Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-30 / 75. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. március 30., péntek 3. Elkelnek-e a húsvétra beszerzett készletek? — Visszaesett „Nem én írtam, és nem azonosulok vele...” a vendéglátás forgalma — Gondot okoz a kereskedelemnek a cukorellátás Tovább csökkent a kiskereskedelmi forgalom Egervin: rugdosnak egy féltve óvott nimbuszt? Amikor egy köztiszteletben álló, nagy hírű vállalatot kikezdenek, arra bizony felkapják a fejüket sokan. Amikor megreccsen egy szi­lárdnak hitt rendszer, az átlagember vagy megijed — ha már olt is, akkor mi lesz velem, az én munkámmal, az én életemmel? —, vagy megadóan bólogat: hiába, semmi sem olyan tökéletes, mint ami­lyennek kívülről látszik, így van ez rendjén, egyszer mindenki meg­bukik... A fogyasztási cikkek iránti ke­reslet az év első két hónapjában folyamatosan csökkent. A keres­kedelemnek, elsősorban az élel­miszereket árusítónak mind na­gyobbak az értékesítési gondjai, s egyelőre felmérni sem tudják, elkelnek-e például a húsvétra beszerzett készletek — így össze­gezhető a Kereskedelmi Minisz­térium most elkészült gyorsje­lentése a fogyasztási cikkek pia­cáról. A forgalmi adatok tanúsága szerint a kiskereskedelem az év első két hónapjában 119,7 millió forint értékű árut értékesített, fogyasztói áron 12 százalékkal többet, mint a múlt év azonos időszakában, változatlan áron azonban — tehát mennyiségében — 9,1 százalékkal kevesebbet. Az első kéthavi forgalomból a vállalatok 42 százalékkal, az újonnan alakult gazdasági társu­lások 10 százalékkal, a szövetke­zetek 31, az egyéb vállalati szer­vezetek 14, a magánkereskedők pedig 3 százalékkal részesedtek. Az év eleji jelentős áremelke­dések miatt az élelmiszer-forga­lom 12,7 százalékkal, a vendég­látás bevétele 19,4 százalékkal esett vissza a múlt év hasonló idő­szakához képest. Az értékesítési gondok növekedése szinte vala­mennyi kereskedelmi szakmá­ban további gazdálkodási, érde­keltségi és pénzügyi problémá­kat vetít előre — állapítja meg a gyorsjelentés. Színvonalas programot nyújt az iskolás korú gyerekek számára a tavaszi szünetben az egri Szo­ciális Szolgáltató Központ. Ápri­lis 5-től 13-ig naponta 8 és 16 óra között napközis jellegű csoport működik majd a szolgáltató köz­pontban, Egerben, a Lenin u. 19. szám alatt. A szervezők tízórait és ebédet is biztosítanak a fiatalok számára, természetesen ehhez a szülők hozzájárulása szükséges. A „napközis” gyerekek délelőt­tönként manuális foglalkozáso­kon (festés, rajzolás, bábkészí­tés) vehetnek részt; a délutáni program kötetlen (séta, játék a Népkertben, mesefilmek). Je­A kereskedelem beszerzései a hazai forrású árualapokból mér­sékelten — 3,7 százalékkal — nö­vekedtek, az import azonban 2,6 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest. Az importliberalizáció eredménye­ként műszaki árukból, kultúrcik- kekből és vegyi árukból a beho­zatal ugyan továbbra is növekvő tendenciát mutat, valamivel ki­sebb mértékben nőtt az import élelmiszerekből és élvezeti cik­kekből is, de számottevően csök­kent vasárukból, tüzelő- és épí­tőanyagokból. A kereskedelem készletei összességében növe­kedtek — elsősorban élelmisze­rekből. Az év első két hónapjának forgalmi tapasztalatai azt mutat­ják, hogy a belföldi kereslet — meglehetősen alacsony szinten — várhatóan tovább stagnál. Nem várható növekedés a tőke­húsforgalomban, ami a tavalyi­hoz képest igen jelentősen — 30- 40 százalékkal — visszaesett. A kereslet növelése érdekében né­hány húsipari vállalat és hús­üzem kedvezményes áron kínál egyes húsféleségeket és húské­szítményeket. Am a tapasztala­tok szerint e termékek kereslete sem kiugró, s nem haladja meg a tavalyi szintet. Az egyébként is olcsóbb húsfélék iránt várhatóan növekednek az igények, ám be­lőlük nincs kellő árumennyiség. A drágább termékek forgalmá­nak élénkítésére több határ men­lentkezni és befizetni a Szociális Szolgáltató Központban lehet április 2-ig, vagyis hétfőn délig, telefon: 11-689. A megyei úttörőházban (leen­dő neve Gyermek-Szabadidő­központ) is jó néhány rendez­vény lesz a tavaszi szünet alatt. Április 5-én, csütörtökön dél­előtt 10 órakor kezdődik a ’’Va­rázslatok születnek” elnevezésű irodalmi játszóház'dhó tagozato­soknak, s ugyanezen a napon, délután négykor következik a „Sátorfalvi esték” című húsvéti előzetes. Április 6-án, pénteken délelőtt 9-től 12-ig számítógépes programok cseréjére kerül sor, ti megye kezdeményezte az élel­miszer-kiviteli tilalom részleges feloldását, hogy el tudják adni a drágább húsipari termékeket. Ez ügyben még nem született dön­tés. A kereskedelem felkészült a húsvéti ünnepekre, ám — akár­csak az ipar — nem tudja felmér­ni a várható igényeket. A magas árak, illetve a szokottnál lénye­gesen több magánvágás miatt je­lentősen csökken a kereslet, de ennek mértékét még felbecsülni sem tudják. Füstölt árukból pél­dául mintegy 10 százalékos for­galomcsökkenéssel számolnak. Továbbra is gondot okoz a ke­reskedelemnek a cukorellátás. Noha februárban már nem vol­tak hiányok, a biztonságos kész­letek kialakítására még mindig nincs lehetőség, mert az újabb áremelésekre számítva a cukor­gyárak keveset szállítanak. Az ipar és a kereskedelem tárgyalá­sai e területen eddig nem jártak eredménnyel. Kedvező viszont, hogy megszűnt a fűszerpaprika­hiány, bar ez elsősorban annak köszönhető, hogy ennek a cikk­nek az ára is több ízben emelke­dett. Az iparcikkek kínálatában nem sok a változás, továbbra is hiánycikk a hazai hűtőszek­rény, mélyhűtő, automata mo­sógép és gázbojler. Az autóal­katrész-ellátás is változatlanul kritikus — állapította meg a gyorsjelentés. 7-én, szombaton reggel 8-kor indul a természetjáró túra, gyü­lekező az úttörőháznál. Április 11- én 16 órától teaházat ren­deznek tinik számára, s ezt a programot a távol-keleti utazá­sokról, szokásokról szóló él­ménybeszámolók, diavetítések is színesítik. Április 12-én, csü­törtökön városi kispályás lab­darúgótorna lesz. A tornára áp­rilis 9-ig lehet benevezni. Ezenkívül a videomoziba is várják a látogatókat április 6-an, 7-én, 9-én, 10-én, ll-én, 12- én, 13-án délelőtt 10-től, itt nagyrészt ifjúsági, szórakoztató filmeket vetítenek majd. Az Egervin régebben csakis dicsérő szavak kíséretében sze­repelt lapunk hasábjain. Ez volt az a vállalat, amely Eger hímevét volt hivatott öregbíteni itthon és külföldön. És — mint valami ke­resztapa — a hajdani vezetés hú­zott ki a kátyúból csóró állami szervezeteket, ha reprezentálni kellett, ők tartottak el sportága­kat, amelyek önmagukban meg­haltak volna. Csakhogy a válla­lat jelenlegi vezetőinek belerúg­tak a bokájukba, hogy okkal vagy ok nélkül, az egyelőre kide- rítnetetlennek látszik. Minden­esetre a lapunkban az „Egervin dolgozói” aláírással megjelent nyílt levelet lehet rágalmazásnak ítélni, az erre született választ el­fogadni vagy elutasítani. Minket az alábbi riport kapcsán az érde­kelt, hogy mit szóltak a támadás­hoz az érintettek, „fönt” és lej­jebb. „Nem meritek megmondani a ’véleményeteket?” A vasútállomásnál, a kettes számú borászati üzem portása egészen az irodáig kísér, nehogy eltévedjek. Az üzemvezetőhöz, Firtkó Miklóshoz jövök, de oda­bent nagyobb társaságot találok: itt van még Kecskeméti László, a belkereskedelmi osztály vezető­je, Baksa Dezső termelésvezető, s később bekopog Csontos Fe­renc, a kereskedelmi osztály ve­zetője is. Néhány nappal már túl vágyónk az ominózus cikkek megjelenésén, a dühük viszont mintha nem csitult volna „idő­arányosan”. — A dolgozókat szinte sok­kolta, hogy a nevükben nyilat­koztak — mondják egyöntetűen. — Ráadásul az, hogy valaki a kollektivizmus möge bújva rá­galmaz, esetleg önös, egyéni ér­dektől vezérelve, az mélyen er­kölcstelen, sunyi dolog. írja oda, hogy iksz, ipszilon, tegye mellé az aláírásokat, de ne írja alá, hogy az „Egervin dolgozói”. Ez a névtelen levélnek is a legocsmá- nyabb fajtája, mert valamiféle demokrácia álcájában tetszeleg. — Arról nem is beszélve, hogy mélységes hitelrontást követtek el így ellenünk, megrendült a bi­zalom az Egervin fizetőképessé­gében. Konkurens cégek vezetői — említhetném akár a Hungaro- vin igazgatóját, aki nemrég ná­lunk járt — kihasználják ezt a fórt, leütik a labdát, gyanakod­nak, kételkednek. Pedig semmi­vel sem állunk rosszabbul, mint az ország többi bortermelő cége. Az meg nem normális dolog, hogy azért ítélnek el ebben a cikkben minket, mert átalakulás előtt állunk. Nincs más választá­sunk, haladni kell a korral, sza­kosodni, felszámolni a mamut­irányítást — de hát a kibicnek nagyon könnyű kívülről bekia­bálni. — A városban meg azzal állí­tanak meg bennünket: mi van, nem meritek az igazgató szemé­be vágni, hogy mi bajotok vele, az újságból kell megtudnia? Higy- gye el, kínos, nagyon kínos, hogy nekünk kell védekezni, miköz­ben tökéletesen ártatlanok va­gyunk. Azt se tudjuk, mit írtunk alá... A napokban két telefonhívást is kaptam. Félig síró férfiak hív­tak fel: az üzemekben papírokat hordoztak körbe, alá kellett írni, hogy ki nem ért egyet a vállalatot támadó cikkel. Megalázó aktus, mindenki fél, mi van, ha nem írja alá, talán retorziókra kell majd számítania? Kétkezi munkásasz- szonyok közé ülök oda a tízórai­szünetben, látom, hogy kicsit ta­nácstalanok. Felajánlom: senki­nek nem kérdezem a nevét, en­nek ellenére kíváncsi vagyok a véleményükre erről az egész ügyről. íme...: — Én nem tudom, igaz-e, amit írtak, mindenesetre nem kellett volna aláírni, hogy az „Egervin dolgozói”. Éngem pél­dául meg se kérdezett senki, akkor milyen jogon használja fel, hogy én is itt dolgozom? Fel vagyunk hábo­rodva az ilyen jellemtelen alako­kon. — Közülünk biztos nem írta senki, mi nem tudunk ilyen kaci­fántoson fogalmazni. Amikor megjelent a cikk, itt a szalag mel­lett felolvasták — én egy szót se értettem belőle, ilyen szavakat csak okos emberek használnak. — Igen, tényleg alá kellett írni egy ívet, de konkrétan nem tud­juk, hogy mihez adtuk a nevün­ket. Valami olyasmi szöveg volt rajta, hogy ”a cikket nem én ír­tam, azzal azonosulni nem tu­dok...” — de mi csak úgy írtuk alá, egymás után. Volt aki mond­ta: tudod egyáltalán, hogy mire körmölöd oda a nevedet, lehet, hogy az akasztásodat írod alá! Hát ez hülyeség, majdnem min­denki aláírta, hogy nem ért egyet a cikkel. — Lehet, hogy aki azt a nyílt levelet fogalmazta, tud valamit a cégről, csak nem merte nyíltan megmondani, mert félt valami­től. „Mondj igazat, és betörik a fejed”. Szóval én nem tudom, hogy igazat írt-e, és tényleg csőd­ben van-e a vállalat, egy biztos: tavalyelőtt még kaptunk prémiu­mot, tavaly már nem, meg az idén se. Ötezer forintért dolgo­zunk két műszakban, ebből fi­zesd ki az albérletedet, meg tartsd el a gyerekedet, nesze... — Pont a fizetés napján volt ez az aláírásgyűjtés — nem is kap­tuk meg időben a pénzünket, csak egy kicsit később, amikor a legtöbben már aláírták a papírt. Felnek az emberek, igaz, hogy egyelőre nem küldtek még el senkit, de nem is nagyon marasz­talták, ha menni akart. Érezzük mi, hogy nem mindig van mun­ka, akad, hogy egy héten min­dennap más-más részlegnél dol­gozunk, néha csak azért, hogy csináljunk valamit, ne kelljen minket szabadságra küldeni... ♦ Az ívet nem volt kötelező aláírni. Nem tette meg a vállala­ti tanács elnöke, nem tették meg jó néhányan. És megtették sokan. Meggyőződésből, féle­lemből, „úgyis mindegy”-ből, beléjük ivódott reflexekből. Mint ahogy talán az is valamifé­le múltból hozott ösztön, hogy a kollektivizmus zászlaját lenget­ve, összérdekekre hivatkozva a saját jellemtelenségét leplezi valaki... Doros Judit A tavaszi szünetben Programok az iskolásoknak Szemesnek jut a szemből Isten látja a lelkem, nem vagyok irigy természetű. Sosem fájt a fo­gam a máséra, és senkit sem utáltam pusztán azért, mert többje van, mint nekem. Jártában-keltében azért lát egyet és mást a bérből és fizetésből él(degél)ő emberfia. Példának okáért azt, hogy egynéhányan szé­pecskén gyarapodnak. Igaz, hogy az ország és több nagyvállalat a sza­kadék szelén táncol, a költségvetés és a gazdaság helyzete katasztro­fális, az infláció is egészen tisztességes, ám ez a jelek szerint nem min­denkit ejt kétségbe. Szerte a megyében többszintes paloták nőnek ki a földből, amelyek úgyszólván hónapok alatt tető ala kerülnek. A kül­lemből kiindulva a tulajok a lakás berendezési tárgyait aligha a bizo­mányiból vásárolják, és az sem valószínű, hogy Trabant vesztegel a garázsban. Az építkezés üteméből és a kacsalábon forgók megjelené­séből sejthető: az illetőknek van mit a tejbe aprítani. Balgaság lenne csupán a jelenség miatt lázadozni, hiszen a sokat kárhoztatott egyenlősdi megszűnésének, a hőn áhított piacgazdaság beköszöntének elkerülhetetlen velejárója lesz a társadalmi különbsé­gek mélyülése. Csak hát, hol vagyunk mi még a piaci viszonyoktól?! A paloták viszont már állnak, s ez az, ami elgondolkoztató. Még inkább az, hogy a nadrágszilmeghúzás idején ezekre a családi csodákra a szocialista érából és szférából, avagy későbbről szárma­zik-e a rávaló? Mert bármilyen hihetetlenül is hangzik, az elmúlt négy évtizedben is volt egy olyan réteg, amelynek nem Kellett fizetéstől fi­zetésig tengődnie, jutott is, maradt is bőven. A társadalomra nagy hir­telen rászakadt vállalkozási szabadság elsősorban nekik kedvez, hi­szen van mit mobilizálniuk, forgatniuk, esetleg az infláció elől a leg­különfélébb vagyontárgyakba menekíteniük. Ilyen szempontból vizsgálva a kérdést, jóformán a társadalom egésze hátrányos helyze­tűnek tekinthető. Az újgazdagok (sznobok kedvéért parvenuk) egy része tehát a régi tehetősek közül kerül ki. De most már nem(csak) bankbetétekben őrizgetik szemérmesen a millióikat. Minek is tennek, manapság már nem szégyen a jómód, sőt kifejezetten sikk. Hogy is ne lenne az, ami­kor általa még élesebben el lehet különülni a jövő nélküliek millióitól, mikor ezáltafis kézzelfoghatóvá válik, hogy ez a réteg mennyire kü­lönb és életrevalóbb a hétköznapiak tömegénél. Persze, nem mindenki az elmúlt évtizedekben ilyen-olyan módon összeszedett tőkéjével tűnik ki a mai ínséges időkben. Mi tagadás, vannak születésüktől fogva remek üzleti érzékkel megáldottak, élel­mesek, szemfülesek, akik kapva kaptak az alkalmon, es — viszonylag rövid idő leforgása alatt — jószerivel a semmiből is megszedték ma­gukat. Az más kérdés, hogy elfogadható haszonkulccsaldolgozva, és az egyébként sokat hangoztatott üzleti tisztességet szem előtt tartva, szinte elképzelhetetlen az ilyen mérvű és ütemű megtollasodás. Természetesen a lényeg úgysem ez, hanem az, hogy kié a kastély, a hozzávalókkal egyetemben, ki élvezi annak az áldásait. Szociológiai szempontból hallatlanul érdekes lenne egy olyan vizsgálat, amely azt mérné fel, hogy a paloták újdonsült tulajdonosai mivel keresik (ke­resték) a kenyerüket. Kiderülhetne belőle, hogy kiknek a becsületes munkáját honorálta ez idáig kellőképpen a tovatűnő társadalom, il­letve kik azok, akik a jég hátán is megélnek. Feltéve, ha az okvetetlenkedő kimutatást készítőket nem kergetné meg a házőrző... Buttinger László Gyermekekért díj A szombathelyiek ismét az egri Domusban — Az első negyedévben főleg a bútorok és a műszaki cikkek voltak kelendőek Kiállítás lakástextilekből „A gyermekekért” dijat 1990. június 2-án ötödik alkalommal ad­ják át. Az adományozók kérik a közvéleményt, javaslataikkal se­f ítsék munkájukat. A dijat azok aphatják meg, akik a gyermekek nevelésében vagy nevelésük felté­teleinek javításában kimagasló eredményességgel dolgoznak az élet bármely, de elsősorban az alábbi területein: kultúra, tudo­mány, oktatás, sport, tájékoztatás, közelet. A díj egyedi, megosztott, illetve közösségi formában adha­tó. A javaslatokat részletes indok­lással, írásban kérik legkésőbb áp­rilis 30-ig a következő címre: Ma­f /ar Úttörők Szövetsége, 1535 udapest, Konkoly Thege út 21. Bővebb felvilágosítás az 15-655- 75-ös telefonszámon kapható. Hétfő óta ismét bemutatkozik Egerben, a Domus Áruházban a Szombathelyi Lakástextil Válla­lat termékeivel. Kedvezményes, értékesítéssel egybekötött kiállí­tást rendeznek április 7-ig. Töb­bek között ebéalőszőnyegeket, összekötőket, bútorszöveteket, műszőrméket, úgynevezett má­sodfüggönyöket és különböző lakástextíliákat mutatnak be a vásárlóknak. Ez a kiállítás és árusítás jól illeszkedik az áruház idei tervezett üzletpolitikájába, amely az első negyedév záró ese­ménye. Mint Mezei Sándor igazgató­tól értesültünk, az elmúlt három hónapban a téli és a nőnapi vá­sár, valamint a jelenlegi Latex- bemutató meghatározói voltak eredményeiknek. Ezek a terve­zettől lényegesen jobban alakul­tak, ugyanis 1989. márciusával összehasonlítva a mostanit, 27 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le. Ez különösen vonatkozik a különböző búto­rokra és műszaki cikkekre, fő­ként a színes televíziókra és a mélyhűtőládákra, amelyekből megfelelő kínálattal jelentkez­tek. Mindez a termelő vállala­tokkal, a gyártókkal való szoros együttműködés eredménye. Nem kevésbé a Domus Áruház dolgozóinak helytállása, a vásár­lókkal való fokozott törődése is hozzájárult az eredményesség­hez. Az áruválaszték bővítése természetesen továbbra is meg­határozza tevékenységüket, s az eddigi kedvező tapasztalatok ar­ra kötelezik a kollektívát, hogy az év következő időszakában iS megtartsák a vásárlókat, sőt úja­kat is meghódítsanak. Ézt bizo­nyítja az a szándék, hogy az el­múlt évekhez képest sokkal több újdonsággal találkozhatnak mindazok, akik az egri Domus Áruházban kívánnak bútort, műszaki árukat vagy más egye­beket vásárolni. Elektronika-oktatás Világ­színvonalon Gond az elektronikai ismere­tek korszerű oktatása: ennek megoldására tett nagy lépést a Számítástechnika-alkalmazási Vállalat (Számaik), amely ha­zánkban az iskolarendszeren kí­vüli számítástechnikai oktatás vezető intézménye. A világ egyik legnagyobb oktatástechnológiá­ját és laboratóriumi berendezé­seket fejlesztő cégtől az izraeli DEGEM System Ltd.-tői meg­vásárolta a High Tech 2000 elne­vezésű, számítógéppel támoga­tott oktatási laboratóriumot. (Fotó: Balaton József — MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents