Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-05 / 54. szám
GAZDASÁG — KULTÚRA NÉPÚJSÁG, 1990. március 5., hétfő Ahol a legjobb görög vörösbor terem — Csak hírből ismerik a magyar tokajit — Mustfokolás komputerrel — A fejlesztésben a francia tapasztalatokra támaszkodnak Állják a versenyt Európában A vidék történelmi. A tájból magasan kiemelkedő korintho- szi hegy — amelyet ma is legendák öveznek — ránéz a tengerre, Korinthosz kikötőjének dokkjaira, hajóira. A hegy alján, ahol köveket ástak elő a régészek, pompás kép tárul elő. Élénkzöld, mediterrán ligetek húzódnak, ameddig csak a szem ellát. Feljebb értékes hófehér márványt bányásznak, légkalapáccsal szabdalják az anyagot. Lejjebb viszont a citrom, a narancs, a mazsola, a kajszibarack és a szőlő nyújt megélhetést az embereknek. Üzengetünk (pedig hát mondhatnánk szemtől szembe is...) Korinthosztól néhány kilométerre a hegy körül autóút vezet szerpentinjeivel Nemeúba. Csendes kis falu ez, de ásatásairól mégis nevezetes. Múzeumában őrzik a feltárt köveket, melyet szívesen mutatnak az ide érkező idegeneknek. A település nevezetessége azonban nem csupán ebből áll. A házaknál a kapukra, a kerítésekre akasztott karcsú, díszes címkékkel ellátott palackok vonják magukra a járókelők tekintetét, ezzel is bizonyítva, hogy borvidéken jár. A házak között gondosan művelt szőlősorokat látni mindenütt. A falu határában van az a szövetkezeti borkombinát, amely 800 gazdáhak nyújt munkát évről évre. Ide nemcsak szüretkor érdemes jönni, hanem az esztendő más időszakában is, mert van mit mutatniuk. A régi telepen az elnök, Kurunnisz A ríszW.vz kalauzolja a TOT utódja, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének delegációját. Hamar kiderül, hogy járt már Magyarországon, de csak hírből ismeri az itthoni borokat. Főleg a tokajiról hallott már. Görögországban elvétve találni magyar nedűt, pedig lehet, hogy lenne rá vevő, jobb propaganda- munkával. Remélhetőleg lesz is a jövőben! A nemeai kombinátban termelik Görögország vörösborait. Erre specializálódtak. Három fajtával foglalkoznak jelenleg. Benn a palackozóban, ahol nyugatnémet automaták dolgoznak, előkerül a leghíresebb, üvegbe töltve. — Herculesrőlkapta a nevét — magyarázza a palackot felmutatva az elnök. — Mélyrubin színe, íze, zamata, tüzessége és ereje alapján a legjobb minőségű vörösborunk. Nagy-Británniában, a Német Szövetségi Köztársaságba, sőt Amerikába is szállítunk belőle. Elsődlegesen viszont a görög fogyasztókat látjuk el vele. Évente 15 ezer tonna szőlőt dolgozunk fel, amelyet a szövetkezetünk tagjaitól vásárolunk meg. Ők termelik ezen a vidéken, és biztos piaca van munkájuknak. Miután minőségi borokkal jelentkezünk, így nagy kincs a szakértelmük, amelyet el is ismerünk az árakon keresztül. Bár kevesebbet termelünk, mint például Franciaországban vagy Olaszországban, mégis álljuk a versenyt Európában. A régi teleptől alig egy kilométer távolságra invitál az elnök. Ott épül az új szőlőfeldolgozó és palackozó. Most készítik az utat, amely a szőlőültetvények között vezet el. Modem acéltartályokat látni. Ezekben tárolják majd a borokat. Készül a fogadótér, szerelik a préseket, a palackozó berendezéseit. Franciaországból, a Vaslin cégtől vásárolták a teljes technológiát, az ő tapasztalataikat hasznosítják. Ez nem ismeretlen a magyar borászok előtt, hiszen itthon is van belőle. — Modern kombinátot akarunk — vallja büszkén az elnök. — A szőlők cukorfokát például komputerrel mérjük majd. Ez minden bizonnyal hiteles, megbízható értékeket szolgáltat, és kizáija az elfogultságot. Egyébként 80 ezer hektó bort tárolunk. Az új telep ebben az évben készül el. Ami a költségeket' illeti, 850 millió drahmába kerül, melynek felét a Közös Piac költségvetéséből kaptuk. További 20 százalékát a görög államtól támogatásként. A többi, ami maradt, az a saját erőforrásunk, amelyet erre a fejlesztésre fordítottunk. Bízunk abban, hogy ezáltal olyan technikai-technológiai feltételeket teremtünk, amely a szakértelemmel párosulva hosszabb távon garantálja versenyképességünket Európában. Tudjuk, a mai feltételek között nem könnyű ezt tartani, de mindent elkövetünk érte. Mentusz Károly Ismét régi fényében Hatvan március-ünnepe: szónok Németh Géza — Fellép Bessenyei Ferenc A középkorúak még jól emlékeznek, s gyakran emlegetik: az 1940-es években milyen gazdag, az esemény méltóságához illő volt Hatvanban egy-egy március 15-i ünnepség, amikor felnőttek, fiatalok ezrei emlékeztek az 1848 — 49-es magyar szabadságharcra, s annak hőseire. Nos, minden jel arra vall, hogy az idén visszanyeri régi fényét ez a nemzeti ünnep. A megrendezésére alakult szervező- és rendezőbizottság, amelynek tagjait a helyi művelődési intézmények és tanintézetek delegálták, már összeállította a nap programját. Az emlékező népgyűlést a Kossuth téren, a városháza előtt tartják, s ennek erkélyén foglalnak majd helyet az ünnepi műsor szereplői, ez elé futnak be háromnegyed 10-kor a „Március 15” emlékváltó győztes futói, hogy átvegyék a szervezőbizottság dijait Pádár Béla városi sportosztályvezetőtől. Pontosan 10 órakor hangzik fel majd Petőfi Nemzeti dala Bacsa Tibor előadásában, hogy ezt követően a rendezőbizottság elnöke köszöntse a népgyűlés közönségét. Ezután kerül sor az ünnepi beszédre, amelyet Németh Géza református esperes, az erdélyi menekültek befogadását, istápolását kezdettől magára vállaló rákosszentmihályi gyülekezet elnöklelkésze, a Nemzetközi Tőkés László Mozgalom vezetőségi tagja mond, akivel a képernyő jóvoltából már sokszor „találkozhatott” az ország népe. Az ünnepi műsor további felében közönség elé lép Bessenyei Ferenc Kossuth-dijas színművész, Váci Mihály, Illyés Gyula verseivel, Pechán Kornél dirigálásával hallhatjuk a külföldet többször megjárt hatvani pedagóguskórus műsordarabjait, szerepel még a helyi Állami Zeneiskola tanáraiak kibővített zenekara, majd a Himnusz hangjai mellett elhelyezik koszorúikat az 1848 — 49-es emlékműnél a városi intézmények, szervek, iskolák küldöttségei. Itt egyébként a gombosi honvédalakulat katonái állanak díszőrséget. Tovább gazdagítja a nap eseményét, hogy több tanintézet diákjai megkoszorúzzák a Galéria-kert Petőfi-szobrát, délután 2 órakor pedig megkezdődnek a honvédség által most alapított „Március 15” labdarúgókupa mérkőzései négy Hatvan környéki csapat — HKVSC, Gáspár SE, Apc és Selyp — részvételével. Még csák napok teltek el azóta, hogy hallottam a hírt: 7a/- lóssy Frigyes dr. országgyűlési képviselő, törvényjavaslatának visszavonása után lemondott törvényhozói megbízatásáról. Lelkiismereti okokra hivatkozva. Ebben az egész nemzet számára sorsdöntő mozzanatban nem is annyira a lemondás ténye, mint indokolása lepett meg. íme egy ember, aki annyira komolyan veszi önmagát, hogy egyetlen bírál ismer önmaga fölött, a saját lelkiismeretét. Meghökkentő, nemcsak a szokatlanság miatt hatott rám a döbbenet erejével. Aki csak valamennyire is odafigyelt a hónapok óta dúló magyar forradalomra — mert ami itt folyik, az mélyenszántó és mindeneket megmozgató forradalom a javából —, az állandóan hallhatta egy megfontolt, pallérozott egyéniség hangját. Tallós- syét, ahogy javaslatot tett, indokolt. Úgy irányított, hogy a még soros közéleti nagyhatalmak, azok nagyobb hangú fullajtárjai is egyre kevésbé tudták elnyomni érveinek tiszta logikáját és azt a szellemet, amely eredetében eltért attól, amire őt a parlamenti képviseleti munkában használni akarták. A két kezünkön összeszámolhatok közé tartozott már 1988-ban, akik az idő logikájáSzex vagy nem szex az Egri Újságban — ez itt a kérdés. Vagyis hát, hittem én mostanáig balga módon: csupán ez a kérdés. Ezért nem is reagáltam (reagáltunk) a szerkesztőség nevében a bírálatra és ellenvéleményre, amely egy-két hetes szünetekkel föl-fölbukkan a Népújság hasábjain. Gondoltuk, bőven van miről beszélni, írni mostanában, előbb-utóbb majd eltűnik ez a légből kapott szenzáció. Már csak azért is, mert az olvasói levelek sokasága közt az Egri Újság szerkesztősége mindössze egyetlen levelet kapott, amely kifogásolta, hogy az apróhirdetések között megjelentek decemberben nem éppen szemérmes felhívások. Megszívleltük ezt az olvasói véleményt. Különben az Egri Újság egyáltalán nem szexújság. Tanúim azok, akik valóban el is olvassák a lapot. Több mint egy hónappal az inkriminált szám megjelenése után írt Sugár István helybéli történész sztentori dörgedelmeket lapunkról a Népújságban. Nem lapunknak írta, gondoljuk, azért, mert jelentékenyebb fórumnak szánta a témát. (Azt már csak halkan tesszük hozzá, hogy a szerzőt sértődöttség fűti, s ennek többször hangot is adott, mert nak és a csak még sejtett folyamatoknak az előszelét érzékeltetve indítottak gondolatokat, apróbb-nagyobb jelentőségű cselekvéseket. A március elsejei nagy pillanat után már nem is érdekes, hogy milyen vargabetűkkel jutott el odáig, hogy „akkor” honatyaságot vállalt. Egyre sűrűsödő indítványai, okfejtései az események egy adott szakaszában azt érzékeltették a közvéleménnyel, hogy itt akad egy gondolkodó — a kádári fogalmazás szerint: egy másként gondolkodó aki úgy személyiség, hogy nem is akart feltűnni, nem is igyekezett magát észrevétetni, hogy ő több, mint a pártállam által a Nép házába beültetett szavazó fejek. Belső szigorúsággal, kemény kis lépésekkel, a vita ilyen-olyan irányú, de biztos hangvételű terelésével tényezővé, jelentős alakká változott át — a nyilvánosság előtt is. Pedig ő nem is kereste a nyilvánosságot, az ment elébe — olykor-olykor. Az országos médiák, a rádió, a tévé, a központi újságok — talán a Magyar Nemzet kivétel e megállapítás alól — besorolták őt is az ügyeletes kisebb- jelentőségű feszengők közé. Lehet, hogy maga Tallóssy is az óvatos haladás embere, szemérmesebb is annál, hogy akár hangerőben, akár retorikával túljusson a percnyi emtollára nem tartottunk igényt. Ezt az írását — hitünkre mondom — leközöltük volna...) Ám legyen, kiheverjük — „kotty belé, szilvalé”. Túltette magát rajta az újság társadalmi munkásokból álló kis csapata. Arra viszont már merészebb álmainkban sem gondoltunk, hogy két hónap múltával, február 19- én ismét tollat ragad egy magát Sz. K.-nak nevező bátor polgár, és indulata hosszas meditációra készteti a szerkesztőt. Ezúttal azonban — határozott oldalvágásokkal — szerkesztőségünk egyik tagja, dr. Lukács Tamás felé döfködve. Mondván: ő, a keresztény párti képviselőjelölt, hogyan tűrheti ezt a Szodomát- Gomorát? „Eger lélekben széttöredezett város. Egységét, ha volt ilyen, 1948 után bizonyára elvesztette. Ha az Egri Újság a helyi politikát akarja szolgálni, még hirdetési szinten se engedjen meg olyan kacérkodást, amely a vélt vagy valódi olvasók többségét ízlésében, szemléletében megzavarná.” Meg kell szívlelni az oktató szavakat idősebb laptársunktól, hiszen mi csupán a második évfolyamot írjuk, a Népújság pedig éppen a széttöredezés kezdeteként megjelölt esztendő tájáról berkék tülekedő hadán. Mert ilyen is van ebben a mai magyar honatyasorban. Akik manapság, a tegnapot feledve-feledtet- ve másítják arcukat, és azt is hiszik, hogy a száj mai járatása, arcizmok szakállal elfedése esetleg védelmet nyújt a rossz tudatnak. Ami már közeljár a lelkiismerethez, annak egész bonyolult kérdésrendszeréhez. Ami eddig fel sem vetődött. És most térjünk át a nagy pillanatra! Tallóssy képviselőtársával egy látszólag közönséges, de zsebbevágó ügyben törvényjavaslatot térj észt a T. Ház elé. Joga van hozzá, indoka meg ezer, annál is több, tízmillió magyar állampolgár közvetlen, közvetett néma felháborodása. Hogy már megint újabb sarcolás. A T. Ház érti a javaslatot, egyet is értene. De ekkor megindul felülről a gépezet, előbb suttogás, némi ijesz- tés, ha nem is éri el a fenyegetés szintjét. Kormányválságot mondanak azok, akik, mintáz időjól értesült szolgái, már az események előtt lövellik ki magukból az atmoszférát, amit beléjük tápláltak. Huhogás hangzik, kormá- nyozhatatlanná válik az ország, nem lesz hitelünk a világban, itt az anarchia. És akkor ez az ember, aki nem lehet független és érzéketlen a hirtelen rázúduló benyomások — befolyások — érjelöli születését. Válaszra csak azért kényszerülünk, mert a levél nyomán övön aluli ütésekkel támadja a szerkesztőségünk egyik képviselőjelölt tagját. Átlátszó dolog ez, kérem. Nincs más érv egy valóban fölkészült, tisztességes ember lejáratására, hát rángassuk elő hajánál fogva a „szex”-ügyet! Vajon melyik párt vezette ezt a szellemes tollat ebben a mai sajtószabadságban, ebben a mai politikai lökdösődésben? Kicsiny lapunk „vélt olvasói” szolgálatára — s erre azért büszkék vagyunk — szerkesztőségében két képviselőjelöltet mondhat magáénak. Rendszeresen publikál itt az írószövetség Egerben élő négy tagja. A „politikai horrorszerű esetek”, miként az üzenő nevezi témáinkat, nekünk sem szolgálnak örömünkre, valakinek viszont el kell mondani az eddig elhallgatottakat is. Erre vállalkozunk, s írni akarunk fiatalnak, idősnek egyaránt. De hát minek magyarázzuk azt, ami újságunkból úgyis nyilvánvaló. Egyébként minden híresztelés ellenére jól vagyunk. Csathő Emil az Egri Újság szerkesztőbiz. elnöke Hekeli Sándor az Egri Újság felelős szerkesztője tesülések — érvek vészcsengőjének csörgésétől, feláll, visszavonja törvényjavaslatát, amit fontosnak, megkérdőjelezhetet- lennek tart, s visszavonja azt, jobb meggyőződése ellenére. De mert ezzel önmaga előtt is letette a fegyvert, mert hitt és végiggondolt indokai ellenére hátrál, odadobja a honatyaságot, a nemzet jobbik énjébe vetett hitét, a szolgálatot, amit kiválóan csinált — a padsorok közé. A csendet, amit utána kapott, nem lehet hangszalagra rögzíteni. Hogy az utókor is hallhassa. Azt se tudom e sorok írása idején, hányán szégyellték magukat az ülésteremben és ebben az országban, a rádiók, tévék előtt azért, hogy ez megtörténhetett. Hogy így történhetett. De mert álmatlan éjszakám volt emiatt, tudom, hogy — itt ez egyszer szinte kézzelfoghatóan — a történelem suhant át az ország felett. Tallóssy bemérte a pillanat rettenetes súlya alatt, hogy ez az ország hol áll, kik veszik őt körül, és tényleg megtörténhetik szava nyomán a rettenet: egy mondattal odadobhatja az országot, a népet az erőszakra váróknak, az utca mélyebb rétegeiből jövőknek, és azok nem késlekednek majd. Tallóssy lelkiismereti__ harcából államférfi született. Őt akkor is magasra, a nemzet erkölcsi tetejére kell tenni, ha ő azt nem akarná. Ezért a tettéért. Ez a forradalom addig vajúdott, amíg az első igazi nagy pillanatát és emberét megszülte. Erről sem ma, sem holnap nem szabad majd megfeledkezni! Dr. Farkas András <m. gy.) Hozzád, mintáz Egri Újság felelős szerkesztőjéhez címezzük válaszunkat. Annál is inkább, mert hosszú éveken át kollégánk voltál, nem is akármilyen beosztásokban. Te jól tudod, hogy régen hogyan készült lapunk, hiszen a „kézi vezérlés” időszakában a fentről jött utasítások végrehajtatója és végrehajtója voltál. Nem csodálkozunk tehát azon, hogy válaszleveletek olyanfajta működést feltételez ma is, mint annak idején, amikor Te is közöttünk (fölöttünk) voltál. Nem hiszed (hiszitek) el, hogy cikkeink valóban arról szólnak, ami a témájuk, mögöttes jelentést sejtesz (sejtetek) minden írásunkban. Különösen az a kérdés utal erre, miszerint „ vajon melyik párt vezette ezt a szellemes tollat...?” Megnyugtatásul eláruljuk: ezt már sem egy párt — mint ahogyan az emlékeidben él —, sem több nem teszi. Szerzőink véleményeiknek, aggodalmaiknak adtak hangot, lehet velük vitázni, de a gyanúsítgatás nem tartozik a demokrácia eszköztárába. Az meg nem tartozik ránk, hogy melyikőjükkel milyen kapcsolatot alakított ki a „társadalmi munkásokból álló kis csapatotok”. Nem is beszélve arról, hogy Sugár István végképp nem szorul a védelmünkre. Nem tudjuk, hogy milyen logika szerint olvastátok szerkesztői üzenetünket, de attól tartunk, a fentebb leírt szemlélet vezetett benneteket. Ha valaki figyelmesen elolvassa az idézett szöveget, az biztosan nemfedez(het)fel — ahogy stílszerűen fogalmaztok — „övön aluli ütéseket”. Valójában a Ti érvelésetek átlátszó, mert szerkesztőségetek „képviselőjelölt tagját” dicséri az említett írás. Inkább a többi képviselőjelölt emelhetett volna — joggal — emiatt kifogást. Nagyon dicséretesnek tartjuk „kicsiny lapotok” igyekezetét, s — veletek ellentétben — mi nem „üzengetünk”, ha valamilyen cikkünkkel vitába szálltok. Pedig több ilyen eset is előfordult. Az külön örömmel tölt el bennünket, hogy képviselőjelöltek és írószövetségi tagok is részt vesznek munkátokban, de higgyétek el, hogy a megye 6 7 egyéni választókerületi képviselőjelöltje bennünket sem hagy írások nélkül, s nem állunk csehül az írószövetségi tagok dolgában sem. De ne ezek felsorolása jelentsen érdemet. Kár, hogy hogylétetek felől rosszakat híresztel- nek. Mi ezeknek a mendemondáknak nem ültünk fel, minket győzködnötök tehát felesleges. Barátsággal üdvözölnek hajdani munkatársaid: A szerk. A palackozó- soron a leghíresebb görög vörösbort, a Herculest töltik Asszonyok kartondobozokba csomagolják az amerikai exportra kerülő nedűkei (A szerző felvételei)
