás mezejére A Vatra Romaneasca szélsőséges, nacionalista szervezet kilépett a választás mezejére. A szövetség — brassói székhellyel — Románok Nemzeti Szövetségének Pártja elnevezéssel politikai pártot alapított, s jelölteket állít a május 20-án esedékes választásokon. Kampánya kezdetén az űj párt felhívást intézett a „román testvérekhez”. Ebben összefogásra szólított fel annak érdekében, hogy „megnyerjék a választásokat”. Politikai röpirataik egyebek között hangoztatják: „A Marosvásárhelyen, Maros, Hargita és Kovászna megyében lejátszódott tragikus események után arra van szükség, hogy mi, erdélyi románok teljes egységben tömörüljünk. Ennek érdekében jött létre Brassóban a Románok Nemzeti Szövetségének Pártja”. A párt felhívta a figyelmet: „amennyiben a románok Erdélyben nem őrzik meg egységüket, a magyarok, amelyek az RMDSZ vezetésével egységbe tömörültek, képviselni fognak bennünket”. A Vatra Romaneasca szinte az utolsó pillanatban jelent meg politikai pártként, miután minden pártnak április 20-ig kell jelöltjeik listáit leadni. A kormányzat viszont gyorsan reagált: szerdán nyilvánosságra hozták, hogy az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács végrehajtó irodája április 22-ig meghosszabbította a politikai pártok részére a jelöltek listáinak leadását. Többezres demonstráció — Élesen bírálták a kormányt — Nem értettek egyet a nemzeti kisebbségek területi autonómiára irányuló törekvéseivel Szlovák nacionalista tüntetés Pozsonyban Többezres szlovák nacionalista tüntetés volt kedden este Pozsonyban. A demonstráción, amelyet a Szlovák Nemzeti Párt szervezett, Anton Hrnko történész egyebek között bírálta a pozsonyi csúcstalálkozó csehszlovák — magyar közös nyilatkozatát, annak a kassai kormány- programra vonatkozó részét. Anton Hrnko, aki a szlovák történésztársaság tagja és a Szlovák Nemzeti Párt egyik képviselőjelöltje a júniusi választásokra, élesen bírálta a csehszlovák szövetségi kormányt. Hangsúlyozta, hogy nem értenek egyet a pozsonyi csúcstalálkozón hozott határozattal, amelynek értelmében magyar — csehszlovák vegyes bizottság fogja felülvizsgálni a kassai kormányprogramnak a kollektív bűnösségre vonatkozó tételeit. Hrnko azt fejtegette, ez a történészek feladata, és nem a politikusoké. Azt is kijelentette: a Szlovák Nemzeti Párt „ellenzi a nemzeti kisebbségek területi autonómiára irányuló törekvéseit”. Miro Gregor, a Szlovák Nemzeti Párt szóvivője a csehszlovák tömegtájékoztatási eszközöket, mindenekelőtt a rádiót és a televíziót bírálta, azt állítva, hogy nem adnak objektív információt a párt tevékenységéről. Elmélyülő konfliktusok — Jaruzelski lemondani készül az előrehozott választások után — Walesa elnök akar lenni — A parlamenti erők széthullanak — A kiverekedtek a hatalomért fenekednek — Fokozódnak a gazdasági problémák is Lengyelország belpolitikai válság előtt A tavaly tavaszi lengyel kerékasztalnál kimunkált politikai modell, az agyonreklámozott békés lengyel út az idén tavasszal másodszor, és immár véglegesen is megérett a bukásra. Jaruzelski az előrehozott választások után lemondani készül, Walesa elnök akar lenni, a parlamenti erők széthullanak, a parlamenten kí- vülrekedtek a hatalomért fenekednek, a gazdaság példátlan recessziót él át. Az egykori LEMP reformerei által kiagyalt hatalomátmentési kísérlet a koalíciós pártok „árulása” után a Szolidaritás vezette, de még mindig kompromisszumos hatalmi megosztáshoz, átmeneti kormányhoz, a kerékasztal első bukásához vezetett. (Három, a LEMP csúcsvezetéséhez tartozó tábornok: Jaruzelski, mint köztársasági elnök, Kisz- czak, mint belügy-, és Siwicki, mint nemzetvédelmi miniszter talpon maradásával.) Közben kiderült: a paraszt- pártot, a demokrata pártot nem mentette meg az átállás a Szolidaritás oldalára, mint ahogy a baloldalon sem segített a LEMP „szanáló” kongresszusa. E három párt szétesett, társadalmipolitikai befolyásuk teljesen elolvadt. Az alsóházban általuk képviselt 65 százaléknyi mandátum mögött nincsen társadalmi támogatás, politikai erő. A LEMP-pel és utódpártjaival látványosan szakító Jaruzelski, Kiszczak, Siwicki mögül aztán nemcsak a politikai bázis, de lassan az általuk irányított intézmény is eltűnik, a Szolidaritás kezébe csúszik. A parlamentben a parasztpárt három, a demokrata párt kettő, az egykori LEMP képviselői három frakcióra szakadtak. A teljes szakadás szélén áll a „kormánypárt”, a Szolidaritás is, amelynek csütörtökön kezdődő kongresszusán döntenie kéne arról, hogy a majd egy év óta 2,2 milliós tagsággal stagnáló szervezet szakszervezetként, politikai pártként, vagy népfrontmozgalomként akar-e tovább létezni. Mindenáron egységes mozgalomként, vagy szakszervezetre és több pártra szakadva marad-e a politikai színpadon. A pártok és szervezetek hirtelen megélénkült helykeresése, a feszült belpolitikai helyzet mögött nem elsősorban az ország gazdasági helyzete, a szuper-liberális balcerowiczi gazdaságpolitika társadalmi hatása áll, hanem az a már egy éve is nyilvánvaló, de szívesen elhallgatott tény, hogy Lengyelországban — éppen a kerekasztal „érdemeként” — nem jött létre a politikai pluralizmus, a tényleges, működőképes többpártrendszer. A LEMP, parasztpárti, demokrata párti álkoalíciós politikai monopóliumot a Szolidaritás, parasztpárti, demokrata, nem kevésbé mesterséges és monopol jellegű konstelláció váltotta fel, amelyben — mintáz elődben — a résztvevők sem nem pártok, sem nem koalíciós partnerek. (Az előzőben a LEMP sajátította ki a hatalmat a másik kettő kárára, a mostaniban a Szolidaritás teszi ugyanezt.) Az események mostani fel- gyorsulásában jelentős szerepet játszottak a többi kelet-európai országban: az NDK-ban, Magyarországon és Csehszlovákiában lezajlott változások, de kétségtelenül eijesztő és polarizáló szerepe volt a kegyetlen, liberális gazdaságpolitikának is. Siettette a lépéskényszer felismerését a lengyel politikai elit körében az is, hogy az utóbbi hónapokban Lengyelország elveszítette a kelet-európai változásokban játszott vezető szerepét, lemarad a piacgazdaság és a parlamenti demokrácia felé vezető versenyfutásban, ami Varsó számára köny- nyen vesszőfutássá alakulhat. Egy bizonyos: akár az ősszel, akár a jövő tavasszal tartják az előrehozott parlamenti választásokat, Lengyelország több hónapos késéssel jut abba a (kezdeti) állapotba, amelybe Magyarország és az NDK ma, Csehszlovákia maholnap lesz. A lengyel átmenet nagy kérdőjele: vajon a hatalma teljében lévő, új monopólium, a Szolidaritás nem lesz-e nagyobb akadálya a többpártrendszerbe, az igazi parlamenti demokráciába, a piacgazdaságba vezető folyamatnak, mint amilyen akadályt a hatalmukat, befolyásukat vesztett kommunista pártok jelentették a többi kelet-európai országban. Zsebesi Zsolt Marx megy, Mengisztu marad... ■ Éjszakáról éjszakára egyre halványabb az etióp szocializmus „dicsfénye.” Már szinte rendszeressé vált, hogy az éjszakai kijárási tilalom kezdete után állami alkalmazottak járják Ad- disz-Abeba utcáit, s sorra eltüntetik a szocialista múltra emlékeztető jelképeket. Távoznak a Marx- és Lenin-portrék, eltűnnek a sarlóval és kalapáccsal díszített vörös csillagok, s a szocializmust dicsőítő jelszavak helyére csípős, bíráló feliratok kerülnek. Az „állami tisztogatók” mellett már az önkéntesek is feltűntek: diákok egy csoportja például meggyalázta Marx még álló addisz-abebai mellszobrát. A sötétség leple alatt folyó szégyenlős jelképtelenítés minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy Mengisztu Hailé Mariam, az ország egyre kevésbé mindenható ura, talán még egy kicsit zavarban érzi magát amiatt, hogy meglehetősen kurtán, egy háromórás beszédben szakított tizenhárom éves szocialista múltjával. Az egyre aggasztóbb méreteket öltő belháború és a tragikus élelmiszerhiány miatt ingatagabb széken ülő államfő egy hónappal ezelőtt egyebek mellett kijelentette, hogy „a szocializmusba való átmenet minden szempontból rendkívül bonyolultnak és elérhetetlennek tűnik.” A beszédet azonnali változások követték: lehetővé tették a magánbefektetéseket, a parasztok már maguk is kereskedhetnek termékeikkel, s a válsággal küszködő országot megnyitották a külföldi tőke előtt. A változás majdnem mindent elsöprő viharában a hirtelen nemzeti egységet hirdető Mengisztu látszik egyelőre az egyetlen állandó pontnak: bár elismerte, hogy a szocializmus kísérletével nem sok hasznot hozott az országnak, még mindig a városok főterein virítanak képei, amelyeken a szebb jövő felé vezeti Étiópia népét. Praxisomat szívesen hasznosítom Noszvaj érdekében Válasz Pintér Endrének Április 18-án közzétett nyílt leveledre válaszolok a következőkben: Ügyvédi praxisomat természetesen szívesen hasznosítom Noszvaj község érdekében. Szívesen teszem ezt, de úgy gondolom, jobb lenne, ha a noszvaji pártüdülő sorsa nem bírósági perben dőlne el. Január 30-án is azt mondtam, amit ma: az önkormányzati választásokig se a megyei tanács, se a helyi tanácsok, se azok szervei ne hozzanak visszavonhatatlan, megmásíthatatlan döntéseket. Akkor is azt mondtam, és ma is azt mondom, hogy az önkormányzatnak majd jelentős szerepet kell kapnia annak eldöntésében, kié legyen a pártüdülő. Ma — április 18-án — az egri földhivatal ingatlannyilvántartásának adatai szerint a noszvaji 12. sz. tulajdoni lapon 545/3. helyrajzi szám alatt felvett, és az 1843. tulajdoni lapon 545/2. helyrajzi szám alatt felvett ingatlanok (pártüdülő) a magyar állam tulajdonában állnak, kezelőjük pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (sic!). Hacsak... hacsak április 18-án nem történt valami! Leveledben rejtélyesen utalsz arra, hogy „minden jel arra mutat, április 18-án mégiscsak kijátsszák a községet!” Endre! Te tudsz valamit!? De akkor miért nem szóltál korábban, miért csak most, csak ilyen formában hoztad tudomásomra azt, hogy április 18-án valakik valamire készülnek? Én nem vagyok a hatalomra került Magyar Demokrata Fórum és az azzal koalícióra készülő Kisgazdapárt tagja. így nem ígérhetem a kétes hírű 1133/1989. sz. Mt. sz. határozat és az 1020/1990. sz. Mt. határozat kormányzati megváltoztatását, csupán ezek éles ellenzéki kritikáját. (Ezen jogszabályok alapján történik a volt MSZMP-vagyonok hasznosítása.) Azt azonban ígérem: ha a noszvaji pártüdülőt úgy adták el, (s ha erről tudomást szerzel, kérlek, azonnal értesíts — nem kell feltétlenül az újság hasábjain), hogy a noszvajiak véleményét és érdekeit figyelmen kívül hagyták, akkor az ügyben keletkezett államigazgatási határozatot ügyészi óvás kezdeményezésével megtámadom, a létrejött szerződés semmisségének megállapítása iránt pedig — ha megbíztok — a noszvaji faluközösség képviseletében pert indítok! Semmis ugyanis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a társadalom érdekeivel ütközik. Márpedig egy olyan ügylet, amit egy községben lévő, a község számára fontos és jól hasznosítható ingatlanra kötnek, az ott élők megkérdezése és hozzájárulása nélkül — nos, az ilyen ügylet bizony a társadalom érdekeibe ütközik! Látod, Endre, azért csak jó az, ha az elkövetett törvénysértéseket utólag orvosolni lehet. Baráti üdvözlettel: Dr. Novák Rudolf SZDSZ-képviselő Események képekben Felemelt ököllel köszönti az egyik zenerajongó Nelson Mandelát, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) alelnökét a Wembley stadionban április 16-án, a politikus tiszteletére rendezett nagyszabású koncerten. A nemzetközi tévéközvetítés révén mintegy egymilliárd ember láthatta és hallhatta a koncertet, a stadionban közel hetvenezren voltak. Oslo: Negyvenen meghaltak, harminchármán megsebesültek április 16-án Oslo közelében, amikor két helyiérdekű vonat frontálisan összeütközött. Az NSB norvég vasúttársaság közlése szerint valószínűleg rossz vágányra irányították az egyik vonatot, és ez okozta a szerencsétlenséget. (Hírlap-telefotó — MTI)
