Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-28 / 73. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. március 28., szerda ORSZÁGRÓL - ORSZÁGRA 5. Csömör Görögországban? A képviselők és szenátorok választóik haragjától félnek Politikai kérdés-e az abortusz? Feltétlenül igen az Egyesült Államokban Mi tagadás, a parlamenti vá­lasztás közeledtével is érzékelhe­tő egyfajta növekvő csömör a politikai közélet „túltengése” miatt. Elvégre az új és még újabb, gyakran az abszurditás határát súroló pártalakulatok, az ellent­mondásos programok, a szemé­lyeskedések es vádaskodások könnyen elriaszthatják a több- árti demokrácia játékszabályai- oz amúgy sem igen szokott át­lagpolgárt. Némileg eltérő körülmények közt, de csaknem hasonló ered­ménnyel alakultak az események az elmúlt hónapokban Görögor­szágban is, bár itt nem az új poli­tikai csoportok túlburjánzása, hanem éppen ellenkezőleg, a szinte megmerevedett politikai erőviszonyok okoznak veszélyes patthelyzetet. Úgy tűnik, nem hoztak kibontakozást a hatalmi csatározások eddigi menetei, s igen kérdéses, változik-e a hely­zet az április 8-ra kiírt törvényho­zási választások után. Vagy pontosabb lenne úgy fo­galmazni, hogy az újabb válasz­tások után, hiszen röpke egy éven belül immár harmadik íz­ben hívják urnákhoz a szavazó­polgárokat, mégis nagy az esé­lye, hogy semmilyen érdemleges változás nem következik be a megismételt voksolás nyomán. Tavaly először júniusban, majd novemberben is megütköztek pártok és programok, ám a vég­eredmény mindkétszer oly szo­ros volt, hogy már annak idején előrevetítette egy következő vá­lasztási ütközet szükségességét. így is történt. Rövid ideig sike­rült ugyan létrehozni egy nagy­koalíciós kabinetet, ám e formá­ciót nem véletlenül nevezték a szakértők „természetellenes há­zasságnak”. Egyformán helyet kapott benne a konzervatív Új Demokrácia, a szocialista színe­zetű PASZOK, valamint a kom­munisták vezette baloldali szö­vetség, így nem csoda, hogy ha­marosan kiütköztek az ellenté­tek. A tüzet a vízzel máskor, másnak sem sikerült kibékíteni, így aligha okozott meglepetést, hogy a vegyes összetételű athéni kabinet alig pár hetes ténykedése után fel is bomlott. Azóta, vagyis január végétől kezdve a ímegint csak hozzánk hasonlóan) jo néhány makacs gazdasági problémával küzdő dél-europai állam szinte folya­matos kampányidőszakban él. Megalakítottak ugyan egy új, jobbára technokrata jellegű, vagyis nem annyira pártelkötele­zettségeik, hanem szakértői mi­voltuk miatt kiválasztott minisz­terekből felálló kormányt, de kezdettől világos volt, hogy leg­főbb feladatuk nemigen lehet más, mint hogy az országot egyáltalán elvezessék az április elejei választásokig. Pedig számos gondtól kellene az athéni illetékeseknek azonnali döntéssel, határozott cselekvés­sel megszabadulniok. Görögor­szágnak is szembe kell nézni a nyomasztó külföldi adósságok (25 milliárd dollár), a 17 száza­lék körüli infláció, az adóreform elhalaszthatatlansága, a nyugdíj­rendszer átformálása problémái­val. Lezáratlan ugyanakkor az a személyi és üzleti szálakkal át­szőtt botránysorozat, amely a krétai bank igazgatójától végül Papandreu exminiszterelnökig is volt (Koszkotasz egy amerikai börtönben vátja, mi lesz a sorsa az Athénból benyújtott kiadatási kérelemnek), s amely hosszú hó­napokig uralta fordulataival a görög belpolitika színpadát. A patthelyzetet jól bizonyítot­ta legutóbb a háromszori, mind­annyiszor sikertelen maradt el­nökválasztási forduló. Micota- kisz államfő megbízatása márci­usban jár le, így a törvényhozás február közepetői több menet­ben kísérelte meg kijelölni utód­ját. Ám az Új Demokrácia — PASZOK szembenállás végül is kudarcra ítélte az ügyet, az idő előtti voksolásra tehát az alkot­mány értelmében már csak ezért is sort kellett volna keríteni. Kiegészíti mindezt jóp ár kül­politikai dilemma is, a nyugtala­nítóan alakuló jugoszláv és albán szomszédságtól kezdve egészen az Egyesült Államokkal folyó (helyesebben szólva a megbeszé­lések felfüggesztése miatt épp nem is folyó) támaszponttárgya­lásokig. Az USA bejelentette ugyan, hogy bezáija két legjelen­tősebb bázisát Hellaszban (Hel- lenikonban jókora légibázis üze­mel, Nea Makri pedig a térség távközlési ellenorzőcentruma), de Kréta szigetén két másik tá­maszpont ügye továbbra is meg­oldatlan, akárcsak az ország te­rületén levő húsz kisebb ameri­kai katonai létesítményé. A kombinációk részben min­dennek tudatában nem is az ápri­lisi voksolás kimenetelére vonat­koznak, hanem inkább arra, mi történik, ha a megcsömörlött vá­lasztók harmadszor is hasonló összetételű parlamentet hoznak létre szavazataikkal? Még egy „furcsa házasság” következne, többpárti, nemzeti kormányzat­tal? Vagy elkerülhetetlen lesz, hogy a régi, nagy ellenlábasok, Papandreu és a konzervatív párt­vezér, Micotakisz egyaránt átad­ja a helyét az ifjabb nemzedékek­nek, ezzel próbálva megkönnyí­teni utódaiknak az egyezkedést? A kommentátorok ezt az utóbbi lehetőséget tartják valószínűbb­nek, s tán mondani is fölösleges, hogy máris széles körben forog­nak a találgatások az új pártveze­tők személyéről. Ám eddig hátravan maga a voksolás. Június, november, s most április — kissé „sűrű” poli­tikai program egyetlen esztendő­re... Szegő Gábor A címben feltett kérdésre az Egyesült Államokban feltétlenül igennel kell válaszolni, már csak azért is, mert az idén ősszel ismét kongresszusi választások lesz­nek, s a honatyáknak helyi és or­szágos szinten egyaránt szembe kell nézniük ezzel a problémá­val. Pedig nem biztos, hogy iga­zán akarnak. A törvényhozók dilemmáját az egyik alabamai szenátor fo­galmazta meg pontosan: az abortusszal kapcsolatos döntés­nél a képviselők és szenátorok — mindegy, hogy hogyan szavazva — választóik nagy részét haragít­ják magukra, s a dühös választó el is megy szavazni, hogy ellenük voksoljon. Az abortusz, amely az Egye­sült Államokban legálissá csak a legfelsőbb bíróság egyik 1973-as döntése nyomán vált, ma már szó szerint tömegeket mozgat meg. Nap nap után érkeznek hí­rek abortuszklinikák előtti tün­tetésekről, nagyobb méretű tö­megdemonstrációkról pro és kontra. Tavaly tavasszal például Washingtonban több százezren gyűltek össze az amerikai orszá­gos nőszervezet, a NOW rende­zésében, s a megmozdulás egyik legfőbb témája az abortusz volt. Az ősszel több szövetségi állam­ban rendeztek kormányzóvá­lasztásokat, s számos helyen az abortusz kérdésében elfoglalt ál­láspont is szerepet kapott a sza­vazók döntéseinél. Tavaly nyáron lavinát indított el a legfelsőbb bíróság. Egyik ál­lásfoglalásával ugyanis lehetővé tette, hogy a helyi törvényhozá­sok szabályozzák az abortuszt. Azóta több száz abortusszal kap­csolatos törvényjavaslatot nyúj­tottak be országszerte a helyi tör­vényalkotó szervekhez. Kissé ideges politikusok, akik úgy ér­zik, hogy bármiféle szavazás csak a közvéleményt bőszítené fel, megpróbálják úgy alakítani, hogy ezekre a javaslatokra a le­hető legkésőbb kerüljön sor. Nem véletlenül az idén még egyetlen ilyen tervezetből sem lett törvény szövetségi állami szin­ten. Ugyanakkor az egyes álla­mokban folyó „csata” fontos ré­szét képezi az abortusz felett fo­lyó országos kötélhúzásnak. Az abortusz ellenzői például úgy vé­lik, hogy a helyi vitákban olyan új fegyvereket dolgozhatnak ki, amelyekkel később a legfelsőbb bíróságot 1973-as döntésének megváltoztatására kényszeríthe­tik. Ugyanakkor aggasztja őket az, hogy tavaly nyár óta a vita igazából arról folyik: ki döntsön egy nőnek az abortusszal kap­csolatos jogáról, s nem magáról az abortuszról, hogy hányat le­hessen végrehajtani, vagy hogy milyen esetekben szabad csak ilyen műtétet végezni. A helyi törvényhozásokhoz beteijesztett javaslatokat, ame­lyek túlnyomó többségükben megszorító jellegűek, az abortuszellenes aktivisták mér­sékeltnek jellemzik, s szeretné­nek velük a legfelsőbb bíróság többsége mellett az „átlag” ame­rikaira is hatni. Az abortusz tá­mogatói viszont ezeket a próbál­kozásokat úgy tekintik, hogy azok végső célja az abortusz le­galitásának megszüntetése. A törvényhozók pedig valahol középen csapdában érzik magu­kat, s a tervezetek lassú előreha­ladása jelzi, mennyire szeretné­nek azzal egyáltalán nem is fog­lalkozni. Pedig ez a kérdés országos szinten is mind nagyobb teret kap. Például George Bush ame­rikai elnök késő ősszel a kong­resszus több törvénytervezetét is olyan kitételekre hivatkozva vé­tózta meg, hogy azok kapcsola­tosak az abortusszal. Ilyen volt például a külföldi támogatási törvény is (benne Magyaror­szágnak és Lengyelországnak szánt összegekkel). A törvény­hozók aztán gyorsan kihagyták a kérdéses kitételt, s a törvény zöld utat kaphatott. Az abortuszt érintő állásfogla­lást nem kerülhette el a legna­gyobb amerikai szakszervezeti szövetség, az AFL-CIO sem. Nemrégiben alakítottak egy bi­zottságot, amelynek feladata ál­láspontjuk kidolgozása, ami vá­rakozások szerint támogató lesz. Ennek értelmében a szövetség aktivistái helyi szinten szabadon lobbyzhatnak majd a különböző szigorító javaslatok ellen. (Az AFL-CIO döntését talán jobban megvilágítja az az adat, hogy ta­valy a szövetség női létszáma 160 ezerrel bővült, míg férfilétszáma 200 ezerrel csökkent.) A Republikánus Párt, amely hagyományosan abortuszelle­nes, egy-két országos választói körzetben olyan jelöltet indít, aki az eddigiekhez képest „liberáli­sabb” álláspontot tud magáénak. Az igazi nagy csata valószínűleg csak az előválasztásokkal és a va­lódi választási kampányokkal erősödik fel igazán. Ám az abor­tuszvita végére nem a választás, hanem csak a legfelsőbb bíróság közbelépése tehet pontot, már amennyiben ez a bírók szándé­kában áll. Madarász György Mexikó: Falatot mindenkinek Hol van már a mexikói labda- rúgó-vb? Mexikó azonban mos­tanában is téma, ám a foci helyét újabban sokkal szomorúbb té­mák vették át. Könnyű dolguk van a lapszerkesztőknek: nem kell kizárólag afrikai képet ke­resni, ha éhínségről írnak a kollé­gák. Vegyünk egy latint, mond­juk egy mexikóit — így intézik el a dolgot. A mexikóiak többsége hihe­tetlenül messze sodródott a nor­málisnak mondható élettől. Szakértők szerint legalább har­minc évre lenne szükség ahhoz, hogy Mexikóban mindenki bete­vő falathoz jusson. Az ország ki­látástalanul viaskodik a gyerme­káldás összes következményé­vel. Már nyolcvanötmillióan né­pesítik be a Mexikói-öböl és a Csendes-óceán között elnyúló országot, és a lakosság fele a nagyvárosokat körülölelő, dü­viskókban tengeti életét. Évente három százalékkal nő a lakosság, s ha ez így megy tovább, lekörö­zik a hasonló gondokkal küzdő ázsiai országokat. A kormányok sokáig tehetet­lenek, no és közömbösek is vol­tak. A hetvenes-nyolcvanas évek olajárrobbanása és a fényes jövő ígérete elhomályosította ezt a problémát. Csak mostanában kezdtek ráeszmélni: vissza kell fogni a születéseket, különben milliók pusztulnak el, s akkor hi­ába az olajkincs. Február elején maga Salinas de Gortari államfő intézett drámai hangú üzenetet a mexikóiakhoz. Ebben mérsék­letre szólított fel mindenkit, és többször is nyomatékkai kérte: forduljanak az orvosokhoz, kér­jenek tanácsot. ígéretet tett arra, hogy a kormány megtesz min­dent az óvszerbehozatal növelé­sére és a felvilágosítóhálózat bő­vítésére. A rendkívül erős, nagy hatal­mú katolikus egyház, mint annyi más latin-amerikai államban, Mexikóban is kitartóan harcol az abortusz ellen, és már 1974 óta minden eszközt megragad, hogy megakadályozza a megelőzés ösz- szes formájának alkalmazását. A templomok politikai küzdőtérré váltak, s mert a hívők jobban hisznek a papoknak, egyelőre eredménytelen az állam demog­ráfiai programja. A papok a ke­resztény erkölcsre hivatkoznak, s visszataszító példának hozzák fel, hogy a mexikói nők közül már minden tizedik alkalmaz va­lamilyen megelőző módszert. A kormány, persze, könnyen beszél — mondják a mexikóiak. Pénz is kellene a születésszabá­lyozáshoz. Ám addig, amíg X lop win EGYÜTT A VÁSÁRLÓKÉRT Az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat és a füzesabonyi takarékszövetkezet. A KÖLCSÖNZŐBOLTBAN (Eger, Pacsirta u. 2.) kiválasztja az Önnek megfelelő árucikkeket és a takarékszövetkezet fiókjai ELŐLEG BEFIZETÉSE NÉLKÜL 8.000-80.000 Ft-ig kedvező hitelt biztosít a vásárláshoz. A Kölcsönzőbolt gazdag áruválasztékkal várja a vásárlókat. Telefon: 11-699. * V J negyvenötmillióan a létmini­mum alatt élnek, több mint har- mincmillióan napi négy dollár­nak megfelelő pénzt keresnek, és amíg továbbra is nyomaszt a het- venmillárd dolláros államadós­ság, aligha jut jelentős összeg a programra. Elmúlt hát a vb-láz, ám még­sem higgadtak le az emberek. Megtörni látszik az eddigi, igaz, viszonylagos politikai stabilitás. Országos éhséglázadások ugyan még nem voltak, legalábbis nem olyan méretűek, mint nemrégen Venezuelában. Tüntetések azonban szép számmal, kivált az immár 22 milliós (!) Mexikóvá­rosban. Falat itt is mindenkinek kell, s ha nem jut, kenyértörésre kerül­het sor. Akkor Mexikó megint csak főszereplővé válhat, igaz, immár nem úgy, ahogy a ’86-os futballfiesta idején. LÍZING! AUTÓLIZING, TERMELŐ- ESZKÖZLIZING! Lada 2107, Lada 2105 valamint bármilyen személy- és tehergépjármű lízingje vállalatoknak és magán- személyeknek! Lízing Storno: 1,18 Tájékozódjon, megéri! NÉREUS KFT 3527 Miskolc, Katalin u. 1. sz. telefon: 46/36-121/16, 46/37-196/16. Levélcím: 3545 Miskolc, Pl. 489. x___y j Vasárnap hajnalban New York Bronx negyedében leégett a „Happy Land” klub. Az — egyébként engedély nélkül üzemelő — éjszakai mulatóban 87-en lelték halálukat, mindössze három vendég maradt életben. A tragikus esemény kapcsán érdemes áttekinteni az elmúlt tíz év legnagyobb tűzeseteit — annál is inkább, mivel úgy tűnik, a hasonló katasztrófák mindinkább szaporodnak. Nagy tűzesetek 1970. egyetlen, de annál em­lékezetesebb nagy tűzesete rend­kívül sok áldozatot követelt: a franciaországi Saint-Laurent du Pont-ban a november 1-jén po­rig égett „Cinq-Sept” táncos szó­rakozóhelyen 146-an vesztették életüket. 1980. január 1-jén a jamaicai fővárosban, Kingstonban leégett egy menhely — 170-en lelték ha­lálukat a lángok között. Ugyan­ezen év november 21-én az Egyesült Államok játékkaszi­nóiról ismert nagyvárosában, Las Vegasban 85 halottja és 704 sérültje volt a Grand Hotel Casi­no MGM-ben keletkezett tűz­nek. 1983. február 13-án az olasz- országi Torinóban egy mozitűz- ben 64-en lelték halálukat. De­cember 17-én a madridi „ Alcala- 20” diszkó égett le — a zsúfolt szórakozóhelyen 82-en haltak meg. 1988. március 22-én szinte porig égett a Burma északi ré­szén fekvő Laso nevű kisváros. A tűzvészben, amely egy lakóház konyhájából indult ki, 113-an meghaltak, 64-en súlyos égési sebeket szenvedtek; kétezer ház égett le, húszezren maradtak haj­léktalanul, s az anyagi kár meg­haladta a tízmillió dollárt. 1988. június 22-én a felső­egyiptomi Al-Moharrak kopt monostorban történt robbanás és az azt követő tűzvész 47 életet követelt. A monostor környékét egy egyházi ünnep miatt elárasz­tották a hívők, s az áldozatok nagy részét a pánikszerű mene­külés közben agyontaposták. 1988. december 12-én Mexi­kóváros történelmi központjá­ban, a La Merced negyedben fel­robbant egy illegális petárdaá- rus-raktár. Ez robbanások soro­zatát indította el a karácsonyi be­vásárlókkal zsúfolt utcai piacon. A robbanások nyomán elhara­pózott tűzben 62-en vesztették életüket — köztük 14 gyermek —, s mintegy százan szenvedtek égési sérüléseket. 1989. február 9-én 48 halottja és csaknem száz sérültje volt a dél-indiai Maiszúr város filmstú­diójában történt tragédiának. Éppen egy történelmi film tö­megjelenetét forgatták, amikor a jelenethez használt petárdák lángra lobbantották a díszlete­ket, a drapériákat, s a villám­gyorsan teijedő lángok szinte percek alatt elborították az egész stúdiót. Ugyanezen év március 3-án a délkelet-indiai Dzsam- sedpur acélkohójában egy üzemi baleset nyomán keletkezett tűz­ben 45 munkás halt meg. 1990. január 14-én Spanyol- országban ismét diszkótűz pusz­tított. A zaragozai szórakozóhe­lyen az alagsorban keletkeztek a lángok, a füst azonban a légkon­dicionáló berendezésen keresz­tül az egész zsúfolt szórakozóhe­lyet elárasztotta. A 43 áldozat fustmérgezés következtében vesztette életét. Két héttel később, január 28- án a kínai Tajpej egyik nem sok­kal korábban megnyitott szóra­koztatóközpontjában pusztítot­tak a lángok — itt 26-an haltak meg. Március 1-jén a Kairóhoz kö­zeli Heliopolisz egyik luxusszál­lodája, a Sheraton főépülete szinte teljesen kiégett. A tűzben, amely egy, az épülethez túlságo­san közel felállított mutatványos sátorban keletkezett, 17 személy vesztette életét, többségükben külföldi turisták. A tragédiát kö­vető két hétben még két kairói szállodában és egy kormányépü­letben keletkezett kisebb tűz, ezért a hatóságok vizsgálják az összefüggéseket, a szándékos gyújtogatás lehetőségét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents