Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-03 / 53. szám
4. TÁRSADALOM — POLITIKA NÉPÚJSÁG, 1990. március 3., szombat Ferencz József állítólagos leszármazottjától a szexfilmesekig Mátrafüreden Panaszkodok, bejelentők a rendőrségen Sokan, ha úgy érzik, végképp nincs már mit tenni, akkor az orvoshoz, illetve lelkibaj esetén az újsághoz, netán a rendőrséghez fordulnak. Utóbbi helyen mellesleg külön belügyminiszteri utasítás írja elő, miként kell foglalkozni a közérdekű bejelentésekkel, javaslatokkal, valamint a panaszokkal. Van ugyanis épp elég mindegyikből. A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság titkárságvezetője, Nagy László r.százados — mint eme kérések és észrevételek gondozója — rengeteg érdekességgel, olykor furcsasággal találkozott már ebbéli munkája során. Vele váltottunk szót. Kétszeres bizalmi állás — Természetesen nem a titkárságvezető hozza az intézkedéseket ezekben az ügyekben — hangsúlyozta a beszélgetés elején Nagy László —, hanem a fő- kapitányság vezetője. Nekem az a dolgom, hogy a hozzáérkező jelzéseket, az ügyintézéssel kapcsolatos tennivalókat előterjesz- szem. — Ez esetben tehát kétszeres bizalmi állásról van szó. Egyrészt a bejelentő állampolgár, másrészt a felettes szempontjából, nemde? — Valóban így van. Igaz, a kapitányságokon is lehet tenni ilyen bejelentéseket. Leginkább az ügyeletvezetőknél. Magam korábban a főkapitányi fogadónapokon, mint sajtos találkoztam velük, most pedig a titkárság irányítójaként. Ha nincs bent a vezetőnk, akkor is meg kell hallgatni az ügyfelet, s intézkedni a főkapitány nevében. — Vegyük sorra: milyen panaszokkal keresik meg manapság az emberek a rendőrséget? — Ez a kategória kizárólag a rendőri tevékenységet érinti. Javarészt a kapitányságokra érkeznek a jelzések. Tény, hogy napjainkban — a bizonytalan légkörnek is köszönhetően — elég gyakori: az állampolgárok akkor is panasszal jönnek, ha csupán vé- lelmezik valamely intézkedés jogtalanságát. Igazolja ezt, hogy 1988-89-ben 145 panaszból mindössze 35 bizonyult megalapozottnak. Ebből is hét esetben találta a vizsgálat szakszerűtlennek a rendőr cselekedeteit. A többinél a bejelentések magánéleti problémákról, esetleg eladósodásról szóltak. — A következmények jogos ■ panasz esetén? — Súlyuknak megfelelően parancsnoki hatáskörben, vagy bíróságok bírálják el ezeket az eseteket, mely esetekben az „ítéletek sokkal súlyosabbak. Említhetem például azt, hogy italozás miatt nálunk sokkal szigorúbb fenyítéseket alkalmaznak. Azonosító szám az egyenruháson — Az nyilvánvalónak látszik, mi a különbség a közérdekű javaslatok és a közérdekű bejelentések között. Vajon melyikkel találkozik gyakrabban a titkárság- vezető? — A javaslatokból van sajnos kevesebb, sokkal többet várnánk. — Miért, a rendőrség szereti halmozni a munkát? — Szó sincs róla: a javaslatok a mi munkánkat is segítik. Elhangzott már olyan, hogy az egyenruhás rendőrök megkülönböztetésére tenni kéne valamit. Továbbítottuk is az ötletet, s elképzelhető, hogy hamarosan mindegyikük ruháján jól látható lesz a saját azonosító száma. Ez megkönnyíti az állampolgár dolgát is, ha netán kifogásolja az intézkedést. Jó néhány hozzánk eljuttatott elképzelés a közlekedési forgalomszervezéssel függ ösz- sze, ezeket a tanácsokhoz küldjük meg, mivel az ő hatáskörükbe tartoznak. Erre példa volt az az elképzelés, hogy Egerben egyirányúsítsák az Árva-közt és a Minaret felé vigyék ki a piac és az áruházak teherforgalmát. Szinte nap mint nap tesznek ja-- vaslatot állampolgárok az egri közlekedési lámpák összehangolására, a jelzőtáblák jobb elhelyezésére. De említhetem e körben Átány és Sarud lakosságának kérését, hogy falvaikban is legyen körzeti megbízott. Ugyanilyen javaslattal állt elő a selypi medence országgyűlési képviselője, aki az egyik településre kért kmb-t. Egyébként a segítségüket is felajánlották. Attól függ: névvel vagy névtelenül... — Már el se kell árulni: a leggyakrabban közérdekű bejelentéssel érkeznek ide az emberek. Illetve annak hitt észrevétellel... — Mi azokat tartjuk közérdekű bejelentéseknek, amelyek a Büntető Törvénykönyvben szabályozott valamely bűncselekménnyel függenek össze, illetve arra utalnak. — Konkrétumok? — Egy egri lakos például azt írta le, hogy szerinte újfasiszta banda garázdálkodik Egerben, tagjai prostitúcióval foglalkoznak, s még szexfilmet is készítenek! Azt is hozzátette az illető, hogy a társaságban vannak olyan személyek is, akik gondolattal képesek ölni. Természetesen nem bizonyult valósnak ez a bejelentés. Vannak arról szóló történetek is, hogy ki mit lopott, vitt haza a munkahelyéről, stb. Ezek egy része — általában a kisebb aránya — valós elemeket tartalmaz, ám nagyon sokszor nem más, mint rágalmazás. Alapjuk a rossz szomszédi viszony, vagy a megromlott családi élet. Érdekes volt az az eset, amikor a férj a saját felesége, mint vezető beosztásban lévő személy ellen tett bejelentést. így akart bosszút állni az asszony egy félrelépése miatt... — Ismeretes, hogy az ilyen jelzések egy jórészét név nélkül teszik meg. Van-e különbség a kivizsgálások módjában aszerint, hogy kézjeggyel ellátott, illetve alá nem írt levél fut be? — Természetesen Van. Előbbi esetben személyesen is megkeressük a bejelentőt, meghallgatjuk. Ez az elsődleges szűrés. Azt követi — ha indokolt — a tényleges vizsgálat. Névtelen jelzésnél csak olyannal foglalkozunk a legutóbbi vezetői döntés értelmében, amely konkrétumot is tartalmaz. — Igazán emlékezetes megkeresésből van-e példa? — Jellemző, hogy sokszor kapunk telefont: a kocsma előtt álló személygépkocsi valamennyi utasa bent iszik. Javasolják, szondáztassuk meg őket. Sajnos, legtöbbször az derül ki, többet eresztett már le a torkán a bejelentő, mint mások. Jóindulatú észrevétellel jóval ritkábban találkozunk, mint a fordítottjával. Orvosokkal szemben leginkább valutázás címén tesznek közérdekű bejelentést, látva a költekezésüket. Az igazság az, hogy erről szó sincs az esetek túlnyomó részében. Voltak valóban hasznos információk is. A gyöngyös- oroszi ércbánya igazgatója ellen viszont — amint kiderült — alaptalannak bizonyult a felhozott „vád”. Magányosok fóruma is? — Elég nagy türelem is szükséges az óhajok-bánatok meghallgatásához... — Hozzá még nagyfokú körültekintés. Finoman kell intézkedni, hisz ha ezt valaki háta mögött tesszük, joggal háboroghat, hogy miért nem fordultunk hozzá. Ám, megtörténik, hogy az azonnali megkeresése az illetőnek, igen mély nyomokat hagy benne. — Az előző kérdésben a valótlannak bizonyult bejelentésekre gondoltam. — Sokan valóban olyasmivel jönnek, amiben nem is lennénk illetékesek. Egy néni például üldözési mániájában azzal járt hozzánk, hogy bár többszobás lakása van, kénytelen a disznóól padlásán aludni, annyira fél a volt vezérigazgatójától. Szerinte az esténként küldi a lakására a kocsit, hogy azzal elvitesse magához, majd megerőszakolja. Egy csányi ember attól retteg — s jön szinte minden hónapban —, hogy megmérgezik a levesét, lopják a szenét a pincéből. Ezért valamennyi ajtajára 5-6 zárat szereltetett fel. De eljött ide olyasvalaki is, aki Ferencz József leszármazottjának tartja magát, és a megyében üdült-. Többezer forint értékű márkás itallal akarta megköszönni, hogy meghallgattam, s tőlem telhetőén igyekeztem orvosolni a gondjait. Sok magányos emberről van szó, akik végtelenül örülnek, ha valaki meghallgatja őket. — A százados úrban e szerint bárki megbízhat... — A titoktartás nálunk szigorú elvárás. Még a családhoz sem viszi haza az ember a hallottakat. E munkához persze, megfelelő családi háttér kell, ami nekem megvan, s kellő bizalom a kollégákhoz, a parancsokhoz. A korrekt, becsületes, tisztességes eljárás pedig elengedhetetlen követelmény! Szalay Zoltán Magánműzeum nyílik A Heves megyei Mátrafüreden az erdőfelügyelőség egykori épületében magánmúzeum nyílik. A vállalkozó: Szakácsnő Mészáros Magda hímző, népi iparművész több, mint 100 faluból gyűjtötte ösz- sze — négy évtizeden keresztül — „A bölcsőtől a koporsóig” címmel, a palóc népművészet legszebb, mintegy kétezer darabot számláló gyűjteményét. A népművészeti állandó kiállítást márciustól tekinthetik meg az ide látogató hazai és külföldi turisták. Az erdőfelügyelőség egykori épületében lesz a magán Palóc Múzeum Szakácsné Mészáros Magda népi iparművész a múzeum anyagát rendezi (Sz. S. felvételei - MTI) Hang a süllyesztőből — „Képzeld, Z.a múltkoriban megkérdezte tőlem: Visszamégy dolgozni, oda, a süllyesztőbe?Hát egészen megdöbbentett, hogy a munkámról így vélekedik.” — mindezeket diákköri barátnőm mesélte egy éjszakai órán, több mint száz kilométernyi távolságról, telefonon, a főváros egyik külső kerületéből, ahol éjszakai orvosi ügyeletet teljesített. Egy közös ismerősünk,(volt osztálytársunk) mondatait idézte félig tréfásan, félig elkeseredett öniróniával. Ismeretségünket tíz évi szünet szelte ketté, azóta nem is nagyon hallottunk egymásról, csupán fél éve, hogy találkoztunk megint. Az értelmiségiek elhivatott fajtájából való. Választott és tanult hivatása, s az anyai kötelezettségek és örömök közötti állandó választás kényszerében él, napi aprópénzgondok között. Nappal rákos betegeket vizsgál röntgengépén, éjszaka pedig — miközben szintén váltott műszakban dolgozó félje a még bölcsödéskorú gyermekre vigyáz- a legsúlyosabb esetekhez hívják, készenlétben van. Éjszaka, a hívások közötti szünetben, persze van idő töprengeni, még politizálni is. Elmorfondírozni azon, hogy miért épp a legkevésbé megfizetett szakterületet választotta,hogy miért,hogy a hivatalosan bekalkulált hálapénzt nem esik jól elfogadni a halálos betegektől, ha mégis adják.S kételyekkel szemléli már a választási küzdelmekben tülekedő pártok programjait is, akik jószándékkal ugyan, de teljes tájékozatlansággal közelítenek az egészségügy, a társadalombiztosítási rendszer egy percig sem halasztható megreformálásához. Szabadkozik, mikor szóba hozom, hogy meglátogatnám. Azt mondja készéggel segít szállást keresni, de hát ők alig harminc négyzetméteren laknak hárman. Aztán egy bizarr történetet mesél, amelyik egy vállalkozás lehetőségéhez juttatta őket: félje Ausztriában járt kiküldtésben, ahol az országúton egy ittasan vezető helybeli belerohant a kocsijába. A sérüléssel járó baleset happy enddel zárult, mert a totálkáros gépkocsiért annyit fizetett az ottani biztosító, hogy egy használt autóra, s egy ultrahangos készülékre futotta belőle. A majdani szolgáltatás alaptőkéje ez. Kíváncsi kismamák nézhetik meg magzatukat a gép segítségével. Beszélgetünk még, lelkesedünk a tervért, de mindketten tudjuk, nemigen lesz belőle semmi, hiszen az orvosi hivatás értelme mégiscsak a betegekért folyó harc. Még váltunk egy mondatot közös ismerősünkről, aki óvatosságból — a találkozón- csak a telefonszámát adta meg. Kiderül házastársa „kádercsaládból” való.A felső tízezer életét élik. Most pedig, hogy a protekciós állás már nem kifizetődő, „beszálltak” egy kft-be. Budapest legelegánsabb villanegyedében laknak. A kérdést különben ő is felte- hette volna, de nem ő kérdezett, hanem Z, aki pár évvel ezelőtt még maga is a süllyesztőben volt, csupán egy véletlen örökség emelte ki onnan. Aztán végeszakad az éjszakai diskurzusnak. A háttérben csöng egy telefon, beteghez hívják. „Szeretném olvasni a cikkeidet -mondja- de a vidéki lapokat itt nem árulják.” Ja — mondom, s közben legyintek. Nem láthatja, de érti miről van szó, mert így válaszol: „Tudod, csak ketten leszünk ott most, a beteg meg én. Senki se tud róla. Dehát így váltjuk meg a világot, vagy nem?” Jámbor Ildikó „Mi is a korunk gyermekei vagyunk” Beszélgetés a tarnaleleszi plébánossal — Kilenc évvel ezlőtt kerültem Tamaleleszre — kezdi a beszélgetést Ferjencsik Ferenc, a község plébánosa. — Előtte az orosz határ közelében szolgáltam és azt kell mondanom, hogy itt könnyebb a dolgom. Mostani községem ugyanis színkatolikus, a Szovjetunió szomszédságában lépten-nyomon ellenőriztek, teljesen militarizálva volt a közélet. A híveim sokszor csak lopva biccentettek felém, a terror légkörét éreztem. — Heves megyében nem voltak ilyen tapasztalatai? — Bővelkedünk ilyen történetekben, sokat lehetne mesélni arról, hogy hol találtunk lehallgató-készülékeket, s hogy néha némelyik pap kifejezetten ezek miatt mondott politikai vicceket. De hát végül is a mi hivatásunk áldozatvállalás, nem akarunk mi tejben-vajban fürdeni. Ezt az is bizonyítja, hogy nem lett ebben az időszakban sem kevesebb pap, csakhát mi már kispapírunkban hozzászoktunk a félillegális állapotokhoz. — Ezek szerint nagyobb feladat volt akkoriban lelkipásztornak lenni? — Ma könnyebb papnak lenni, bár a magyar egyháznak még vagy húsz évre van szüksége a talpraálláshoz. Rajtunk sem múlt el nyomtalanul az idő, mi is a korunk gyermekei vagyunk. Nehezen lehetne kitörölni a politikai tudatunkból az elmúlt évtizedeket. Úgy gondolom, hogy egy ember viselkedését leginkább világnézete, nemzetisége határozza meg, s ha ezt csorbítják, akkor a személyisége is károsodik. — Régebben a pap a falu egyik első embere volt. Hogy van ez ma? — A falusi értelmiségből leginkább a tanítókat tépázták meg. Ők ma már nem igazi népnevelők, nem tudnak fát oltani és egyéb ház körüli munkákat oktatni, a kommunisták őket állították arra a posztra, amelyben meg kellett tépázniuk az elmúlt ezer év történetét. A falusiak lelkében most is ott van a tanítóellenesség, úgy tekintenek a pedagógusra mint ellenségre, zsoldosra. Magyarországon ma a legnagyobb bizalmat az egyházba fektetik az emberek. Ez már most is érezhető. Nincsen már olyan értelemben falusi elit, mint régebben — ez kibővült. Nagyon sok itt élő partnere már az értelmiséginek sok tekintetben. Manapság ez iskolai végzettséghez sem kötődik annyira. (Fotó: Gál Gábor) — Az ön hivatásának egyik alapeleme a megbocsátás. Hogyan tudja ezt összeegyeztetni a korábban elmondottakkal? — Láttam én már olyan pártterorristát, aki verte a fejét a földbe kínjában, hogy mennyi embert ölt meg. Én meg tudok bocsátani Farkas Vladimirnek is, ha a könnyei őszinték. Sőt alig várjuk, hogy megbocsáthassunk, de ehhez az kell, hogy a vétkesek megbánják bűneiket. De az igazságszolgáltatás természetesen ne húnyjon szemet, ám nem a megtorlás akkor sem a lényeg, hanem az, hogy a társadalom védve legyen. (-ács)
