Heves Megyei Népújság, 1990. április (41, 1. évfolyam, 77., 1-23. szám)
1990-04-18 / 13. szám
Hírlap, 1990. április 18., szerda GAZDASÁG - TÁRSADALOM 3. Szárnyra kapott a rémhír, de nincs sugárveszély Hatvanban és környékén — Holdbéli táj a petőfibányai szeméttelep — Ellentmondásos vélemények a községi tanácselnököktől — Felfújt léggömb lenne az ügy? — 35 ezer ember kerül patthelyzetbe júliustól, hová vigyék a hulladékot? Csak az elmérgesedett hangulat mérgezi az embereket! Bizonyára emlékeznek még az olvasók a lapunkban nemrégiben megjelent levélváltásra, amelynek lényege tömören az volt: sugárveszélyes anyag került Hatvan város szeméttelepére. Kár lenne most szaporítani a szót, inkább számoljunk be arról, mit tapasztaltunk, amikor személyesen utánajártunk az ügynek. Legelébb A ngeli Józsefet Hatvan Város Tanácsának elnökét kérdeztük. — A lényeg a következő: az Eternit Azbeszt- és Cementipari Vállalat selypi gyártelepéről a hulladékot eddig a Petőfibánya közvetlen közelében lévő szeméttelepre szállították. Mivel ezt a községi tanács elnöke betiltotta, beleegyeztünk abba, hogy 30 köbméternyi ipari hulladék a városi szeméttelepünkre kerüljön. Igaz, 300 köbméter lett belőle, s februárban a Zöld Párt helyi szervezete jelezte nekünk, sugárveszélyes az anyag, amit ide szállítanak. A további szállítást ugyan leállítottuk, de csupán azért, mert egyszerűen a telep kapacitása nem bírja tovább befogadni azt. Elterjedt a rémhír, s egyre tovább harapódzott. Mi ekkor a megyei polgári védelmi parancsnokság segítségét kértük, ahonnan a sugárvédelmi főtiszt lejött személyesen, s műszerekkel bemérték: semmiféle veszély nincs. Azóta már körben letakartuk a területet, s az erdősáv is védi a lakosságot attól, hogy akár cementpor is szálljon a város felé. Tehát bízvást kijelenthetem, Hatvanban semmiféle veszély nem fenyeget. A dolgok azonban ennél bonyolultabbak. Három község: Apc, Lőrinci és Petőfibánya kommunális hulladékát szállítják nap, mint nap ez utóbbi község közvetlen közelében lévő szeméttelepére. A táj valóban félelmetes, holdbéli. Okkal-jog- gal háborodnak fel azon Petőfibánya lakói is, hogy a szemetet az ő községükön keresztül szállítják, s bizony nem mindig az előírás szerint zárt kocsikban, hanem nyitott, IFA-teherautón is. Ezt erősítette meg Simonkovics Istvánná helyi lakos is, aki a következőket mondta. — Tarthatatlan ez a helyzet. Veszélyeztették az óvodásokat, iskolásokat, hogy a gyár hulladékát is a belterületi utunkon szállították. Nem beszélve arról, hogy az ominózus telep nem egy kilométerre van a községtől, mint az előírásos lenne, hanem sokkal közelebb. Félnek az emberek a portól, veszélyesnek tartják az azbesztcementet és -iszapot. Mindenki azt mondja, rákkeltő hatású. Magam is dolgoztam az etemitgyárban, s igenis tudom, hogy a beszívott por milyen káros. Következő állomásom a lőrinci községi tanács volt, ahol dr. Szigeti Ferenc vb-titkártól a következőket hallottuk: — Jómagam 1983 április 1-jé- től dolgozom itt, s mindenféle hatósági engedéllyel rendelkezünk erre a szeméttelepre. Maga az eternitgyár igazgatója is bizonyítani tudja, hogy a keletkezett hulladékot iparinak minősítették, s nem pedig veszélyesnek. A régi vizsgálati eredmények megvannak ma is, és tudomásunk szerint senki sem tiltotta meg, hogy Petőfibányára szállítsák a szemetet. A minap született megállapodás arról, hogy Petőfibánya tanácselnöke elzárkózik a szeméttelep működtetésétől. Mi több, június 30-án már meg is szüntetik e telepet. Új terveink készültek — 600 ezer forintért —, hogy Lőrinci közterületén szemétlerakóhely létesüljön. Maga a megvalósítása hatmillió forintba kerülne. Fölmerülhet többekben a kérdés, egyáltalán hol van most a gyártelep ominózus hulladéka. Nos, pillanatnyilag az udvaron tárolják. Nem épp megnyugtató az állapot, mint ahogyan az is aggasztó kérdéseket vet fel, ha június 30-án tényleg megszüntetik ezt a szeméttelepet, hová kerül 35 ezer ember háztartási hulladéka. Méginkább fölborzolta a kedélyeket egy, a rádióban elhangzott riport, amelyben egy illető arról nyilatkozott: ő saját bőrén megérzi a sugárzást. Ezen a szeméttelepen hétszeres dózist „érzett”. Nos, lassan már semmiféle furcsaságon nem csodálkozunk, de az mégis csak megleheIme a példa, hogy a környék nemcsak lehangoló, de egyenesen ijesztő is. (Fotó: Szabó Sándor — MTI) tősen hihetetlennek tűnik ami ebben a rádióriportban elhangzott. Ezt erősítette meg Juhász Ferenc a hatvani városgazdálkodási vállalat igazgatója is, mondván, a világon nincs olyan, hogy az ember egyáltalán érzékelni tudja a sugárveszélyt. Megnyugtatásképp így folytatta: — Hogy végképp lecsillapítsuk a kedélyeket, felkértük az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet szakembereit, végezzenek méréseket. A legmodernebb amerikai műszerekkel igazolták: a potenciális sugárveszélynek semmiféle alapja nincs. A szeméttelepen az úgynevezett háttérsugárzás is jóval kevesebb volt, mint a lakott település bármely pontján. A méréseket egyébként tudományosan is feldolgozzák, s az eredményeket hamarosan írásban is rendelkezésünkre bocsátják. Félni tehát nem kell. Igen ám, de mi legyen akkor júliustól? Juhász Ferenc véleménye: — Ha tenni akarunk a környezetért, akkor azt együtt tegyük, s ne egymás ellen. Szerintem a lőrinci községi tanács terve kivihetetlen annál is inkább, mivel ma már ezt kivitelezni nem hat, hanem 30 millió forintba kerülne. Tény, hogy a petőfibányai jelenlegi borzalmas állapotot meg kell szüntetni. A jövő útja, hogy a falvaknak regionális szeméttelepet kell létrehozniuk. Kompromisszumos megoldásra volna szükség: a petőfibányai lerakóhelyet szabályszerűvé kell tenni. Méghozzá oly módon, hogy felülről kellene rétegesen lerakni a hulladékot, azt földdel borítani, s így a környezetet is meg lehetne védeni. Fél év múltán letakart füves területet lehetne kialakítani, s úgy mint Hatvanban, erdősávval körülvenni. Az tény, hogy e mostani lerakóhely életveszélyes, a szemétfal máris megszakadt. Akkor, amikor Petőfibánya tanácselnöke elzárkózott a működtetéstől, mi az okiratban lefektettük: hogy élet- veszélyes volta miatt nem vállaljuk tovább a kezelését. De, ha nem az általunk javasolt megoldást választjuk, bizony 35 ezer lakos egyszerűen patthelyzetbe kerül. S végül szóljon Fekete László Petőfibánya tanácselnöke: — Ez az egész huzavonás ügy a lakók hangulatát csak fölborzolja, negatív irányba befolyásolja. Felháborítónak tartom, hogy mind a mai napig nem mutattak nekem olyan dokumentumot, hogy az első kuka szemetet erre a helyre lehet vinni. Nem beszélve arról, nemhogy az egy kilométernyi távolság nincs meg, de alig 420 méter. Ezért valaki felelős. Egy éve harcolok, s nem adom fel. Nem nyugodtam meg a döntés után sem, hogy egyszerűen bezárják a telepet. Mert ezt helyre is kell hozni valakinek. Az itteni lakók eddig is nehezen tűrték ezt az áldatlan állapotot. És ott a nagy kérdés: hogyan oldják meg majd a szemétszállítást. Nos, a kérdés sajnos ma valóban költői. Mert, ha szerencsére sugárveszélytől nem is kell tartani a lakóknak, egyszerűen „levegőben lóg” a téma:_ mi lesz két hónap múlva? Mikes Márta Szakmai érdekvédelem és önkormányzat Az európai felzárkózáshoz fontos az agrárkutatások hatékony fejlesztése A közelmúltban megalakult Agrár-kutatóintézmények Országos Szövetsége elsősorban szakmai érdekvédelmet és ön- kormányzatot kíván megvalósítani, tiszteletben tartva és védve az alapító és csatlakozó intézmények autonómiáját. A szövetség szerint az agrártermelés európai felzárkózását sem lehet elképzelni az agrárkutatások hatékony fejlesztése nélkül. Eredményes kutatómunkával kíván minden olyan progresszív társadalmi erőnek partnerévé válni, amely az ország gazdasági felemelkedését tartja a legfontosabb társadalmi cselekvési feladatnak. A mezőgazdasági ágazat olyan megújuló természeti erőforrásokra támaszkodik, amelyben országunk bővelkedik. A szövetség magáévá tesz minden olyan elképzelést, amely az ágazat válságának feloldását törésmentesen kívánja megvalósítani. Többek között eltökélt szándékuk a társadalmi felemelkedést szolgálni a tudományos és műszaki fejlesztés, a szakképzés és a szak- tanácsadás korszerűsítése útján. Most az értelmiség képviselői jönnek A The Times az erdélyi menekültekről Erdélyi magyar menekültek újabb hullámának érkezéséről számolt be hajdúszoboszlói jelentésében Ernest Beck, a The Times budapesti tudósítója. Kiemeli, hogy a földművelők és kétkezi munkások közül kikerült korábbi menekültekkel ellentétben most az erdélyi magyar értelmiség képviselői jönnek, naponta legalább ötvenen. A románok azt állítják, hogy normalizálódott a helyzet, de az érkezők elbeszélése szerint még a Ceausescu-rezsim legsötétebb napjaiban sem volt ennyire erős a magyarellenesség — nyilatkozta Patakvölgyi Rudolf, a hajdúszoboszlói fogadóközpont igazgatója a brit tudósítónak. „Saját gépkocsijukon, érvényes útlevéllel orvosok, jogászok, pedagógusok, szakmunkások érkeznek, akik biztos állást, viszonylagos gazdasági jólétet hagynak hátra, hogy ott kezdjenek új életet, ahol zaklatás nélkül beszélhetik saját nyelvüket” — jegyzi meg Ernest Beck. A tudósító megállapítja, hogy a menekültek nyugtalanító pénzügyi és gazdasági probléma elé állítják Magyarország új kormányát. (MTI) Választások Beregszászon A jövő szempontjából meghatározó jelentőségű parlamenti és helyhatósági választások voltak az Ukrán SZ.SZ.K.-ban, Beregszászon is. A kárpátalji településen 16 szavazó központban a járás hét jelöltjére kétnyelvű szavazólapokon adták le voksukat ukránok, oroszok, magyarok. Bengvelijanyi Erzsébet magyar nemzetiségű és férje a grúz Alexanár unokáikkal jöttek el szavazni A választási központ flott megtisztul, a Lenin-szobor és környéke Imre József járási művelődési osztályvezető és Schober Ottó kultúrház-igazgató, a választási központ vezetője a KMKSZ választási plakátját szemlélik kitétel előtt. A korteskedés eszközei Egyik választási központ a kultűrház (Szabó Sándor felvételei — MTI) Tájékozódás... Vajon mire és kire?
