Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-31 / 76. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. március 31., szombat 5. Kinek jó ez? Szurdokparti briliánsok Több napon át lehetett olvasni egy hirdetést a Népújságban: jó kereseti lehetőséggel felvesznek embereket egy gyémántcsiszoló és ékszerkészi'tő kft-be. A cím helyett azonban csak a postafiók száma jtfKßk^ volt olvasható. Sk Hogy mégis miért éppen dr. Semegi Gyulát, a Gyöngyszöv Áfész elnökhelyettesét kerestem meg, annak egyszerű az oka. Ő a kereskedelmi főosztály vezetője is, és mivel az áfész is tagja a kft- nek, a közös vállalkozás létrejöt­tében ő bábáskodott eleitől fog­va. Hogyan is kezdődött? — Már tavaly januárban kül­földi partnereket kerestünk a Szurdokparton épült úgyneve­zett exportraktárunk hasznosítá­sára. Megkeresett bennünket egy svéd sörgyár, de a Coca-Cola is, és még japán érdeklődés is volt irántunk. Végül a Magyar Keres­kedelmi és Hitelbank révén egy nagyon tőkeerős nemzetközi céggel kerültünk kapcsolatba. Ez volt tavaly novemberben. Tárgyalást tárgyalás követett. Végül a szerződést az idén febru­ár 13-án írtuk alá a Nemzetközi Gyémánt Kft. megalapításáról, amihez kapcsolódik egy Gyé­mánt Kft is. Az egyik termel, a másik értékesít. — Milyen részesedéssel vesz részt a Gyöngyszöv a kft-ben? — Tizenöt százalékkal. Úgy­nevezett apportként az épületet „vittük be” a kft-be. — Milyen pénznemben törté­nik az elszámolás? — Dollárban. Mi azonban egyelőre forintban kapjuk meg a részünket, de nem titkolt szán­dékunk, hogy mi is dollárban ré­szesüljünk. Ennek a lehetősége a pénzügyi rendelkezésektől függ. Annyit még megtudtam nagy- nehezen, hogy a nemzetközi cég­nek a központja Tel-Aviv. A gyöngyösi üzem vámszabad te­rület lesz. Az engedélyezésére bizton számítanak a kft. tagjai. A dolgozók toborzása a hirde­téssel megkezdődött. De az épü­let átalakítása is folyik. Ennek a költségeit csak tízmillió forin­tokban lehet számolni. Eddig hatszázan jelentkeztek az új cég­hez. — Nehezen képzelhető el, hogy mondjuk a tegnapi izzás dolgozóból holnapra gyémánt- csiszoló lesz — jegyeztem meg. — Persze, ez nem megy egyik napról a másikra. A kiválasztás­nál szigorú feltételeknek kell megfelelni. Utána következik a betanítás, amit nagy gyakorlattal rendelkező külföldi szakembe­rek végeznek. Az első tanítvá­nyokból lesznek aztán az új taní­tómesterek. Az irányítást végző személyek szintén máshonnan jönnek Gyöngyösre. Egy részük már itt van. — Hogyan oldják meg az ő la­kásgondjukat?-Ez nem a mi szövetkezetünk feladata, mint semmi egyéb sem, ami a kft-re tartozik. Annyit tu­dunk, hogy lakásokat akarnak építeni, ideiglenesen pedig el­szállásolják őket. A munkások gyöngyösiek és a környékbeliek lesznek. Nekik lakásról ezért nem kell gondoskodni. — Anyagilag mit vár a Gyöngyszöv ettől a vállalkozás­tól? — Az eddigieknél több jöve­delmet. Az idén a második félév­től várhatóan elkezdődik a ter­melés és az értékesítés is. Jövőre tehát már a nyereségből része­sedhetünk. Az ékszereket a nemzetközi hálózatán keresztül értékesíti a kft, de itthon is lesz­nek boltjai. Többek között az üzem területén is. Azt is lehetővé akaija tenni a kft, hogy szerve­zett csoportok az üzemet műkö­dés közben meglátogathassák. Ennek következtében az idegen- forgalom növekedni fog a város­ban. Kedvem van eljátszani a gon­(Fotó: Vibók Róbert) dolattal, ezentúl Amszterdam után Gyöngyösre jönnek majd azok a kíváncsiskodók, akik látni szeretnék, hogy a nyers gyé­mántból hogyan lesz briliáns. Hát nem nagyszerű? El ne felejtsem: ennek a kft- nek a működése arra is jó alkal­mat kínál, hogy tanulhassunk a Mátraalján üzemet szervezni és működtetni úgy, hogy annak haszna a tágabb körre is kisugá- rozzék. Maradt még egy kérdés. Miért éppen Gyöngyöst találták alkal­masnak a nemzetközi vállalko­zás színhelyének azok, akik eb­ben dönthettek? A választ így mondták: mert a magyar mun­kás erényei...! Majd hozzátették: A magyar munkás munkaerejé­nek a bére...! További faggatózás után sejtetni engedték, hogy a nemzetközi cég vezetőjét mintha személyes szálak is kapcsolnák a Kárpát-medencéhez... De ezt nem illik firtatni. Mert azt is meg kell tanulnunk még, hogy az üz­letnek a „privát szférához” sem­mi köze nincs. Ugyanis az üzlet egyetlen igaz célja a nyereség. A többi...? Ennek a függvénye. G. Molnár Ferenc A lyukas kétfilléres Lehet, hogy jelen írásom most annyit sem ér, mint a címben feltüntetett pénzérték, mert ötfillé­res társával már rég kivonták a forgalomból, pedig jelenleg is törvényes fizetőeszköz. Most viszont szenzációs a hír: április elsejével új köntösben feltá­madnak — Magyar Köztársaság felirattal— elfelej­tett poraikból a 10, a 20, az 50 filléresek társaságá­ban. Az újveretű fizetőeszközöket mindenki köte­les elfogadni. Később, ahogy a pénzverde bírja szusszal, energiával erre a sorsra jut a többi is, akár lesz új címere, akár nem arra az időre az országnak. Érdekes módon a sajtó — szokásától eltérően — most nem reagált a hírre. A rádió és a tévé is csak igen szűkszavúan számolt be a készülő eseményről. Az is igaz: a választási csatározásokban, az ünnepi készülődésben mindenkinek, így a „tollforgatók- nak” is kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a lyukas kétfilléresekkel foglalkozzanak. Jómagam is elszaladtam volna mellette, ha a tévé riporterének arcát nem láttam volna elsomolyodni. Ki tudja, milyen kesernyés humor, emlékezés vil­lanhatott át gondolatain? A múlt, a jelen, vagy a jövő? Jól emlékszem én is a forint bevezetésére, amikor egyik napról a másikra kibuktatta a piacokról, az üzletekből a millió, billió, trillió, alul és felülbélyeg­zett pengőket, amelyeket olyan mennyiségben fújt a szél az utcákon, mintha röplapokkal terítették volna be a várost a repülőgépek. Mi, gyerekek per­sze élveztük a dolgot, hasznát vettük, mert még sár­kányt is gyártottunk belőle. Jó papíranyag volt, fog­ta a kovászos-csiriz, kitűnően állta a szélrohamokat az egri Nagyréten. 5 hogy milyen értéke volt az új pénznek, a fillérnek, a forintnak? Két darab „lyukasért” már zsemlét vagy kiflit is lehetett vásá­rolni, a boltosnál pedig egyért egy adag „medve­cukrot”, azt a fekete színű, melaszkos, hosszúkás édességfélét. Őrzök is odahaza ma is a „lyukasból” spárgára fűzve vagy húsz darabot. Ott csüng az előszobában a gyerekek okítására. Le is töröltem róla a port a hír hallatán, miközben azon töprengtem: mivé lett, mi­vé vált jó negyven év után a forintunk? Ma már so­kan átkozzák, bajaink egyik forrásának, okának tartják. Pedig pénzből van rengeteg. Préseli kifelé a növekvő infláció. Mások mégis kevésnek tartják, ha az üzletek, a piacok árait nézik és belepillanta­nak saját pénztárcájukba. S mi lesz vele a jövőben? Megbukik mint az előd­je, vagy mint az egypártrendszer emlékét teszik hű­vösre? Már nemcsak ötszázas, de ezer forintos ban­kónk is van. Készülődik az ötezer forintos és tervbe vették a tízezres nyomását is. Akkor meg mi a cso­dának van szükség ezekre a kicsinyke, picurka kari­kákra? Ez a kérdés sok feltételezésre, variálásra késztet­heti az egyszerű, a pénzügyekhez keveset értő ha­landót. Például lehet áprilisi tréfának is venni, mert ekkor jelenik meg. Az is lehetséges ebben a zűrza­varban, hogy a vásárlók bosszantására szánták. Nem hiszem, — de lelki szemeim előtt már látom, amint a boltokban „hülyére” maceráljuk majd egy­mást a pénztárosokkal. Elvégre kötelességünk lesz mindkettőnknek elfogadni az érméket. Számolhat­ja ő is, meg én is az aprókat a mögöttem álló, türel­metlenül kígyózó sorok pukkasztására. Biztos, hogy muris lesz a helyzet, krimi téma, amikor az egyébként is pattanásig feszült, ideges emberek kezdő szóváltás után egymás fején verik majd szét a bevásárlókosarakat, tojásokat, sörös- és borosüve­geket. Az is elképzelhető persze,hogy ez az intézkedés az első lépcső a konvertibilis forint bevezetéséhez. Itt már azért a filléreknek is súlyuk lehet. De az is le­hetséges, hogy redukálni, fékezni, átértékelni akar­ják a pattogó számsorokat, mert ha ebben az ütem­ben haladunk tovább, hoznak forgalomba újabb nagyértékű bankjegyeket, végül lepedőnagyságú papírok kellenek a nullák leírásához. Saját negy­venéves világcsúcsunkat javítanánk ezzel. Mert ha redukálnánk a forintot egy a tíz arányhoz, akkor is értelme lenne a két és ötfilléreseknek. Ám ez sem biztos, mert akkor egyfilléreseket is veretni illene... Nagy a gyanúm, s nem is állok vele teljesen egye­dül, hogy az éremgyűjtők, a numizmatikusok érde­kéről van először is szó, ők léptek közbe. Aki ismeri ezt a „sportot”, jól tudja, a teljes sorozathoz a legki­sebb névértékű érmére is szükség van. A piacon ez a kelendőbb, az értékesebb. Külföldön még inkább. Biztos, hogy nemcsak az egyéni eladók — tilos is —, de az állam is hasznot láthatna belőle. Csupán érzék kell hozzá. S amikor majd az új címer is elfogadásra kerül, minden ismétlődhet elölről... Ezzel viszont bebizonyíthatjuk ország-világ előtt, minden ellenkező állítás ellenére: forintért — lyukas kétfilléresért — is adnak értékes valutákat nyugaton! Fazekas István A húsellátás ellenőrzésének tapasztalatai At vagyunk verve... Több megye húsellátását, a bolti húsbontást és a vásárlási körülményeket vizsgálták a kö­zelmúltban a kereskedelmi és pi­aci felügyelőségek. Az ellenőr­zések tapasztalatai azt mutatják, hogy a hentesüzletekben észlelt minőségi hibák gyakran az ipari megmunkálás hiányosságaira vezethetők vissza. A húsipari üzemek sokszor a szabvány elő­írásainak nem megfelelő minő­ségű árut szállítanak az üzletek­be. A boltvezetők félnek A boltvezetők azonban nem élnek minőségi kifogással, mert attól tartanak, hogy akkor a jö­vőben a szállítók nem teljesítik megrendeléseiket. Az áruátvétel így változatlanul a mennyiségi átvételre korlátozódik. Az ipar szabálytalanságait viszont a ke­reskedelem — szintén szabályta­lanul — nem megfelelő húsbon­tással a fogyasztók megkárosítá­sával ellensúlyozza. A szabvány­tól eltérő bolti bontást a vizsgált üzletek 43 százalékában tapasz­talták az ellenőrök. A leggyako­ribb, hogy az olcsóbb húsrésze­ket a drágábbakkal együtt adják el. Noha jogszabály tiltja a tőke­húsok előre ledarálását, ezt a vizsgálatok tapasztalatai szerint az üzletek mintegy 20 százaléká­ban nem tartják be. így a szabály­talan húsbontással nyert külön­böző nyesedékhúsokat drágáb­ban árusítják. A mostani ellenőrzés alkal­mával — amelyet 469 hálózati egységnél végeztek — a kereske­delmi felügyelőségek 234 keres­kedőt vontak felelősségre, egy esetben kezdeményeztek bünte­tő eljárást, 17 dolgozót figyel­meztettek, s 4 alkalommal fe­gyelmi eljárást indítványoztak. Bírságot 211 esetben, összesen 616 ezer forint értékben szabtak ki. Az ellenőrzés tapasztalatai alapján az Országos Kereskedel­mi és Piaci Főfelügyelőség java­solja, hogy a területileg illetékes állategészségügyi és élelmiszer­ellenőrző állomások a szállítók­nál fokozottan vizsgálják a hús és húskészítmények minőségét. Általában a kárunkra... Ez a probléma Heves megyé­ben ugyancsak gondot okoz. S ezt hűen bizonyítja a Heves me­gyei tanács kereskedelmi osztá­lya kereskedelmi -és piacfelü­gyelőségének vizsgálata is, amely a közelmúlt tapasztalatait taglalja. Ebből megtudhatjuk, hogy a bolti húsbontás szakszerűsége és főleg szabályossága igencsak romlott az elmúlt évekhez ké­pest. Ez — állapítja meg az anyag — összefügg a szakmunkáskép­zés színvonalával, másrészt a hú­sértékesítés jövedelmezőségé­vel. A vizsgált egységek közel 90 százalékában végeztek próbavá­sárlást, melyek közül 38 százalé­kot tett ki a szabálytalan húsbon­tás és értékesítés. Meg kell je­gyezni, hogy az állami szektorú egységekben ugrásszerűen nőtt a vétségek száma, míg a szövetke­zeti egységekben ez az eddigi szinten maradt. És most nézzük, milyen for­mában sértik meg az előírásokat, hátha a vásárlóknak ez némi el­igazodást nyújthat. A leggyako­ribb „átverések” tehát a követ­kezők: a sertés mellsőcsülköt bütyökcsonttal együtt értékesí­tik, a dagadót porcogóval együtt árulják, a marharostélyosról pe­dig nem vágják le az úgynevezett „grót”-csontot. Sokszor a hátsó csülköt az előírtnál nagyobb szögben választják le a combról, vagy egy másik példa, hogy a hosszú karaj egy részét a rövid­karajhoz bontják. A próbavásárlások során az esetek 58 százalékában számol­tak rosszul, s ebből a vásárlók ká­rára 46, javukra pedig 12 száza­lékos arányban. Szemügyre vet­ték azt is, hogy az egységek túl­nyomó többségében csoportos ártájékoztatást alkalmaznak, ezek viszont hiányosak. Javasol­ták, hogy inkább az egyedi ártá­jékoztatást vezessék be. Szűzpecsenye nélkül A vizsgálatból az is kiderül, hogy például a Heves megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vállalat a félsertéseket szűzpecsenye nél­kül szállította. Az ellenőrök azt is kirívó szabálytalanságnak minő­sítették — és ez sajnos gyakorlat is — hogy az ebből kinyert rövid­karaj áráról a vásárlókat egy egy­ség sem tájékoztatta. A próbavásárlások alkalmá­val mintegy 40 százalékos arány­ban volt kifogásolható az áral­kalmazás. Ennek fő oka az előbb említett „szűzpecsenye nélküli rövidkaraj” értékesítése, továb­bá az, hogy a mai napig igen gya­kori az, hogy a füstölt kenyérsza­lonnát csemegeszalonnaként ér­tékesítik a kereskedők. (havas) MŰSORNAPTÁR 1990. ÁPRILIS < Al I 4 sMp I i\ SZÍNHÁZ VLEGEI3 GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ HÁZISZÍNPADA 2. hétfő 19.00 A salemi boszorkányok Madách 12. csütörtök 19.00 Bűnhődés 5. csütörtök 19.00 La Mancha lovagja Déryné 18.szerda 19.00 Bűnhődés 6. péntek 19.00 La Mancha lovagja Gárdonyi 19. csütörtök 19.30 Bűnhődés 7. szombat 19.00 La Mancha lovagja Illyés 21. szombat 20.00 Komámasszony, hol a stukker? 9. hétfő 19.00 La Mancha lovagja Bródy 23. hétfő 19.00 Komámasszony, hol a stukker? 10. kedd 19.00 Úrhatnám polgár Bérletszünet 24. kedd 19.00 Torpedó bácsi meséi 11. szerda 19.00 A salemi boszorkányok Bérletszünet 25. szerda 19.00 Torpedó bácsi meséi 12. csütörtök 19.00 A salemi boszorkányok Bérletszünet 26. csütörtök 19.00 Torpedó bácsi meséi 17.kedd 19.00 La Mancha lovagja Remenyik Gárdonyi Géza Színház Harlekin Bábszínháza 18. szerda 17.00 Úrhatnám polgár József Attila 19. csütörtök 16.00 és 19.30 Úrhatnám polgár Arany János Vörösmarty 1. vasárnap 10.00 Mese a két kis borzról 20. péntek 19.00 La Mancha lovagja Latinovits 21. szombat 17.00 A salemi boszorkányok Bérletszünet 24.kedd 19.00 A salemi boszorkányok Radnóti 3. kedd 10.00 Mese a két kis borzról 25. szerda 19.00 A salemi boszorkányok Katona József 26. csütörtök 19.00 A salemi boszorkányok Dobó 22. vasárnap 10.00 A Vologdai Bábszínház vendégjátéka Buluskina: Az elveszett dalocska 27. péntek 15.00 és 19.00 Csókos asszony Bérletszünet 28. szombat 19.00 La Mancha lovagja Hevesi 22.vasárnap 14.00 A Vologdai Bábszínház vendégjátéka Samuil Marsek: Macskalak 30. héttő 19.00 La Mancha lovagja Móricz JEGYEK A BÉRLETES ELŐADÁSOKRA IS VÁLTHATÓK. A SZÍNHÁZ A MŰSORVÁLTOZTATÁS JOGÁT FENNTARTJA! Jegyek válthatók a színház jegypénztárában 14—19 óráig. (Lenin tér 11. Tel.: 36-10-026), valamint a közönségszervező irodában 9—16 óráig (Széchenyi u. 5. Tel.: 36-12-660).

Next

/
Thumbnails
Contents