Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-08 / 57. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. március 8., csütörtök VÁLASZTÁSI FÓRUM 3 Polgári demokráciát, a magántulajdon elsődlegességét! A Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt programja és jelöltjei A Nemzeti Kisgazdapárt a demokratikus közén jobbol­dalán helyezkedik el. Nyíltan tagadjuk a kommunizmus minden válfajának eszme- rendszerét. Olyanként külö­nösen, hogy annak alapján bármely országban egy kom­munista vagy „szocialista" típusú társadalmi rendszer működőképes, nemzeti, fő­ként humánus lenne. Az ilyen rendszerek létjogosult­ságát — éppúgy, mint az úgy­nevezett „nemzeti-szocialis­ta” rendszerekét — tagadjuk. Azoktól a politikai pártoktól pedig, amelyeK ezeknek az esz­méknek a legcsekélyebb mérté­kű ideológiai örökségét vállal­ják, elhatárolódunk, es követel­jük, hogy működésüket tiltsa törvény majdani polgári demok­ratikus jogállamunkban! Ugyan­is mindkét eszme magyar polgá­rok százezreinek halálát, testi­lelki megnyomorítását, bebör­tönzését, üldözését, családok, otthonok gyalázatos feldúlását okozta. Hangzatos, demagóg jel­szavak, ígéreteik a történelem, a népek ítélőszéke előtt hazugnak bizonyultak. A deklarált „maga­sabb rendű erkölcsiségbol” egy nihilisztikus értékrendzavar, egy totális erkölcsi válság lett. Ez a rendszer megreformálhatatlan. Ideológiája téveszmének bizo­nyult, megbukott. Nemcsak hazánkban, de min­den más országban is, ahol ura­lomra jutott, hiszen hasonló, vagy meg súlyosabb és véresebb emberisegellenes bűncselekmé­nyek kitermelőjévé és hordozó­jává vált. E rendszer, ezen eszme „erkölcsiségének” a lényege: az alattvalóknak, a kiszolgáltatot­taknak hirdetni a társadalmi tu­lajdon szinte kizárólagos létjogo­sultságát, miközben a pártelit a velük összefonódott kivételezet­tekkel egyre mohóbb gátlásta­lansággal csalta, harácsolta ösz- sze magánvagyonát. Ennek vé­désére hirdetik oly buzgón a to­leranciát és a megbékélést, ame­lyet, mint keresztény, humánus és demokratikus alapeszméket pártunk is hirdet, de — a nemzet többségének akaratát kifejezve — követeljük a korrupt „káde­rek” elszámoltatását, az őket tá­mogató teljes vezetői garnitúra leváltását. Tárgyilagos, törvé­nyes vizsgálatokat, eljárást és ítélkezést akarunk. Valódi jogál­lamiságot. Nem kerülhetjük meg a párt­szakadás okát sem: semmiféle közösséget nem vállalunk a tör­ténelmi kisgazdapártnak az olyan áruló, kollaboráns irány­zatával, mint amilyet az 1947-es Dobi — Dinnyés — Ortutay-féle irányzat képviselt. Váljunk a magánvállalkozások országává! Az eddigiekből világosan ki­tűnik, hogy a Nemzeti Kisgazda- párt kommunizmusmentes Ma­gyarországot akar, s olyan parla­menti szövetséget, akik ebben partnerek. De mit ajánl ezután a párt a gazdaság, a nemzet fel- emelkedése érdekében? Röviden, és csak a koncepciót érintve: polgári demokráciát, kö­vetkezésképp tulajdonreformot, a magántulajdon elsődlegességét. Ennek módszerét nem kell kitalál­ni, csak megfelelően adaptálni azokból a jóléti országokból, ahol ez évtizedek óta jól működik. Szerintünk a magántulajdo­non alapuló vállalkozók, illet­ve vállalkozások lesznek a nemzetgazdaság motorjai, fel­emelői. Ehhez azonban tulaj­donosi öntudatra, bátor és ki­egyensúlyozott polgárságra van szükség. Vissza a földet a tulajdonosoknak! Új földosztást! Vissza kívánjuk állítani az 1945 utáni földosztáskor kiala­kult tulajdoni viszonyokat azzal, hogy a tulajdonos vagy azok örö­kösei szabadon rendelkezhesse­nek. Ez nem jelenti tehát aztz hogy a tulajdonosnak kötelező megművelni a földjét. Bérbe ad­ja, társul, szövetkezik, eladja. Új földosztást is akarunk azokból a földekből, amelyeknek nincs meg a tulajdonosa. Ebből első­sorban azokat kívánjuk földtu­lajdonhoz juttatni, akik ott élnek a falvakban, és élethivatásszerű­en a mezőgazdaságból élnek, de azoknak is, akik kényszerűség­ből hagyták el a falut, visszatele­pülnek, és ott ezután földműve­léssel kívánnak foglalkozni. Mindez programunkban részle­tesen kimunkált, mint az, hogy vissza a falut is önmagának. Szűnjenek meg az átkeresztelt, „leváltott” társközségek. Kom­munista tanácsrendszer helyett valódi önkormányzatot minden településnek. A falu, a földtulaj­don, a mezőgazdaság jelenlegi helyzetének megváltoztatása azért alapkérdése programunk­nak, mert csakis a fejlett, gazdag vidéki Magyarorszag mezőgaz­dasági termelésére lehet további feldolgozóipari, szolgáltatói, ke­reskedelmi és idegenforgalmi vállalkozássort alapozni. A gaz­dasági, társadalmi fejlődés folya­matába szervesen beépül a szét­zilált nemzeti karakter és erkölcs eredeti állapotába való visszaál­lítása, a helyi kulturális hagyo­mányok, a keresztény értekek közvetítése, az egész iskolarend­szer átalakítása segítségével. „Végre maga döntsön sorsáról a nép" A Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt képviselőjelöltje a 3-as szá­mú egyéni választókerületben (Gyöngyös): Balázs Gyula 1948-ban születtem Budapesten. Kétéves koromban kerültünk a Gyöngyös melletti kis faluba: Oro- sziba, majd Gyöngyöstarjánban kezdtem iskolába járni. Innen Gyöngyösre kerültem, itt fejeztem be iskolai tanulmányaimat. Szüleim kereskedők voltak. Apám meghalt, anyám nyugdíjas. Szakmám általános műszerész. Három évig dolgoztam az NDK- ban, Lipcsében, egy számítógép­gyárban. Itt tanultam németül. Ha­zaérkezésem után a Gelkánál dol­goztam 11 évig. 1983-ban iparos lettem. Ipartevékenységemet a helyi hatalmasság önkénye miatt kényte­len voltam visszaadni. Két évig mint kisállattenyésztő, a gyöngyösi áfésznél főfoglalkozású szakcso­porttag voltam. 1989 szeptemberé­től újra iparos vagyok. A családom­ról: 1974-ben megnősültem, szüle­tett két gyermekem. Albérletben él­tünk öt évig. A lakásproblémám gyöngyösi kilátástalanságát látva Pálosvörösmarton olcson telket vettem, és itt építkeztem. 1978 óta élünk itt kis családommal. Lányom 14, fiam 11 éves. A feleségem a gyermekekkel otthon van. Beteg édesanyámat 1988-ban magunkhoz vettük. Tíz éve van közelebbi kapcso­latom a mezőgazdasággal, azóta ba­romfineveléssel foglalkozom — nagyban. Pár évet szőlőműveléssel is foglalkoztam. Nyúltenyésztést folytattam, és primőr paradicsomot termelek fólia alatt. Ezt a munkát feleségemmel együtt végezzük. A politika mindig is érdekelt, de nem tartozom az újdonsütetű ellenzéki köpönyegforgatók közé. A levitéz- lett kommunista párthoz semmi kö­zöm nem volt, és ma sincs. Ezt azért teszem hozzá, mert a közelmúltban megalakult pártokban szép szám­ban vannak az átmentés biztosításá­ban egyre aktívabban munkálko­dók. Az országos listán ott van a volt sztálinista part négy utódja, de a leg­veszélyesebbek a bolsevik mintára szerveződött történelmi pártok, mert ebben a szemfényvesztésben a ma­gyar nép sajnos lépre megy. A történelmi lehetőség — hogy végre maga döntsön sorsáról a nép —, az idő csapdájában nincs módja, hogy ezt felelősséggel megtegye. A közelmúltban a Függetlenektől ki­vált Nemzeti Kisgazdapárt tudta, hogy egyelőre kisebbségben marad, de nem kívántunk közreműködni abban, hogy egy történelmi név bű­völetében hatalomra segítsünk olyan társaságot, akik, ha lehet, rosz- szabbak a mai hiteltelen képvise­lőknél is. A célunk, hogy hitelünket megőrizve és megerősödve, igazi képviselői legyünk a jobb sorsra ér­demes magyar vidéknek. A meg­hurcolt parasztság jogainak vissza­állításával egy valódi tulajdonra épülő gazdasági programmal kíván­juk az országot egy emberszabású társadalomba vezetni. Az úi föld­osztással a magyar paraszt, ha tet­szik, önként fog — szükség szerint — szövetkezni, de az eddigi szovjet típusú kolhoz elitje nélkül. A vidék alatt mi nemcsak a falvakat értjük, hanem a városokat is, az ott élők sorsát — az önkormányzatokkal — a saját kezükbe kívánjuk adni. A ma­gyar nép önbecsülését kell bátoríta­ni, mert semmivel nem vagyunk rosszabbak a környező nyugati szomszédainknál, egy jól szervezett gazdaságban a mi népünk csodákra is képes. A Nemzeti Kisgazdapárt jelenlegi Heves megyei vezetésének egyik ügyvivője vagyok, és az NKPP or­szággyűlési kepviselőjelöltje Heves megye 3-as választókerületében. Hatékonyság, értékteremtés: magántulajdon Hatvanéves vagyok, Budapesten születtem. Apám foldszereto virág- kertész volt abban az időben, 1929- ben. Esztergomban kezdtem tanul­mányaimat. A front Kispesten ért, akkor gimnazista voltam. Ezután juttatott földet kaptunk vidéken. Ott ismerkedtem meg a paraszti élettel. Tíz A Nemzeti Kisgazdapárt terü­leti listájának vezetője: Fazekas Gyula hold földön gazdálkodtunk, két hold szőlőt műveltünk. Ökrökkel dolgoz­tunk, jószágot neveltünk. 1950-ben költöztünk újra Pestre, ahol esti tagozaton folytattam a gim­náziumot. Gyöngyösre vonultam be katonának 1950 őszén. Több munka­helyen dolgoztam, s levelezőn elvé­geztem a Budapesti Műszaki Villa­mosmérnöki Karát, míg 1986-ban magánkereskedő lettem. A Kisgazda- pártnak 1988. november 18-án lettem tagja, s országos pártigazgató-helyet- tes voltam. 1989. december 29-e óta pedig a Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt országos ügyvivő testületi tagja vagyok. Gyöngyösön élek 1950 óta, így jól ismerem a mátraalji emberek eletét, mindennapi gondjait. Meggyőződé­sem, hogy az elmúlt negyven év kom­munista uralma a tönk szélére juttatta az országot. Virágzott és virágzik a korrupció és a kontraszelekció. Hát­térbe szorították a nemzeti érzést, gá­tolták az egyházak szabad működé­sét. Miközben az volt a jelszó, hogy legfőbb érték az ember, közben ki­zsákmányolták a dolgozókat, hogy egy szűk réteg nyugodtan gazdagod­hasson. Hazánk romlása teljes. Mára bebizonyosodott, hogy a hatékony, ér­tékteremtő munkát csak a magántu­lajdonban lévő termelőeszközökkel lehet végezni. Az eredeti tulajdono­soknak, vagy azok örököseinek kell a tulajdonjoggal rendelkezniük. Vallom en is pártunk jelszavait: Is­ten, haza, család! A Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt képviselőjelöltje még Heves megye 5-ös számú választókerületé­ben (Heves): Szatmári László. Területi listánk: Fazekas Gyula (Gyöngyös), Balázs Gyula (Abasár), Tóth Szilveszter (Gyöngyösoroszi) és Somoskövi József (Nagvréde). Szavazzon a Nemzeti Kisgazda- és Polgári Pártra! Vita __________________________________ T iqíCt tevéi a Syivetáe$eti él jfyidnfáint ve^etSckej Tisztelt Uraim! Színre lépésük első pillanatá­ban világos volt előttem, hogy ez az alakulat az úgynevezett zöld bá­rók pártja. Azoké a termelőszö­vetkezeti vezetőké és az agrárága­zathoz kapcsolódó szövetkezetek, vállalatok vezetőié, akik nem is olyan régen még szilárd támaszai voltak az MSZMP-nek, s az egyik erős érdekcsoportját alkották a megyei pártbizottságnak. Súlyos felelősség terheli az Önök rétegét mindazért, aminek most az orvos­lását ígéri választási felhívásuk. Önök nem eszköztelen kiszolgál­tatottjai voltak az elmúlt évtizedek politikájának, hanem inkább ré­szesei, alakítói és haszonélvezői a valódi hatalomnak. Ami minde­nekelőtt a gazdasági források és a közjavak fölötti rendelkezésben testesült meg. Semmi bajom azzal, hogy ez a csoport most eldobja az MSZMP- t, mint egy viharvert, használhatat­lanná vált köpenyt, és önálló ér­dekképviselet után néz. Szerintem ugyan természetesebb volna, ha mondjuk mezőgazdasági kamarát szervezne. De hát demokráciát szeretnénk, miért is ne szervezhet­nének pártot, ha a párthoz ragasz­kodnak? Semmi kifogásom ellene — mondom —, feltéve, hogy nem akaiják félrevezetni a választópol­gárokat, nem akaiják elleplezni előlük, hogy miféle érdekek képvi­seletére alakultak Önök párttá. Sajnos, éppen ez a helyzet. A Heves Megyei Népújságban nyil­vánosságra hozott felhívásuk ép­pen ezt hallgatja el. Önök azt mondják a szövetkezetekben, a kereskedelemben, az élelmiszer- gazdaságban dolgozóknak, a kis­termelőknek, a kistelepülésen élőknek, hogy az Önök vezetése alatt álló pártban fogják megtalál­ni érdekeik méltó képviseletét. Ezt én — hogy finom legyek — erősen kétlem. Az agrárágazat dolgozóinak, kétkezieknek és azoknak a szakembereknek, akik szakmai tudásuk alapján szerettek volna és szeretnének érvényesülni, a kisembereknek, vállalkozóknak, kistermelőknek az Önökével ép­pen ellentétes az érdekük. Az ő helyzetük javulásának, a falusi, községi önkormányzat megterem­tésének, általában a vidék, a mező- gazdaság fellendülésének az egyik legfontosabb feltétele a piaci ver­senyt akadályozó kiváltságos pozí­cióknak, a monopóliumoknak a megtörése. Az ő érdekük a minél gyorsabb, de szabályozott, ellen­őrzött tulajdonosi reform: a föld- tulajdon, a kereskedelmi és szol­gáltató vállalatok egységeinek ma­gánkézbe adása, e vállalatok feles­leges apparátusainak kiiktatása. Önök azt írják a felhívásuk vé­gén: „Meggyőződésünk, hogy a je­lenlegi történelmi helyzetben szándékaink széles körű és világos megfogalmazását másokra bízni érdekeink ellen való lenné', (a ki­emelés tőlem való — E. I.) Pontos mondat ez, csak mellé kell tenni azt a levelet, amely nemrég került a kezembe. Ebben ugyanis Önök azzal a kéréssel fordulnak a mező- gazdasági termelőszövetkezetek vezetőségeihez, gazdasági társasá­gok, áfészek, takarékszövetkeze­tek igazgatóságaihoz, hogy a neve­zettek a választási kampány finan­szírozása érdekében szíveskedje­nek támogatni a pártot 30-50 ezer forinttal. Nem tudom, hány helyről kap­ták meg a kért összeget. Nem is ér­dekel. Egyetlen dolog zavar csu­pán, hogy Önök a termelőszövet­kezetekkel, áfészekkel, takarék- szövetkezetek dolgozóival akaiják megfizettetni az Önök sajátos po­litikai érdekképviseletének költsé­geit is. Természetesn úgy, hogy az érintett dolgozók többnyire való­színűleg tudomást sem szereznek róla. Hiszen az érvényes szabályok szerint ilyen „csekély” összegek kifizetéséről a vezetőségek saját hatáskörben dönthetnek. Ismét­lem, semmi bajom azzal, hogy Önök önálló politikai képviseletre vágynak. Csak akkor erről beszél­jenek, mondját ezt meg őszintén! Hadd legyen a választópolgárok­nak világos képe az Önök pártjá­ról! Elek István a Magyar Demokrata Fórum képviselőjelöltje Valóban gazdák legyenek A Népújság március 2-i szá­mában jelent meg dr. Gulyás Fe­renc független képviselőjelölt „Kié legyen a föld és a téesz?” cí­mű írása, melynek egyik állításá­val kívánok vitatkozni az MSZP oldaláról. A mezőgazdasági, ezen belül a szövetkezeti tulajdonreformnak kellő jogszabályi előkészítés után kell megtörténnie, hogy ne következzen be egy újabb törté­nelmi igazságtalanság, a szövet­kezetek aktív és nyugdíjas tagjai valóban gazdái legyenek a föld­nek, a termelőszövetkezetek­nek. Jelen pillanatban csak a szö­vetkezetbe bevitt földek ma élő tulajdonosainak és örököseik­nek van mérhető tulajdonuk, míg a földterületek 45 százalékának, az épületeknek, műszaki beren­dezéseknek, járműveknek, erő- és munkagépeknek, anyagok­nak és eszközöknek (és sorolhat­nám) nincsen igazi gazdája, mely a leghatékonyabb gazdál­kodás garanciája. Ennek megfelelően a vagyon­jegy az egyetlen eszköz a tulajdon­reform manipulációtól mentes, nyilvános megvalósításához. Reális áron, értéken kerül majd meghatározásra a szövetkezet ingatlanja, ingósága, és törvé­nyes ellenőrzéssel, értékpapír formájában, igazságos elosztás útján kerül a szövetkezeti tagság tulajdonába. így a dr. Gulyás Fe­renc cikkében említett „Maris- kanéni” 500 ezer forintos va­gyonrésze mögött ott áll majd akár egy 500 ezer forint értékű földterület vagy épület, melyet veszteséges gazdálkodás esetén nyűt árverésen megkaphat, s ki­viheti azt a szövetkezeti gazdál­kodásból, ha családjával együtt így dönt. Ebből adódóan naiv elképze­lés lenne az, hogy valaki majdan az egész téeszt fel tudná vásárol­ni, mivel nem lehet megnyerni annyi „fogyatékos” embert. A „Mariskanénik” lehet, hogy ed­dig nem szóltak bele a szövetke­zet gazdálkodásába, mert azt nem érezték sajátjukénak, sőt ezért esetenként szemrehányást is kaptak vezetőiktől, de egészen biztos, hogy hallatták szavukat például a háztáji földön végzett kifogásolható termelőszövetke­zeti szolgáltatás ügyében, mert azt viszont ténylegesen a sajátju­kénak tekintették, az eredmé­nyes gazdálkodás létkérdéssé vált számukra! Bizton remélhető, hogy a va­gyonjegy birtokosa az eddigi passzivitás helyett aktívabban vesz részt majd a tulajdonosok közgyűlésén, szót emel majd a rossz gazdálkodás, a visszaélések ellen, valóban érvényesíti szö­vetkezeti jogait az új vezetőség, a tisztségviselők megválasztásá­ban. S végezetül a magam részéről etikátlannak tartom azt, ha vala­ki tájékozatlanságból adódóan sajátosan félreértelmezi más párt vagy szervezet programját, vagy annak részletét, s ezzel dezinfor- málja egy megyei napilap olva­sóit. Szurovecz János kertészmérnök MSZP-tag A Független Kisgazdapárt 5-ös számú Heves megyei vá­lasztókerületének képviselője­löltje: dr. Somodi Miklós, az alábbi időpontokban és helye­ken tart választási gyűlést: már­cius 8-án Erken a tanácsházán, március 9-én Viszneken 18 óra­kor a művelődési házban, márci­us 10-én Tarnaörsön 18 órakor a tanácsházán és március 11-én 17 órakor a napközi otthonban. A Független Kisgazdapárt Eger városi szervezete március 9-én értekezletet tart a Széche­nyi u. 18. szám alatt. Március 11-én Gyöngyösön választási nagygyűlést tart a Füg­getlen Kisgazdapárt. Ünnepi szónok dr. Böröcz István orsza- os alelnök. A választási gyűlés elye: Török Ignác u. 6. szám, az úttörőházban, kezdési időpont 18 óra. * Miért vállalkozáspárti a Szo­cialista Párt? Erre a kérdésre válaszol Szántai Sárközi Amb­rus vállalkozó, az MSZP vállal­kozótagozatának vezetője. A választási fórum helye: Eger Széchenyi u. 23. Itt Bársony Dénes, a Szocialista Párt helyi képviselőjelöltje is találkozik a választókkal március 12-én, 17 órától. * A Szabad Demokraták Szö­vetsége a Márka presszóban 10- 18 óráig választási információs központot működtet. Az SZDSZ egri képviselője­löltje, Novák Rudolf, március 9-én 18 órától a noszvaji iskolá­Párthírek ban találkozik a választópolgá­rokkal. Horváth László, az SZDSZ képviselőjelöltje Heves megye 2. sz. válaszókerületében (Pétervá- sára) és a március 1-jén lapunk­ban megjelent területi választási bizottsági közleményben sopro­ni lakosként szerepel, valójában szilvásváradi illetőségű. Heves megye 6. sz. választó- körzetében (Füzesabony), An- dornaktályán, Nagytályán, Makiáron, Füzesabonyban, Szi- halmon, Mezőszemerén, Mező- tárkányban. Kompokon és Fái­ban újabb Szabad Demokrata csoportok alakultak. Ebben a körzetben március 9-én 18 óra­kor Kerecsenden a képviselője­lölt Horváth Anikó az új iskolá­ban találkozik a választópolgá­rokkal, március 10-én pedig Pe­tő Iván megyei listavezető, ügy- vi vő társaságában áll a füzesabo­nyi választópolgárok elé 18 óra­kor a művelődési központban. Március 6-i keddi számunk­ban a független képviselőjelöl­tek között mutattuk be Csabai Ernőt. A választókerület meg­nevezése pontatlan volt: a 2. sz. választókerület székhelye: Pé- tervására. * Március 10-én szombaton délután 5 órakor a Magyar De­mokrata Fórum választási nagy­gyűlést tart az Egri Ifjúsági Ház­ban, ahol az egri képviselőjelölt. Szarvas Béla mellett Kodolányi Gyula, az MDF Országos El­nökségének tagja is felszólal. Az MDF március 10-én reg­gel 9 órától népművészeti vásárt rendez a bazilika előtti téren. Az ország többpontjáról érkező né­pi iparművészek mellett népze­nészek is szerepelnek. Kovács János, a Fiatal De­mokraták Szövetségének hatva­ni képviselőjelöltje március 8-án 18 órától Apcon a művelődási házban, március 9-én 18 órától a petőfibányai művelődási házban tart választási gyűlést. A képviselő-választás)ok) szavazatszámláló bizottságainak tagjaihoz Tisztelt Honfitársaim! Mindannyiunk előtt ismert or­szágunk gazdasági helyzete. Ezért arra kérem Önöket, hogy a költ­ségvetésből a választásokra — bi­zottságonként — elkülönített 1000 forintot ajánljuk fel a megyei mű- veseállomás javára. Fordítsák az így befolyt összeget a megye egész­ségügyi elátásának javítására. Bizonyítsuk, hogy feladatun­kat önként, mindenféle ellen­szolgáltatás nélkül vállaltuk. Csökkentsük ilyen módon a vá­lasztási kiadásokat. Eger, 1990. március 6. Csákvári Antal az egri 30. számú számlálóbizottság MDF-tagja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents